Prágai Magyar Hirlap, 1931. február (10. évfolyam, 26-49 / 2543-2566. szám)

1931-02-01 / 26. (2543.) szám

I ■1IIII1WÍIIIIIIIIWIIWI—IIIM II in— lttl tehroir 1, rafiám*}. Gandhi úszónadrágban és óriása poggyásszal hagyta el a börtönt. Ez az ellentmondá.s hama­rosan magyarázatra talált: a poggyász egy egész könyvtárból, rengeteg kéziratból és sok­ezer levélből álL A leveleket a makatma a vi­lág minden részéből kapta. Gandhira nem illik méret, se európai, de még indiai sem. Azt mondják, hogy amint vonatra ült, megigazítot­ta a pápa-szemét és azonnal fonni kezdett. Szag­ba,dulása után tehát azonnal ellenséges cseleke­detre ragadtatta magát: fonni kezd és a tenger vizét párologtatni fogja, hogy sót termeljen. Megmaradt amellett, hogy a házi fonás és a tengerből nyert só meg fogja dönteni az angol világbirodalmat. Egyébként tehát — rendes szokásaként — a börtönt is úszónadrágban hagyta el. Hajlandó vagyak elhinni, hogy ennek is valami szímbóli- kus jelentősége van, csakúgy, mint a durva vá­szonnak és a sónak. Arra a kérdésre, hogy örül-e a szabadságának, azt válaszolta, hogy bizony nem is tudja. Szólt és fonni kezdett... Nézed ezt az indust, hallgatod, hogy mit be­szél és nem érted. Minden tanítása, minden kér­désre adott válasza ellentmondásoíkkai teli, za­varos és logikával mérten érthetetlen. Az arca nem árul ef semmit. Európai pszihológus hiába foglalkozik véle. Nem „zseniális4*, nincs előirt magas és domború44 homloka, csúnya, lapoera- nyomott fej — kulifej és mégis: mahatma? Úszónadrágját nem azért hordja, hogy igy tün­tessen a lukszus elten és felső teste nem azért meztelen, mert arcul akar vágni minden illem­tant. Úszónadrág és szemüveg — ez a ruházata. Eszébejut az embernek az a régi vicc, hogy Kaimhoz eljött a barátja és legnagyobb megle­petésére Kohnt teljesen meztelenül találta a szalonban; csak egy cilinder volt a fején. „Miért vagy meztelen?44 — kérdezte a barát. — ..Ilyenkor ügy sem jön már senki44, — felelte Kuhn. — „Minek akkor a cilinder a fejeden?44 — „Hátha mégis jön valaki....44 — fejezte be a párbeszédet Kohn. Valahogyan ilyen Kohn ez a Gandhi is. Óriá­si poggyásza egy könyvtár, iratok és levelek ezrei, amelyek mindegyikét megválaszolja, ö maga azonban úszónadrágban szaladgál, fon, prédikál ée indul a brit (birodalom ellen. Gandhit rajta keresztül nem lehet megérteni. Európai fejbe ez az úszónadrágom szent nem fér be. Van neki azonban egy ellenpólusa és ez az ellenpólus megmagyarázza a mahalmát: Raíbia- dr&natb T'agore. Azaz, hogy két ruhadarab magyaráz itt meg mindent: Gandhi úszónadrágja és Tagore talár­ja. Az angol világbirodalom aranykocsijába ül­tették * taláros, bosezuszakállae indus bölcset és az angol vüágbirodaJom assziszteocdája mai- tett, a kormány patrooátaaa alatt tett nobeldi- jas költő, az indus nép szellemi reprezentánsa. Impozáns megjelenése, ©zép, prófétám feje, lengő szakálla és főleg ráncokban lehulló, gondolat­rod őkbe szedett szép talárja predesztinálták ar­ra, hogy a legendás- India meséjét láthatóan sző j je Európa minden elő adót érmében, a Védák sorai 'közé szőve persze, hogy India Angliának köszönhet mindent és a nép nagyon meg van elégedve. Valóban lenyűgöző, milyen ír. bél- díjas csengéssel tudja az öreg Talár mindeze­ket élmondani, miközben a lényegre vonatkozó mondátok körül csillogó poétikos és filozofikus ornamentika ezernyi apró rajza annyira elho­mályosítja a lényeget, hogy Indiáról nem tud meg a hallgató semmit. Turbán, talár, lengő szakáll —, a naiv közönség hiszi, hogy Tagore költő és hiszi továbbá, hogy valóban Indiát tá­lalja föl. ó, nézd a maharadzsákat! Mit tudsz róluk? Gyermek voltál, amikor azt olvastad, hogy csodálatos márványpalotákban laknak, rabszolgák és rabszolganők százai lesik minden mozdulatukat és hogy gyöngyeik és brilián­saik többet érnek, mint egy-egy európai ország. Az indiai maharadzsa valami gyönyörű álom volt — Ezeregyéjszaka alakjai. Mit tudtad te akkor, hogy egy maharadzsa körülbelül Rette­netes Iván mentalitását reprezentálja? És kó-1 sőbb is, amikor már felnőtt voltál, a múlt év­ben még elmentél egy dúsan kivilágított terem­be, ahol turbános-talároe Tagore alldterációs csilingelőssel szép angol nyelven a maharad- zsás India meséit rajzolta eléd. Mikor és kitől tudtad meg, hogy hazudik a taláros poézis? Az úszónadrágtól. Nincs turbánja, ellenben tar koponyája kel­lemetlenül deformált. Nincs lengő szakálla, el­lenben arca a szenvedés fanatizmusának mara­déktalan kifejezője. Nem ül az angol világbiro­dalom aranyos hintójábán, ellenben minden esztendőben átlag egyszer lecsukják. Nem ké­szít kecses szerelmi verseket és nem higit fői régi indus bölcseletét, ellenben megátalkodott kon ok Sággal durva vásznakat fon és sót termel ki a tenger vizéből. Végül és elsősorban pedig nem 'ölt magára lengő talárt, hanoin télen nyá­ron, börtönben és szabadságban egyetlen öltö­zéke az úszónadrág. A maharadzsák helyett a népet szereti, a proletárokat és küzd, hogy em­berségesebben, jobban bánjanak velük. A talár megmagyarázza az úszónadrágot, Tagore megmagyarázza Gandhit. I)e ha akarod, az objektivitás kedvéért meg­fordíthatod a mondatot és Gandhi magyarázza meg Tagorét. Fontosabb és érdekesebb az első magyarázat. Mert bizonyos, hogy minden kul­in vált európai hol nevet, hol meg haragszik, ha olvassa, hogy ez a Gandhi úszónadrágban sza­ladgál, fon és eót termel. Hosszan!ó f’/- a komé­dia, amellyel Angliát akarja, támadni. Az a ré­pái nevet és bosszankodik ée végül i.-;. lm •, i-----á—— .. --------1931 január. Az éooaka felnevettem álmomban- Régen történt velem. Fólálomban, ahogy felriad­tam, még elkaptam az álomfoszLányt: mozi- figiura voltam, egy nagy lepedőn, egysikban ágáló árnyék, kínosan szaladgáltam valami dsungel bokrai közt, tigrisek üldöztek és te* bónesákós angolok. Tudtam, hogy a legegy­szerűbb volna előre vagy hátrafelé lelépni, hogy otthagyjam az egész boszorkány világot, de nem lehetett, oda voltam ragasztva a vá­szonhoz, mint valami eleven matrica. Ekkor, a végső pillanatban, nyakamban már a fene- vad leheletével, azon vettem észre magam, hogy a halálfélelemtől égnek meredő hajam szálai nyúlni és vastagodni kezdenek, egy­más mellé sorakoznak, mint a vaslécek, az egészből valami ketreeféle alakul ki, ami hirtelen körülfogja a tigrist, összecsukódik a feje fölött és ártalmatlanná teszi a külvilág számára. A ketrec tetején pedig megjelent Mikii, a pajkos mozifilmek Mikije, gúnyosan cincogoít befelé az acsarkodó tigrisre és a ketrec rácsán, mint valami hárfán, játszani kezdett, mi re a ketrec la, meg a tigris is, meg magam Is tsánor aperóűttűnk. * Most hát, hálából és hódolatból, amiért megnőve ttebtéi a „rejtett és elnyomott" fé­lelmek és bűnök és szorongások börtöné­ben, „alsó tudatom14 mélyén is, Miki, te ele­venné vált jókedve egy rosszkedvű világgal dacoló egészsége* képzeletnek: hadd szente­lek egy oldalt neked, két gyilkosság, három betörés, nyolc külpolitikai nyilatkozat s né­hány világmegváltó laputa.i tervezet között. Hálából és hódolatból, csak úgy magamtól, mert eszemíbegu'tfaltad magad. Nem állok összeköttetésben semmiféle mozivállalattal, se ügynökséggel, se fi Imkölosőnzővei, nem kaptam megbízást, nem csinálok reklámot, propagandát, nem kapok százalékot, nem számítok szakkörök elismerésére, nem vá­rok kábelt Newyorkból Zukor és Miller uraktól, megrendelést, dramatizálást, lekö­tést, angolra se fordittatom cikkemet, hogy a nemtudom melyik Film Corporation, ame­lyik Miikit „forgat ombahozza", tudomásul- vegye a „hasznos szolgálatot44, amit ennek az iparcikknek terjesztése körül kifejtettem- * Csak úgy, magamtól, ingyen és bérment­ve, tulajdon örömömre állapítom meg a jól­eső tényt: tülekedő, versengő és kapkodó, elkeseredett csataterén a világ egyik leg­nagyobb ipari harcának, a filmiparnak, film- tankok és filmgázbombák és filmfojtógázak és könnyeztető és rekeszizomcsikaró filmek tumultusában váratlanul, Isten jókedvű sze­szélyéből egy nagy tehetség született meg, egyszerű lángész, amilyen ritkán születik, de ha születik, nem valami külső ok követ­kezményeként —- nem azért, mert „lehető­ségek44 váltak valóra a „technika fejlődése" révén. Aki a Miki-féle rajzfilmeket kitalálta ée készíti, ötven és hetven év előtt éppen úgy valaki lett volna s éppep akkora, kor ezakallkotő valaki művészetének területén, a grafikában, mint amilyenek voltak Daumier és Wifielui Busdh, a maguk korában. A hu­mornak és komikumnak ez az uj, nagy mű­vésze éppen úgy nem eszközeinek, hanem csakis sajátos, merőben eredeti és önálló ■ ’wwwjrrrmmnwt" virmac1 wwrr< Ttwi ■»' jw* i. i h i mh i icSesfeagokmáBl Kérje, n csi/.i iód brőm >vó- és fürdőturák használati utasítását. Csíxf6rd5. 1 művészi tehetségének köszönheti kirrételee sikerét, minit bárki a régiek közül, akiknek csak egy ceruza és egy darab papír állott a rendelkezésére. És viszonylagosan, ezeknek az uj megnövekedett számú és lehetőségű eszközöknek csodálatos arányú kihasználása a hatás céljaira, éppen úgy az ő külön, esz­közöktől független tehetségéiből következett, mint nagynevű elődeinél az egyszerűbb esz­közöké Nem a film szabadította fed ezt a te­hetséget, ez a tehetség hozta ki a filmből a páratlan, magáibanálló világot, amit MiM- rajzok óimén ismer és ünnepel, véget nem­érő kacagással, egy világ közönsége. * Mert ugyan mik ezek az eszközök? Keserves, aprólékos munkával úgy kell sorozatba szerkeszteni egyidöben lejátszódó esemény grafikus vázlatát, hogy abból össze­függő, mozgó ábra jöjjön ki a vásznon. Ennek a régi trükknek, amit a mozgókép feltalálása óta állandóan csináltak, a Miki- sorozat szerzőije nem technikában, hanem szellemiben adott u& bámulatos jelentőségeit A komikum lényegét fogta meg: azt, ami benne gyermeki ét örök: * faartatztifcumot­Felfedezte annak a magábanvéve it komi- ima, de egyhangú technikumnak, hogy a gé­pies vonalfigurák úgy viselkednek, mintha elevenek volnának, minden elképzelhető életje fenségnél gazdagabb ée változatosabb belső tartalmát: a törvény — korlátokat le­rázó szabad vágyteljesülés lehetőségéi Egy világot teremtett, uj p>ar nőiesemkor tét, pusz­ta vonalakból, amiknek világához képest gé­piesen nehézkesnek ée szegényesnek tűnik a mozgalmas valóság világa. Ha Darwin nem felfedezője, hanem felta­lálója lenne az élet törvényeinek, mint vala­mi teremtő — Miki egér még akkor is Jog­gal mondhatná, hogy ő ezeket a törvényeket sokkal leleményesebben, ügyesebben és mu­latságosabban alkalmazta a gyakorlatban, mint kiváló mestere, az Ember. A zsiráf elég furcsa állat s furcsaságának magyará­zata, hogy valamikor 6 is rendes arányokat feltüntető valami volt, mint a láma, vagy ló, de kénytelen volt igy megnyúlni, hogy elér­je a magasra felfüggesztett pálmalevelet: ez a világos és elfogadható magyarázat sokat veszít értékéből, elevenségéből, hogy úgy mondjam, bájából, azzal, hogy ennek az öt­letnek keresztülvitelére a zsiráfnak sok-sok évezredre volt szüksége — másrészt, ha a körülményeik megváltoznának körülötte s a pálimalevél lekerülne a bokorba, nem tudná hirtelenjében visszacsinálni az egész dolgot, ötletes dolog a „természetes kiválás" törvé­nye, de ötletesisége kissé nehézkesen érvé­nyesül. Miki egér gyökeresebben oldotta meg a teremtés és mozgás tehetséges ötle­tét. A „környezetihez való alkalmazkodás" nála nem a létért való keserves küzdelem príncipiuma, akadályokkal számoló módsze­re, hanem állandó, szüntelen, piLlanatra se csökkenő újrateremtése az egésznek, úgy ahogy a viszonyoknak megfelel. Miki egér nem vár tízezer évig, ha a datolya kissé ma­gasabbra kerüli, a kelleténél — neki egy pillanat elég, hogy aslráfnv'ka nőjön, eset­leg szárnya, na kell, fogai és körmei és minden egyebe, ami „jó volna ha lenne" a közönséges élő számára — az ő számára pe­dig „jó volna? akkor .legyen!" Indulatok és érzelmek kifejezésére való eeeIdeges fogya­tékosságainak pótlásáért se megy a szom­szédba Miiki egér — ő ugyanis nem örömét és .bánatát, nem vágyait és igényeit méretezi fizikai adottságaihoz, hanem ezeket az Úszónadrág és talár Irta: N Eli B AVERPÁL értékelésének súlyt adjon, Tagorét a Nobebdij- jal tünteti ki. Mert, ugyebár, ha Gandhi olyan verseket faragna, mint Tagore, olyan filozófiai tömjénfüsttel árasztaná el Európa előadóter­meit, mint a legszebb szakáll és talár birtokosa, ellenben úszónadrágban végezné ezt, nincs rá mód, hogy megkapja a Nobel-dijat. Nem ko­moly ember: sarlatán,, aki te akarja blöffölni Angliát és a világot. Talár és úszónadrág —, mintha ez a két vi­lág éppen ebben a formában már esrvmásra tört volna ... Úgy emlékszem, hogy a farizeusok és a főpapok Jeruzsálemben szép lengő szakálla- kat és még szebb talárokat viseltek... és ugv emlékezem, hogy néhány szegény halász életé­ben az úszónadrág elhatározó szerepet ját­szott ... Akkor az úszónadrág és a megkínzott mez­telen felsőtest nyerte meg a csatáit a talárral izemben. Akkor... Tudom, hogy ez akkor voÜ, Mo­dern és intellektuális európai ember vagyok és perhorreszkálam, hogy Doktor Gandhi köz- és váltóügyvéd úszónadrággal protestál a talárral szemben. Tudora, hogy ilyen ember nem kap­hatja meg a No bel-dijat, Már ceak azért sem, mert nem Író, béke helyett forrongást idéz elő; az pedig, hogy fon ée a tengervízből eót termel, még nem természettudomány. Arra viszont, hogy az indus proletárok nyomorát szeretné enyhíteni, egyelőre nincs Nobel-dij. Erős a gyanúm, hogy nem i« kell neki és talárostól szívesen átengedi Tagorénak. A baj és a hiba csak ott van, hogy az úszónadrág kezd! legyőz­ni a talárt. Azt gondolom, ennek a győzelemnek az előjelei mutatkoztak a londoni maharadzsa- konferencián. A domíniumok mintha ehakee- pearei erdő módjára megindultak volna vala­merre ... Gandhit szab adó nb o csátották. Az úszónadrág bebizonyította a talárnak, hogy nem a ruha teszi az embert. MIKI EGY NAGY HUMORISTÁRÓL Irtat KARINTHY FRIGYES Gallérját, ingét SSSS&S; Pozsony - Bratislava, Zemslcá Banka - palota ......................................... —.............J ad ottságokat méretezi a vágyakhoz és igé­nyekhez: ■ ha tulajdon figurája neon elég elasztikus, egyszerűen kölcsön veszi a ha­lott környezetben lappangó képességekéit, amikre valami életszerű külsőség figyelmez­teti. így teremt wagneri orkeeztert konyha­edényekből, elvitó malacokból, macska-farká­ból, ha viharaó fájdalmát akarja kivetíteni — igy táncoltatja meg örömében a hegyeket és házakat és fákat és csillagokat, csupa enge­delmes, mindig kész szolgáját isteni hangu­latának. Korlátlan szabadság és hatalom Mi­ki egér világa « hogy mégis tökéletes, embe­ri világ legyen: nem hiányzik belőle az ügyefogyottaág és féüszegség szánalomkeltő és réezvétkeltő kedvessége sem, — Miki ha­talmas és halhatatlan, mint a® istenek, amellett remegő, üldözött kis egér la tud lenni, különben honnan venné a felszabadu­lás és megváltás ingerlő örömét? Egerek féüisteni, legendás hőse Miki — Übenmaus, akit éppen úgy filozófia és spe­kuláció teremtett, mint az Obermensch-et: csakhogy ennek a filozófiának és spekulá­ciónak nem dogmák és ismeretek adtak ala­pot, hanem a vidám kicsattanó képzelődés­ből fakadt vágy, egészséges vágyból fogant Játékos képzelet. * A játszó gyermek játékszeréivé teszi az egész világot: eleveneket és holtakat. Mi felnőtt gyermekek szívesen folytatjuk ezt a mesterséget, ha lehet, Miki egér tovább jutott egy fokkal. Játék­szerből játszópajtássá léptette elő környeze­tét: ég és föld mozgó és nem mozgó teremt­ményeit S megbüvölve, ég és föld, együtt játszik vele, részit vesz a körtáncban. Egy villanó részletet idézek — a Mi ki­rajzók szédítő ötletzuhatagában észre ee vette talán a közönség: egy pillanat volt az egész. Hangszerek futnak, bosszút Aüanl Mikiért, akit kidobott a gazda, mert szerenádot adott öreg hegedűk, csellók, trombiták szaladnak hosszú sorban. És köztűk egy zongora. Három lábán fut persze, bölentyűdogse- rát vicsorítva. De még ehhez képest i« feltű­nőéin biceg. Jobban oda nézek — hát kiderüli a bicegés oka. A zongora egyik lába fából van. Értsék meg: általában a zongorának' mind­egyik Iáiba fából szokott lenni. És ez egy rendes zongora, tehát feltehető róla, hogy bár szalad, fáiból van az egész. De ha játék, legyen játék — az a körülmény, hogy egy zongorának mind a három lába fából szokott lenni, nem veheti ed a zongorának azt a jo­gát, amit más élőlények élveznek, hogy mű- lábat hordjon, ha neki úgy tetszik: 5 nem tehet róla, őt nem lehet azért megnöviditeni, kizárni az élők sorából, hogy véletlenül a mülábat is fából szokták csinálni. Ezt a ven- déiglábat, ami bele van illesztve, úgy kell tehát értelmezni, hogy a zongorának, azon­kívül, hogy mind a három lába fáiból van, ezek között van ezúttal egy fábólvaló faláb is, hogy részvétet és megértést keltsen szi­vünkben a kedves, öreg rokkant zongora iránt. Ebből az egy részletből meg lehet érteni Miki egész világát. Nem egy hóbortos agy torzításai ezete . a „groteszk" jehó egyáltalán nem illik Miki művészetére. Tündérországban, ahol a cse­lekmény játszik, igen rendes és okos törvé­nyek uralkodnak: legfőbb jellemvonása en­nek a birodalomnak a szolidaritás, szeretet, egymás segítése. Nem különbözni, hason Utá­ni akar itt minden a Normához. Isten szikrá­jához, amit véletlenül az emberben hélvezett el — ezért érez és cselekszik minden élő és holt tárgy embermódra. Az Ember, mint. központ, fontosabb itt, mint a természetbölcselők unalmas erő- a n ■va g-központt tő rvén yei. Ha egy zongora ember módra viselkedik: büszke és önérzetes, bosszúálló és megértő — akkor méltó rá, hogy részjegyen az em­ber minden örömében és bánatában. És legszebb, legűditőbb, legesapongóbb álmaiban te. Már pedig A lom országban. Tűn dér ország­ban, Képzele'országban, Emberországban a fábólvaló faláb csakúgy nem általános tör­vén y, érmen csak egy tehetőség, mint abogv, ha tetszik, általános szokás a fából való vaskarika -- mert. ebben az országban nem a Természet uralkodik, ha nem az ember, az te leni Jókedv és vidámság tőrvénvei szerinti. Ezt fedezte fel ez az uj, nagy humortsta-. akinek hirtelenjében a nevét a© tudom.

Next

/
Oldalképek
Tartalom