Prágai Magyar Hirlap, 1931. április (10. évfolyam, 76-99 / 2593-2616. szám)
1931-04-01 / 76. (2593.) szám
A hassal affér A kassai ujonoszabaditási bűnügy hullá- anai egyre jobban vernek a magasba. A prágai Dvorák-affér óta az ujoncszabaditás problémája ilyen hatalma® arányokban még nem került felszínre; sőt mondhatjuk azt is, hogy jogosan kiáltott fel a nemzőt védőimi minisztérium egyik magasrangu tisztviselője, aki a minisztérium részéről részt vesz a ki dós ügy kivizsgálá sálban, hogy ennél nagyobb arányú afférja még nem volt a csehszlovák hadseregnek. Az ügy még a rendőrségi vizsgálat stádiumában van, minden óra újabb és újabb meglepetéseket hoz és teljes mértékben’ kibontakozik a bűnügy a maga egész valóságában. Az történt, hogy valóságos érdek szövet kezet alakult, amely ipar- sberüleg űzte az ujonoszabaditást, az illegális üzletből állandó jövedelmi forrást csinált, ügynökökkel, félhajt ókkal dolgozott, egészen biztosan üzleti könyveket is vezetett, amelyeket persze nem a pénzügyi hatóságok betek in lésére szánt, s provízióikat adott és dús profitot vágott zsebre. A katonai szolgálat alól bűnös utón való mentesülés nem annyiban bűnügy, mint például a rablás, lopás, sikkasztás, mert senkiinek anyagi megkárosításával nem jár, még az államot sem fosztja meg a szükséges katonai emberanyagtól, mert. a kontingenst úgyis biztositiják. Mégis szigorú büntetés alá eső cselekmény, az állammal szemben elkövetett olyan vétség, amelyet a nagy állam- tudós, Jelűnek, helyesen jellemez ezzel a a fogalommal: szimbólikus bűntény. És morálisan is elítélendő, mert erkölcstelen állapod az, hogy míg a katonaikötelesek kilencvenkilenc százaléka egzisztenciájának rovására legszebb éveiből tizennégy hónapot hoz áldozatul az államnak, addig legyen egy százalék, amely pénzzel vagy összeköttetései ■révé® meneküljön a súlyos teher alól és igy jogtalan előnyhöz jusson azokkal szemben, akik becsületesek és állampolgári kötelességeiket fenntartás nélkül teljesitiik. Az államhatalmat fizikailag főleg negatív megnyilatkozásaiban észleljük. Nem vesszük észre, amíg nem adódik rá alkalom. Olyan, mint a levegő, amelyet beszúvuink, de nem is gondolunk rá, hogy vau. Csak ha a törvényekkel ütközünk össze, csak ha adót vesznek el tőlünk, vagy katonai szolgálatra hívnak be, avagy azt kívánják meg, hogy az állam védelmében legfőbb értékünket, életünket is kockára vessük a háborúban, akkor állunk szemben az államhatalommal mint megfogható és érzékelhető valósággal. Akik az ujoncszabaditásban részesek, ezt a kapcsolatot egyén és állam között bontották meg bűnös utóm. A kassai affér több szempontból érdemes meggondolásra. Elsősorban katonai vonatkozásai figyelemreméltóak. A sorozás! rendszer olya® reformjára van szükség, amely kizárja a bűn lehetőségét. A katonai szolgálat terhe alól tényleg csak az mentesüljön, akit szervi hiba miatt a megerőltető katonaélettől valóban meg kell szabadítani. Valahogy az ellenőrzés megszigorítására van szükség, mert a többször felbukkanó afférok azt mutatják, hogy ha a reform és váltoizás nem következik be, akkor ez a visszás helyzet számtalanszor megismétlődhet. De tanulsága van a kassai afférnak polgári {szempontból is. A kereskedelmi morál szenvedett súlyos sérelmet, amikor egy polgári foglalkozású egyén, sapkagyáros, arra vetemedett, hogy üzletet kovácsoljon olyan alapból, amelyet a büntetőtörvény kárhoztat ée börtönnel sújt. A polgári morál lázad fel a gondolatra, hogy valaki egyetlen inCurtius energikus válasza Briandnak és Hendersonnak H bécsi látogatás előzményei — Hz ellenérvek megcáfolása — ScMer Ausztria kétségbeejtő helyzetéről — Briand bukik? Berlin, március 31. Curtius dr. külügyminiszter a tartományi képviseletek tanácsának mai ülésén megtartotta nagy beszédét a német—osztrák vámszerződésről és válaszolt Briand francia és Henderson angol külügyminisztereknek. Megállapította, hogy a német—osztrák szerződés nemzetközi vitája elérkezett abba a stádiumba, amelyben nyilatkozni lehet róla különösen azért, mert a közel jövőben a népszövetség is foglalkozni fog vele. Briand a francia szenátusban megemlékezett azokról a veszedelmekről amelyek Közép- és Keleteurőpa államait gazdasági téren fenyegetik. Németországot is a gazdasági szükség kényszeritette a sokat körülvitatott lépés megtételére. Föltétlenül szükség van arra, hogy Középeurópa közgazdasági rendszerét átszervezzék és az uj szervezkedésnek lentről kell megindulnia. A legelső föladat nagyobb gazdasági egységek teremtése és a magas vámfalakkal egymástól elválasztott államuk gazdásági közelebbhozása, továbbá a faelső piacok megnagyitása és ellentálló- képessé tétele. Az első európai államférfiu, aki a regionális szerződések mellett foglalt állást, Mironescu román külügyminiszter yolt. A csehszlovák kormány is állandóan azt a nézetet képviselte, hogy a népek összefogására irányuló munkát olyan államok részleges összefogásával kell megkezdeni, amelyek egységét geográfiai tényezők determinálják. Schober kancellár folytatta a megkezdett eszmecserét és ugyancsak a regionális paktumok szükségessége mellett foglalt állást. A déleurópai agrárállamok tavalyi összejövetelein szintén szóba került a regionális gazdasági szerződések kérdése és valamennyi állam képviselője egységesen elismerte e módszer helyességét. A skandináv államok, Hollandia és Belgium szintén előkészületeket tettek a vámunió megteremtésére és köztudomású, hogy Jugoszlávia és Románia is megtette az első lépést a terv felé. Észtország és Lettország vámuniója évek óta létezik és az elmúlt év őszén Lüttichben komoly tárgyalások folytak a francia—belga vámunió megteremtésére. A német és az osztrák kormány tervével ugyanebben az irányban mozog. A német és az osztrák terv nem olyan exkluzív, mint például a csehszlovák külügyminiszter terve, amennyiben Dénes dr. eleve elutasítja a bécsi kezdeményezést és a kisan- tant vámunióját tervezi Ausztria bevonásával de Németország ellen. A német—osztrák terv tisztán gazdasági jellegű és nem mond ellent a nemzetközi kötelezettségeknek. „Szó sincs arról — folytatta Curtius—, hogy megszegtük az 1922-es genfi jegyzőkönyvet Kezdettől fogva tisztában voltunk azzal, hogy Ausztria függetlenségének megsértését minden körülmények között kerülni kell. Éppen ezért olyan szerződéstervet dolgoztunk ki, terv-ondó révén, törvénybe ütköző cselekedettel többezres jövedelemre tehessen szert. Ha ez az imimoralilás elharapóznék, akkor csakhamar csilkágói earkölcsök bur ján óznának fel, amelyek a törvények kijátszáséival és megsértésével igyekeznek virágzó jövedelmi forrásokat teremteni. A kiméi© tton megtorlás megszerzi az elégtételt, de a polgárság szempontjából az volna a megnyugtató, ha a jövőre nagyobb biztosítékokat nyújtana a sorozás egész rendszere, hogy itt nincs kint, nincs kibúvó, nem használ pénz, befolyás és vagyon, mert az állam által kirótt terhek egyformám nehezednek az egész közösségre. . amely lehetővé teszi az összes többi államnak, hogy egyenrangú félként beilleszkedjék a mi rendszerünkbe, azaz nincsen államjogi összeforrásról szó. A vámszerződést különben is bármikor föl lehet mondani, ami az államok csatlakozása esetén lehetetlen volna. Egyelőre konkrét vádak még nem érték sem Ausztriát, sem Németországot és az ellenzék csupán általános kombinációk hangoztatására szorítkozik/*' Curtius ezután Luxemburg és Belgium vámuniójára mutat rá, amely Luxemburgot sokkal szorosabban Belgiumhoz fűzi, mint a bécsi szerződés Ausztriát Németországhoz. A helyzet szinte olyan, mintha Európában nem egyforma mértékkel mérnének s a genfi jegyzőkönyv külföldi kommentárjai gyakran úgy hangzanak már, mintha nem Ausztria függetlenségét akarnák megőrizni hanem ellenkezőleg, a kis osztrák köztársaságot másodrendű .és csak utasításra cselekedni tudó Állammá akarnák süllyeszted!.'7* v«5sfceí küte ügyminiszter ezután az angol válasszal foglalkozóit, amely kilátásba helyezte, hogy a kérdéssel a népszövetségi tanács elé megy. Német részről nem tartják ugyan szükségesnek a szerződés jogi alapjait íölülvizsgáítat- ní, de egy ilyen esetleges vizsgálattól a bécsi és a berlini kormánynak nincs oka félni s igy bizalommal tekint elébe. A német kormány csak abba nem egyezhet bele, hogy Genfben a két ország pusztán gazdasági megállapodását a béke veszélyeztetésének tüntessék föl. A Németország ellen elhangzott vádak másik pontja az, hogy Németország és Ausztria a vámszerződés megkötésénél nem tartotta be a szükséges diplomáciai lojalitás szabályait. Curtius kijelentette, hogy leginkább ő tartja szükségesnek, hogy az európai külügyminiszterek a feszültségek és a krízisek idején gondolataik kicserélésével megkönnyítsék a helyzetet. A világ előtt nem volt titok, hogy Németország és Ausztria gazdasági tárgyalásokba bocsátkozott. A bécsi szerződés megkötése előtt azonban semmi pozitívumot a dolgokról nem lehetett elmondani, viszont, amikor az első lépés megtörténi anélkül hogy pozitívumokat eredményezett volna, Németország és Ausztria máris közölték a világgal tervüket. Alighogy a hatalmak tudomást szereztek az eseményekről, azonnal de- rnarsot intéztek a bécsiés a berlini kormányokhoz. Németország és Ansztria boldogok volnának, ha a nyugati hatalmak velük szemben állandóan ugyanolyan lojalitással viseltetnének, mint ők a sypgati hatalmakkal szemben. Ausztriát és Németországot nem szabad annyira korlátoltnak tartani, hogy titkos machinációikkal és szenzációs manővereikkel az egész világot maguk ellen akarnák hangolni. Amit a két állam akar, azt Curtius inégegyszer világosan összefoglalja: — A meglévő szerződések keretein belül a lehető leggyorsabban meg akarjuk szerezni a nagy nyomorban lévő országaink számára azokat az előnyöket, amelyek a gazdasági terület megnagyobbitásából származhatnak. Ugyanakkor uj impulzust akarunk adni a világnak az európai gazdasági élet átszervezésére. A német külügyminiszter beszédének vége felé örömmel állapította meg, hogy a világ legnagyobb részén honorálni tudták a bécsi törekvéseket. Ha a szerződésterv egy-két helyen izgalmat keltett, ezt nem írhatja senki Németország, vagy Ausztria rovására. Oka az volt, hogy egyesek a gazdasági jellegű megállapodást politikai síkokra vitték át. Végül Curtius tiltakozott az ellen a vád ellen, hogy a német—osztrák szerződés veszélyezteti a jövő évi lefegyverzési konferencia sikerét. Egyetlen államnak sem annyira érdeke e konferencia sikere, mint Németországnak, vagy Ausztriának s épp ezért nevetséges volna e két államot a konferencia elgáncso- lásával vádolni. Schober a népszövetség ellen Bécs, március 31. Schober dr. osztrák al- kamoellár egy tegnapi sajtókonferencián hosszabb nyilatkozatot tett a német-osztrák váimuinió kérdéséből. Mindenekelőtt megállapította, hogy a világháború szétdarabol- ta az osztrák-magyar monarchia autoohton gazdasági egységét s igy Ausztria gazdaságilag életképtelenné vált és kénytelen volt jóformán év ről-évre Európa és a világ lelki- ismeretéhez folyamodni. A népszövetség 1922-ben nagyobb pénzügyi segítséget biztosított a kis köztársaságnak, de a gazdasági helyzetet igy sem sikerűit végérvényesen szanálnál. 1925-ben a népszövetség fölszólította Ausztria szomszédait, hogy gazdasági szerződéseikben részesítsék előnyben a hibáján kívül óriási bajokkal küzdő köztársaságot, de a fölszólitás eredmény nélkül maradt és az osztrák közgazdasági élet egyre veszedelmesebb helyzetbe került. A továbbiakban Schober az 1930 szeptemberében Genfibe® megtartott páneurópai konferenciáról a következőket mondotta: — Sajnálattal keli megállapítanom, hogy Genfibe® csak panaszokat hallottam, de egyetlen pozitívumot sem a jövőre vonatkozóan. A konferencia eredmény© az úgynevezett páneurópai bizottság megalakítása volt, amely javaslatokat dolgozott ki. A negatív megállapi tások láttára már akkor ajánlottam, hogy az európai népek általános összefogása előtt könnyítsék meg a regionális szerződések megkötését, hogy ezzel előkészítsék a nagy munkát. Kijelentettem, hogy ha a huszonhét többi európai állam várhat Páncurópa megteremtésére, mi osztrákok nem várhatunk rá, mert a gazdasági szükség, amelyet egyedül elszigeteltségünk okozott, rettenetes mértékben pusziit az ölő vámhatárok közé szorított kis országban. A hatalmak érvelésemet elfogadták és helyeselték. Január 15-én megjelentem a Pán- európa-bizoftság genfi ülésén, két napot töltöttem ott, de pozitív eredményt nem értem el. A továbbiakban Schober dr. kifejtette, hogy almikor Curtius dr. márciusban Becsbe jött, meg kellett tenni az első praktikus kísérletet a kibontakozás felé, mert különben az osztrák közgazdasági élet összeomlott volna. A német és az osztrák külügyminiszter eredeti szándéka az volt, hogy a vámunió tervével csak a májusi tanácsülése® lépnek elő, de a méroius 24-iki párisi Pán- európa-tárgyalásokina való tekintettel eUhaNaS ***m,H,*t ** otdal ^ % x M‘ 76> í2593) «*»» Szerda * 1931 április í A szlovenszkói és ruszinszk ellenzéki pártok Egy.. ár. 1.20 Ke. .wtow
