Prágai Magyar Hirlap, 1931. február (10. évfolyam, 26-49 / 2543-2566. szám)
1931-02-05 / 29. (2546.) szám
4 _^$^-M^GÍAR.H!RLSP 103J február B, eeiitörtök. Kis történetek nagy emberekről Augerau tábornok, aki később Fraucisaor&zág anansaHja és costigíionei herceg lett, kitünően forgatta a kardot, de a forradalmi és napóleoni idők hosszú hadjáratai alatt bizony nem igen maradt ideje arra, hogy tudományos dolgokkal foglalkoznék. Vezért sorban is meglehetősem műveletlen ember maradt, ami sok mulatságos esetnek vált okozójává. A tábornok megtudta, hogy egyik ismerősét Egyiptomba rendelték valami állami megbi- anbáfi elvégzésére. Az Illető nagy örömmel készülődött az útra s megkérdezte Augeraut. hogy a Fáraók országából ne hozzon-e neki valami emlékek — Látja, kedvesem — mondta a tábornok ~ igazán nagy szívességet tehenle nekem. Egy idő óta annyit beszélnek ezekről a múmiákról és én. be kell, hogy vaiUjam öltek, még egyetlen egyet sem láttam. Tégy1© meg nekem azt a barátságot 6 küldessen egyet belőlük a számomra. Elmúlt egy fél esztendő 6 Augerau házában egyszerre csak megjelent négy ember. Hala'más ládát ciné’lek. Egy Egyiptomból szabadságra érkezett altiszt jelentkezett a tábornoknál s előadta, hogy Kairóba került Lsmerősének megbízásából egy múmiát hoztak neki. — Egy múmiát? Hol vm? — Itt, a ládában t A tábornok a munkásokkal nyomban kossá fogott a láda szétfeszítéséhez. Csakhamar láthatóvá tett a nagy, színes agyagszarkofág, benne a másik. majd a harmadik. — De hol van hát a múmia? — türéhnettenike- dett a hadvezér. — Itt van. itt, most már ®ak a szalagokéit kell levenni róla — nyugtatta meg az aMisát. A harmadik agyiagszarkofág födele alatt csak ! ugyan inár a tekercsek is látszottak. Izgatott várakozásban telt el még néhány perc- amelyek alatt a szalagokat fe'göngyölték e aztán előtűnt a múmia barna arca A tábornok rámeredt, aztán fejéhez kapott és felháborodottan rákiáltott az altisztre: — Maga szerencsétlen, mit csinált, hisz er. útközben — meghalt! * mŐSOMON KIVEL ttját MÁRA! — K i A „MÉTÉQ U E?“ — Igen fisaiéit Szeiikesatő ur, ön magyar szót nyomtat Páriában a azzal a megtisztelő kéréssel fordul börzém, aki nemrégen könyvet Írtam a háború után Pá- risba kallódott magyarok életéről, mondjak a könyvvel kapcsolatban néhány szót a „m-é- téque" problémáról. „Météque" az a valaki, aki általában hét- sráznyolcvaniü’égy frankkaal zsebében érkezik meg egy reggel a Gare de 1‘Bsten, vés tinire helyett izgatottan a garderobe-ot keresi s azután bosszú esztendőkön keresztül meglehetősen reménytelenül tanulja a francia életet, nyelvet, ízlést, fegyelmet és azt a megtanul hatatlan valamit, ameilyel itt minden francia házmester a világra születik s melyet ők „óducafcion civiqiie"t-nek neveznek, — állandóan csodálkozik, hogy a franciák nem kedvesek hozzá s amikor elkerül innen, meglepetve veszi észre, hogy soha többé nincsen már sehol egész otthon. Ezt ml — nous autres météques — akik megpróbáltuk, értjük. Otthoninak és franciának megmagyarázni úgysem lehet. Egy pathetikue szellem, d'Annunzio, igy kiáltott fel egyszer: „Minden művésznek két hazája van: ahol született és Franciaország-". Ez persze csak egy szép mondás. Mi, akik meglehetős ideig voltunk átutazó idegenek ebben a városban, tudjuk azt, hogy kétféle Franciaország van: nemesek az. ahol a patron kelletlenül köszön vissza az idegen munkásnak, Ezt a cikket M. S. egy párisi magyar lap