Prágai Magyar Hirlap, 1931. március (10. évfolyam, 50-75 / 2567-2592. szám)

1931-03-01 / 50. (2567.) szám

8 £931 tafotám 1, Futtában Szlovenszkón Csetnek, a csendes város Cmfoek, teforoér végei Első kérdés ée primőr aesnocíáció: hol van a esetnek! csípik© ? A régi, híres házáiipar, amivel a Szontógh kisasszonyok annyi eset­nek! ház anyagi gondjai! elsiiníitoíták ? i — Hol van a tavalyi hó? — legyint kér­déssel a kérdésre a esetnek! ember. Hol van a régi csipke, bizony, d© hol van a híres réz- gyár, hol vannak az érepörkölők, hol a bá­nyamű vek, hol a kuntapolcaá vasgyár? Hát erre felelj, ha tudsz, szlovenszkéi utas! Ez a sok negatívum jelenti ma a esetnek! csipke csipkés városát. A sok kisváros közül most Csetnek is az egyik, ahol az élet álmo­san döcög, fáradtan lüktet s ha a szlabosi he­gyek felől fujdogáló szellő meg nem rezeg- tetoé a fák leveleit, szinte azt hinné, hogy as elátkozott várkastély elővárosát járod. & Montira festőművész vásznáról lopták volna le a mintát ehhez a gyönyörű kis városkához, úgy fest, ebben a fehér téli világban. A hatal­mas, hóval futt hegyek, a pelsőci fensik mészkövei, a zárt Csetnek völgye, a Kakas- íh>tv oldalnyníványai, a szlabosi tájék s köz- bül ez a barokk-házakból, barokk-toronyból, magashátu templomból összerakott falu, ha ágy, az országút végéről nézed, gyönyörű. Alvó csipkeváros. Az alkonyi nap lüásan ön­ti végig sugarait a tornyok, házak tetején, kanyargós kontúrok, kerek, finom sziluettek, tornyok és manzárdok, Mária Teréziái; emlé­kek, dúsan öntött vasrácsok az ablakon, ál­mos szekerek, hulló hó, álldogáló emberek, olyan szép ez! Nem volna csodálatos, ha az emberek caattos cipőkben, Allonge-pa róká­ban, avagy nyusztprémmel frdngiásan- men­tésen, bujkálnak elő valalelyik batár mögül, amely hajdani határ helyett most egy Ford- kocsi pöfög végig az utón. Gyönyörű kis város, csoda, hogy téty spor­tokra, nyári üdülésre jobban ki nem használ­ják. Nemcsak a gömöriek, hanem a távolabbi népek is- Vájjon lesz-e egyszer valakiben üz­leti szellem, hogy kihasználja ezeket az adott­ságokat, a tájékot, a vizet, a városkát? nagyon esép, kedved lenne sítúrát végezni s itt nyaralni. A levegő kékesen remeg, a fel­hők rózsaszínűek a a gondok szürkék. Fák ágaskodnak a* ég felé * az emberek fejét meghajtja & gond. Misiden olyan szép és bé­kés. & Gyönyörű az ut autón Rozsnyó felé. Töm­ve vagyunk az autóban. Csikorog a kerék lánca alatt a hó, vékonyan kanyarog az ut, apró falucskák integetnek » gyerekeket húz I Szeniwánlürdon (Posta, távirda, telefon: Liptovsky Sváty ján) állandó Skitanioiyamok | Skitaaár: Bortovszly Mikló* dóm Felaőaajó völgyének összes orvosi hí­reit. Hiába logom be a tűlem, hiába feszen­gek kényelmetlenül az ülésen, a szentben filő ex, hangos szavaiból Ítélve doktor, kitalálja az elmúlt hét orvosi eseményeit. Jó, bogy neveket nem mond. A betegségeik, amiket ©miit s amiket ,kollégájának felsorol, megle­hetősen gusztusosak. Mért kell ezt a vonat zsúfolt fülkéjében ország-világ előtt tárgyal­ni, nem tudom. Néhai való derék Székely Ágoston nem igy adta elő az orvosi etikát, az bizonyos!! Saját orvosi prakszisát a bolttal hasonlította össze, élvezetes jelzőkkel tár­gyalta kollégája levelezését, kínos adósságok­ról szólott, szóval otthon • érezte magát. Elfe­lejtettem bocsánatot kérni, hogy többen is varrjunk. Nekünk volt kényelmetlen, akik­nek hallgatná kellett Roppant kényelmetlen volt. Többen vagyunk szemérmes emberek, akik hasonló dolgokat zárt helyen tanítunk illendőnek tárgyalni... Egy kicsit savanyu izí ad az egyébként is savanyu utazásnak s annak a döcögősnek, amit pelsőci gyorsvonatnak neveznek. Fel­emelt tarifával, csökkentett sebességgel uta­zunk. el anyjuk az utolsó pillanatban. Komoly he­gyek vígan szaladnak az autóablakkal pár­huzamosan, befagytak a patkok s az autó néha csúszik. (Tekintve, hogy szorongóan sokan voltunk, másfélszeres tarifát kellett fizetni. Ha keve­sen lettünk volna ,a tarifa is csak kéthar­mada lett volna. Mert Rozsnyón vásár van. Ezt a soffőr mondta.) & Rozsnyón vásár van. Hideg lehet a vásá­rosoknak. Alig hallom a hangjukat. S ki vá­sárol mostanában? Felesleges fényűzés ez a vásári forgalom. Kevesen is vannak a népek. Dideregnek. Nem vásárolnak azért se! A vonaton, a sajómenti vicináMeou, megtu­A gyógyfürdők egész éven át nyitva. Csodás eredmények ideg­es szívbajoknál. Ivókúránál az emésztőszervek betegségeiben. TjmmmmBnammmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmKm Három vigéc rummyzni kezd, az ablakot kinyitjuk s valaki, hangos prüsszögéssel úgy viszi körül a vasúti kocsiban ragadós spa- íiyolmátháját, mint űrnapi körmeneten a zász­lót ... c így futunk a szürke estében. Sttvmbaühy Viktor. KÍNAIAK között Ma: HUNGARICUS VSÁTOR Az evangelikna templom műremek, közép­kori. Gótika és korai-kései barokk váltakoz­nak benne, az illető korok építkező szokásai szerint. A Bakos-kisasszonyok, néhai való Bakos országos kapitány ur lányai, hímezték a templom felszereléséhez való kézimunká­kat. Gyönyörűek, műremekek, pompázato­sak. Nem lehet eleget gyönyörködni ebben a templomban. Belül már renoválva és néhány előkapart freskója restaurálva van, A külső renovációt most tervezik. Néhány százezer koronába benne lesz. js A városka nagyobb része nmnkanéfkül van, hogy a környezd gyárak és a bányák, különféle jóvoltokból, megszűntek. Gyü­mölcstenyésztésre tért át, akinek birtoka van s nagyszerű a esetnek! alma, keresett cikk. Két kis bankfiókocska, intézi a városka pénz­ügyeit s a város közigazgatását egy kormány­biztos. Csetnek se gondolta volna, hogy ilyen nagyra viszi. Kormánybiztosa van! Hát így éldegélnek az emberek Csetneken, & A magyar társaság, aki még itt van, visz- szavonuit életet él. »Külöleges, határozatlan városka. Lakosai egymás között szlovákul is beszélnek, a népszámláláskor azonban domi­nált a magyarság. Az ügyészségnek a csot- neki legényekkel van talán a legtöbb baja, mindig inkriminált nóták énekléséért jelen­tik fel őket a csendőrök, pedig igazán békés legények és sohasem értik, miért nem éne­kelhetnek szabadon. Ez már csetneki szokás. Békében nagy élet volt itt. Kis kulturköz- pont. Társasági élet. Most mindenki elfásult, visszavonult, szinte alig él. A nemzetiségi vo­nalon levő városkák tipikus sorsa ez. & Mint mondom, van kormánybiztosa, sok- sok pártja a kis községi életben, a kommu­nistáktól kezdve minden párt képviselve van. Eddig 50 százalék magyarsága, most azonban az uj népszámlálásnál lehet, hogy sikerül 20 százalék alá szorítani. Ez most egyik égető kérdés Csetneken. Névelemzéssel számoltak. A panasz nem segített. A szomszédos Kunta- polca tiszta magyar. Most szlovák iskolát épí­tenek ott. Csetneken, dacára az évenkint megújuló kérésnek, parallel magyar elemi osztályt még nem sikerült létesíteni, bár a város fele magyar. Ezerkétszáz lélekre a kö­vetkező egyesületek esnek: Társalgási Eme­let, Evangélikus Ifjúsági Egyesület, Katoli­kus Ifjúsági Egyesület, Slovák Liga, Zivena a még egy újonnan alakult magyar egyesü­let. Á társas élet széttagozódott, már nem egyöntetű. Nemzetiségi világnézeti különb­ségek még ebben a szűk völgyi-városban is széttagolják a népet. Vergődnek kölcsönösen az etnográfiai határon. A polgári iskolában szerződés szerint legalább heti három órának magyarnak kellene lenni, évek óta sürgetik, de még ma sincsen eredménye. Ezek a helyi hírek. A városházán a kor­mányzás miatt állandó nézeteltérések van­nak, munkaalkalom nincs, a kommunistáik szaporodnak, a gyárak fogynak. A mezők különben szépek, hóval. borítot­tak, ha igy, kívülről nézi ta ember, adódkor Pária, február végén. —- Igen., igen, teljesen igaza van, többet kel­lene önökkel, fehérekkel társadalmi utón talál­koznunk, eszmét cserélnünk, egymás észjárását kiismernünk, s akkor tatón nem emlegetnék annyit az a bizonyos nemlétező veszedelmet, melyet, mint sárga ördögöt fest fehér falaikra ■az előítélet, a.z ignoranoia, vagy talán éppen tudatos rosszak arat. Ellenben egy tényleges fehér veszedelmet nemcsak a fantáziában, so­kat sanyargatott birodalmunk tépett testén — orosz részről —s sajnos, a valóságban ia ü kel­lett már tapasztalnunk. — Ha tehát lelküsoeretlen „agent provoca- teuröik** — nem Angliát értem — Európában azt a hitet akarják ébreszteni, hogy jóeiőre kell föikészülnáök, preventív védekezniük a sárga veszedelem ellen, akkor az csak jogcimke.reséö Kina növekvő kuiturazárnyainak megnyirbálá­sára, s egykori császárjaiknak: „divide et im- pera“ jelszava alapján birodalmunknak egymás ellen uszított részekre való bamllasztására. —• A vulkánok száját azonban mesterségesen 'betömni, Mr. Ta, ugyebár, úgy sem 'lehet, kul­túrájuk szárny bontását, európai értelemben vett. továbbfejlődését gonosz szomszédok idő- Től-időre ugyan megakaszthatják, a föld gyom­rában évezredek folyamán fölgyülemlett erők kirobbanásának megakadályozására azonban ■emberi hatalom nem képes.- Kérdés tárgyát csak az képezhetné, Mr. Ta, hogy ha ez a négyszáz- millió embernyi vulkán csakugyan éretté válik a kitörésre, termékenyítő, de egyúttal .perzselő lávája Ázsia -óriás, de mégis véges határáig fog-e csak ömleni, vagy nolens-voiens végigfut Európa testén is, * elborít mindent, amit ősök munkája elöregedett földrészünkön évezredek folyamán fölhalmozott? — S hátha — sietett kérdésemre uj kérdés­éé! válaszolni Yeou Ta ur — ez a veszedelem­nek nevezett, önök szerint, máris áradozó erő nem perzselő láva, de életelíxir lesz, soha nem sejtett fejlődési lehetőségeket fog Európa agg­kori — pardon, ön használta ezt a kifejezést — gyöngeségbeu szenvedő testében ébreszteni? Ki tudja, milyen csodás jövő várna a sárga és fehér fajok keresztezése utján az emberiségre! Mert hiszen — ha már erről eshotSk szó — kö­zös mindnyájunkat — s nem is beláthatatlan időn 'belül — miég egy harmadik veszedelem is fenyeget. Elvégre fehér és sárga mégiscsak vi­lágos színek, s a falra fekete színnel festik az igazi ördögöt. — ....? —< Igen, a néger veszedelemre gondolok. S nem gondolja, uram, ön is, hogy oeak egy bé­kés evolúció utján megkevert s összeolvadt fe­hér—sárga faj fogja a mindinkább öntudatra ébredő, » halálos ellensége a fehérek ellen ha­lálos fegyverekkel élet-ha!álharcra készülő fe­kete faj ellen eredménnyel vehetni föl a harcot, s talán még egy ezredévre kitolni a végső ősz- Rzeosapás határidejét? Lehet, hogy az a bor­zalmas összecsapás a viliág, az emfberi'rég, vagy legalább is az emberi kultúra végét jelentené, de hogy jönni fog, ebben kéküket I nőnk sem Önöknek fehérek-wk, sem nekünk sárgáknak nem lehet.