Prágai Magyar Hirlap, 1931. március (10. évfolyam, 50-75 / 2567-2592. szám)
1931-03-20 / 66. (2583.) szám
2 1931 márdhm 20, péntek. IA mit Tárhatnak, ismerik a soknak a poli- ^kuaoknak a képességeit, d« egyéni ambícióikat, befolyásukat és megbízhatóságukat éb. Végül tisztában vannak ezeknek a politikusoknak pártjukban elfoglalt helyzetével is. Mi értelme van tehát annak, hogy szervit!*- musból olyan szerepet szánnak embereknek, -amelyet azok soha sem fognak betölteni, mert ezer érdekszál köti őket a hatalomhoz, melyet soha sem lesznek hajlandók a köz érdekében feláldozni. Nemcsak a szlovenszkói gyáripar, hanem egész közéletünk megtisztulása érdekében követelhetjük azt, hogy a Szlovenszkói Központi Gyáriparos Szövetség vezetősége függetlenítse magát attól a betegségtől, amely nálunk a közszellemet inficiálta. Hogy eddigi elgondolásuk és taktikájuk helytelen volt, azt bizonyítja az eddig végzett munkánk általuk is beismert, egészen minimális eredménye. IJj módszerekhez, kell tehát folyamodni. A sima alkalmazkodást fel kell cserélni a határozott, bátor fellépéssel, a diszkrét munkásságot a nagy nyilvánosság érdeklődésének a felkeltésével, egyszóval elszántságot és erőt kell mutatni a hatalom felé is. Szint kell vallani, mert az igazság diadalát még soha sem sikerült hamissággal kiverekedni. Ha a Szlovenszkói Központi Gyáriparos Szövetség munkájának sikertelenségén okulva, elhatározza magát erre a lépésre, sokkal többet fog nyerni tekintélyben és súlyban, mint amit azáltal vészit, hogy Prága néhány önző udvaroncának -kegyéről lemond, ha ezzel megszerzi Szlovénszkó és Ruszinszkó őslakosságának a rokon szén vét. A magyar képvíelőhíz elfogadta a földfeliermentesítési javaslatot Budapest, március 19. (Budapesti szerkesztőségünk tele főnjeién tése.) A képviselt őháabam ma Weíkerle pénzügyminiszter be- eaédável véget ért a földtehermenteslfési javaslat vitája, amit a ház nagy többséggel 1 fogadott el. Wékenle rámutatott arra, hogy a szanálási akciót csak a némáét saját erejéből és az össze? foglalkozási ágak összefogásával lehet kereaztüiWunní. A világgazdasági helyzet oly súlyos, hogy annak javu- | Sására egyelőre számítani nem lehet és így legelőször a gazdák helyzetén kell javítani, ami aa ország gazdasági helyse lének javu- fiását vonja maga után. Prága, március 19. A Benes és Pergler közötti sajtókampány egyre hevesebb hullámokat vet. A szembenálló felék sajtójában csak úgy záporoznak a nyilatkozatok és ellennyilatkozatok. A Lidové Noviny mai száma ismerteti a választási bíróság mandátumfosztó határozatának indokolását. A mandáhemfaszfás Indokolása Az indokolás kifejti, hogy Pergler dr. választhatóságának föl kivizsgálásánál az volt a főszempont, hogy a választás napjától visszamenőleg számítva három éven át megvolt-e Perglernek a csehszlovák állampolgársága, ahogy ezt a választási rendről szóló törvény 5. paragrafusa előírja. Ami Perglernek azt az érvét illeti, hogy a csehszlovák kormány Pergler követté való kinevezésével egyidejűleg a csehszlovák állampolgárságot is megadta a kineve- zettnek, a választási bíróság megállapítja, hogy a minisztertanács erre vonatkozólag bemutatott iratai, nevezetesen az 1919 szeptember 6-án tartott minisztertanács jegyzőkönyve, mely a Pergler kinevezésére vonatkozó határozatot tartalmazza, nemkülönben a külügyminisztérium elnökségének idevonatkozó iratai, amelyek e határozathozatal alapjául szolgáltak, egyetlen egy szóval sem említik az állampolgárság megadását. Nem maradt tehát más hátra, mondja az indokolás, mint megvizsgálni azt a kérdést, hogy vájjon annak dacára, hogy a kormány egy szóval sem juttatta kifejezésre az állampolgárság megadására való szándékát, nem vehető-e ki közvetve ez a szándék a követté történt kinevezési okmányból magából. A választási biróság arra. a meggyőződésre jutott, hogy az okmányból a kormány eme szándéka nem vehető ki. Hogy a kinevezési okmány miért nem tesz említést az állampolgárságról, ez egyrészt a kormány azon téves föltevésével magyarázható, hogy Pergler akkor csehszlovák állampolgár volt, másrészt azzal a jogi tévedéssel, hogy a kinevezés^ tényével ipso facto e! fogja nyerni az állampolgárságot, de a legvalószínűbb magyarázat az, hogy a kinevezés eme törvényelőirta eiőföltétele egyszerűen elkerülte a kormány figyelmét. Miután a választási biróság az aktákban semmi pozitív alapot nem talált arra vonatkozólag, hogy a kormány Perg- ler számára a kinevezéssel unó actu az állam- polgárságot is meg akarja adni, ezért ezt az érvet jelentőséggel nem bírónak kellett minősíteni. Az, hogy a külügyminisztérium csehszlovák útlevelet adott Perglernek, a köztársasági elnök pedig a forradalmi érdemrenddel tüntette k| — még, ha föltétlenül meg is állná helyét az az állítás, hogy mindkét esetben az aktus elő- föitétele a csehszlovák állampolgárság megléte —, mindez szintén csak azzal magyarázható, hogy eme előkövetelményeket neim tartották be. be eme aktusok egyikéből sem folyik, hogy egy külföldi ember elnyerhetné velük a csehszlovák állam,polgárságot és pedig már csak azért sem, mert eem a külügyminisztérium, sem a köztársaság elnöke nem kompetens az állampolgársági jog adományozására. Amennyiben végül Pergler arra mutat rá, hogy a követi eskü letételével az Északamerikái Egyesült Államok törvényei szerint elvesztette amerikai állampolgárságát és igy a csehszlovák állam- polgárságának el nem ismerése megfosztaná őt mindennemű állampolgárságtól; ez az érv sem hir jogi jelentőséggel a szőnyegen forgó kérdés megítélésénél, mert ebből csak. az állapítható meg, hogy a különböző államok állampolgársági rendelkezései nem korrespondálnak, amiből a hontalanok nemkívánatos helyzete jön létre. Miután a választási biróság semmi olyan jogcímet nem talált, amelyre Pergler Károly dr. csehszlovák állampolgársága alapulhatna, nevezetesen, mivel csehszlovák állampolgárságára nézve az illetékes hatóságoktól semmiféle végzés, nincs, a bíróság kénytelen volt abból az előfeltevésből kiindulni, hogy Pergler Károly Í926 október 29-ike előtt nem volt csehszlovák állampolgár s igy a nemzetgyűlés képvieolőhá- zában való tagságát nem hitelesíthette. Benes újabb nyilatkozata Pergler közeledési szándékáról A Benes befolyása alatt álló lapok mindegyike hosszú nyilatkozatot közöl, amelyben bizonyos Santrucek, Motiöka, Netolieky cseh nemzeti szocialista párttagok, illetve pártalkalmazottak, tovább Klouda szenátor és Stránsky képviselő dátumokra