Prágai Magyar Hirlap, 1931. április (10. évfolyam, 76-99 / 2593-2616. szám)

1931-04-01 / 76. (2593.) szám

2

on

1931 április 1, agenda.

tAroatélk, hogy mér most tudatják a világgal a készüld tervet.

Schober nem érti, hogy miért idegeskedik a világ, amikor egyáltalán niincsem leiárt szerződésről szó s a két hatalom csapán azokat az irányelveket matatta be, amelyek segítségével a jövőben dolgozni akar.

Szó sem lehet meglepstésrőiL A Saét hatalom képviselőijei nem dolgozott titoklbaaz. Más államok bizonyára vártak volna, inig a tervet valéság követi s csak akkor lépteik volna vele- előtérbe*.

Schober ezután az osztrák-német viszonynyal foglalkozott, majd megállapította, hogy az utódállamok az utóbbi években mesterségesen iparokat tenyésztettek és magas vámmal sújtották az osztrák áruikat. A német- osztrák szerződés levegőt ad Ausztriának és lehetővé teszi a kibontakozást.

A bécsi szerződés nem szorítkozik a két! német államra, hanem a többi környékező ' államokat is hajlandó bevonni. Magyaror- j szaggal nagyon előnyös mederben folynak I a kereskedelmi tárgyalások ugyancsak re-; gionális alapon. Valószínű, hogy e tárgya- JKá-sok ősszel már eredményre vezetnek, j Ugyanilyen tárgyalások folynak Jugoszláviával, mig Németország Romániával tár- I gyal Becsben.

Schober úgy érzi, hogy ő és Gurtíus megtette j kötelességét hazájával és Európával szemben, i Semmi sem esett tőle távolabb, mint Európa ; békéjét megzavarni.

Henderson BTilaifcozata

London, március SÍ. Henderson külügyminiszter az alsóház tegnapi ülésén nyilatkozott a német-osztrák vám szerző dósról. Sok újat nem mondott, amennyiben megismétel te azt, amit az angol hivatalos lapok | a bécsi szerződéssel kapcsolatban amugyis elmondtak már. LTj tcilán csak az volt, hogy kijelentette, hogy a népszövetség főtitká-, ránál az angol külügyminiszter személye- i sen kérni fogja a vámszerződés kérdésének j azonnali napirendretiizését. Henderson reméli, hogy Németország és Ausztria mindaddig nem tesz döntő lépéseket, amig a népszövetség nem nyilatkozik a kérdésről.

A továbbiakban a szerződést megelőző diplomáciai tárgyalásokról nyilatkozott s egyúttal ismertette a német kormány válaszát, amit a néhány nappal ezelőtt lefolyt berlini angol d emar sara adott. A válasz Kender- són szerint kielégítette a londoni külügyi hivatalt.

León Blum berlini benyomásai

Párás, március 81. Briaud tegnap fogadta

Spalaikovic párisi jugoszláv követet, Cesiana román követet és Maniut, a román paraszt- párt vezérét. Az Exeelsior szerint a politikusok kizárólag a vám szerző désiéi tárgyaltak a francia külügysainisztenrel.

Henderson beszédét a párisi sajté tartózkodóan Ítéli meg. A Petit Párisién ugyan azt állítja, hogy az angol külügyminiszter mérsékeltebb formában ugyanazt mondotta a szerződésiéi, amit Briaud, de az Echo de Paris már azon a véleményen van, hogy Henderson egykedvűen és nagyobb izgalom nélkül nyilatkozott a szerződésről, mint olyan dologról, amihez semmi köze sincsen.

León Blum, aki Miiül er volt kancellár temetésén két napig Berlinben időzött, a Po- pulaire-ben nyilatkozik úti élményeiről és megállapítja, hogy sem Curtius, sem Scha- ber nem követtek el merényletet a béke ellen. A bécsi szerződés megkötése nem meg- üepetésszerü ükö t csapás az asztalra és nem Franciaország elleni cselekedet, A két miniszter sajnos egyetlen pillanatig sem gondolt arra, bog}' a terv mily nyugtalanítóan fog hatni Európában.