részére irta. Szerk. ki azt csinál, mond és ir, amit akar, s ezt szabadon teheti, míg a másiknak nem esik Ízléstelenül terhére, ahol a legdühösebb közhivatal- uok szelíd bárány lesz, ha az idegen szelídéin azt mondja neki: „Voyons, voyons" s tiz perc alatt elintézi azt, amihez otthon másfél esztendő, egy ügyvéd, négy kérvény és kiterjedt rokonság befolyása szükséges s ahol végül mindenekelőtt az idegen météquenek számit ugyan, de sehol az ember nem számit annyira embernek, tabunak, szent 6 sérthetetlen individuumnak, mégha météque is, mint éppen itt, ebben a másik Franciaországban. Abban a Franciaországban, amelyet, ha csakugyan meg lesz az a kollektív világ, melyet jólinformált mozgalmi alkalmazottak fix dátumra szoktak bejelenteni, úgy ápolnák, őriznek majd, mint Amerikában a Nemzeti Parkot, — a kollektív világ Nemzeti Parkját, ahol negyven millió utolsó bölény, kivesző individualista járkál majd makacsul s eszik továbbra is gigo-t és tárté de la maison-t, akkor is, amikor már mindenki csak pasztillákat eszik. S ezért érdemes ebben a másik Franciaországban météquenek lenni. Dacára a patronnak s a rosszmodoru pincérnek, voyons. Mert, a magam részéről, még mindig jobban szeretem, ha a pincér, aki háromszor olyan idős, mint én, s tobbunokás nagyapa, azt mondja nekem, ha sokáig válogatok: alors“ s odébb megy, mintha azt mondja: „Ke^ zét csókolom, nagyságos ur.‘‘ Erre sem árt néha gondolni, ha météqe valaki Parisban. S ebben az értelemben fogadja, igen tisztelt Szerkesztő ur, a helyi szokásoknak megfelelően megkülönböztetett tiszteletem kifejezését Készséges hivő a Márai Sándor. Pár is, lí>31 januárban. VU. Eduard angol királynak alattvalói körében rendkívül nagy volt a népszerűsége, rumek oka főként közvetlen modora és szerénysége volt Egy vadászkirándulás alkalmából a király egy skót faluban tartót tpibenőt, ahol váratlanul meglátogatta aa iskolát és kérdéseket mtéaett a baouIóJcho*. — Mondd meg nekem, kié fiam — szólította meg m egyik gyereket — kik Anglia nevewtesebb uralkodói? A fiúcska zavarba Jött, de aratás* mégis bátra© válaszolt: Alfréd Mrily, Viktória ürályuő... — Hát többet nem tudsz? A gyerek elgondolkozott, a társító pedig a király háta mögül késsé l-lábhal hitegetve, magyarázni próbált neki valamit. A fiacska arca föUterüR: — s.’m v!í. Eduard király — vágta ki nagy őrömmel. A király elmosolyodott. — Úgy? És meg tudnád mondani azt in. hogy micsoda nagy tetteket vitt végbe® VII. Ed/uard király? Kincs haltenfás után végre megszólalt a gyerek: — Nem én, kérem. Az uralkodó megeimogatta a könnybebonrló areocskáti — No. ezért igazán nem kell eárnod — nyugtatta meg — VII. Eduard király nagy tettest ón magam sem tudnám felsorolni. ♦ Nagy Frigyes gárdájának minden katonáját ismerni akarta s ezért a néhány hetes próbaszolgá- iat után maga elé vezettetett minden uj gránátost, akikhez a következő három kérdőét szokta intézni: — Hány éves vagy? — Mióta szo’gá’ea a gárdában? — Elég jó-e a fizetség s az ellátás? Egy szép szál francia fiú, aki azonban egy ezőt sem tudott németül, jelentkezeti a eorozóbizott- ság előtt & miután mniden tekintetbe© megnyerte a tisztek tetszését, föl is vették a gárdába. A vezényszavakra heteken át külön oktatta őrmestere e szájába rágta azokat a német vá'aszókat ic. amelyeket a királyi rapporton a® uralkodó kérdéseire kell majd adnia. A rapporton Nagy Frigye® kedvtelve nézegette a hatalmas legényt s megkérdezte: — Mióta szolgálsz a gárdánál? A gránátos tört németséggel, de habozás nélkül felelte: — Huszonegy év. A király oeudálkozva nézett rá: — Huszonegy óve?f Hát hány éve® is vagy te tulajdonképpen? — Másfél hónap — hangzott a kategórián* válasz. Nagy Frigyes megcsóválta a fejét óe közelebb' lépett a katonához. — Nézd csak, fiam. itt valamelyikünk úgy látszik. meg van zavarodva, a te eszed ment ed, vagy az enyém? Á gránátos, aki őrölt, hogy végre a harmadik kérdést is megkapta e ezz©] szerencsésen hi’eaett az exoménén, harsogó hangon és látható megkőnDyebbíiléspel jelentette: — Mind a kettői ♦ Az ulrikRtadti svéd királyi nyaraló és parkja messze földön híres látványosság. 1879 nyarán két angolul beszélő igen egyszerűen ö'tözött, de mé'tóságos magatertásn hölgy urálit W a park kapuja előtt egy kocsiból s indult a tágas úton befelé. Kora reggel volt. A kertben, ebei a ki- rá'yl csillád különben 's a legteljesebb egyszerűségbe© w/Ma a nyarat eltölteni. néhol egy létek, csak » fák között látszott egy falusi módra öltő„Jó úgy öregnek lenni, ha az ember gyönyörködik a Halatokban** „A mostani évek művészetét átmenetinek tartom** — mondta a 70 éves Róna József szobrászművész — Hogy került Savoyai Jenő herceg szobra Ferenc József pénzén Zentárói — a Várba? Róna Józsefet, a neves magyar szobrászművészt, jubileuma alkalmából fölkér etslók a pesti sajtó képviselői. Az egyik érdekes interjút alább közöljük: A híres szobrásztriásznak, amelynek Zala, Stróbl és Róna voltak a tagjai, egyike, Róna József most töltötte be hetvenedik esztendejét. Amikor szembeülünk vele, nyomát sem látjuk az évtizedek perjésének: nyugodt, bölcs szavaiban az energia frLssesége feszült. Tele van tervvel, életkeretet-tel. Ez természetes ie nála, hiszen most készítette el Egy csikós nevű szobrát és nemsokára leplezik le Gödöllőn Árpádházi Kálmán hercegről készített müvét. A szobrászat jelenéről beszélgetünk. Élénken szó!: — Főleg a dekoratív szobrászat jövőjét za varja meg a mostani uj építkezési stílus, amely eikszerüseget és egyszerűséget szeret és ugv ■szólván minden díszítést kizár. Tessék ma elhelyezni képet, vagy szobrot az uj alacsony tér foglalat u lakásokban, — a legnehezebb probléma. Bizonyos fokig intim hatású plasztikára kényszerítik ezzel a szobrászt Amikor mi Zaláékkal megkezdtük Magyaror szágon a munkánkat, teljesen idegen levegőbe kerültünk abban az értelemben véve, bogy a sza.lomplasztikát úgyszólván nem ismertek. Novetve folytatja: — Ilyeneket mondottak: „Kérem, én nem csináltathatom meg saját mellszobromat, mert még kinevetnek hiúságom miatt." Hosszas munkával tudtuk csak meggyőzni a publikumot, hogy ha otthonában fölállítja akár magának, akár feleségének, vagy akármelyik hozzátartozójának mellszobrát, ehhez nem kell különösebb emberi nagyságot produkálni — A ma szobrászata? — Talán inkább mondjuk azt, a ma művészete — javítja ki kérdésemet —, mórt nekem az az elvem, hogy művészet csak egy van és csak a kifejezési módja más. A művészet legegyszerűbb kifejezési formája a plasztika. Én nem tartom szerencsésnek az akadémiák specializáló rendszerét, sokkal jobb volt a mühelytec-hnika, amelyben már fiatal korában a mii vészt: Lnek több ágával foglalkozott egyszerre az end>er. A reneszánsz művészei festők, szobrászok és aranyművesek is voltak — például a sok közit! Michelangelo, Leonardo, Verocchio —, sőt a műtermekben remekül muzsikáltak és énekeltek is. Én rendkívül élvezem a zenét. V Szobraimnál, nézés közben mindig bizonyos melódia alakul ki bennem, viszont, ha az Operaházban ülök, egyes melódiákat a plasztika kifejezési nyelvén át is érzek. Természetesen ezt a komplikált érzést nehéz hamarosan megmagyarázni. Átmeneti időnek tartom a mostani éveket a művészet szempontjából, mert tarthatatlan, hogy ma már a jobb művészek is kénytelenek úgyszólván csak a műkereskedőknek dolgozni, kizáróan a megélhetés gondjai miatt. A mi időnkben eleinte teljesen ismeretlen volt Budapesten az eladás fogalma, akkor tisztán müvészetezeretétből dolgoztunk. Tessék csak arra gondolni, hogy tulajdonképpen 1820 táján kezdődött a magyar szobrászat, — Rodin követőiről mi a véleménye? — Szerencsére letűnt a Rodint követők korszaka. Azért mondom szerencsének, mert Rodin nagy és érdekes művész volt, ám olyanfajta tehetség, akit nem lehet sokákr utánozni, éppen- ngy, mint. a festészetben Gauguint, vagy nálunk Ripp1-R0nn.it. Ezek lezárt tehetségek voltak. Utánzóik elvesztették egyéniségüket, anélkül, hogy sikerhez jutottak volna. — Melyik szobrát tartja a legjobbnak? — A Várban Savoyai Jenő herceg lovasszobrát. Közismert ennek a története. Annakidején Zen- ta városa vásárolta meg, de nem tudták kifizetni, mire Ferenc Józsefhez fordultak. A király megnézte a lovasszobor fényképét és azt mondotta, hogy kifizeti, de megtartja magának. tett, ezalimflikaiapoa ember, aiká a® ágakat nyesegette. —» Jöjjön apák ide, jó ember! — ezölt rá az együk hölgy, miire a kertészkedő férfi odasietett e mélyen megemelte a kalapját — A kastélyt moert úgy látszik, nem lakják, nem vezetne benne körül minket? Megkapja a borravalóját! — Nagyon szívesen, én vagyok itt o kertész s mindenhová bevezethetem a hölgyeket Úgy re történt. A derék ember apróra mindent megmutogatott é» meg le magyarázott a hölgyeknek. akik nagyon meg voltait elégedve. Egymás közöt angolul mindenre megjegyzéseket is tettek, miután előbb óvatosan megkérdezték vezetőjüket, liogy órt-o angol nyelven? —- Nem, hölgyeim — letelte ez —• én idevaló vagyok és sojnoe, csak svédül beszélek. A séte végón megkérdezték tőle: — Ml vei! tartozunk a vezetésért? — Oh, semmivel! — Hogy-hogy semmivel? —- Ha minden áron meg akarnak jutalmazni, engedjék meg. hogy megcsókoljam a kezüket, — öd nagyon udvarias ember, kedves kertész ur — mosolyogtak a hölgyek — ugyan mondja meg a nevét! — II. Oszkár Svédország és Norvégia e a gólok és vn ni Iá'ok királya. A két hfltey egy pillanatra zavarba jött, aztán mind a kettőn mély udvari bókot vt’gtak ki s az idősebbik méltóság — tettesen felelte: — Engedje meg Felséged hogy átadjuk fenkölt Anyánknak. Viktória Öfe-Wgéuek, Anglia, Skót. ors/dg és I rínod királynőjének és India osásziír- t Ülőjének üdvttztelétIgy is történt és azóta a Várban álL örvendek, hogy nemcsak Ferenc József mutogatta vendégeinek gyakran, hanem régen Pesten járt amerikaiak még most is emlegetik, ha honfitársaimmal kerülnek össze. — Mivel magyarázza lova&szobrai különös sikerének titkát? — Elsősorban azzal, bogy lovagolni jól kell tudni annak, aki lovasszobrot csináL Másrészt a legnehezebb te vasszobrot csinálni azért, mert nem a ló kell, bogy domináljon a műben, hanem a lovas. Ez a legkényesebb pontja a kérdésnek. Sokan nem bírják megoldani. Savoyai Jenő lovasszobrának készítésénél azért voltam nehéz helyzetben, mert spanyol harci ménen kistermetű embert kellett ábrázolni. Azt a pillanatot választottam ki, amikor a herceg hirtelen megállítja a paripát s ezáltal kifejezem, hogy. a szituációban ő az ur. — Mikor leplezik le a Kálmán hercegről készített szobrot Gödöllőn? — Valószínűen márciusban. Engem érdekel Árpádházi Kálmán herceg alakja, aki, mint ismeretes, IV. Bélának az öccse volt és a tatárok elleni harcnak a vezetését a kezében tartotta s egyetlen volt, aki r 'óhidi ütközetben egy csatában megverte a tatárokat. Ekkor meg is sebesült, később ebbe a sebébe halt bele. Szintén lovasszobor ez, amelynek talapzatán megmintáztam a tatárok elleni harcban elesett két magyarnak: Ugrin kalocsai érseknek és János keresztes vitéznek a figuráját te. Gödöllőn a premontrei rendház előtt, állítják föl a szobrot, mert Kálmán herceg alapította meg először Magyarországon a premontreiek rendházát. Elmondja, hogy korán reggel mindennap a műtermében van most is és dolgozik szakadatlanul. Hetvenéves korában lelkesedéssel beszél a fiatalokról: — Jó úgy öregnek lenni, hogy az ember dolgozik és gyönyörködik a fiatalokban. Sok tehetség van köztük. Hála Istennek, a futó, idegen hatások nem érintették őket, mindegyik a maga lábán jár. Róna, József fiatal maradt hetvenéves korában is. (d. m.) Farsang! naptár Február 7. Rimaszombati járási ipartársulat táncmulatsága. Február 7. Pozsonyban Művészbál a Vigadóban. Február 7. Dunaszerdahely. A Dunaszerda- helyi Atlétikai Club kabaréval egybekötött farsangi munlatsága. Február 7. Komáromban. Diákbál a Kultúrpalotában. Február 8. Komdrombann: A Katolikus Legényegylet Fehér-bálja, Február 12. Prága; A Magyar Akadémikusok Körének a bálja n Rádió pa'ota nagytermében. Február 14-én Kassán: A Kassai A. G. álarcos bálja. Február 14. Magyar diákkisasszouyok bálja Pozsonyban az Atlonban. Február 15. Érsekújvár ott. Érsekújvárt Magyarbál. * bérlőnek, vevőnek, ahol a melléklteiyiségtek akrobata mutatványokra és célzási kísérletekre vannak berendezve, ahol a kávéházban a szemetet gondosan behintik fürészporral, ahol a pincérek sin térszerűen viselkednek, ahol a.z idegent legjobb esetben olybá veszik, mint az egyetemet végzett négert Amerikában, ahol a hotelben nincs csengő és szekrény, ahol há- rom szem olajbogyót és egy kevés retket már éte’fogásnak neveznek, ahol az orvosok eza kálit viselnek, de a tüdőgyulladás kezelését a patikusra bízzák, — van egy másik Franciaország is, s talán mégis csak az lesz az igazi, egy Franciaország, ahol Pascal és Moutaigne születtek, ahol a Dreyfus-per megeshetett, ahol a félholtra vert kis szabót, Almazoffot, ha felhői tan ás, de mégis elő lehetett huzni a börtönből, ahol a makkáisz-külsejü papirkereskedők, kalappal a fejükön, délután olyat mondanak kockázás és pernod-ivás közben a kávéháziban Doumergue úrról, Istenről, aki tudvalevőleg francia nemzetiségű, Clément Vautelről, aki sajnos belga nemzetiségű s igazságról és szabadságról és kapitalizmusról e bolsevizmus- ről s a maguk chdnai fala mögött legalább annyit tudnak Kínáról, mind mifelénk egy sznob, aki elo'vasta az idevágó szakirodalmat, — akik semmit, vagy csak nagyon keveset olvastak, de öt perc alatt meg tudnak érteni s a maguk világképébe be tudnak illeszteni olyan problémákat, mint kollektivizmus, vagy individualizmus, hogy az idegen elszédü] belé, —- egy másik Franciaország, ahol Daudet vígan leírhatja az aktuális kormány el nőkről, hogy' a 'bődbe fia" és nem csukják be, ahol minden-