hivatkozva, azt állítják, hogy Pergler az ő közvetítésükkel kapcsolatokat keresett Beneshez. s többek között hajlandó lett volna lemondani mandátumáról, ha a külügyminisztérium átveszi állományába és kinevezi követnek. A kollektív nyilatkozatot maga Benes is megerősíti, s hangsúlyozza, hogy a Perglerre! való tárgyalásokat ö nem kezdeményezte, semmiféle emisszáriust hozzá nem küldött, s kivéve azt, hogy Pergler kívánságát kategorikusan elutasította, semmivel neon avatkozott be ezekbe & tárgyalásokba. , TPergler Is fdntartja állításai! Pergler ellecnyilatkozatában beismeri azt, ■hogy Motiökával, Stráoskyvaí, Seöáv&l ée Simonnal tárgyalt, de e tárgyalások során csupán a külügyminisztériummal bárom éve folyó és jelenleg a legfelső közigazgatási bíróságon lévő kártérítési pőrének a likvidálásáról volt szó. Pergler fönntartja azt az állítását, hogy a : kiegyezési szándék Benesék oldalán jelentkezett először. Mit mond a koronatanúi A legérdekesebb azonban az egész vita koronatanújának, Rozner Vojtech volt lapszerkesztőnek a megnyilatkozása. Rozner elmondja, hogy Santrucek érdeklődött első ízben Pergler személyi viszonyai után. Amikor Santrucek tőle megtudta, hogy Pergler proletáréi etet él Prágában, amennyiben képviselői fizetésének legnagyobb részét Amerikában élő feleségének és gyermekeinek küldi, sajnálni kezdte Peig- lert és kijelentette, hogy ma már a prágai várban is egész másképpen tekintenek a támadásaiban is meglehetősen tárgyilagos Perglerre. Maga Benes miniszter is beismeri, mondotta Santrucek, hogy Perglert megsértette a tokiói kérdésben, amikor zongorákkal folytatott üzelmekkel vádolta meg. Ügyes diplomáciai fogás lenne és az állam érdekét szolgálná — vélte Santrucek —, ha a két egykori forradalmár, Benes és Pergler közelednének egymáshoz s meg is bízta Roz* nert, hogy ebben az irányban puhátolódzék Perglernél. Miké? Pergler pőrének likvidálasára hajlandónak mutatkozott* Santrucek arra kérte Roziiért, hogy hasson PergüerrOj hogy szüntesse be támadásait, ő közben ellentétek likvidálása ügyében írásbeli javaslatot fog kidolgozni Benes számára. Rozner a továbbiakban a következőket mondja: „Benes miniszter Prágába érkezése után a várban kihallgatáson fogadta Sanlru~ öeket. Mikor Santruceket megállapodásunk értelmében meglátogattam Lakásán, még fekete ünneplő ruhában találtam. Közölte velem, hogy JBenes több mint egy óra hosszat tárgyalt .vele Perglerről s ezt az üzenetet hozta számomra: Benes írn- niszier hajtandó azonnal likvidálni a Pergler- esetet s Perglernek elégtételt adni, azonban ennek előfeltétele az, hogy Pergler azonnal leteszi a képviselői mandátumot, kilép a nemzeti ligából a ezt megfelelő görögtől mellett végzi el. A legjobb lenne, ha a ©ajtóban olyan nyilatkozatot terme, melyben a kővetkező szavak volnának: „tudatára ébredt araiak, hogy Stribmy társasága nem neki való, hogy hibát követeti el s az ilyen enuitieretckel nein akar semmi közösséget.4* Mikor ead Pergler kép* viselőnek tovább adtam — folytatja Rozner —, fölugrott az asztaJlóL, rácsa)Kitt ax asztalra és igy szólt: Ebből elégi Többet sehová VISSZA A HÁBORÚBÓL Snefi Mária R émasque regénye ^Copyright by 0. Feature Syndicate and by Prágai Magyar Hírlap, — Utánnyomás kivonatosan ie tilos.) (74) Az alföldi éjszakák fakóan világítanak; i,dolf tisztán láthatja a másik férfi öntudatos széles arcát, az elhúzott ajkakat, a fékét® sörte-bajuszt, a szemek szikrázását, — neki- huzal'kodik és beiesujt a gyűlölt arcba. Orr és szem közt találja Wesst; de az ütés lecsúszik és Adolf raegtántorodik. Wess kihasználja a pillanatot és teljes erejével Adolf nyakszirljére vág Bethke lezuhan a földre. Tüstént felpattan és alulról fejével a másiknak a hasába boxol s elkapja a térdeit, úgyhogy Wess rögtön hanyatesik. Adolf ráveti magát, összegabalyodnak, hemperegnek a földön és püfölik egymást, ha kiszabadul valamelyik kezük. Mikor újra feltápaazkod- nak, Adolf megbotlik egy kőben, elvágódik és őrjitő fájdalmat érez: a jobb kezelőjére esett és a kéz kificamodott. Megpróbál kivédeni egy ütést, de a szeme elsötétül, úgy fáj minden mozdulat. Feljajdu] és a balkezével védekezik. Wess észreveszi az előnyét és hasba rúg ja Bethkéí, aki erre összerogy. Aztán a mellére térdel, lábaival leszorítja Adolf karjait és öklével a szabadon maradó arcba sújt. — Nesze, te dög, — fújja, — elég lesz? Nesze... nesze ■.. még egy... nesze... Módszeresen veri szét Adolf védtelen arcát. A vér csak úgy ömlik az orrból meg a fölszakadt ajkakból, de Weas csak tovább boxol: — Nesze... a vissza jöveteledért — püff « halántékba — nesze, a Martodért, — püff az áll alá, vidd haza neki az üdvözletemet... tihzteltetem, — püff az orrba — jól ringyól- fcodott, r— púit a fogakba, — vÍMZájöhet, ~Fordifoffa: Szabó Lőrinc .püff, — de te nem — püff... püff... püiff... Rángatni kezdi AdoLf kificamodott kezét, hátracsavarja, hogy Belhlie felnyög, és tovább püfíöl. Adolf szeme csupa vér, őrült karikák lángolnak át az agyán, fejét hirtelen előrelöki, harap és a fogai közt tartja a másik kis- ujjál. Wess felkiált. Adolf még keményebben harap, de ei kell engednie az ujjat, olyan őrült fájdalom bődül ki belőle. We9s a hüvelykujját Adolf szemébe nyomta. Zugás és zugás, püff és püff, gránátok, aknák, sötétség, éjszaka... Adolf nedvességre ébred. Finoman poraik rá az eső. Mozdul és nyög; — a keze. Kezd visszaemlékezni. Fel akar állni, de visszaesik; — hasbarugták. Tovább fekszik, sokáig. Aztán eszébe jut, hogy itt reggel rátalálnak. Feltápászkodik és eljut, egy patakhoz, ahol lemossa magáról a vért. Közben sir dühében és szégyenében, de könnye nem csordul, any* nyira bedagadt az arca. Nagy kinnal tovább vánszorog. Útközben kétségbeejtő erővel zuhan rá a tudat, hogy vereséget szenvedett. A kezét tapogatja, —- de már tudja, hogy nemcsak a kificamodott kéz volt az oka, — ő maga nem a régi már. A snapsz, a bánat, a csavargás — ökölbe szorítja sérült kezét és tehetetlen dühében belevág egy fenyőfába. Szürkén és mocskosán jön a reggel, mikor megint a lakása előtt áll. A tetőkről a köd nyála csepeg. Adolf felvánszorog a lépcsőn. Be akar menni a s/jobájába. Bezárkózni. Senkit be nem engedni. MegdÖgleni. Az asszony egy széken a konyhában ül, a tűzhely mellett. Várakozás közben elaludt. Egy serpenyőben disznóborda, betolva a sütőbe. Az asztalon tiszta abrosz. A tányérok között váza és virág. Az asszony a legjobb ruháját vette feL Biztosan egész nap szaladgált, hogy ősszebatyuzzon valamit, mert a tűzhely felől Adolf kedvenc életének a szaga száll. Marié talán végső reményét építette erre az estére. Adolf el akar surranni előtte, be a hálókamrába. De a nő felébred é* rémülten mered rá: — AdoLf... Adolf... mi történt? Adolf nem gondolt rá, hogy az asszonynak sejtelme sincs róla, mi történt; — ebben a pillanatban azt hiszi, hogy tudja, és rászakad minden szégyen, düh és elkeseredés. Nyög és nyel — Menj... menj... mit bámulsz úgy rám? — és mikor az asszony aggódva hozzáfut; — Eressz, mondom neked, hozzám ne nyúlj, na, mit bámulsz, örülsz, mi? Menj hozzá, takarodj, hozzá, ő maga hivott, a bitang, mássz be az ágyába, ringyó, Atkozott! A nő rémülten nézi: — Adolf... mit?... kit? Bethke nem válaszol, csak arca megaláztatását és a gyalázatot érzi ée mintha minden gúnyolná. — Takarodj 1 — forgolódik és bukdácsol; megbolondult; mit bámul rá az a nő? — Takarodj! — Ép kezével egy tányér után kap... ijedten siet ki az asszony, le a lépcsőn, ki a tejes reggeli ködbe... Adói! az ajtóban áll, karja aláh anya Ilik, a tányért elejti, még dadog valamit, aztán mint egy halott zuhan a díványra és elalszik. Az asszony azonban elment é* nem Jön vissza. Az ötödik nap. Még mindig semmi nyom. Adolf kábultan és részvétlenül ül közöttünk. Nagy fáradsággal sikerül lassan kiszednünk belőle, hogy mi történt. Azt mondja, hogy részeg volt és leesett a lépcsőn, de Willy rögtön közbevág. — Ezt hagyjuk, öregem. Én értek a dologhoz. Itt öklözés folyt, még pedig alapos. Végül aztán megtudtunk mindent. Ugyan, Adolf, — mondja Willy a&evnrehányóan, amikor már minden részletről értesült, — hogy lehettél olyan szamár? Pofába célozni fenét sem ér. Nagyot csattan, de semmi hatás. Az első ütést alulról az állába kellett volna raknod és rögtön utána a másodikat a hasba. Úgy fetrengett volna előtted, mint egy kukac 1 — Szomorúan csóválja a főjét. — És micsoda hülyeség, kificamodott kézzel tovább verekedni! Rúgni, AdolfI Semmi rpást, csak rúgni! Sincsontba, térdbe é* tudod, hova még! Hogy hivják azt a fickót? És, miután minden felvilágosítást megkapott róla, tovább kérdez: — Úgy? És a ficamon kezedet még ki is csavarta? Adolf bólint — Na, elég — mondom én és oldalba lököm Willyt ö azonban két nap múlva Jön és közűi velem, hogy elutazik. Tartozik annyival Adolfnak, hogy rendezze azt a Wess-féle ügyet — Jó, de akkor én ia veled megyek —> mondom. . \ — Minek? Azt hiszed, egymagám nem leszek elég? — Dehogynem! Hanem hogy agyon ne verd. Wesst a kocsmában találjuk. Egy másik emberrel van. Willy melléje telepszik és először i« fellöki a sörét Wess káromkodik. — Máskor vigyázzon, hülye — mordul vissza Willy, durván. A másik is felemelkedik. Jól megtermett alakok. — Nem Wessnek hívják magát? — kérdezi Willy. A másik elképedve néz rá. — Nem keresték már magát? — kérdez! tovább Willy. — És nem ólálkodott maga olyanoknak a felesége körül, akik kint vob tak a fronton? — Mi köze hozzá? — ordít Wess, akinek bátorságát növeli, hogy jelen van a* cimborája, A választási bíróság megindokolja Pergler mandátumának elvételét Heves kétoldali offenziva a Benes-Pergler-féle sajtőfronton — Benes újabb nyilatkozata — Mit mond a Benes és Pergler közti közvetítő tárgyalások koronatanúja?