Időközben a szerződés nyomán támadt konfliktus Parisban egyre jóban belpolitikai térre tolódik át. Fougere képviselő Briand-ellenes interpellációja után most Scapini és Lórin jobboldali képviselők interpelláltak ez ügyben. Szómm e 1 láthatóan nem elégedtek meg azzal, amit Briaud szenátusi beszédében mondott és követelik, hogy Franciaország azonnal vessen véget a németbarát politikának. Az Őreire jelentése szerint a legutolsó minisztertanácson a miniszterek hevesen megtámadták Briand-t. DcumeTgue köztársasági elnök is ellene fordult és néhány kényes kérdést adott föl a külügyminiszternek. Az egyik miniszter á'i1- Uiőlag nyíltan bejelentette, hogy' Briaud németbarát politikája hajótörést szenvedett.

Ausztria ffHmondia a csehszlovák kereskedelmi

s^erziiésl!

Becs, március 31. A Neues Wiener Tag- blatt értesülése szerint Ausztria április 15-én valószíníiífeg felmondja a csehszlovák kereskedelmi szerződési és a felmondás július 15-én érvénybelép. A felmondás oka nemannyira a textilipar, mindinkább a mezőgazda^ magatartása miatt következik be.

A kormánypártok megtagadták

Kurtyák autonómia Javaslatánál. aláírását s most azért támadják, hóm ai eltenzék- Stil íratta alá

Prága, március 30. Rusrzinszikó auioDÓmiájának kérdését ismét előtérbe tolta Kártyák Ivóm autonomista földműves szövetségi képviselő ismeretes törvényjavaslata. A Národ-. ni Listy szerint ezt a javaslatot nem Kur- tyák, hanem Kaminsky dr, volt képviselő dolgozta ki és több a maximumnál, mert Csehszlovákia állami .egységét érinti-, ami legnagyobb hibája a javaslatnak. A lap szemére veti Kártyáknak. hegy törvényjavaslatát az ellenzéki, magyar és német képviselőkkel íratta alá és egyáltalában n-emr kérte fel az úgynevezett ruszin blokk törvényhozóit a javaslat aláírására. .Az ügyben nagy sajtiópoiéimia támadt a ruszin sajtóban is és> ebből a.Národtai Listy azt á tanulságot vön ja le, hogy a lövőiben a ruszin blokkban tömörülő .ruszin pártoknak meg kell majd aka- dályozniok Kártyák és Kaminsky „extravagáns eljárását'1. A pártok ne felejtsék e! -- inja a Národni Listy — hogy

Eurtyák képviselő vad ellenzéki állásfoglalása a ruszin blokk célja és eszméje el- j

len irányul.

Eurtyák képviselő nem köteles a nemzeti ‘ demokrata klub tagjának lenni, de viszont csakis valamely kormánypárti klubnak le-.; bet a tagja. Ha a ruszin blokk bizottsága e.j kérdésben rendet teremt, úgy egyszer s! mindenkorra biztonságot szerez magának a : jövőre nézve.

A Národni Listy cikk írója úgy látszik nin-j csen tisztában azzal, hogy a nemzeti demokrata márt és Kártyák között semmiféle j kapcsolat nem áll fönn és pedig azon egysze-! rü oknál fogva, mert a nemzeti demokrata párt vezetősége a Kurtyákikal kötött válasz-1 tusi paktumot megszegte és az autonóm I íöMunüvesszövetséget egy képviselői és egy J szenátor! mandátumától elütötte., Kurtyák tudomásunk szerint heteikig házalt autonómia-törvényjavaslatával a kormánypártoknál és elsősorban Benes.külügyminiszter pártjához fordult a szükséges aláírások végett Tette ezt azon egyszerű oknál fogva, mert. a [

cseh nemzeti szocialista párt hónapokkal ezelőtt egészen váratlanul memorandummal fordult a kormányhoz és abban követelte Ruszinszkó autonómiájának megvalósítását. A cseh nemzeti szocialista párt, mint ezt már annakidején jelentettük, Benes kezdeményezésére állította össze ezt a memorandumét, mert — mint maga Benes is állította külpolitikájához szüksége van arra, hogy Ru szí (Hiszik ó au t on -óm i á j a m egv a ló sitt assék.

Kártyák javaslata heíaldg feküdt a nemzeti .szocialista párt klubjában. Lgyos törvényhozók ígéretet is tettek rrkp hagy a klub tagjai a javaslatot alá fogják írni, á<* előzőleg kikérik még Patejdl képviselő véleményét. S Páitejdl legnagyobb meglepetésre úgy véleményezte a íörvényjayas- latct, hegy azt a cseh nemzeti szocialista képviselők ne írják alá,' egyrészt azért, mert a párt már amugyis xnémóraaáuinet .intézett a kormányhoz, tehát a kormány' ezen memorandum alapján fogja a kérdést elintézni, másrészt pedig azért utasítandó el, miért . „Eurtyák eszel csak;demonstrálni akar a külföld előtt**.

Vólet fenségből lapunk egyik munkatársa is saját szemével látta Patejdl képviselő eluta- -sitó véleményezését. Ebből tehát azt. láthatjuk, hogy a cseh ■ nemzeti szocialista párt memoranduma csak üres' szemfényvesztés kifelé és' talán agitáeiós eszköz veksvadásza- íok érdekében Ruszin?/.kőbán. A leghivatot- tabb testület, amely a javaslatot benyújthatta volna, valóban a ruszin blokk lehetne, csakhogy a. ruszin blokknak nincsen annyi törvényhozója, hogy benyújthatnának törvényjavaslatot, másrészt ezek a törvényhozók kormánypárti klubok tagjai és a kormánypártok. — igv maga a cseh nemzeti demokrata párt is — nem engedték meg tör- vényhozóiknaik a Kurtyák-K ami nsky4él© törvényjavaslat aláírását. Ezért kellett' Kur- tyákuak azokhoz fordulni, akik hajlandók voltak a ruszin autonómiáról szóló javaslatét a magáikévá tenniRGiBŐL NEM LESZ SZERETŐ

Irta: S Z IT N ¥ R i ZOLTÁN

Az első csók után elhúzta a fejét.

— Most nem lehet tovább — mondta hirtelen kibontakozva és ruzshengert kotort elő — mindenki észrevenné.

— Ági — s a kapitány úgy gondolta, hogy ma dűlőre viszi a dolgot — maga azt Ígérte, hogy nem lesz senki idegen.

Ági angyalarca viga szt alh a táti ami! elszomorodott:

— Hát lássa, ilyen az apus. Azt mondta, •hogy ez nem lehet és idecsőditett egy halom embert.

— Tud egyáltalában az apus akarni valamit? — gondolta magában Gábor, aztán csak annyit mondott bosszúsan:

— Kár volt.

A szobalány jött be. Ágit kereste.

— Kisasszony, kérem.

Ági sietve felemelkedett.

— Bocsánat Gabi, csak egy pillanatig legyen türelemmel.

Az előszobában épp a kabátját tette le a gróf. Elégedetlenül húzta el a száját, amint Szétnézett a ruhák tömegén.

— Isten hozta, Tami — csengett a háta mögül Ági hangja.

Á gróf gáláns mozdulattal gyönyörködve kitárta mind a két karját:

— Királynőil — majd szemrehányó suttogással hajolt Ágihoz: — Ugyan be vagyok csapva, mert bírtam Ígéretét, hogy csak en famille, sőt kettesben ...

— Nem is hiszi, mennyire bosszant magamat is — sietett Ági — de ezek a fiuk váratlanul beállítottak sorra és igazán nem lehetett velük mit csinálni.

Zanzottóné hamarjában nem is tudta, hogyan fogadja a grófot. Kissé meg is hajolt zavarában.

Ági megérintette a gróf karját, és végigvezette a szalonon.

— Csábrágby gróf — mondta könnyedén.

A gróf sietve nyújtotta kezét és néma biccentésekkel igazolta, hogy csakugyan ő a gróf Csábrágby.

Báró Gizdos előtt megállt egy pillanatra,

aztán méltatlankodva ment tovább, mert ezeket a mindenféle kaícno.bárőkat már nem is lehet észbentartani.

A társaság kissé elhalkult a gróf jövetele óta. Csak Miki leit még hangosabb azért is. És őt ne is csititsák, mert neki meg van a rossz szokása, hogy megvadul, ha eleven grófot lát, Tesztemé szertelenül nevetni kezdett, majd hirtelen elhallgatott s nyitvafelejtett száját tenyerének végével ütögetíe, mintha azzal visszaterelné a hapgokat. Valaki azt súgta gúnyos mosollyal, hogy jó is lesz vigyázni asszonyom, mert megsértődnek a háziak. A mouoídis azon aggódott, hogy ez a gróf-ügy csak nem komoly dolog talán? Egy hölgy a vállát vonogatta, s csak annyit mondott: hát... hát... Mérey jobbnak látta visz- szatársulni a házigazdához, nehogy valami pletykába keveredjék. Nemsokára lejár a váltó és nagyon kellemetlen volna, ha Zanzottó nem vállalná a megnyújtást.

— Fess ember — hizelgett a házigazdának és sokat jelentő mosollyal a grófra nézett.

— Hja az? — mondta Zanzottó unottam. — Most látom először. Azt se tudom, hol szedik össze ezt a sok idegent?

Vattay Gábor kihúzódott a kis szalonból. Elhelyezkedett a platóval szemben, ahol Ági és a gróf kezdtek bizalmas suttogásban, De ha feléje néztek véletlenül, hirtelen elfordította a fejét.

Ági kissé bosszús arccal felemelkedett.

— Jöjjön barátom — hívta a grófot — elvezetem az én önimádásom templomába.

Aztán a kis szalonba mentek, mely körös- körül tele volt Ági-képekkel. A gróf eLégül- ten szaglászott körül:

— Varázslatos kis hely. Valóságos meny- ország. Szinte nehéz ellentállnom, hogy ezt a megállapításomat holmi olimpusi bókkal meg ne tetézzem.

Grandezzával Ágira mutatott, lassan a kézé után nyúlt s halk lihegéssel pihent meg e kellemes illat-párna fölött.

— Tami — aggódott Ági mosolyogva — félek, hogy túlerői teti magát.

Vattay Gábor ökölbe szorította kezét az ajtóban. Kissé eltélovázott, aztán mégis visz- szakanyarodott a szalonba.

Zanzottó megnézte aranyóráját, aztán ásítva kérdezte:

— Kire várunk még, anyukám?

Az asszony egyre izgatottabban figyelt az előszoba iáié. Aztán a hallba-nyiló ajtó homályos üvegén végre feltűnt egy bóbitás kalap árnyéka.

— Pá szivem, pá — zakatolt a belépő kis

: Pammerné s gyors pillantással leltározta a bútorokat, csillárokat, vázákat,-képeket, szobrokat, nehogy elfelejtsen valamit. — Marsch- né méltóságos asszony még nincs itt? De tudod, hogy ő is jön?

S hogy a váratlanul leejtett tegeződést láthatóvá tegye, nyomatékos hangsúllyal kérdezte ismét:

— Nem tudod?

— Oh, hát csakugyan? — felelte Zanzottóné szerényen. — Ez igazán nagy szerencse.

— Nagy szó — helyeselt Pammerné s elfoglalt egy helyet, mely teljes áttekintést nyújtott minden irányba.

Alig, hogy leültek, Zanzottóné ismét felugrott. izgatottan.

— ó, á, — kiáltotta félszeg mozdulattal és összeszorult a torka.

Marschandué lépett be. Zanzottőnéba karolt leereszkedően, s úgy hintette mosolyát mindenfelé, mint baldachin alól a papok a tömjénfüstöt.

— Eljöttem édesem — mondta a korholó szeretet hangján — bár megérdemelnéd, hogy megszidjalak. Illik ez, te rossz kis asszony, hogy egy városban élünk, hosszai évek óta, s te még ne mis mutatkoztál nálunk?

— Ó, kérlek, méltóságos asszony...

