Prágai Magyar Hirlap, 1931. március (10. évfolyam, 50-75 / 2567-2592. szám)
1931-03-20 / 66. (2583.) szám
IWlmáreros 20, póbifefc. 5 A szlovenszkói tartománygyiilés tefárgyalia és egyhangúlag elfogadta ai 1931. évi költségvetést, valamint az 1929. évi zárszámadásokat Pártjaink részéről az egyes pántoknál Blanár Béla dr. és Gillei János dr. szólalt föl Pozsony, március 19. (Pozsonyi szerkesztőségünk teúei'on jelentése.) Szliovenszikó országos képviselőtestülete a tegnap esti órákban letárgyalta ée egyhangúlag elfogadta az 1931. évi költség^ vetést. Ma délelőtt fél tizenegy órakor az országos képviselőtestület folytatta üését. Ezen az 1929. évi zárszámadások tárgyalására került a sor, amellyel kapcsolatban felszó1 alt Blanár Béla dr. magyar nemzieti párti ua tomány gyűlési képviselő. Blanár többek között a következőket mondotta: B anár Béia íö’szólalása A zárszámadások nemcsak a számok végtelen tengere, különféle számsorok csoportosítása, de hü képe az évi gazdálkodásnak és fel tüntetése annak, mi történt, mit alkottunk és mit nem. Ebből a szempontból az 1929. évi zárszámadás mában szomorú és Hvár képét adja az évi gazdálkodásnak. így mindenekelőtt a tényleges szükségletekhez méri költségvetési kiadási tételekből 111 millió koronával kevesebbet átkunk ki, vagyis ennyivel jutott kevesebb a kulturális, szociális, meliorációs, úti szükség,leletre hivatalé-e? Erre az elnök nyomban válaszol és kijelenti, hogy a pőslyénl kórház tulajdonképpen alapítványi kórház és eddig ezen ingóságokról nem tudták megállapítani, hogy tényleg az államé-e, vagy a járásé. Ezután az országos képviselőtestület egyhangúlag elfogadta az 1929. évi zárszámadásokat. Kállay József dr. volt miniszter referálta az ország által felveendő 2 millió koronás beruházási kölcsön ügyét. Ebből 20 millió koronát a Zemiská Bankánál, 5 millió koronát a szociális biztosítási intézet központjánál és 2,702.000 koronát pedig a nyugdíjbiztosító intézetnél vesznek fel. A képviselőtestület e boruhá/jási kölcsön felvételét egyhangúlag fogadta el. Dusek Viktor dr. ezután referált az öt szlovonszkói villamos társaság részére az ország által vállalandó 81 millió koronás hitel garanciájának ügyéről. Zsirkó dr. szlovák néppárti felszólalása után Blanár Béla dr. magyar nemzeti párti kijelenti. hogy a megejtett vizsgálat kedvező képét adta a villamossági társaságok működésének, ezért a garancia megadását javasolja. Mivel ezek a társaságok közhasznú intézmények, ezért szükségesnek tartja, hogy ezek újabb müveket és újabb vállalatokat létesítsenek Szlovén szkón. Az országnak nagy természeti kincsei vannak vizi erők stb., ezeknek kihasználásáról kell, hogy gondoskodjanak a villamossági társaságok, hogy a garanciára méltók legyenek. Osztja ő is Csömör István agrárpárlinak azt a nézetét, hogy különösen a mezőgazdaság részére szolgáltatott áram igen drága. A villaniostáröaeágoknak arra kell törekedni, hogy a mezőgazdaság érdekeit ig figyelembe vegyék. Rovnianek szlovák néppárti, Szilágyi dr. csehszlovák szociáldemokrata, Palovics csehszlovák szociáldemokrata, Samuké] szlovák néppárti felszólalása után Gilier János dr. magyar nemzeti párti tartománygyülési képviselő szólal fel, aki beszédében többek között a következőket mondja: Gilier János beszéde — Nem a villainostársaságok érdekében, vagy azok ellen óhajtok beszélni, hanem objektívon meg akarom világítani a helyzetet, mert én is tagja voltam annak a revíziós bizottságnak, amely a villamossági társaságok anyagi helyzetét felülvizsgálta. Be kell jelentenem, hogy másként látom a helyzetet most, mint akkor, mielőtt még tagja lettem volna a bizottságnak. Megvizsgáltuk a villamossági társaságok anyagi helyzetét és azt állapítottuk meg, hogy a magántőke alig tiz százalékkal van képviselve a vil- lamostársaságokban és 90 százalékban az állam és az ország van érdekelve. A magántőke csekély érdeklődése azt jelenti, hogy nem lehetned kifejezetten (Ízlett vállalkozások ezek a társaságok. Ennek a befektetett tőke csekély kamatozásában kellene kifejezésre jutni. Ez kifejezésre is jut a legtöbb társaságnál, mert van olyan villamossági társaság Szlovenszkón, amely fennállása óta egyetlen fillér osztalékot sem fizetett- Ha ez igy van, hajlok afelé a megállapítás feié, hogy ezek a társaságok altruisztikus intézmények, de csak akkor felelnek meg céljuknak, ha altruisztikus Intézmények is maradnak. Merem állítani, erkölcsi felelősségem teljes súlyával, hogy jóknak látom ezeket a villamossági társaságokat és ezért javasolom, hogy adják meg részükre a kért garanciákat. Ezek a garanciák tudomásom szerint a garanciák második kategóriájába fognak tartozni és ezek csak garanciák maradnak. E 81 millió koronás hitellel Szlovenszkó oly mértékű elektrifi- kálását viszik keresztül, amely a villamosáram olcsóbbá tételére is fog vezetni. Én voltam az, aki indítványoztam az eljárások során, hogy olcsóbbá kell tenni a villamosáramot. Konstatálom, hogy egyes villamossági társaságok már olcsóbbá is tették az áramot és meggyőződésem, hogy már a folyó évben is le fogják szállítani az áram egységárát. Ha a villamostársaságok altruista intézménynek tartják magukat, akkor maradjanak is meg annak és ne iparkodjanak túlzott üzleti mohósággal vagyonokat szerezni. A garanciát meg kell adni, mert a mai közgazdasági helyzet parancsolja ezt s mert 81 millió koronás hitel felhasználásáról van szó, amely jótékonyan fog hatni Szlovenszkó közgazdasági életére- Gilier dr. beszédét a képviselőtestület tagjai nagy figyelemmel hallgatták végig, ts azt minden oldalról megtapsolták. A képviselőtestület ezután elfogadta a 81 millió koronás hitel garantálására vonatkozó előterjesztést. Délután egy órakor az ülést félbeszakították és annak folytatását délután félnégy órára halasztották. és ezekre azért nem juthatott több, mert nem wlt megfelelő pénz. Az állam által a törvények alapján feltétlenül szükséges kiadásokra Szlovenszkót 51 millió korona illeti az állami hozzájárulásokból, amiből csak 16 (millió koronát folyósítottak, tehát 35 millió koronval kevesebbet. A tartományi pótadó előirányzata 82 millió korona volt, ebből 59 millió korona folyt be. A 23 millió koronás kölcsönt fel sem vettük tulajdonképpen és ez csak papiron volt meg. A tényleges pénzügyi gazdálkodás a következő volt: Húsz millió korona deficittel kezdődött az esztendő, 159 millió korona kiutalás történt, összesen fizetendő volt 180 millió korona, ebből az év végéig ténylegesen kifizettetett 137 miliő korona, kifizetetlen volt és az 1930. évre maradt 43 millió korona és mert a kifizetésekre felhasználták a letétek ée egyéb idegen pénzek 24 millió koronát kitevő összegét, az 1929. évi deficit 68 miUió korona. És valóban amerre nézünk a zárszámadások számtengerében, mindenütt deficit mutatkozik. Az 1929. év tehát a deficitek esztendeje. A legnagyobb baj volt, hogy az állam nem folyósította a feltétlenül szükséges összegeket 'és amit fizetett, azt sem adta idejében és például az 1929. év áprilisában esedékes részletről mostanában ismerték el, hogy elnézésből nem fizették ki, de kifizetve mégsem lett. Igaz, hogy Az 1930. év régén a pénzügyi igazgatási tisztviselők és a* országos választmány végtelen energiája létrehozta az egyensúlyt a tényleges bevételek és a tényleges kiadások közt, de az 1930. évi zárszámadás fogja megmutatni, mennyi kulturális, szociális és egyéb előirányzóit közszükségíet maradit kielégítetlenül. Az uj pénzügyi törvény fix keretek közé szorítja a tartomány gazdálkodását és igy remélhető, hogy az 1929. év eseményei nem fognak megis- niétlődmi. De ennek előfeltétele, hogy a pénzügyminiszter, amint az autonóm testületek részére előírta, hogy havonként osszák he a havi bevételeiknek megfelelő kiadásokat, a nekünk járó havi bevételeket tényleg kiutalja. Jelenlegi teendőnk a múlt évi zárszámadásoknak a jövő évi költségvetés előtt való letárgyalása, az államitól járó hozzájárulásoknak állandó követelése és a tartományi pótadó ügyének rendezése, mert 140 millió korona pótadóhátralékot vett át a zsupák- tól az ország, ez az összeg évenként milliókkal emelkedett és elszámolást a vezérpénz- ügyigazgatótól mindeddig nem kaptunk. Azzal fejezi be beszédét, hogy a zárszámadásokat, annak szám tété leit, miután azokat felülvizsgálták és a könyvekkel, valamint a vonatkozó okmányokkal megegyezőnek találták, elfogadja. (Taps minden oldalon.) Ezután Petrásek Ágoston országos keresz- tényszocialisita párti tartománygyülési képviselő kérdést intézett aziránt, hogy miért nincs a zárszámadásokban a pőstvéni kórház ingóságaira vonatkozólag pontosan feltüntetett bőgj ások az Állami vagy pádig a járáai Tetzner felesége négyévi fegyházbüntetést kapott — Tetzner védője semmiségi panasszal élt, az asszony megnyugodott az Ítéletben Regensburg, március 19. Tetzner Kunt az állatniügyészuek a halálbüntetés kiszabására vonatkozó indítványát éppen olyan cinikus nyugalommal fogadta, mint amilyennel az egész tárgyalást élte végig. Gyorsan állott fel székéről s amikor az elnök a tárgyalást bezárta, készségesen nyújtotta kezeit a rendőrtiszt- viselőknek, hogy a bilincseket ráillesszék és egyenes testtartással, gyors és erélyes lépésekkel haladt át a tárgyalóterem előtt csoportosuló ember tömegen, hogy vissza vigyék a vizsgálati fogságba. Ez az emberszörnyeteg borzalmas tettei fölé ezt a jelszót irta: „A háborúban annyi millió embert gyilkoltak meg, eggyel több, vagy kevesebb, semmit sem jelent. Dolgozni csak az ostobák dolgoznak!“ Ez a kijelentés meghaladja mindazt, ami ebiben az emberben karakterisztikus és szociológiai szempontból válik jelentőségteljessé. Az emberi élet értéke erősen veszített kurzusából, ezt mindnyájan tudjuk. És ez a Tetzner úgy is tekinthető, mint egészen az exremitásig konzekvens képviselője egy korszaknak, amely oly kevésre becsüli az embert, Isten hasonmását. Ez az ember hosszú időn keresztül él a polgári társadalomban, mint annak teljes értékű tagja. Morál insanity-je csupán akkar nyilatkozik meg, amikor anyósa halálos ágyán fekszik és neki sikerül az élettől megváló asszony életét még 10.000 márkára bebiztosítania. Ma már nem lehet megállapítani, hogy siettette-e az asszony halálát. De ahogy a tárgyalás folyamán kialakult karakterigzti- kuma, egész könnyen elhihető ez róla. És mert az első tízezer márkát olyan könnyedén szerezte meg, feltámadt benne az étvágy. Bebiztosítja édesanyját és feleségét is és egész hidegen beszél feleségével, ezzel a kövérkés, kényelmes, teljeseu elpühult testű szőke nővel, akit csak babuskámuak hívogat, hogy a méreg, vagy a lépcsőn való való lezuhanás megtegye a többit. Ez a szörnyű terve azonban nem jut kivitelre. Egy nagyobb terv még jobban izgatja. Idegen embert égetni el az autóban és a szörnyű tettet úgy állítani be, mintha ő maga pusztult volna el, hogy hozzájusson a 145.000 márkányi biztosítási összeghez és azután idegenben uj életet kezdjen. Az etikus kötöttségekkel biró emberben még ma is, a tárgyalás eseményei után is teljesen érthetetlen az az abszolút nyugalom, amellyel ez a fiatalember tettére gondol. Semmi érzése nincs aziránt, hogy áldozata az elégés közben pokoli kínokat állhatott kid Csupán arra gondol bosszúsan, hogy a bűntett elkövetése alkalmával néhány jóvá nem tehető hibát követett el. Elfelejtette ugyanis, hogy áldozatának zsebébe dugja a Tetzner névre szóló papírokat és néhány ércpénzt rejtsen el a hulla zsebében. Most csak ezt a hanyagságot sajnálja, mórt a rendőrség igy hamarább juthatott arra a feltevésre, hogy bűntény történt. De még azt a néhány márka feláldozását is sajnálta ez az ember szörnyeteg, aki egy fillérre sem értékelte áldozatának életét. Akik megfigyelték a tárgyalás menetét., boncolgatták a szörnyű bűntény részleteit, látták Tetzner teljesen közönyös magatartását, azok könnyen hajlamosak arra, hogy ezt az embert pszichiátriai rejtélynek nyilvánítsák. Valóban pszichiátriai rejtély lenne? Egyáltalán nem. Ha korunk eseményeire gondolunk, ha megfontoljuk, hogy milyen hidegvérben rántja elő az ember revolverét, hogy embertársát ledurrantsa, akkor megértjük Tetzner jelszavát is, amely ma már egy rothadó korszak egyik jellemző szimp tornájává vált. Nem az érzésekről és nem a törvényekről van már szó. Nem lehet mondani, hogy ez a Tetzner teljesen érzés nélküli ember volt. Feleségével igen harmonikus házaséletet élt. Kétségtelenül szerette az asszonyt, erre mutat „romantikus" terve is, hiszen arra gondolt, hogy a külföldön más nevet vesz fel és „özvegyét" ujbój feleségül veszi, hogy békés polgári életet éljen vele. Ebből tehát látszik, hogy ez a szörnyeteg is képes volt mélyebb érzésekre. Egy hiányzott azonban belőle, a legfontosabb, ami az embert szociális lénnyé teszi, az ember társai val szemben megnyilatkozó érzés. Ez semmivel sem enyhíti bűnét, de Tetzner esete komoly Menetekei korunk számára, amelyben az emberélet értéke elveszni látszik. A bűnügy tulajdonképpeni tényállását, vájjon élő embert égetett-e el Tetzner, vagy pedig holttestet, a tárgyalás nem tudta tisztázni s a tudomány sem lehetett a bíróság segítségére. De mindenkinek érzése amellett szól, hogy az első vallomás az igazi, valóban máglyahalálra ítélte a szerencsétlenül útjába került névtelen vándort. Védekezését a történyszéki elnök előkelő nyugalommal és okos tárgyilagossággal ad abszurdum vezette. Az esküdtek a rövid vádbeszéd hatása alatt tisztában voltak vele, hogy mi történt. A tudósok vitája nem tántorította meg őket ítéletükben s amikor Tetzner a vádibeszéd elhangzása után a szünet tartalmára elhagyta a tárgyalótermet, az esküdtek arcáról már a kialakult Ítéletet olvashatta le. De azért mindvégig megőrizte nyugalmát, megőrizte még az ítélet kihirdetése alatt is. Másképp viselkedett az asszony. Amikor a vádló arról a súlyos bűnről beszélt, amelyet Tetzner Kurt feleségére rakott, amikor az ügyész férje ellen halálos büntetést indítványozott, hangosan felzokogott. És amikor az elnök berekesztette a tárgyalást, sem tudott magához térni, ott üli összeroskadtan, tehetetlenül a székében, aimig ki nem vezették. Az a lelki konfliktus, amelyben ez az ostoba szőke asszony 1928 óta élt, talán még súlyosabban nehezedik a lelkére, mint férjének szörnyű tette. Huszonhároméves koráiban ment férjhez 1927- ben. Férje mindvégig a gavn. Jr szerepét játszotta, viszont ő neki kellett dolgoznia az ura helyett és beteg édesanyja helyett is. Azzal a kutya-alázatossággal vetette magát a munkára, amelyet csak azoknál az asszonyoknál lehet megtalálni, akik igazán szeretnek. Nem ismerte a de-t. Föláldozta és annyira lealázta magát, hogy abban a kis animir-kávéházban, amelyet Osohatzban vásárolt az ura, mint ani- mir-tíölgy pezsgőzött a vendégekkel és mindenféle rossz tréfát eltűrt. „Nem kicsiség, hajnali három óráig a vendégekkel inni. félig berugva ágyba feküdni és azután hét órakor ismét talpon lenni és dolgozni", írja egyik barátnőjének. A tárgyalás folyamán rendkívül szélesen vitatkoztak arról a kérdésről, hogy talán ez az asszony tényleg a hipnózis egy állapotában támogatta férjének borzalmas tettét. De szükséges-e az asszony szabad akarat elhatározásának kizárása céljából ezt a határvonalat meghúzni? Ebben az esetben egy egész banális párhuzamosságra hivatkozhatunk, hát- nem nyújtotta át édesanyjának Gretchen is a*z erős álomitalt, hogy szerelmesét, Faustot átölelhesse? Ez alig enyhiti Tetzner asszony bűnét, de emberileg érthetőbbé teszi ebben a korban is, amelyben az asszonytól egyrészt önállóságot és a férfihoz hasonló jellemszilárdságot követelünk meg, másrészt- a nagy és iga^i érzések eltűnését sajnáljuk. Tetzner asszony nem rossz ember, de nem erős ember. Bűnének gyökere abban rejlik, hogy férjét igazán szedette, jobban szerette, mint édesanyját és fivérét és jobban szerette, mint önmagát is. Borzalmas lelki kínokat állott ki. amíg az Opel- kocsi kifutott a halálutra. De nem mert bizalmába beavatná egy harmadikat, mert nem akart
