Prágai Magyar Hirlap, 1931. február (10. évfolyam, 26-49 / 2543-2566. szám)

1931-02-06 / 30. (2547.) szám

|L NainAmmklS eMai % X. évf. 30. (2547) szám s PAnttk * 1931 február I Előfizetési ín évente 300, félévre ISO, negyed* évre 76. havonta 26 Ké. külföldre évente 450, félévre 226. negyedévre 114. havonta 38 Kfc fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több Egyes szám árt 1.20 K& vasárnap 2» — K&, A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztői politikai napilapja. felelős szerkesztő* DZURANYi LÁSZLÓ FCRGACh GÉZA Szerkesztőség: Prágád, Panská ulice t^, M. emelet, — Telefoni 30311. — Kiadóhivatal; Prága U, Panská ülte® 12. Ul. emelet. Telefoni 34184 6ÚRQÓNVCIM1 HÍRLAP. PRAHA UUK Prága, február 5. Szomorúbb csattanót Udr- zal miniszterelnök tegnapelőtt! parlamenti nyi­latkozata aiigha kaphatott volna, mint a ször­nyű duxi eset volt, ahol sol^ sajnálatos félreér­tés, a nép izgatottsága négy szerencsétlen em­ber életének kioltásához vezetett, s huzamo­sabb időre föl korbácsolta a köztársaság lak os­sága bizonyos rétegének érzelmeit. Tegnap ezen a helyen azt mondottuk, hogy Udrzal nyi­latkozata a krizis megérkezésének hivatalos bejelentése volt. A hivatalos bejelentést most az ucca is megerősítette. Olyan mértékben és olyan vehemenciával, ahogy senki sem várta volna. Távol áll tőlünk, hogy a nép felelőtlen ‘fölingerlőin kívül bárki mást is okoljunk a sú­lyos esetért, de, akarva, nem akarva, kényte­lenek vagyunk a duxi eseményekben nagyje­lentőségű me.mentót látni, amely fokozott mér­tékben inti az illetékeseket a valódi és látható nyomorenyhitő akció megkezdésére. Elvégre arra, amire a duxi munkások vetemedtek, csak éhező emberek vetemedhetnek, s ha egyszer a tömeg előtt leomlik valamennyi korlát, mely a társadalmi rendet övezi, ha az uszitók szavai pompás televényre találnak a munkások lelké- bében, akkor a körülmények is olyanok, hogy a véres jeleneteket előkészítették. A körülmé­nyeket: az életlehetőséget kell meg javítani, s a rendet százezer csendőrnél is jobban őrizné a jólét és a megelégedés. * Szavakon ki vili tettekre van szükség. Re­méljük. hogy Dux után a kormány belátja, hogy politikai célkitűzéseit' revízió alá kell vennie, s mig eddig erejének nagy részét a prá­gai nacionalizmus' princípiumainak kiépítésére fordította, presztizspolitikát folytatott a kül- és a belföldön, pénzt és erőt pocsékolt kül- és belföldi propagandára, figyelmét állítólagos „irredenta" machinációkra össz.T>ont ősi tóttá, hamis veszedelmeket festett a falra a békés polgárok ijesztgetésére és gazdasági előnyöket áldozott föl egyrészt a centralizmus, másrészt a sovinizmus érdekében, addig most félreteszi ezt a dekoratív, de meddő és bűnös politikát, s koncentrált ereiével a gazdasági válság leküz­désére indul. Csak teljes fölkészültséggel fé­kezhető meg a rém. Csak úgy, ha minden más gátló mellékcélnak, pénz- és erőpocsékló so­vinizmusnak véget vetünk. Két urnák nem le­het szolgálni, s most a nemzeti fölülkerekedés helyett a gazdasági egyensúly helyreállítása célját kell előmozdítani. Ebben az időben fö­lösleges minden párisi Part pour Part propa­ganda a szomszéd ország ellen, s bűnös dolog kitűnő piacot jelentő államokkal presztizsokok­ból