Prágai Magyar Hirlap, 1931. március (10. évfolyam, 50-75 / 2567-2592. szám)
1931-03-07 / 55. (2572.) szám
1P31 március 7, saooftbAt. MG AVI v Ib&G&AR.' ti I RIiAE> A* egész rezsim, ax egész irányzat ellentétben áll azzal a szellemmel, amelyet ez a javaslat képviselni akar, ezért a szellem ellen protestálok és a javaslatot nem fogadom eL Benes árnyéka fülszólal Utána szót kért Hrusovszky cseh nemzeti szeműét?. párti képviselő, aki mindenekelőtt a te kin té tben vette védelmébe Benest, hogy a. mai ülésről távolmaradt. Szüllő (közbeszól): Tudom, hogy ön állandó helyettese Benesnek, de önnek nem kötelessége resegvédelmeznl Benes külügyminisztert! Hrusovszky: Én csak mint pártember beszélek, de ön Bethlen helyett szól. Szüllö: Ha igy van, akkor védje a pártját és ne a minisztert! Én nem vagyok Bethlennek helyettese, mint Kolléga ur Benesnek! Hrnsovszky kifogásolja azt, hogy Szfillő itt demokráciát emleget, holott a demokráciát sohasem nyomták el erősebben, mint akkor, amikor Szüllő és társai a magyar parlamentben ültek. A szónok azon a véleményen van, hogy Szüllő dr. és pártja arra törekszik, hogy Szloven- szkón nyugtalanság uralkodjék. Bántja őket va- lószinüleg az, hogy a szlovenszkói magyarok között egészen más hangulat uralkodik A magyarországi szlovák kisebbségnek nem engedi meg a magyar kormány, hogy politikamentes lapot adhasson ki. Végül még azt is mondja Hru- sovszky, hogy Szüllő Géza a régi magyar parlamentben egyetlen alkalommal sem lépett föl az igazság érdekében. Mares cseh szociáldemokrata válaszol Lusdhíka beszédére s kijelenti, hogy Luschka beszédével, amelyben hátba támadta a külügyminisztert, nem használt sem az iparnak, sem pedig saját választói érdekeinek. Ezután Szüllő Géza szólalt föl újból és válaszolt Hrusovszkynak. A békési szlovákok és a csshszlováklai magyarok Hiába hozzák itt fel a magyarországi viszonyok példáját — mondotta többek között. — Legyünk egyszer egészen tisztában, azért itt a külügyi bizottság előtt akarom leszögezni azt, hogy Magyarországét és Csehszlovákiát e tekintetben összehasonlítani nem lehet. Magyar- ország független, önálló állam volt, amelynek szuverenitását nem kötötték meg semminemű nemzetközi szerződések, A kisebbségek jogait ott nemzetközi szerződések nem állapították meg önállóan. Csch- gzlovákiát azonban a kisebbségi szerződések kötik, szuverénitása tehát az itteni kisebbségekkel szemben meg van kötve. Ehhez mi ragaszkodunk. Velünk szemben az államnak kötelességei vannak. Ezeket mint jogainkat mi követeljük is. Mi az állammal szemben teljesítjük kötelességeinket, de jogainkkal is abszolúte élni akarunk. Nekem hiába hozzák fel, hogy a régi Magyar- ország mit csinált vagy mit nem csinált a kisebbségekkel, ez engem nem érint. Én isme-j Tem a kisebbségi kérdést nagyon jól, hisz évek óta én vagyok egyik elnöke a nemzetközi kisebbségi konferenciáknak. Benes miniszter ur nagyon jó taktikus, aki ügyesen mindig úgy védekezik, hogy atfca- kiroz. így tesz most is. Amikor az itteni kisebbségek elnyomásáról van szó. akkor attakirozni akarja a magyar államot és azt j mondja, hogy ott elnemzetíenitik a szlovákokat. Tudom nagyon jól, hogy kik adták be a békési szlovákok nevében a petíciót. Az nem onnét jött, de idevaló. De nagy különbség van a magyarországi békési szlovákok és itteni magyar kisebbség kö- ^ főtt. Mi csehszlovákiai magyarok úgy lettünk kisebbség s idevaló államnolgárok, hogy bennünket idecsatoltak a békeszerződések. Azonban a békési szlovákok úgy kerültek oda, hogy azok a kolonizáláskor maguk jöttek oda mint telepesek. Ebben pedig nagy különbség van! Hogy pedig én a régi rezsim alatt is mindig a gyengébbeket védtem s védtem a szlovákokat is, hivatkozhatom Hodzsa volt miniszter, Zoch stb. tanúskodására, akiket — úgy hiszem — ai itteni csehszlovák körök is elfogadnak tekintélyeknek. Én mindig a gyengébbeket védtem s mivel most mi, magyarok vagyunk itt a gyengébbek, védelmezem a magiam fajtáját. / A képviselőtársam által hirdetett demokráciára vonatkozólag csak annyit mondhatok s ebben a bizottsági tagok is igazat fognak nekem adni, hogy a demokráciának az a tragédiája, hogy csak egy generációig tart. Azok. akiknek gyermekei már automobilon mennek az iskolába, egészen másképpen gondolkoznak már, mint szüleik, akik csak gyalog jártak, s az egész társadalmuk megváltozik. Ez érezte ti a miaga hatását mindenütt, ahol meggazdagodtak azok, akik azelőtt szegények voltak. Szüllő után Hni'sovsky még egyszer megkísérelte semmitmondó, rég le csépelt szürke frázisaival gyöngíteni Szüllő elveit, de buz- gósága csődöt mondott. A vitát ezután félbeszakították s az ülést berekeszt ették. A bizottság legközelebbi ülése március 12-én, csütör tőik délelőtt- féiltiiZ órakor lesz. Pártjaink állásfoglalása Pargfer Rtandálnmfoszlása kapcsán Prága, március 6. Tegnapi számunkban jelentettük, hogy a parlament ülésén a Pergler- eset nagy vihart váltott ki. Stribnny heves- hangú beszédben emelt kifogást Pergler állampolgárságának elvétele ellen s Szüllő Géza pártjaink közös parlamenti klubja nevében nyilatkozatban helytelen;tette a maindá- tumfosztás motívumait. Miután a parlamenti oenzura törlései folytán lapunkat Strihrny beszédének egyik kitétele miatt elkobozták, pártjaink nyilatkozatát az alábbiakban megismételjük. Az országos Jtcreszfényszociah'sia párt, a magyar nemzeti párt és a Zipser Deutsche i Pariéi egyesült klubja nevében a következő nyiatkosatot teszem, — kezdte Szüllő Géza dr. képviselő. — Pártjaink mindig az igazság érvényesüléséért küzdöttek és küzdenek. Az igazság elnyomására mindig alkalmas eszköz volt a formalizmus kiélezése, amit látunk Pergler j esetében. Pergler esete világosan igazolja az J egész európai közvélemény előtt azt, hogy Benes miniszter ur és a kormányzat szelleme nem demokratikus, de a régi velencei köztársaság szellemének folytatása, önkényen és bosszuálláson nyugszik, a külső formák betartásába burkolja az abszolutizmust. Ez az eset étánkén bizonyítja, hogy ha a csehMirlgy és bőrbajoknál Kérje « csizí jód-bjróm kúrák basrnálat: utasítását. tsíziurdo. szlovák állam egyik megalapítójával bántak el igy, akkor minő sorsa volt és lehe tett itt a sok tízezernyi magyarnak. A mi pártjaink a belső igazságért küzdenek és ezért elítélik a kormnáyzat önkényességét, a legélesebb ellenzéki álláspontot foglalják el és követelik az állampolgárság végleges törvényes rendezését. Hogy került Strtriw a bizalmas jellegű okmányok birtokába? Prága, március 6. Strihrny ligapáríi képviselőnek tegnapi felszólalása óriási feltűnést keltett, mert amikor okmányokkal igyekezett Pergler állampolgárságát igazolni, valójában a külügyminisztériumtól eltulajdonított hivatalos okmányokkal operált. Értesülésünk szerint a külügyminisztériumban tegnap délután óta szigorú vizsgálat folyik az irány bán, hogy ki juttatta az okmányokat Strihrny kezére. Az iratokat és okmányokat Strihrny átadta a házelnöknek azzal, hogy azokat továbbítsa a választási bíróságnak, A báz- einokseg azonban nőm illetékes közvetlenül a választási bírósággal érintkezésbe lépni s igy egyelőre bevárja, amíg a* illetékes hatóság az okmányokat a házolnök- ségtől kikéri. A Porgler-iigy ugylátszik még korántsem fejeződött be, mert a parDIP I* PRÁGA U fi • Králodvorská 15. valcterizál, vasal, tisztit, fest mindent gyorsan és olcsón. Telefon: 62670 lamentbon elterjedt hírek szerint a választási bíróságnak egyes tagjai állítólag azzal a kérelemmel fordulnak a bíróság elnökéhez, hogy az nj adatok alapján újból tárgyaltassa Pergler mandátumának ügyét. A Stribrny-sajtó arról igyekszik meggyőzni a közvéleményt, hogy a választási bíróság előtt eltitkolták azokat az okmányokat, melyekre Strihrny hivatkozott. Az affér különben egy kis palotaforradalmat idézett elő a cseh nemzeti szocialista pártiban. Mint ismeretes, a párt egyik szárnya már régebb idő óta elégedetlen amiatt, hogy Benes a pártba újabb realista elemeket hozott be, igy többek között Stránskyt is és ezek azóta a párt vezetését és irányítását magukhoz ragadták. A fél re tolt csoport mos1 élesein támadja a kulisszák mögött Benes embereit, akik St.ránsky vezetésével kipro- voikálták a Stribnny- és Per^kor-affért, amelyeknek kimenetele még nagyon is kétséges- Annyi bizonyos, hogy a cseh közvélemény hangulata Stránskyék akciója óta észrevehetően Benes klikkje ellen fordult. A Pergler- és Stribrny-ellenes kampányra válaszképpen állítólag egyedül Prágában tizenhatezer ui tag lépett be Pergkerék radikális pártjába. Osziják a Í50 milliói Prága., március 5. A gazdasági miniszterek tegnap délután konferenciát tartottak, melyen a lenipar válságának kérdéseivel foglalkoztak. Elhatározták, hogy a lentermelők részére jobb minőségű magvak beszerzésére szubvenciót adnak, nemkülönben kamatmentes kölcsönt fognak folyósítaná lenvásárlásra. Szőnyegre került továbbá a föld mi velős é» ipar kritikus helyzete s ennek kapcsán a gazdasági mÉnitez- terek elhatározták, hogy gazdasági és ipara üzemgépek vásárlására az állam ugyancsak kamatmentes kölcsönöket fog engedélyezni, sőt bizonyos mértékig pénztámogatást is ad. A szubevnciionálás közelebbi részíletát a pénzügyim nászter fogja megállapítani a kereske- * dolmá és föld mivel éeügjd miniszterrel egyetértve. A kormánybizottság még a cukoripar válságát te tárgyalni kezdte, de tárgyalásának folytatását későbbre halasztotta. VISSZA A HÁBORÚBÓL Erich Mária Remarque regénye (Copyright by U Feature Syndioate and by Prágai Magyar Hírlap# - Utánnyomás kivonatosan íf tilos.) (64) — Elköltözünk innen, Marié. Ez látszott a legjobbnak. — Igen, Adolf, költözzünk el! . Az asszony a férjére borult és csak most tört ki belőle a hangos zokogás. Adolf szorosan ölelte és folyton mondogatta neki: — Holnap vevőt keresünk a házra — holnap ... És terveknek, reménynek, dühnek és gyásznak valami különös örvényében magáévá tette, a kétségbeesése izzani kezdett, aztán elnémult és a sirás elgyengült, mint egy gyermek bánata és végül kimerülésbe és nyugodt lélekzésbe halt. A gyertya kialudt, az árnyak ©Habarodtak, a nő aludt, Adolf azonban még sokáig ébren maradt az ágyában és tépelődött. Késő éjszaka felébredt a nő és érezte, hogy még rajta van a harisnya, amit felvett, mikor el akart menni. Lehúzta és meg simogatta, aztán az ágya mellé tette a székre. Két nap múlva Adolf eladta a házát ineg a műhelyét. Rövid időre rá cserelakást kapott a városban A bútort felrakták. A kutyát ott kellett hagyni. Legjobban azonban az fájt Bellikének, hogy el kellett búcsúznia a kertjétől, amely éppen virágzott. Nem volt hát könnyű a távozás és Adolf nem tudta, mi lesz még mindebből. Házuk a városban nedves és fénytelen, a lépcsőház csupa piszok, mindenütt áporodott mosókonyha-szag, a levegő szóm szód-gy ülőiéitől és szellőzeMen szobáktól dohos. Munka kevés álcád, annál több idő jutt a töprengésre. Bethkéék jókedve sehogyeem akar Fordifoffa: Szabó Lőrinc megjönni. Úgy érzik, mintha minden velük jött volna. Adolf a konyhában gubbaszt és nem érti, hogy nem jön a változás, ha az újságot már kiolvasták és a vacsora maradéka lekerült az asztalról, megint a régi bánat üressége áll a ház körül és a. férfi szédül a figyeléstől és gondolkozástól. A nő talál munkát magának, a takaréktüzhelyet tisztítja és mikor a férje szólítja, letesz rongyot és smirglit és odamegy és ha a férfi magú1-"- vonja és szánalmas árvaságban azt suttogja, hogy: majd csak túl leszünk rajta, — akkor ő is bólint, de nem szól, nincs meg benne az a vidámság, amit Adolf szeretne. Belhke nem tudja, hogy a nyomottság mindkettőjükből egyformán °red, hogy az életük vonala elhajolt egymástól az alatt a négy év alatt, amit külön töltöttek és hogy most már mindegyik terhére van a másiknak. Rálámadt az asszonyra: — Szólalj hát meg... A nő megijed és engedelmesen mond valamit, de hát mit mondjon, ugyan mi esik ebben a házban, a konyhájában... és ha két ember ott tart, hogy beszélniük kell, akkor sohasem tudnak eleget beszélni ahhoz, hogy rendbehozzák a dolgukat. Jó beszélni, ha boldogság áll mögötte, ha könnyen és elevenen folynak a szavak, de mit segít olyan szélkakas természetű és félreérthető valami, mint a szó, akkor, ha az ember boldogtalan? Csak rontani tud a helyzeten. Adolf szeme a nő mozdulatait kőveti és egy másik, fiatal, vidám asszonyt lát mögöttük, emlékeinek az asszonyát, akit nem bír elfelejteni. A gyanú felvillan és ingerült hangban tör ki: — Talán még mindig az a bitang jár az eszedlíen, mi? És mikor a nő csodálkozva ránéz és Adolf érzi, hogy igazságtalan volt, ép emiatt tovább vájkál: — Biztosan úgy van, hiszen azelőtt más voltál! Akkor hát minek jöttél vissza? Maradtál volna vele! Minden szóval saját magát sebzi, de ki hallgatna emiatt? Tovább beszél, mig a nő a kuckóba nem vonul, ahová nem esik semmi fény és megint sírva nem fakad, mint egy eltévedt gyerek. Ah, valamennyien gyerekek vagyunk, eltévedt, balga gyerekek és mindig házunk körül áll az éjszaka. A férfi nem bírja tovább, elmegy és céltalanul ődöng az uccákon, megáll a kirakatok körül, de semmit sem iát belőlük, odaszalad, ahol fényt lát. Villamosok csengetnek, autók füttyennek el, emberek lökdösik és a lámpák sárga fényudvara alatt ott Aosorognak az uccalányok. Rengetik vastag ülepüket, nevetnek, a karjuk olyan könnyen karba talál. Adolf megkérdi: — Nevetős kedvben vagy? — és velük megy, boldogan, hogy valami mást lát és hall. De azután megint csak lézeng, hazamenni nem akar és mégis hazavágyik, sorrajárja a kocsmákat és leissza magát így találok iá és hallgatom és nézem, ahogy itt üL A szeme zavart, a szavai szaggatottak, iszik: Adolf Belhke, a legkörültekintőbb, legjobb katona, a leghűségesebb bajtárs, aki sokakon segített és nem egynek az életét mentette meg, aki védelmem és vigaszom, anyám és testvérem volt akárhányszor odakint, amikor világitóernyők röppentek és az idegeket összemorzsolta támadás és halál... akivel egymás mellet aludtunk nedves fedezékekben és aki betakart, ha beteg voltain, aki mindent tudott, akinek mindig volt mentőőtlete és tanácsa... Adolf Belhke itthon drótn.kadályban csüng és szétmarcangolja kezét és az arcát és a szemei már megzavarod lak ... ■— Te Ernst, — mondja vigasztalan hangon — bárcsak maradtunk volna odakint , . ott legalább együtt voltunk.. „ Nem válaszolok, csak a kabátom ujját nézem, amelyen elmosódott vörös vériolt sötétülik. Weil vére, akit Hehl vezényszavára agyonlőttek. Idejutottunk. Megint háború van; de bajtársi&sság már nincs sehol. ;:;T t - — Ernst, volna veled egy kis beszól niva- lóm — mondja az apám. Sejtem, mi következik. Apám napok óta gond terhes arccal jár-kél és célzásokat tesz. Eddig azonban mindig megugrottam előle, mert ritkán vagyok itthon. A szobámba megyünk. Leül a díványra és szomorúan néz maga elé. — Aggódunk a jövőd miatt, fiam. A könyvállványról leveszek egy doboz szivart és megkínálom. Arca kissé telderü.1, mert a szivar jó: Karit 1 kaptam, Kari pedig nem szív bük fa levelet. — Tényleg leköszöntél tanítói állásodról? — kérdezi Le. — És aztán mfért? Vállat vonok. Hogyan magyarázzam meg neki? Két merőben ellentétes ember vagyunk és eddig csak azért értettük egész jól, mert egyáltalán nem értettük meg egymást. — S most mi legyen? — kérdezi tovább. — Valami majd csak lesz, — mondom. — nekem igazán Mindegy. Ijedten néz rám; majd jó, tekintélytadó pályáról, előléptetésről és életben elfogllat pozícióról kezd beszélni. Meghatottan és unatkozva hallgatom és arra gondolok: milyen különös, hogy ez az ember itt a díványon az apám, aki egykor egész életemet meghatározta. A fronton töltött években azonban nem bírt megvédeni, még a kaszárnyában sem tudott segíteni, hiszen ott minden altiszt erősebb volt nála. Mindent egyesegvedü! magamnak kellett végigcsinálnom és tökéletesen mindegy volt, hogy él-e az apám vagy sem. Amikor befejezte a szavait, konyakot töltök neki ¥ l
