Prágai Magyar Hirlap, 1931. március (10. évfolyam, 50-75 / 2567-2592. szám)

1931-03-15 / 62. (2579.) szám

wm. Ifi, vasárnap. <pra<OT-MaG^aR-Hnm® A szlovenszkói gyáriparosok szövetségének! évi kongresszusa Pozsonyban Bondy elnök a gyáripar követeléseit tolmácsolja, Natousek miniszter semmitmondó optimista szólamokkal válaszol Powony, március 14. (Pozsonyi saerkeesz- OöségüuktőL) Ma, szombaton délután két óra-* kor kezdődött meg a Szlovenszkói Gyáripa­rosok Szövetségének kongresszusa Pozsony­ban. Eddig mindig ótátrafüredem tartották meg ezt a kongresszust, az általános gazda­sági válságra való tekintettel azonban az idén Pozsonyban a Prímás-palota tükörter­mében zajlik le. Bondy Egon elnök megnyi­tó beszédében többek közt ezeket mondotta: 3®fidy elnöki megnyitója — Semmi ok sincs arra, hogy elhallgassuk annak az okait, miért csökkent a vállalko­zási kedv, miért szegényedtek el nagyobb néprétegek, nem kell elhallgatnunk a túlter­melés és a fogyasztás hanyatlásának tragikus paradoxonját é3 a többi szomorú jelenséget, amely a világgazdaságban most jelentkezik. .Nem csinálunk titkot belőle, hogy Szloven- szikó ezektől a jelenségektől erősen szenved és azt sem, hogy némi bizalmatlansággal néz­zük azt a tényt, hogy erről a helyről évről- évre rámutatunk ezekre a nehézségekre, amelyeket viszonylagosan kisebb áldozatok­kal ki lehetne küszöbölni és ellensúlyozni, ellenben ezen problémák megoldása körül csak igen kevés vagy éppenséggel semmi sem történik. A szövetség és a szövetség egyes tagjai távol vannak a kétségbeeséstől és orientáltságuk merőben konstruktív jel­igéin Megállapítják azonban, hogy a gazdaságpolitika merev álláspontot fog­lal el Szlovéné zkóval szemben. Nincs okunk arra, hogy a mértékadó ténye­zők jóakaratában és belátásában kételked­jünk. Ezek a tényezők elismerik, hogy nagy hibák történtek a szlovenszkói forgalmi kér­dések, az állami szállítások és a különböző beruházási kérdések körül Joggal! kérdezzük, miért tartós ez az álla­pot és kinek az akarata manifesztálódik eb­ben a tartósságban? Megengedhetjük, hogy a szlovenszkói. viszo­nyok szanálása tekintetében már sok minden történt, azonban &s intézkedések tempója és kvalitása nem elégít ki Elsősorban a véHalkozőnak magának kell se­gíteni önmagán, azonban az, amit mi köve­telünk, anyagi és pszichológiai előfeltételeit képezik ennek az önsegélynek. Rövidlátás, egoizmus és hitetlenség és as államok egymás közötti példaadása erősí­tette meg mindama tényezők irányzatát, akjk a zárt belső piac fantomját akarják megvalósítani a világgazdaság korszaká­ban. Mind nagyobbodó vámfalak veszik körül az egyes gazdasági területeket és nem tudható, hogy ki fogja az első lépést megtenni, mert gyakorlati szempontból az agrár érdekszféra minduntalan összeütközésbe kerül a többi termelési szférával. Komoly emberek, akikéi nem vakított el a pártszellem, hosszú évek óta tanítják hogy az a súrlódás felesleges és mindenkire nézve káros. Az ipar érdeke, hogy a mezőgazdaság egészségesen és erőteljesen fejlődjön és az iparnak nem lehet kifogása az ellen, ha a kereskedelmi szerződések ér­áé tekintettel vannak, a rendszert azonban ki kell egyenlíteni és meg kell változtatni. A kereskedelmi szerződéseknek állandó vo­nalon kell mozogniuk. Az iparnak gyakran szemére vetik, hogy tulgyorsan racionalizálta termékeinek értékesítését és hogy ezáltal igen. sok munkás és hivatalnok fölöslegessé vált. .Azonban azok, akik ezt megállapítják, nem gondolnak arra, hogy ezeket a problé­mákat az egyes üzemekben konkrét módon kell tanulmányozni, mert csak igy nyerünk helyes képet arról, hogy a fejlődés az önkölt­ségek csökkentésére és a termelési gépezet leegyszerűsítésére kényszerít bennünket. A vállalkozó kötelessége, hogy ezeket az intéz­kedéseket a munkásokra és a hivatalnokokra való tekintet mellett keresztülvigye. Ez meg is történt. Nálunk a racionalizálás nem veze­tett olyan, tűibe rali ázásokhoz, mint néhány iswmsRMsmm szomszédos államban. Sok közepes és kis gyár nem tudott részt venni a versenyben, sőt veszteséggel dolgozott. Éppen a válságos idők mutatják, hogy milyen szorosan függ össze az üzem a munkással. Ha munkásaink részt vesznek küzdelmünkben és az üzemek­ben, különösen a munkáskérdésekben nyu­galom uralkodik, akkor a vállalkozók mindig arra törekednek, hogy a munkások számát csak ott csökkentsék, ahol nincs más kive­zető ut. Arra törekedtünk eddig, hogy a béreket le­hetőség szerint megtartsuk. Az ipari üzemek nem törekedtek arra, hogy a munkanélküliek számát arra használják fel, hogy a béreket csökkentsék. Iparunk; rossz termelési feltételek mellett dolgozott. Néhány intézkedéssel az ipar helyzetén segí­teni lehetne. Alapszabályaink megtiltják a politizálást, azonban engedtessék meg nekem az a megjegyzés, hogy j könnyítéseket ©gyedül a különböző politi­kai csoportok őszinte együttműködésétől Tárhatunk. Nagy történelmi felelősség ebben az időben partikuláris érdekek szolgálatába állani. Az ipar ős a szövetség mindenképen azon lesz­nek, hogy cselekedeteikért ebben a mozgal­mas időben is felelősséget vállalhassanak. Hafousek miniszter beszéde | 8J88F* «a raaaar&aö&a; S$S$'irc&B.»ll«es<al«6*el "3RH8 | A marhatapauia ára most Ke 5.80 (ezelőtt Ki 6*60) j Íj 100 kg. élősúlyra Kí6>X>4 3* £®04 9SCSI (előbb 4 tok kellett) m | j a 8fiégfi»ay<fös wsairaiai gyógyítása 4© b0-aí i«M t j<§ A DISTOL- í u 9i-k a p s m ( a ára Ki 1*95 | y j Kapható minden gyógyszertárban. jn j m. 8»E5C«t o-vitaminos ta&iairsVG&roy megelőzi » csontbántalmakst. erősíti a csontozatot |j gj S*ES£B£ olcsó I MEDIKA, BRATISLAVA J jjj Ezután Matouebk József dr. kereskedelem­ügyi miniszter azóta lí fel s többek között a következőket mondotta: — Az egész gazdasága életet ma a fcőstár- sa Ságban a gazdasági krízis ural;ja. Az utóbbi időben többször hangsúlyoztam, hogy dacára a krízis komolyságának, mégsem olyan ki­látástalan a helyzet, mint amilyennek az lát­szik. Az a munka, amit az elmúlt évben a szlovenszkói gazdasági helyzet konszotidására fordítottunk, nem volt hiábavaló. Enélikül a krízis lefolyása még erősebb lett volna. A mai helyzeten természetesen át kell esni. Azután a miniszter az 1930. év egyes adatait ismerteti. Az elmúlt évben a bánya- és kohó­ipar terén s a gyapjú- és textiliparban nem történt lényeges változás. A szlovenszkói üvegipar terén nem állott be rosszabbodás. Nagyon kielégítő továbbá a cellulózé és a papíripar, mLaiminit a vegyészeti ipar helyze­te is. A sörgyártás terén örvendetes emelke­dés mutatkozik. A malom iparban a különféle intézkedések magukkal hozták azt, hogy ez ipar foglal­koztatása emelkedett. A termelés a szesz­iparban emelkedett, ezzel szemben nagyon kedvezőtlen a helyzet a énkor és a kemé­nyítő Iparban. Kimondottan rossz a gépgyártás helyzete. Kü­lönösen a mezőgazdasági gépiparban. Nagyon nehéz a helyzet & fa^ és rokonszakmákban, va­lamint a bőriparban. Ez utóbbiban még súlyosodul fog a helyzet. Álta’ánosságban a szlovenszkói gazdasági élet a krízissel szemben ellentá!lónak mutatkozott. Ezt bizonyítja a« a tény, hogy a részvénytársa­ságok ée betéti társaságok tőkéje emelkedett. A Magyarországról való viszonyról a miniszter kijelentette, hogy a jelenlegi szerződésnélkün állapotot csak átmenetinek tekinti és reméli, hogy ez nem tart hosszú ideig. Mindkét ország­nak nagy érdeke a rendes kereskedelmi viszony létesítése. Kormányunkat ezért a szomorú álla­potért felelősség nem terheli és szinte megfog­hatatlan, hogy Magyarország miért utasította vissza az ideiglenes megoldást, amikor ez a meg­oldás Magyarországra nézve előnyösebb lett volna, mint reánk. Végül a miniszter kijelen­tette, hogy a kereskedelmi szerződésre vonat­kozó tárgyalások fölvétele már csak napok kér­dése. A miniszter beszéde után Hodác, majd Novak volt kereskedelemügyi miniszter szólalt föL Sfsxner Jelentése Ezután Hexner dr, tartotta meg (referátumát. Nyugaíszlovenszkón a gazdasági helyzet netn rosszabb, mint a történelmi országokban, lényegesen rosszabb azonban Középszloven- szkőn. így Zólyomban, Losoncon és Liptó- szentmiklóson igen nagy a rezignáció. Beru­házások történtek, néhány vasútvonalat épi- \ tettek, de a köztársaság keleti részeiben a termelési föltételek sokkal rosszabbak, mint a történelmi országokban. A szlovenszkói ipar foglalkoztatása 1930 bán sokkal rosszabb volt, mint egy évvel ezelőtt. Az ipar foglal­koztatása — a faszakma kivételével — öt százalékkal volt kevesebb, mint 1929-ben és ez az arányszám 1931-ben még rosszabbodott A munkanélküliek számát Szlovenszkón hoz­závetőlegesen sem lehet megállapítani, egyes területeken ugyanis a munkanélküliek egyál­talában nem jelentkeznek, bár megállapítást nyert, hogy számuk igen nagy. Az úthálózatot reformálná keli, mert álta­lános érdek a jó utak kiépítése és karban­tartása. A vasutigazgatósággal szemben Szlo- venszkő érvek óta kö vete lés eket támaszt, de mfa&ezideig eredmény belenőtt* Ezen a téren a helyzet tarthatatlan. Szloven­szkón az összes vasút vonlak 28 százalékán I még mindig nem történt meg a terőtfaátszá-1 íreiiáfi. | A iy&e követeli az áttörni *&ttíitá&ok evidenciában tartását, mert más­ként az egyes hatóságok vezetői nem tud­ják megítélni és felülvizsgálni a szkmen- tz^ói ipar pm^mmak jogos voltál* Az ipar nem ért egyet a szociális biztosítás rendszerével. A szociális .bdatositás intézmé­nyed úton óm Snetítueiók és tényezőiket választani kellene, nem pedig kinevezni* A srioveoszkód termelés minden ága követeli a bolsevikek okozta károk kérdésének likvi­dálását. Ezen károkat éppen azok a területek szenvedték el a legsúlyosabban, amelyek a legrosszabb helyzetben vannak. A szloven­szkói ipar továbbá súlyosan szenvedett a pénzügyigazgatás auna intézkedése révén, amellyel az általános terheket szaporították. A fogyasztási adó emelése mutatja, hogy ez az irányzat továbbra is fennáll. A közigazgatás­nak sokkal gyorsabban kell dolgoznia, mint j eddig. Rövidlejárawi kölcsönök aránylag j kedvezően voltak kaphatók, de igen nehéz a {■ hosszúlejáratú kölcsönök megszerzése. A leg­utóbbi időben a mezőgazdák még csak a leg­szükségesebb ipari termékekekt sem vásá­rolták. A beszámoló után Berák. Járomit dr. (Prá- ga) adókérdésekről beszélt. Nyilatkozat A Prágai Magyar Hírlap 50. stómíbaa, 1930 március 1-én, és 55. számában, 1900 március 7-én megjelent cikkekkel kaposo latban kijeleaitjük mi alulírottak, Tarján Ödön, mint a cikkek kő ja, ás Forgáeh Gé­za, mint a lap felelős szerkesztője, hegy i&z idézett cikkek tartalmával nem akartuk Stunda István képviselő urat becsületében megsértemi, akinek személye ellem semmi ellenvetésünk nincsen, úgyszintén szemé­lyesem sem ismerjük, és hogy az inkrimi­nált állításokat ém, Tarján Ödön, azért tet­tem, mert Stand® képviselő ur parlamenti fellépésével becsületemben sértve éreztem magam, Est « nyilatkozatot azért teszem, meri Sttmda képviselő ur is egyidejűleg kije­lenti, hogy az a sértő kijelentése, mintha ém, Tarján Ödön, tevékenységemért külföl­di pénzeket kapnék, helytelen információ­kon alapult és pedig annál inkább, mert személyesem nem is ismerjük egymást Mindkét Ml kölcsönösem visszavonta a sért© kijelentéseket. Prága, 1931 március 13. Stunda István. Tarjám Ödön. Forgáeh Géza. 90 ezer korona segélyt tzavazott meg a szlovenszkói országos választmány a két magyar színtársulatnak 3 Ebből 90.000 korona most, 60.000 korona pe­dig az étv vég'éa utaltassák ki. A választmány többségié csak a mostani időpontra kíván ha­tározni és ehhez képest elfogadja az előadó nem kifogásolt javaslatát, t. i. Iván Sándor részére 50.000, Földes Dezső részére 40.000. a német színház részére pedig 30-000 koro­nát szavaz meg. Vansovának, a szegény sorban élő 75 éves szlovák Írónőnek egy emberöltőn át kifejteti irodalmi működéséért 10.000 korona jutal­mat szavazott meg az országos választmány 579 község részére, amelyek 27,595.000 ko­ronát, felebezti iskoláik részére pedig 1 mii - lió 220.848 koronát igényeltek, 9,711.330 ko­ronát s felekezeti iskoláik részére 746.725 koronát szavaztak meg, kiutalásra azonban csak a rendelkezésre álló 18 millió koroná­ból a megszavazott Összegekre százaléksáé- riien eső rész kerül. Pozsony, március 14. (Pozsonyt szerkesztő­ségünktől.) Tegnapi számúinkban beszámol­tunk a szlovenszkói országos választmány üléséről. Az országos választmány a továb­biakban kulturális ügyekkel foglalkozott. Az oímüci színház elmúlt kassai idényére 100.000 korona segélyt szavazott meg. A ma­gyar és német színházak segélyezésénél az előadó Iván igazgató részére 50.000, Földes részére 40.000, a német színészet részére pe­dig 30.000 korona kiutalását javasolja. Alapy Gyula dr. javasolja, hogy a magyar színészet részére a színházak segélyezésé­ből a lakosság arányában eső összeg ufcal- j tassék ki. Blanár Béla dr. indítványozza, hogy te­kintettel a szlovák színház segélyére, a magyar színházak 1931. évi segély e 150 ezer koronában állapíttass ék meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom