Prágai Magyar Hirlap, 1931. március (10. évfolyam, 50-75 / 2567-2592. szám)

1931-03-04 / 52. (2569.) szám

1031 március 4, w>rda. ^iy«íM-MAGkJm-HTRW® 5 A férj föigyujtoita a lakást, az asszony sztrictiinnel megmérgezte magát Kolozsvár, március 3. Bernát Dezső nagy­bányai vasgyáros feirxsóge tegnap oste Nagy­bányád sztrichninnel ruegimórgeale magát ás a»eg,haát. Az esetnek érdekes előzuióuyoi a kjövetkezűk: Barnát Dezső szombaton és vasárnap Kolozsvárott tartózkodóit, felesbe pedig vasárnap Nagybányán bálban volt. Az éjszaka folyamán kigyulladt Bonná lék laká­sa. A rendőrség megállapította, hogy a tüzet gyújtogatás okozta és még az éjszaka folya­mán sikerült a tetteseket elfogni Löwi Géza imanhaikereskedő és Weisz Béla föld bérlő személyében, akik bevallották, hogy Bernit elutazása előtt petróleummal leöntötte a la­kás bútorait, majd tízezer leit Ígért nekik arra az esetre, ha távolléte alatt felgyújtják a lakást, Löwi Géza és Weisz Béla vallomá­sa alapján a rendőrség kihallgatta Beruát Dezsőmét és kihallgatása után a csendőrsé­gen akarták tartani. Egy nagybányai köz- tiszteletben álló család azonban felelősségei vállalt az asszonyért és erre a rendő’ség megengedte, hogy Bernát Dezsőmé az éjsza­kát a lakásán töltse. Ezután Bernát Dezsőt táviratilag értesítettek a fejleményekről, aki hétfőm este hazautazott. Ainimt a férj belé­pett a lakásba, az asszony nagymennyiségű sztriobnimt vett be, amely pillanatok alatt végzett vele. — A Siovensky Dcnnik álmodik. A Slo- vemsky Dennik mai számának egyik vezető cikke a kri-nicai jéghookey-világbajmokság eseményeire tér vissza s ennek keretében megjegyzi, hogy „mosolyt keltő az, hogy a Prágai Magyar Hírlap a csehszlovák sajtó kiépviseletéként volt föltüntetve és előkerült egy prédikátumoö névjegy is, holott valami Síikére leimről vagy hasonló néviŐl volt szó.14 A Slovemsky Denník közlésével szemben le- ■szögezzük, hogy a Prágai Magyar Iliirlap a krimicai versenyre senkit nem küldött ki a így semmiféle prédikátumos vagy prédiká­ljam nélküli Síiberslein nem képviselhette. Krimioai tudósításainkat egy távirati Iroda .^leütései alapján közöltük s igy a kriinlcai képviseletünkről szóló kombináció merő ki­találás. jZ Az első kísérlet áUitótag megdöbbentő sikerrel járt vJvJl lUUlGLuLVILCI Schröder tanár szerint bárki résztvehet a kísérleteken Berlin, Trautenau, Becs és Athén között Prága, március 3. A Poledni List szenzá­ciós kísér létről számod be. Eszerint múlt chü törlőkön Berlin, Traute»iuui, Bócs és Athén között nemzetközi goanlwíatátvitüPiel kiscrloioz- tek a négy várod közötti távra. A kísérlet ügyében Schröder dr. berlini ta­nár megegyezett két trautenaui amatőrrel, az athéni 'fangara dr.-ral és Gross bécsi ka­pitánnyal. Az első nagy távra szóló gondo­latátvitelt csütörtök este fél nyolc órakor hajtották végre. Az ogc»z mindössze húsz porcig tartott. Minden ötperces gondolalküldés után öt- percnyi szünetet tartottak. Legelőbb két kártyát „küldtek ki44 és pe­dig a pikészt és treffászt, azután betűiket és egyes tárgyaik leírását. ,,Küldők‘‘-ként Sebröder tanár, TI. zenetanár és N. magn&to- g r A.fus szerepeltek. A nagy távra való gondolatátvitel ezen el­ső kísérlete olyan sikerrel járt, amely valósággal meg­döbbenti a laikust Schröder tanár előbb arra gondolt, hogy egy gyümölcsfoés és egy tortavágókés leírását fogja további tani s ezért mindkét kést ka­bátja belső zsebébe tette. Félórával később azonban úgy döntött, hogy más tárgyakat használ Jel a kísérletre. Hirtelen teljesen váratlanul telefonon jelent­kezett egy ismeretlen nő és közölte vele, hogy mialatt az autóbuszban utazott, telje­sen világosan hallotta ezeket a szavakat: „Azokat a késeiket nem használom fel." Schröder tanár, hogy a kísérletet vatameny- nyire megkönnyítse, azon személyekkel, akiknek fel kellett fogniok az ő gondolatait, közölte, hogy csak egy kis betilt fog továbbítani s az előtte fekvő papírdarabra le is irta az „i44 be!