megszakítani a gazdasági kapcsolatokat. Itt vannak a bajok, ide kell minden figyelmet Összpontosítani. a munkanélküliségen kell segí­teni és elsősorban azzal lehet segíteni, hogy normális külkereskedelmi viszonyokat terem­tenek. Fölösleges továbbá állandóan a szloven­szkói veszedelemről szavalni, amikor éppen a duxi eset igazolja, hogy a Csehországnál sok­kal rosszabb gazdasági helyzetben lévő Szlo- Venszkó népe. a szlovák és a magyar egyaránt, fegyelmezetebben és lojálisabban viselkedik összehasonlíthatatlanul nagyobb nyomorában. Az elmúlt években a duxi eseményekhez ha­sonló kilengések ott nem fordultak elő — miért kell hát az egész figyelmet oda összpontosí­tani és mindenért az ottaniakat felelőssé tenni? A duxi eseményekből mi más következteté­seket nem vonunk le. A gazdasági krizis egyik szörnyű jelensége volt, mely teljes komolyság­gal arra figyelmeztet, hogy az álutakon járó erőket összpontosítani kell az igazi bajok le­küzdésére. Senkinek eszébe nem jut, hogy a szomorú esetet és a halottakat olyan féktelen propagandára használja föl, mint a p-'^ai saj­tó tette az 1930 szeptember elseji budapesti eseményekkel. Ott egy halott volt, s a lapok hetekig zengtek a magyar hatóságok brutali­tásáról, mely vérbe-fagyba fojtotta a békés tüntetéseket. Duxban négy halott volt, de az események szörnyűsége ellenére, mi nem hirde­tünk mást, mint hogy okos, céltudatos és nagy­szabású gazdasági politikával meg kell gátolni a hasonló balesetek megismétlődését. A kommunista törvényhozók viharos obstrukcióia mellett tett jelentést Udrzal a parlamentben a duxi vérontásról A szenátusban Slávik belügyminiszter olvasta föl a kormány­nyilatkozatot — A kommunisták inzuitálni akarták Czech minisztert Prága, február 5. A nemzetgyűlés mindkét házának mai ülése a duxT véres események hatása alatt állott. Különösen nagy volt az izgalom a képviselőházban. Az elnökség attól tartott, hogy a kommunisták kilengésekre ra­gadtatják magukat és eziért mozgósították a parlamenti őrséget is. A parlament épülete körül megerősített rendőrőrjáratok cirkáltak. A kormány, hogy elejét vegye a nagyobb vi­harnak, úgy a képviselőiházban, mint a szená­tusban napirend előtt kormánynyilatkozattal számolt be a véres duxi eseményről, amely négy emberéletet követelt áldozatul. A kép­viselőházban Udrzal miniszterelnök tette meg a kormánynyilatkozatot, a szenátusban Slávik belügyminiszter. A képviselőiházban a kom­munisták erős tüntetéssel kisérték a kor­mány nyilatkozatát, mig a szenátusban sok­kal gyengébb volt a kommunisták obstruk- ciója, ami főleg azzal magyarázható, hogy Mi­kul icsek és Kindl szenátorok, a két leghan­gosabb kommunista nem voltak a teremben. Izgatott várakozás a képviselőházban A‘ képviselőiház ülése délelőtt 10 őrára volt egybehiva, azonban a házelnökség és a kor­mány tanácskozása miatt az ülés megnyitása egy órát késett. A türelmetlen kommunisták és a német nemzeti szocialisták emiatt az ülésteremben nagy lármát csaptak. A karza­tokon nem volt nagy érdeklődés az ülés iránt, alig 30 embert lehetett látni, annál több volt az újságíró. Az ellenőrzés úgy a nézőközön­ség karzatán, mint az uj sági ró páholyban igen szigorú volt. Amikor végre 11 órakor Udrzal és Slávik