Prágai Magyar Hirlap, 1931. március (10. évfolyam, 50-75 / 2567-2592. szám)
1931-03-28 / 73. (2590.) szám
^^IM-Mag^AR-HIíOíXI? 1931 március 28, szombat Podkarpatská-rusi borozó, Prága. Národní ff. 30. Kitűnő podkarpatskárusi rajborok. rád esek kerékkötőinek bizonyultak. Ez az elv csak kényszerű, ideiglenes meg- j oldásnak feleli meg, amelynek, huzamosabb j időn keresztül való alkalmazása a gazdasági élet akadálya leit. Lehetetlen például Magyarországnak minién jós zárni ék ellenére is kedvezményeket nyújtani és ezáltal kielégíteni a két ország közös érdekeit, mánián ez kötelezően magú után vonja, hogy mindazoknak az országoknak. amelyek Németországgal szerződéses viszonyban vannak, ugyanezeket a, kedvezményeket biztosítsuk, — Németországot és Ausztriát tulajdonkén pen nem gáncs, hanem elismerés illeti azért, mert megtette az első döntő lépési. ! A rizikót csak ez a két állam vállalta magára, a többi államok csak profitálhatnak abból, hogy Európa közepén nagy gazdasági egység kel étkezik. élet fejlődésére. Teljesen érthetetlen, hogy egyes külföldi államok a német—osztrák megállapodásban más, állam ellen irányuló tendenciát vélnek felfedezni. Ez nem áll, ellenkezőleg. — Mi teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy Németország gazdasági helyzete elválaszthatatlanul összefügg többi szomszédunk ‘ helyzetével és ezáltal természetszerűleg a Salját magunk helyzetén is javiítuník, ha szomszédaink helyzetét kedvezően befolyásoljuk. Ugyanígy áll a dolog fordítva is, Magyarország számára Németország prosperitása eminens érdek. Becsnek, a német gazdasági életbe való bekapcsolódás a révén a magyar ímzdnKáo? körök is hasznot fosnak húzni. I ° Magyarország szerege a nagy német koncepcióban — A gazdasági élei várható felélénkülése jó hatással lesz a magyar gazdasági életre is, de továibbmenően Magyarország és elsősorban Budapest, mint közvetítő állomás (Umschlagplatz) a Kelet és a közel 70 milliós egységes gazdasági terültet között rendkívül nagy jelentőségre tehet szert. A rizikó a 'két állam közül is inkább Németországra hárul, miután mi többet nyújtunk, mint Ausztria. Németország 60 milliós piacot nyújt cserébe 6—7 milliós piacot kap Ausztriától. Németország nem is annyira a köz- vétlenül materiális, hanem inkább kedvezőbb pszichológiai hatást vár a vámunió megteremtésétől. — A gazdasági határok kitágítása uj lehetőségeket, uj iniciativákat nyújt a gazdasági A sziovsmilfói evangélikus egyház kitfSiitsése Masaryk eluslnál Tegnap délelőtt tizenegy órakor Masaryk elnök kihallgatáson fogadta a salovenszkói evangélikus egyház küldöttségét. A deputá- oiában mindkét egyházkerület képviselve volt Fajnor és Csobrda püspökök, továbbá Zeman »lelkész és képviselő, ■valamint Nec- kár s Hodza püspöki titkárok révén. A küldötteég a szlovenszkói evangélikus egyház kérelmeit terjesztette az elnök elé, főként az evangélikus teológiai fakultás tör vénye® ité- f sét, az állampolgárság kérdését, a lelkészek ''?■ szolgálati évéinek beszámítását és az evan- gélikus népiskoláztatás szükségleteit. Az elnök biztosította a bizotságot őszinte támogatásáról és jő igyekezetéről. Az audiencia után a bizottságot Udrzai münszterelnök és Slavik belügyminiszter fogadták, ma pedig a külügyi, iskolaügyi és pénzügyminisztériumban járnak el a kiküldöttek. — Elképzelhető-©, hogy Magyarország belekapcsolódjék a német-osztrák vámunióba? — kérdezte az Est munkatársa az informátor-; tói. — Elvileg igen, egy egységes gazdasági te- I rület keletkezésével sok részleges érdek ve- i sziti hatályát. j — Németország gazdasági szükségleteit természetszerűen ott szerzi be legszívesebben, ahol legkönnyebben rekompenzálhatja magiét. Egészen, természetes, hogy ez a rekotnpenzáció elsősorban az egységes \ vámterületen belül található meg. j \ — A német agrárkörök esetleges kifogájsaira csak annyit jegyzőnk meg, hogy pé3- | dini Bajorország is fél a német-osztrák vámuniótól, amely pedig Bajorország számára sohasem várt fejlődési lehetőséget nyújt. Ez is bizonyítja tehát azt, hogy a kifogások és panaszok is meg fognak szűnni, ha az illetők rájönnek arra, hogy ez a vámunió tulajdoniképpen' mindenkinek érdekét képviseli. Tér- • ! mésaétes, hogy eleinte úgy mini a német Igazdasági körök, • a magyar ipar is idegenkedéssel fogadta j ezt a tervet, ez az idegenkedés azonban meg fog szűnni, ba s-ájönnek, hogy milyen hatalmas jelentősége van » meg»gyeaé«-. 1 nek. " 11 < | A gazdasági egység létesítése folytán a piac I felvevőképessége és a vállalkozási kedv is növekedni fog. ügy tudjuk, hogy Ma<»varországon is némi el kedve tlenedést keltett, hogy a német-osztrák szerződés meglepetésszerűen került a nyilvánosságra, de ez az elkedvetlenedő hangulat Magyarországon épi A keresztényszocialista párt Szlovenszkö autonómiájáért A végrehajtóftixottság zsolnai határozata Zsolna, március 27; Az országos keresztény szocialista párt országos végrehajtó bizottsága csütörtök déllután ülés tartott Zsolnán a Katolikus Házban. Az ülésen Szüllö Géza dr, nemzetgyűlési képviselő, országos pártelnök elnökölt és részt vettek azon a bizottság tag-/ jai majdnem teljes számban. A végrehajtó bizottság az elnök előterjesztései af/apjár. különösen Szlovenszkó a«to- nómiájának kérdésével foglalkozott, egyhangúan állást foglalt az autonómia mellett, s kimondotta. hogy a párt az autonómia megvalósítása érdekében a küzdelmet a legerélÜy©sebben fogja folytatni és konkrét törvénytervezettel lép a törvényhozás elé. Ezután folyó ügyeket tárgyalt a végrehajtó bizottság és valamennyi kérdésben egyhangúan határozott. pen olyan indokolatlan, mint másutt. Az ©ovesség még nem szerződés, ez miég csak előkészülete a két állam között létrehozandó ■szerződésnek, csak kifejezője annak a szándéknak, hoey Németország ilyen szerződést akar kötni Ausztriával. Ha már előzőleg mindenütt bejelentettük volna szándékunkat, akkor a sok panasz, kifogás és kritika éppen úgy meghiúsította volna ezt a tervet, mint különböző más nemzetközi megállapodásira vonatkozó terveket. Az, ahogyan Németország és Ausztria most eljártak, temiésze 1 sze rüen mindenképpen megfelel a nemzetközi jogszokásoknak. Németország azonban biztosan számit arra, hogy a többi államok is rövidesen csatlakozni fognak ehhez a megállapodáshoz. „Elkerülhetetlen Csehszlovákia csatlakozása" — Csehszlovákia idegenkedése — folytatja az informátor — indokolatlan politikai motívumokon és elsősorban azon alapszik, hogy Csehszlovákiának: Németországgal való gazdasági viszonya következtében elkerülhetetlenné válik a csatlakozás. Csehszlovákia természetesen idegenkedik ettől a gondolattól, azonban hamarosan ra fog szorulni erre. Nem hisszük, hogy a többi európai államok nagyobb nehézségeket támasztanának. A versaillesi szerződés és a genfi paktumok csak a gazdasági önállóság feladását tiltják elÜ. De ez a máufiió egyáltalán nem jelenti a gazdasági önállóság feladását. Ha azonban: kifogások merülnének fel és a népszövetség elé kerülne az ügy, akkor a statútumok alapján egyhangú áiüásfogla- lás volna szükséges, ami azonban annál kevésbé képzelhető el, mert ha a népszövetség elitélné ezt a tervet, akkor ezzel egyidejűleg meghiúsítana minden páneurópai vagy egyéb európai paktumot, ez ugyanis azt jelentenie, hogy a komoly elhatározástól visszariadnának az államok. A vámunió ebben a formájában a két állam gazdasági és politikai önállóságát a ^legkevésbé sem érinti, minthogy Luxemburg önállóságát sem érinti a német-Luxemburg, vagy a belga-Luxemburg szerződés. A német-osztrák váraszövetségnek egészen más karakterisztikuma van, amit a vámparlament is mutat. Ez a vámparlament rendezi az összes kérdéseket. Németország és Ausztria parlamentje teljesen függetlenül működik továibra is, azonban egymással egyetértésben fogja rendezni a két állam gazdasági ügyeit. Természetes, hogy ha valamelyik más állam gazdasági szerződést akarna kötni a két szerződő állam valamelyikével, ahhoz a másik ország beleegyezése és így természetszerűleg a másik ország érdekeinek megvédése szükséges. Igv például a néniét—magyar gazdasági szerződésnek ezentúl Ausztria bekapcsolódása is elválaszthatatlan kelléke lesz. Ez természetesen némileg megnehezíti a gazdasági tárgyalások gyors lebonyolítását, de az ebből eredő hátrányok sokkol kisebbék, mint azok az előnyök, amelyeket meggyőződésünk szerint Magyarország is csakhamar élvezni fog. — A vámunió következtében beálló változásnak megfelelő rendszerátalakitási munkák körülbelüli két hónapot fognak igénybevenni. Hátra van még a két ország gazdasági éleiének az ujjonnam előállott helyzetre való átrendezése, ez a munka azonban nem fog hosszabb időt igény bevenni, úgyhogy minden valószínűség szerint 1932 első hónapjaiban minden tekintetben készen fog alkui a német-osztrák vámunió. Tudjuk, ho^ ezzel rendkívül nagy rizikót vállaltunk magunkra, de meg vagyunk győződve arról is, hogy ez a szerződés egész Európa ügyét és jobb jövőjét fogja szolgálni. VISSZA A HÁBORÚBÓL EricK Mária Remarque regénye (Copyright by U. Feature Syndicate and by Prágai Magyar Hírlap, — Utánnyomás kivonatosan is tilos.) (81) ASTORIA BÁR ÉS LIKŐRSZALON. Az embertörzset szállító kocsi ép alatta áll és várnia kell, amig elcipelnek, néhány vasgerendát. A tábla sötét izzása elönti a testet és megfesti az arcot, amely némán néz, komorvörösen, mintha irtózatos szenvedélytől dagadna és mlngyárt egy iszonyú kiáltássá robbanna széjjel. De aztán tovább halad a menet és megint csak a butorszálliíó arca van előttem, sápadt kórházi arc a sápadt estében; arc, amely hálásan mosolyog, a/mikor egy bajtárs cigarettát dug az ajkai közé. Csöndesen vonulnak a csoportok az uccákon át, kiabálás, lázongás nélkül, fegyelmezetten, csak panasz, nem vád, — tudják, hogy aki már nem tud lőni, az nem várhat túlsók segítséget. A városháza elé fognak menni és ott állanak majd egy darabig, aztán mond nekik valamit valamelyik titkár, ők pedig szétoszolnak és cg yenkin t visszamennek a szobáikba, szűk lakásukba, sápadt gyerekeikhez és a szürke nyomorúságba, nem sok reménnyel, a szivükben, foglyai a sorsnak, amellyel mások sújtották Őket. 4. Egész nap az erdőben voltam. Most, fáradtan, betértem egy kis vidéki fogadóba és szobát nyittattam éjszakára. Az ágy már vetve, de még nincs kedvem aludni. A ablakhoz ülök és hallgatom a tavaszi éjszaka neszeit. Árnyak folynak át a fáik közt és az erdőből kiáltások jönnek, mintha sebesültek feFordította: Szabó Lőrinc küdnőnek olt valahoi. Némán és nyugodtan nézek a sötétbe, mert már nem érzem a múltat. Belenézek kihamvadt szemeibe, nem kell elfordulnom. Sőt elébe megyek, elküldöm gondolataimat a fedezékekbe és tölcsérekbe; — és mikor visszajönnek hozzám, nem hoznak magukkal szorongást és irtózatot, hanem erőt és akaratot. Viharra vártam, hogy megmentsen és magával sodorjon; — s ime, a szabadulás lassan jött meg, nem is éreztem. De itt van. Mialatt kétségbeestem és azt hittem, hogy minden elveszett, lassan megnőtt. Azt hittem, a búcsú mindig valami vég. Ma tudom: a növés is búcsú. A növés is elhagyás. És vég nincs... Létemnek egy része a rombolás szolgálatában állott; — a gyűlöleté, ellenségeskedésé, gyilkolásé volt. De az élet megmaradt számomra. Ez már csaknem feladat és ut. Dolgozni fogok magamon és kész leszek, használni fogom a kezemet és a gondolataimat, nem fogok fontoskodni és tovább megyek, még ha maradni szeretnék is néha. Sok mindent lő! kell építeni, és csaknem mindent jóvá kell tenni, dolgozni kel) és kiásni, ami eltemet te tett a gránátok és gépfegyverek éveiben. Nem kell, hogy mindenki úttörő legyen —- gyengébb kezekre és csekélyebb erőkre is szükség van. Olt fogom a helyemet keresni. Akkor majd hallgatni fognak a halottak és nem üldözni, hanem segíteni fog a múlt. Milyen egyszerű mindez; de milyen sokáig tartott, míg rátaláltam. És talán még eltévedtem volna az ©lőterepen és áldozatul estem volna a drótakadályoknak és aknáknak, ha rakétaként fél nem röppen előttünk és utat nem mutat mindnyájunknak Ludwig halála. Kétségbeestünk, amikor láttuk, hogy közösségünk folyama, a halál küszöbén visszanyert és hatalmas egyszerű élet akarata nem söpörte el a féligazságoknak és az önzésnek túlélt formáit és nem keresett magának uj utakat, hanem elszivárgóit a feledés ingovánvai- ban. levezetődött a frázisok mocsaraiban, elapadt a viszonyok, gondok és foglalkozások árkaiban. Ma tudom, hogy az életben talán minden csak előkészület és egyénekben történő hatás, hatás és működés sok sejtben, sok csatornában, külön és önállóan — és miként egy fa sejtjeinek és csatornáinak csak felvenniük és szállitaniok kell a fölfelé törő nedvet, ugyanúgy ebből a másikból is zugás és napfényes lomb lesz valaha, csúcs és szabadság. El akarom kezdeni. Nem az a beteljesedés lesz, amelyről ifjúságiinkban álmodtunk és amelyet a harctéri évek után vártunk. Ut Lesz, olyan, mint a többi, kövekkel és szakaszokkal, fölszaggatott helyekkel és falvakkal és szántóföldekkel; — a munka útja. Egyedül leszek. Néha talán találok valakit, kísérőül egy-egy időre; — örökre aligha. És lehet, hogy még gyakran 1© kell tennem a torniszteremet, mikor már elfáradnak a vállaim; és bizonyára gyakran fogok tétovázni is keresztutakon és határokon és elbukom, de megint fel akaróik majd állni és nem fordulok vissza. Egészen boldog talán soha többé nem lehetek már, ezt. talán örökre ösz- szezuzta a háború és egy kicsit mindig távoli leszek és sehol sem egészen otthon; — de valószín ii-lég teljesen boldogtalan sem leszek soha, — mert mindig lesz valami, ami megtart, ha egyéb nem, akkor a kezeim, vagy egy fa, vagy a lélegző told. A nedv száll a fatörzsekben, halk pattanással repednek föl' a bimbók, és a sötétség tele van a növés neszével. Az éjszaka még a hold bent van a szobámban. Az élet van a szobában. Itt ropog a bútorokban, az asztal reccsen, reccsen a szekrény. Sok évvel ezelőtt fűrészelték, vagdalták, gyalulták és enyvezték őket a szolgálat tárgyaivá, székekké és ágyakká; — de minden tavasszal, a nedv éjszakáiban, megint kavarog bennünk az élet, felébrednek, nyújtózkodnak, már nem esznö* zök, szék és cél, megint részt vesznek a kinti élet folyásában és áramlásában. Lábaim alatt recsegnek és mozognak a deszkák, kezem alatt roppan az ablak könyöklője, és az ajtó előtt az ösvényen vastag, barna rügyeket hajt még a hárs összehasgatoít, korhatag törzse is, — és néhány hét múlva épolyan apró, selyemzöld levelekbe öltözködik, mint messze- hajló ágai a platánnak, amely árnyékával főléje borul. 5. Georg Rahe idegenül és értelmetlenül áll a lét előtt. Egyre nehezebben tud kiegyezni a mindennap követelményeivel. Egyre tisztábban látja, hogy a háborúba vetett hite heroikus tévedés volt. Viszont mind mélyebben beássa magát az emlékeibe, mind jobban elkülönül, mind erősebbé válik a tiltakozása, mind szőkébben és az ifjúság, romantika és vakmerőség keskeny szegélyéin, amely egekor megszabta az életét. Rahe a kevés született katona közé tartozik. Mindent elviselt, mert azt várta, hogy a háború utáni idő igazolni fogja a háború áldozatait. De összetöri, amikor látta, hogy a vezetők közül egynek sem volt bátorsága vállalni utólag a felelősséget; — látta, hogy megszöknek, látta, hogy egyezkednek és nyugdijakért marakodnak, látta, hogy emlékiratokat szerkesztenek. Rahe jobb katona volt, mint ők; szükségképpen meg kellet! vetnie őket. És annál erősebben kapaszkodott abba a kevésbe, amije megmaradt; annak az időnek az emlékébe, amikor még tudott Ilin ni. Vége következik. 2
