Prágai Magyar Hirlap, 1931. február (10. évfolyam, 26-49 / 2543-2566. szám)
1931-02-01 / 26. (2543.) szám
10 t>sa:gaiMa&^arh!riiAP‘ 1331 február 1, A MA PROBLÉMAI Herkules a válaszúton Ne sségyelje kérem, hogy férfi létére hőzzám fordult tanácsért. Az emiatt támadt rossz érzését el akarom oszlatni s igy előre megmondom azt, amit levelem végén kellett volna megmondanom: Tulajdonképpen nem is vár tőlem tanácsot! Degadta már ezt a becsületes szive és az egészséges erkölcsi érzése. Egy időre ugyan megtévesztette a minden férfi éleiében felfelbukkanó érzéki igézet, de, amikor nekem megírta a lelke titkos válságát, már csap azt akarta, hogy én mondjam ki, az örök bíró, a leUciismereíe szervái. Érezte jól, hogy én sem mondhatok mást. Ne gondolja, hogy esete kivételes. Csaknem minden férfi életében elérkezik az idő, mikor ■válaszutra ér. Hiszen a házasságban ritka ember bírja, vagy ha bírja, nem sokáig élvezheti az elkülönülést. Jönnek a régi barátok és barátnők. Sürgetve sodorják messze a házastársakat a megértésben feltalálható boldogságtól és a gyermekszobában keresett üdüléstől. Valósággal kigunyolják ^ egymásnak élőket. Lép- ten-nyomon érzetetik velük „nevetséges“ voltukat. Éppen ezért elkerülhetetlen katasztrófákat jelentenek ezek a tulgyakori összejövetelek a családi életben. Itt először a férfinél kopogtatott be a válság, — de éppen igy bekopogtathatott volna az asszonynál, ha kisebb az ellent- álló ereje. Mert az immár negyven tagra felszaporodott társaságukban bizonyosan akadt olyan férfi is, mint amilyen asszony akadt: aki szakadatlanul a házasélet unalmasságáról, a szabadság jogáról és a társadalmi és erkölcsi törvények tarthatatlanságáról tartott előadást a feleségének. Valószínűleg ez a férfi is harcba vitte minden ékesszólását, hogy a más feleségét eltántorítsa a nyugalom és becsület útjáról. Hiszen olyan gazdag az ilyen kisértök szótára, ósdinak bélyegzik a hűséget, gyávaságnak a tisztaságot és unalmasnak a nyugalmas családi életet. Mindezzel pedig szembe állítják az egyéni élet magasabbrendüségét. Megmagyarázzák, hogy az erkölcs éppen úgy csak a közönséges emberek számára való, mint a hit. Előkelő lelkek nem tűrik a korlátokat. Bátran és szabadon élik a maguk életét. S ez az élet az örömhajszolás, a vágyak parancsszavának követése. Örüljön, hogy felesége tiszta lóikét még.nem zavarta meg az elébe festett „nagyvonalélet utáni vágy. Örüljön, mert a boldogság végeredményben mégis csak a nyugalom és ez ott van a hűséges asszony mellett. Gondoljon arra, hogy éppen igy most felesége is lehetne válaszúton. Erezhetné, hogy ő vágyik ki a caládi fészekből és ő kívánja magára venni a hűtlenség terhét. Akkor bizonyosan nem lenne meg a mostani problémája. Egyetlen érzése volna csak: vad féltékenység. És ezzel együtt jönne az ölésre kívánkozó gyűlölet az idegen ellen, aki becstelenül el akarta venni a feleségét és a gyermekei anyját. Kérem, élje bele magát ebbe a helyzetbe, S ha mindezt már érzi, fordítsa a feltámadt gyűlöletét az idegen asszony ellen, aki ismeri csaádi életük tisztaságát, együttélésük harmóniáját és mégis szándékosan bűnös vágyakat akart felidézni a, más férjében, ki lélekben egészen az asszonyáé. Hiszen levele valóságos dicshimnusza a felesé. ge jóságának, kendőzetlen szépségének, tiszta leke bizalmának. Mellette igazán gyűlölnie kell a másik asszonyt, aki meg akarja zavarni az életüket és kiszámított rafinériával igyekszik felkelteni Önben a csak piUanatoJc- nak éh) ösztönlényt, aki szenvedélye mámorában majd nem gondol senkire és semmire. Hála Istennek, hogy még nem érte el a célját. Hiába rendezett egész színdarabot, — ögi ösztönösen szembeállította bűnös törekvéseivel a felesége tiszta alakját. De, — mint írja, — nem liztk teljesen magában. Fél a kővetkező alkalmaktól. Engedje meg, hogy most valami nagyon kegyetlen dolgot mondjak. heveiében elárult valamit, ami megvilágítja ezt a helyzete'. Megtudtam, hogy anyagilag független emberek, sok mindent megengedhetnek maguknak, ami az életet színesebbé teszi. A csábító asszony anyagi körülményeiről nem irt, — de valószirtü, hogy igényei jóval nagyjobbak a lehetőségeinél. Hiszen irta, hogy irinykedik a feleségére és gúnyolja, mert maga gondozza a gyermekeit , ahelyett, hogy személyzetet tartana mellettük. Mindebből következik az, ami most férfiúi hiúságában bántja meg. 8 én mégi* ki merem mondani: Ha teljesen vagyontalan ember lenne, ez az asszony nem fárasztaná magát a meghódításával! Ezzel nemi akarom leértékelni sem testi, .sem lelki értékét. Hiszen az ilyen asszonynak ez nem fontos. Itt elsősorban anyagi előnyök kihasználd sár éj, van szó. Kívánatos az a, férfi, aki a féleségét elhalmotza mindennel, —- mi mii- dent adna az ilyen a „barátnőjének!“ De ez j Szentivánlürdőn (Posta, távírda, telefon: Liptovsky Sváty Ján) állandó SkUanSolyamoh Skitanár: Burtovsz y Miklós Tudom, hogy ez soha nem következik be. Akit visszatartott az első, meglepetésszerűen rendezett ballépéstől az a gondolat, hogy esetleg majd könnyeket lát miatta a felesége szemében, az soha nem juthat el idáig. De meg kelleti mutatnom végig ezt a megkezdett komédiát. Már láttam hasonlót egy másik húr csak az első stáció volna. Ne gondolja kérem, hogy ez az asszony megelégednék azzal, ha csap titokban, a „szerelem széni nevében“ és az „emberi szabadság jogán“ találkoznának. Meglátná, hogy a most merész és közvéleménnyel dacoló „szabad emberből“ egyszerre csak prűdé, mindentől remegő asszony válnék, aki ugyan mindent elkövetett, hogy Önnel kompromittálja magát, de mihelyt elérte, hogy beszélnek keltőjükről, azonnal feltámadna benne a becsületét féltő ártatlanság és a társadalom ítélkezésétől reszkető „tisztességes asszony“. Azonnal sutba dobná mindazt, amit a házasság abszurditásáról mondott. Ezt találná az egyetlen kivezető útnak, s ön akkor kerülne igazán válaszutra. Akkor kérdezhetné igazán: mit csináljon? Elhagyja-e a feleséget, kiben nemcsak gyermekei anyját tiszteli, de becsüli benne a kiváló embert és szereti a hűséges asszonyt is, — elvegye-e helyette ezt a másikat, akii nem tisztel és nem szerethet, hiszen feldúlta az életét. A gyógyfürdők egész éven át nyitva. Csodás eredmények ideg- és szívbajoknál. Ivókúránál az emésztőszervek betegségeiben. saspár életében, hol a férfi nem hallgatott a lelkiismerete szavára. Hat ember boldogtalansága árán tanulta meg: milyen játékokra képes a jobb anyagi helyzetbe kívánkozó számitó nő. Egy tanácsot mégis adhatok. Anyagi lehetőségei megengedik. Csomagolhasson össze és menjen el pár hónapra■ a családjával. 8 mikor visszajön, ne engedje belesodorni sorsát a túlzott társadalmi életbe. Az ördög nem alszik. S megtörténhetik, hogy egy napon majd a felesége fordul valakihez hasonló kérdéssel, mint most Ön fordult hozzám. És soha nem lehet tudni: ki milyen választ ad rá! Szentmiihálvimé Szabó Mária. Álláskeresés nagyban Iria: Darkó István A fiatalok megpróbálnak szervezkedni. A fia tatok azonban természetszerűen ügyetlenek s így szerve /.kedé süknek sehogy sincs kellő formája. Sőt kellő módon ön tudatosult tartalmi ereje sincs, ami természetes és a legtöbbször örvendetes is, hiszen a fiatalok mind különbözőképpen akarnak valami újabbat, jobbat és szebbet. Nem igaz, hogy az egyéniség az ember megkorosodásávat együtt fejlődik ki. Ellenkezőleg, társadalomtudományi általánosítás alapján azt mondhatjuk, hogy csak a fiatal emberek élete van tele igazán individuális tartalommal, egyéni eszmékkel és intuitív módon termett, különleges törekvésekkel. Ellenben az idősebb ember mindig inkább beleuniformálódiik a nagy társadalmi keretekbe. A humánusan széles látókör és belátó érzésvilág a fiatalság sajátja. A fiatalembernek még elfogultságai is igyekeznek tulnézmi a saját horizontjukon. A fiatal mun- kásember például, ha még olyan osztályöntudatos is, sokkal magasabb stilusu, esz- meibb és emberibb fogalmazást szokott adni a maga osztályöntudatosságának, mint a keményebbé és hajliihatatlanabbá kovácsoló- dott öreg munkásember. A fiatalember egyénien látó szemlét csak a korral jövő tapasztalások szemüvege iránit, ja aztán egy-egy irány önmagában talán ■egyenesebb, de már nagyon sokak által meghúzott vonalába. Így aztán a fiatalok szervezkedésének nincsenek meg a kellő feltételei. Mert a szervezettség erejét megszerezni, azzal haszonnal él- Dj csak egyforma lelki alkatú, az eszközökben könnyen megegyező emberek tömege képes. De főként olyan emberek tömege, akikben szervezkedésük végső célja már kellően öntudatosodott. És amely cél főként anyagi természetű, mert nagy spirituális értelmű célokat a kimagasló egyének szoktak megközelíteni és elérni. A tömegmozgalom szempontjából is először van a próféta és csak aztán van a tömeg, amely az anyagi valóság poharaiból kezdi szürcsölni a próféta italát. A fiatalok, akikben a próféták individuális értékekkel gazdag alaptermészete munkálkodik, mégis megpróbálnak szervezkedni minden időkben. Ezek a kísérletek sikertelenek, mert a szervezkedés logikáját nélkülözik. Azaz, hogy az egyéni erők teljesitőkópes- ségére bízott munkát a több apróbb erőből összeszedett szervezkedés erejével akarják elvégeztetni. Azonban érdekes változást láthatunk a fiatalok szervezkedésében is. A mai élet akkora reális nehézségek elé állítja a fiatalokat, hogy természetszerűen kifejlődik bennük sok, eddig csak az idősebb korral járt tulajdonság. A fiatalok legújabb szervezkedéseinek már legtöbször anyagi természetű alapja, sőt célja van. Sok szó esik mostanában arról, hogy a társadalom nagy szét tagoltságát niost í még az ifjak generációi is növelik, akik ilyen ! kor-osztályozás alapján tovább tördelik az amúgy is agyon tördelt társadalmat. Legutóbb a harmincévesek szervezkedéséről hallottunk ilyen és hasonló megbeszéléseket. A példa számunkra a legkitűnőbb: a harmincévesek. Az ő szervezkedések tiszta formában az, amelyről előbb szóltunk. Az ifjúságnak ez a korosztálya világosan nőin azért szervezkedik napjainkban, hogy a világot megmentse, hanem helyét, létalapjait, állását keresi a valóságos életben. Álláskeresés ‘©ti giron. A harmincéves ember hű kifejezője a ! háború utáni fiatalságnak, s-'ót .a legihiibb ki- ) fejezője annak. Akik|fiatala,bbak nála, atkik őre-, gebbek, egyformán előnyösebb helyzetben vannak. A harmincévesek, hozzájuk értve természetesen a harmadik évtized előtt és után álló két-három évek folyamait is, a fiatalságot illető mai bajok fókuszában állanak. És a mai harmincévesek pontosan a határon állanak. Egyik lábuk még az ifjúság, a másik már a felelős férfikor országában. Akik fiatalabbak náluk, azok még a készülődés, a reménykedés, az elindulás jóindulatú rózsaszín világításában, a fiatal lélek nagy elaszticitásavai várják, hogy mi lesz, hogy talán jó történik majd velük. Akik öregebbek a harmincéveseknél, azok javarészt már ilyen-olyan pozíciót 'találtak, mert legtöbbjük még a háború előttiről hozta az élethez való hozzáértését. Hanem a harmincéveseket az egzisztenciális bajok és intellektuális határozatlanság szobraiul állította oda a sors. Legtöbbjük fölött idáig múlt az idő s még nem foghattak semmi komolyhoz, öregebbek, hogy még volna kedvük várni s a fiatalság beléjük tört fullánkjai mégis még csendesen vé- reznek bennük. Körülmézmek kutatva, mert idegesíti őket, hogy még semmit sem találtak és látják, hogy egy falat kenyér, azt a legtöbb, amit találhatnák. De sokszor ezt sem lelik meg. Sokszor már részesei szeretnének lenni annak a gyönyörnek, amelyet a másokról, a szeretettekről való gondoskodás^ nyújt a férfinak, de éppen itt a lemondás tragédiáinak sorozatait kell életük súlyosbításául megszerezniük. * Úgy látszik, mintha ez a helyzet terelte volna közös táborba őket. Magyarországon egy Habsburg főherceg, aki nemrég Brazíliádban járt., s aki maga is harmincéves, több- ezer magyar harmincéveset gyűjtött maga mellé, munkásokat, földműveseket, intelligenseket, akiknek a kor gazdasági és lelki kérdéseit hiánytalanul magukba foglaló leveleit egy napilap sorra közölte. Délarnerika őrrengetegeibe kívánnak .menni ezek az emberek, mert földet, talajt, pozíciót keresnek bárhol is. Olvastam-e, hallottam-©, komolynak vagy viccnek, nem tudom, de az ötlet jó: „Kezdők Lapja" címmel induljon egy újság, amely az elhelyezkedni nem tudó emberek dolgait tárja napvilágra. Az ötlet nagyszerű, de harmincévesek szerkesszék, mert az ő kezükbe való. Oh, az Aller Képes Lapja kismiska lenne ehhez a laphoz képest, amely biztosan megjelenhetne a világ összes nyelvein is. Notórius kérdés, megrögzött állás- keresés folyik napjainkban s ebben a harmincévesek vezetnek, mint akiknél a legaku- tább a probléma. Minden bűnözést felülmúló , mértékben keresik ők az állást, anyagi és szellemi értelemben egyaránt, az ártatlan emberek, akik károsultjai és nem kártevői á büutevésnek. Van egy barátom, aki minden negyedévben felkeres a levelével. Egyikben örömmel értesít, hogy állást kapott, a másikban szomorúsággal, hogy elvesztette. Ha a polihisztorság erény, ma uincs erényesebb íőity ennél a harmincéves barátomnál. Pedig, valóban, képzettebb, becsületesebb, okosabb ember sincs nála. Az álláskeresés ilyenformán társadalmunk komoly jelenségévé vált. Némi maliciával azt mondhatjuk, hogy először egyéni kilengések ■formájában jelentkezett. Magam láttam félévej még. hogy egy négy oldalán óriási plakátok- J kai b©r aggatott teherautó járta be a várost. 'A. plakátokon ügyes feltűnőséggol az volt felírva, hogy egy hus/x>nnyolcéves fiatalember (aki ért négy nyelven, van kél diplomája, volt már soífőr, tud könyvelni és a nyelveken levelezni, tud mindent, ami elfogadható és kb esik az igényei) állást keres. Elmegy akárminek, amibe bele lehet egyezni. A fiatalemberről az újságok ic megírták akkor, hogy az utolsó pénzén kibérelte egy napra a teherautót, mert nem tudott elhelyezkedni és ezzel az utolsó kétségbeesett eszközzel akarta a munkaadók figyelmét magára felhívni. Da nem kapott munkát, mert az ötletet amerikaiadnak találták s nem hitték el szegény fiúról, hogy szerény i? tud lenni, amikor egy havi fizetésének megfelelő összeget áldozott erre a „viccre". Az álláskeresés társadalmi jelensége azonban tovább fejlődött, mint láttuk. Keretes társadalmi megmozdulások formájában igyekszik érdekeinek érvényt szerezni. Persze, persze, az alkalmazkodni akaró fiatalok könnyei magukban nem fognak komoly sikert bizfositani a számára. De van-e szomorúbb, le- sujtóbb s egyben fenyegetőbb, mint amikor a fiatalok materiális érdekekért, még ha a saját magukéért is, akarnak összefogni, ahelyett, hogy, mint régen, jó és srzép emberi eszmék tiszta levegője alá gyülekeznének?! Nagy csúfságok, szörnyű bajok estek a ■világon, hogy ennyire megfordult a rendje. Pavlova búcsúztatása Pesten A balettmüvészet nagy halottjáért, a finom, törékeny Anna Pavlováért rekviemet tartottak a budapesti oroszok. Az előkelő cári urak épp úgy megjelentek a Szív-uccában lévő imaházban, mint a hadifoglyok, akiknek nem volt kedvük megpróbálkozni a szovjet életével. Tömjénfüst és áhitatos énekek. Gyászmise. A díszes orosz közönség sorában ott volt Jushny is, a Pesten időző Kék madár-kabaré igazgatója. Rekviem után a szlvuccal épületben sokáig elbeszélgettek a jelenlevőit. Gorkarov cári kapitány megjegyezte: — A régi cári Oroszország tánc- és ének- és színművészeié egy-két évtized és lehanyatlik a világon. Szegény Pavlova is.., elment... Még szerencse, hogy fűmen megörökítették felejthetetlen, köny- nyü mozdulatait. Mintha nem is járt volna a földön ... Legyintenek rá a jórészt őszes-íeketeszakállas urak. — Az újak, akik most indulnak el Oroszországba, már olyan nevelést kaptak, hogy nehezen találják meg magukat Jushny közbeszól: — A művészet abszolút Lehet egyideíg ártan! az alkotó kifejlődésének, de később a szárnyak csat- .. lógásának útját sem lehet korlátozni. Legfeljebb az történik a fiatal orosz művésszel, ami velünk*,.,. Ha nem megy: ott hagyják a földet, amely megilletné őket s a nagyvilágon hirdetik az orosz művészet nagyságát, amibe nem lehet politikát vinni. Ezután Pavlováró! beszélgetnek. Emlegetik: rengeteg emigránson segített. Külön gondja volt neki, hogy miből élnek a világrészeken bolyongó, hazátlan oroszok. — Az oroszok. Mink... — mondja egy egyszerűbb ember, aki elhozta budapesti származású, magyar feleségét is. A beszélgetés a folyosón mind közvetlenebb lesz. Egykori nagyurak oroszul szólítják meg a szegény sorban élő, itt maradt orosz foglyokat. Van köztük portás, üzleti szolga, iparossegéd, sőt házaló kereskedő is. Kiderül, hogy azok a magyar tisztek, akik a front mögött szolgáltak s ebben a beosztásban fogoly oroszokkal dolgoztak együtt, a volt muszka katonák közül sokat elhelyeztek állásban a háború befejezése után. Ezt mondja a lépcsőháziján egy szlávos arcú ember: — A szegény ember nem fél a házasság gondjaitól. Mi kisemberek valamennyien megnősültünk. Az egyik kivágott, megsárduJt ujságlapot vesz elő és mutogatja a rajta levő képet, amelyen Pavlova finoman hajló figurája lábujjhegyen libeg a könnyű balettruhában, összehajolnak a rokon-arcok és nézik a többé már nem élő tüneményt... Felhívás A ősei (szlovákiai főiskolákon tanuló .magyar egyetemi hallgatók támogatására alakult társadalmi nagybizotteág nevében ezennel felhívom a brünnd ós pozsonyi egyetem azon magyar nemzetiségű hallgatóit, ekük az ezen egyetemek mellett létesített magyar menzákon való étkezés kedvezményét igénybe venni óhajtják, hogy ez iránti kérvényüket címemre: Grosscbmid Géza dr. szenátor, Kassa, Fő-ucea 4., folyó évi február 20-ig küldjék be. A bélyegmentes föl yarnod vám vökhöz csatolandó a folyamodó és szülei szegénységét igazoló hatósági bizonyítvány, továbbá az 1930—31. tanév téld szemeszterében tanúsított előmeneteléről szóló vizsga-, illetve koljoquiumi bizonyítványok. Csatolandó továbbá egy megcímzett válaszbori- lék, amely az ajánlott levelek után járó és a küldemény súlyának megfelelő díjtétel szériát bélyegezendő fel. Folyamodni azoknak is kell, akik az elmúlt félévben kedvezményben részesültek. A bizottság fenntartja magának, hogy a kérelmeket, meglevő anyagi erejéhez mérten, részben vagy egészben teljesítse, vagy elutasítsa. Elkésett folyamodványok nem lesznek figyelembe véve. Kassa, 1931 január 17. Grosschmid Géza dr.. 1 szenátor, a négy bizottság elnök* ■
