Prágai Magyar Hirlap, 1931. március (10. évfolyam, 50-75 / 2567-2592. szám)
1931-03-15 / 62. (2579.) szám
1OT1 március 16, vasárnap. <i^<OTMAc^sR.Hna»sE!! 7 A liberalizmus, a kapitalizmus s a szocializmus a katolikus tanok megvilágitásában Kordács prágai érsek pásztorlevele a Rerum Novarum jubileuma alkalmából — „Az emberiség gazdasági rendjét az összes hivatott tényező közreműködése mellett kell kiépíteni" Prága, máre. 14. XIII. Leó emeltei Ilkájának, a szociális kérdésről szóló Rerum Novarum- nak 40 éves jubileuma alkalmából Kordá.cs Ferenc prágai érsek pásztorlevelet adott ki. A. szociális gondolkozásáról előnyösen isimért, tudós főpap pásztorlevele a mo-deni közvélemény egészének érdeklődésére is számot tarthat, s ne mvégeztünk fölösleges munkát, amikor ezt lapuink számára lefordítottuk. Ml. Leó szociális reformprogramja Már 40 évvel ezelőtt elhangzott XIII. Leó intő szózata az 1891 május 15-étn kelt Rerum Nova-ru otmü ©n-ciMíkájá-ba-ri, amely bejelentette, begy a műnk á skér dó snek helyes megoldása szükséges és sürgős, ha nem alkarjuk, hogy az elhunyaigolt szociális fejlődés következménye egy világforradalom legyen. A kérdés külső veszedelmes jele az emberi társadalomnak két táborra oszlása: az aránylag kisszámú dúsgazdagokra és a nincstelen munkások milliós tömegére. Azok Podfibrady egészséges szívért harcol. | Eredménnyel gyógyít cukor- | bajt és köszvényt, Speciális hefegvlzs- pá'ó és gyógyintézet. I Szénsavas fürdők, vizgyógy- intézet és elektroterápia. Egész évi szezón, FSszezón május Höl. Magyar prospektust készséggel küld a fürdőigazgatóság, Podébrady.-ihui ............................ iinmiwniMmmi................................... a kaipitailizmus erejére támaszkodó fitogtató fényűzésben, emezek pedig reménytelen ninfisteleuségbeu, pauperizimuisbain élnek, bosszúvágyé dülihel csörgetve rabszolgaságuk, szegénységük és nélkülözéseiknek bilincseit. Már a zsolitáros is mondja: „Ha büszkélke- i dik a gazdag, a szegény felháborodik", i Már a XIX. század közepén intette XI. 1 Pius pápa az emberi társadalmat Syllabus c. | enoiklikajában, a 80 kárhoztatott taín gyüjte- ! ményében, hogy veszélyben van a társadalom nemcsak a szociális bajok, hanem azért is, mert a legmélyebb vallási alapjai, az egész jog és er- kölci rend alapjai a matériái ista elvek és a hitetlenség által meg vannak rázkóditat- v-a. így például a hitetlenség azt tanítja: „Az anyagi erőkön kívül más erőt nem ismerünk el és minden erkölcsi műveltség a gazdagságnak halmozásából és növeléséből és az érzéki vágyak kielégítéséiből keletkezik". Nyugat európa akkori materialista irodalmának írásmódéra semmirvel sem jobb, mint a mai boLsevikiek írásmódéra Oroszországban, akik cinikus nemtörődömséggel vonják le a végső következményeket ebből a „tudományiból. Ettől lelkes hirdetője, a liberalizmus is megijedt és kezdte azt leépíteni. Sajnos, büszke tudákosságában nem volt bátorsága kimondani a teljes igazságot: „erravimus", tévedtünk és megtévesztettünk másokat is; materialista utópiák voltak ezek. Ez hiányzik korunk radikális helyreállításánál. Azonban a társadalmi élet alapjai megvoltak már rázkódhatva és az uj generáció hazugsággal és az igzság és erkölicsisóg elleni előifélebefcben lett felnevelve. A materialista viMgnéflet m állami rendben anarchia, vagy egy politikai pártnak a despotázmusa a többiekkel szemben, ha ezek a formák váltakoznak is; a nemzetközi jogok alkalmazva: az egoizmusnak, a szószegésnek és 'árulásnak a politikája; szociális szempontból mindenki harca mindenki ellen, a kiszipolyozó ée kegyetlen kapitalizmusnak as uralma, a szegénységnek rabszolgasága és kétségbe ejtése. A világrendnek sarkalatos igazsága a teremtő Isten iránti köteles engedelmesség már az ősszülök büszke „non servian" (nem fogók szolgálni!) mondása által meg lett sértve. ................................................................................■■ni mm niimi En nék visszhangja az volt, hogy az isteni mondás: „uralkodni fogsz — dominaiberisz", ellenkezőjében lett átváltoztatva: „servies — szolgálni fogsz", mint az anyag rabszolgája. Ahelyett, hogy Isten felé, végső célja felé irányult volna a bűnbe esett ember, az anyagiasság felé lett űzve egy egész sereg különféle szenvedély, főleg az „átkozott kapzsiság" által. Már az 'izraelitáik aranyborjúi állitottaík a pusztában az isteni tízparancsolat ellenéiben. Szegénység, munka és szenvedés volt a vezetetés és büntetés a bűnért A beteg emberiségnek egyetlen orvosa Jézus Krisztus, a vezetetésnek és büntetésnek ezt a módját nem vette ugyan, le az emberiségről, de átváltoztatta az erényesség és örök boldogság forrásává. Megalapította a szegénységnek, mimikának és szenvedésnek uj nemesi rendjét és első tagjává önmagát tette a jászoltól a kereszti? és ezen lovagrend, szabályzatát a „nyolc boldogságában fektette le: lelki szegénységnek boldogsága, az irgatmasságnaik boldogsága, a tisztásainüség boldogsága, stb. Az emiberiségmek nem lett volna sohasem szabad megfeledkeznie Betlehemről, Názáreí- röl, a keresztről és a nyolc boldogságiréL A szocializmus akadálya radikális gazdasági reformjánál a „myslerinim iiniquitatis'Lbaai, (a gonoszság titkában), az emberiségnek az eredeti bűnben levő degeuerá-I ásóiban, továbbá a Krisztusban való regenerálásaiban való neműi vése. Ezért keres és Ígér híveinek „paradicsomot “a földi siralomvölgy"-ben. Ez a tévedés az enoiklika szerint rendkívül nagy aikadálya a vdlágnyotmor megszüntetésének. Gyógyító orvosságot ad a katolikus egyház, amely ezt, hármas tani tód, pap és pásztori hivatalában a® összes nemzetek részére mint a kereszt gyümölcsét kapta, Nemcsak a külső sebeket gyógyítja, hanem azok belső okait is. Megmutatja a megelőző, óvó intézkedéseket. A szociális bajok gazdasági okai közül az enciktika első helyre teszi az nzsorát, „uaura vorax"-nate„ „cápé^-nak nevezve, amelynek féktelen telhet©tlensége aa egész gazdasági életet felfalja. Az uzsora tulajdonképpen érteimében haszon (lubrum), egy (magában véve) terméketlen, nem produktív dolognak, a pénznek kölcsönéből. Ezen értelembe mint „munkaPetőfi nyomában Ha: Szentmihályiné Szabó Hárfa Hallgatagon állt az ősi udvarház. Rejtegette a szőke gyermekleányt az északi tél zord szelleme elől. öles falai dacoltak a nagy erdőségekből le-zugó széllel. Kandallójában tölgyhasábok öltögették vörös lángnyelvüket. Fenyőfa teöny- uyebíb darabjai pattogva izzadták gyantás verejtéküket és belevarázsolták a nagy szobákba az erdő illatát. Kékes lángjuk összeölelkezett a vörösekkel. Dacos állhatatossággal verték viez- eza hideg rohamait a megfagyot tavak és meg- jegesedett vizesének birodalmában. Kékes hófény küzdött elsőbbségért a meleg iobogások világosságával. Az erdővel koszoru- zott. bércek fölött az északi fény rőt ragyogásának derengő visszfénye is megsejtődött már. S a kicsi grófnő még sem tudta maga körül északi hazáját. Messze, messze délre, ahová még a jégmadarak is ritkán találnak el, idegen föld uagy hegyein röppent át a lelke. Megállt fölöttük egy pillanatra. De érezte, hogy ez a vidék némiképpen még rokon az ő hazájával. Hiszen világité szavak mutatták neki: .. zordon Kárpátoknak fenyvesekkel vad- regényes táját." Nem is pihent sokáig. Repült tovább oda, ahová máT sokszor elvitte gondolafcszámyakon az ölében nyugvó könyvben élő lángeszű szellem. Megérkezett „az Alföld tengersik vidékére". A kandallóból fénykévék sugároztak elő a gyermekig. Perzselő siimogatásuk át melegítette, — de nem eszmélt eredetükre. Feje fölött az idegen ország tűző napját érezte. Lassan tagolta a fekete betűkből kidobbanó szavakat, mintha finom ecsettel képet, fejtegetne: „Mosolyogva néz rám a Dunától A Tiszáig nyúló róna képe ...“ Eleven jelenetek sokasága kavarj ott éléivé: vad ménesek száguldottak, békés birkanyájak legelésztek, ismeretlen növényzet uj csodáit kutatta bámuló szeme. Egyetlen vers többre tanította, mint földrajzi könyvek, térképek özöne. Olyan biztosan ment előre a költő hazájában, mintha Svédország szépségeit keresné föl. Nem érezte, hogy fut az idő. csak a szánkó esi 1 in gélé se riasztotta, az ablakhoz. De akkor azután egészen hazaérkezett. Könnyű kis lába táncosán ugrált örömében. A fark asbundáb ól atyja jóságos szeme kutatta aa ablakokat. Oxemstjema gróf megint itthon volt. A gyermek nem volt ajándékváró. De mostanában atyja olyan ajándékokat hozott neki külföldi útjaiból, melyeket nagyon, nagyon várt. Valósággal rabjául ejtette egy név. Fantáziáját állandóan foglalkoztatta egy kivételes tehetség, s a költőin keresztül megszerette a költő hazáját is. Sokszor még álmaiiba is beleszimeződött a magyar róna, a délibábos, árvalánVhajat ringató nagy síkság. A költő gyermekkorát, ifjúi bolyongásait látó nagy Alföld... A gróf most sem jött üres készek Hugó von Meltzl német fordítása után most John Bowri-ng angol átültetésében szerezte meg Petőfi verseit rajongó kisleányának. A gyermek azonnal kikereste kedvenc versét. Még egyszer, most már uj nyelven kezdte mondogatni: „Hungraki plaioe...“ • Ezen a napon került a leányszoba fal-ára a magashomloku, lobogószemü költő képe is. Gso- dálkozva nézték a betolakodó idegent a nagynevű ősök. Svédország múltjának legmegbe- osültébíb nagyságai és áhítattal tisztelt szent rokonság közé dobbant oda ez a szilaj férfi. Dacosan nézett szét a költő, mig egyszerre, mintha megenyhültek volna a szemei. A sok ősszekulcsoltkezü megdicsőült és a páncélos, plundrás harcosok közül rámosolygott egy rokoniélek: Oxenstjerna Johan Gábriel, a költő... Ettől kezdve itthon volt Petőfi a svéd kastélyban. Országa megismerésén kívül hamarosan megtanította a kisleányt a szabadság szerelésére is. A versekkel párhuzamosan a grófnő előtt feltárult a véres történelem is, melynek az akkori idő szerint utolsó nagy tragédiájában olyan dicsőséges ée olyan szomorú szerep jutott szeretett költőjének. Mig környezetében lelkes svéd hazafiak a kampavisákat énekelték, ő halkan mondogatta magában Petőfi harci verseit. Sokszor úgy érezte, hogy jobban megrázzák ezek a lélekből kilángolt sorok, mint a svéd harci dalok. S egyre jobban nőtt benne a vágy: ismerni mindent, szeretni mindent, ami összefügg ezzel az országgal ée történelmével... Tavaszi áradásokra készült az északi ország. A lentjáró nap sorba csókolgatta a megfagyott vízeséseket. Ellágyult jégcsapok olvadtak szite- i rázó csóppekbe. A nagy hegyek ormáról megindult a tavasz. A grófnő újra az ablakban állt. Atyját várta. Úgy érezte, hogy megint hoz neki. valami nagyon szépet. Nyugtalanság szikrái gyulltak benne. Szive x tavasz elé dalolt. Sokszor elmondogatott verssorok kerengtek újra elébe. Félig hangosan kezdte recitálni: „Fa leszek, ha fának vagy virága.. Az erdő megrendült. Mint egy óriási orgona sípjai, úgy adogatták át egymásnak a tavaszi szél' zenéjét a szálfák. Búgott & titokzatos kéztől irányitott orgona. Szabadság, szerelem örök szimfóniáját dalolta a természet. A zengő erdőből idegenekkel érkezett- Oxen- stjeroa gróf. Átutazóban volt az orosz tábornok fiával együtt ügy léptek a szobába, mintha rejtelmes küldetésben járnának. De a tábornok alig nézett a karcsú fiatal leányra. Nézését megfogta a, falon függő képek közül eléje lángoló szempár... Ezt a keskeny arcot, ezt a magas homlokot, ezt az ég felé törő üstökét ő már látta valahol... Emlékeiben kutatva, lassan tagolni kezdte a szavakat: — Er-de-Ii... Sze-gész-vár... A fiatal leány odaugrott. Szörnyű izgalomban ragadta meg a karját: — Mi az? Miről beszél?! Az idegen férfi visszahívta pillanatra megbénult udvariasságát. Mély- meghajlással próbálta magyarázni megdöbbenését: — Bocsásson meg grófnő ... De ez a kép ... Ez az arc ... Persze, — a szemét én nem igy láttam ... Én a szemét csukva láttam... Megborzongott, mint aki rémeket űzne. De azok nem mozdultak mellőle. Látomását egész borzalmas valójában felidézték. — Ott volt, azon az er-de-li síkságon.,. Szé- gesz-vaarnál... A kis lengyel úgy harcolt ellenünk, mint az oroszlán... Egyszerre ott volt száz helyen is..-. Úgy üvöltöttek a piros nad- rágósok, mint- az oroszlánok: — Bém apó!... Bém apó!... A fiatal leány még most is fogta a férfi karját. Megszorította: És öt?!... Látta Petőfit? — Nem tudtam, hogy hívják .. • De ezt- a férfit. .. láttam ... Megint megborzongott. A leány valósággal kicsalta belőle a, folytatást: — Hol? Bern mellett? —- Nem, — én Béniét- nem láttam ... Csak a . hangja súlyát éreztem. Hanem később... Mikori mindennek vége volt... Ej, — hát- mindegy... j Igen, grófnő, én átlovagoltam a csatatéren.... í Mert a katonák fosztogattak .. Istenem, az í Ssak az üveget sikerült Utánozni a „Zwack UnicnnT I egyedülálló hatását és Izét Söiia! 1 Ezért vigyázat! Utánzatokat visszautasítani 1 nélküli jövedelmet" a köaépkwbaai az egyház megtiltotta. Hasonlóképpen megtiltotta már az ó és Uj Szövetség (Mózes könyv©?. Lukács 6, 34.) é3 nagyon szigorúan az Egy ház-atyák: Aranyszáju Szt. János, Laotautius Szt. Ambrus, Szt. Ágoston, Nyssai Szt, Gergely és mások. A hómat uzsora? A mai korban az uzsora fogaton®, és &©• mák tilalma fenáll. Azonban a változott gazdasági viszonyok folytán úgyszólván „sentem liia comrmmis" (az egyházi erkölcstudósoknate Is általános véleménye), hogy a kölcsönadónak ■sok alkalma nyílik & kölcsönvett pénzből hasznot szerezni és hogy ezért a „falánk kamat" ne tudjon egy cethallá nőni, mely az egész gazdasági életet elnyeli, szüksége®, hogy az állam részéről egy meg nem haladható legmagasabb határ (esetleg 5 százalék) legyen megállapítva. Tekintettel arra, hogy a munkások elproletarizálódása mindig nagyobb mértéket ölt, továbbá tekintetté az enciklikában képviselt elvre, hogy „a népek minden gazdasága azok munkájából folyik", sok szocioíMgus azt bizonyltja, hogy a ka mát lényegében munkanélküli jövedelmi és igy mások munkáját eltulajdonítja é» azok szegénységét okozza, mert a munkásoknak a kamatfizetés óriási adósságtételét kell kiegyeniiteniök és csak ezután kapják meg minit bérüket munkájuk eredményének leeső nkken tett részletét. A százezrekre és milliókra felmenő részvények, melyekkel a bankok és a részvényesek bírnak nem „tulajdon, hanem lopás", ezért a mai pénzgazdaságot a kamátszedéesel együtt el kell törölni. Lincoln, az amerikai elnök, a bankügyök ismerője, egy nyilvános gyűlésen | hangoztatta, hogy a nagytőke néhány kevés pénzembere oly pénzbeli hatalmat öszponkosit, hogy a pénz fogalmának egész ellenőrzését, az egész hitelt és ezzel a népék egész gazdasági életét saját kezeikben összpontosítják és így a népeket modem alakban rabszolgaságra kényszeri tik. Itt a vizsgáló szondát a legsürgősebben kell alkalmazni. A parlament sokszor nem más, mint demokrata- kus homlokzat a nagytőkések abszolút uralmának fedezésére. A nagytőke .szolgálatában álló sajtó a hiszékeny és sokszor tájékozatlan népnek mindkét szemét befödi, hogy a meghamisított közvéleménynek vakon higyüyeemi előfordul— De én mindig utáltam. Igye kezt-em megakadályozni... Akkor találtam meg ezt a férfit. Ott feküdt a sárban... Mellén magasra volt duzzadva az az izé... az a kabátja... Két kozák éppen azt tépte fel... —- É6 . . .? — Elővettem a kancsdkámat... S akkor dii hűkben még egyezer benyúltak a halott ruháiba. Kirántották azt, ami olyan magasra emelte. — Jaj! — Papírok voltak... A két fickó elszaladt Futás közben fogukkal, kezükkel tépték, cihái ták a teleiit papirosokat... Beletaposták y sárba... Mint- a tragédia kórusa, ugv ismételte a fiatal leány: — Beletaposták a sárba... A verseit, —- a legutolsókat... Istenem! Talán a legszebbek'-!! Beletaposták a sárba... Hiába volt fokozottan udvarias & tábornok- Hiába búgott tavaszi dalokat egész nap és égés-' éjszaka az erdő orgonája- Hiába nézte rajongva a grófnőt az ifjú orosz. A fiatal leány most sem eszmélt környezetére. Olyan volt, mint egy lázbeteg. Egyre a költő nyomában járt. Utolsó óráit, utolsó perceit követte... Hiába hát a sok-sok ábránd----Hiába a dé: rő l jött legendák tömege ... Nem jön vissza Petőfi nagy Oroszországból... Nem jöhet-... Hiszen el sem vitték. Otít maradt Segesvári;:?1. Holtan. Kifosztva. S láng!elkérnek utolsó köleseit, eltiport nemzetének szánt utolsó a-jándé kait sárba taposták az orosz katonák... Vigasztalanul elővette a százszor elmondó ga-tott- látnoki verset. Próbált megenyhülni -? gondolatban: hiszen igy akarta ... Ezt kére . ezt óhajtotta a soretól... „Ott essem el én A harc mezején ... Ott folyjon az ifjúi vér ki szivemből.. rí Lelke mégis feleiből tott. A költő sorsával igyekezett elbékülni, — de a verseiket sajnálta. Az utolsó verseket... Az oroszok elmentek. A grófnő ott marad?. De téli magányosság, tavaszi áradások mindí-r nagyranőtették benne a vágyat, hogy szánhasson, repülhessen Petőfi hazájába. * Csak behavazott fejjel, élete őszén jutott . magyar földre. Petőfi nyomában eljött a mag--. ? rok közé... S a magyarság szószólójává tette a- magyar szabadság örökéletü énekese.
