Prágai Magyar Hirlap, 1931. február (10. évfolyam, 26-49 / 2543-2566. szám)

1931-02-05 / 29. (2546.) szám

'PRAtGAlMAGtARHIRMP ft^lii-waiirnnrfmnrrntfliTMTrrwntt'MWfWw.rfin-MnniiirimaT immunmi. -m lt>3l február 5, cgfltBrtift. Hodzsánalc nem hisz, Stílusban nem bízik és szkepszissel néz a szlovák egviiftmüködés elé Becsko szlovák szotiáldemokrata képviselő Prága, február 4. Becsko János, a csehszlo­vák szociáldemokrata párt egyik szlovák kép­viselője a Robtotnické Novinyben két hosz- szabb cikket irt a szlovenszkód regionális in­tézet kilátásairól. A szociáldemokrata törvény­hozó meglehetős pesszimizmussal tekint Hod- esa alkotásának jövője elé s igen nagy szkep­szissel ítéli meg úgy Hodzsa, mint Rázus szere­pét. Becsko mindenekelőtt szemrehányást tesz Hodzeának azért, hogy 1925 előtt sohasem je­lent meg a szlovák törvényhozók konferenciá­in, melyeket ő és Srba volt miniszter hívott vö t egybe. Minden ilyen tanácskozás után az volt az érzésünk, — irja Becsko — hogy határozatainkul a kulisszák mö-gött bizonyos láthatatlan kezek, korrigálják. Ez a körülmény elveszi a bizalmunkat aziránt, ami most akar létesülni. Hozzá kell még ten­nem azt, — folytatja Becsko, hogy amikor mi szlovák képviselők legelőször egybegyültünk, akkor Tadlánek képviselő kimondta, hogy ta­nácskozásaink semmit sem érnek, ba olyan fontos tényező, amilyen Hodzsa, velünk ©Hen­tes álláspontot folai el, nem jön el megbe- ezálésgánkre és nem fejti ki nézetét a szloven- szkói ipar leépítése kérdésében. Ma Hodzsa miniszter ur leszáll a politika és diplomácia magas egéből Szlovensskó föld­jére, hogy bebizonyítsa, hogy ő hozza az élet- elixirt Szlovenszkó gazdasági élete számára. Ha nem tudnák azt, mi játszódott le a po­litikai magasságokban és hogy mely indokok késztették a nagyvonalú politikus-diplomatát arra, hogy a ma gyakorlati kérdéseivel fog­lalkozzék, akkor talán még hinnénk Hod- zsa esetleges őszinteségében. , Másik cikkében Becsko rámutat arra, hogy éppen most vannak előkészítés alatt a vízgaz­dálkodási, talajjavítóéi alapokról szóló javasla­tok és az útalap törvény novellája. Ismeretes előttünk, — mondja — hogy ezeknél a javas­latoknál pénzügyi tekintetben rosszul állunk, de eddig senki sem kezdeményezte, hogy a szlo­vák parlamenti tényezők közös tanácskozás­ra gyűljenek egybe. * Ez kétségkívül olyan természetű kérdés, amely egyenesen követeli a föltétel nélküli együttes föllépést a szlovák törvényhozóktól... Minden­ki elismeri az együttműködés szükségét. De a gyakorlati tapasztalataink alapján nagy kriti­kával kell fogadnunk úgy Hodzsát, mint Rá- zixst, akik ma a legtöbbet beszélnek erről az együttműködésről. Rázus képviselő olyan fér­fi, akit mi, munkások a világháború ideje alatt, .mint költőt, nagyon tiszteltünk. Nem ezól- hatunk azonban ugyanígy róla, mint politikus­ról. A politika,bn úgy ismertük meg, mint Gon- csárov Oblomovjál, akinek sok a terve, de többje semmije, mindenről beszél, de sem­mire nem teszi rá a kezét, hogy azt valóság­gá. változtassa. * Sí’ovenszkónak nincs szüksége ilyen politiká­ra. Itt az őszinte tették poétikájára van szük­ség, s még őszintébb elhatározásra a közért va­ló munkához. Innen ered a mi bizalmatlansá­gunk az együttműködés mai kezdeményezőivei szemben. De más okaink is vaunak, hogy bi­zalmatlansággal nézzük az együttműködés le­hetőségét épp azon pártok részéről, melyek a legjobban követelik ezt az együttműködést. Az agrárpárti képviselők közül a regionális intézet megalapítását célzó összejövetelen Hodzsán Időül sei\ki sem vett részt. Ez azért történt, mert senld sem kapott rá meghívást. Hogy bízzunk a pártvezérben, ha a saját párt hívei nem hallgatnak rá, sőt magára hagy­ják? Avagy talán mi legyünk a süllyedő hajó megmentői? t * És éppen akkor, amikor a szlovenszkói politi­kti élet tisztaságáról és tárgyilagosságáról van szó? Ezt mégsem kivpahatják tőlünk. A néppártban is teljes a bábéi, a balkéz nem tudja, hogy mit csinál a jobb. Becsko végül kijelenti, hogy a regionális inté­Budapcst, február 4. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) A képviselő ház mai ülésén Peyer Károly napirend előtt a munkanélküliség kérdésében felszólalt és szóvá tette a csongrádi munkanélküliek tüntetését, amit a rendőrség erélyesen szét­oszlatott. Ismertette az ott lefolyt eseményeket. Peyér felszólalásál állandóan nagy zaj kiértei \ Scitovszky belügyminiszter a felszólalásra válaszolva kijelentette, hogy csupán a rend­őrség szerepére vonatkozóan óhajt nyilatkoz­ni. A Peyer által felemii lett csongrádi eset­nél & rendőrség hiába széli tótja fel a tömeget szétosztásra, a tömeg nem engedelmeske­dett. Azután következett be a kardhaszná- lát, de sebesülés nem történt, ügy tudom, hogy Németországban rendszere­sítették a vízi fecskendőket a tömeg szétosz- lafására épp akkor, amikor a szociáldemokra­ták voltak uralmon. A maga részéről tanul­mány tárgyává teszi a kérdést és ha a viz- • fecskendők .beválnak, alk-a1 mázni fogják, óriási zaj tör ki a baloldalon/ „Munkát* kenyeret adjatok" _ kiáltozták a szociál­demokraták. Scitovszky nagy zajban folytatja beszédét: — Ha a vizi fecskendőkkel ugyanazt az eredményt érhetjük el, mint karddal, vagy esetleg golyóval, akkor sokkal humánusabb... A belügyminiszter a nagy zajban nem tudja tovább folytatni beszédét. Amikor a zaj vala­mennyire Iecsiilapulffc, Scitovszky Kjölenti, hogy megérti a tömegek elkeseredését és ő Volt az első, aki a kormányban indítványozta, . hogy a munkanélküliek helyzetén sürgősen enylitsenek. . Ezután Ernszí Sándor népjóléti miniszter szólalt föl, aki elmondotta, hogy jelentéseket kapott, amelyek szerint Szeged, Csongrád és Dorozsma vidékén agi­tátorok izgatnak a rend ellen. A szociáldemokratákat és mindenkit ebben az országban arra kér, hogy akármilyen súlyos is a helyzet, a rend fönntartása, legyen a legfon­tosabb szempont éis ne zavartassák meg a. nem­zet élte. — Munkaalkalom legyen, — kiáltják & szo­ciáldemokraták. Majd a zaj elükével folytatták a kartell jár .vaslat vitáját. Budapest, február 4. (Budapesti szerkesztő­ségünk telefon jelentése.) A szociáldemokrata képviselők levelet intéztek Berzeviczy Albert­hoz, az interparlamentáris unió magyar,jOso-1 portjának elnökéhez, akit arra kértek, hogy nyiltakozlassa ki álláspontját a titkos válasz­tójog kérdéséiben. A szociáldemokraták egy­ben közölték azt is, hogy amennyiben ez az állásfoglalás nem volna kedvező, kénytelenek volnának kilépni az unióból. Berzeviczy vála­szában azt hangoztatta, hogy érthetetlen előtte a szociáldemokraták magatartása, miután a A Náthaláz mindenütt félelmetesen terjed, legyen tehát elővigyázatos! Az első jel: igen heves nátha A Formán, amely k linikailag ki van próbálva, az összes orvosok véle­ménye szerint a legideáli­sabb és legjobb nátha el­leni szer. A Formán nátha­láznál kitünően bevált. Minden gyógyszertárban és drogériában .kapható. Egy doboz ára 5 Ke. A Formán hatása biztos! zetet a polgárság, a politikusok és & szakembe­rek legszélesebb együttműködésére keld ala­pozni s ezen az alapon az ő pártja is hajlandó az együttműködésre. magyar csoport már egy Ízben kinyilatkoztatta elvi álláspontját a titkos választójog mellett és semmi szükségét nem látja annak, hogy ezt újból megismételje. A szociáldemokratákat nem elégíti ki Berzeviczy válasza és a szociál­demokrata képviselők valószínűleg kilépnek az interparlamentáris unió magyar csoportjá­ból. A cseh agrárpárt a genfi vámbékérfil kér fölvilá- gositást Kertestől Prága, február 4. A cseh agrárpárt parla­menti klubja fölkérte Benes külügyminisz­tert és Dostalek kőzmunkaügyi minisztert, hogy hívjanak egybe egy értekezletet, ame­lyen a külügyminiszter a genfi vámbékéről referáljon. A vámbékéhez, amely egy évre szól, ugyanis hosszas késlekedés után Cseh­szlovákia is csatlakozott s most az agráriusok arra nézve kérnek felvilágosítást, hogy ez a vámbéke a csehszlovákiai vámtörvényekkel nem ellenkezik-e. ■Ili . mm mm i ■■ ■■ Bukrrestben fog ülésezni az agrárálfamok értekezle­tének előkészítésére kiküldött bizottság Bukarest, február 4. A konnAny e’-iiafcárosta, hogy február 15-re Bukíureaibe össoehivja tz agráré Mé­rnök genfi értekezletének eWkámrtéHére kiküldött ÉBakértő-braotltfág tagijait. A biraoMságban képvisel­ve les® Bulgária, Esztonsaság, Magyarorazág. Lett­ország, Lengyelország, Románia, Csehszlovákia és Jugoszlávia. iMMimaüinBiwanmEffimaEBgaraaaeaBíjgBB Ériek Mária Remarque regénye (Copyright by 0 Feature Syndicate and by Prágai Magyar Hírlap. — Utármywn^ kivonatosan is tilos.) (40) — Hogyne, föltétlenül. Itt vannak ezek a csinos kis ampullák, nos, hát most féleszlen- deig injekciózás következik. Akkor majd meglátjuk a többit. Talán nem Is kell semmi más. A luesz ma gyógyítható. Luesz — undok szó, úgy hangzik, mintha vékony, fekete kígyó volna. — A harctéren kapta? — kérdezi az orvos Ludwig bólint. — Miért nem kezeltette magát rögtön? — Nem tudtam, hogy mi. Hiszen azelőtt Fobse beszéltek előliünk ilyesmiről. Aztán meg csak jóval később jött és ártalmatlannak látszott és magától elmúlt Az orvos a fejét csóválja. — Ja, az érem hátlapja — mondja oda­vetve. Legszívesebben fejéhez vágnám a mikro­szkópot. Mit sejti ez az alak. mi az. három­napi szabadságra Brüsszelbe menni és a töl­csérekből, okádékból, sennyböl éc vérből az esti vonattal a városba érkezni ahol uccák, lámpák, fények, boltok és nők vannak, igazi hotelszobák és fehér fürdőkádak, amelyek­ben pancsolhat és lekaparhatja a piszkát az ember és halk zene szól és terasszok vannak és hűvös és nehéz bor, mit sejt ez az alak itt abból a varázsból, amellyel az esti szürkü­let kék köde betölti a lelket irlózal és irtózat között egy ilyen keskeny kis pillanatban — olyan az, mint mikor meghasad a felhő, mint mikor halál és halál között egy rövid szü­netben vadul felsikolt az élet. Ki tudja, né­hány nap múlva nem csüngök, nem ordítok, nem halok-e szomjan, nem gebedek-e meg wéttépett csontokkal a drótakadályban; •— Fordította: Szabó Lőrinc még egy kortyot a nehéz borból, még egy mély léiekzetvételt, még egy pillantást az omló színeknek, álmoknak, nőknek ebbe a valószerűtlen világába, izgató suttogásnak és szavaknak a világába, amelyek alatt fekete szökőkút Iá változik a vér, amelyek alatt a szenny, düh és reménytelenség évei elolvad­nak és emlékek és vágyak édes. daloló ör­vényévé válnak, ki bir ennek a ragyogásnak és izzásnak ellenállni — holnap megint őr­jöngve robajlik felénk a halál, kézigránátok, kavernák, gyujtórakéták, őrállás, roham, — de most még itt ez a bársonyos bőr, illatos és úgy hiv, mint maga az élet, még megfog­hatatlanul hiv, megzavaró árnyak a nyakban, puha karok, sistereg és villámlik és zuhan és árad, kigyullad a menny... de ki gondol ilyenkor még arra hegy ebben a suttogás­ban és csalogatásban és illatban és bőrben ott lehet a másik, leselkedve, megbújva, lo- pózva, várakozva, luesz... ki tudja és ki ikarja tudni, egyáltalán ki gondol túl a mán, holnap már talán rég meghaltunk... átko­zott a háború, amely megtanított rá, hogy csak a pillanatot nézzük és akarjuk. — És most? — kérdezi Ludwig. — Megkezdeni, mihelyt lehet. — Tehát azonnal. Én addig kimegyek a váróba és össze té­pek néhány füzet Wochét, amelyben csak úgy tündökölnek a parádék, győzelmek és háború ittas papok velős mondásai. Jön Ludwig. — Menj el egy másik orvoshoz Is, ez itt biztos, hogy nem ért hozzá. Dunsztja sincs. Ludwig fáradtan legyint és szótlanul me­gyünk le a lépcsőn. Lent, az arcát elfordítva, hirtelen Így szól: r- Vwizontíátásra. < * Felnézek. A lépcső karfájához dől és zseb- redugott kezét görcsösen ököl beszorítja. — Mi lelt? — kérdezeon ijedten. — Kimegyek — válaszol. — Akkor legalább add a praclidat —- mon­dom csodálkozva. Reszket a szája, amikor felel: — Nem nagyon lehet kedved hozzámérai, most.., hogy ... Riadtan és véznán áll a karfánál, ugyan­azzal a tartással, amellyel a lövészárok olda­lához szokott támaszkodni, az arca szomorú és a szemét lesüti, .... ., ’.{ — Ej, Ludwig, Ludwig, mi nem lesz itt belőlünk! Hogy én ne érjek, ne nyúljak hoz­zád? Te kaffer, te buta állat, dehogy nem nyúlok hozzád, százszor Is hozzád nyúlok! — Valahogy magával sodor valami, a miden- ségit, most már ordilok is, én szamár és át­fogom a vállát és magamhoz szorítom és érzem, hogy reszket. — Ludwig, marhaság az egész és talán én is megkaptam, nyugodj meg, majd rendbehoz mindent a szemüveges kígyó odafent — és Ludwig csak reszket és én szorosan átölelve tartom. III. 1. Wesslig birtoka a falun kívül van. Szép, öreg tanya, magas fákkal, pajtákkal és nagy ólakkal. A konyhába megyek, ahol egy lány magasra tűzött szoknyában éppen ablakot tisztit. — Wesslingné asszonnyal szeretnék be­szélni — szólok fel hozzá és mosolygok, inért a lány csinos és tetszik. — Igenis — mondja a lány és lejön. — IIol találhatom? — kérdezem. — Én vagyok — válaszol. Meghökkenve nézek rá. Nyers, kemény pa­rasztasszonyt váriam. De most birlelen eszembe jut, hogy Wessling mindössze har­mincéves volf. Csak azon csodálkozom, hogy Heinrich nem verte nyomorékká a fényké­pészt; — mert az a kép, amelyet mindig a zsebében hordott, sokkal öregebbnek mutat­ta a feleségét. Az asszony nyilván észrevette, hogy meglepődöm; mert elpirul s megoldja és leereszti a szoknyáját. — Egy században szolgáltam Heinrichhel —- mondom és attól tartok, hogy no, moat megindul a sirás. Az asszony azonban, hálaistennek, nyu­godt marad és betessékel a szobába. Ott le kell ülnöm, ő maga állva marad előttem. — Nem ülne le maga is? — kérdezem, ag­gódva, hogy később talál elájulni. Ülve köny- nyebb ilyesmit elviselni. De az asszony to­vább áll. — Heinrich megbízott, hoy hozzam el az üdvözletét, meg néhány apróságot — mon­dom. — Könnyű halála volt. Azzal kibogozom a madzagot és egyenkint odaadom a levél tárcát, az órát, a bicskát, meg a pénzt. Wesslingné átveszi. Egy idő múlva csendesen megszólal: — Jó ember volt — Bizony, jó ember volt — moudom én is és valami szorongatja a torkomat. Felál­lók és az ablakhoz megyek. Az ólból éppen egy disznót hajtanak ki; a hátsó lábán kötél van. Biztosan leölni viszik. — Mindnyájan szerettük, Wesslingné a<sz- szony. A nő csendesen bólint Jobban tartja ma­gát, mint hittem. —- Már régóta házasok voltak? — kérde­zem, hogy áthidaljam a csendet. — Mikor bevonult, akkor esküdtünk. A mindenségit, gondolom, hisz akkor ezek csak azt a néhány bét szabadságot töltötték együtt. Nagyon súlyos eset. — Kár — • mondom és zavarba jövők ami­ért nem jut okosabb az eszembe. — Olyan nagy ideje már, hogy nem volt itthon — felel az asszony. — Ha jól tudom, utoljára egy esztendeje —• próbálok visszaemlékezni, — Egy esztendeje — mondja Wesslingné és hozzáteszi:»— És hát igy olyan volt, mint­ha már egy éve meghalt volna. a szotiáldemokraták a magyar képviselő­házban^a csongrádi munkanélküli VISSZA A HÁBORÚBÓL

Next

/
Oldalképek
Tartalom