Prágai Magyar Hirlap, 1931. március (10. évfolyam, 50-75 / 2567-2592. szám)
1931-03-08 / 56. (2573.) szám
6ES5nS3SB*l T>IW<IAI-A\Aí&^ARHIRLAr> A C@r@s csodálatosan kiadós gyár művelői közül — és itt a tudomány kérdés évei kapcsolatban a maiság erejével tolul előtérbe a kisebbség szociális problémáinak feldolgozása — dacára a bőséges választóknak, egyetlen fémjelzett nevet sem tud felmutatni, ami szintén Masaryk elnök intencióinak teljes félreismerésére mutat Mi, azonban a jé kifejlődés érdekében hangot adunk a jé és javító célzatú kritikának, objektávek kívánunk lenni 6a.ját sorainkkal szemben is: s megállapíthatjuk, hogy az előkészítő bizottságnak az a két tagja, aki a nemzeti mozgalom vonalán közel áll & mi sorainkhoz, kétségtelenül jé helyen áll a maga helyén is, de természetszerűleg egymagában nem lehet kifejezője a magyarság kulturális erőhelyzetének s itt még mindig súlyosan jogosuk kivánnávalók maradnak Melégiitetle- lenilL Hasonlóan nem kielégítő a magyar képzőművészei képviselete sem az egyetlen kijelölt, bár kétségtelenül egyik legtehetségesebb, tagjával. Dérer miniszter akkor végzett volna kifogásodba tatlan * az elnök intencióinak megfelelő munkát, hogyha minden politikum Bzámüsésével az összesen kilenc tagú élőkérpRKtua-MA&toRHiRLag 1991 nirrtu 8, vaadrnxp. I modiis vivendi-bizottság elhatározta a mmtml egyházmegye megszüntetését? wátő bizottságot a három szekciónak megfelelően három tudósból, három iróbdl és három képzőművészből alakítja meg. Akkor ma nyílt homlokkal állhatná a testvérpárjaiból rázúdult tüzet, nem lenne védekezni valója s nyugodt feleletül egyszerűen fölmutathatna a Hradasinra: Testék magával az alapitóval, akinek intencióit óu hűségesen szolgáltam, vitába szállni Mig igy — bár mi a várakozás objektív álláspontjára helyezkedünk s végleges véleményünk megalkotását az előkészítő bizottság munkájának kifejezésre jutó eredményétől tesszük függővé; s bár az egész koncepció realizálását a nagy és meggondolatlan sietség jellemzi — mi ráérünk ítéletünk megalkotásával, amelyet soha sem determinálhatnak « kérdésben politikai tekintetek. De viszont, ha a végzendő munka továbbra is a pártpolitika ismérveivel fog köntöst ölteni, akkor nem fogunk habozni, hogy politikamentes kul túrái- 1 ás pontunk igazolásában és Masaryk szándékának eszmei meg védőim esésében levonjuk a legmesszebbmenő konzekvenciát. Rövid időn belül meg kell mutatkoznia annak, hogy az akció továbbá fejlődésében átesik-e megfelelő vértnsztuláson a kezdeti fertőzések után s hajlandó-e Dérer miniszter a kultúra tiszta vonalára terelni ezt a korai politikai tehertételekkel lebénított fejlődést s hajlandó-e egy ilyen korrekció lehetőségének mígterem lésével honorálná épitő szándékunkat, am'lyet még a tapasztalt előzmények s előjátékok sem riasztanak el attól, hogy megtegyük a döntő kísérletet: a legnehezebb viszonyok közt is keresni és járni nemzeti .kultúránk szolgálatának becsületes, de föladást nem tűrő útját. Dérer miniszter feladata voltaképpen igen könnyű. Mert hiszen az intenciók értelmében vet* becsületes korrekcióról van csak szó. Arról, hogy az akadémia összeállítása — minden politikai ve 1>1 oltás száműzésével — a tudomány, irodalom és képzőművészet jogosult és méltó magyar nemzetiségű képviselőinek sorbaáktatásával történjék. Végeredményben ezen fordul meg Masaryk elnök szándékának sorsa Is. Mi mondjuk, akiktől a lojalitást fölöslegesen szokták követelni, hogy ezúttal a hatalmon lévők legyenek valóban lojálisak a* elnöki akarattal szemben, mert ezt az álltaimat elmulasztják és hajótörését okozzák az emelkedett szándéknak, amely a szloven- sskód magyarságnak vérveszteségét éa megrövidüléseit a kul túra megtartás és épitée lehetőségének elismerésével és segítségével akarja kárpótolni, úgy mi azokra hárítjuk a felelősséget, akiknek elsőrendű kötelességük 1 lenne, hogy az államfő igazságkeresó konstruk- j tiv szándékait támogassák. Prága, március 7. A Lidoré Nortny órfcesülése széria i a modus rirendi végrehajtásában már annyira előrehaladtak, hogy az egyházmegyék határrendezésére éa dotálására vonatkozó kormány javas latot a közeljövőben benyújtják a parlamentnek. A hafcárrendezési bizottság, amelyben képviselve vannak a minisztériumok és az egyes egy háza: egyék, március 3-án tartott plenáris ülést. Ezen a tanácskozáson részletesen megvitatták m egyházmegyék ügyeinek rendezésére vonatkozó kormányjavaslatot. A foldhivatail behatóan tájékoa- tatta a bizottságot, hogy u egyházi bőrtokokon való foldreíonm végrehajtása után mik a szándékai. Az egyháziinegyék határaira vonatkozó korrnányjarat,latot, amoíy ellen fölszólalt Binbnies püspök, a roz*- nyói egyházmegye adminieztratoíra, miután ezt az egyházmegyét meg akarják szüntetni, most a Vatikánnak tudomására hozzák és a vele való megegyezés után fogjak a medu* vivend.it végrehajtani. SLétrsiSa i vízvezetéki béke a lét Komárom között A járási hivatal intézkedésével szemben az országos elnök telefon utján rendelte el a további vízszolgáltatást Komárom, március 7. (Saját tudósi tónktól-) Megemlékeztünk lapunkban arról a viszályról, mely a két Komárom város között a vízszolgáltatás kérdésében keletkezett. A csehsalováklíti Komárom a járási hivatal felhívására százötven százalékkal! emelte M a vimdijat 1930 január 1-től kezdve visszamenőleg. Ezt Magyar Komárom nem volt hajlandó elismerni és csak arra halandó magát kötelezni, hogy a viz előállítási költségeit téri ti meg a balparti város részére, mert a vizsnűhöz jogot tart és nemzetközi intézkedés a tulajdonjog tisztázása érdekében nem történt A járási hivatni nyomására január hónapban a halp&rfci város már csak a fele vizmennyiséget szolgáltatta Magyar Komáromnak, ahol ez a legnagyobb zavarokat okozta. Ha például tűzeset adta volna elő magát, akkor mindem tűzoltási akció eleve la meddő kísérlet maradt volna. De köraegészségügyi szempontokból sem lett volna szabad a vizr szolgáltatást egy napra sem beszüntetni. A komáromi járási hivatná, azonban még továíbh ment s legutóbb arra utasította a várost, hogy március hónapban a vízszolgáltatást szüntesse be. Természete®, hogy ee az intézkedés a leg- j erélyesebb diplomáciai akciót vonta volna j maga utóm. Ez a rendelkezés ellentétben í van a csehealovák törvénykönyvbe becikhelyezett békeszerződés 292. paragrafusával, amely a határmenli kölcsönös vízszolgáltatás kérdését oly értelemben rendezi, hogy az érdekelt államok végleges megállapodásának tótroijöttéig a rtaelüátáara «M>lgáló be- rendeoéeek aa 1918. évi november 3-án érvényben volt feltételek ős megáLl-apodás szerint kötelesek a vizazállitAst folytatni. Ez a rendelkezi elég világosén beszél éa erre a törvényes álláspontra helyezkedett a járási hivatallal szemben maga Országh Józsiéi1, az országos hivatal elnöke hí, aki aze- tmélyesen telefonon. hívta fel Komárom váró sbi rá ját és v meghagyta, hegy * város a rizsrőlgáRaktst akadály tálamul tovább is folyta hsa. Időköziben Magyar Komárom jogíeuntartée- sal élve a vizszámlára 100.000 korona összeget folyósított előlegül, amélynék Átvétele után a vízszolgáltatás megindult A balparti Komárom terhére írandó n te, hogy vízórája az egyes hónapok között 20— 30-000 köbméter eltéréseket mutatott és teljesen megfoizha tatiannak bizonyult, xagy hogy Magyar Komárom kékiytekn voSL ellenőriző vízórát feháRitani. A trianoiti szerződés alapján Magyar Ko^ má romtól a vizszoAgáátatáa meg nem tagadható és az egyéb megállapodás hiányában az..; 1918. évi november 8-ik.i állapot szerint kaphatja a vizet a balparti Komáromtól, tehát az üzemi előállítási költség árába®. VISSZA A HÁBORÚBÓL Fordította: Szabó Lőrinc Ench Má ria Remerqu® regénye (Copyright bv U. Feature Syudicate and by Prágai Magyar liiriap. — Utámiyomág kivonatosan is tilos.) (Ö5) — Nézd csak, apám, — mondom és melléje ülök. — Lehet, hogy igazad van. De én megtanultam, hogyan lehet egy kis földi odúban ©Hakni, vékony levesen meg egy kis karaj kenyeren megélni. És ha véletlenül nem lőttek ránk, már elégedett is voltam... Ha valami ócska barakba kerültem, az már luxus volt és a plhenőállás szalmazsákja mennyei paradicsom. Meg kell értened: az a tény, hogy élek és nem lőnek rám. egyelőre kielégít, Azt a kevés italt meg ételt, amire szükségem van, majd csak össze fogom valahogy szedni és minden egyébre lesz még elég időm az életem során. Éa minek ragadjak hozzá valamihez most röglön? Előbb alaposan körülnézek. — Jó, jó, — felel, — azonban Így mégsem lehet élni, bele a levegőbe. . — Kinek hogy jó, — mondom. — Én meg azt nem találnám életnek, ha majd egyszer- később, elmondhatnám, hogy harminc éven át mindennap ugyanabba a tanterembe vagy ugyanabba az irodába jártam. Csodálkozva válaszol: •— Én már húsz esztendeje járok a dobozgyárba és annyira mindenesetre vi'tem, hogy ma önálló mester vagyok. — Én semmire sem akarom vinni, apám, én csak élni akarok. — És én becsületesen éltem. — mondja némi büszkeséggel — nem hiába választott tagjai közé az iparkamara, — örülj, hogy olyan egyszerű volt a dolgod, — válaszolok. .... De valami pályán mégis csak el kell indulnod, — mondja szemrehányóan.-- Egyelőre dolgozhatom egy harctéri barátom üzletébe* kneghivott, —- mondom, — főtt megkeresek annyit, amennyire szükségem I van. * Csóválja a fejét: — És ezért ott hagyod a szép köztisztviselői állást? — Már nagyon sokszor ott kellett hagynom ezt is, azt is, apám. Szomorúan szivja a szivarját: — Pedig nyugdijjogosultságod is volt. — Ah, — mondom mosolyogva, — közülünk. katonák közül, ki éri meg a hatvanadik évét? Mennyi minden van a mi testünkben, ami csak később fog jelentkezni, — mi bizosan hamarább lesorvadunk... ... Bárhogyan akarom, nem tudom elképzelni, hogy hatvamesztendős lehessek valaha. Túlsók embert láttam meghalni húszéves korában. Azonkívül n-d* törődöm én olyan mész- szí idővel: megszoktuk, hogy csak a pillanatra gondoljunk. Elmélázva szivarozok és nézem az apámat. Régen hatalma volt fölöttem és minden más embertől különbözött számomra. A katonaságnál azonban pertu voltam olyan emberekkel, akik sokkal idősebbek voltak nálam és éveik számát tekintve, mindegyik apám lehetett volna; ez megtörte a kor iránti tiszteletet. Még mindig érzem, hogy apám az, aki előttem ül; de egyúttal egy kedves, idősebb férfi is, óvatos és pedáns, akinek a nézetei semmiképpen sem befolyásolhatnak. Nagyon jól el tudom képzelni, milyen lett volna a stellungban; egy kicsit mindig vigyázni kellett volna rá és egészen biztos, hogy altiszt sohasem lett volna belőle. 3. Willy megin t it t van. A helyet te.őse lejárt és most várnia kell, mig újra akad valahol egy ideiglenes állás. Hat hét alatt tizenhat kilót hízott. Már eddig is akkora volt, mint egy ruhaszokrény; most azonban valóságos beton kolosszus. Hogy ellátását a városban is biztosítsa, megállapodott egy parasztasszonnyal. Az asz- szony egy disznót fog liíerálnd. ilyesmi veszedelmes és nagy dolog. Veszedelmes, meri szigorúan tilos eladni és titokban ölni; — nagy, mert egy disznó manapság annyi pénzbe kerül, hogy ha valamennyien összeállnak, akkor sem futja még a sód arra sem. A finanszírozást ennélfogva Arthur Led- derhose veszi át. Kötelezi magát, hogy a rizikóért mindegyikünk átenged önköltségi áron néhány darabot. Késő este indulunk egy parasztszekéren. Nagy ideje, hogy csaknem valamennyien igy együtt voltunk: Willy, Tja- den, Kosole, Jupp, Valentin, Albert — csak Kari és Ludwig hiányzik; Kari, mert neki nincs szüksége semmire és Ludwig, mert megint rájöttek a morózu3 napok. És Bethke — Bethke természetesen szintén kimaradt. Viszont Georg Rahe, a vén karvaly, egy órával indulás előtt meglepetésszerűen beállított. Velünk jön, mert már nagyon régen nem láttuk. A ház, amelyben a disznónk él, szerencsére magányos épület; meglehetősen biztosra vehetjük, hogy seuki sem vesz észre bennünket. A disznót mindamellett az erdőben keli leszúrnunk, mert az asszony nagyon fél. Hogy lient a városban, — arra gondolni sem .lehet, ott túlsók a besúgó meg az irigy. Az ólhoz lopózunk, elől a nő, kezében petróleumlámpa. A disznók röfögnek és szemük elvakulva hunyorog. — Melyik? — kérded WiHy gyorsan. — Az ni — súgja az asszony. — Ki van zárva — jelenti ki Willy. — Agárnak elmegy, de disznónak soha! Az a másik kell, a sarokban, vagy semelyik! Az asszony húzódik. Willy hanyagon lapoz a bankjegycsomóban óa úgy tesz, mintha kifelé indulna. N — Hát, felőlem, Isten neki! — mondja a nő. WiHy, Jupp meg Kosole a kövér állatra veti magát- Száját, torkát összeszoritják, azután zsákokba pólyázzák és leszijjnzzák. Az állat rugkapál a lábaival, e!vágódik, a többiek is elvágódnak, de a zsák bírja, sivitáe kizárva és nem Is sok üggyel-bajjal hamarosan kint vagyaink a szekérnél, olyképpen, hogy a megkötözött disznót egy dorongra akasztottuk és valamennyien cipeltük. Willy fizet, mi a lovak közé vágunk és lámpa nélkül... usgyé! Tjaden és Jupp csendőrök után kémlelődik. Nem jár jól, akii ma utunkat állja! ^ betegségek legnagyobb része ellen ma már a természet által nyújtott gyógytényezökke! küzdünk a legeredményesebben! Leoeg ő Napfény Fürdő, v D^efa \z igmándi keserüviz kapható minden gyógyszertárban, drogiteriában és jobb) “ V 2