-r-. Azonban mindez egyelő ro évtömegek kér­dése, nekünk, ma élő embereknek pedig csak évtizedek, évek, hónapok állanak rendelkezó- süuforo. Él s ború* goodolatoktk al! Tanulmá­nyozzuk eáőbb a jelent, a napokat, érákat, s belőlük vonjunk majdan következtetést a jö­vőre. Nem akarnám, hogy csak az én, esetleg elfogult fölfogásom alapján ismerje, tanukná- nyozza a sárga faj Lélektanát, alkalmat szeret­nék önnek adná, hogy a Páriában időző kínaiak ■legjavával kerüljön összeköttetésbe, s francia vendégeinkkel elvegyült társaságban figyelhes­se szellemi téren való keveredésünket. Újonnan épült kínai házunk a jövő hétfőn hatugvereeny- nyel egybekötött megnyitó estélyre hívta meg francia és egyéb külföldi barátainkat. Bátor leszek önt is meghivatni, szereinosélteseen ben­nünket, majd be fogom mindazoknak mutatná, akikkel etemét caerékae nem fog idő vesztesé­get jelenteni. y Good-iiye! Y see you again. * A ház, amelynek hétfőn vendége voltam, tu­lajdonképpen Indo-Ohina, Franciaország leg­gazdagabb gyarmatának, Páris régi várfalai helyén, a Cité-Universi taire területén épült pompás palotája, melynek kettős rendeltetést szántak. A Párásba került kínai, speciálisan in­dokínai diákok részére angöl college mintára, megszervezett kényelmes otthont, s a francia— kinai barátkozás céljára megfelelő klubhelyisé­get helyeztek el a nagy luxussal, minden kép­zelhető komforttal berendezett monumentális épületben. Eme extermtoriáMs kinai területen, akárcsak valami embermuzeumban, a nagy kínai népfaj minden árnyalatát nagyitóüvegnyi közelségből tanulmányozhattuk. Még pedig eredeti, bár mo­dernizált kiadásiban. A modern öltözet mindenesetre sokat ront a stíluson — melyet a palota külső és belső be­rendezésénél C amibe ismert párisi építészmér­nök, a ház zseniális tervezője, máskülönben szi­gorúan betartott —, az érdekes töltelék, az in­éi o- és egyéb kínaiakból álló, mindkétneanbeli előkelő társaság azonban gracd toalettjeik da­cára pompás megfigyelési anyagul szolgált. Idegen alig tudná az indokínait a birodalmi kínaitól megkülönböztetni Pedig csak a sárga fajszin köti őket egymáshoz, máskülönben alig van közöttük több rokonság, mint, mondjuk, a magyarok s a tatárok között. A nagy emberer­dőben azonban jobban egymásra találnak, bú j­nak össze a távoli rokonok is. S igy aztán a „La maison de L‘Indcchine“ őskdnti stílusban épült tetői alatt békés egyetértéssel férnek el egymás mellett a csak ő általuk megkülönböz­tethető legvegyesebb kínai ároyalatfajok is. Ki tudná az annamiták, tonlkinaiak, cochln- kinaiak, cambodgienl, laotleni, s Ég tudja, hányféle indo- óe egyéb kínaiak között nootos különbséget tenni? "Titkos meggyőzőoézem, hogy ők maguk se, .pedig akkora származási, előkel őségi különbségek vannak nemcsak a személyek és társadalmi és vagyoni osztályok, hanem az egyes lcinai fajok között is, mint pl. egy angol herceg s egv cigányprímás között. Sőt, hisz4 színiben valamennyié® egyeznek, e ta­lán csak szeműk élesebb, vagy kevésbé éde­sebb vonala szolgálhat megkülönböztetés alap jáuk Ezekre a vonalikülönibségeikro azonban cél­zást. is tenni, legalább is akkora tapintatlanság és noveleti'cnsógszáinha menne, mintha egy kö­vérként hölgy jelenlétében a karcsú női vonalak esztétikai szépségéről merne valaki dicshim­nuszt zengeni MEGTALÁLTAM AZ ISTENT Kutattam kluyem, * múltat, a jBv&t Tenger omborrér árán épített tSrtésehnei Szágnldtnao bős* gépparipákon szárnyakr* kelre lekicsinyeltem ai Ege*. Bontottam molekulát, atomot, parányi, építettem nagyot, csodást, Kheopeot, Eifiel-tornyát. Agyam már végteleikbe járt * olvasva Speneert, Spinozát megvetettem a Bibliát. De jött az éjszaka... Csodáltam a milliárdnyi csillagét Mit rejt?... Mi van ott?... Nem ott, odébb ... tovább - . s ekkor megállított a határ: ne tovább! Ott látam Istentl De nem azt, akit én épitettem, hanem: Aid engem tereintett! (KcBBa) Salgó Román. De ne szaladjunk ed a tárgytól, illetve a Kí­nai Ház megnyitó ünnepétől. Mint n:agy embereokaeágban ranxl»zerint, a fától eleinte itt eem látjuk az erdőt, a sok föl­tűnő eleganciával öltözött francia dáma ős uracfi között annyira elvész a kistermetű kinai, hogy úgy kell őket Ta barátunknak a tömeg- bői eg3renkint kihalásznia, hogy a nagyszerű kínai vendégségen ne c&ak franciákkal lakjunk végezetül jól. Ám csöndre int mindannyiunkat hármas gongszó, s a sokszáznyi egzótikus társaság a misztikus fénybe borult, piros lakkal, arany- cifrával díszített nagyterem bársonyos székeibe süppedve, köteles áhítattal figyeli a koncert megnyitó számát. Hegedű, ének, zongora. — megint hegedű, zongora, ének, s szerencsére az első, úgyneve­zett európai műsornak éjfélre mégis vége lett. Következnek a kinai számok.: Danse de Feu, Chaní du Mariage, Chant de Guerre, Danse de la plurae saerée, Danse du jeune guerrier, — előadja egy indókinai törzsfőnők, becsüle­tes neve szerint: Os-Ko-Mon. Egymás között lévén, bevalhatjuk — hát- tünk ennél szebbet ás. Ám fő a stílus » ebben —. megnyugtattak — nem volt hiba, amit a jelen­lévők, úgy látszik, nagyon tudhattak, mert szörnyen megtapsolták a kakaduszerüen föi- tollbokrétázott táncos kínait. Legérdekesebb volt azonban egy francia szó­noklat, melyből házigazdáim történeti múltjára vonatkozólag tudhattunk meg egyet-mást. Szégyen nélkül bevallhatjuk, Indokinával édeskeveset törődtünk mind a mai napig, de mert azt mondják, jó pap holtig tanul, ismer­jük meg — ha nem éppen unják —• Indoddna történetét (dióhéjban!) mi ». — Hosszadalmas volna — kezdte monricor Fontaine, a Kinti Ház ezervezjésére alakult francia—kinai vegyes biizottság elnöke — Indo­kína évezredes múltjába nyúlni, ott kezdem csak, amikor velünk franciákkal léptek először összeköttetésbe derék sárga gyarmattostvé- reinik. —. Sorozatos forradalmak pusztították a XVIII. század folyamán az Annamiták hatal­mai birodalmát. Nguyen dinasztiából származó uralkodójuk, Gialcng, Pignca.ux de Béhaine püspökünk tanácsára fiát, a trónörököst. Canh herceget küldte XVI. Lajoshoz, hogy a lázadók megfékezésére segítségét kérje. — Száz év alatt tudott csak a francia pro­tektorátus alá került Indokína végleg rendbe- jönni. Anyagilag és erkölcsileg megerősödvén, dicsőségesen uralkodó fejedelmük, Khaidink, a dinasztia tizenkettedik leszármazottja, érettnek találta az időt, hogy ő is, mint dicső elődje, el­küld jje hozzánk a fiát, s arra kéressen bennün­ket, hogy most már civilizációnk, kultúránk ál­dásaiban is részesítsük országát. Köztársasá­gunk ezúttal is készségesem eleget tett a ké­résnek, s a francia irodalom, művészet, tudo­mány és magasabb műveltség kincsestárának mindem értékét az indokínai tudományszómjas ifjúság rendelkezésére bocsátotta. Aki ismeri a sárga faj oltbatatlan tudomány&zomját, óriási akaraterejét, r főleg hálaérzetét, meg kell ér­tendő mindnyájuk lelkesedését, amellyel Fran­ciaország tanítási készségét fogadták és hogy nem hullott terméketlen talajba az elhintett mag, ■bizonyítja ez a ház is, melyet közös-áldo­zatkészséggel, közös szeretettel emeltünk, s melyben ma már több szá.z. feli&őbb tanulmá­nyok folytatása céljából Páriába küldött kínai ifjú nyer elhelyezést és kiképzést. —i Házunk alapkövei közé a kölcsönös meg­értés és szeretet gránit tömbjeit helyeztük, ezek fölött fog Franciaország és hatalmas kinai gyarmataink örökké tartó barátsága főkapuiul... *' É* hogy ennek a kihirdetett barátságnak örömére: a meglövendő medve bőrére előre ihatunk, koncert után pazar bfltffé nyílt meg « állott reggelig a vendégek rendelkezésére. Hálájuk első jeléül oly mértékben karolták föl a derék kintiak a franciák iparát, első-sor­ban pezegőeiparát, hogy ha az éj folyamán e&- fogyvaztott italok bőségét magyar zeats utján akarnám valamiképp kifejezni, csak erre a rigf nótára gyújthatnék rá: Duna vize folyik csendesen ... (Már t. i. a lefolyt pezsgő tömeghez képest csendesen.. ^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom