Prágai Magyar Hirlap, 1931. március (10. évfolyam, 50-75 / 2567-2592. szám)

1931-03-25 / 70. (2587.) szám

X. éwt. 70. (2587)

•taA ss Amsen tg na eNial

* 1931 március 25

i£#'V

unt ssAmnntg na ®?«í{

« X é*f. 70. (2587) szám . iiarda * 1931 március

'AMiVARHimaE

Előfizetési ári évente 300, félévre ISO, negyedévre 76. havonta 26 Kő; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 KC. ft képeit melléklettel havonként 2.50 Ki-val több Egyes szám ára 1*20 KŐ, vasárnap 2. —Kd.

A szlovenszkói és ruszinszköi ellenzéki pártok

Főszet&esxtÖ: politikai napilapja Felelős szerkesztő;

DZURANYI LÁSZLÓ FORQÁÜi 6ÉZ4

SaerkesztOség: Prágád, Panská ullce 12. I. emelet. — Telefon: 30311. ~ Kiadóhivatal; Prága flL Panská allce 12. Ifi. emelet Telefon: 34184

8ŰRÜÖHYCIM: HÍRLAP, PRUHfl

aMMfejBwj iw MBfcw m •• ■ -■

Ai éwesfecies

mmmwm.v fa

Prága, március 24. A magyar nemzeti párt országos pártvezjetőségének rimaszombati ülésén Szent-Ivány József, a pártvezér olyan beszédet mondott, amely nemcsak egy elmúlt esztendő számvetése, nemcsak egyszerű összefoglalása, rekapitulálása az elvégzett munkának, ismertetése a jelenlegi politikai helyzetnek, feltárása és boncolása a magyarság legégetőbb problémáinak, hanem a jövő utjának kijelölése s a magyar jövendő alapjainak megvetése. A vezér körülnéz hűséges táborában, amely tizenkét nehéz esztendőn keresztül kitartott vele együtt a magyar kisebbség ügyéért folytatott szent küzdelemben; látja, hogy a sereg most is rendületlenül áll a haresorokban, de a sorok már ritkulni kezdenek, sok harcost már kidöntött az idő, sok energiát felőrölt már a minden ideget megfeszítő kisebbségi harc és a feladatok, melyeket az élet állít a küzdő politikai táborok elé, egyre nehezebbek, egyre súlyosabbak. Fel kell frissíteni tehát a harcos sorokat, meg kell tölteni a kádereket a duzzadó erejű fiatalsággal, hogy a fiatalok az öreg harcosok oldalán szerezzenek tapasztalatokat, nyerjenek harci készséget s az ő kiegyensúlyozott magyar lelkiségük osztályosaivá legyenek. Még kell nyitni a politikai élet kapuit is az ujarcu magyaroknak, ez a jelmondat teszi határkővé a rimaszombati megnyilatkozást.

Tizenkét harcokban eltöltött esztendő nagy idő, egy fél emberöltő s mert a háborús évek duplán számítanak, egész emberöltőnek is bátran tekinthető. Friss energiáktól duzzadó magyar tábor került ki ezalatt az idő alatt Robinzoű-sorsunk szigetére. Az építés akaratával, a munka vágyával, a jövő hitével várja ez a tábor, hogy megindulhasson a harcba.

A közel jövő közkatonái és vezérei vannak soraikban s még nem tudjuk, hogy melyikük hordja tarsolyában a marsall-botot. De munkába kell állítanunk őket a magyar élet tele- vényén, hogy megszerezhessék az öregek oldalán a gyakorlatot és tudást, nagy missziójuk betöltésére, melynek lényege Szent-Ivány szavai szerint az, hogy az egyetemes magyar sors hordozói legyenek.

Kjelfámnak, a nagy svéd államtudósnak egyik müvében olvassuk a találó 'képet, amely a nemzetet, mint élő organizmust, az évszázados fához hasonlítja. Gyökerei ennek az ősi talajnak, a nemzeti élet tradíciójának nedveit szívják fel s szállítják a törzsbe és a galyakba. Ezek a nedvek éltetik a fát, nélkülük elpusztulna a fa élete. A fa azonban ugyanaz marad évszázadokon át, bár min- 1 den évben uj lombozatot kap. A mi nemzeti 1 életünk lombozatán is megjelentek az uj le- < velek, amelyeknek feladata, hogy a napsu- < garat magukba szívják és csodálatos kémiai c bontás utján végezzék el az élet funkcióit. t Ez a kép domborodik ki plasztikusan j Szent-Ivány szavaiban, amikor rámutat a s gyökereknek s a friss lombozatnak szerepére, c A nagy magyar tradíciók talajából szijják fel £ az éltető nedveket az újszerű magyarok, de szijják magukba a modern élet sugárzását is, r az emberies gondolatokat s a nagy szociális n eszméket. g

Soha annyira aktuális, soha annyira nem- r zetnevelő nem volt a nagy Széchényi példa- g adáöa, mint a mostani magyar élet szem- n pontjából. Benne látjuk kiteljesedését az uj- d arcú magyar ideáljának is, a nemzeti élet k talaján modern eszmékért küzdő harcos ti- s púénak. r

Az öregek és fiatalok közölt a biológiai a ellentéten kívül semmi más választónak nőin s u&b&d tenni*. A Légió harci rendjére gondo- ij

Viharfellegek az európai égen

Henderson és Briand

mai falálkozésétél függ

a n^met-osztrAk vámunió sorsa

A Quai d’Orsay kiadta a rendeletet a döntő támadásra — fi második internacionáiá a vámunióért — Lengyelország és Olaszország desinteressement-t jelentett be — Párisi tárgyalásod

A bekerített Csehszlovákia Mitieleamegvalósulásától tart

(sp.Prága, március 24. A német—osztrák vámunió hírének európai hullámai nem csillapodnak. sőt óráról-órára növekednek. Lo- carno óta váraflanaibb és döntőbb jellegű fordulat nem történt a kontinens politikájában, mint most, Ourtius és Schober bécsi összejövetele után. Egyelőre beláthatatlan, hogy mennyiben változtatja meg ez a váratlan aktus az oarupái politikát s miindenekelőts a nagyhatalmak véleményének kikristályosodására kell várni, hogy végérvényes Ítéletet alkothassunk.

Szerencsére az események villámgyorsan követik egymást. Alighogy a nagyjelentőségű német—osztrák terv kipattant, a nyugaté urópai külügyminiszterek Páneurópa- bizottsága Parisban ülésre ült Össze és az általános föderációs problémákon kívül természetesen foglalkozni fog a német— osztrák szerződéssel is, amely máról-holnapra más perspektívát adott a briandi elgondolásnak.

Berliniben váltig hangoztatják, hogy a német —osztrák vámuniót az első lépésnek kell tekinteni az európai konföderáció utján, mert az első valóraváltása azoknak az elméleteknek és terveztetéseknek, amelyek immár polgárjogot nyertek Európa intellektuális atmoszférájában. Viszont az egyre erősödő párisi ellenakció és a prágai ellentálMsi centrum azt hirdeti, hogy a vámunió nem gazdasági jellegű, hanem elsőrendű politikum, amennyiben a berlini kormány a föderációs gondolat ügyes kihasználásával és szánt-szándékos téves értelmezésével, a német—osztrák csatlakozást akarja meglepetésszerűen végrehajtani. A német—osztrák csatlakozás pedig kegyelemdöfést adna a háiboniu tűni 1 európai rendnek.

Egyelőre az európai sajtó uszít vagy magyaráz. A diplomaták mindössze információs látogatásokat végeznek s egyetlen külügyi hivatal sem nyilatkozott érdemlegesen a kérdésről.

A leghatározottab és a legharciasabb a prágai Vár, amely félhivatalosai, sőt miniszterei révén negyvennyolc óra alatt készen volt állásfoglalásával és s^öföstül-bő- rostul elvetette a bécsi tervet.

Akciója mindaddig jelentéktelen, amíg Páriában nem történik döntés.

Henderson ma délelőtt meglátogatja Briand-t, délután az angol és a francia szakértők tanácskoznak s a két külügyminiszter második tanácskozása után, miután meghallgatták Grandi és Zaleski véleményét és a külföldi kancelláriákból is megérkeznek a javaslatok, a döntés valószínűleg már holnap vagy holnapután meghozzák.

lünk. Menjenek az első vonalba a tándzsásak és kardosak, végezzék a részletmunkát hittel, és lelkesedéssel és a győzelem akarásával, de sokszor kell frontba vetni a tapasztalt veteránok szilárd falát, amikor „rés ad triarios pervenerit", amikor a triariusokra kerül a sor. Egyszerűen a taktika kérdése az erők célszerű felhasználása s a bölcs vezetés már alapjában kiküszöböl minden gátlást.

A szavak, amelyek Rimaszombatban megnyitották a kapukat az uj magyar harcosoknak, nagy és komoly felelősséget rónak öregekre és fiatalokra egyaránt. Központba a magyar munkát helyezik s a nagy célt, a magyar jövendői, amelynek minden egyéb cél, mellék törekvés és egyéni érdek alárendelendő. A magyar fát vihar tépi, de megtépázott koronája büszkén emelkedik a magasba. Uj színek, uj levelek rajta. A tavaszi napsütés reményekét fakaszt s a magyar sors, melyet a- múltba tekintés s a kor szellemének meg- szivlelése alapján építünk, boldog jövendőt ígér.

Ha a miniszterek úgy találják, hogy a bécsi

kezdeményezés egyszerű gazdasági probléma s mindössze terv, amelyen sokat szabad változtatni, akkor a diplomácia szabad folyást enged az eseményeknek és a két germán ország megkezdheti a terv realizálását. Ha azonban a francia felfogás győz, akkor a nagyhatalmak kollektív és nyomatékos diplomáciai lépéseket tesznek Béctíben és Berlinben, amely demarsoknajk következményei egyelőre beláthatatlanok. Lehet, hogy Németország és Ausztria nem enged a külföldi nyomásnak s arra hivatkozik, hogy létérdeke követeli a vámuniót. Lehpt, hogy az erélyesebb közbelépések fölkavarják az európai rendet s az állapotokat visszataszítják a Locamo előtti gyászos emlékezetű időkbe. Lehet, hogy az évek óta lappangó gazdasági krízis a lavina megindulása után katasztrófává nő s az uccára került munkanélküliek milliói itt-ott fabula rasa-t csinálnak a politikai sakktáblán. Az európai sajtó sorra latolgatja ezeket a lehetőségeket s ezek után érthető, hogy a bécsi terv kipattanása idegessé tette a diplomatákat ég a politikusokat.

Bécsben és Berlinben nyilvánosságra hozták annak a levélváltásnak pontos szövegét, amelyben Curtius és Schober a tervet vázolja és előzetesen elfogadja.

A diplomáciai életben szokatlan gyorsaság

ugyancsak annak a jele, hogy az események

villámgyorsan fognak lebonyolódni.

Elérkeztünk ahhoz a pillanathoz, .amikor a sokáig lappangó krízis kristályosodása fel tarthatatlan sebességgel megkezdődik. A nyilvánosság- rab ozott szöveg tulajdonképpen nem mond újat. Az első paragrafusban a két szerződő hatalom kifejti, hogy mindkét. állam függetlenségének teljes méretű fenntartása és a más államokkal kötött szerződések teljes tlszteletbentartása mellett vámuniós szerződést köt, hogy ezzel megkezdje az európai gazdásági viszonyok újfajta rendezését és példát szolgáltassosn a regionális egyezmények megkötésére. A második cikkely a megkötendő közös vámtarifáról és vámtörvényről szól. A harmadik a részletekről intézkedik t

elhatározza, hogy a 1 H állam leépíti a behozatali és a kiviteli vámok;.', .Vbizonyos árucikkekre úgynevezett átmenet: \ írnokát hoz be. A negyedik cikkelytől a tizenkettedik cikkelyig a szerződéstervezet többnyire technikai kérdésekkel foglalkozik s azokkal a lehetőségekkel, amelyek a vámunió mielőbbi életbeléptetését megkönv- nyitik. Itt van szó arról is, hogy —.bizonyos fenntartások mellett — bármily harmadik hatalom csatlakozhat a tervhez. A szerződéshez mellékelt zárólevélben mindkét külügyminiszter : közli, hogy kormányaik egyhangúan elfogadták' ■ a tervezetet.

A világsajtó elsősorban a dolog politikumával foglalkozik, de amellett felmerül a kérdés, vájjon a tervezett vámunió gazdaságilag oly óriási előnyt jelent-e Németországnak és Ausztriának, mint a bécsi és a berlini lapok hirdetik és a vélt előnyök indokolttá teszik-e azt a politikai rizikót, amely a szerződés megkötésével jár. Erre vonatkozóan a vélemények megoszlanak.

Németország és Ausztria óriási megkönnyebbülést vár a szerződéstől, természetesen csalt abban az esetben, ha a többi hatalom, elsősorban a három-négy középeurőpai ország csatlakozik hozzá. Az egységes és megnagyobbított gazdasági területek előnyei óriásiak. Ha sikerül Hamburgtól Konstantin ápo- lyig egységesen kiépíteni Középeurópa gazdasági rendszerét, a mai baj rögtön elmúlna, s egyrészt az orosz és amerikai ellenhatások, másrészt a belső ipari dekonjunktúra és munkanélküliség ellen sikeresen küzdeni lehetne. A legnagyobb előny az volna, hogy megszakadna az óriási ellentét Keleíeurópa és Nyugateurópa egy része között. A német ipar és a keleteurópai mezőgazdaság helyzete kiegyensúlyozódna s intenzív racionalizálással el lehetne érni a régi gazdasági telítettséget. Minden attól függ azonban, milyen álláspontot foglal el Franciaország a tervvel szemben, mert azzal Középeurópában mindenki tisztában van, hogy a francia tőke segítsége nélkül Középeurópa gazdasági rekonstrukciója lehetetlen.

Éppen ezért a terv praktikus eredményeiről mindaddig kár beszélni, amíg a politikum nincs tisztázva. A legfontosabb az egyes hatalmak magatartását szemügyre venni és a szerzett benyomásokból a német—osztrák vámunió sorsának képét megkonstruálni. Francia-országban az elientállás napról-napra jobban nő. Tegnap a baloldali lapo'k még a terv mellett szó- lőttek s úgy üdvözölték, mint a páneurópai gondolat első megvalósítását. A Quai d’Orsay utasítására ma a baloldali lapok is átveszik a jobboldali orgánumok tónusát s egyhangúan szembehelyezkednek a tervvel. Ez mindenesetre aggasztó jelenség s arra enged következtetni, hogy Franciaország elszántan harcolni fog Curtius és Schober koncepciója ellen. Ugyanilyen határozott az elutasítás Prágában is, ahol legfőképpen az esemény móglepetésszcrüségét rosszalják.

Sfresemanu bizonyára jobban előkészítette volna az ügyet s reálisabban számolt volna a szomszédos államok érzékenységével, — hangoztatják. A diplomáciai életben nem miu-