Prágai Magyar Hirlap, 1931. február (10. évfolyam, 26-49 / 2543-2566. szám)
1931-02-04 / 28. (2545.) szám
6 19B1 február 4, »wpí*. Beteg a tehén A bártfai erdőből Rodin műtermébe és az óceán sziget-börtönébe Erzsébet királynő előtt rajzolgatta a sáresi fákat óvodás korában Zádory Oszkár, a nagysevü magyar szobrász, aki a bábomban önként ment infernáltságba a magyar foglyok közé — A három Finta szobrász sorsa Budapest, február 3. Regényes éltetői család tagja a Párásban [huszonöt esztendeje élő Zádory Oszkár szobrászművész, aki néhány napja Budapesten tartózkodik. Igazi neve Finta Gergely, öccse az Amerikában dolgozó Fimía Sándor szobrásznak. Még a romantika világában vágott neki a ezajnaparti művé savi tágnak, de lelkének ezt a humoros szánét később is megőrizte, mert — noha Rodin közbenjárására a franciák nem bántották a világháború idején — önként vonult az internáltak közé az Atlanti óceán egyik szigetének, a Noir- moutbier-nek ósdi kazamatájába és öt éven át szenvedett a többi magyarokkal együtt a börtönélet szigorúságában. Az Atlanti óceán szigetének börtönében Budapesten feltűnést keltett egyik kiállítása, amelyet a háború után tartott. Csontokból ki far agó tő szobrokat és reliefeket mutatott be és ezeknek a csontoknak az volt az érdekessége, hogy ötéves intemálísága alatt a konyháról elkért, húslevesben főtt csontokat faragta ki tolikéssel a fogságban. Maga s termetű, lobogó, hossznszakállu férői. Miár külseje is figyelmeztet, hogy nem mindennapi ember. Most becsénél lakik, Finía Sámuel Bajza-uocai műtermében, mert a harmadik Finta is vésővel keresi a kenyerét. Zádory, aki Rodin és Jules Desbois oldalán dolgozott, elmondja, hogyan jutott arra a gondolatra, hogy állandóan Párásban élő szobrász legyen. — A Finta-családban valamikor híres közéleti előkelőségek voltaik. Lenyomoztam századokra visszamenőleg. Tűnődtem sokáig, •miként történhetett, hogy famíliánk hírneve lealkonyodott. Én kisgyerek koremban mint kanászbojtár kezdtem és elhatároztam már tizenhárom éves fővel, hogy a Fiinta-családot újból felvirágoztatom. Nagyváradon Dick néni óvodájában én csináltam a legszebb szobrokat homokból — így lettem óvodás létemre szobrász — s aztán ment, ha verejtékeztem is utóbb ... A bártfai erdőben egyszer Erzsébet királyné is megnézte, amikor egy terebélyes fát próbáltam lerajzolni. — Hol kezdődött az érvényesülése? — Amikor Rodin mellett dolgozhattam, később pedig Jules Desboisnáh A világháború kitörésekor minden internáltat az Atlanti öcsén szigeteire vittek, de engem Rodin protekciója megmentett. — És miért jelentkezett önként, hogy zárják, be az internáltak közé? Hangjában még mindig a régi türelmetlen- ség feszül: — Tömegesen jöttek belgák Párásba és nem bírtam ki, hogy egyes franciákkal együtt folytonosan olyan kijelentéseket tettek, hogy néhány hét és vége van a németeknek. Meg aztán rossz szemmel nézték azt is, hogy velem kivételt tettek- Erre 1915-ben, noha a művész kolónia erőszakkal akart viszr sze tartani, bevonultam Noirmouihier szigetére önkéntes interné-inak, ahol együtt voltaim Ki u n ez A la d árral. A7, ócska várépület egyik mesterigerendájából faragtam ki ezt a Mater Dolorosát... Mindjárt meg is mutatja a francia lovag- vár gerendái álból készült szobrot. A foglyok szenvedései — itt még elég jő dolgunk volt. Néha ki- mebettünk egy héten egyszer a szigetre. Láthattunk mezőt, fákat... Egyszer egy Köpd ovira nevű magyart, aki valami szabály- tailanségot csőn ált, a falhoz áldi toltak azzal, hogy ki végzik. Fel is vonult a szakasz fegyveresen, de a magyar fin kigombolta az inget és úgy kiabált feléjük. Ez imponált, noha rr>i ké-aőbb megtudtuk, hogy csak ik- A''-bő! játszották meg a ki végzési aktust. , Ké'Abb átvitték a La Manche-csatorna SaiinJt Vaiast la Hougue szigetén lévő erődbe, ahol már fegyencéletünk volt és bizony megszenvedtünk, mint a közönséges bűnösök. Desbois többször küldött pénzt. Általában véve a hálboru alatt 1 iberalisabban gondolkoztak a francia művészek, de a fegyverszünet után elragadta őket is a győzelmi mámor, bizony ma már óvatosabbak. Elmondja Zádory, hogy a boulognei erdőben a Rue Du-pavii.ilon 4. szám alatt van a műterme. Mielőtt kiment volna Párásba, dolgozott a Halászbástyán. Egyik alföldi városban ő mintázta a Kossuth Lajos-szobrot; négy óriási angyalt faragott a nagyváradi barátok templomtornyára, valamint ő készítette a montireáli igazságügyi palota tizennyolc figurás bronzba púját is. Most lesz párisban a jubiláns kiállítása, de előbb Budapesten akarja bemutatni a francia metropolisban készült munkáit. A magyar sporigyözeimeh és a franciák — Huszonöt, esztendős párisi tartózkodása alatt hogyan látta a franciák érdeklődését a magya r okkal szemben ? Nevet. — őszinte legyek? Amióta a háború után divatba jöttek a futballmeccsek, azóta ismerik alaposabban a magyarokat. Mindent a sportnak köszönhetünk. Élveztem, ha valamilyen nemzetközi magyar sportgyő- zelem alkalmával szidtak bennünket és ingerülten kérdezték tőlem: kik ezek a magyarok?! Ilyenkor aztán előléptünk, magyaráztunk s valóban feszült érdeklődéssel hallgatták. Megbecsülhetetlen a futballmeccs ... — Páriában még mindig tart a festő-szob- rász-invázió? Van-e- valami változás, Berlin nem konkurrát-e eze-n a ponton? —; Szó sincs róla. A külföldi festők, szob' r ász ok még mrndiig Párils mellett tartanak ki. Egyszerű az oka. Párás szívesen tátja a szegény embert is. A kevéspénzü idegem ott megalázkodás nélkül űrként ülhet bárhol. Eltekintve attól, hogy Berlin drága, ez a szellem a német fővárosban nincs meg. Viszont a francia festők kétségbeesettem állapították meg, hogy a sok tehetségtelen külföldi néhány frankért adta el kereskedőknek képeit és ez annyira leszorította az árakat, hogy a nagy beérkezetteken kívül alig bir más eladni. ‘ A másik Finta — Mit csinál Finta Sándor Amerikában? — Az egyik egyetemen esztétikát tanít, de készül ő is haza. Tűrkevén, szülőföldemen múzeumot szeretnék felállítani. Elgondolkozva néz maga elé: — Isten ujját látom abban a tragédiában, amely Sándor bátyámmal történt, ez indította el őt a véső felé, mint másik öcsémet, Sámuelt is. Negyvennyolc esztendős az érdekes külsejű Zádory Oszkár, akiinek szavaiban, mozdulataiban csakugyan dacos hit éh Ahogyan látja, figyeli a dolgokat, olyan, mint egy re- gónyhős, aki acélos energiával hősi, tehát szép küzdelemnek tartja még az élet ügyesbajos dolgaival való vesződést. Most nyolc láda szobrot hozott Budapestre. A kiállítására. Aztán viszi a ládákat Párásba, a jiuibüáris kiállítására. Onnan meg Túrkevére. A félő Ili tandó múzeumiba. Télé van tervekkel, ötletekkel. Biztosan ezer el in tézná -kiverekedni valója van. Ami az eszébe jut, abban hisz is, Párás-Bud apest- Túrávevő állomásokon át, — egy boldog ember ... (Diószeghy Miklós.) Irta: Sz. B. v Véke, február eleje. A kis faluban, ahol hamisítatlanabb a napsugár és ezüstösebb a holdfény, — ki* dolgoknak ty néha igen nagy az árnyéka. Az egyszerű emberek derűs életébe is belchasitanak olykor — dermesztő szomorúságok. Ilyen csapás, moly talán lég m arkolóéban nyúl be az élet egyhangúságától közönyössé kérgesedet lélekbe, ha valamelyiknek vértelenné ijedt ajkáról elhangzik a panasz: beteg a tehénkém! Beteg a tehén! Ez a három szó, mint a kalapácsütés sújt le a kötélnyi idegekre, meigrázza a naponpirult szervezetet s keserű könnycseppet csal még a háború kohójában kiszáradt szembe is. Ebben a három szóban benne van minden, ami szegény embernek legjobban fáj, amitől leginkább fél: a jelen nyomorúsága, a munkás élet hiábavalósága s egy bizonytalan jövőnek kockázatos reménytelensége. Titkos erők sátáni praktikája talán, hogy ezt a keserű könnycseppet most már odavarázsol- ták népek életéibe és gigantikus hangszórón országok szerte visszhangzik a gyászos hir: beteg a tehenke! Betegek az államháztartás tehénkéi. Egyelőre folyik ugyan még a fejés, de már legtöbb helyen vér vegyül a tejbe. Megdöbbentő, hogy az embereket még a közeledő pusztulás sem tereli egy akolb . Máskor, ha valakit könnyelműsége, vagy bal- szerencséje romlásba vitt, reáértek még az emberek kárörvendé'ssel és maiidéval kísérni lesiklásában. Ha az illető véletlenül még gavallérom költekező is volt, pokoli kacajt hallhatott, mikor szerényen bekopogtatott a Szegénység kapuján. Manapság azonban a vagyonok pusztulása oly általános és tömeges, hogy a kárörvendők ajkára reáfagy a mosoly és mindenki ijedten saját zsebéhez kap, hogy meggyőződjék, meddig birja még az emberiség nagy csusz totóján az iramot. Közeledik a porc, mikor nincs tovább! Most már azok az osztályok kerültek a romlás szélére, amelyektől, ha áldozatkészség kellett, — várni lehetett valamit. Hiszen csak ai adhat, akinek fölöslege van, s akiben meg van erre a készség. Azokra, akiknek a pusztulás sivár tarlóin sikerült maguknak mostanában vagyont ösbzemesgerélni, — számítani nem lehet. Ezek már akkor jöttek elő ismeretlen rej- tekeikből, mikor az áldozatkészség, mint rég! jámbor fanatikusoknak ereklyéje, üveg alatt őrzött muzeális tárggyá lett. Ezek nem is ismerhetik, szegények, azt a boldogságot, amely az adakozás lendületében rejlik. Baj van tehát: mindenütt beteg a tehenke! Sötét alkony borul a kultúrára és művészetekre is! Vájjon teljesen átéTzi-e ennek nagy szomorúságát a festőművész, miikor örökbecsű alkotásokra hivatott ecsetjével reklámplakátokat fest? Megreszket a véső a szobrász kezében, mikor aero perennius alkotásának talapzatáról lelépve, most már csak tucat sablon figu rét tokét gyárt a kapzsi műkereskedő számára? Milyen szánakozva nézhetnek le az örökélet magaslataiból, — szegény gyötrődő utódaikra Rafael, vagy Lionardo da Vinci és mások, akiknek istenadta tehetsége még mecénások jóvoltából talált hatalmas alkotásokban kielégülést, nol vannak ma mecénások? A sűrűsödő alkonyaiban csak a sok száz kezet, látjuk, mikor fölnyu'jtva kapaszkodik, a müpártolás potem- kin-alkotásaira szánt állami szubvenciók után. Nem hisszük, hogy az intelligens munkás ne lássa szivezorongva ma már szomorú csődjét azoknak a szociális evolúcióknak, amelyeken, az elindításkor, ő is lökött egyet erős vállával. Ha nemcsak néz, de lát is, észre kell vennie, hogy a gazdagok elszegényedése által semmi sem’ nivelláilódott, — s a szegények nem lettek gazdagokká. A nagy forrongások nem eredményeztek többet, mint amit a mesék királya ért el, mikor az egyenlőség nevében minden alattvalójára egyforma szürke ruhát erőszakolt, * utóbb már nem ismerte ki magát, kitől követeljen s kinek adjon kincseket. Látnia kell annak a fölvilágosodótt munkásnak, hogy az a tüntető fölvonulás, az az ablakbeverés hovatovább teljesen meddő fáradozás, mert már nincs olyan, akitől követelni lehessen, — és az a régi bur- zsoa görcsösen kapaszkodik nevelésének tradícióiba, — hogy elkeseredésében ő is ne ragadtassa magát szertelenségekre. Beteg a tehenke mindenfelé! Maholnap az alamizsnát kéregetö szegényeket is némi bölcs mérsékletre kell inteni s figyelmeztetni. hogy ők ma már nem a gazdagoknak természetes eltartottai, de részvényesei a jószivüek tiszteletreméltó társaságának, akik utolsó falatjaikból juttatnak nekik. Az emberek pedig — bár fejük fölött a Végzet rémülotes marka, amely lesújtani készül — továbbra is csak torzsalkodnak. Az Ember tragédiája eretnekeinek jelenete jut eszünkbe, akik, egy izzó világ közepén, máglyahalálra küldték egymást azért a nagy- fontosságú kérdésért, hogy homousion, vagy honioiusión szóban rejlik-e az igazság? Ilyen szomorúan mosoüytkeltő, ha még ma is dúlnak politikai harcok. Ilyen komoly órában már kis ankéfecskék nem segítenek. Világszerte foglalkoznak már segélyakciókkal, a drágaság letörésével, — a hitelviszonyok szabályozásával, még az általános moratórium kérdése is fölvetődött. Csak itt niinálunk olyan hátborzongatóan csöndes minden. Pedig össze kellene fogni és stafétával futni a csodadoktorért, — küllőiben minden elkésett, mert — a tehenke már kiszonvedett. A beruházási kölcsön, az expoiMS- . _ hifii kérdései a kormány tanácskozásain fiz állam a tisztviselő karácsonyi remuncrác ciál a bankoknál ígényts«a;t folyOszámlaköksönbő! folyósította Prága, február 3. A nagy beruházási kölcsönnel. kapcsolatiban azt Írja a cseh néppárti Liöové List}', hogy hosszú évek óta most történt először, hogy az állam a folyó kiadásokra, a karácsonyi remuneráedó kifizetésére kénytelen volt a bankoktól kölcsönt fölvenni. Folyó számlára 1922-ig vett fel kölcsönt az állaim, azután pénztári jegyek formájában 1924-ág. 1925-től, különösen a polgári koalíció ideje alatt, az állam nemcsak hogy nem volt kénytelen kölcsönt fölvenni, hanem adósságokat is törlesztett. S ebben a tényben rejlett Englie pénzügyi pozíciójának ereje is. Engels pénzügyminiszter különben visszaérkezett Prágába, tegnap átvette hivatalának vezetését és tanácskozott reszortjának vezető tisztviselőivel. Tárgyalt Udirzal miniszterelnökkel is, aki informálta a kormánynyilatkozat szövegéről. A mai nap folyamán réisztvesz Englis a gazdasági miniszterek tanácskozásán. Itt már az állami kölcsön kérdése is szőnyegre kerül. A legújabb jelentések szerint Englis a fontos pénzügyi kérdések elintézése végett üdülési szabadságát csak később fogja igényibe venni. A Lidové Noviny értesülése szerint a kormány a közeli napokban a hitel javaslatokat fogja tárgyalni, így elsősorban az ipari' és kisipari hitelről szólót. Programra korái! m crcporihitél állami garanciájának a kérdése is. Ez a terv több oldalon nehézségekbe ütközött, igy elsősorban a nagyipar volt az, mely a pénzügyminiszter terve ellen foglalt állást, mert á miniszter azt akarta, hogy a behozatali és kiviteli árukra a statisztikai illetékeket fölemeljék és ebből a fölemelt összegű illetékből támogassák a hitelalapot. A múlt év Végén mozgalom indult azirány- ban, hogy a kiviteli hitel biztosításának kérdését összekapcsolják egy külkereskedelmi támogató intézetnek a létesítésével. Ezt a tervet azonban hevesen ellenezte a kereskedelmi kamarák központja. Az agrárpártok hajlandók lettek volna ugyan hozzájárulásukat adni úgy a nagyipari, mint a kisipari hitel ja vasiatokhoz, azonban csak azon föltétellel, ha az állam kezeskedik a mezőgazdasági hitel olcsóbbá tétele felől. A Lidové Noviny értesülése szerint a kisipari hitel ügyét egy a kisipari szövetkezetek központjáról «r.óió törvényjavaslat keretén belül akarják megoldani. Az AHam az aj központot eleinte évi tiz millió koronára! dotálná, majd később megengedné, hogy az állami betétet átváltoztassák alaptőkére, úgy hogy az alaptőke busz millió koronánál magasabb lenne. Azonkívül az állaim még rendes évi segélyben is részesítené a központot.. Mindezekről a javaslatokról egyszerre fog a kormány most tárgyalni s a lap tudomása szerint megvan a remény aura, hogy az egész ügyet komiproimisztifkus alapon meg is oldják. ’ Telefonok: Eüerem IwMÍÍfí&S kávéhoz igazgatóság 4?r,-83 _ Éttereim 435-Ó2 Facol es Foumomcr Kávéházi 4xs-6i Francia konyha — Cukrászda — Bridge Roo.n Danr.ing — Szombaton és vasárnap ötórai tea. _______E. PaCAL, n nemzetközi háló- étkczőkocsi társaság sok éven át volt föpincére.________
