Prágai Magyar Hirlap, 1931. március (10. évfolyam, 50-75 / 2567-2592. szám)

1931-03-22 / 68. (2585.) szám

•MAGkARHTKU5J> ALFONSO ÚTJA Irta: HUNGARICUS VIATOR Paris, március 21. A Boda de Boulogne sok száznyi ösvénye néptelen. Az első tavaszi napsütés egyelőre csak a Champs Elysées sűrű széksorára csal­ja ki a köd, fagy, változatos téli esőzés hosz- szu hónapjai alatt szürkére fakult párisiakat Pedig most. szép a Pár is-menti erdő. Per­sze nem aszfaltú tjai közelében, hanem benn, a sűrűségben, babérkuszta ősfái, aranyfoltos napszigetei, — fehér, lila, sárga tavaszi virá­gok tarka társaságában, — a nagy, a másik, a párisi tarkaság még félve közelíti meg, téli odúiból óvatosan mászik elő a fázós városi. Mise utáni idő. Vasárnap. Délig séta a pro­gram. A nagy boulevardokou s az Elysées-n tolong a tömeg, aki jóllakott velük, a csendes Boisba siet. A S't. Severin templomiéi húsz lépés a metróállomás, busz perc alatt hetven centi­mért a Porté Dauphine-ig répát a földalatti szöfnyexpress. 'S uj húsz perc alatt a Bois legmélyéi janink. Tíz óra negyvenöt. Sehol senki. Pártig lár­mája csak mint tompult harangszó bomlik ■százféléi. Keskeny erdei ösvényen három idegen ke­rül hirtelen szembe. Egyiküknek oly ismerős a képe, valahol látnom kellett már. Hopp, megvan! Jellegzetes orráról ráismerhetni. Hangosan ágálnak. A nagyorru tisztán, két kísérője spanyolos angolsággal beszél. Félreállok s a keskeny utón magam mellett engedem őket. Udvarias fejbáeoentés a köszö­net. Közönyösen sétálok tovább, miért ront­sam örömüket, miért, áruljam el, hogy meg­ismertem a csend után vágyót. A lapokból tudtuk, hogy Párisba érkezett, a zavaros napok után friss levegőt jött, ugy- látszik, szivni. Hadd szájjá magát tele. S elnyelte őket a süni fatömeg. Két perc múlva két feketeruhás alak húz el mögöttük. Detektívek. Kísérik, figyelik a három idegent. Rövid lehetett sétájuk, még aznap London­ba utazott a király. # E véletlen találkozás sok más emléket ko­tor elő az elraktározott múltból. Zaj. lárma, mulatozás, — arénák hősedre üvöltő tömeg, — lovas daliák játékos verse­nye, virággal borított híntók, remekbe ké­szült rojtos masztoyák s mint zene brekkegő c&soagnette... S mindezt elnémították a szomorú válto­zott idők. Odaát — tra los mentes — a he­gyeken túl beállott a kényszerű béke, félel­metesen halálos csönd. Látszólag jó diplomatának bizonyult s egy- ideig talán még békén is alhat a király. Mert dehogyis van odaát minden rendben. A leányzó nem halt meg, a leányzó csak alszik, a nép forradalmi lelkületét ideig-óráig altat­ták el mákonnyal diplomata kuruzslók. Ki tudja, mi sors vár szegény Alfonsora s nem kési-e piajd le a végső vonatot? Ma még min­den ügyének rendezésével nyugodt bántatlan léphet el trónjáról s fordíthat örökre hátat hálátlan hazája földjének a király. Azonban, — extra Hispániám non est vita — akarata végső erejével ellenáll. — Itt a helyem, maradok! Előbb vagy utóbb pusztu­lok el, mindegy, nem fogok szökött király­ként meghalni. Pedig volt kollégája, szomszédék Manuéláé megmutatta a polgári boldogság felé vezető utat. Vagyonát idejekorán Angliába mentve, mint előkelő idegen nyugodt boldogan tölti napjait. Királyi tekintélyben, királyi kénye­lemben él s még sincsenek királyi gondjai. Vagy tán titokban előrelátó Alfonz is s mostani útja kvártélykeresés, — hisz van né­hány hónapnyi'ideje még? # — Most jöttem otthonról, nyárig nyugodha­tok Párásban — felelte a spanyol helyzetre vonatkozó kérdésemre mi na pában egy spa­nyol. — A masina fel van huzva., az' uj gramofon egyelőre tetszetős muzsikát játszik s néhány hónapig talán nem fog lefutni, hiszen uj le­mezt is helyeztek bele. — És a király? — A király? Bízik! A mi jó királyunk nem képes elhinni, hogy népe, melyet ő őszinte igazán szeret s szeretett mindig hűtlenül el­fordulhatna tőle. Külföldi s főleg szabadkő­műves és orosz izgatások hatásának tudja be az egész forradalmi komédiát. Pedig, sajnos, egyéb szomorú ikerülmények. is hozzájárultak a dolgok elmérgesitéséihez. Első sorban per­sze a Primo de Rivera által dilettáns módon alkalmazott diktatúra. Mert: vagy-vagy! Vagy eltaposta volna a forradalmi hydra fejét s akkor Mussolini-féle rendet ért volna el, vagy pedig bele se kellett volna kezdenie a dik­tatúrába. Egyrészt irtózatos elkeseredést idé­zett elő az országban, másrészt azonban még­is futni engedte a legtöbb bűnöst s azok részben külföldön, részben az országban to­vább szították a lázadás tüzét. No de meg az­után ... pont, pont... sok minden más ... de nem utolsó sorban a dinasztia egészségi okokból bizonytalanná vált jövője. Ha nekünk életerős, tisztavérü királyi családunk volna, sok minden másképp nézne ki szerteszét, mert bigyje el, Alfonznál kevés jobb, becsü­letesebb, nemesebb szándékú királya volt Spanyolországnak. # Elsőizben, 1908 május havában, egy spa­nyol lovasezred Madrid közelében rendezett coneouns hyppique-jén láttam a spanyol ki­rályt. Az osztrák-magyar monarchia legkiválóbb lovasa, a bécsi Armee-Steeplechase három éven át győztese, Baich Péter báró korán el­hunyt néhai barátom táraságában utaztuk be akkor a spanyolok csodaszép földjét s aiz ő indítványára rándultnbk ki Madridból az em­lített versenypályára is. Szakszerű magyarázatai 'mellett egész más szemmel néztem a sportok eme Legmetmeseb- bükét, lelkesedése laikust is magával raga­dott, megcsodáltak a csodaszép telivéreket, a merész akadályokat, a versenyekben részt­vevők pompás teljesítményeit, de feltűnt Al­fonz király természetes egyszerűsége, érdek­lődése a versenyek legkisebb fázisa iránt s főleg az akkori időkben fejedelmi személyek­nél szokatlan közvetlen, kedves modora. Rögtön a versenyprogram megnyitása után otthagyta páholyát s a tisztek társaságában a pályára sietett, végigsétálta az akadályokat, kérdezgetett, mgyarázgatott, tapsolt, gratulált egy-egy jól sikerült gátvétel után s barátsá­gosan szorongatva kezét, tárcájából cigaret­tával kínálta a győztest. Ebben az időben állhatott Alfonz király népszerűsége tetőpontján, fiatal is volt, mi más lehetett, mint megelégedett boldog. Európa a berlini béke és a világháború kö­zötti aranykorának legbékésebb éveit élte, Kelet felgonwlygó felhői Spanyolország tisz­ta kék horizontját meg sem érinthették még, Angliából importált szép darab szőke fele­sége oldalán Alfonz a nászévek zavartalan boldogságát élvezte ... Tra I03 montes, — a pirenei hegyeken túl a békeévek arany napsugarában fürdőit egy vidám ,boldog, gondtalan jómódban élő nép. Másodízben Budán, Ferenc József király által tiszteletére adott „Bálon az udvarnál4* figyelhettük a spanyolok ekkor már kissé el­nyűtt idegzetű, szamom tekintetű királyát. Angol származású felesége beteg utódokat szült, gyors egymásutánban ötöt s az első az őt közül, a trón várományosa siket, néma, gyógyíthatatlan volt A spanyol nép szerette és sajnálta uralko­dóját, de titokban más dinasztiára, más ál­lamformára kezdett vágyni S megérezte, háza boldogeágiál, trónja jö­vőjét látta veszélyben a király is. Gondok- szőtte finom pókhálószálaik lepték ei ideje előtt arcát. # Harmadszor Sevillában már alig ismertem meg a királyt. Nyitott kocsiban, fáradt szomo­rúan, görnyedt öregen ült. Pedig körülötte rozsda/veres szinkamédíá- ban Anidalusia el nem hervadt ősze pompá­zott, a kiállítási óv erkölcsi és anyagi sike­rének érdekében az összes politikai pártok Treuga dei-re léptek s Primo de Rivera ha­talmas teljében őrködött lelki nyugalma, testi épsége fölött. A király lelki rádiója azonban felfogta, elő­re jelezte Valencia, forradalmi fegyvereinek ijesztő zaját. # S legközelebb hol? — talán már csak a Kárpátok alján látjuk viszont a királyt. o n orVLr Trtt-r f/v* mArr l.p-f.r*«lT7!Tii A Addig azonban sok viz fog még lefolyni a Qua daivi-viren és Tájón s egyelőre csak hí­reket repít a rádió s mi hallgatjuk borúsan, szomorúan... # Egy Fárisbam tartózkodó emigráns spanyol hölgy kérdésére: — Mi sors vár Alfonzéra? — a tizenharma­dik kvartirbeli híres Pyth.ia imigyen vála­szolt: XIII. A lfon se — M(ors)DCCCOXXXI. A próféták azonban kihaltanak s Alfonz további útját nem Parisban fogja megraj­zolni — a Jövő. mr RIPORTER , , , hja: MÁRAI SÁNDOR NAPLÓMBÓL hja: MÁRA! SÁNDOR Páris, március 21. A Club de Faubourgban Herriot négyezer ember előtt Heine Henrikről beszél. Abból az alkalomból beszél Heine Henrikről, hogy nemrégen múlt a költő halálának hetvenőtö- dik évfordulója. Abból az alkalomból, hogy Weingartner osztrák dirigensnek egy „félre­értés" következtében megtiltották, majd újra megengedték a fellépést Párisban. Abból az alkalomból, hogy nem múlik el nap, mely a „német-francia közeledés44 valamilyen mes­terséges demonstrációjára ürügyet ne adna. Abból az alkalomból, hogy a Comlesse de Noaille elvállalta erre az estére a Club de Faubourg védnökségét. S végül abból az al­kalomból — s számára talán ez a legfonto­sabb — hogy négyezer ember előtt beszélhet. Ha egy politikus öeregedik, nem mulaszt el olyan alkalmat, mikor beszélhet egyet. Négyezer ember a Salle Wagraimban, ahol a boxmoccseket s a Club de Faubourg’ vita­estélyeit rendezik. Milyeu fegyelmezett ez a tömeg! Az emberek cigarettáznak, halkan be­szélnek szomszédjaikhoz, öreg nagymamák ülnek itt, leányukkal és unokájukkal. Nekik okvetlenül hallani kell, hogy Hemotoak mi a véleménye Heinéről és a francia-német kö­zeledésről. Ez a legáhitatosabb tömeg: Páris népe. Mi ez a „Faubourg44? Magyar származású ember alapította természetesen, ezt a Legpárisibb szórakozást, Poldés ur. Hétről-hétre, valame­lyik este vacsora után, egybegyülik ez a tö­meg az egyik nagy párisi előadó teremben, mindenki fizet két frankot, tehát éppen csak annyit, hogy a terem s a rendezés költsége összekerüljön, a férfiak rágyújtanak szivar­jukra, nem veszik le kalapjukat, hátradőlnek a kényelmetlen padokon, s várják az előadást. Vita-klub, mesterséges vádlottakkal, hétről- hétre, egy iró, egy politikus, egy vallásalapi- tó adják elő tételüket, melyei Páris népe rögtön, ott helyben, szenvedélyes lendülettel megvitat és megítél. Ami idehozza az embe­reket, az a meztelen, sterilizált beszéd öröme, a vita öröme, ez a leglatinabb szenvedély. A tétel lehet hajmeresztő, de jól kell előadni, különben kifütyülik a prófétát. A ió szónokot lélegzetvisszafojtva hallgatják, órákon át. Elő­adás után a publikum hozzászól a problémá­hoz: a jelenlevők közül feliratkozhat akárki. Egy-egy szónok beszédideje öt; perc. Ha da­dog, azonnal lehurrogják, könyörtelenül. A tételek: pajtásházasság, a szovjet, német­francia közeledés, Oscar W.ilde és lord Doug- las, rúzs és púder, Amerika és Európa, sze­relmi háromszög és négyszög, jó irő-e Dilim­mel, sikkasztott-e Madame Hanau? A vádlot­tak, ba csak lehet, személyesen jelennek meg. A Faubourg ma hatalom, a legelőkelőbb Írók, befolyásos politikusok sem utasítják vissza a meghívását. Nép törvény szék', népies szellemi vész törvény szék, intellektuális Bár­mim, Felhívás a csehszlovákiai magyar főiskolás egy esősetekhez A csehszlovákiiaá magyar egyetemi és főis­kolai hallgatók 1980-ik óvá losonci V. orszá­gos kongresszusa, alkalmából beiktatott szö­vetségi tisztikar hivatalosan közli, hogy mi­után a szövetségi alapszabályoknak; a beír ügy minisztériumhoz való felterjesztés© óta a nyilvános működéshez szükséges törvényben előirt határidő éltéit, felszólítja a csehszlovák köztársaság területén működő összes magyar egyetemi és főiskolai egyesületeket, hogy Csehszlovákiai Magyar Akadémikusok Szö­vetségének kötelékébe lépjenek be. A szö­vetség tagja lehet a szövetség alapszabályai­nak 8 §-a értelmében minden csehszlovákiai egyetemi és vidéki városban lévő diákegye­sület, mely hatósági engedély alapján műkö­dik, magyar jellegét alapszabályaiban kife­jezésre juttatja a általánosan magyar Jralfco- rájiis és gazdasági célokat követ akadémikus* rendre és vallási különbségre való tekintet nélkül. A belépési szándékot írásbeliieg kell 'bejelenteni a szövetségi tisztikarnál: Brükk Sándor elnök cimén (Praha XII. Francoufc- ská 16.) Eesetleges információk is itt bórea- dők. Prága, 1931, március hő. Á CS. M. A. SZ. tisztikara Ebevőben: Berccz Kálmán s, k. Brükk Sándor s. k. titkár. elnök. mi mifrrefau 25, wftnsap, Ürügy a legősibb francia szenvedély kiélé­sére: beszélni és feleselni. # A pódiumom ül Herriot, mint egy boxoló mérkőzés előtt, jóindulatúan, kövéren, ciga­rettázik, térdén összefonja kezeit, várja a mérkőzés kezdetét, a gongszót, bámulja a tö­meget. Nagy darab, idomtalan ember, lyoni paraszt. Esetelen, nehézkes, s ha kinyitja száját, az egész ember meglelik mozgással, gesztusai könnyűek, a nagy figura szinte könnyedén járkál és ágál a pódiumon, meg­fiatalodik csaknem sovány lesz. Balján a Com- tesse de Noaille, dekoUetálva, fején kis pör- ge directoire-k alappal, egyik kezén hosszú fekete keztyü. Olyan, mint egy Toulouse- Lautrec rajz, a múlt század végéről, vázlat, paszteilben, egy Montmartre-kocsmából. A nézőtéren a Faubourg rendes publikuma, ke­verve ezen az estén Herriot elvbarátaival s a grófnő híveivel. Eljött Painlevé is. Herriot feláll, mélyen meghajol, dantoni gesztussal és bókolással a „Nép" előtt és be­szélni kezd. Micsoda színjáték! Ide-oda jár a pódiumon, a terem minden sarka felé van egy szava, egy mozdulata. Minden szót énekel, mint egy nagy színész. Egy árnyalata nem veszhet el a mondanivalónak, ezek a magasbahuzott mondatvégek, ez a csodálatos szónoki ösztön, mely a tétel hangsúlyával siet rögtön kien­gesztelni egy éles, veszedelmes tematikus ha­tást, mely azonnal érzi, ha egy jelző'1 fáradt, s tíz uj jelzővel siet feledtetni a bágyadt pil­lanatot, mely minden másodpercben uj és uj kapcsolatot keres a publikummal, rögtön tud­ja, ha monotónul visszhangzik odalenn egy kijelentés, utánasiet, füiönragadja, uj oldalá­ról .mutatja be, a komikuma is páthosz, a pát- hosza is telítve azzal a cinkossággal, mely állandóan megnyugtatja a nézőt, hogy szóno­ki fogásokat nem kell tragikusan venni! Az a csodálatos adagolása a részleteknek, az a mérték, mely egy grammal se ad -többet egy hangulatból, egy érvből, egy szemrehányás­ból, mint amennyit a beszéd s az előadás technikája abban a pillanatban megkövetel. Ősrégi, piaci művészet ez, a deklamáció mű­vészete, melyet megtanulni nem is lehet, né­hány évszázad gyakorlata kell hozzá és csak örökölni lehet. Á lyoni polgármester, a félre­tolt politikus, a világi oktatás fanatikusa be­szél, — s ahogy Heine versein át egyre köze­lebb megy a politikához, a mai naphoz, a lét­vagy nemléthez, a német-francia megbékü lés problémájához, csaknem észrevétlenül, mint­ha még mindig Heine tragikus személye és sorsa foglalkoztaIná, az a szónoki gondolko­zásnak, komponálásnak magas iskolája. A hallgató az első mondatok szorongó elfogult­sága után, megkönnyebbülten adja át magát a biztos érzésnek, hogy itt olyan valaki ve­zet egy szólamot, aki nem tévedhet el, nem lankadhat el, tudja, mit fog a követekező percben, s