— Csak Pannika szivecském és semmi méltóságos asszony. De Panni néninek is hívhatsz, ha nagyon éreztetni akarod, hogy idősebb vagyok nálad... Á! a kis Ági. Gyere gyönyörűm, gyere, hadd nézzelek meg végre közeiről is, mert mindég olyan gőgösen suhansz ©1 ablakaim alatt az autóddal, hogy jóformán nem is láthattalak. Persze, persze, ezek a szép szemecskék másfelé vannak olyankor elfoglalva... No ne pirulj kicsikém, hiszen azért vagy fiatal... Nagyon örülök, kedves gróf. A Hanna konteszről sokat hallottam, szegény boldogult lányom együtt volt vele a Sionban és igazán rajongva emlegette.

S miután befejezte cerclejét és mindenkinek mondott valami kedveset, elfoglalta trónusát egy magastámláju széken.

A polgármesterné a Stefikéjével viharzott be.

— Tudod szivem — magyarázta nagy hangon *- ezzel a gyerekkel nem lehetett birni. Hogy Ő mindenáron itt akar lenni, mert valósággal imádja a lányodat. Hát szegény öregemet, aki napok óta nyavalyáskodik a torkával, priznicbe csomagoltam s otthagytam egyedül. Stefivel másként nem bírtam volna.

A pénzügyigazgatóék érkeztek utoljára.

— Kérlek, ez a szörnyeteg — s Lumniczer- né tréfás szigorral megveregette az ura hátát — csak ma este árulja el nekem, bog}7- ő lemondta a ti nagyon kedves meghivóstokat. Hogy, mert még ti se voltatok minálunk. Hát ezt a kicsinyes vidékiességet! Mi már piein párád© készen álltunk akkor Birikémmel. De bizony mi megyünk. Ráparancsoltam a szmokingot és most itt vagyunk mind a hárman. Ne haragudj a késésért, lelkem.

Zanzottóné és Vadasné diadalmas mosoly - lyal néztek össze. Aztán a háziasszony jelt adott a személyzetnek. A szobalányok végighurcolták a szendvicses tálakat. Vadasné csészékbe töltötte a párolgó teát s karcsú üvegekben bor került az asztalokra. A szobák át- szinesedtek s a jókedv hőhulláma felgyújtotta az arcokat. A későn érkező Kemenes doktort Teszler nagy garral fogadta:

— Mi az kedves doktor, valami nehéz szülésed volt talán?

A lányok blazirt mosollyal összenéztek. Pammerné méltatlankodva mozgott a széken, hogy miféle tónus ez? De Marchandne csillapító tekintete nyugalomra intette. Semmit se szabad elhamarkodni. Természetesen, neki is meg van a maga véleménye. De ezzel még várni kell.

— Na ugy-e megmondtam? — súgta Riza Zanzottóné fülébe. — És most mindent úgy, amint megbeszéltünk. Nem kell félni, az Ági okos lány.

Kemenes doktor lassan átvitorlázott a kis 'szalonba. Túlzottan meghajolt, amikor kezet fogott a gróffal. Kaszinói könnyedséggel azt akarta mondani, hogy kedves gróf, de következetesen méltóságos uramnak szólította. A gróf úgy tett, mintha a doktor nem is lenne ottan. Általában a gróf mindent elkövetett, hogy lehetőleg senkit se vegyen észre. Ettől a polgári gyülekezettől eltekintve igen kellemesen érezte magát. Kétségbevonhatatlan, hogy sikere van az Áginál. Az előbb már meg is csókolta a füle alatt, ami neki kedvenc tartózkodási helye.

— Honnan szedte ezt a cimeres állatot? — méltatlankodott Kemenes az Ági fülébe suttogva.

Ági a vállát vonogatta s halk dudolással a gramofonzenébe rejtette válaszát:

— Darling my darling...

A doktor még kissé várt, aztán sértődötten elvonult.

— Piramidális — mondta a gróf - hogy némely egyén mennyire nincs tiszti1' m létezésének fölösleges voltával.

Ági az ölébe dobta a fejét é:- u . kacagott:

(Vége követikeBilk.)

*