üt. Este azonban eszébe jutott, hogy megnehezíti a gondolatfelfogók feladatát és j j nagy betűket fog továbbítani, E célból egy újság fejlécéből kivágott kót nagy „31“ betűt A két betűt belelte noteszébe. És újabb két meglepetésben volt része. Egy 0. nevű ber­lini asszony félórával a gondoáattovábbiíás előtt „látta" az „i" betűt s ezt telefonon közölte Schröder tanárral. Egy más:k hölgy, B. asszony, annak ellené­re, hogy tudatták vele, hogy kisbetűket fog­nak továbbítani, a nagy „M“ belüt fogta fel. A két trautenaui amatőrtől , valamint Gross bécsi kap Hány! ól befutottak Berlinbe a válaszok. Gross kapitány pikászt fogott fel, mig az egyik trautenaui amatőr hibásan kőrászt Gross kapitány a trefíász helyett vaskerosz- íet fogott fel, mig a két trautenaui amatőr gerendakeresztet. Azonban a kísérlet igy is sikeresnek mondható, mert világosan kitű­nik belőle, hogy az alapmotívumot mindenütt helyesen fog­ták fel. Az egyik trautenaui amatőr azonkívül fali­óráról és halakról i's beszámolt. Schröder ta­nár ezt igy magyarázza: „A gond ólat továbbítás során többször te­kintettem a velem szemben függő faliórára, mert aggodalommal gondoltam arra, hogy a pontos időt betartsam. Zsebórám láncán függ egy arany halacska. Az a szokásom, hogy játszadozom vele és nem lehetetlen, hogy tudat alatt gondoltam rá.44 Az összes gond óla tfolf o g ók beküld tők egy háromszögnek és valami figurának a rajzát is. Ezeknek a tárgyaiknak a leírását Berlin­ből neon küldték ki s minden jel arra vall, hogy az athéni Tanagra Őr. továbbította őket, akitől még nem érkezett tudósítás. Schröder tanár azt áll Hja, hogy mindenki felfoghatja az 5 gondolatait. gggasgsssgBgiBiiasmacBMB^M^^ Az érzékenyebb ember gyakrabban, a ke­vésbé érzékenyebb pedig osiitőrtökön pon­tosan fél nyolckor középen répái időszámí­tás szerint. Bárki részt vehet ezeken a kí­sérleteken? ... 'innir1 • niiiirgi‘Miiiii«MmipnmnawTTr» Revolvere; „Fantom1* a budapesti elletem anatómiai intézetében? Budapest, március 3. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) Selmeczy Ferenc és Zoltán Géza, a Pázmány Péter-tudomány- egyetem második anatómiai intézetének két tanársegéde az utóbbi napokban rejtelmes anonimleveleket kapott, amelyeb­ben a levélírók azzal fenyegetőznek, hogy omnnyiben a „Fantom" ellen továbbra is folytatnák nyomozást, halálnak halálával kitolnak. Az anonim levélírók ugyanezt telefonon is kö­zölték Seímeczyvel és Zoltán Gézával, hogy ne merészeljenek hétfőn este hat órán túl az anatómiai intézetben tartózkodni. Hétfőn a tanársegédek hat órán túl is rende­sen folytatták munkájukat, de hat óra után öt perccel szobájuk ablakát egy golyó fúrta át, amely megakad! a rnenyezetben. A két tanársegéd az ablakhoz ugrott, hogy megnézze, ki volt a rejtelmes merénylő, de az intézet kertjében senkit sem láttak. Az esetet bejo’entették a rendőrségen, amely a gyilkos merénylelkisérlet ügyében nyomozást folytat A KÉM Irta: ETHEY GYULA Amint II. Rákóczi Ferenc nagyságos fejed el­münk kőit űzte zászlaját, megvillant a szabadság délibábja és az éhes császári sasnak rosszul ment vala a dolga. A kuruc tábornak több nyelven be­szélő, de egyformán érező nyalka vitéziéi alaposan megtépázták a német hadi dicsőséget. Heister Siegbert gróf császári generális minden eszközt igénybe vett veszélyessé váilíi helyzetének megmentésére. Egy kétségbeesett csata után meg­parancsolta Araold Wincke tberg von W inekei- borsi dragonyos ka pi lánynak. hogy kém gyanánt járja be a felső vármegyéket s rebellis kúriákba férkőzve víg borozás közben lesse el az átkozott kurucok titkos terveit. Délceg kapitányunknak mindössze aranyi képesí­tése volt a kémkedéshez, hogy nem vala ember­fia. ki öt leiinni blrla volna, uekú tehát o borban rejlő igazság veszedelmeitől nem kellett főmé. Maga sem szerette a részegvA 3t, azért inasát, a szőkehaju Gross Franzot úgy au.csak bornemissza emberek sorából szemelte ki. Ez a szolid német vizen kívül legfeljebb málinalevet ivott, ha mar úgy hozta o som, hogy a koccíralgatást nem lehetett elkerülni. Arnold WmckeÜberg levetette edd'ig vi6étt ruhá ját s mint szelíd borkereskedő derék legényével elindult felfedező útjára. Ki tudja hány vármegyét kóboroltak már végiig, míg sorsuk Novotha János kúriája e’é sodorta őket. A véletlen úgy hozta magával, hogy a kapu előtt leesett Wincketberg uram lovának patkója; adnia,g vizsgálta paripája meztelen patáját, mig a házigazda magyaros ven­dégszeretettel beinviláMa udvarára, ahol majd a íelu kovácsa helyrepótolja veszteségéit. Ebből ke­délyes diszkurzus támadt, annál inkább, mert Novotha uram szép leánya, Margit » jó szívvel fogadta a vendéget, a hamis mezbe bujt Arnold kapitány pedig éirtebte a módját, miként kéül ilyen fehér néppel beszélni. Ezu'án már csak természe tee hogy a borkereskedő ott ragadt vacsorára, aurai annál kedélyesebbnek Igéi kezelt, mert jó kuruc tisztek fognak ma összejö ji élükön Ooskay László brlgadóroesal. Mialatt a magyar vendégek hirataii és paripái befordultak az udvarra, Arraold kapitány félire- hivta Franzot. — Halllod-e Franz ma vigyázz a pofádra, tudod, hogy erdé'yi borkeresikedők vagyunk és Tokajba megyünk finom árut vásárolni! Ha eljár a lepény- leső nyelved, akikor akaszt ófán szárad mind-, kettőnknek jobb sorsra érdemes bőre. Gross Franz mély meghajlással intett igent, mint aki biztos a dolgában és már ds megindul a konyha felé, ahol szagos pecsenyévé várja valami me'eg szakácsnői kegy. Arnold Winokeliberg magá­ra öltve legszelídebb ábrázatái finom udvariasság- gaá vegyült «á * magyar Mmnágbao, JKonoijr arcán csak akkor vonult végúg altig ésaarevehelő mosoly, amint Ookay László Lattíuuil fülébe súgja egy anÓMet’.e áKő — leginkább szlovák nyelven beszélő — kuruc hadnagynak: — No, moj syn üeorgúue, ezt a német fickót ma törakreieszukl A nagy ebédlő faft&n díszruhába öltözött ősök képe nézett e tarka társaságra, hol szívesen pihent meg minden müérlő vendég seome. Ocsikűy uram mosolyogva kapja fel asztaláról boros kupáját és a vendég meg a képek közé élílva dikoiéarai kezd: — Arnokl komám, látóin téged melegen érdekel a képíró művészet. De most meg kei! mutatnod ám, hogy erdélyi szász legény létedre szeretsz miniket vitézkedő magyarokat. Ez az ur, kit a fest­mény ábrázol, Thököly alatt híres óbester volt; fogd tehát poharadét cs miikor emlékére koocán- turak, csöpp se maradjon odabent...ex! A hosszúlábú vendég kecses mozdulattal bör- pinilá le a hegy nedűjét és szeme sem rezzen, mi­kor ellepnek a képek vonalán maradiig exelve. Ócska y elégedetten hunyorít, az urak őssze- inosolyognaik, úgy gondolják, hogy no még félóra és készen lesz a német! Az idegen sógor a höl­gyek asztalához lép, megkocagtotja őket vailoimii jó tréfával, majd szilárd léptekkel visszafordul bará­taihoz. A mint hozzájuk ér megvilflan kezében a pohár, ajkán csendül a szó: — Uraim! nálunk szászföldön eleösorban mfin- dng hölgyeink egészségére koccint urak, míg iitten most csak a férfiősök emlékének hódolónk. Hibán­kat tegyük jóvá. tehát az olajjal festett fiatal hölgy képmásának tiszteletére két pohárral — ex! A társaság tágranyÜt szemmel nevetve koccint, de a zsimóros dőlni anyu vitézek elméjében nagyra uö a vendég tekintélye. Az utolsó kép egy öreg bár ónét ábrázolt s midőn arra Wlnokelborg lovag háromszor akart volna exelná, K .,zar György ne­mes uram már leinlette: — Len pomályl a rrangyair nemesség egy és ugyanaz, tehát semmi kávétól a bár ónénak, neki is csak kettő ex! Reggel hat órára a hölgyek már régem aifiudnfi tértek, az urak hullává válva bevertek a borral öntözött csatatéren. Már estik Ocskay László bú­sult a német asztalánál, de <5 is készülődini kezdett, mert szemlét kell tartania vakum újonnan alakult lovnsezúzad felett. Elibucsuztak tehát s a magáira maradt vendég ki­vonult az istállóba, hogy megvizsgálja, mennyire van Franz dmgonyos lovainak kefélésével. A le génynek semmi nyoma. Pár perc múlva előmászik a kamrából valami dülöngő alak, két csizmája botra akasztva vállán lóg, egyikben papír dísze­leg, melyen görbe betűkkel terpeszkedik az izgató felirat: — Vlvat Fravrdwrus Rákóczi II. A borkereskedő kapitány rémülten ismeri fel Groes Franzot. A pilyőkoe legény öFszetltd mezte­len bokánt « röhög5 ábrázattál jeleraM: —- Vitéz kapitány urnák aJáeon jelentem, én már imh tán Atol| *o**yr" áftbelyeaéstnet az első swánvu kuruc talpaeezredihez. Ed lobé seiue Müjestát Franz Rákócsai dér Zweile! — Megőrültél átkozott gazom béri — kilátta a Jcapitány, akii haíoilan'as károarakodást késiül elő- kanyairitarai, de torkán reked a szó, mert Novotha Margit siet feléje. A fiatal leány látja el házának dolgát ée már a reggeli munkában szorgoskodik. i — Ne bántsa ezt a szegény dragonyost Winokel- berg kapitány. Én vagyok oka min-,lennek; málna­ié helyett riblzlilbort itattam vele, ágy 6 elkészült, én pedig mindent tudok már! Arnold lovag fülig piruL — Nevemet nem tagadtam él — mondja zavaro­dottan — de mesterségemet valóban ki kell kor­rigálnom, mert császári kapitány vagyok ... — Éa kém! — vágja a tetejébe Novotha Margit — Valóban az is. Bizony ez nem szép foglalkozás, de számoltam a következményekkel s ha már beleestem a csapdába, nem menekülök. Kedves kisasszony, itt vagyok, rendelOiezzólc az életemmel! A bájos Margit szeme előtt megvi-Hlom a halál kaszája, mogretten a köveikezményektől Női szive enyhébb húrokat kead pengetni — Kapitány ur, én úgy hiszem, hogy emberi élettől csak az U rfel en jogosult parancsé .ni. Adja beoeületeenváit, hogy soha többé nem vét a magya­rok ellen s én hafi'gatok, mint a síit. Derék katona emberrel von dolgom, kinek kár volna rablók sorsára jutnia. A kapitány mély meghajlással haloványan nyújtja kezét... — Becsületszavamra fogadom! A támolygő Franzot haniüirosain becsukták egy kamrába, addig ki sem jött onnan, mig ssinjjózara nem lett. Estefelé elbúcsúzott a különös borkeres­kedő a valószínű soha viszontaemlálásra. Rövid idő múlva a császáriaknak kedvezett a csalfa hadászérencee, egy fürge lovasszázad körül­fogta a régen gyanús Novotha kúriát és a ház gazdáját elhurcolt* Wiener Neustadt sötét bör­tönébe. Novotiha Margit keservesen zokogott atyja szó moru sorsán, átkozta a pillanatot, mikor Winekei- berg kapitányt kdbocsátotta a csapdából. Ez lehe­tett a® áru’ó és senki más, hiszen régi dolog, begy j kutyából nem lesz szalonna. Az öreg urat leverte lábáról a börtön levegője, orvosa úgy vélte, hogy legcélszerűbb lese ha családja a felséges császár hatalmas kegyét kéri kihallgatáson. Az igazság útja nagyon rögös és szerfelett bizonytalan. A jó Margit egy percig sem habozik, kifutkossa a dolgot és a kitűzött napon pontosan megjelenik a bécsi Burgbam, hogy megragadja az utolsó re­ménysugár halovány támaszát. Dobogó szívvel indul a földi hatalmasság fogadó termének bűvös ajtaja felé, de annak deszkáinál majdnem ájulton rogy össze. A t est őrség ólén ott áll szobonfr^rikm mozdulatlainul lovag Wincketberg Arnold kapitány. KHárul az ajtó. Margit egészen kábultam kerül « császár színe elé. Gépiesen könyörög valamit, az uralkodó ailig hallgat reá, miig jóságos arcca1 be­szélni kezd:. r-r McgUaható helyről értesültünk, hogy Novotha János miLraleffl'kor hű szívvel viseltetett házunk iránt és csak ateplalo-n árulkod ásnak esett áldoza­tul Mkíőn irtféekedümfc szabadon bocsájtása iránt, árbatlan sesen-vedé^éaiek kárpótlásául egyrattad neki adományozzuk a Nagy család megvaszakadtávail a kor<*nára hároanfett kúriát. A császár fejével bólint, vége a kilhaillgatásraaJc. Ma rgi-t reszkető kézzel vesz át a kamairástól valamfi cifra írást, azután gépiesen kifelé siet. Odaiküma nem is veszi éí-;zre, hogy Winokelberg arcán gyönge mosoly derűje vonul végig. Jóformán futva megy szállására, hogy elérje a Wiener Neustadtba in­duló póstekocsit. Boldogon ül a zölyögő aiHkotimány- ra. mely súlyos terhével lassan méri a távolságot, de végül célhoz ér. Valóban kinyúlik a börtön ajtaja, hol a bámuló apa boldogan öleli keblére őrömtől zokogó leányát. Még jobban csodálkozik a szabaddá vált rab, omiimit olvassa a pergamen* dok umentumot... — Guriam ox defeotu semtrais FamúMae Nagy In Fisoum Regi tini devolutom Joainrai Novotiha dona- vianus el conlailúirmiö ... — Mégis csak jó. hogy’ a császár és király őfel­sége hallgat magyar tanácsosainak szavára, akik segítő kezet nyújtanak az üldözöttek felé! — így gondolja az ismét boldoggá vált család, de pátro* misük nevét sohasem tudták kinyomozná. Elmük egy évtized, feledésbe merült minden, a császár zászlaja magasan lo'bogoth Novotha Margit régen asszony lett, m.ig fórjeura portája előtt meg­ái!5 egy termetes kocsi. Nádezál egyenes ur száll ki be’őle. aki kéri a kapunál álldogáló hajdút, hogy jelenítse be asszonyánál lovag Wúnckei'berg Arnold ezredest. A meglepeti asszonyság maga tárja ki ajtaját s nyájas mos.ol’yal nyújt kezet az érkezőnek. — Isién hozta ezredes, hát már nem borkeres­kedő? — kérdezi ravasz nevetéssel. Óh asszonyom azóta más mes'erségem is volt, mert házak kőfejtésével foglalkoztáim. Jöttem érdékLődaii, meg mnnak-e elégedve a Nagy-féle kúriával ? ... — Hát ön volt a szabadító?... Isten fizesse meg! — Már megfizette régen, mert boldog családapa vagyok. Ezt a nemző!ee asszonynoik köszönhetem, al'/i visszaadta régen halálra szárat életemet Azt tudj* a világ, hogy a nemes magyar nő miindúg megtartja szavát, de láthatja aeszonyom, hogy a német katona se marad bátra. — Talán nem a német katona, hanem e német ur! — igazítja ki a háziasszony a mondatot, is­méteken kezel nyújtva a .vendégnek. Bokáit össze­ülve csókolja meg azt az ezredes miikor belép a férj és szívesen üdvözli az idegent. — Isten hozta uram! Úgy látom, hogy felesé­gemnek már régi ismerőse?-- Igen. abból az időből, mikor még borkeres­kedő voltam. Mondhatom, hogy rossz üzlet volt, majdnem belebuktam... Ezután ezó •'toni esett többé a dologról. A két ember titka dobra nem került s a kuruc-kubanc világ egyiik romanLikus ügye a többivel együtt végleg fiii-büszáhi. Pannónia Szálló Budapest Vili., Rákóczi-ut5. Elsürangii szállr. Az előkelő családok régi. jő- | h rnevü ta'á'kq.-.óhe'ye a főváros központjában. fl« A iej>modernebb felszerelés és minden kénye- Ks lem. Fürdők. Hideg es meleg folyóvíz minden |§ szobában. Mérsékelt árak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom