Prágai Magyar Hirlap, 1931. március (10. évfolyam, 50-75 / 2567-2592. szám)
1931-03-29 / 74. (2591.) szám
1*81 mércém ti, Divald Kornél gyászjelentésére Irta: Schöpflin Aladár A ..Magyar Szemle" katolikus szellemű, de nem agresszíven felekezeti eskedő szépirodalmi (hetilap volt a kilencvenes években. Egyszerű külsővel jelent meg, egy Kaczviwszky nevű úriember adta ki a maga számlájára, szerkesztője pedig katolikus pap, Kaposy József volt, különlegesen derék ember, nagyraiiveltségü kutatója Daniénak és Szent Ferencnek. Az előbbinek magyar vonatkozásairól adott ki egy nagy tudományos becsű könyvet, az utóbbinak ,,Virágo©kert“-jét (Fioretti) fordította, szép dunántúli szófüzésü magyar nyelvre. Később a Szent István-Táxsoxlat igazgatója volt hosszú ideig, de aztán tragikus konfliktusba került az egyházzal, lemondott állásáról és csak tudományos foglalkozásainak élt. Mint a „Magyar Szemle" szerkesztője arról volt nevezetes, hogy szívesen fogadott minden tehetséges fiatal embert, kiadta Írásaikat s szerény honoráriumot is fizetett értük. Munkatársai leginkább középiskolai tanárok és egészen fiatal emberek voltak. Kern egy kezdő írónak nyitott utat a nyilvánosság elé, amivel médot és alkalmat adott nekik, hogy kifejlődhessenek. Emellett szeretettel is bánt velük, tani.tga.tta őket, könyveket adott nekik szép könyvtárából, segítségükre volt bajaikban. Keze alól néhány olyan iró is került ki, aki később nagy szerepre jutott az irodalomban, köztük Krúdy Gyula és Hevesi Sándor. Az előbbinek első novelláit, az utóbbinak dramaturgiai dolgozatait adta ki. Mind a ketten élete fogytáig hálás hívei maradtak. Kaposy lapjában jelentek meg Tarosai György első novellái. Nem nagyon jelentékeny, de kedves novellák voltak, történeti tárgynak, kelemesen elbeszélve. Nem a költői elképzelés, vagy lélektani elmélyedés, nem is érdekfeezitő, vagy újszerű cselekvény tette ezeket a szerény önmegtartóztatással irt elbeszéléseket, hanem az, hogy a múlt századok régi városi polgári élete, főleg a felvidéki városoké, elevenedett meg bennük. Ebben a tekintetben Tarczai György első és máig is egyetlen volt, mondhatni, specialista a maga nemében. Régi céhek élete, mesteremberek apró, anekdotikus komplikációi, polgáremberék és városbirák viselt dolgai, szép, halvány polgárikisasszonyok nagyon egyszerű., érzékeny szerelmei adták a témákat. A magyar történelmi elbeszélő irodalom leginkább nagy történelmi alakokat, súlyos politikai eseményeket szokott tárgyalni, a nemzet életének titkairól próbálta a zárat letörni. Tarczai György Írásaiban erről szó sem volt, a legnagyobb esemény, ami bennük előfordult, egy templomépités, vagy egy polgármesteri állás körüli harc volt. Kis nyárspoigárok jelentéktelen, de kedves arcai tűntek elő 'bennük, a hátterük nem terjedt messzebb egy régi, csöndes felvidéki váró® falainál. Más írók történeti regényeinek olvasásakor egy nagyúri várban érezhetted magadat, fejedelmek, nádoriepánok, hadvezérek és táborba, brokátba öltözött asszonyaik között. Tarczai György elbeszélésed emeletes födedü, vasrácsos erkéllyel az uccára kikömyöklő polgárházakba vezettek, ahol öreg bútorok fölött, öreg képeken becsületes építőm est erek, bor- kereskedők, posztóverők, városi szenátorok és céhmesterek elhomályosult arca néz a látogatóra. Ezek az elbeszélések figyelmet keltettek « akit érdekelt, megtudhatta, hogy írójuk egy őri bártfai családból származó fiatal ember, aki orvosnak készült, húszéves korában valami betegség következtében tökéletesen megsiketült s azóta az irodalom terén próbált boldogulni. Az igazi neve Divald Kornél.. Már az elbeszélésekben föltűnhetett, hogy a legnagyobb szerepet építőmesterek, szent kép-faragók, festők és egyéb müvészforma emberek játszák. Csakhamar kiderült, hogy Díváid Kornél jó képzettségű és élénk érzékű műtörténész. Mükritikái, a magyar polgári művészet múltjára vonatkozó tanulmányai érdeklődést keltettek tudományos 1 körökben is. Ezeknek biztatására és támogatásával nagyobb munkákba fogott, terjedelmes ' és az uj adatok nagy apparátusával fölszerelt könyveket irt Budapest török hódoltság előtti : művészetéről, Szepea vármegye művészeti «m- < lékeiről, a szülőföldje szárnyas oltárairól. 1 Könyvei meggyőző példák voltak arra, hogy j rendkívüli tehetség nélkül, csak lelkiismeretes j szorgalommal, a tárgy szeret étévé 1 és az apró . tényékbe való elmer üléssel is lehet nagy eredményt elérni a tudományban. Gondos kutatá- i saival majdnem ismeretlen kis világot tárt föl: í régi polgári művészetünket, azt a keretet, melyben a hajdani kárpátvidéki, főleg szepesi városok polgári élete lefolyt. Benne is megvolt a derék polgárember lokálpatriotizmusa, aki ragaszkodik városkája szelleméhez és megbecsül minden emléket, ami múltjához fűz. Sze- 1 rény, kedves, a maguk stílusában értékes mü- < tárgyak, épületek ezreit tanulmányozta át s ] leírásukkal, szereztetésük helyének, idejének, 1 ha lehetett, mesterüknek megállapításával meg- ] világította az északkárpáti városi kultúra egy < fontos részét. ( tárgyakat. Divald Kornél vofy az egyetlen, aki észrevette, hogy itt nagy értékek mennek veszendőbe, a hozzáértés és érzék hiánya a múlt életének 'becses emlékeit engedi elkallódni. Érezte, hogy itt az utolsó pillanat, amikor még meg lehet menteni, ami megmenthető. A szerény süket tudós a maga elhatározásából, nagyon kevés támogatással elkezdte járni a vár nosokat, falukat, kutatott lomtárakban és padlásokon, rengeteg művészi emléket gyűjtött össze és mentett meg a puaztulástÓL Ezeket a Nemzeti Muzeum és az iparművészeti Múzeum rendelkezésére bocsátotta, berendezte a szép bártfai múzeumot, az ő gyűjtése a kassai mu- izeum idevágó anyagának legnagyobb része. Szlovenszfcónak hálával és szeretettel kell megemlékezni erről a derék és hü fiáról. Ha ma fogalmunk van arról, hogy milyen keretek közt élt hajdan városainak polgársága, milyen ■volt a műveltsége, ízlése és ebből' fakadt művészete, abban senkinek sincs olyan nagy része, mint a most elhunyt Divald Koméinak. MÉCS LÁSZLÓ: BALLADA Azúir isimen ég-ikék vonat ment és belefutott a Tavaszba. „Ibolyát tessék!" Hangok hívtak az őszből ottmaradt gir,gazba, A Iák kínálták portékájuk: „friss birs, barackvirógott tessék!" A tilalomfák csábítottak: „cseresznye, csók virágot tessék!" Volt aki vett, volt aki neon vett Én igy ujjongtam: Dicsérteeséfc. A kaüauz jött, ment, hogy jegyet lyukasszon. Fülkémbe beszállóit egy fiatal aslszony. „Anyuci fogj, én kinézek az ablakon" — tartalak gyémántom, virágom, csillagom" Bronz sínen búza-szintivé lett a vonat és bement a Nyárba. „Nagy lázadé pipacsot tessék!" Erdőn-mezőn zengett a lárma. — Uj búzát tessék, málnáit tessék, gyönyör-hamvas barackot tessék! A tilalomfák kiabáltak: „Cseresznyét, eper-ajkat tessék!" Volt aki vett, volt aki nem vett. Én igy ujjongtam: Dics értessék! A kalauz jött, ment. Leszállás, félszállás. Felszállott egy férfi. Bővérű, szép, gálán®. A* asszony rágyújtott. A* úr tüzet nyújtott. A pubá lassacskán aa öleimbe bújt ott. Köd-síneken ködös komor lett a vonat és bement Rí őszbe. A fákon a varjak rajokban jósló jelképnek gyűltek össze. „Dióit, fügét, narancsot tessék! Paradicsomi almát tessék!" A tilalomfák licitáltak: „Titkos tiltott gyümölcsöt tessék!" Volt aki vett, volt aki neon vett. Én igy ujjongtam: Diiosértessék! A pnW ölembe® eWudt. A vonat tsakadékok felett vitte a torsokat. A férfi a nőből hajtott a pam logon a ezt súgta: „Gyémántom, virágom, eeillagom!* Jég-sínre futva jéggé válva vonatunk befutott a Télbe. Ott állt meg, hol a bejagyatlan Fekete Tenger állt elébe. A túlsó partról senki oem jött még vissza! A sötétlő áron fogatlan szájjal, lyuknyi szemmel kedélyesen vigyorgott Oh áron: „Szép koporeó-sajkáiűat tessék!" Mindnyájan vettünk. „Dicsértéssók". A aáhaj-eajkálDaá három Ma vtfcto háromféle látom! Ai enyém telítve volt Isten-mágnessel, ragadott vetazetfreii * a nagy Mágnes-begynek tövén fölébredtem. Tavasz ébredése írta: HUNGARICUS VIA TOR Kutatásai közben látta, mennyire nem törődnek tulajdonosaik a régi művészet ez egyszerű emlékeivel. A szárnyas oltárokat, sokszázéves fafaragványokat, egyéb ezobormüveket megette a "fizu. A templom okban a hívek. é« papok már nem találták őket szépeknek, újakat csináltattak helyettük, a régieket belehajtották a lomtárba, vagy a padlásra. Régi polgárházak padlásain értéke* bútorok, használati tárgyak, fém- és agyagedényeket lepett be a por. Néha •odavetődött egy élelmes antikvárius, majdnem Ingyen megkapta a keresikodelmiilpg ifi értékes Pária, március 38. Bomlik a tavasz, ijesztő méretekben szaporodnak az események. Még Cannesben, Juans- les-Pinsben, Nizzában, Egyiptomban — no és Momte-C ar lóban nyaral-te lelnek a világ gondtalanjai — ám magas északiról lecsapták a startinditó zászlót s gyors iramban indul napsugara® útjára a győzedelmes tavasz. Kerek száz és két év óta az angol Temsén, Putney és Mortlake között, Oxford és Gam- bridge tizenhat diákja nyitja meg Európa részére a seasont. A kékek március huszonegy edi ki világszerte figyelt csórni lóversenye tavaszébredést, mámort, boldogságot, dicsőséget jelent. Dicsőséget nemcsak a győzőnek, a legyőzőt t/nek is. Kék a színük, mint a Tem- ze fölött erre a napra csodálatos-mindig kékre vidult lágytiszta angol ég, csak színárnyalat a két pompás csapat közötti különbség, lelkűk, szivük, szín ara ny izmaik kemények, mint acél. Légy őzöt fen is dicsőség volt a putney-mort- lake-i eszeveszett iramban résztvenni. A kiválasztottak kiválasztottjait állítják csatasorba. É's bár Oxford érthetetlen fátumként, egyetlenegy eset, 1923. évben elért győzelmén kívül a háború befejezése óta állandóan verve volt, sporthír nevén csorba nem esett, nem eshet, mert hiszen összes, százkét év óta vívott küzdelmük folyamán, a világháború óla elért szerencsés győzelmi sorozata dacára Cambridge két győzelmi plusszal van csak Oxford fölött előnyben. Gondosabb tréning, jő fejű és izmu kapitány, no meg egy kis szerencse s Oxford — mint a világháború előtt mindig — ismét élre áll. S nem hazafelé beCsizi Jód Bróm Gyógyvíz A kontinens 1 ejjerösebb jód-bróm forrásai. Kérje az ivókúra használati utasítását ’ Csízlürdö. szél a lelkem, nem azért mondom, mert tavasz idején Oxford sötétkék színét viseltem én is, az oxfordi egyetem jelszavát: Dominus est illuminatio mea tettem magamévá örökre én is, — tudás, haladás és aporttökély szempontjából mindig Oxford vezetett, nevetséges tehát, amint azt divat lett most némely angol körökben fennen hirdetni, hogy Oxfordnak bealkonyult, Cambridge napja fog ezentúl egyedül ragyogni Anglia egén. Ismétlem, egy kis komolyabb igyekezet, egy kis szerencse, — s stopp! Cambridge verve lesz. Érdekes, hogyan indult diadalmas útjára a világhíressé vált oxford—cambridgei regatta. Ott mesélték nekem — régen volt — az oxfordi Trióity-College egy vacsoráján, melyet az akkori győzelem egyik üininepeltje tiszteletére rendezett a college. Két oxfordi diák veszekedéséből keletkezett az egész. Egyikük, Mr. Wordsworth az oxfordi Christdhurök college tagja, akinek apja a cambridgei egyelem professzora volt, azt az állítását merte kockáztatni, — horriíbile dióiul egy másik oxfordi diák, M:r. Merrivale, a Saint-John college tagja előtt, hogy Cambridge sporterő seb b Oxfordinál. Parázs verekedés támadt közöttük, mivel azonban egyikük sem lett knock-out s disputájuknak Oxford-Camibridge-szerte híre ment, oollegetársaik indítványára, — akkoriban is az evezés volt Anglia legelőkelőbb diáksportja — egy nagyszabásai evezőverseny rendezését határozták el annak eldöntésére, Oxford-e, vagy Cambridge vezet a sportban. Mint megkavart méhkas, izgult, zúgott egész Anglia. Vagy Oxfordiban vagy Cambridgeben nevelkedett évszázadok óta minden jótársaságbeli angol. Egész generációk «port- becsületéről volt tehát szó, a királyi princek- től kezdve a nagy urak legkisebb komornyik-1 jáig lázban égett egész Anglia. (S nem jellemző? — ez a láz az óriást változott idők A PodkarpatakanuBÍ Szöllőternelők Opuágoo Szövetség*, Berejfzxázx, aj írd a legprímább minőregő, garantált fajtiszta 2 ávea gyökere* vadvassiüit én oltványt, nyysalntén yytimöícmfát teljen faraa» cia mellett, bea.T.err.é»i, tehát legoP cscbb áron. Megkeresésre ajánlattal szolgálunk dacára « híres regattán mind a maá rámpái sem száll alá.) A henley-i vizekben folyt le a várva-várt küzdelmes csata. Oxford győzött. Akkori Cambridge! híresztelés szerint a lovagiasság szabálya ítél Oxford részérói való némi elhajléA utján. E híresztelés hitelessége már csak azért is erősen kétséget szenved, morf a hivatalos zsűri és hivatalos sportkörök aeamnir képpeai sem vették tekintetbe. A regattának híre ment, népszerűsége már az első verseny után olyan nagyra nőtt, hogy évenkénti rendezését határozták el Oxfomd és Cambridge. Hét éven keresztül váltakozó eséllyel folyt közöttük a harc. 183ö-ban Cambridge föltűnő fölénnyel győzött. Ekkor már a Westminster és Putney közötti Tomze-nó- •zen nyert lebonyolítást a hirea regatta a csak 1845 óta helyezték a Putney és Morf- laké közötti mai szakaszrészxe. . Évekig Oxford volt néhány győzelemmel előnyben. A regatta egész Anglia változatlan érdeklődése és lelkesedése kíséretében mindenkoron korrekt simán folyt le s győzőt • legyőzőttet egyformán ünnepelték mindemkor. Tavasz, ébredéskor, a két csapat nyolc- nyolc emberénél Albion-szerte nincs ftnnepel- tebb hős ma se. Egyetlen egyszer, 1912-ben kellett, már nem is tudom, miért, a regattát három nap múlva megismételni. Félévi kegyetlen tréning előzi meg est a* alig húsz perc alatt lebonyolított világhíres eseményt Emiatt a húsz perc miatt (Oxford egyszer s ma is tartja a világrekordot, 18 perc és 29 másodperc alatt evezte le a hét kilométeres pályarészt) félévig bortól, dohánytól és szerelemtől fosztja meg magát tizennyolc életerős fiatalember (a két nyolcas csapatnak egy-egy tartalékban tartott embere i« van) • két világrész (Amerikát talán még jobban izgatja a dolog) fiatalja-vénje izgul miattuk. Dúlhatott itt közöttünk világháború, lekaszálhattak közülünk nem tudom hány millió élete javabeli derék, bátor legényt, — hiába fecsegnek az emberek — kőrőmfekebényít nem. változott a világ, épp úgy szeretnek, gyűlölnek, lelkesednek, őrjöngnek, legfeljebb valamivel többen s többet szenvednek, mint a nagy leégés előtt — s síeuti exempía do- oeat: busz játszi perc ma is lángba borit milliónyi kedélyt. Sokat lehetne ilyenfajta dolgok fölött elmélkedni, de ki csuda veszi észre s törődik vele komolyan? Gyerünk tovább! Mert azért ne gondolja valaki, hogy e<z a tizennyolc abstinens fiatalember félév alatt egyéb komoly tanulmányait elhanyagolta. A kékek híres csapatából nem egy, más térem is híressé vált ember került az angol politikai élet, tudományos szereplés élére. Neves írók, költők, miniszterek, híres diplomaták váltak nem ritkán belőlük. S emléküket hálás kegyelettel ápolja a két egyetem illető collöge-je. Mac Kenma isimért pénzügyi .és politikai tekintély, — hogy csak a még emlékezetünkben levő közéleti nagyságokat említsük, — 18S7-ben a cambridgei győztes nyolcasokkal evezett. S. M. Bruce, Ausztrália miniszterelnöke 1904-ben ugyancsak a cambridgei csapatial vett részt a győzelemben s Henri Wadding- ton, bár francia honipo]gár volt, ám részben Angliában nevelkedett, mint a cambridgei Trinity College tagja részesült abban a ritka kitüntetésben, hogy nevének angol hangzása dacára idegen honpolgárként foglalhatott 1849-ben a hét győztes mellett helyet* Wililiam Henri Waddington 1879-ben Franciaország miniszterelnöke lett. Ám Oxford szerénysége tiltja, hogy padjaiból és sport tereiről Anglia legszereplőbb ál- lamférfiai sorába került tagjainak hosszú listáját, bárcsak külföldi lap hasábjain le fitogtatva bemutassa. Coone ou, Cambridge! Come ou Oxford! — ordította múlt szombat délután a Temze két partján egy őrjöngő milliónyi tömeg s győzött Cambridge. — Come ou, Oxford! — eugfa halkam, kívánja mélyeu minden mád s volt oxfordi diák és amit oly őszintén, melegen, rajongva kívánunk annyian: —- Come ou, Oxford! — Oxford jövőre győzni fog! Köhögés, hurut, sxamá/köhögé* HwUÁJuH ellen Kapható gyógyszortárakban ós drogériákba* * Kapható ayóayszortári 6