belépett a terembe, a kommunisták ezt kiabálták feléje: — Itt jönnek a véres rezsim képviselői, a gyilkosok védői. Végre megérkeztek. Malypetr elnök 11 óra 5 perckor nyitotta meg az ülést. Mikor napirendi javaslatot tett, hogy a Ház folytassa a kormánynyilatkozat fölötti vitát, a kommunisták zajongani kezd­tek. Egyik-másik a padot döngeti. A lárma alatt Udrzal miniszterelnök a szónoki emel­vényre ment, hogy a duxi esetről jelentést tegyen, a kommunista képviselők hirtelen fölpattannak és a miniszteri padsor elé siet­nek. Bár a lárma tart, Udrzal kormányelnök megkezdi beszédét: — Arról a sajnálatos esetről kell jelentést tennem, amely tegnap Duxban történt. A teg­napi napra Duxban a kommunisták már ré­gebben készüllek és mindenütt nagy agilációt fejtenek ki egy február 25-iki nagyarányú de­monstráció érdekében. Itt említem meg, hogy legutóbb tüntetések voltak Litvinovbnn. Brüx- ben, Najdekben, Ásókban és különösen Oho- dovban, ahol egy csendőrt a fején megsebesi- tettek, leverték a sisaikját, mely alkalommal letartóztatták Haitplik kommunista képviselőt. Duxban tragikusan végződött a demonstráció. A kommunista párt már néhány nappal előbb propagandát fejtett ki Duxban és kör­nyékén, hogy február 4-én délután Duxban nagy munkanélküli tüntetés lesz. E célból a környező falvak lakosságát is fölhívták a de­monstrációban való részvételre. A járási ha­tóság idejében megfelelő óvintézkedéseket tett. A városba vezető utakat rendőroszta­gokkal záratták le, hogy a vidékről jövő tün­tetők beáramlását megakadályozzák. A kommunista képviselők közbeszólásaik- kal eddig is állandóan zavarják a miniszter- elnököt, aki ma föltűnően nyugodt, most he­vesebben és megszakítás nélkül kiáltoznak. Udrzal nem zavartatja magát, hanem a gyorsírók fülébe diktálja beszéde további részét. _ A beszédből csak néha-néha érthető egy-egy kifejezés, egy-egy mondat, ellenben fülsiketí­tő élességgel hallatszik a komimunilák sorai­ból: — Gyilkolják a munkásokat! Inkább mun­kát adnátok nekik I zása folytán a helyszínén meghalt Studnicka József 27 éves munkás... Kommunista közbekiáltások: Majd meg­bosszuljuk magunkat! y A miniszterelnök ezután felolvassa azon hét tüntető nevét, akik megsebesültek. A se­besülteket azonnal a járási kórházba szállí­tották, áhol Zeithammer Antal, Lamacs La­jos és Kadlec József sebesüléseikbe belehal­tak. Az esetet a helyszínén a prágai tartomá­nyi hivatal egyik főtisztviselője és az orszá­gos csendőrparancsnokság egyik vezérkari tisztje vizsgálja ki. A tényállásból meg kell állapítani, hogy a csendőrség fegyverét az ér­vényben levő előírások alapján jogosan hasz­nálta. Újból óriási lármában törnek ki a kommu­nisták, az elnök csöngetése hiábavalónak bi­zonyul. Udrzal ismét csak a gyorsíróknak beszél. Február 25-én... Udrzal: A csendőrség pontosan teljesitette súlyos kötelességét és ezen a téren nem ér­heti őket szemrehányás. Ez esettel kapcsolat­ban figyelmeztésképpen ki kell jelentenem, hogy február 25-én a kormány semmiféle tünte­tést nem tűr meg. ____ Ko mmunista közbeszólások: Majd meglát­juk, nem fogjuk megkérdezni. Udrzal: A lakosság érdekében nem sza­bad megengedni, hogy erőszakosságok tör­ténjenek a közbiztonsági közegeikkel szem­ben, ment ezek a közegek felelősségteljes és sokszor veszedelmes szolgálatukat mindig hűen teljesítik és igy feltétlenül védelem­ben is kell részesíteni őiket. Mélyen sajná­lom az esetet... Kommunista közbeszőMsok: Ne sajnálja az esetet, hanem ne gyilkolássá az embe­reket. Udrzal: A kritikus időben 30 csendőr ál­lott a járási hivatal rendelkezésére. Pontosan 2 óra előtt megállapították, hogy Ledvic köz­ségből a város felé vonul mintegy 4—500 tüntető. Ez a tömeg a város előtti vasúti vi­aduktnál szemben találta magát egy cseod- őrjárőrrel, amely a parancsnokkal együtt 12 személyből állott. — Hazugság, — kiáltják a kommunisták. — Sokkal több csendőr volt ott. (óriási lár­ma.) Udrzal: A járőr felszólította a tüntetőket, hogy álljanak meg. Ennek a felszólításnak azonban a tömeg nem tett eleget, hanem zárt falanxban a csendőröknek mentek, nyil­ván azzal a szándékkal, hogy áttörjék a kordont. A tömeg élén járt Stransky Péter kommunista szenátor, mellette csupa erős, fiatal férfi. Minden egyes esendőire három­négy tüntető támadt. Újabb óriási lárma. Az elnök hiába csenget, nem tudja a rendet helyreállítani. A kommu­nisták heves geszti.kulálás mellett éles szó- párbajt vívnak a cseb szociáldemokratákkal. Udrzal: A tüntetők megragadták a csend­őrök* fogy vérét azzal a szándékkal, hogy a fegyvert elvegyék tőlük. A ceendörjárör pa­rancsnoka minden erejével visszarántotta a fegyvert Stransky kezéből. A csendőrség oly kritikus helyzetbe került, hogy a csend­őrök élete is veszélyeztetve volt, továbbá az a veszély is fennállott, hogy a tüntetők, ha sikerül a fegyvereket hatalmukba kerí­teniük, újabb exccsszusok elkövetésére fogják azokat fc/b asznál ni. A parancsnok ezért lövésre adott parancsot. Elemi erővel tör ki most a lárma: — Gyilkosok, ólomgolyót adtok a munka- nélkülieknek! — kiabálják a kommunisták. Gottwald kommunista: A kormány gyilkol- tatja a munkásokat. Elnök: Gottwald kommunista képviselőt ezért rendreutasitom. — Ne bennünket utasítson rendre, hanem azokat, akik ólomgolyókat adnak a munka­nélkülieknek! Udrzal; Ezután 4—5 lövés esett.Hogy hány lövés történt, ez most van hatósági vizsgálat alatt. Azok a csendőrök lőttek, akiket a tün­tetők életükben veszélyeztettek. A lövések után a tömeg'visszavonult és a közben meg­érkezett csendőrmegerősitéssel sikerült a rendet helyreállítani. A osendőrök beavatko-, A provokátorok bűne Udrzal: Sajnálatomat fejezem ki a halálos áldozatok és a sebesültek felelt, de ugyan­akkor hangsúlyozom errőd a helyről, hogy ©z a bűn azokra hull vissza, akik ezt ki- provokálták, igy elsősorban Stránsky sze­nátorra. Mély sajnálattal kell megemlítenem, hogy a kommunista törvényhozóik és szenátorok gyakran visszaélnek mentelmi jogukkal, ve­szélyeztetik a közrendet, sőt egyes teljesein ártatlan emberek életét is kockára teszik, óva intek a duxi véres eseményhez hasonló eset megismétlésétől. A rendet minden körülményeik között meg fogjuk védeni. Stránsky szenátort természetesen, mint a közrend súlyos veszélyeztetőjét, azonnal le­tartóztatták és vizsgálati fogságba vetették. A kormány épp úgy, miint eddig, a jövőben is azon Lesz, hogy megszüntesse a súlyos gazdasági válságot, vagy legalább is enyhít­A véres esemény

Next

/
Oldalképek
Tartalom