Prágai Magyar Hirlap, 1931. március (10. évfolyam, 50-75 / 2567-2592. szám)
1931-03-04 / 52. (2569.) szám
8 rPIWGM-MAG^ARHIRMP 1ÍK51 március 4, worcta. vmmvr*rw-k&jmvttttmMmBimmmmmSSi3 A részvényig reformja fcériiéséiiez Euszi, március 3. Minden jel arra mutat,| begy a jövő leghasználatosabb társasági formája a napjainkban is annyira kedvelt részvény társasági forma lesz. Szükségtelen rámutatnom ez intézmény jő oldalaira, rendkivma közgazdasági jelentőségére, ellenben egy s más hibáját szeretném megemlíteni, amely a jövőbeli fejlődés szempontjából feltétlenül revízióra szorul. v A részvénytársaság jogi szervezeténél fogva csak kis mértékben van függővé téve egyes tagjai akaratától, amíg a részvényesek eóosztő- dása a tagok között arányos. Mihelyt az a helyzet áll elő, hogy a részvénytöbbség egy-két ember kezébe megy át, akik a maguk tetszése szerint gyakorolnak befolyást az intézet vezetésére, rendszerint bekövetkezik az a folyaA speciális nóvértók megállapításának módozatairól majd más alkalommal bővebben fogunk beszámolni, ahol részletesen fogjuk vizsgálat tárgyává lenni azokat a tényezőket, amelyek egy ily névérték megái lapit^jáoá] szoba- jölhetnek. Egyelőre vázlatszerüen csak annyit emllitek meg, hogy a tartalék tőke az ő sztalik us helyzetében úgy kezelhető, mint minden kötött érték, példáid egy váltókövetelés, amellyel szemben a részvényesek kaptáit egy fölértékelt részvényt, amely az ő magasabb értékében adható és vehető. Ezzel a válasz meg is van adva arra, hogy miként kaphatjuk meg a speciális névéi'léket. Használjuk föl még egyszer az előbb említett részvémypéldát. A 2000 K-ás részvény tulajdonosa rendelkezik ( egy 2Ü0 K-e váltóval, amelynek ellenértékéképpen pénzt szeretne kapni. Ha a váltót leszállít tol tat ja, megkapja az időszaki kamatokkal kisebbített névértéket, esetünkben 10%- os 6vi kamatlábbal számítva 180 K-t. A speciális névérték ily módon összetevődnék a név- értékből és a tártál ékalapkányadosnak leszámítolt értékéből. Természetes, hogy ez uj név- értéket a társaságnak minden óv végén meg kell állapítania és pedig azért, hogy mifyen vagyonváltozások mentek végbe az intézet kebelében. Nem akarok kitérni ez ■újítás több oldalú mérlegelésére, csupán azt óhajtom leszögezni, hogy a speciális névérték kedvezőbb árfolyamainkul ás-t vonna maga után és megakadályozná, hogy nagytőkék ellenszolgáltatás nélkül kerüljenek gyengébb kezekből erősebbekbe. Herpay Ferenc. mát, amely az osztaléknak részben, vagy teljes egészében való visszatartásához vezet s amely tartalókalapgyüjtés néven ismeretes. Az évvégd nyereség visszatartása rendszerint elkedvetleníti a kisrészvéyneseket, akik osztalék híján arra a következtetésre jut, hogy egy felhasznáihatablan, jövedelmezőség híján lévő értékpapírnak a tulajdonosa. Mindez a jelenség igen gyakran annak a rejtett akciónak a szimptóimája, amelynek célja az, hogy a pénzmágnások egy jól prosperáló vállalatnak szerteszórt részvényeit fölszip- pantsák és majoritásuknál fogva megteremtsék a vállalat vezetésében a maguk gyakran egyetlen egy embfer monarchizmusát Eddiigelé igen keveset foglalkoztak azzal, hogy' e helyzeten némileg változtassanak s a gyengébbeket a ki uzsora zással szemben megvédelmezzék. Tulajdonképpen a következő ténysorozatta] állunk szemben- A részvénztársaság vagyona évek múltán tartalékálapok gyűjtésével megszaporodik, amely vagyoni állapotról a részvények összessége többé nem nyújt való képet, mert csak azt mutatja, hogy mily nagy az a tőke, amellyel a társaságot alapították. A részvényes részvénye szerint csak az alaptőke egy bizonyos hányadának a tulajdonosa és semminemű jogot nem formálhat a takarékoskodás idején tőle megvont s a társaság helyzetének megszilárdítására fordított vagyonrészekre. Válasszuk például a következő egyszerű esetet, hogy a dolog teljes megvilágításban álljon előttünk. Bizonyos részvény tus aság 2,000.000 K alaptőkével működik, amelyről 1000 drb. 2000 K névértékű részvény van forgalomban. A társaságnak néhány évi működése folyamán sikerűit az osztalékok megcsonkítása folytán 200.000 K tartalékalapot összegyűjtenie (a tartaléka lapgyüjt és kereskedelmi társaságokra nézve kötelező; az 1899. szept. 20-iki osztrák részvénytársasági törvény 175. cikkelye szerint az évvégi tiszta nyereségnek az 5%-a fordítandó tartalékalap létesítésére), ami azt jelenti, hogy minden egyes részvénynek az értéke egy 200 koronás fölösleggel van biztosítva, azaz a részvény valóságos értéke nem 2000, de 2200 K. Ha már most a spekuláció megriasztja a részvényeseket s arra készteli őket, hogy pa- papírjaókat piacra vessék, nemcsak az árfolyam érték árzuhanásával mutatkozó veszteségeket kell elszenvednlök, de kárpótlás nélkül adják át a tartalékalapok részvényükre eső hányadát is, ami végeredményben nem helyén való dolog s legerősebben a kis exisztenciák érdekit sújtja. Sokan vannak, akik előtt ez a jelenség egy egészen csekély momentummá törpül, sőt a legtöbben észre sem veszik, pedig a valóságban az igazságtalan tőkeszerzésnek ez is egy jó] bevált módszere. Azzal, hogy a tartalékalap egy álló, tehát el- használhalatian töke, amely a vállalat forgalmában nem vesz részt s így tulajdonképpen értéknek nem is nevezhető, nem lehet érvelni, mert már maga a tény, hogy a váHalat fennállása egy ilyen pótösszeggel biztosítva van, nagyobb mozgékonyságot kölcsönöz az alaptőkének. 1 Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy a tartalékalapiétesités szükségtelen, vagy épp hibás intézmény, ellenkezőleg állítom, hogy ez az intézmény kell, de jelentős reformra van spUKség a rés:zvénvkezelés technikájában. A részvénynek lehetőség szerint a társaság való tőkeá’lapolát kell visszatükröznie, ame’y történhetik oly módon, hogy a részvény névértéke mellett meg jelölik a tártál éka’apnak ráeső hányadát, vagy egy speoiá’is névértékel állapítanak meg számára, amely állana a tulajdonképpeni névértőkiből é a tartalékai a phá- nyadósnak használhatósági értékéből. Mond- jnk a fenti esetben 2000 K névértékű részvénynél a ta rf a’ékalapbán yado« 2001 K volt, amelynek főért ék ellhető haszna 180 Kt tesz ki, léhát h részvény speciális névértéke 21.80 K- ban volna megállapítható. Szövevényes dip bonyodalom az amerikai afeln&k — nőtlensége kőris! A hishivatalnoh indiánvérü feleségének előhető helye a diplomaták asztalánál — Cisríis nővérének különös esete és Stimson salamoni ítélete Newyork, március. Washington diplomáciai körének az elmúlt év folyamán nagy kö esett le a szivéről. Stíluson külügyi államtitkár elvágta a gordiusi csomót, amely oly összekuszáltságban tartotta a diplomáciai kedélyeket, hogy már-már a húr elpat- tanásától kellett tartani. Az 1928. évi elnökválasztásnak egyik legnagyobb meglepetése volt, hogy Hoover elnök mellé alclnökiil Curtis szenátort választották meg, aki azonkívül, hogy anyai ágon ereiben egy indián hercegnő vére csörgedez, még arról is nevezetes, hogy nőtlen ember s igy nőtlenségével meglehetősen uj feladat elé állította a diplomáciai berkek benfenteseit. Az a körülmény ugyanis, hogy Hoover elnök, mint buzgó quaker, a zajosabb ünnepségektől rendesen távol marad és igy helyett esi tűse Cur- tius' alelnökre hárul, mind inkább előtérbe állította a lady-precedencia krédését. Nyilvánvaló ugyanis, ha az elnök nincs jelen, akkor a felesége, a First Lady of the Land sem vesz részt a programon s igy, rendes körülmények között, az elnököt helyettseitö aleinök feleségére hárul a háziasszonyi tiszt betöltése. Curtius aleinök, aki az amerikai alkotmány értelmében egyúttal a szenátusnak is elnöke, — s igy eme minőségben is rengeteg reprezentációs feladat ellátása hárul rá, — már jó eleve gondoskodott ennek a rendkívüli állapotnak megfelelő áthidalásáról és nővérét: Mrs. Gann-t, egyébként egy tiszteletreméltó kishivatalnok feleségét jelentette be, mint hivatalos „hostess“ét, aki reprezentációs alkalmakkor, nem létező felesége helyett ,a háziasz- szonvi tisztet mindenkor ellátja. Mrs. Gann személye körül azután visszavonhatatlanul kitört a háború! Az angol nagykövei iölvtíágoslíásí hér Először maguk az amerikai benfenteeok is tanácstalanul állottak, — az Egyesült Államok fennállása óta ez alkalommal először bekövetkezett, — eme rejtélyes helyzettel szemben és tekintve, hogy Mrs. Gann Curtis alelnöknek csupán féltestvére és férje: Mr. Gann személyében maga után vonszolta a diplomáciai precedencia keretei közölt egészen veszedelmes következményekkel kecsegtető további bonyodalmak beláthatatlan sorát, — maguk is különböző pártokra szakadtak és legnagyobbrészt Curtis és az egyre önérzetesebben fellépő Mrs. Gann ellen fordultak. Ebben a kínos helyzetben jelentkezett azután a legközelebbről érintett diplomáciai testület ,amelynek washingtoni doyenje: Sir Esmé Howard angol nagykövet, hivatalos formák között felvilágosítást kért a Külügyi Ilivataltólf az ezután bekövetkezendő helyzet alakulását illetőleg. „Nagy veszedelem borongás felhői kezdtek összesürüsödni a hatalmas köztársaság felett", — irta az egyik lap. A washingtoni etiquette nagymestere: Mr. Alvey A. Adee, a Külügyi Hivatal ceremóniádé al-államtitkára maga sem tudta, mitévő legyenl Mindenki élénken emlékezett még arra, hogy Itooeevelt elnöksége idején mily nagy port vert fel egyik rendelkezése, amely szerint a diplomáciai testület minden esetben megelőzi hivatalos fogadásoknál a Supreme Court (a legfelső bíróság) elnökét és annak feleségét. Még mindenki emlékezett Mell vilié Fuller, akkori Ohief Justice és feleségének nem titkolt indignálódó magatartására, mellyel a nagy elnök e rendelkezéséi fogadták. Csak természetes, hogy most >e cse- megeszámba ment egy ehhez hasonló társadalmi hullámokkal kecsegtető esemény. Különösen, amikor a hivatalától éppen visszavonuló Kellogg államtitkár röviden és félreérthetetlenül közölte Curtius-val, hogyvéleménye szerint Mrs. Gann a hivatalos fogadásoknál nem mehet vele, csupán a diplomáciai testület sorai után. Természetesen sem Curtis, sem Mrc. Gann nem hagyta ennyiben a dolgot. Éppen kapóra jött az államtitkári székben időközben beállott változás és az uj külügyi államtitkárhoz, Stkneonkoz appel- láltak Kellogg döntése ellen. Mr. Gann közjogi helyzete Stimson, aki, mint ismeretes, a Filippi-szigo- tek kormányzója volt és egyenesen onnan érkezett Washingtonba, uj hivatalának átvételére, az első hetekben annyira el volt foglalva a mexikói háború eseményeivel és az uj kínai helyzettel, hogy csak nagy késedelemmel láthatott hozzá e kényes kérdés rendezéséhez, amely Öt láthatólag bosszantotta. Curtis aleinök követelte Mrs. Gann teljesjogu elismerését, mint az ország második asszonyáét, akit hivatalos Jogállásokon senki sem előzhet meg, csak Mrs. Hoover. Közben természetesen egymást érték a kényesebbnél kényesebb jelenetek, .— igy a szenátorok feleségeinek Luncheon Clubja nem Mrs. Gannt, hanem egy másik szenátor feleségét választotta meg uj elnökéül. Továbbá, több alkalommal előfordult, hogy Curtist és Mrs. Gannt ünnepiesebb vacsorákra együttesen meghívták és Dem ültették Mis. Gannt bátyjának megfelelő előkelő helyre. Ily esetekben legtöbbször Curtis aleinök mondott le előkelő helyéről és demokratikusan elvegyült a vendégsereg közé. Mindvégig Mr. Gann szerepe marad azonban a legrejtéíyesebb. Senki sem tudta megérteni, hogy tulajdonképpen miért nem hívják meg Mrs. Gann férjét is mindenhová, ahová Curtis nővérét meghívják. Az amerikai társadalmi szokások szerint a házastársak meghívása magától érte- tődőleg együttesen értendő. Nem értette senki, miért tesznek kivételt szegény Mr. Gann-val? Szerencsére maga Mr. Gann ellenkező véleményen volt és, saját bevallása szerint, annak örült legjobban, ha otthon maradhatott. Az ő közjogi helyzete azonban mindvégig nyitott kérdés maradt és az ma is. Mise Dolly Curtis (ez Mrs. Gann leánykori neve) mindenesetre egész Amerika érdeklődésének központjába került. 1893-ban, amikor Curtis Washingtonba költözött, az akkori kansasi képviselőnek, majd később szenátornak nemcsak háztartását vezette, de egyúttal titkárnője is volt. Ez alatt az idő alatt tett szert arra a közéleti rutinra és önérzetes fellépésre, amellyel ezt a különös tragikomikus prccedencia-kérdést oly sokáig napirenden tudta tartani. Szerencséje, vagy pech-je volt, — de valamennyi újság nagy előszeretettel foglalkozott az üggyel. Stimson uj döntését befolyásolandó, egyes politikai előkelőségek is kiléptek rezerváltságukból és valóságos nyilatkozatháború kezdődött. Stimson salamoni Ítélete Valamennyi állásfoglalás között talán Norrí^f, nebraskai szenátoré volt a leggroteszkebb, aki kedélyes oldaláról fogta fel az ügyet és egy hihetetlenül szarkasztikus levélben arra hívta fel Stimson államtitkár figyelmét, hogy legjobb volna az egész ügyet, a köztársaság nyugalma érdekében, egyenesen a hágai Nemzetközi Bíróság elé terjeszteni. Elképzelhető, hogy Stimson államtitkár éppenséggel nem mosolygott az efféle leveleken, mert neki sem volt más vágya, mint ezt az egész ügyet valahogy közmegnyugvásra végre elintézni. Persze tekintettel kellet lennie hivatali elődjének presztízsére, a diplomácia testületre és a kormány tagjainak feleségeibe, nem utolsó sorban saját feleségének érzékenységére is. Végül is az angol nagykövettel és Hoover elnökkel folytatott többnapos tanácskozások után megszületett Stimson valóban salamoni verdiktje: „Mrs. Gann, — Így szólt a döntés, — mint Curtis aleinök hivatalos „hostess^-je, hivatalos alkalmakkor, a diplomáciai testület udvariasságából, megelőzi a diplomaták feleségeit Ami most már amerikaiaknak társadalmi érintkezését illeti, itt preeedeuciáról nem lehet szó; Washington társadalma saját legjobb belátása szerint döntse el a kérdést". Stimson kompromisszumos ítélete nyilván a diplomaták udvariasságának köszönheti létrejöttét. Így i« csaknem minden érdekelt felet kielégített. Egyesegyedül talán Kellogg és Nor- ri«5 szenátor érezhették magukat kissé mellőzve. És William Ilani képviselő, aki ezt a problémát külön összehívandó nemzetközi konferencián külön szerződésben óhajtotta volna rendezni. A legnagyobb győzelmet kétségkívül Mrs. Gann aratta, aki Stimson döntése óta a nagykövetek estélyein, ha Mrs. Hoover nincs jelen, az első asszony szerepét játssza. ,,Igy kerül az asztal mellett feljebb egy indiánvérü nő — mint azt az egyik kritikus megírta — olyanok társaságában, amelynek legnagyobb része európai lordok és grófi családok leszármazottja". Igaz, hogy ezzel kapcsolatban viszont maga a walesi hereeg sem kivétel Amerikában. Emlékezetéé, araikor néhány esztendővel ezelőtt Amerikában járt és az angol nagykövet káprázatos bankettet rendezett a tiszteletére. Itt, természetesen, a herceg ült a főhelyen, mihelyt azonban másvalaki volt a házigazda és a herceggel együtt a nagykövet is hivatalos volt az estélyre, — a nagykövet fiit a főhelyen, mint az angol király képviselője — és a herceg jóval lejjebb Ha tokát a walesi herceg mindebbe belenyugodott, az európai grófi családok is Ias6an bele fognak törődni, ha a diplomáciai estélyeken asztalaiknál egy indiánvérü alelnöki „hostess" megelőzi őket és feleségeiket az ülésrendben. így vetett véget 1930-ban Stimson államtitkár a Curtis—Gann—Kellogg-féle tengeri kigyóügy- nek. így juttatta nyugvópontra a felzaklatott kedélyeket. Az uj esztendő téli szezonja már ennek a kompromisszumos döntésnek jegyében zajlik, minden különösebb fennakadás nélkül. Stimson salamoni ítélete végül is pontot tett e tragikomikus diplomáciai bonyodalom végére. És az európai ember mindent megért Csak egyet nem. Hogyan történhetett meg mindez éppen a demokrácia hazájában? Legjobb tnpsnsá'i fa’A’koióhelye SECT PAViLlON PKftHA, tfybíia u-. — Ai angol király kitüntetett egy tizenhétévé* mázoló inast. Londoniból jelentik: Az angol király a nap ok bon hosszú szünet után nagyobb magáa- ki-híLlgatást tartott a B-uokingthnirn-palotában, amelynek során több toHniiöietéet nyújtott. árt. A kitüntetettek között volt Nioholas Whiilehead bizemh ötéves mázolódiDias, akti egy gyű ekémén yen löO láb magasságiban dolgozott s közben saját ólele kockáztatásával inén!eled meg egyik társát a lezuhanástól. A király az Edward vit-ézségii éretni íeltüzcse közben ezt mondta Whkeheodnak: „ön nagyon bátor fiatalember s büszke vagyok arra, hogy kitünletíhetem-" Ugyancsak ez Edward viitéaségi éremmel fcünteteSt ki a király három bányászt, aki az Oliiley szénbányából két eltemetett társukét mentette ki. Ugyanez alkalommal átnyújtotta a Violoria Rend kereszt- jót egy íőpallérnak, add a windsori SzL György-kápolna restaurációjánál működött közre 6 végül lovaggá ütötte James Sextant, az agg dokkmunkás- képvioelőt. Sir James Sexton a palotából távozva, a legnagyobb lelkesedéssel magasztalta barátai előtt a király szereletremókó. nyájas modorát i t i \ 1 i i Chyzer dr. miniszteri tanácsos, a híres ■ orvos, szószomat ezt mondja: Édes atyám- j nak gyötrö fájdalmakkal járó gyomor- j fekéjye volt éveken keresztül és csak a j Cigelka víz folytonos használata mellett ! láhbadott föl. .Megrendelhető: CIGELKA j forrásvállalat líardejov. 2 í — Kettős balesettel kezdődött a ncwyoirki hatnapos kerékpárverseny. No wy árkiból jie>- Len tik: A hatnapos kerékpárverseny első napján súlyos baleset történt, amelynek előidéző oka még ismeretlen. Az olasz Belloni gépével a versenypályát a nézőközönség tribünjétől elválasztó barrierbe ütközött, febukott ós keresztül zuhant rajta az utána jövő versenyző Buschenhagen német kerékpáros. Belloni agyrázkódást szenvedett és baJszepién veszedelmesen megsérült. A német kerékpáros is súlyosabban megsebesült s mind a két versenyzőt hordágyon vitték ki a verosetiypályáról. — Távirat gyorsírással. Néhány hónappal ezelőtt küldték az etaő képtáviratot Hollood-linciiiából Amszterdamiba. A kísértei olyan jól sikerült, hogy a képtáv irat ozás azóta állandó használatban van. Az elinni!l bélen az amsatarlaimá posta egy gyorsírással feladott táviratot vett fel. A gyors'fással irt szövegű táviratot Ba táv iában adták fel ós kitünően el lehetett olvasni Amszterdamban. — Egy munkást valósággal szctmorzsolt a lift n budapesti Társadalom biztosító intézet felhőkarcolójában. Bmkipesli szerkesztőségünk telefonálja: A Társáén kun biztosi tó intézet felhőkarcolójában a 10 és a 18. emelőtök között közlekedő pa-lornostor a fülhez lapította Papp János szerelőmunkást, aki a felvonón javítási munkál a tokát végzett. A szo- rencaétlen embert a lift valósággal-szétiporzsolta és mire kiszabadították borzalmas helyzetéből, már nem volt benne élet.
