Prágai Magyar Hirlap, 1931. február (10. évfolyam, 26-49 / 2543-2566. szám)
1931-02-05 / 29. (2546.) szám
'PRAtGAlMAGtARHIRMP ft^lii-waiirnnrfmnrrntfliTMTrrwntt'MWfWw.rfin-MnniiirimaT immunmi. -m lt>3l február 5, cgfltBrtift. Hodzsánalc nem hisz, Stílusban nem bízik és szkepszissel néz a szlovák egviiftmüködés elé Becsko szlovák szotiáldemokrata képviselő Prága, február 4. Becsko János, a csehszlovák szociáldemokrata párt egyik szlovák képviselője a Robtotnické Novinyben két hosz- szabb cikket irt a szlovenszkód regionális intézet kilátásairól. A szociáldemokrata törvényhozó meglehetős pesszimizmussal tekint Hod- esa alkotásának jövője elé s igen nagy szkepszissel ítéli meg úgy Hodzsa, mint Rázus szerepét. Becsko mindenekelőtt szemrehányást tesz Hodzeának azért, hogy 1925 előtt sohasem jelent meg a szlovák törvényhozók konferenciáin, melyeket ő és Srba volt miniszter hívott vö t egybe. Minden ilyen tanácskozás után az volt az érzésünk, — irja Becsko — hogy határozatainkul a kulisszák mö-gött bizonyos láthatatlan kezek, korrigálják. Ez a körülmény elveszi a bizalmunkat aziránt, ami most akar létesülni. Hozzá kell még tennem azt, — folytatja Becsko, hogy amikor mi szlovák képviselők legelőször egybegyültünk, akkor Tadlánek képviselő kimondta, hogy tanácskozásaink semmit sem érnek, ba olyan fontos tényező, amilyen Hodzsa, velünk ©Hentes álláspontot folai el, nem jön el megbe- ezálésgánkre és nem fejti ki nézetét a szloven- szkói ipar leépítése kérdésében. Ma Hodzsa miniszter ur leszáll a politika és diplomácia magas egéből Szlovensskó földjére, hogy bebizonyítsa, hogy ő hozza az élet- elixirt Szlovenszkó gazdasági élete számára. Ha nem tudnák azt, mi játszódott le a politikai magasságokban és hogy mely indokok késztették a nagyvonalú politikus-diplomatát arra, hogy a ma gyakorlati kérdéseivel foglalkozzék, akkor talán még hinnénk Hod- zsa esetleges őszinteségében. , Másik cikkében Becsko rámutat arra, hogy éppen most vannak előkészítés alatt a vízgazdálkodási, talajjavítóéi alapokról szóló javaslatok és az útalap törvény novellája. Ismeretes előttünk, — mondja — hogy ezeknél a javaslatoknál pénzügyi tekintetben rosszul állunk, de eddig senki sem kezdeményezte, hogy a szlovák parlamenti tényezők közös tanácskozásra gyűljenek egybe. * Ez kétségkívül olyan természetű kérdés, amely egyenesen követeli a föltétel nélküli együttes föllépést a szlovák törvényhozóktól... Mindenki elismeri az együttműködés szükségét. De a gyakorlati tapasztalataink alapján nagy kritikával kell fogadnunk úgy Hodzsát, mint Rá- zixst, akik ma a legtöbbet beszélnek erről az együttműködésről. Rázus képviselő olyan férfi, akit mi, munkások a világháború ideje alatt, .mint költőt, nagyon tiszteltünk. Nem ezól- hatunk azonban ugyanígy róla, mint politikusról. A politika,bn úgy ismertük meg, mint Gon- csárov Oblomovjál, akinek sok a terve, de többje semmije, mindenről beszél, de semmire nem teszi rá a kezét, hogy azt valósággá. változtassa. * Sí’ovenszkónak nincs szüksége ilyen politikára. Itt az őszinte tették poétikájára van szükség, s még őszintébb elhatározásra a közért való munkához. Innen ered a mi bizalmatlanságunk az együttműködés mai kezdeményezőivei szemben. De más okaink is vaunak, hogy bizalmatlansággal nézzük az együttműködés lehetőségét épp azon pártok részéről, melyek a legjobban követelik ezt az együttműködést. Az agrárpárti képviselők közül a regionális intézet megalapítását célzó összejövetelen Hodzsán Időül sei\ki sem vett részt. Ez azért történt, mert senld sem kapott rá meghívást. Hogy bízzunk a pártvezérben, ha a saját párt hívei nem hallgatnak rá, sőt magára hagyják? Avagy talán mi legyünk a süllyedő hajó megmentői? t * És éppen akkor, amikor a szlovenszkói politikti élet tisztaságáról és tárgyilagosságáról van szó? Ezt mégsem kivpahatják tőlünk. A néppártban is teljes a bábéi, a balkéz nem tudja, hogy mit csinál a jobb. Becsko végül kijelenti, hogy a regionális intéBudapcst, február 4. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A képviselő ház mai ülésén Peyer Károly napirend előtt a munkanélküliség kérdésében felszólalt és szóvá tette a csongrádi munkanélküliek tüntetését, amit a rendőrség erélyesen szétoszlatott. Ismertette az ott lefolyt eseményeket. Peyér felszólalásál állandóan nagy zaj kiértei \ Scitovszky belügyminiszter a felszólalásra válaszolva kijelentette, hogy csupán a rendőrség szerepére vonatkozóan óhajt nyilatkozni. A Peyer által felemii lett csongrádi esetnél & rendőrség hiába széli tótja fel a tömeget szétosztásra, a tömeg nem engedelmeskedett. Azután következett be a kardhaszná- lát, de sebesülés nem történt, ügy tudom, hogy Németországban rendszeresítették a vízi fecskendőket a tömeg szétosz- lafására épp akkor, amikor a szociáldemokraták voltak uralmon. A maga részéről tanulmány tárgyává teszi a kérdést és ha a viz- • fecskendők .beválnak, alk-a1 mázni fogják, óriási zaj tör ki a baloldalon/ „Munkát* kenyeret adjatok" _ kiáltozták a szociáldemokraták. Scitovszky nagy zajban folytatja beszédét: — Ha a vizi fecskendőkkel ugyanazt az eredményt érhetjük el, mint karddal, vagy esetleg golyóval, akkor sokkal humánusabb... A belügyminiszter a nagy zajban nem tudja tovább folytatni beszédét. Amikor a zaj valamennyire Iecsiilapulffc, Scitovszky Kjölenti, hogy megérti a tömegek elkeseredését és ő Volt az első, aki a kormányban indítványozta, . hogy a munkanélküliek helyzetén sürgősen enylitsenek. . Ezután Ernszí Sándor népjóléti miniszter szólalt föl, aki elmondotta, hogy jelentéseket kapott, amelyek szerint Szeged, Csongrád és Dorozsma vidékén agitátorok izgatnak a rend ellen. A szociáldemokratákat és mindenkit ebben az országban arra kér, hogy akármilyen súlyos is a helyzet, a rend fönntartása, legyen a legfontosabb szempont éis ne zavartassák meg a. nemzet élte. — Munkaalkalom legyen, — kiáltják & szociáldemokraták. Majd a zaj elükével folytatták a kartell jár .vaslat vitáját. Budapest, február 4. (Budapesti szerkesztőségünk telefon jelentése.) A szociáldemokrata képviselők levelet intéztek Berzeviczy Alberthoz, az interparlamentáris unió magyar,jOso-1 portjának elnökéhez, akit arra kértek, hogy nyiltakozlassa ki álláspontját a titkos választójog kérdéséiben. A szociáldemokraták egyben közölték azt is, hogy amennyiben ez az állásfoglalás nem volna kedvező, kénytelenek volnának kilépni az unióból. Berzeviczy válaszában azt hangoztatta, hogy érthetetlen előtte a szociáldemokraták magatartása, miután a A Náthaláz mindenütt félelmetesen terjed, legyen tehát elővigyázatos! Az első jel: igen heves nátha A Formán, amely k linikailag ki van próbálva, az összes orvosok véleménye szerint a legideálisabb és legjobb nátha elleni szer. A Formán náthaláznál kitünően bevált. Minden gyógyszertárban és drogériában .kapható. Egy doboz ára 5 Ke. A Formán hatása biztos! zetet a polgárság, a politikusok és & szakemberek legszélesebb együttműködésére keld alapozni s ezen az alapon az ő pártja is hajlandó az együttműködésre. magyar csoport már egy Ízben kinyilatkoztatta elvi álláspontját a titkos választójog mellett és semmi szükségét nem látja annak, hogy ezt újból megismételje. A szociáldemokratákat nem elégíti ki Berzeviczy válasza és a szociáldemokrata képviselők valószínűleg kilépnek az interparlamentáris unió magyar csoportjából. A cseh agrárpárt a genfi vámbékérfil kér fölvilá- gositást Kertestől Prága, február 4. A cseh agrárpárt parlamenti klubja fölkérte Benes külügyminisztert és Dostalek kőzmunkaügyi minisztert, hogy hívjanak egybe egy értekezletet, amelyen a külügyminiszter a genfi vámbékéről referáljon. A vámbékéhez, amely egy évre szól, ugyanis hosszas késlekedés után Csehszlovákia is csatlakozott s most az agráriusok arra nézve kérnek felvilágosítást, hogy ez a vámbéke a csehszlovákiai vámtörvényekkel nem ellenkezik-e. ■Ili . mm mm i ■■ ■■ Bukrrestben fog ülésezni az agrárálfamok értekezletének előkészítésére kiküldött bizottság Bukarest, február 4. A konnAny e’-iiafcárosta, hogy február 15-re Bukíureaibe össoehivja tz agráré Mérnök genfi értekezletének eWkámrtéHére kiküldött ÉBakértő-braotltfág tagijait. A biraoMságban képviselve les® Bulgária, Esztonsaság, Magyarorazág. Lettország, Lengyelország, Románia, Csehszlovákia és Jugoszlávia. iMMimaüinBiwanmEffimaEBgaraaaeaBíjgBB Ériek Mária Remarque regénye (Copyright by 0 Feature Syndicate and by Prágai Magyar Hírlap. — Utármywn^ kivonatosan is tilos.) (40) — Hogyne, föltétlenül. Itt vannak ezek a csinos kis ampullák, nos, hát most féleszlen- deig injekciózás következik. Akkor majd meglátjuk a többit. Talán nem Is kell semmi más. A luesz ma gyógyítható. Luesz — undok szó, úgy hangzik, mintha vékony, fekete kígyó volna. — A harctéren kapta? — kérdezi az orvos Ludwig bólint. — Miért nem kezeltette magát rögtön? — Nem tudtam, hogy mi. Hiszen azelőtt Fobse beszéltek előliünk ilyesmiről. Aztán meg csak jóval később jött és ártalmatlannak látszott és magától elmúlt Az orvos a fejét csóválja. — Ja, az érem hátlapja — mondja odavetve. Legszívesebben fejéhez vágnám a mikroszkópot. Mit sejti ez az alak. mi az. háromnapi szabadságra Brüsszelbe menni és a tölcsérekből, okádékból, sennyböl éc vérből az esti vonattal a városba érkezni ahol uccák, lámpák, fények, boltok és nők vannak, igazi hotelszobák és fehér fürdőkádak, amelyekben pancsolhat és lekaparhatja a piszkát az ember és halk zene szól és terasszok vannak és hűvös és nehéz bor, mit sejt ez az alak itt abból a varázsból, amellyel az esti szürkület kék köde betölti a lelket irlózal és irtózat között egy ilyen keskeny kis pillanatban — olyan az, mint mikor meghasad a felhő, mint mikor halál és halál között egy rövid szünetben vadul felsikolt az élet. Ki tudja, néhány nap múlva nem csüngök, nem ordítok, nem halok-e szomjan, nem gebedek-e meg wéttépett csontokkal a drótakadályban; •— Fordította: Szabó Lőrinc még egy kortyot a nehéz borból, még egy mély léiekzetvételt, még egy pillantást az omló színeknek, álmoknak, nőknek ebbe a valószerűtlen világába, izgató suttogásnak és szavaknak a világába, amelyek alatt fekete szökőkút Iá változik a vér, amelyek alatt a szenny, düh és reménytelenség évei elolvadnak és emlékek és vágyak édes. daloló örvényévé válnak, ki bir ennek a ragyogásnak és izzásnak ellenállni — holnap megint őrjöngve robajlik felénk a halál, kézigránátok, kavernák, gyujtórakéták, őrállás, roham, — de most még itt ez a bársonyos bőr, illatos és úgy hiv, mint maga az élet, még megfoghatatlanul hiv, megzavaró árnyak a nyakban, puha karok, sistereg és villámlik és zuhan és árad, kigyullad a menny... de ki gondol ilyenkor még arra hegy ebben a suttogásban és csalogatásban és illatban és bőrben ott lehet a másik, leselkedve, megbújva, lo- pózva, várakozva, luesz... ki tudja és ki ikarja tudni, egyáltalán ki gondol túl a mán, holnap már talán rég meghaltunk... átkozott a háború, amely megtanított rá, hogy csak a pillanatot nézzük és akarjuk. — És most? — kérdezi Ludwig. — Megkezdeni, mihelyt lehet. — Tehát azonnal. Én addig kimegyek a váróba és össze tépek néhány füzet Wochét, amelyben csak úgy tündökölnek a parádék, győzelmek és háború ittas papok velős mondásai. Jön Ludwig. — Menj el egy másik orvoshoz Is, ez itt biztos, hogy nem ért hozzá. Dunsztja sincs. Ludwig fáradtan legyint és szótlanul megyünk le a lépcsőn. Lent, az arcát elfordítva, hirtelen Így szól: r- Vwizontíátásra. < * Felnézek. A lépcső karfájához dől és zseb- redugott kezét görcsösen ököl beszorítja. — Mi lelt? — kérdezeon ijedten. — Kimegyek — válaszol. — Akkor legalább add a praclidat —- mondom csodálkozva. Reszket a szája, amikor felel: — Nem nagyon lehet kedved hozzámérai, most.., hogy ... Riadtan és véznán áll a karfánál, ugyanazzal a tartással, amellyel a lövészárok oldalához szokott támaszkodni, az arca szomorú és a szemét lesüti, .... ., ’.{ — Ej, Ludwig, Ludwig, mi nem lesz itt belőlünk! Hogy én ne érjek, ne nyúljak hozzád? Te kaffer, te buta állat, dehogy nem nyúlok hozzád, százszor Is hozzád nyúlok! — Valahogy magával sodor valami, a miden- ségit, most már ordilok is, én szamár és átfogom a vállát és magamhoz szorítom és érzem, hogy reszket. — Ludwig, marhaság az egész és talán én is megkaptam, nyugodj meg, majd rendbehoz mindent a szemüveges kígyó odafent — és Ludwig csak reszket és én szorosan átölelve tartom. III. 1. Wesslig birtoka a falun kívül van. Szép, öreg tanya, magas fákkal, pajtákkal és nagy ólakkal. A konyhába megyek, ahol egy lány magasra tűzött szoknyában éppen ablakot tisztit. — Wesslingné asszonnyal szeretnék beszélni — szólok fel hozzá és mosolygok, inért a lány csinos és tetszik. — Igenis — mondja a lány és lejön. — IIol találhatom? — kérdezem. — Én vagyok — válaszol. Meghökkenve nézek rá. Nyers, kemény parasztasszonyt váriam. De most birlelen eszembe jut, hogy Wessling mindössze harmincéves volf. Csak azon csodálkozom, hogy Heinrich nem verte nyomorékká a fényképészt; — mert az a kép, amelyet mindig a zsebében hordott, sokkal öregebbnek mutatta a feleségét. Az asszony nyilván észrevette, hogy meglepődöm; mert elpirul s megoldja és leereszti a szoknyáját. — Egy században szolgáltam Heinrichhel —- mondom és attól tartok, hogy no, moat megindul a sirás. Az asszony azonban, hálaistennek, nyugodt marad és betessékel a szobába. Ott le kell ülnöm, ő maga állva marad előttem. — Nem ülne le maga is? — kérdezem, aggódva, hogy később talál elájulni. Ülve köny- nyebb ilyesmit elviselni. De az asszony tovább áll. — Heinrich megbízott, hoy hozzam el az üdvözletét, meg néhány apróságot — mondom. — Könnyű halála volt. Azzal kibogozom a madzagot és egyenkint odaadom a levél tárcát, az órát, a bicskát, meg a pénzt. Wesslingné átveszi. Egy idő múlva csendesen megszólal: — Jó ember volt — Bizony, jó ember volt — moudom én is és valami szorongatja a torkomat. Felállók és az ablakhoz megyek. Az ólból éppen egy disznót hajtanak ki; a hátsó lábán kötél van. Biztosan leölni viszik. — Mindnyájan szerettük, Wesslingné a<sz- szony. A nő csendesen bólint Jobban tartja magát, mint hittem. —- Már régóta házasok voltak? — kérdezem, hogy áthidaljam a csendet. — Mikor bevonult, akkor esküdtünk. A mindenségit, gondolom, hisz akkor ezek csak azt a néhány bét szabadságot töltötték együtt. Nagyon súlyos eset. — Kár — • mondom és zavarba jövők amiért nem jut okosabb az eszembe. — Olyan nagy ideje már, hogy nem volt itthon — felel az asszony. — Ha jól tudom, utoljára egy esztendeje —• próbálok visszaemlékezni, — Egy esztendeje — mondja Wesslingné és hozzáteszi:»— És hát igy olyan volt, mintha már egy éve meghalt volna. a szotiáldemokraták a magyar képviselőházban^a csongrádi munkanélküli VISSZA A HÁBORÚBÓL