Prágai Magyar Hirlap, 1931. március (10. évfolyam, 50-75 / 2567-2592. szám)
1931-03-21 / 67. (2584.) szám
4 1931 március 81, tgoanbotl SZIGORÚ EMBEREK írta: MÁRAI SÁNDOR Most már körülbelül mind a negyvenezer honfitárssal találkoztam és beszéltem, akik a háború után kitapogatóztak ide Párisba, s aztán leültek vailahol, egy kávéh'ázban, műhelyben vagy irodában, s kiültek maguknak egy kis, ■ nem nagyon puha és kényelmes, de valamennyire mégiscsak meleg helyet, ahol megbújnak a nagy európai recsegés-ropogásban, s szorongva és kárörvendezve, megdöbbenve és nyugtatva magukat, mert „mégis ők voltak az okosabbak51, várják, hogy forduljon az idő. Beszéltem barátaimmal, akik ittt maradtak a háború utáni népvándorlásból, mely az inflációs országokból indult meg Párás felé, a az újak közül egy-kétezerrel, akiket már a középeurópai „konszolidáció11 kényszeritett ki ide. Gondjaik a régiek: munkaengedély, drága lakások, alacsony bérek, De, mondják büszkén, ők kitartottak. S aki barát közülük, titkos vagy nyílt szemrehányással adja tudtomra, hogy én nem tartottam ki, hazamentem, s most is csak látogatóba jövök ide... Egyszóval megbuktam. Hallgatom ókét és bólogatok. Szigorú emberek ezek, a párisi honfitársak, — valószínüleg éppen ilyen szigorúak az amerikai magyarok, a kanadaiak, a néraetország- beliek, ha ugyan számosán maradtak ott. Magyarok, akik tíz éve élnek Parisban: munkások, iparosok, elk ereek ed ősöd ö tt intellc-ktnelek, elppiitizá-Iódott kereskedők, diákság, mely itt folytatta, amit otthon nem lehetett, e végzett is,, irodát, rendelőt nyitott. Van már magyar orvos, ügyvéd, mérnök, aki a Sorbormeon tanult, ott kapott diplomát, melyet előbb nagy nehézségek árán nosztrífikáltatnia kellett odahaza, Pécsett vagy Szegeden, hogy érvényes legyen. A magyar orvosok, kik néhány észtén- j dö előtt rendelőt nyitottak itt, mind megélnek ; valahogy, láttam mária lapokban magyar ügyvéd hirdetését .is, s magyar mérnök, aki itt tanult, jó néhány tucat dolgozik francia cégeknél. Nem tudom, hogyan látja az amerikai magyar a hazai állapotokat-, nem jártam arra. De hogy a külföldre, speciálisan Párisba szakadt magyar hogyan lát-, hogyan érez ma hazafelé, azt látom. A francia élet titka- az, hogy, gyakran meghamisítva, fölvizezve, de mégis átvitte intézményeibe a nagy forradalom vívmányait. Hogy ez a „szabadság11, „egyenlőség11 és „testvériség11 a praxisban néha groteszk paródiának tűnik, különösen az idegen számára, aki idekallódik, az nem változtat a dogmán, melyben minden francia hisz: hogy ez az ország adja ma polgárainak a világ összes államai között, beleértve Szó vjptoroszor szagot, a legnagyobb egyéni szabadságot, az emberi jogoknak legteljesebb garanciáját. Intézményei liberálisak (más kérdés, hogy szociális intézményei elmaradottab- bak. mint például & magyarországiak), a politikát, a közéletet, a bürokráciát, az oktatást a demokrácia szelleme hatja át, az egyén jos-al szentek és sérthetetlenek (legalább is addig, míg nem óhajtja e jogokat a legnagyobb tabu, a Francia Imperializmus bálványával szemben érvényesíteni). A francia hatóságokkal valahogy úgy van az idegen, mint a katonasággal: nem szabad kérdezni semmit, lehetőleg nem szabad jelt adni magáról, s akkor nem érdekednek utána és nem bántják. A „durva munkára11, a másodrangu és kulimunkára szívesen alkalmazzák is az idegent: a francia általában nem szeret komisz munkát végezni, előszeretettel mechanikusok és pepecselők, kedvelik a finom, precíziós munkát, melyen srófokkal és vésőkkel kellemesen lehet elbabrálni, s utána nem kap izomlázt az ember. A társadalmi érintkezést bizonyos civilizált; személytelenség hatja át. jómódom közöny és udvariasság, melytől ugyan mindenki felfordulhat és óhenhalhat, de addig is elviselhetővé teszi az életet: s a megélhetésnek ebben az országban, mely a kontinens összes államad közül a legnagyobb rezer- vákat gyűjtötte föl, még mindig valószínűbbek az esélyei, mint odahaza. A párisi magyar tehát talán honvággyal, de mindig ludbőrzö idegenkedéssel is pillant haza. ahol — most mindegy már. hogy milyen okokból? — a nyomorúság mezítláb sétáltatja szomorú hadseregét s a távolság túlzásán át úgy hiszi, hogy csak az nem ugrott még a Dunába, aki nem szereti a vizet. A franciák úgy tartják (s ezt őszintén hiszik), hogy Elzász-Lotharingia például már o&ak azért i sem tartozhat soha Németországhoz, mert * nincsen épelméjű ember, nincs egészséges nép, mely a francia élet, a francia intézmények liberalizmusát, szabadság-szellemét hajlandó lenne valaha is elcserélni azzal a ,y5zolga«ággal“, j mely a Rajnán túl kezdődik, s tart tovább min- ] denfelé, körben a világon, bezárólag egészen a francia határig. Ezt nemcsak a hordópolitika hirdeti itt. hanem kivétel nélkül minden élő ée holt francia. Ez a hit az ö titkuk, a fundamentum, melyre mindent fölépítettek, s ez gyakran sikereik titka is. Hogy honfitársaink, akik tíz éve, vagy hosszabb ideje (s legalább félszáz- * ezer magyar rekedt ez években idekünn) ebiben € a francia, ezuggeszcióbau élnek, olyan különös [ szigorúsággal ítélik meg ma a hazai .állapotú- 1 kát, mint ahogy számtalan beszélgetés és in- & formálódás fcorán alkalmam volt észrevenni, 1 annak csak egyik oka, hogy a hazai állapotok s gyakran módot is adnak ilyen szigorú krítiká- 1 ra. — de másik oka. r erről a magyar glóbus ^ nem tehet, hogy előbb-utóbb mindenki, aki 1 hosszabb időt tölt itt, áldozatául esik annak a ezugger.zciónak, mely a szabadság-egyenlőség- n testvériség varázsszavait morzsolva mintegy 1 megkereszteli franciának. & beléoltja. hogy $za- n ba/laibb szabadság, civilizáltabb civilizáció, em- k beribb emberiesség nincs sehol a világon, mint Jeane d’Arc hazájában. S ki meri állítani, hogy van? Ha még oly torzak, trikolórba csavartak, s toliakkal és üveggyöngyökkel földiszitettek is a francia eszmények, melyeket ez a nép átmentett magának a forradalom véréé népünnepélyéből: a "hit, belátás ée meggyőződés, mely- íyel egy nép generációkon át megadta magát s a nemzeti gondolat szolgálatába tudta állítani az emberiesség legnagyobb eszményeit, lenyűgöz és meghódít mindenkit, aki e fanatizmus mágneséhez közel kerül. A francia civilizációt, jogrendet, társadalmi berendezkedést nehéz az elképzelhető legjobbnak tartani: de nehéz ma jobbat és különbet találni. Magyarok. Szigorúak. Osendee, reggelbe nyúló beszélgetések barátokkal, akik csöndesen ■kérdik, de annál ezigoruabban: „Mit csináltok ti odahaza? Mit irtok? Mit beszéltek? Nem ér- zitek azt a kinos, hideg, ínimden évvel távolibb kirekesztettséget, mely a magyar irodalmat, politikát, művészetet, tudományt egyre zártabbá, egyre elhatároltabbá, egyre magányosabbá merevíti?11 Hiába mondom, hogy érezzük. Hiába, hogy nálunk a ezavak intonációja máé, hogy ők kívülről meg sem érthetik, milyen eszközökkel történik nálunk a fejlődés, a kritika, —• hogy egy célzás nálunk többet jelent s néha ■hősiesebb, mint idekünn egy manifesztum. Hogy mindent elölről kell elkezdeni, a nevelést, a kritikát, hogy még a romokat sem pucolták el odahaza, s hol vagyunk még az építéstől! Nem hisznek és gyanakvóak. Nehéz megmagyarázni nekik, hogy nincs joguk az összehasonlításokra, nincs joguk egy győztes, meggazdagodott ée prosperáló ország társadalmi, gaz* dasági, politikai és irodalmi viszonyait Össze* hasonlítani egy legyőzött, elszegényedett ée izolált ország életkörülményeivel, ők ezerlő- erős motorokkal a földet repülik körül akkor* mikor mi, még ájultan a vérveszteségtől, most kezdünk megint járni tanulni. S nem tudok mindenre felelni, amit kérdeznek. Bevallom, hogy 1931-ben nem érzem jól ma-* gam Párisban. Szegény vagyok, poros vagyok, hazulról jöttem. Nem értenek meg. Egy kissé le te néznek. Érzem, hogy vidékies vagyok. Belenyugszom. Hallgatok. Interpelláció a Mmmimitm és külügyminiszter urakhoz i Hsgyerország ellenes hangulatnak szlovák körökben hivatalos segédlettel való szitása ügyében Beadták: Szent-lvány József és társai A Csehszlovák nemzeti tanács ezlovenezkői osztálya pozsonyi keltezéssel, ez év február 18-án, 118—1931. szám alatt a következő felhívást bocsátotta ki a járási hivatalok vezetőihez: Igen Tisztelt Járási Főnök Ur! A legközelebbi jövőben, talán már ezekben a napokban fog válaszolni Benes E, dr. külügyminiszter ur a szlovák képviselőknek a magyarországi ; szlovákok ügyében beadott interpellációjára. A napisajtóból látható, hogy Magyarországon milyen figyelmet szentelnek ennek, az elnyomott szlovák kisebbség védelmére irányuló föllépésünknek. Kormányunk válaszát a magyarok azzal igyekeznek majd tompítani, hogy képviselőink interpellációja Prága által vau megrendelve politikai célokból és hogy a szlovák közvélemény nem áll eme lépés mögött, Meg kell mutatni a világ közvéleményének, hogy a szlovákok és csehek pátrküiönbség nélkül a végsőkig el vannak keseredve a kisebbségi kötelezettségeknek a szlovák kisebbséggel szemben való brutális be nem tartása miatt akkor, amikor a csehszlovák köztársaság az itteni magyaroknak mindent megad, amire szükségük van nemzeti jellegük fenntartásához. Egész Szlovenszkónak spontán kell megnyilatkozni, hogy meg van-e elégedve az ilyen állapottal. Kérjük önt, hogy társadalmilag, esetleg mint a járási népmüvelödésügyi tanács elnöke tegyen meg mindent, amit jónak tart, hogy a miniszteri válasz elhangzása után nyilvános gyűlések tartassanak, amelyeken a lehetőséghez képest helyi szónokok tájékoztatnák a nyilvánosságot a magyaromig1 szlovák kisebbség szomorú helyzetéről és a szlovenszkói magyarok tényleges állapotáról. A helyi szlovák kulturszervezetek vezetőivel való tanácskozás után a dolog ugv rendezhető meg, hogy a magyar- országi szlovákok jogaiért való manifesztációknak meglegyen a nagynemzeti és spontán jellegük. A nemzeti szervezetek a. gyűlést úgy hívhatnák össze, hogy az ne legyen taggyűlés, hasonlóképpen, naní az 1927-ben történt a roíhermeriada ellen. A magyarországi szlovákokra vonatkozó, a nyilatkozatokhoz szükséges anyag bent lesz egyrészt a miniszter részletes válaszában, másrészt már közzé van téve a Sloveneky Dennik február 11-i számában és a mai jelentésünkben is, amelyet pótlólag fogunk megküldeni. A szlovenszkói magyarok helyzete meg van a „Szlovenszkó a trianoni szerződés revíziója ellen11 című könyvben (Houdek F. cikke: egy marék szám) « a Prudy 1930. évf. 6. számában (Granatier cikke: Magyar is kóla ügy Szlovemszkón). — Minden gyűlésen rezoluciót kell elfogadni s az a csehszlovák nemzeti tanács szlovenszkói osztályának Pozsony, Zeimská Banka címen beküldendő. Tiszteletünk nyilvánításával ajánljuk magunkat. A csehszlovák nemzeti tanács szlovák osztálya nevében: Fedor Houdek s. k. elnök, olvashatatlan aláírás titkár. 1 (Az interpelláció ezután szó szerint közli a fentebb magyar fordításban közölt levél szlovák szövegét, mint azt a múlt napokban ismertettük.) Fz interpelláció ezután szó szerint a következőket mondja: Nem kifogásolhatjuk azt, hogy a szlovákság szervezetei a magyarországi szlovák kisebbség kérdéseivel foglalkoznak. Ez mindenkinek jogában áll. Ellenben Dem lehet reánk nézve közön- bös az a tény, hogy a külügyminiszter ur a csehszlovákiai magyar kisebbség feltárt sérelmei és népszövetségi panaszaink orvoslása alól való kibúvásra óhajtja felhasználni ezt a kérdést. Kifogásoljuk ezt azért, mert az ilyen hivatalosan elrendelt demonstráció elmérgesiti még jobban a két szomszédos állam közötti viszonyt, mely reánk nézve — értjük ez alatt a köztársaság minden polgárát — káros és talán a katasztrófáig viszi a két állam közötti gazdasági és politikai feszültséget. De ha ez a sötétlátásunk be sem következnék, akkor is megakadályozza a konszolidáció folyamatát és a gazdasági válság megoldását. De kifogásoljuk ezt az akciót azért is, mert a „spontán megnyilatkozások11 a köztársaság reputációjára vetnek rossz fényt és végül nem tartjuk összeegyeztethetőnek a közigazgatás moráljával, hogy a közigazgatás hivatalai ilyen célokra igénybe vétessenek. Miután nyilvánvalónak látszik, hogy a csehszlovák nemzeti tanács szlovenszkói osztályának ismertetett kezdeményezése a kü! ügy minis z tér ur rendelkezésére történt és mert ezeknek a demonstrációknak a megrendezésénél a járási politikai hivatalokat óhajtották igénybe venni, ezért a fentebb felsorolt indokaink alapján kérdezzük a Belügyminiszter és Külügyminiszter urakat: 1. Hajlandó-e a külügyminiszter ur a nemzeti kisebbségi kérdést egész komplexumában haladéktalanul a népszövetség elé vinni tárgyalás céljából és nemzetközi vizsgálatnak alávetni? 2. Hajlandó-e a külügyminiszter ur gondoskodni arról, hogy a Magyarországgal való politikai, gazdasági és kereskedelmi jó viszony a köztársaság minden lakója által kívánt Rendezése bekövetkezzék? 3. Hajlandó-e a külügyminiszter ur a köztársaság érdekében kikapcsolni taktikai eszközei sorából a Magyarország ellenes akciókat? 4. Hajlandó-e a külügyminiszter ur gondoskodni arról, hogy a közigazgatási hivatalok tényleges politikamentessége bekövetkezzék és hogy a politikai hivatalok ne használtassanak fel a külügyminiszter ur elhibázott és különösen közgazdaságunk életére káros mondvacsinált demonstrációk rendezésére? Prága, 1931. március 19. Otthoni-Jódkurák Kérje az otthon! csín ivó és fürdökurák használati utasítását, Csizfürdő i kisebbségi arányszám megáliapifásának nemzetközi ellenőrzés alá való beívelését propagál! Földes léla, a kiváló magyar statisztikus 4 kisebbségek statisztikéi problémái a bupapesti magyar statisztikai társaság ülésén ■ mind e városokban most 20 százaléknál kevesebb magyar találtatott. S Ha mifiden olyan körülményt számbeve- szünk. mondta Földes Béla, amely a magyarság számát ezekben a városokban apasztotta, és még akkor is, ha a trianoni szerződés a a magyarság férfiait és nőit teljesen sterilissé i tette volna, az arányszámnak akkor is na- s gyobbnak kellene lennie. \ Elmondta Földes Béla, hogy ebben az ügyben már régebben nyjlt levelet tett közzé Delatour államtanácsoshoz, a Nemzetközi 3 Statisztikai Intézet elnökéhez és arra kérte. ? hogy a Nemzetközi Statisztikai Intézet tűzze- napirendre a nemzetiségi statisztika kérdé- sét. Eri a levelet a csehszlovák statisztikai : hivatal vette sértésnek, amelynek pedig a s számlálóbiztosok kinevezésére nem is volt boti folyása és amely talán nem is tudta, mi tör- ténik a népszámlálás örve alatt. Delatour i pedig kijelentette, hogy nem avatkozhatik a bele" ebbe a kérdésbe, mert ennek háttéré- y ben -politikai mozzanat áll. y Földes ezután behatóan ismertette Tör- Ü köly József csehszlovákiai magyar képviselőnek a magyarság pártjai nevében a prá- e gai parlamentben benyújtott népszámláJásl a törvényjavaslatát, t amelyből azonban természetesen nem lett t törvény. A konkrét sérelmek tárgyalása után Föl- ] des a nemzetiség meghatározását kereste és _ felsorolta az ezzel kapcsolatban elfogadott ; nézeteket. Kimutatta, hogy a nemzetiség számos tényezőnek komplexuma és hogy a kultúra haladásával, a fajok, népek keveredésé- ’’ vei a fizikai, szóm a tol égi a i tünetek mind jobban háttérbe szorulnak, amint ezt már Eötvös József is kijelentette. Ellenben előtérbe lép- \ nek a szellemi, az erkölcsi, a kulturális, a po- 1 litikai mozzanatok. ’ Elsősorban szükséges, hogy a széntpétervá- [ ri statisztikai kongresszusnak a népszámlálás keresztülvitelére felállított elvei, igy a különösen az önszámlálás, a népesség ál i tál autonóm alapon keresztülvitt számlálási elvek alkalmaztassanak. 1 A felvétel tárgya legyen az anyanyelv és az egyéb beszéd nyel vek, ellenben elejtendő a teljesen ingatag alapon álló származási elv, , a névelemzéssel együtt. Kívánatos, hogy a . politikai nemzetiség ténye is felvétessék. A . nemzetiségi adatok szolgáltatóiénál minden megfélemlítés, rábeszélés, csábítás, vesztegetés kerülendő és az ez ellen vétkezők meg- büntetendők, mint ahogy ezt már az 1926. évi kisebbségi kongresszuson követelte. Végül okvetlenül szükséges, hogy a kisebbségi arányszámok megállapítása nemzetközi ellenőrzés alá heílVeztessck. A nemzeti hovatartozás szabad bevallása első feltétel arra, hogy az európai népek között bizalom fejlődjék, mely nélkül a tartós béke csak utópia. Minden kisebbségi védelem fri- volitás, ha a kisebbséghez tariozó egyén nemzeti hovatartozását nem vallhatja szabadon. Európában 40 millió ember sorsa függ a nemzetiségi statisztika korrekt keresztülvitelétől. Az előadás hetetekével Kovács Alajos a magyar statisztikai hivatal elnöke, arra kérte Földes Bélát, hogy vegyen részt a szeptemberi madridi statisztikai kongresszuson, amelyen ez a kérdés is a napirenden szerepel. Budapest, március 20. A Magyar Statisztikai Társaság legutóbbi ülésén Földes Béla előadást tartott „A kisebbségek és a nemzetiségi statisztika11 címmel. Előadásának első leiében igen alapos tanulmány eredményeként részletesen bírálta az utódállamok statisztikai eljárását, amelyet azok az uj népszámlálás keretében a nemzeti hovatartozás megállapítására alkalmaztak. Már tiz évvet ezelőtt is megtelte ezt az akkori népszámlálási eredményekkel kapcsolatban. Az uj népszámlálási eljárásról Földes Béla megdöbbentő adatokat sorolt tel. „ A statisztikának a valóság tükrének kell lennie, — mondta. —■ Tiszta tükörnek, amely nem torz képekei mutat. A statisztikának mindig az igazságot és csak az igazságot szabad mutatnia. Aki ez elten a törvény ellen vét, vétkezik a népek legszentebb érdeke ellen.11 Ezzel szemben az uj népszámlálások már eddig is súlyos panaszokra adtak alkalmat. A csehszlovákiai magyarság a Népszövetség elé vitte sérelmeit. A prágai parlamentben és a bukarestiben is felszólalások hangzottak el a népszámlálás miatt. A német kisebbség követeli a népszámlálás adatainak felülvizsgálását s a lengyel kisebbség is megszólalt. Komárom városában, ahol 1010-ben a magyarság aránya 89.2 százalék volt, Pozsonyiban, ahol az arány 40 százalék volt, Kassán, amelynek népe 75.4 százalékban volt magyar, Figyelem I Figyelem I Figyelem I Cigányzenekar Berki Lajon prímás vezetésével naponta játszik a Batex étteremben Praha L, RevolnCni tft’da la. a Kotva palota mellett Souferra’n, Soutearríik PlfiOt4 PRAGA *• Králcdvorská 15. valeterizál, vasal, tisztit, fest mindent gyorsan és olcsónTelefon- 62670 v ___
