Prágai Magyar Hirlap, 1931. március (10. évfolyam, 50-75 / 2567-2592. szám)

1931-03-07 / 55. (2572.) szám

li>31 márcus 7, szombat. 'PR&oawV'íaoyar-hiiuiAK Az egész rezsim, az egész irányzat ellentétben áll azzal a szellemmel, amelyet ez a javaslat képviselni akar, ezért a szellem ellen protestá­lok és a javaslatot nem fogadom eL (lenes árnyéka fölszólal Utána szót kért Hrusovszky cseh nemzeti szo­cialista párti képviselő, aki mindenekelőtt a te kintetben vette védelmébe Ben est, hogy a mai ülésről távolmaradt. SzOHő (közbeszól): Tudom, hogy ön állandó helyettese Benesnek, de önnek nem kötelessége megvédelmezni Benes külügyminisztert! Hrusovszky; Én csak mint pártember beszé­lek, de ön Bethlen helyett szól. Szüllő: Ha igy van, akkor védje a pártját és «e a minisztert! Én nem vagyok Bethlennek he­lyettese, mint Kolléga tir Benesnek! Hrusovszky kifogásolja azt, hogy Szüllő itt demokráciát emleget, holott a demokráciát soha­A békési szlovákok és a Hiába hozzák itt fel a magyarországi viszo­nyok példáját — mondotta többek között. — Legyünk egyszer egészen tisztában, azért itt a külügyi bizottság előtt alkarom leszögezni azt, hogy Magyarországot és Csehszlovákiát e tekin­tetben összehasonlítani nem lehet. Magyar- ország független, önálló állam volt, amely­nek szuverenitását nem kötötték meg sem­minemű nemzetközi szerződések. A ki­sebbségek jogait ott nemzetközi szerződé­sek nem állapították meg önállóan. Cseh­szlovákiát azonban a kisebbségi szerződé­sek kötik, szuverénitása tehát az itteni ki­sebbségekkel szemben meg van kötve. Eh­hez mi ragaszkodunk. Velünk szemben az államnak kötelességei vannak. Ezeket mint jogainkat mi követeljük is. Mi az állammal szemben teljesítjük kötelességeinket, de jogainkkal is abszolúte élni akarunk. Nekem hiába hozzák fel, hogy a régi Magyar- ország mit csinált vagy mit nem csinált a ki­sebbségekkel, ez engem nem érint. Éra isme­rem a kisebbségi kérdést nagyon jól, hisz évek óta ón vagyok egyik elnöke a nemzet­közi kisebbségi konferenciáknak. Benes miniszter ur nagyon jó taktikus, aki ügyesen mindig úgy védekezik, hogy atia- kiroz. így tesz most is. Amikor az itteni kisebbségek elnyomásáról van szó, akkor aítakirozni akarja a magyar államot és azt mondja, hogy ott elnemzetiemtik a szlová­kokat. Tudom nagyon jól, hogy kik adták be a békési szlovákok nevében a petíciót. Az nem onnét jött, de idevaló. De nagy különbség van a magyarországi békési szlovákok és itteni magyar kisebbség kö­zött. Mi csehszlovákiai magyarok úgy let­tünk kisebbség s idevaló á Un m no ígérők, bogv bennünket ideesatoltak a békeszerző­dések. Azonban a békési szlovákok úgy kerültek oda, hogy azok a koIonizáUskor maguk jöttek oda mint telepesek. Ebben som nyomták el erősebben, mint akkor, amikor Szüllő és társai a magyar parlamentben ültek. A szónok azon a véleményen van, hogy Szül- ió dr. és pártja arra törekszik, hogy Szloven- szkón nyugtalanság uralkodjék. Bántja őket va- lószinüleg az, hogy a szlovenezkói magyarok között egészen más hangulat uralkodik A magyarországi szlovák kisebbségnek nem engedi meg a magyar kormány, hogy politikamentes lapot adhasson ki. Végül még azt is mondja Hru­sovszky, hogy Szüllő Géza a régi magyar par­lamentben egyetlen alkalommal sem lépett föl az igazság érdekében. Mares cseh szociáldemokrata válaszol Luschika beszédére s kijelenti, hogy Luechka beszédével, amelyben hátbatámadta a külügyminisztert, nem használt sem az iparnak, sem pedig saját választói érdekeinek. Ezután Szüllő Géza szólalt föl újból és vá­laszolt Hrueovszkynak. csehszie^áSila! magyarok pedig nagy különbség van! Hogy pedig én a régi rezsim alatt is mindig a gyengébbe­ket védtem s védtem a szlovákokat is, hi­Prága, március 6. Tegnapi számunkban je­lentettük, hogy a pari áment ülésén a Pengi er­eset nagy vilhart váltott ki. Stribrny heves- hangra beszédben emelt kifogást Pergler ál­lampolgárságának elvétele ellen s Szüllő Gé­za pártjaink közös parlamenti klubja nevé­ben nyilatkozatiban helytelenítette a mandá­tum fosztás motívumait. Miután a parlamenti oenzura törlései fölybán lapunkat StrLhrny beszédének egyik kitétele miatt elkobozták, pártjaink nyilatkozatát az alábbiakban meg­ismételjük. Az országos kcreszíényszocialisia párt, a magyar nemzeti párt és a Zipser Deutsche i Partéi egyesült klubja nevében a következő nyiatkozatot teszem, — kezdte Szüllő Géza dr. képviselő. _ Pártjaink mindigaz igazság érvényesülé­séért küzdöttek és küzdenek. Az igazság el­nyomására mindig alkalmas eszköz volt a formalizmus kiélezése, amit látunk Pergler j esetében. Pergler esete világosan igazolja az ; egész európai közvélemény előtt azt, hogy Benes miniszter ur és a kormányzat szelleme nem demokratikus, de a régi velencei köz­társaság szellemének folytatása, önkényen és bosszttálláson nyugszik, a külső formák be­tartásába burkolja az abszolutizmust. Ez az eset élénken bizonyítja, hogy ha a cseh­* t i J—W-W [m&nnm.i h«jiiuhi S Mirigy és bőrbajoknál | Kérje a esizí iód-bjróm kúrák használati utasítását. 1 * <*•* J r» tsizfurdo, vatk ózhatom Hodzsa volt miniszter, Zoch stb. tanúskodására, akiket — úgy hiszem — az itteni csehszlovák körök is elfogad­nak tekintélyeknek. Én mindig a gyengéb­beket védtem s mivel most mi, magyarok vagyunk itt a gyengébbek, védelmezem a magam fajtáját. / A képviselőtársam által hirdetett demokrá­ciára vonatkozólag csak aranyit mondhatok « ebben a bizottsági tagok is igazat fognak ne­kem adtni, hogy a demokráciának az a tragédiája, hogy csak egy generációig tart. Azok. akiknek gyer­mekei már automobilon mennek az iskolá­ba, egészen másképpen gondolkoznak már, mint szüleik, akik csak gyalog jártak, g az egész társadalmuk megváltozik. Ez érezteti a miaga hatását mindenütt, aihol meggazdagodtak, azok, akik azelőtt szegé­nyek voltak. Szüllő után Hrusovsky még egyszer megkí­sérelte semmitmondó, rég lecsípett szürke frázisaival gyengíteni Szüllő elveit, de buz- gósáiga csődöt mondott. A vitát ezután félbe- sza'ki tolták s az ülést berekeszt ették. A bizott­ság legközelebbi ülése március 12-én, csütör tök délelőtt léi fiz órakor lesz. szlovák állam egyik megalapító javul bán­tak el igy, akkor minő sorsa volt és lehe tett itt a sok tízezernyi magyarnak. A mi pártjaink a belső igazságért küz­denek és ezért elítélik a kormnáyzat önké­nyességét, a legélesebb ellenzéki álláspontot foglalják el és követelik az állampolgárság végleges törvényes rendezését. Hogy került Str'brny a bizalmas lellesi okmányok birtokába? Prága, március 6. Stribrny ligapáríi képviselőnek tegnapi felszólalása óriási feltűnést keltett, mert amikor okmányok­kal igyekezett Pergler állampolgár “ágát igazolni, valójában a külügyminisztcriom- tól eltulajdonított hivatalos okmányokkal operált. Értesülésünk szerint a külügy­minisztériumban tegnap délután óta szi­gorra vizsgálat folyik azirányban, hogy ki juttatta az okmányokat Stribrny kezére. Az iratokat és okmányokat Stribrny át­adta a házelnöknek azzal, hogy azokat to­vábbítsa a választási bíróságnak. A ház- einokség azonban nőin illetékes közvetle­nül a választási bírósággal érintkezésbe léprai s igy egyelőre bevárja, amíg a* ille­tékes hatóság az okmányokat a házolnök- ségtől kikéri. A Porgler-ügy ngylitszik még korántsem fejeződött be, mert a pár­PárUalnk áifás?@slalása Perifar mendáfninfosztása kapcsán VISSZA A HÁBORÚBÓL Erich Mária Kemarque regénye (Copyright by 0 Feature Syndieate and by Prágai Magyar Hírlapé - Utánnyomás kivonatosan k tilos.) (64) — Elköltözünk innen, Marié. Ez látszott a legjobbnak. — Igen, Adolf, költözzünk el! . Az asszony a férjére borult és csak most tört ki belől© a hangos zokogás. Adolf szoro­san ölelte és folyton mondogatta neki: — Holnap vevőt keresünk a házra — hol­nap.,. És terveknek, reménynek, dühnek és gyász­nak valami különös örvényében magáévá tette, a kétségbeesése izzani kezdett, aztán elnémult és a sirás elgyengült, mint egy gyermek bánata és végül kimerülésbe és nyugodt lélekzésbe halt. A gyertya kialudt, az árnyak eltakarná­lak, a nő aludt, Adolf azonban még sokáig ébren maradt az ágyában é3 tépelődött. Ké­ső éjszaka felébredt a nő és érezte, hogy még rajta van a harisnya, amit felvett, mikor el akart menni. Lehúzta és megsimogatta, aztán az ágya mellé tette a székre. Két nap múlva Adolf eladta a házát meg a műhelyét. Rövid időre rá cserelakást ka­pott a városban A bútort felrakták. A ku­tyái ott kellett hagyni. Legjobban azonban az fájt Bellikének, hogy el kellett búcsúznia a kertjétől, amely éppen virágzott. Nem volt hát könnyű a távozás és Adolf nem tudta, mi lesz még mindebből. Házuk a városban nedves és fénytelen, a lépcsőház csupa piszok, mindenütt áporodott mosókonyha-szag, a levegő szomszéd-gyűlö­lettől és szellőzeMen szobáktól dohos. Mun­ka kevés akad, annál több idő jutt a töpren­gésre. Bethkéék jókedve seb egysem akar Fordifotta: Szabó Lőrinc megjönni, ügy érzik, mintha minden velük jött volna. Adolf a konyhában gubbaszt és nem érti, hogy nem jön a változás, ha az újságot már kiolvasták és a vacsora maradéka lekerült az asztalról, megint a régi bánat üressége áll a ház körül és a férfi szédül a figyeléstől és gondolkozástól. A nő talál munkát magának, a takaréktüzhelyet tisztítja és mikor a férje szólítja, letesz rongyot és smirglit és odamegy és ha a férfi magá1’"- vonja és szánalmas ár­vaságban azt suttogja, hogy: majd csak túl leszünk rajta, — akkor ő is bólint, de nem szól, nincs meg benne az a vidámság, amit Adolf szeretne. Belhke nem tudja, hogy a nyomottság mindkettőjükből egyformán űred, hogy az életük vonala elhajolt egymástól az alatt a négy év alatt, amit külön töltöttek és hogy most már mindegyik terhére van a má­siknak. Rátámadt az asszonyra: — Szólalj hát meg... A nő megijed és engedelmesen mond va­lamit, de hát mit mondjon, ugyan mi esik ebben a házban, a konyhájában... és ha két ember ott tart, hogy beszélniük kell, akkor sohasem tudnak eleget beszólni ahhoz, hogy rendbehozzák a dolgukat. Jő beszélni, ha bol­dogság áll mögötte, ha könnyen és elevenen folynak a szavak, de mit segít olyan szél­kakas természetű és félreérthető valami, mint a szó, akkor, ha az ember boldogtalan? Csak rontani tud a helyzeten. Adolf szeme a nő mozdulatait követi és egy másik, fiatal, vidám asszonyt lát mögöt­tük, emlékeinek az asszonyát, akit nem bír elfelejteni. A gyanú felvillan és ingerült hangban tőr ki: — Talán még mindig az a bitang jár az eszedben, mi? És mikor a nő csodálkozva ránéz és Adolf érzi, hogy igazságtalan volt, ép emiatt tovább vájkál: — Biztosan úgy van, hiszen azelőtt más voltál! Akkor hát minek jöttél vissza? Ma­radtál volna vele! Minden szóval saját magát sebzi, de M hallgatna emiatt? Tovább beszél, míg a nő a kuckóba nem vonul, ahová nem esik semmi fény és megint sirva nem fakad, mint egy el­tévedt gyerek. Ah, valamennyien gyerekek vagyunk, eltévedt, balga gyerekeik és mindig házunk körül áll az éjszaka. A férfi nem birja tovább, elmegy ős cél­talanul ődöng az uccákon, megáll a kirakatok körül, de semmit sem lát belőlük, odaszalad, ahol fényt lát. Villamosok csengetnek, autók füttyennek el, emberek lökdösik és a lámpák sárga fényudvara alatt ott ácsorognaik az uccalányok. Rengetik vastag ülepüket, nevet­nek, a karjuk olyan könnyen karba talál. Adolf megkérdi: — Nevetős kedvben vagy? — és velük megy, boldogan, hogy valami mást lát és hall. De azután megint csak lé­zeng, hazamenni nem akar és mégis hazavá­gyik, sorrajárja a kocsmákat és leissza ma­gát így találok rá és hallgatom és nézem, ahogy itt ÜL A szeme zavart, a szavai szag­gatottak, iszik: Adolf Bethke, a legkörülte­kintőbb, legjobb katona, a leghűségesebb baj társ, aki sokakon segített és nem egynek az életét mentette meg, aki védelmem és vi­gaszom, anyám és testvérem volt akárhány­szor odakint, amikor . világitőernyők röppen­tek és az idegeket össze morzsolta támadás és halál... akivel egymás mellet aludtunk ned­ves fedezékekben és aki betakart, ha beteg voltam, aki mindent tudott,, akinek mindig volt mentőötlete és tanácsa.,. Adolf Belhke itthon drótákadályban csüng és szétmarcan­golja kezét és az arcát és a szemei már meg­zavarodtak ... — Te Ernst, — mondja vigasztalan hangon — bárcsak maradtunk volna odakint, . ott legalább együtt voltunk. s, mr OI* PRAGA I, IvJv • Kralodvoraká 15. valeterizái, vasal, tisztít, fest mindent gyorsan és olcsón. Telefon: 62670 lamentben elterjedt hírek szerint a válasz­tási bíróságnak egyes tagjai állítólag az­zal a kérelemmel fordulnak a bíróság el nőkéhez, hogy az nj adatok alapján újból tárgyaltassa Pergler mandátumának ügyét, A Stribrny-sajtó arról igyekszik meggyőz­ni a közvéleményt, hogy a választási bíró­ság előtt eltitkolták azokat az okmányokat, melyekre Stribrny hivatkozott. A® affér különbem egy kis palotaforr ad ál­mát idézett elő a csoh nemzeti szocialista pártiban. Mint ismeretes, a párt egyik szár­nya már régebb idő óta elégedetlen amiatt, hogy Benes a pártba újabb realista eleme­ket hozott be, igy többek között Stnánskyt is és ezek azóta a párt vezetését és irányitásái magukhoz ragadták. A félretett csoport most élesem támadja a kulisszák mögött Benes embereit, akik Stránsky vezetésével kiipro- voikiálták a Sfribmy- és Per^ tor-affért, ame­lyeknek kimenetele még nagyon is kétséges- Annyi bizonyos, hogy a cseh közvélemény hangulata Stránskyék akciója óta észrevehe­tően Beraes klikkje ellen fordult. A Pergler- és Stri'brny-ellenes kampányra válaszkép­pen állítólag egyedül Prágában tizen hatezer ui tag lépett be Perglerék radikális párt­jába. Osztják a 150 milliói Prága, március 5. A gazdasága miniszterek tegnap délután konferenciát tartottak, melyen a lenipar válságának kérdéseivel foglalkoztak. Elhatározták, hogy a lentermelők részére jobb minőségű magvak beszerzésére szubvenciót adnak, nemkülönben kamatmentes kölcsönt fognak folyósa tani lenvásárlásra. Szőnyegre került továbbá a föld mi vetés és ipar kritikus helyzete s ennek kapcsán a gazdaságii minisz­terek elhatározták, hogy gazdasági és ipari üzemgépek vásárlására az állam ugyancsak kamatmentes kölcsönöket fog engedélyezni, sőt bizonyos mértékig pénztámogatást is ad. A szubevneionálás közel ebié résziletát a pénz­ügyminiszter fogja megállapítani a kereske­dői ml és földmivelé«ügy4 mi rüszténél egyet­értve. A kormánybizottság még a cukoripar válságát te tárgyalni kezdte, de tárgyalásának folytatását kéeőbbre halasztotta, Nem válaszolok, csak a kabátom ujját né­zem, amelyen elmosódott vörös vérfolt sötét- tik. Weil vére, akit II ebi vezényszavára agyonlőttek. Idejutottunk. Megint háború van; de bajtársiaaság már nincs sehol. . v:_-. ^ - : — Ernst, volna veled egy kis beszélni va­lóm — mondja az apám. Sejtem, mi következik. Apám napok óta gondtedies arccal jár-kél és célzásokat tesz. Eddig azonban mindig megugrottam előle, mert ritkán vagyok itthon. A szobáimba megyünk. Leül a díványra és szomorúan néz maga éléi — Aggódunk a jövőd miatt, fiam. A könyvállványról leveszek egy doboz szi­vart és megkínálom. Arca kissé felderíti, mert a szivar jó: Karitól kaptam, Kari pedig nem szív bük fa levelet, — Tényleg leköszöntél tanítói állásodról? — kérdezi r- Le. — És aztán mfért? Vállat vonok. Hogyan magyarázzam meg neki? Két merőben ellen léles ember vagyunk és eddig csak azért értettük egész jól, mert egyáltalán nem értettük meg egymást. — S most mi legyen? — kérdezi tovább. — Valami majd csak lesz, — mondom. — nekem igazán nóindegy. Ijedten néz rám; majd jó, toki' .élytadó pályáról, előléptetésről és életben elfogllai pozícióról kezd beszélni. Méghatottan és unat kozva hallgatom és arra gondolok: milyen különös, hogy ez az ember itt a díványon az apám, aki egykor egész életemet meghatá­rozta. A fronton töltött években azonban nem birt megvédeni, még a kaszárnyában sem tu­dott segíteni, hiszen olt minden altiszt erő­sebb volt nála- Mindent egyesegyedüi ma­gamnak kellett végigcsinálnom és tökélete­sen mindegy volt, hogy él-e az apám vagy sem. Amikor befejezte a szavait, konyakot töl­tök neki ■ l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom