Prágai Magyar Hirlap, 1931. február (10. évfolyam, 26-49 / 2543-2566. szám)
1931-02-22 / 44. (2561.) szám
6 ^KW3aMAGteR.HIltLS& rjraraMKgtanB A CIFRA Cifra szűröm szemtanúja, hányszor voltál a vállamra borulva... Ma már egyre kevesebb a legény, aki a cifra szűrét hívhatná tanúság- tételre. A mai magyar pásztoremiber már nem igen viseli, divatból kimentnek tartja a gyönyörűen kiteremtettózett szűrt. Drága is, a guba sokkal olcsóbb, a szűrposztó főkészitö- heíyével, az erdélyi száezsággal nincs meg a közvetlen érintkezés, a régi magyar juhot, amelynek gyapjából a szílrposzt óké1 szült, neon igen tartják a gazdák. Legfőképpen pedig a városiasodás, a nép ízlésének és igényeinek a régi hagyománytól való elfordulása Ítélte halálra ezt az érdekes és ősi jogon magyar ruhavi- seietet s vele a szürdiszités csodálatos szépségű magyan népművészetét. Valaiha a pásztor- legény olyan erősen vágyott a szép cifra szűrre, hogy még lopott is, ha a -béréből nem tellett rá. Nem egyet a cifra szűr vágya vitt a betyárélet lejtőjére. Betyárt szűr nélkül elkép-! zelni nem is lehetett, hacsak nem valami kapcabetyár volt, mint azt már Teleki Sándor gróf is megírta. Mielőtt végképp kipusztulna a magyar glóbuszról a cifra szűr, emléket állított neki egy kitűnő magyar etnográfus tudós, Győrffy István, kinél több érdemmel és eredménnyel senki sem kutatta a magyar népélet és népművészet kihalóban levő emlékeit. Nemcsak tárgyszeretet vezette könyve megírásában, hanem kedves családi érzés is. Maga is szürszabó -család ivadéka, a nagyapja szürszabómester volt Karcagon, az apja is foglalkozott ezzel a mesterséggel s nem csoda, ha neki is vérében van a cifra szűr kultusza. Győrffy könyvéből megtudjuk, hogy a cifra szűr valóban ősrégi magyar ruhadarab. Erre vall a szabása: minden része téglalapformáju, csupa egyenes vonalból áll, — ilyen szabású köpönyeget nem viseltek soha mások, mint az ázsiai török és az ugor népek. A szlávok és más népek hasonló ruhadarabjainak nyaka van, a magyar szűr nyakaikra. Győrffy gyanitása szerint — biztos tudomással ilyen kérdésben alig lehet iró — a magyarok alighanem a honfoglalás idejében vehették át valamely török néptől, talán az avaroktól. A XIV. században már voltak magyar gzürszabómeeterek, a következő századokban ez az ipar nagy virágzásra jutott. Hogy müyencfk lehettek ezek a régi szűrök, azt nem tudni, mert a legrégibb fönnmaradt ábrázolatok csak a XVLII. századból valók. A régi szűr a XVTTL század végéig egészen egyszerű volt. Nem volt más dísze, csak a rá- tétes munkájú szegélydisz, ameáy mértani vonalakból álL E* ai egyszerű dfex ősi lehet, va- SóezinüSegr egykorú ma^ávaJ a szőrrel. Erre vall a „cifra szűr4* neve na. A cifra ezó ugyanis, mely nyilván a német Zifferből ezármaatMc, eredeti értelme szerint a zérus számjegy neve volt, azután átment a zérusokból álló, körvonalakból összetett vonaldiszre s végül magának a dísznek lett a jelölése. A mai „cifra1* értelme azután a szűrről ment át mindenféle más gazdagon és színesen díszített dologra s ma már bizonyos rosszalló, az Ízléstelenséghez közel járó mellékértelme van. (A nyelvtudomány számtalan ilyen különös jelentésváltozást ismer; egyik legérdekesebb fejezete az, amely erről szól.) Az a gazdag és szinpompás díszítés, melyet mi ismerünk, csak a XVIII. és XIX. század fordulója táján kezdett lábrakapni. Előbb a varrások mentén és a sarkakon kezdték disziteni hímzéssel, aztán terjedt el a díszítés lassan kint az egész felületre. A hímzés vidékenként változott, a legdusabb a pompaszerető borsodi nép szűre, a debreceni, kunsági már egyszerűbb és mértéktartóbb. A nép fejlődő luxusigénye kényszeri tette a szürszabókat a mind gazdagabb himzésdiszek készítésére. Leggazdagabb a hímzés a jobbágyi ölszab aditás után, az abszolutizmuskor lett, — a magyar falusi népnek akkor anyagilag jól ment a dolga, tellett a mennél cifrább szűrre. Eredetileg ezek a hímzések naturalisztikus rajzu virágokat ábrázoltak, később elsüli zálódtak 6 a szineik is önkényesek lettek, eredeti jelentésüktől független nek. Győrffy ezt a magyar hímzést, melyet férfiak csináltak, eredeti magyar találmánynak tartja, eltérőnek más népek hímzésétől és a női hímzésektől. Az abszolutizmus üldözte a cifra szűrt. Nem- zetieskedésook tartotta s az abszolutista rendi fölfogásban nevelt beamtereknek hihetőleg a benne kifejeződő fényűzés is bántotta a szemét. Nagyon érdekes, ahogy Győrffy elmondja, hogy a nép ízlése erősebbnek bizonyult a hivatalos hatalomnál. A szűrszabók titokban, éjjel a pincében, készítették a hímzést. A zsandárok lehúzták a pásztorokról, betyárokról a cifra szűrt, levakarták róla a díszt. Behatoltak a e zűr szabók műhelyeibe s akit cifra szür-csiná- iáson kaptak, azt becsukták. A levakart hímzéseket aztán a szürszabó újra kivarrta — 8 a szűr megint csak olyan volt, mint eredetileg. Máskor meg, mint Győrffy írja, egyenesen meg- nyuzva készítették a szűrt, vagyis a kivarrás kontúrjait tették csak föl, hogy a zsandámak ne legyen levakarni valója. Az ilyen szűrt nevezte akkor az olasz szabadságharccal lelkesen rokonszenvező közhangulat Gariba 1 di-sz.űrnek. Ez az üldözés egy uj szürfipus keletkezését tette lehetővé. Divatba jött a „cigulás*1 szűr: a szíjr.sznhók a befoglalt keskeny csipkét nevezték vigíliának. A -zűr anyagát a szűrcsapók készítették. Ez az ipar ő régi. Debrecenben már a XIV. század végé.' - olt szűrcsapó cég. A magyar juhteSZŰR Irta: Schöpflin Aladár nyésztés gyapjutermése jórészt szűrré dolgoztatott föl. Debrecenben volt sokáig ennek az iparnak a központja s hogy a kálvinista Rómában tönkrement a szürcsapómesterség, az sajátságosképpen éppen a debreceni szűrsz ab ók bűne. 1824-ben a debreceni szürszabók üzleti önzésből elhatározták, hogy csakis az erdélyi szász szűrcsapóktól veszik az anyagot s igy az erdélyi szász ipar csakhamar egyeduralomra jutott. Központja Nagydisznód község volt Nagyszeben mellett. Ezen a réven élénk összeköttetés keletkezett a debreceniek és szászok Budaipetsit, 1931 február 21. Igém, igen, igen, kedves barátom — hozzád beszélők, hozzád, nem látod? — no nézz jobbra és bulira, csodálkozva, mint aiki képtelenségnek tartja, hogy van valaki, aki már tudja — hozzád beszélek, nem a szomszéd úrhoz, a kávéháziban, vagy klubban, vagy netm tudom, hol ülsz e pillanatban — hozzád, hozzád beszél, a te szemedbe néz, egyenesen nek&dfordul, köszönés és bemu taftkozás nélküli, ez az udvariatlan, mivel számodra szomiélyszerámt ismeretlen polgártárs, akiről annyit tudsz, közvetve, hogy könyveket firkál és vasáraaponkint egy oldalt télé szokott írni egy lapban. Hozzád beszél, csakis hozzád, senki máshoz, téged szólított meg ilyen hetykén, vállveregető te- gezóssel, de mingyárt látni fogod, hogy ezt a közvetlenséget azért engedi meg magának, mert arról a dologról akar éppen be- azéhná, amiről csak mi kettőn tudónk, sőt te azt hitted, hogy csak magiad tudod. AnróiL igen, arról, jól értettél, ne sápadj el — arról a revolverről, ami ott van a zsebedben és atmáivei egy óra múlva, de legkésőbb estére főibe fogod lőni magad, kedves barátom, mert ez már ed van, végezve benned, ugyanolyan bizonyossággal, mint amilyennel annak idején elvégezte, petesejt korodban, a benned dolgozó ösztön, hogy világra farakodod magad és éltei fogsz. No mit szólsz hozzá, hogy én ezt tudom, pedig senkinek se szóltál s amennyire emlékszel, nem is árultad el magad. Furcsák ezek az irók, mi? Annyit eddig is észrevettél, hogy egy megtörtént öngyilkosság után, sok idejük lévén, el szoktak szinoerizáini, kegyes szavaikkal, az emberi gyarlóság e a társadalom bűnei fölött — jó párezer éve teszik •ezt, anélkül, hogy sokat törődött volna mor- fondirozásukkal a világ — de hogy akadjon köztük valódi gandolatolvaső is, aki előre tudja, begy te mit szándékozol csinálni, erre nem számitoltál, mi? s ha ezt tudtad volna, talán jobban tiszteled az egész haszontalan társaságot. No de ki kell ábrándítsalak, bármennyire hízelgő számomra ámnlló és elismerő tekinteted. Nem a költő és látnolc és próféta szó- j ütött meg e pillanatban, hanoin egyszerűen egy közepes müvei leégd, de Izórának tudományos szemléletiét tűrhetően ismerő s azt ezúttal alkalmazó felebarátod. Ne nézd le a tudományt se, Osiwald szerint jósolni véletlenül csak a tudomány képes, költő é próféta legfeljebb aggódik és nyugtai; ) ük. Különösen pedig ez az újfajta, óva!osságában és puritán lelki ismeretes sógében igen rokonszenves tudomány, vagy inkább módszer, mely jóslataiban még az ok és okozat kényelmes, de nem eléggé szilárd feltevésének alkalmazásáról is lemondott, hogy csak a tiszta, minden előítélettől és babonától mentes mennyi ségtani formula után igazodjék. Ez a formula mostanában azt mutatja, hogy ha az ember reggel kinyitja az újságot, csalhatatlan bizonyossággal talál benne legalább egy darab olyamféle összetételű, eredetű és körülményeiben is hasonló ön- gyilkosságot tegnap estéről, mint amilyen a tiéd lesz ma este, vagy bármelyikünké lehetne, akik hozzád hasonló testi és lelki körülmények közt élünk. Nyilvánvaló tehát, hogy a holnapi újságban is lesz, bár ezt semmiféle értesülés és adat nem bizonyítja — ez a jóidét azonban netm okok és kényszerek összefüggésének, nem determinált folyam i atokn nfk fel ism éréséből köve tkezi k. hanem egy ezeknél labilisa bírnak látszó, mégis megbízhatóbb tudományból, amit igy hívnak: Valószínűségi. Számítás és Nagy között, xx utóbbiak Debrecenbe köMözgettók x fiaikat magyar szóra. Erdélyben a cifra ns&r már rég kipusztult, csak a szászok viselik s újabban, a magyar Alföld hatása alatt, a románok is kezdik rieetoá. Milyen furcsa lesz, ha a magyar cifra szűrt valamikor csak a román nép fogja viselni! A szürhimzés, melynek Győrffy könyvének pompás illusztrációi csodálatosan szép példáit mutatják be, különösen a színezés tekintetében vetekedik a legszebb népművészeti termékekkel. Mint. a népdalban és népzenében, ebben is a magyar nép veleszületett nagy művészi képessége nyilvánul, a szín- és formaalikotó fonták zia dús kiáradása. Attól kell tartani, ezt a népművész étim kot el fogja pusztítaná a modern kor nivelláló tendenciája.. Annál nagyobb érdeme Győrffynek, hogy megmentette könyvében legalább az —• emlékét. Számok Törvénye. (Mellesleg, az egész uj természet tud oirnány is ezeken alapszik.) Ez a tudomány teszi lehetővé, hogy minden adat és értesülés, de viszont minden megérzés és látnoki képesség n.éílíkiül is csaknem teljes bizonyossággal állíthassam, hogy ebiben a piüianalban, mikor ezt irom, valahol egy gyerm'ek születik, valahol embert ölnek, valahol sírnak, valahol nevetnek, valahol nyernek és valahol vesztenek, valahol nászt ülnek és valahol töltött revolverrel a zsebében ül az az ember, akiről holnap olvasom majd az újságban a minden öngyilkosságnál szörnyűbb fogalom- és képzavar banalitását, hogy „megrenditően csodálatos édlettra'géd iájának“ hatása alatt követte el „végzetes tettét". Innen tudok a dolgodról, kedves barátom, akire te neon találtál rá, mert csak egy ember vagyok, s akire én rátalál tara, amint látod, mert te viszont ama kétszázezer közüli való vagy, akiknek hozzádszóló tervétem keséibe kerülhet. A statiSGötilka ugyanis azt tanítja, hogy kétszázetmbér ember köziül legalább egy okvetlenül öngyilkos lesz ezen a mai napon Budapesten. Most pedig, hogy igy teleplezfein roegís- merkedésftnfk és egymásra taláSAsnnk körülményeit, beszéljünk okosan. A, «bó sincs róla, n« aggódj. Netn prédikálok én neked erkölcsi knperatiivuaao&nól, nem az én dolgom, nem én vagyok Lebetszé- iő U<r a rendőrségről, akinek, ha jót tudom, ez a hivatása. Ha a körülményeket tekintetbe veszem, azt hiszem, teljesen igaziad Aram. öngyilkosságo d a fenn álló társadalmi1 szokások értelmiében, hogy úgy mondjam, meg van indokolva — az önmagad fölött hozott halálos itiéfet a vád és védelem éröveinek teljes feldolgozása után vált jogerőssé s olybá veendő, mintha maga a társadalom fogalmazta volna meg- Adósságaid vannak, amiket nem tudsz kifizetni, családod van, akit életieddel meg nem menthetsz a nyomorúságtól, még inkább talán haláloddal (esetleg bebiztosítottad őket, ugye), kilátásaid nincsenek többé, hogy kimászhass bajáidból, csodára pedig nem számit egy intelligens és józan polgára a huszadik századnak. Úgy érződ tehát, joggal utasíthatod vissza s nevezheted álszent és hazug, önmaga önző jóságaiban tetszelgő szemforgatónak, aki szavakkal ákar visszatartani a haláltól, jól tudva, hogy az 'életedet nem mentheti meg. Egy igen nemealelkü, sőt rajongó fiatal klöltőbairátoim mondta nekem ma délelőtt, hogy az öngyilkosságot nem tiltani és lenézni, de inkább propagálni kellene a mai középosztály köreiben.: a tömeges öngyilkosság votlna az egyetlen demonstráció, amivel ez a társadalmi rend felhívhatná a világ figyelmét rettentő helyzetére. Lehet, hogy néki van igaza Es én, aki egy csöppet som vagyok önzőbb, vagy önzetlenebb nálad, nem is a te esetedről akarok beszélni., hanem inkább a magaméról, felhasználva az alkalmait, hogy neked máir úgyis mindegy, van időd, magánügyed már nincs, ami- elfoglalna estig, szerencsésen elintézted magaddal egysaers- mlndenkorra — végre egy ember, akinek magamról beszélhetek! Egy ember, akinek eldiicsekedlhetek: látod pajtás, te öngyilkos leszel, én pedig nem. No no, re csapd képembe a papirt — nem ugratni akartalak. Gyorsan hozzáteszem, hogy nem az öngyilkosságot indokoló körülmények hiányával dicsekszem — szó sincs róla. Hu tudnád (ezt csiak úgy szemérmesen közlöm véled), hogy a nyugodt és életet sugárzó arcok mögötti, amikbe' inigyen és fá(jdakaia«asi néztél ok uacán, fcbegft- vet, hány porig afóaatt, a teédibea hasonló kétségbe**© tt böletk vergődi k, é&muaéá m- keem, hogy mással is tehet d icookedaii, mást „kedvező körülményekkel", amiket JLe heN kopogni". S még csak netm fe miamii főnkön vértanú-lélekkel, bölcsességgel, erőved és eiteo- áfflóképeeséggel, mely (a Uédded eüeatél- ben) bárja még a ao-rs csapósait. Ó nem. Sókkal kevesebb, kisebb dolog as, ani bennünket, többieket, visszatart. Olyan kicsike, jelentéktelen voiaam, hogy hirteteaiébe®. nem is tudnám megneveejü. Olyan jelentéktelen, viszont olyan *okMie. Észre se veeszük. Kicsi dolgok — de hktd el, együttvéve mégsem kisebbek, mkit aa m ok, ami miatt te elszántad magad. Mindig más- Nem is tudom, mi. Számomra és ebiben a piilanátiban (hogy példát mondjak) tafcán éppen ez a ievéL Te öngyilkos te- smei, mert most éppen az van sorom, én azonban nem érek rá, mert meg keld innom estó a levelet, ami e pillanatban jobban érdeked annál a halálnál, amit öngyilkosság nélkül is meg fogok ismerni egy nap. Most ez a levél fűz az élethez, ez tart vissza aa öngyü- kesságtól, egy óra múlva, remélem, majd valami más. VaSomi más, ami (tapasztalatból tudom) hálás lennek jobban fog érdekelni, mint a tulajdon nyavalyás életem, ami persze, hogy nem ér egy fabatkát se, viszont utolsó percemig módot ad rá, hogy e gazdag, csodába- tosan sokrétű, csodálatosan tarka és változékony világ panorámáján, panorámájának lelkemben tükröző és hullámzó hatásán, sőt e hatásokból adódó, tulajdon életemet sodró, feldobó és elejtő miliő lehetőségén elbámészkodjam -- elbámésökodiana s meg- fetedkezaeim magáimról. Mondd csak, bizalmasain szólva — nem veszed észre, hogy nem is a százszázalékos kétségbeesés, hanem inkább valami sértett önérzethez hasonló harag fordítja szivei felé revolvert szorongató kezed? Nem haragszol te senkire a vfSágou (Mm, eszedbe se jut megölni eítesxségeki, aAJk idáig juttattak, holott most már vessély affl- kül lehetnéd), csak sa ját magadra, afeteek erejétől, tehetségéből, étetrevailóságától „többét vártál". Túlbecsülted magad és mos! bosszút á8»z. Nevetséges! Ki vagy te? Olyan nagy legény vagy te? Még most se adod led ostoba eibisakoderttsájgod? 4 Olvasd el nálad különb emberek történetét — valamivel többet szenvedtek. Mégsem hitték azt, elérkezve annak a társadalmi osztálynak, társadalmi rétegnek fenékére, amiben addig élteik, hogy most az élet utokó lépcsője futott ki .lábuk alól- Volt bátorságuk és szerénységük átlépni az alattuk fekvő réteg határát — aminek ilyenformán legtetejére kerültek, uj világ, uj arcok, uj lehetőségek körtáncába. Mostoha anyád, a Társadalom, kitett az ajtó elié s igy szólt: „Eredj világgá!" S most összeróskadsz az ajtó előtt, mintha kiátkoztak volna. Olyan borzasztó ez a mondás? Meleg, kényelmes kis szobádért cserébe az egész világot ajánlotta fel. „Eredj világgá" — miért nem igy értetted „tiéd a világ?" .Félreértesz, Isten ments, dehogy akarlak lebeszélni. Különben is, megmondtam, rólam van sző és nem rólad, A magam r'észéről, bár oly sokra nem becsülöm az éltetem, mint te, aki az egészet kiradírozod, mert nem tetszik az orra — any- nyira rátarti mégis csak vagyok, hegy nem szerepelnék szívesen statisztikai adatok Irözt. Be van bizonyítva, hogy valakinek ma ön,gyilkosnak keü lenni — de az nincs bebizonyítva, hogy ez a valaki éppen én leszek. Legyen más. Légy csak te. Téged úgyse érdekel az egész. Most veszem észre, nem fs bánom. Haragszom rád, meg vagyok sértve rád, jól teszed, ha megölöd magad. Negyedszer ismétlem ugyan, hogy nem vagyok elbizakodott — de annyira mégis csak becsülöm magam, hogy egy kicsit lenézzem az olyan embert, aki képes otthagyni egy világot, amelynek, egyebek közt, magam is alkatrésze vagyok. Lám, én többre becsüllek téged, mint te engem. Én nem .megyek el Innen, amíg akiad valakit, ráki eléggé érdéivel ahhoz, hogy levelet Írjak neki s kiváncsiam várjam a tála szí És nem látom be, mtért te és miért én — ha valakinek muszáj, a statisztika miatt, le- rryem egy harmadik, aki ezt nem olvasta el. Nézd csak, mi röpül ott — hori gyomom azt a revolvert, lőjjtlk 3e a madarai!! ________ 1*S1 Sefarnátf 28, varénmspEgy úrhoz, aki mm öngyilkos Obiehdv levél Irta; KARINTHY FRIGYES
