Prágai Magyar Hirlap, 1931. február (10. évfolyam, 26-49 / 2543-2566. szám)
1931-02-03 / 27. (2544.) szám
8 ■rermmiinif .-rmmn wm *vwmsemmm*Emzwm Akcióba lépett a a biaekheathirém bűnügyében Felderítették a pontos tényállást, mely szerin csak egy Herkuleserejü ember leheteti a kéjgyilkos — Két újabb tanú jelentkezett — A rémei még mindig nem találják — A svéd király nem engedi meg unokájának, hogy polgári leányt vegyen el feleségül. Stockholmból jelentik: A svéd király hosszú habozás után megtagadta unokájától. Lennart hercegtől az engedélyt arra. hogy Karin Nisswandt stockholmi polgárleányt feleségül vegye. A király döntését elsősorban az az aggodalom diktálta, hogy ha Lennart hercegnek megadja az engedélyt arra, hogy polgárleányt vegyen feleségül, ezt a többi fiatal királyi herceg — még hat fiatal unokája van a királynak — precedensnek fogja tekinteni. A király döntése a stockholmi lakosság körében meglehetős csalódást keltett, miután biztosra vették, hogy Lennart herceg most már feleségül veheti polgári ideálját— Hirtelen halál ért Pozsonyban egy íep- litzsehbn.aui textilgyárost. Pozsonyi szerkesztőségünk telefonálja: Vasárnap délután az egyik pozsonyi belvárosi szállóban hirtelen meghalt Ulmann Alajos 58 éves teplrtzschön- ®ui textilgyáros. A szerencsétlen embert sziv- szélhüdés érte. Olyan verzió is elterjedt a városban, hogy a gyáros ön,gyilkosságot követett el, ez azonban nem felel meg a valóságnak. Kazénheialazások Schulz-téle epitési r.-t. öratisava, La urinská 9 — A gyilkos prohibioiós ügynökök, Londonból táviratozzak: A Daily Telegraph jelentése szeri nt a prolii bioi ós ügynökök az elmúlt évben 190 személyt öltek meg az Egyesült Államok területén. A prohibiciós törvény fennállása óta az Egyesült Államokban mintegy 1550 személyt gyilkoltak meg az •alkoholi'kus italokkal való csenipészkeroske- déssel kapcsolatban. — A rimaszombati magyar gimnazisták estélye. Rimaszombati tudósitónk jelenti: A magyar gimnazisták hagyományos farsangi mulatsága szombaton eete a legteljesebb siker jegyében, zsúfolt ház e'ört! zajlott le a Tátra-szálló emeleti termeiben. Az estélyt nívós mulattató műsor vezette be. amelynek centrumában két Nóti-vigjáték állott. Az egyikben Seidner Évi, Szántó Andor. Havas László. Bőd István. Komlóssv István. Sichert- Ilmy és Lengyel An- csu kacagtatták m-~ - hálás közönséget, mig a másikban WeiDberger ■ ,’ó. Havas L., Bőd I.. Batta György. Krémuez L -. 6> Lengyel A. biztosították a sikert, állandó derültségben tartva a nézőteret. Brahm? magyar táncaival értékes sikert könyvelt el az intézet két kiváló zongoristája: Szokolay Dóri és Árnál Baba. amint nem mindennapi készültségről tett tanúbizonyságot Szántó Andor is, Grieg Peer-Oynt-je néhány részletének ügyes előadásával. Ugyancsak Ö szolgáltatta a zongorakiséretet a Martos-Ruszka: Bob herceg melodrámához. melynek szövegét Srilaesy István mondotta el. A sűrűn osztogatott elismerő tapsokból bőven jutott az egyetlen táncszám két szereplőjének, Seidner Évának és Havas Lászlónak, valamint a Tompa-kör v egy pékárának a pompásan összeválogatott és temperamentumosán előadott magyar nótákért. Az énekkart Marossy Mihály tanította be, a karnagyi teendőket pedig Zift.ko Ferenc tanár látta el. Az első helyen kellett volna megemlékeznünk a műsort bevezető prológról, melyet ez alkalomra Szombathy Viktor iró irt meg a rendezőség felkérésére és amelyet Szilassv István VIII. o. növendék mondott el nagy í hatás közben. A nagyszerű műsor lepergése után ; kezdetét vette a táncmulatság, mely a legjobb hangulatban a késő éjjeli órákig tartott s a táncnak csak a könyörtelenül szigorú záróra vetett véget. A magyar gimnazisták mindenkor színvonalas estélyei sorában kivételes hely illeti meg a mostani diák- í mulatságot, amelynek körültekintő és gondos megrendezéséért Holéczy Miklós tanlrebök-főrendező- nek jár hálás elismerés. Az intézeti segélyezőabp jelentékeny összeggel gyarapodott az est jövedelméből. London, február 2. Éveik óta nem foglalkoztatta i a Scotliamd Yardot olyan kMürkésahételiéin és olyan borzalmas bűnügy, minit a blaekhetilül rém esete, mellyel a P. M. H. is több ízben foglalkozott. Egy hete már, hogy Louiee St&etet, a csinos 18 éves szobaileányt egy őrjöngő szadista megfojtotta és ' borzalmasan megcsonkította a biaekheathi réten. 1 Rengeteg embert hallgattak ki a gyilkosság felfedezése óta, számos gyanús embert elő is állítottak, de hamarosan kiderült, hogy mindéin gyoousiltiás alaptalan volt: nyoma sincs a biaekheathi rémnek. ■ London egész lakossága a legnagyobb izgalommal . várja az ügy fejleményeit. A coroner és esküdtszéke összeül A rendőrségnek csaknem valamennyi detektivje próbál nyomot tálául a blaokheathi rémre vonatkozóan. Ezenkívül magánnyomozást folytatott — mint megírtuk — Edgár Walloee is. A bires detek- tivregényi'ró szerint a gyilkos valószínűleg ugyanaz a szadista, aki 12 évvel ezelőtt ugyanabban az időpontban, ugyanazon a helyen hasonló körülmények között gyilkolt meg egy fiatal nőt. Amíg ezek a találgatások folynak, már akcióba is lépett a coroner, a vizsgálóbíró, akinek a tényállást kell felvennnie. Az angol törvények értelmében minden gyanús halálesetnél a coroner köteles vizsgálatot indítani. A vizsgálatot egy külön esküdtszékkel végzi. A coroner és esküdtszéke tanulmányozzák a témy- i állást abból o szempontból, hogy lehet-e vádat emelni és ha lehet, ki ellen? Nekik keld hivatalosan megállapítaniuk; ha holttestet találtaik, hegy gyilkosság, vagjr öngyilkossíig történt-e. Gyilkos- tag esetén, hogy ki etilen lehet vádat emelni. A gyilkosság A coroner és esküdtszéke csütörtökön öszeültek és megkezdték munkájukat a blackhealhi ügyben. Mindenekelőtt a törvényszéki orvoaszakértő, Sir Bemard SpMsbüry véleményét hcltgadták meg. A kiváló orvosszakértö előadta, hogy a fiatal leányt a saját sál iává! fojtották meg. A bűntény valósziniileg úgy történt, hogy a tettes a blaokheathi mező melletti elhagyatott sötét ueoa egyik kapumé'védésében húzódéit meg és várta az alkalmas médium közeledését. Ebben az időben — este kilenc óra felé —- etz a vidék teljesen nép'leien. Mcet még népteLenebbé tette, hegy rendkívül rossz idő volt, erős szél és szitáié ohmos eső. Amint a holttest vizsgálatából az orvos&zalkérlő megállapíthatta, a gyilkos hátulról megragadta a leány nyakát és meghúzta rajta a sáli. Miközben a sállal fojtogatta, megragadta és magával cipelte a szomszédos mezőre, itt azután földreteperte. rátérd el f, és befejezte a foj- togatást. Utána a leány ruhájának nagyresztét le- | szaggatta és a fiatal nő testét részben késsel, rtész- ' ben a fogával borzalmasan megcsonkította. Tizenhét sebet talált az orvosszakértfí a leány testén. A blaokheathi rém az orvosezaikértő szerint ab- normlsao erős férfi lehetett,, hogy aránylag könnyű ! ezerrel el tudott bánni áldozatával. Louisa Steele- nek, a 18 éves szoba’eánynak valóságos at’étaler- mete volt, 176 centiméter magas, nagyon erős, kisportolt. izmostestü nő volt. A kéjgyilkos valóságos akrobatateljesitményt végzett, amikor ezt a hatalmas nőt megragadta és fojtogatva a mezőre vonszolta. Egy Jack London regény és a népiden ucca Kihallgatták a lány munkaadónőjét, Miss Mathilda Andrews-t is. A jósáigasancu, öreg kisasszony zokogva tett vallomást a coro-ner előtt. Elmondta, hogy kiét évig szxvlgált nála a szobalány és a teg lő kötetesebb, legirregbizr hatóbb alkalmazott volt. Miss Andrews _ nagyon szerette őt, állandóan nevelte, taníthatta. Az utóbbi időben a rendkívül intelligens lányt francia nyelvre kezdte fca- j nitani. j Louisa Steelenek egyáltalában nem voltak udvarlói, nagyon szolid volt, kimenőit is csak ritkán vette igénybe. — Teljesen kizártnak tartom, hogy erre az estére valakivel randevút beszélt volna meg — mondotta Miss Andrews. — Ki van zárva ez már csak azért is, mert az utolsó percig azt hittük, hogy vendégeim jönnek és ezért nem is számíthat ott estéire kimenőre. A vendégek az utolsó pillanatban lemondtak és ezért félkilenc tájban megengedtem Louisá- nak, hogy kiolvasott könyvével szaladjon át egy barátnőjéhez és cserélje be. Úgy emlékszem, hogy Jack Londonnak egyik regénye volt nála utoljára. Félkilenckor elment a könyvvel s többé nem tért vissza. Még figyelmeztettem, hogy ne a mező mellett elhúzódó kis uccán menjen, mert az ilyenkor nagyon elhagyatott és esetleg valaki megszólíthatja. Nevetve mondta, hogy ő nem fél senkitől, aki szemtelenkedni kezdene vele az uccán, azt alaposan nyakonteremtené. Mint a barátnő vallomásából kiderült, a lány hárommegyed'kilene tájban tényleg járt nála, visszaadta a könyvet és miután nem talált kéznél megfelelő más regényt, könyv nélkül távozott. Miközben hazafelé ment, került az elvetemült szadista útjába. A coroner egyelőre több tanút nem hallgatott ki az ügyben. Minthogy nem tudja még pontosan megállapítani a tényállást, február 17-re napolta el a tárgyalást. Azt remélik, hogy addigra sokkal több nyom áll majd rendelkezésre, sőt talán már megtesz a tettes is. A rendőrségen sokat remélnek annak az asszonynak a vallomásától, alki — mint már a P. M. H. megírta — a napokban elmondta, hogy röviddel kilenc óra előtt őt is megtámadta valaki a rét mellett: egy barna felöl- tős, íerdeszáju fiatalember hátulról megkapta a nyakát, ő azonban ügyesen kisiklott a kezéből és elmenekült. Női sikoly a sötét mezon Jelentkezett különben egy fuvaros is, aki elmondotta, h6gy a bűntény estéjén kilenc óra tájban a sötét blackbeatki mező közelében ment hazafelé autóján. Egyszerre csak a sötét mezőről női kiáltás, valami sikolyféle hangzott el. A kiáltás a mező túlsó széléről jött, ami a kis ucca mellett van. Egy pillanatra lassított, azt várta, hogy a kiáltás talán meg fog ismétlődni, de nem hallott többé semmit. Valószínűnek tartják, hogy a leány utolsó kiáltását hallotta: ab1931 tcfomár 8, kedd. VART ALAK... Vártalak ... Várt a csókfakasstó ajkam vérbiborosan, mint egy harangvirág itLasau a kék éjbe rontó hajnal h&rroatgyöngyelt, hogy azt leiigya, 8 a Nap, mely Kelet aranykapuját feltárja magához csókolja a csillogó Ég azurvégtelcnjébe. Vártalak ... Nem jöttél. Csókfakasztó ajkamon vérrózsáb nyíltak, dalrózsák, szerelmesek, s dalaim a bánat harmóniáját sírták a rezgő végtelenbe. (Budapest.) Kováts Béla. bán a pillanatban, amikor a rém a fiatal leányt megtámadta. Jelentkezett egy ember, aki féltiz óra tájban végigment ugyanazon az uccán. ahol a támadás történt. Egészen a rét szélén ment és a fűben valamilyen nagyobb tárgy szilhuettjét látta. Egy pillanatig arra gondolt, hogy odalép és megnézi, aztáD meggondolta magát ée továbbment. Másnap, mikor a gyilkosságról értesült, kiment a rétre. Már ott állottak a rendőrök és a detektívek a holttest fölött. A holttest ugyanazon a helyen volt, ahol ő az este az ismeretlen tárgy körvonalait látta. Ez az ember — egy gyári munkás — most keserű szemrehányásokat tesz magának, hogy miért tért be hazatérése előtt barátaival egy korcsmába. Mindig kilencre szokott hazamenni, most azonban egy félóra hosszat a korcsmában üldögélt. Lelkiismeretfurdalásai vannak és azt állítja, hogyha szokása szerint most is kilenc órakor ment volna végig a homályos kis uccán ugyanakkor, amikor a leány, a rém nem mert volna támadni és Louisa Steele még ma is élne. — Egy palesztinai cionista vezér Pozsonyban. Pozsonyi szerkesztőségünk jelenti: Schmarjahu Levin dr. iró, a cionista mozgalom ismert vezére, aki 25 év óta ól Palesztinában, vasárnap Pozsonyba érkezett, ahol előadást tartott a cionizmusról és a Palesztinái bevándorlási mozgalomról. A tudós palesztinai vendég délután 5 órakor teán látta vendégül a sajté képviselőit, akikkel hosszasan elbeszélgetett a palesztinai állapotokról. — Bezárták a rimaszombati elemi iskolákat. Rimaszombati tudósítónk jelenti: Az iskolásgyerekek sorában mindjobban elhatalmasodó influenzajárványra való tekintettel a tanfelügyelőség február 9-ig beszüntette az előadásokat az összes rimaszombati elemi iskoláknál. A polgári iskolában, valamint a reálgimnáziumban a tanítás zavartalanul folyik. — Rendjelmánia — Szovjetoroszországban. Londonból jelentik: A Manchester Guardian szerint & Szovjetoroszországban dühöngő rendjelmánia indokai azok a különös anyagi előnyök, amelyek bizonyos rendjelek viseléséhez fűződnek. Így például bizonyos rendjelek a szovjet területén lévő bármely közúti vasúton ingyenutazásra jogosítanak, mábok évenként két vagy három hosszabb ingyeues vasúti vagy gőzhajó-ut élvezésével járnak, bizonyos magasabb rendjelosztályok pedig az *összes vasúti ven nalakon életfogytiglani szabadjeggyel járnak. Bizonyos rendjelekkel pénzbeli jutalmak vannak összekötve, melyek értéke két é6 három font között váltakozik. Végül a szovjethivatalok a megüresedett állások betöltésénél a rendjelbirtokosokat mindig előnyben részesítik. Veszélyben a romai macskák „§ör£éneimi“ szerepe Róma, február. A napilapok rövid hírben számoltak be arról, hogy Róma fórumainak őslakóit, a kedves ,fekete, tarka, cirmos cicákat nemsokára kitelepítik megszokott otthonukból és egy részükre létesített menhe- lyen nyernek elhelyezést. Ez a rövid hir nem mond 6okat és csak záró-akkordja ennek a hónapok óta tartó, elkeseredett harcnak, mely Róma macskái körül folyik Boneom- pagni-Ludovigi herceg, Róma kormányzója és az olasz főváros lakossága, művészei, valamint az állatvédő egyesület között. Ádáz harc ez, melyet egyesek még most sem akarnak feladni, késhegyig menő harc, melynek végső fokon valószínűleg csak Mus- so ng rna'd véget vetni. De ne csodálkozzunk ezen. mert nem kis dologról van szó! Aki járt Rómában, az tudja jól. hogy a Foro Trajana ée a Pánt inon macskái igen nevezetes állatok, akiknek történelmi múltjuk és tradíciójuk van. akárcsak valamelyik több százéves palaz/ónak. sőt stílus is van bennük, akárcsak a dór és ioni oszlopokban, melyek között gondtalan és szabad életüket élik; elevenséget adnak a fórum komor romhalmazának, akárcsak a madarak, a. mókusok, a nyulak és Őzek az erdőnek és Róma hold világos éj- fzakéínak ezek az opedő szlvü, miákoló. négylábú kt« trubadorok szolgáltatják a romantikát: a szerenádot... k!s*é mádképpen ugyan, mint Velencében * Cnanle grande énekesei é$ talán ez éppen a baj... Tény hogy a macska-ellenségek az utóbbi években nagyon megszaporodtak cs ezek közé tartozik Róma kormányzója, Boncompagni-Ludovisi herceg is, aki odáig ment az olasz föváioe szépítésének, modernizálásának és restrauralásának mun kájában, hogy még az ártatlan macskák is szemet szúrtak neki. De Rómát nem egyik napról a másikra teremtették és nem lehet azt egyik napról a másikra megváltoztatni sem. Folytonos akadályokba ütköznek a papiron kirajzolt leggyönyörűbb városrendezési tervek. Nem lehet földalatti villamost épireni. mert itt is, ott is az első keresztények zeg zugos katakomba-folyosói állják el az utat: megszentelt földalatti labirintusai a vallás vértanúinak. Ki merné megbolygatni ezeket? Az uccákat és tereket sem lehet előre megállapított terv szerint szélesíteni és szabályozni, mert alig mélyed a csákány az úttest színvonala alá, máris valami rég iépület romja bukkan napfényre, mely megakasztja a további munkát és megindul a hoeszada'mas kutató munka .melyben egyaránt résztvesznek a régészek, műtörténészek és az állami hivatalos gépezete. Jellemző példája volt ennek a közelmúltban a Largo Argentína lebontása, mely alkalommal feltárultak a római köztársaság korából való gyönyörű templomok: a legrégibbek, melyek ebből a korból reánk maradtak. Műtörténet! szempontból kétségtelenül óriási nyereség ugyan, de mennyi papír fogyott ol addig, hány liter tinta folyt el. hány munkanap veszett el és hány álmatlan éjszakába került az érdekelteknek, amíg az állam, illetve a város kisajátította polgáraitól azt a területet, melyen e műemlékek állanaki Sok műkincs került így napfényre az utolsó évek alatt, sok gyönyörű műemléket mentett meg az archologusok féltő aggodalmaskodása és minden régiséget megmenteni akarása; de a város-fej!esetésnek Róma kormányzója által szágul "ó tempóban megindított kocsiját sokszor lefékezte, sőt kátyúba is vitte, melyből csak nehezen tudott azután kiká- szolódnL A művészek nagy része ellenséges szemekkel nézi Boncompagni-Ludovisi herceg munkáját és egymásközt „il governatore demolitore" (a romboló kormányzó) néven becézik a derék herceget, mert nem tudják neki megbocsátani, hogy bátorsága volt megbontani a régi városrészek girbe-gurba sikátorainak rendezetlen rendjét. Napról-napra uj ötletekkel lepi meg az Örök várost energikus kormányzója és ime. most már a macskákra is sor került! Pedig ezek a micskák nem afféle közönséges állatok. Ismeri őket az egész világ és barátjaik vannak mindenfelé. Bedecker és Őriben Útikalauzai is megemlékeznek róluk e* lelkes barátaik naponkint kijárnak hozzájuk a Fórum Tra- j janum romjaihoz és a Pantheonhoz. hogy ebédjük és vacsorájuk maradékaival kedveskedjenek nekik. | Ugyan mit ártanak ezek a kedves, vidám, a termé szét szabadságát élvező, ártatlan állatok a fővé ros presztízsének? És miféle barbár gondolkozás az. ! hogy ezeket a szabadsághoz szokott, királyi állató kát most egy merhelyre akarják internálni!: És ' ha még olyan nagyszerűen is fog gondoskodni a J főváros a szerencsétlen macskák ellátásáról, vájjon nem többet ér-e nekik az odavetett kom* és a fo rum szabad ölén, mint a tej és a friss hús a börtönben? Mikor először híre futott, hogy Róma kormányzója meg akarja bolygatni a szabad macskák idillikus életét, a művészeknek, Róma külföldi oaidtainak és az állatvédő egyesületnek impozáns küldöttsége kereste fel Boncompagni-Ludovisi herceget és arra kérték, hogy változtassa meg elhatározását és hagyja meg a fórumot a macskáknak és a macskákat a fórumnak. Szembeszálltak a herceg érvelésével és meggyőzni igyekezték őt, hogy azok a nemes állatok legkevésbé sem ejtenek csőri át Róma dicsőségén és becsületén. Van-e szebb annál — mondották. — mikor kecses mozdulatokkal végigsétál egy ilyen állat valamelyik ledőlt oszlopon? Van-e festőiül) látvány, mint a romok tetején álmosan nyújtózkodó macska? Van-e szebb disz? az antik oszlopfeitiek mint egy mosakodó, villogó szemű, fekete kandúr? Oh. s mit mondana Goethe, ha hallaná, hogy milyen merényletre készül a kormányzó Rónia s/a' ad macskái ellen? Hiszen S a fórum szabad macskái barátja volt és haza is vitt magával innen égi kedves kis jószágot, egy cicát mely a nagy Költőt j olaszországi utazásairól Írott könyvének egy k lég- I szebb oldalának megírására inspirálta! Mit mondana | Weimar udvari poétája ha Rómába visszatérve, j üresen és elnéptelenedve találná a Fórum Trajanu- ; mot? A tulyos érvek hatása alatt kissé megretháit a romboló kormányzó és a macskák száműzeti se le- j került egyelőre a napirendről. Most azonban újra I mcgkondult a vészharang, újra összeült a városi vészbíróság t*s a Foro Trajana és a Pnnt-heon macskáit szabadságvesztésre Ítélte. Ki tudja, nn lesz? Uj harc? Uj deputáció? Uj fellebbezés? Egy bizonyos csupán: végső fokon Mussolinihoz kerül a macskák nagyfontosságu pere és műves körökben erősen bíznak benne, hogy a duce nem fogja jóváhagyni a eontra CAtoe“-L M. 0.
