Prágai Magyar Hirlap, 1931. február (10. évfolyam, 26-49 / 2543-2566. szám)
1931-02-19 / 41. (2558.) szám
4 1931 február 19, csütörtök. Affér a Dreyfus-affér körül Irta: Neúbauer Pál Most már végleg nem telhet tudni, még mindig arról a Drey fus-alTórrői van-e ezó, amely Zolát arra késztette, hogy egy isme- retten francia kapitány ügyét az igazsággal azonosítsa és sitkraszálljon az igazságért, vagy színházi ügynökök rekíám'trükkijei.ről, amelyekkel táblás házakat akarnak biztosítani a hasonnevű darabnak, amely most megy Parisban. Előbb meginterjúvolták Dreyfust, aki azóta csendesen ősz ezredes lett. Az ezredes azt mondta, hogy ő már nem bán semmit, egye meg a fene, legyen még egy Dreyfus-darab a világon; ha már addig vagy két tucatot megírtak, ez az újabb se nem szoroz, ae nem oszt. ő csak azt kötötte ki, hogy végre hagyják bélién. Elvégre nem járja, hogy néki nem szabad nyugodtan élnie és hogy az 5 élete örökös szenzáció. Észté rházy grófnő azonban, kinek apja szerepet játszott a Dreyfus-pörbea, korbácscsal tettleg inzuHálni akarta az egyik színházi embert, őt vonván felelősségre azért, hogy a Dreyfus-a ffér ciimü színdarab színre- került. A Dreyfus-affór körül minduntalan felháborodnak. Amióta ez a per megkezdődött, nem csendesedett el: per,nagy per, amelynek nincsen vége. Minden más per. bármilyen szenzáció is, egyszer véget ér Ez nem. A múlt emléke mint aktualitás műidig arra jó, hogy valami formában támadást lehessen intézni a kormány, a liberalizmus, a konzervativizmus ellen. Zola joggal háborodott fel, mert ártatlan ember életéről volt szó. De mért háborodik még ma is fel mindenki? Mért. keletkeznek állandóan afférok a Dreyíus-affér körül? Éppen Parisban, ahol a pénzügyi skandalumok halmozódnak, ahol kormányok éhes saerencselovagok piszkos pénzüzeímei következtében buknak? Milyen izgatott ez a város! Mint a negyvenéves asszonyt, Párisi is egyre a hisztéria fojtogatja és hogy lélekzethes jusson, rikoltom Idézi a múltat, mintha Hanau asz- szonv, Oustric és a többiek nem lennének elegendő szenzáció. Dreyfus .kell, az egykori kapitány, az egykori haaaárulő, aki régen csendes ember. Kiderült nemcsak, hogy ártatlan, de főként az, hogy ártalmatlan. Középszerű ember, aki ezredes lett, mert voll egy nagy afférja, amelybe Zola beksezólt és mert volt egy világháború, ahol végre is ezredessé kellett avanzsálni a. Hagyjanak már élni, kérem! — mondotta szegény Dreyfus. — Nézzék, én nem írok memoárokat, nem vagyok büszke arra, hogy híres vagyok, nem avatkozom bele semmibe a világon, megúsztam a világháborút, megúsztam a magam háborúját —, nem tudják belátni, hogy most már ördögsziget és becsületrend közt a ‘kályha mellett akarok ülni, papuccsal a lábamon, házikabátban és szívni a pipámat? Interjú? Nekem minden mindegy! Én egy csendes filiszter vagyok, .mindig az is voltam. Nem voltak ambícióim és mégis olyan híres lettem, mint Foch marsall. Elég volt, kérem! öreg vagyok, ezredes vagyok, ha akarom, nyugdíjas, rehabilitál lak. Nem értem, mi fenét akarnak tőlem! Hagyjanak végre békén! De azok, akik a Dreyfus-affér körül meg- rendezgetiik a kisebb-nagyobb afférokat, nincsenek ezen a véleményen. Az ezredes téved abban, hogy olyan könnyű a békés élet elérése. Neki ugyanis van megélhetése, van nyugdija, van rangja. Neki megvolt a maga kis szerencséje, az a Kisded skandalum, az affér, ahogyan nevezték, amely híressé tette, ő már ülhet a kályha mellett, mert van fűtött Lakása, házikabátot ölthet é& pipára gyújthat, mert van dohánya. Ezt — mondják az affér rendezők — ő természetesnek veszi, de arra nem gondol, hogy nekik mindez nincsen. Igaz, hogy nevetséges kályháról, házíkabátról és pipáról gondolkozni? Ez aii 5 dolga! Ha az ember már abba a szerencsés helyzetbe kerül, hogy egy valódi nagy affér központja és Zola meg az ördög- sziget a körítés, akkor filiszter legyen, aki megelégszik a felsorolt anyagi javakkal. Az aPéppeudezőik nem kerültek még sohasem abba a helyzetbe, hogy egy igazi, telivér, százszázalékos affér központjaként szerepeljenek. Ez borzasztó! A sors nem kedvez nekik. Mi mást tehetnek: fülönoslpnek egy pasast, áki a söre kegyeltje volt a szó fenti értelmében és mintegy a titán árnyékában megrendezik a nagy affér körül a maguk Ina afférjait. A kályha, pipa, házikabát hisweo ez n ind egyiküknek még csak meglenne! Tiz- s//jbán lakásra azonban, márványikandalléra, nagy garderobra azonban nem telik. Ha már az ezredessé csendesedett híres kapitány iilyeriu mondjuk.: saerénv ember és megelégszik a jólét, a fényűzés szurrogátumaival, legyen! Ők nem tudják nézni, hogy valaki nem akar illegális vagy legáliő uton- módon milliókat szerezni. Dreyfus ezredes katona? Hol a fenébe maradt ki a tarsolyából a Napoleon-féle marsallbot? Akkor már Oustrie más katona! Pinoérközlegény volt nemrég és marsall lett, aki kormányokat buktatott Parisban. Erre a fenegyerekre aztán már inkább ráillik a Napóleon mondása. Mégis csak botrány: Dreyfus kapitány volt már, amikor kitört a botrány. És ma? Ezredes. Nem vitte semmire!... A ikis emberek ezrei élnek egy-egy nagy emberből. Goethéből hány professzor és nem-professzor, Napóleonból hány történész és katonai író! Dreyfusból is meg lehet élni. Ma még lehet, ma .még meleg. Még él. Még lehet darabot inni róla, lehet afférokat irögtönözni, felháborodni, támadni, buktatni, pénzt keresni — meg lehet élni belőle. Interjút préselnek ki belőle: — Mit szél,ezredes ur ... — Nem szőlők semmit! Nékem már minden mindegy, csali hagyjanak már nyugton élni! Ha ott lettem volna ennél az ioterjukészi- tiésmél, talán igy szóltam volna Dreyfushoz: — Téved, ezredes ur! • ön egy derék, ártatlan és ártalmatlan ember. Sajnálom, hogy nyugalmát, amelyre olyan nagyon és oly sok joggal áhítozik, megzavarom. De meg kell mondanom, amit, mindenek ellenére nem tanult meg: a világ, kedves ezredes ur, az egész világ egy — — ördögsziget. Ezért viselkednek az emberek úgy, mint az ön volt társai ott azon a bizonyos ördögszigeten; ezért rendeznék afférokat, ön megszabadult. De, ezredes ur, másodszor nem szabadul meg. Mert innen csak a halál árán tehet szabadulni. Ezért viselje türelemmel az Élet láncait, mint evykor azokat a súlyos láncokat viselte az ördögiszigeten. Béke ön Del! Chaplin, a vendég Irta: MÁRA! SÁNDOR Paris, február 17. A „Maurefcania" fedélzetén utazik Európa felé Charlie Chaplin, moziezinéez, aki utrakelt, hogy uj filmje, „A város fényeidnek európai premierjén részt vegyen. A filmet most mutatták be Newyorkban, a az a híre, hogy jobb, miut minden, amit Chaplin eddig csinált, 6 ez a legnagyobb sikere a kis embernek a sétapálcával. A kis ént bér, aki vendégségbe jön Európába, hajó- raszállás előtt nyilatkozott az újságíróknak s elmondta, hogy ebbe a filmbe belefektette utolsó centjét is, a pénz nem érdekli, nem hajlandó hangos filmben fellépni, nagyon szereti Einsteint, akit a legközvetlenebb s elfogulatlanabb embernek tart összes ismerősei között, s nem változtatja meg többé maszkját, nem hagyja el a nagy cipőket, a rongyos cutavayt, a keménykalapot s vékony sétapálcáját, mert ez már a lénye neki, ez a csavargó kosztüm, s nem akarja Napóleon szerepét eljátszani. Kár... Az újságírók megírták, hogy egy hangoefilmgyár percenként kétezer dollárt kínált Chaplinnek, ha huszonhat rövid konferánszra vállalkozik a mikrofon előtt, — beszélhetett volna, amiről akart. Chaplin visszautasította az ajánlatot, mert nincsen semmi különösebb mondanivalója, ami van, azt elmondta és elmondja filmjeiben, maradék nélkül, már amennyire a film technikája ezt megengedi, s különben sem szereti a hangját hallani. Most hosszabb ideig akar Európában utazni, inkognitóban, s nincs kedve egyelőre dolgozni. Ez a kommüniké bejárta a lapokat, melyek bizonyos ünnepiességgel, feltűnő heiyen közölték Chaplin nyilatkozatát, nem éppen a mozirovatban, hanem, ahogy ezt Chaplin meg is érdemli, az olyan ceíebritásnak kijáró nagybetüséggel, aki nemcsak világhírű nagy színész, hanem annál is sokkal több: egy igen nagy kis ember, akinek minden szava fontos. Legalább olyan fontos, mint egy politikusnak, vagy 6portve- dettenek, vagy technikusnak nyilatkozata. Chaplin ma a világközvélemény Ítéletében az elsők között, a legelső helyen áll. Nevét nemcsak elismeréssel, hanem tisztelettel, bizonyos elfogódottsággal említik. Sose volt más, mint komédiás, egyetlen maszkot csinált, mely kissé cirkuszi és clowszerü,, e ha ma, pályája csúcsán, megmérjük, hogy ki ez az ember és mit adott kortársainak, meglepetéssel kell észrevennünk, hogy a maga hatáskörében egyenértékűt tudott adni a kor irodalmi, gondolati, e humanisztikus törekvéseinek legfontosabbjaival. Ez a megállapitás sokak számára túlzásnak tetszhet: megkísérlem indokolni. ♦ Előrebocsátom, hogy azok közé tartozom, akik nem járuak moziba, csak, ha valami kényszerítő körülmény kívánja, például egy propagandafilm megtekintése, etb. Különben soha. Erre nem vagyok különösebben büszke, mert igen nagy örömmel járnék moziba, ha a mozi erre alkalmat adna nekem, — de sajnos, mindaddig, mig a kornak ez az egyik legfontosabb találmánya handlék kezében van, akik lehetnek kitűnő emberek, de nadrágok eladásához mégiscsak jobban értenek, mint művészethez, színházhoz, filmhez és irodalomhoz, nem ad nekem a mozi semmi egyebet, mint bosszúságot és unalmat. Chaplin filmjein kívül két filmre emlékszem az összes látottak közűi abból az időből, mikor még néha moziba jártam: a „Caligari“ cimü filmre, mely közvetlenül a háború után készült Németországban, s a „Potemkin" cimü szovjetfilmre. Ez a két film sejteni engedte, hogy mi lehetne s mit adhatna az embereknek a mozi, ha engednék lenni és adni, ami benne van. Miután ezt nem engedik, okokból, melyeket minden gyermek ismer, nem járhatok moziba, s időmet szívesebben töltöm el sokkal inferiorisabb szórakozásokkal: mert az élet, rövid, s azt a három órát, amibe egy mozielőadás kerül, sokkal szívesebben áldozom fel egy bolhacirkusznak, vagy egy külvárosi kabarénak, mely a maga keretén belül legalább őszintét nyújt, mint Douglae Fairbankénak és Mary Pickfordnak. Ezt azért emli, tem meg, mert ha egy Cbaplin-filmet, akár uj, akár régi, valahol elcsíphetek, legyen akármilyen fontos vagy sürgős tennivalóm is abban az órában, mindent hagyok, s menekülök be a moziba, ahol ezt a színészt láthatom, — s szeretném megmagyarázni. mint egy a sokszázmillió Chaplin- néző közül, hogyan hat ennek az embernek lénye, minden mozdulata reám? Mihelyst megjelenik a képen — 6 gyakran mily régi, lejátszott, tökéletlenül fotografált. háboruefötti filmekre emlékeztető atelíer-fölvé- telek ezek — különös nyugalom fog eL Megkísérlem ezt egészen őszintén elmondani. A világ- irodalomban csak kevés írót ismerek, akinek müvét olvasva, ez a nyugalom rögtön áthat: Tolsztoj, Dosztojevszkij, Stendhal, Shakespeare, Goethe, és — vessenek megSeingalt lovagja, Casanova Jakab, akit, mentöl gyakrabban olvasom, kénytelen vagyok újra és újra előléptetni a rangsorban, egészen a legelsők közé. Ha ez írók bármelyikének egyik könyvét valahol fölütöm, rögtön elfog ez a nyugalom, mintha a természetet pillantanám meg: hogy minden a helyé© van, mindé© rendben van, fogyatékosság és magasztosság a szükséges arányban oszlanak meg, nem történhet »e velem, e© a könyvvel sorami olyan, ami nem lenne szükséges, helyénvaló, ogyidőbon tökéletlen és tökéletes. Ugyanezt a nyugalmat érzem, ha megpillantom Chaplint. Jókedvű leszek: nem azért, mert „a figura mulatságos11, lőhet, hogy még egyetlen mulatságos mozdulatot sem csinált, hanem jókedvű leszek, úgy, ahogy az leszek, ha Shakospearet olvasom, egészség és bőség van körülöttem, nagyszerű lehetőségek, mihelyst egy Shakespoare-jelenetet föllapozok, s ez jókedvre hangol. Olyan társaságba kerültem, ahol nagyban megy a rongyszedés, dúsgazdag emberrel vagyok együtt, aki borravalónak is csak aranyat tud adni, itt csak jól járhatok. Egy iró nemcsak az, amit leir. Majdnem olyan fontos az a személyi hatás, amellyel egyéniségét, néha évszázadokra, sőt évezredekre, tovább adja — mintha beszéltél volna vele. például ezzel a Stendhallal, ismered legapróbb szokásait, gyöngéit, modorát, mozdulatait, — az igazi iró mindezt továbbadja müvében, » miután az írás mögött nemcsak a gondolat van, hanem a jellem is, ez a személyi hatás rendkívül fontos. Chaplin elown-nak öltözve lép elénk. Ez mindig hatásos, de éppen úgy öltözhetne mohamedán főpapnak, vagy svéd gárda- tisztnek, a hatás ugyanaz lenne. Egv ember lép eléd, minden hibájával és fenségével. A jelenés megdöbbentő, mint egy természeti tünemény. Soha nem szoktam sírni, tragédiáknál legkevésbé, legföljebb utál kozom. Mikor Chaplint először láttam, olyan megrendülésfélét éreztem, mely a sírásra emlékeztet. Az a szomorú és groteszk fenség, melyet a jelenés áraszt, lefegyverez, kibékít, megejt, az ember — nemcsak Chaplin, hanem minden ember — pártjára állít. A múltkor egyik képesujSágban uj filmjének egyik fölvételét láttam: Chaplin egy nyilvános városi kút előtt áll s horpadt bögrét tart a viz- sugár alá. Szokott csavargókosztümjébe© áll ott, kezein keztyü. A bögrét elegánsan tartja, előkelőén néz maga elé, komolyan és szertartásosan: a körülmény, hogy nincs egy vasa sem s egy városi kutból kénytelen inni, szégyenkezésre hangolja, s olyan arcot vág, mintha Karlsbadban nyújtaná poharát az előkelő források valamelyikénél a kisasszony elé, vagy mintha csak spleentől, vagy unalomból, vagy érdeklődésből kóstolná meg a nyilvános kút vizét. Ebben az egyetlen képben éppen úgy benne van az egész ember, mint legnagyobb müveiben. Olyan tragikum van benne, amely már mosolyogtál, mint mikor az ember rezig- náltan vállat von az emberi sors fölött, s megállapítja, hogy reménytelen. Nincs más kiút, csak a belenyugvás. Mindé© mozdulata, minden arcjátéka, egész lénye lázadás o reménytelenség ellen, s egyben rezignáció. Ezt mások köteleiében mondták el, versben és prózában. Ez az ember elmondja azzal, hogy van. Megjelenik a filmen, s gyakran egészen alantas eszközökMécs László Eperjesen Eperjes, február 18. (Saját tudósítónktól.)' Eperjes, illetve Sáros magyar társadalmának vasárnap nagy ünnepe volt. Évek óta először halló tűik most Eperjesen Mécs Lászlót, a megye nagy szülöttjét, akivel széniben itt talán még fokozottabb mértékben nyilvánult meg a lelkes szeretet, mint mindenütt, ahol magyarok élnek és ahol Mécs költészete egyre ragyogóbb értékű közkincs. A Mária-Kongregóciók által rendezett küi- tureátély alkalmából az eperjesi és vidék] közönség zsúfolásig megtöltötte a városi színházat s feszült érdeklődéssel várta az értéke® program szereplőit, elsősorban Mécs Lászlót és Pfeifíer Miklós dr.-t. Az estet a Szent-Miklós dalárda vegyeskara nyitotta meg, mely Skripecsl{y Béla vezetése melleit egy énekszámot adott elő figyelemre méltó precizitással. Majd Kellő Miklós gör. kát. paztiövendék, a nemrégen felfedezett nagy tehetségű tenor-ista adott elő két dalt orosz nyelven, tanúságot téve fejlődéséről. A közönség meleg tapsai után Pfeiffe-r Miklós dr., a tudós kassai kanonok lépett a pódiumra. Nagyéríékü előadásában XIII. Leó pápa Rerum novarum cimü enciikiikáját ismertette s méltatta ennek mérhetetlen nagy szociális jelentőségét. A kiváló előadót a közönség nagy élvezettel hallgatta és meleg ovációban részesítette. Ezután frenetikus tapsvihar közepette Mécs László lépett a közönség elé. Percek teltek el, amíg a költő ünneplése lecsillapodott. Régi és uj verseiből egyaránt szavalt. Minden egyes vers után fe"zúgott az elismerést,, a hálát és a hódolatot jelentő tapsorkán. Az ováció különösen „A kirándulás e’maradt“ cimü vers után érte el tetőpontját s a közönség valósággal nem akarta leengedni a pódiumról a költőt, aki több ráadással toldotta meg programját. Mécs László után újra Kellő énekelt el két orosz románcot dr. SuhajdA Vilmos né simuló kony zongora kísérete mellett, nagy sikerrel. Az estét a Szent Miklós vegyeskar énekszáma, zárta be. A közönség mögületődve„ egy bíelejthetet- len élménnyel gazdagabban távzott az estről. kel szórakoztat". Hátulról belerúg az emberekbe s ő maga is rúgásokat kap, ugyanoda. Ha ezt más csinálja, ásítok. Ezt a karzati humort egyetlen ember engedhette még meg ma f ának: Shakespeare, aki állandóan teletűzdelte arabjait vásári mókákkal, ütésekkel és rugdo- sással, inért előszereltei irt » „karzatának, a nópuok, mely a nyitott ég alatt szorongott az Erzsébet-korabeli színházban, • mindenek előtt röhögni akart. Ezeke© a vaskó® jeleneteken, melyek csupa erő, kedvesség, egészséges és kíméletlen jókedv, száz- és százmillió ember tudott azóta is „röhögni" — ugyanazzal a röhögéséé!, aho^y száz- és százmillió ember harsogott a moziban, ha Chaplin kapott egyet. Nem vagyok hajlandó „mélyebb pszichológiáját" megkeresni ennek a röhögésnek. Nem pszichológiából. hanem szívből röhögök, ügy kel! neki! gondolom röhögve és könnyeim törölgetem. Miért ember?! ♦ Nem érdekel, hogy jók-e a filmjei, hogy szerkesztésük, cselekményük, technikai előállításuk megfelel-e azoknak a követelményeknek, melyeket a film szakértői a „jó" film számára előírnak. Bánom is én. öt akarom látni, megnyugodni, hogy ez db van, ez a megiható lázadás, ez a tiszteletlenség, ez a szó legmélyebb értelmében forradalmi és forradalmasitó ellenkezés, a „tekintély", a „nagyság", az „ideálok" világával szemben. Abszolút forradalmár, az igazi. Minden eszköz és alkalom jó neki arra, hogy egy társadalmon s annak világrendjén, melynek ellenséges szándékait minden megbii- völő ártatlanságával és jóindulatával sem tudja lefegyverezni, gyorsan rúgjon egyet, mielőtt odébbszalad. Egyáltalán nem szentimentális. Az igazi jóság könyörtelen. Chaplin jósága nem az a konfekció-jóság, mely az élet disznóságaiba, jóságból, gyávaságból, erkölcsi felelőtlenségből, röfögő szentimentaüzmusból, beleegyezik. Fegyverei nincsenek, mert nem adnak ilyesmit, a kezébe, tehát úgy harcol, ahogy tud: rúgással, csipéssed, grimasszal, s elszaladással. Mit törődöm é© azzal, hogy milyenek a filmjei, milyen a .„szerkesztésük" éa „rendezésük"? Valószínűleg tökéletesek, mert nincs az, hogy valaki zseni, s amellett rosszul végzi a dolgát. A fontos az. hogy él, s néha, egy külvárosi moziban, egy esős délutánon, egy félórára láthatom valamelyik régi, vagy uj filmjét. A „cselekményre" többuyire nem emlékszem vissza. Chaplinre visszaemlékszem. Rengeteggel tartozom neki. Életein néhány zavartalanul boldog percét neki köszönöm. Illik, hogy ezt bevallja az ember, most, mikor vendégségbe jön hozzánk ide. — Sakk-kunns a prágai MAK-ban. A Prágai Magyar Akadémikusok Köre Vécsey Zabén dr. vezetésével sakk-kurzust létesített, melynek jelentkezői heteinkét kétezer sakk kiképzésben fogunk részesülni. Az első ösozejövetél hétfőn este volt. A kővetkező összejövetel február 20-án, péntekem este pontosan 7 órakor lesz. Jelentkezést még elfogad a vezetőség. v . .............................. m ihiiii—ír imwthimi i ii urnáiig......nini——