mit fog öt perc múlva mondani, — s ami a legfontosabb, nem tegnap találta ki, hanem egy élet tapasztalatából és leszürő- dött meggyőződéseiből szedegeti szinte ké­nyelmesen elő. Heinéről beszél, a bánatos, hazátlan, germán és gall szellemiség között nosztalgikusan imbolygó „düssaeldoríi költő­ről", a szellemnek e bolygó zsidajáról, aki korának legnagyobb lírikusa és jogba záíla- nabb lelke volt, aki a szőkébb hasa. a család, a barátok, a rokonság, a szülőváros, s a nem­zetiség korlátáin át törtetett sóvárogva a kor­látlan emberiség birodalma felé, s tragikusan morzsolódott fel, franciának örökre német maradt, németnek örökké zsidó, meg­tűrt és elfogadott vendég, e aki, mint olyan sokan a sorsban hozzáhasonlók, végre Páriá­ban talált asylt, s a matráesirban sem talált pihenést... Heinéről beszél, de milyen ész­revétlenül megy át a háborúra, Loearnora, a tegnapra s a ma kis ostobaságaira, félelmeire, hisztérikus idegességéire, a Weingartner- af­férra, mindig visszatérve Heinere, szavakat, verssorokat idézve, s aztán egy nagy lendület­tel felölelve a német ófrancia problémát, a iét vagy nemlét vízióját, egyszerre hidegen, páb hosz nélkül, kegyetlen józansággal! A legnagyobb szónok. Elegáns, világost, lo­gikus, színes ... Röviden, egy francia. * Comtesa© de Noaille a pörgő kalapban! Mennyire élvez! Négyezer ember a teremben, s ő itt ül a trónon, integet, öapsol, helyesei, kis madárfejével bólogat 1 Ma a legfinomabb francia költők egyike, s mellesleg & párisi élet egyik legmulatságosabb, színes paradi­csommadara, tele modorbeli különösségek­kel, elismerve és megmosolyogva, kényea- tetve és eltűrve, körülrajongva és megbocsát­va. Nem lehet haragudni reá ... Valahogy még kritikusai is ezt tartják róla. A Harma­dik Köztársaság egyik legérdekesebb női je­lensége: születésére román hercegnő, Noaille grófjának felesége, az egyetlen nő, aki a Be­csületrend nagykeresztjének tulajdonosa, grande dame és elsőrangú költőnő, aki „leg­szebben beszéli ma a francia nyelvet", aki­nek „a legszebb válla és a legszebb szemei vannak a világon", mint ezt ő maga állítja: mégpedig rögtön elmondja, az első pillanat­ban, ha valakivel megismerkedik!. (Dersóval, a Népszövetség magyar rajzoló­jává] ácsorgóik a kakasülőn. Azt mondja Der- so, szokott lassú modorában: — Comtesse de Noaille... Egy népszövet­ségi estélyen lerajzoltam ... Sauerwein meg­mutatta neki a rajzot... Sírná és dühön géni kezdett, a rajzot rögtön összetépte, háromszáz ember csődült körénk ... „Hát nem tadja, hogy nekem vaunak a legszebb szemeim a világon ? ... Nem tudja, hogy nekem van a legszebb vállam a világon?...44 — kérdezte sírva. Aztán kitépte kezemből a vázlatköny­vet s nyolcsoros verset irt belé .. ■ Franciák azt mondják, hogy egy kis remekmű... Go­rombaságokkal halmoz benne el, s az utolsó sora így szól: „Az ón hamvaim is forróbbak leszneu, uram, mint az ön ©gésa életei...“) Jdr De már kezdődik a vita. Öreg abbé lép tel a pódiumra, s megrója az atheista Herriot-t, aki Heine egy szavára hivatkozva azt állítod ta, hogy a Paradicsom üres... „.Én biztoatt- haí n Önt, Herriot ur, hogy a Paradicsom uem üres..." — kiáltja. Herriot lassan föl­áll: — Abbé ur, — mondja csendeden, — mi­nek a vita? Engedje meg, hogy randevút ad­jak önnek a Paradicsomban .. S mikor a tömeg elcsendese^'k, a Utí», örog, névtelen abbé mély meghajp n teleli: — Elnök ur, én vagyok r.. ’ lőselVb, « va- lószinübb, hogy a Természet lendjo szerlrrt Ön előtt leszek ott. örülni fogok, ha én fo­gadhatom ... Az abbé és az atheista szocialista politikus hosszan megrázzák egymás kezét. Csele a«t szellet nem tudni, hol a világon tudják (ftzjt még utánuk csinálni? r 8

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom