Prágai Magyar Hirlap, 1931. március (10. évfolyam, 50-75 / 2567-2592. szám)
1931-03-25 / 70. (2587.) szám
1931 március 25, szerda. towímMag^^hirlaeí A kormány nem hajlandó likvidálni a hontalanság problémáját Slávik miniszter egy interpellációra adott válaszában kijelenti, hogy a kormány nem akar olyan állampolgársági törvényt, amely az államfordulat utáni egyhelyben* lakás alapján automatikusan biztosítaná az állampolgárság megszerzését „Gonosz ellenség11 Prága, március 24. Multheti szerdai számunkban ismertettük Matousek kereskedelemügyi miniszter pozsonyi beszédét, amelyet a miniszter a csehszlovák nemzeti demokrata párt szlo- venszkói osztályának konferenciáján vasárnap délután mondott. A beszéd — talán azért, mert bizalmas környezetben hangzott el — szokatlar- mil őszinte és még szokatlanabbul agresszió hangú volt. A beszéd főleg az Ausztriával szemben folytatandó kereskedelempolitika élesebb irányát hangsúlyozta, de volt 'benne egy meglepő kitétel, amely csak burkoltan volt ad rész- szál va e°y szomszédnak, azonban minden újságolvasó rögtön sejtheti, hogy a miniszter melyik szomszédra célzott. A Národny Dennik múlt keddi számának közlése szerint ez az éles kitétel igy hangzott: ..Nem szabad elfelejteni, hogy Sziovenszkó szomszédságában egy gonosz ellenség (zly nepriatel) vár, aki állandóan készül a döntő pillanatra,” A magunk részéről eleinte nem akartuk elhinni, hogy egy aktív miniszter igy nyilatkozhat]'k béke idején egy szomszéd államról s azt vártuk, hogy a Národny Dennik jelentését, mint a lap elírását dezavuálni fogják és a kitételt megcáfolják. Vártunk egy napot, vártunk két napot, vártunk egy egész hetet: azonban a várt cáfolat elmaradt. Ézt a hallgatást csak beleegyezésnek lehet minősíteni, ez a hallgatás megerősíti azt, hogy a zly nepriatel-röl szóló kitétel elhangzott. Ez az eset annyira rikító a nemzetközi kereskedelempolitikai érintkezésben, annyira nincs összhangban a csehszlovák kereskedelmi politika érdekeivel, hogy minden csehszlovák állampolgárnak joggal kihívhatja és ki kell, hogy hívja a kritikáját. A miniszter felelős politikájáért, de az már úgyszólván a felelőtlenség politikája, ha egy miniszter béke idején akármilyen szomszédot csak úgy per „gonosz ellenség” titulál. Ellenség csak háború idején van, s aki békében igy beszél, a.z nem jól szolgálja a kereskedelempolitikai békét, nem segiti elő a kereskedelempolitikai békiilétenység szellemét. Csehszl^ákiának a kiviteli válságra való tekintettel olyan konstruktív kereskedelempoliti- kára kell törekednie, hogy épp a szomszédokkal való normális kereskedelmi viszonyt állítsa vissza. Ebben a pillanatban rendezett kereskedelmi viszonyunk úgyszólván csak Romániával van, a Jugoszláviával való szerződés most van perfektuáláe alatt, a Lengyelországgal való revízióra szorul, a többi három szomszéddal a viszony teljesen tisztázatlan és rendezetlen. Ilyen körülmények mellett a kereskedelmi miniszter elsőrangú kötelessége az, hogy igyekezzék megteremteni azokat a lelki ellőföltételeket, melyek mellett a vámbéke és a normális kereskedelmi viszony a többi három szomszéddal is létrejöhet. Matousek miniszter pozsonyi beszéde, mély egy szomszédot egyenesen „gonosz ellenségnek” deklarál, mindenre alkalmas, csak arra nem, hogy a közeledés atmoszféráját elősegítse. Csehszlovákia minden gazdasági rétege konstruktív kereskedelmi politikát követel s azért az ilyen provokatív miniszteri megnyilatkozást, mint a konstruktivitással össze nem férő kilengést, el kell, hogy utasítsa. Stríbrny újabb okmányokká! igazolja Pergler állam- polgárságát? Prága, március 24. Stribrny képviselő tegnap este pártja prágai népgyülésén kijelentette, hogy Pergler ügyében eljárt Slávik belügyminiszternél és fölkérte őt, hogy Pergler csehszlovák állampolgárságát ma délig hitelesítse, mert ellenkező esetben Stribrny képviselő újabb dokumentális bizonyítékokkal fog előállni, amelyekből kitűnik, hogy Pergler nem szűnt meg csehszlovák állampolgár lenni, ezen okmányszerü bizonyítékokról tudomása van a belügyminiszternek is, azonban eddig nem terjesztette elő azokat a választási bíróságnak. fll’amositiák a gSInicvblgyi helyiérdekű vasutat Prága, március 24. A kormány a szenátusnak tegnap javaslatot nyújtott be a gölnievölgyi helyiérdekű vasút államosítása ügyében. A kormány nevében a pénzügyminiszter és a vas- ntügyi miniszter szerződést kötött a gölnievölgyi helyiérdekű vasút vezetőségével az államosításra vonatkozólag, amelynek értelmében a harminchárom kilométer hosszú helyiérdekű vasutat beruházásaival együtt az állam 1,877.099 korona 50 fillér áTon átveszi. Ez az államosítás azért vált szükségessé, mert a mar- gitfalvi—vöröskői vasútvonal a Mnisek—Mar- gitfalva közti vonalszakaszon is át fog haladni és igy az államnak szüksége van erre a helyiérdekű vasútra. A kormány egyidejűleg benyújtotta még a birák szolgálati viszonyának rendezésére vonatkozó javaslatot is. — Gyásí a Nautilus-on. Newyorkbói jelentik: Siir Herőért Willkims buvádiajója, amellyel m Északi Saékra készül, a brook'lyni hajógyár toló volt tegnap utón, ahol -Teán Jiites Verne unokája holnap fogja Nautiltius névre keresztelni. Útközben szerencsétlenség történt a fedélzeten. Kormányosát egy átcsapó hullám lesodorta és a kormányos a tengerbe (Ballt A NantiMus Mónboona eresztett zászlóval ór- hnett BrookJynba. Prága, március 24. Farkas Zoltán szociáldemokrata szenátor hónapokkal ezelőtt törvényjavaslatot nyújtott be az állampolgárság rendezése tárgyában. Javaslatát Grosschmid Géza dr. országos keresztényszocialista párti szenátor javaslatával együtt tárgyalni kezdte a szenátus alkotmány- jogi bizottsága, azonban a tárgyalások a belügyminiszter vétója következtében megakadtak. Közben Markovics szociáldemokrata képviselő is benyújtott egy törvényjavaslatot és már akkor megírtuk, hogy a javaslat nagyon jó, alkalmas, hogy a hontalanok kálváriájának egyszer s mindenkorra véget vessen, azonban ebből törvény soha sem lesz, mert a belügyminisztériumnak nem áll komoly szándékában az állampolgársági kérdést véglegesen rendezni. Farkas szenátor interpellált ebben az ügyben e az interpellációra adott válaszában Slávik belügyminiszter megerősíti állításunkat. A miniszter többek között azt mondja válaszában, hogy a csehszlovák állampolgárság megBartenHem, március 24. A kis k ele iparos ^országi város esküdtszék! termében tegnap kezdték még a Saffran-féLe gyilkosság! biinper főtárgyalását. Az inkriminált bűncselekmények a pert hasonlóvá teszik a Regen®,burgban tárgyalt Téten er-üggyel. A fővádlóit Saffran Frigye* öl éves rasten- burgi kereskedő, aki segédjének, Kipnick Ferencnek a társaságában a Löiaen felé vezető országidon meggyilkolta DaJil königs- bergi tejesgazdát, majd áldozatának holttestét autón apásának bútorüzletébe vitte, H egyik szekrénybe gyömöszölte, benzinnel leöntötte és meggyujtoUa. A vádirat szerint Saüfnan a bestiális bűncselekmény révén hozzá akart jutni 140.000 márkás életbiztosításához olymódon, hogy öngyilkosság látszatát keltve maga helyett próbálta eitemettetni áldozatát. Az ügyész nemcsak Saffran segédjét ültette a vádlottak padjára, hanem a fővádlóit 26 éves alkalmazót fcnőjét, Augustin Ellát is, aki teljesen a két férfi kártékony befolyása alá került és segédkezett a ibüinoselekmény-ltelirna- zat lebonyolításában. A dráma mellékalakjai Reok sofifór, ki előse gitette Saftfran szőkéiét és Augustin berlini ácsmester, aki lakásában rejtegette a menekülőt, valamint két postás, akik hamisított leveleket kézbesítettek. A sokfelé ágazó bűneset középpontjában a tejesgazda meggyilkolása áll. Miig Saffran a vizsgálat folyamán minden részletre kiterjedő beismerő vallomást tett, addig vddlottdrsa, Ripnick tagadja bűnösségét. A főtárgyalóé ellőtt, mint meglepő nóvumot emlegették, hogy Saffran védője bizonyítékokkal fog előállni annak igazolására, hogy a gyilkosság időpontjáéi Saffran nem is tartózkodott a tett színhelyén. A vádirat ismertetése után a bíróság kihallgatja a fővádlottat Saffran 1900-ba/n született, apja terménykereskedő volt, ő maga már fiatalember korában feltűnt úri allűrjeivel, amelyekért ismerősei körében csak mint „Kanig von Ostprewssen,,-t emlegették. Taniitó volt, majd elveszítette állását, Berlinbe ment s valamivel későbben átvette apósa rastenbwgi bútorüzletének vezetését. Az infláció konjunktúrájában sikerült az üzlet forgalmát megnövelnie, a konjunktúra múltával azonban az üzletmenet is leromlott. Safí- ran ezt titkolta apósa előtt, adósságokat, majd kisebb-nagyobb csalásokat követett el. adása körüli szigorú eljárás elleni panaszokat generalizálták s ezek a panaszok a belügyminisztérium jelenlegi gyakorlata következtében tárgytalanná válnak. A natúralizálási eljárás gyom és liberális voltát legjobban bizonyítja az, hogy 1930-ban a 3.793 benyújtott kérvénynek 84 százalékát intézték el kedvezően. S itt meggondolandó az, — mondja a belügyminiszter —; hogy a mulit évben indokoltan elutasított személyek közül számtalan olyan kérvényező is szerepel, akik kérvényeiket már ismételten benyújtották s igy az elutasított kérvények száma indokolatlanul emelkedik. A jóakarat kitűnik a hivatalos díjtételek kimérésénél is, mert a minisztérium tekintetbe veszi a jelenlegi rossz gazdasági viszonyokat. Semmiféle alapja nincsen azon állításnak sem, hogy 200.000 személy él állampolgárság nélkül. A népszámlálási eredmények ezen a téren ig megbízható adatokat fognak hozni. A kormány állampolgársági javaslatára vonatkozólag Slávik miniszter a következőket mondja: — A kormány erre vonatkozólag ugyan előkészít egy törvényjavaslatot, azonban olyan tésképtelenséget jelent, opósa és annak felesége azonban Iá jelentették, hogy ők ezt a szégyent nem tudnák túlélni. Tovább folytatta tehát űzőiméit, könyvelőjének segítségével szerződéseket hamisított és éveken"át egyensúlyiban tartottá ' az üzletét körmönfont hamsittásokkál és csalásokká!. Amikar látta, hogy a végtelenségig ne<m mehetnek a dolgok, előbb-utóhb kipattan a sok apróbb nagyobb szabálytalanság, öngyilkossági gondolatokkal kezdett foglalkozni, felemelte életbiztosításának összegét, hogy öngyilkosság Mtal biztositsa az üzlet jövőjét• Eredetileg az volt a terve, hogy egy vonat kerekei alatt fejezi be életét, könyvelőnője azonban, akit különben bevont bizalmába, azt ajánlotta neki, hogy szerezzen maga helyett egy másik holttestet s igyekezzen azt a látszatot kelteni, hogy öngyilkosságot követett el. Idővel bevonták a tanácskozásba az üzlet másik alkalmazottját, Kipnicket is, aki egy napon elhatározott hangon jelentette ki: „Ha a dolog másképpen nem megy, mindenáron szerezni kell egy holttestet Megkezdődött a különös embervadászat, keresték az alkalmas médiumot, akit meggyilkolhatnak és eltemethetnek, mint Saffran Frigyes kereskedőt. Hossu időn át nem találtak megfelelő személyt és megoldási módot. Saffran újból öngyilkosságra gondolt, de sem erre nem'volt elegendő bátorsága, sem pedig arra, hogy egy másik embert megöljön. Az öngyilkosságtól könyvelőnője tartotta vissza. Szeptember 12-én este Saffran segédjének, Kipuickinek társaságában autón Lötzen vidékére ment. Zsebeikben revolverek voltak, az autóban egy szőnyeg, amelybe majd beburkolják az áldozat holttestét. Amiikor Augustin Ella megtudta, hogy főnöke készen áll a borzalmas tett megvalósítására, egyik ájulásból a másikba esett, nem akart velük tartani. így hát kettesben mentek és lesték a jószerencsét. Találkoztak útközben egy kerékpárossal. Saffran odaszólt társának : „Nem, nem tudnám megtenni.“ Midőn Saffran vallomásában eljut idáig, az emlékek elhatalmasodnak rajta, hangja elcsuklhh és zokogásba fullad. Erőt vesz magán és folytatja. Kipnick felszólította öt, hogy szálljon ki a kocsiból. Szót fogadott, mire Kipnick ott maradt a kocsiban, ö pedig gyalogosan indult el az országúton. Két-három kilométernyi utat tett meg, azután vissza- [ reformot, amelynek alapján a törvény automatikusan biztosítaná és megállapítaná az állampolgárság megszerzését az államfordulat utáni egy helyben! lakás alapján, már csak azért sem jöhet tekintetbe, mert egy ilyen javaslat utólag megsemmisítené a békeszerződések hatását s igy egyenesen ellentmondana a béke- szerződés előírásainak. A békeszerződések szószerinti szövege szerint ugyanis bizonyos személyeket, akiket például a békeszerződés magyar állampolgároknak jelentett ki, az ő akaratuk nélkül nem ismerhetünk el csehszlovák állampolgároknak. A belügyminiszter válaszában diplomatikusan hivatkozik olyan esetekre, amelyek nem problé- matikusak, de hallgat a hontalanok eseteiről. A magunk részéről hontalanoknak nevezzük azokat, akik a mai köztársaság területén évtizedek óta élnek, más állampolgárságuk nincs és a hatóságok mégsem akarják őket csehszlovák állampolgároknak elismerni. S most a belügyminiszter válaszában arra a szomorú megállapitásra kell jutunk, hogy a hontalanok kérdését még mindig nem akarják olyan törvénnyel véglegesen rendezni, amely véget vetne kálváriájuknak. | forduU 8 odaért az autóhoz. Kipnick eléje jött: „Már itt van az árokban" — mondta. Elnök; Ezek egészen uj dolgok. Miért nem beszélt erről a vizsgálat alatt. Saffran: Azt hittem, hogy hallgatásommal segítségére lehelték Kipnicknek. A fővádlóit azután tovább folytatja Vallomását, elmondva, hogy a holdestet autón kazaszálUtottdk, de csak éjszaka tudták az üzletbe csempészni. Időközben Augiustin Ella beszerezte a szükséges benzolt, amivól végrehajthatták szándékukat. A nevető cinkostárs Mialatt Saffran átcsoportosítja előző vallomásainak adatait, uj tényállást konstruál meg a gyilkosságról és albbam a bűntett ódiumát volt segédjére és cinkoeiáirsára, Kipnickre hárítja, azalatt : a súlyosan megvádolt cfovkostárs állandóm a fejét rázza, nevetgél, mintha a vallomásban nem ás őróla s egy ártatlan ember vérének kiontáHról lenne szó, hanem egy apró stikli- rői. Saffran azonban nem hagyja magát zavarba hozni, hanem tovább folytatja vallomását és elmondja, hogyan viselkedett Kipnick a gyilkosság után. Amikor cinkostársa a holttestet bedobta az autó hátsó ülésére, rákiáltott a volánnál ülő Saáfranra: — Most azután gyerünk a leggyorsabb tempóban. ö teljes gázat kapcsolt s az autó valósággal repült az országúton a két cinkossal és az ismeretlen, néma útit árss dl. Meg sem álltak Rastenburgig, ahol azután a csűrbe cipelték a hullát és szőnyegbe csavarva otthagyták. — Ez a tiszte igazság uraim, — vallja a fővádlott — ismétlem, azért hallgattam mostanáig, hogy Kipnicket kíméljem. Másnap Kipnick két kanna benzolt szerzett, azt is kivittük a csűrbe. Aznap ese tíz órakor Augustin kisasszonnyal, Kipnickkel és feleségével kávéházba mentünk ée éjjeli egy óráig ott maradtunk. Ekkor hazakig értük Kipnicknét és Kipnickkel a csűrbe mentem, ahol hozzáláttunk a munkához. A két kannából benzollal öntöttük le az egész csürt, különösen pedig a holttestet. Mikor ezzel megvoltunk, Kipnick meggyujtotta a benzolt. Elnök; De előzőleg a holttestet átöltöztették, a maga ruháját húzták rá. Vádlott: Ezt sem én csináltam, a Kipnick müve volt. Elnök; És azután elmenekültek. Vádlott: Augustin kisasszony a sofffőrt az egyik külvárosi uccába rendelte, ott várt reánk és együtt mentünk Kömigsbergbe, ahol én kiszálltam. A königsbergi vasútállomásról az Odera melletti Frankfurtba utaztam, majd Berlinbe mentem, ahol Augustin kisasszony hozzátartozója adott szállást közel két hónapon át. Ott sem volt soká maradásom, Hamburgba igyekeztem, de Spandauban felismertek és letartóztattak. A vádlóit sir és bocsánatot kér Saffran után vádlottársát, Kipnicket hallgatta ki a bíróság, aki megmaradt eredeti l vallomása mellett s most is azt álli.otta, hogy Mikor az anyagi csődöt már nem tudta titkolni, közölte apósával azt a szándékát, hogy fizeGyilkosság, gyújtogatás, biztosítási csalás és a bútorüzlet megmentéséért A bariensieini bíróság megkezdte a Tetzner-pör pandánjának lőtárgyalását — A kereshedő, aki mindent, még idegen emberéletet is föláldoz az üzletért 5
