Prágai Magyar Hirlap, 1931. február (10. évfolyam, 26-49 / 2543-2566. szám)
1931-02-15 / 38. (2555.) szám
10 *M«<3atMA<i4^-HnaiSE» 1951 február IS, ra*irnaiji. A nyugalmazott történelmi alak A mai világban még történelmi alaknak sem jó lenni. Rettenetes a mai sajtó riportéhsége, zseni hagynak békét senkinek, aki valami olyan dologban volt benne, ami érdekli és foglalkoztatja a nyilvánosságot. Miéta pedig a riportáas bevonult az irodalomba és a színházba is, soha nem lehet biztos, akinek valaha valami nyilvános ügyköre volt, nem fog-e valaki regényt-, vagy színdarabot írni róla. Ma tudniillik a regény- és szinda-rabirók is bajban vannak Arra nincs invenciójuk, hogy maguk találjanak ki meséket, és alakokat, viszont irniok keli, mert mégis csak ez a mesterségük, amiből élnek, — mit csinálhatnak hát mást kínjukban, mint hogy örökbe fogadnak megtörtént eseményeket, azok alakjait használják föl, hűen vagy szabadon, de mindig úgy, hogy az illetőknek kellemetlen legyen. Régebben történeti regényeket írtak de az nem fájt senkinek, ha valamelyik középkori, vagy renaissance-hősről írtak többé-kevésbé kitalált, vagy elferdített dolgokat. Ma azonban, különösen a németek, akik mint mindenben, ebben is tulmennek a buzgóéig szükséges határán, meg se várják, amig valami esemény hŐ9e meghal és máris regényt, vagy drámát írnak róla, mozivásznon szerepeltetik. Már az sem kellemes, ha valaki a kedves papájáról, vagy mamájáról olvas regényeket.. Egy azóta. Istenben megboldogult kedves, jó barátom beszélte sok év előtt, hogy milyen mérgesen kergette ki őt Zürich melletti villájából az a derék úriember, akinek édesanyját Wagner Richárddal kapcsolatban emlegeti a zenetörténet. Én bizony igazat adok neki, -— azért, hogy valakinek apja, vagy anyja egy nagy emberrel volt valamiféle kapcsolatban, nincs joga a nyilvánosságnak az úgynevezett kegyelet jogcíme alatt befurakodni az illető magánéletébe. Hát még ha az a történelmi alak még mindig él és kénytelen olvasni a saját történetét regényben, vagy látná a színpadon, vagy hangos Hímen! Hogy egy élő ember élettörténete, vagy annak egy kiemelkedő része az üzleti spekuláció tárgya legyen, azt csak az az üzleti mohóság és általános teheteégtelemág teszi érthetővé, ami ma az egész világon van. A most divatos riportregény eket és drámákat nem a valóban tehetséges irók Írják, sem Tho- mas Mann, sem Bemard Shaw, sem André Gide nem vállalkozott eddig ilyenek írására. Az irodalmi spekulánsok, a félteheteégü színpadi siberek, a minden kíméletet és érzést legázoló szenzácdókonjunkturisták teszik kétségessé az irodalom közbiztonságát A most divatozó riportregényeknek és drámáknak nincs a világon semmi más jogosultságuk, mint hogy ügyes emberek pénzt akarnak keresni más ár tatlan emberek rovására.. El kel képzelni Dreyfus ezredes helyzetét. Soha nem volt nagy ember, nem is tartott Igényt arra, hogy az legyem. Tisztességes katonatiszt volt, aki ártatlanul belekeveredett egy kémkedési pörbe, igazságtalanul elitélték, hosz- fizu harcok után fölmentették s e harcokban ő, aki nem akart más lenni, mint katona, ütközőpontja lett két egymással szemben álló világnézetnek, éveken át központja Franciaország poKtikai életének. Sokat szenvedett fizikailag és lelkileg, nyilván elment a kedve minden nyilvános szerepléstől. Rehabilitálása után még szolgált, inkább csak pro forma, egy darabig, aztán nyugalomba vonult, csöndes, békés életet élt, a családja körében maradt, kínosan elkerült minden nyilvánosságot.. Bizonyára örült, hogy végre egyszer senki sem törődik vele, hogy az újságok nem írnak róla, közben öreg ember is lett, akinek még inkább kell a nyugodt élet Egyszerre csak jön ez a csúf irodalmi divat, a Zeitromanok és Zeitetücfcök divatja. Pénzéhes németek rávetik magukat minden olyan témára, amelynek megírásával sok példányt lehet eladni, vagy sok színházi előadást elérni. Rábukkannak Dreyfus történetére. Nagyszerű pecsenye ez, benne van minden, ami ma sikert ígér. Militarizmus és antimilitarizmus, antiszemitizmus és filoszemitizmus, gazság és hamisság, romantika ée ezentimentalizmus, egész halom olyan ára, amivel bőditoná lehet a nyárspolgárt. Nagyszerű ez, kéremi jöhet Zola a körsza,kábával, Droyfiisné a gyászfátyólával, Du Paty de Clam az ádáz intrikusi kajáneágá- val, jöhetnek a bírák talárjukkal, Henry alezredes az öngyilkosságával, no, ha ezeü nem izgulsz, polgártársam, akkor az idegeidet a ri- nocérosztói kérted kölcsön. Megjelennek tehát a Dreyfue-regényok, Dreyfus-drámák. Dreyfus- fllmek. És nyomukban megjelennek a riporterek, akik mindennap megkérdezik az öreg ezlrta: Schöpflin Aladár Rádió Lipa föbizományosnak Bratisiaya, r I —jMBBBHHgWPI flUi'lffHH l»i i itiMII HMM—HWHoasxú u 13. jé SS |l Ezennel előfizetek a budapesti Rádió Életre: | ; 1931 ------------------------------hó--------tói _ \ \ egy hóra Ke 14*-— ^ «ft©i’©na | egy negyed évre „ 40*— lfj8ít«S«l®IItt ***** 1 Az előfizetési összeget feladtam, 1 leaphatá ! ék | _________________ _________________ Bp j Lakhely, poetoa cím Fontos név. most másodszor kerül ártatlanul pelengérre és nem tehet mást, mint hogy mérges-rezignáltan könyörög: — Az Istenért, hagyjanak békében! MAGYAR EMBER ELETE Találmányos emberek, fari eszik népek Írja: SZOMBATHY VIKTOR Mindig töri az észét vajamin ez a magyar fajta. Nem tudni, a rettentő ész teszi-e ezt., avagy a gazdasági helyzet hozza úgy magával, hogy elég idejük van az embereknek világjávitó szerkeze tekeri gondolkozni. Világjávitó gondolatokat nem érdemes . köztudomásra hozni, azért nem fizet senki, legföljebb a hatóságokkal van baj miatta. Annál mégis praktikusabb a magyar s ha valamit eezkábll, legyen annak pénzszaga is, azt mondja. Mert tanulékony emberek nagyon. Mindig olyanon törik a fejüket, aminek szerintük óriási értelme van s ami magával hozza ,a külföld érdeklődését. Mindjárt a külföldet yesziik Számításba., ha osak egy szabályozható nadrággombot akarnak is föltalálni, úgy látszik, meg vannak győződve arról, hogy ez a magyar glóbus úgysem értékeli a munkájukat eleggé, Itt van rögtön a gyűjtemény egyik legszéb- bik darabja, a turisüveges magyar. Ezzel valamikor Pesten volt találkozásom, az akadémiauccai Szabadalmi Hivatal előtt. Valami régen porosodó iktatvány számának megkeresése végett volt szerencsém a Szabadalmi Hivatal lépcsősorait járni s úgy délfelé valóban ki is kerültem a bürokrácia rengetegéből. Dél volt, meleg tavaszi dél, ügyes-bajue emberek álldogáltak a lépcsőkön. Égy turisüveges ember, bajszos, ködmenés, azonban félrevonulva tűnődött maga elé. ügy látszik, bennem véthette meg bizalma ágyát mégiscsak, mert utamat állta. Meg se billentette a hegyes túri süveget, ami a feje tetején ült bánatosán. — Á szabadalmi hivatalt keretém. —■ Ez az, az egész épület az’ Megcsóválja a fejét. — Hát hová forduljak? — Mivel? ... . Bizalmatlanul mér végig. Elhúzza á száját 6 mert felelnie mégis ajánlatos, közömbösén szól: — Találmányom van... Persze, hiszen most látom csak! Hátán hatalmas fonott kosár lóg ennek az embernek, amilyen kosárban a baromfié-asszonyok cipelik a csirkéket. S a kosárból, elől-hátnl, oldalt fantasztikus kályhaosővégek, drótók, fadarabok, csillogó üvegek kandikálnak elő, már amelyik előkandikál, mert az egész tünemény gondosan le van takarva egy zsákronggyai, de ahová a zsák nem ért, onnan kibuggyant a találmány. —r Mit talált föl, jó ember? ... összehúzta az ajkait s úgy sziszegte: — Azt pedig meg nem mondhatom* Találmány. Nem lőhet azt elárulni—- Én bizony el nem árulóm senkinek, bennem bizhatik! , — Apámba bízok- ., Ott állott, keserű dac$aH tudománya. á hátán, szabadalma a fejében, bizaltoaünoül, kémkedve, habozom —- Hová való, jó emberi’ —• Karcagra. Nehéz efiet volt ez, a karcagi turisüvegeseel Nem volt hajlándó elárulni a.titkot, mát pedig így vajmi bajos eligazítani a jó embert. Mivel azonban, nagyon biztattam, végre is közelebbh a jelt. Szigorúan rámnézett, bajszát ide-oda lengette a csapóajtó szellője. — Hát megmondom. De meg kell esküdnie, hogy el nem mondja két évig, amíg a találmány nincs befejezve. Szentül megigéftem. . ' — Hát nézze — mondta izgatottan —, arra! van szó, hogy ez a találmány a tengeri hajókkal szembe jövő nagy jéghegyekét olvasztja, el, még mielőtt a hajóhoz közeljutraa a jégh^gy'Nékidőlteiii a. fájnák. Valóbán, nem mindennapi az esőt, hogy turféüvéges magyar .iltyét fabrikáljon. A kályhacfiövek fon veget öl eg állottak ki a kosárból. — Sugarakkal — folytatta, a, karcig' ember —meg vegylinzerekkel. A, nagyíjp jó laJáb mány ez. Osak azt mondja még, melyik ajtón kell kopogtatnom?! — Járt már maga tengeren? i | , —- Nem. De minek ifi az. A k'igoódolát a fon fos az. hogy érre riájötténí- Sokáig gondolkoztam rajta, de megvan!! Karcagon nemhogy tenger nincs, de még Duna se. Hogy mi néin izgatja a karcagi emberek koponyáját!... —♦ Pénzes társat keresek itt — vallotta kérés néJikü! az én magyarom —nem állama-e be társnak? Megcsóváltam a fejem és inkább csak az ajtót mutattam meg, ahová bizalommal fordulhat. Ámbár rögtön már az első pillanatban sem hittem, hogy a szabadalmi hivatalban tengeri jéghegyek olvasztásával foglalkoztak volna. Elment a karcagi tudós, hátán zörögtek a 'kályhacsövek ós a tengeri találmányok. Bevágódott az első ajtón. Délután megint csak arrafelé visz az utam, villamoson. Kipillantok a perronról, hát az én találmányom magyarom még mindig ott ül a lépcsőn. Kidobták. , Ült és tudós fejét .búnak eresztette. Szalonná zott. Mellette szalonázott egy másik talákná- nyoe, hatalmas csomag az előtt is, biztosan valami tengeri repülőhajó tervezete. Ott ültek, egymáshoz bújva, bizalmasan és nagyot kaparintottak éppen a szalonnából. Fejük összeért. Tanácskoztak. Ki tudja, minő világramenő dolgot beszéltek meg éppen, vagy pedig tőkét kerestek éppen vállalataik megvalósítására. A bankok a-zonban már délutáni szünetet tartottak, a két kitűnő, találmányos ember tneg csak várta a jószerencsét. A . Nemrégen történt, hogy ide, a Komáromi Kultúrpalotába bekopogtatott egy szakférfiú. Nehezen ment a kopogáis, mert nagy akadályai voltak a kéz szabad használatának. Végre is azonban, nagy zörgések és szuszogások között először egy irtózatos fa- és vasalikotmány, aztán egy sétabot, amolyan kutyák ellem való. utána egy kéz, amely már emelte a kalapot, míg végre a kalap gazdája is. Mindez a sok holmi végre ilfemtudóan állott meg a kalap gazdájával együtt a kályha előtt. Sarokba a 'bot. földre a sok csomag, egy lépéssel előre az -ember. A nagy köszöngetést már kívül elvégezte, ■mire beért a szoba közepére, a dolog lényegére térhetett éppen. — Sajtóbemutató végett jöttem. — Talán cirkuszi előadást akar rendezni? Félrehúzta a száját, fontoskodva mondta,: t— Nem. Találmányom van. Idestova viharedzett lesz az ember a találmányom elmékkel szemben. Egyszer Kiss Mihály jelentkezik, aki a per zsákok közötti útját mésélii el, máskor Kínából tér meg egy hajógyári művezető s az mesél, vagy pedig találmányos emberek vetődnek be, önműködő vasúti fékkel, amit egy igyekvő férfi- és nőj szabó talált föl, vagy kutyaveszettség elleni oltóé zűrrel, amit viszont a falusi kovács fundált ki. Volt itt már földrengésjelző szabadalom is, csak a titkot nem akarta elárulná a fölfedező] e. Ügy látszik, nemcsak a Nagyalföldön, de a. Kisalföldén ifi vannak találmányos emberek. Ruszinszkóban a vallási találmányok izgatják inkább a népet, Csallóközben a magától iiró tóik No, mindegy. Hát mit tetszik? Micsoda a találmány? — Sajtótalálmány. Bemutató végett, tetszik tudni, hogy a lapokba kerüljön « majd a külföld ifi érdeklődjön felőle... Az a külföld, az a külföld!! Már pakolja is szét a cókmókot, szuszogva, pontosán. Mozog, mint egy verkli. Engedélyt se kér, mozdulatai begyakorlottak, H tudja, hányadszor szedte szét ipár s rakta össze a. csomagot? Enyhe szilyörium-illat leng a föltaláló ux körül, a dolgok spiritus rektora tehát eleképpen szállong. Ez mindig bizalommal tölt e! a találmány értéke iránt. • Már mozog is a kis masina, ej, de beles!! Szobára padlója telerakva a modern toknika ötézes vívmányainak unokáival. A vívmány csörög, mozog, zakatol. A vívmány egy autóvá alakítható repülőgép. Földön ós égben jár. Motor helyett egyelőre gum iszalagra osak. így játéknak nagyszerű. Látszik a gazdáján, hogy passzióval alkotta. Hanem egy baj van, hogy ez csak játék. Repülni egyelőre nem akar. csak a földön rohahgászik. Ha akarom, hajó, ha akarom, repülőgép, de lehet csónak is, vagy autótaxi. Univerzák taxi. A sajtóbemutató határozottan eredményes. Emberem barna szemével szorongva pillant szét, a nagy pillanatnak most keli eldőlnL — Jó ember, ez nagyon szép, gratulálok. A baj inkább ott van, hogy nem értek ehhez a roppant érdekes találmányhoz s illetékessel kell megbeszélni inkább. — Hiszen osak a megírás végett hoztam. Hogy az újságba kellene kifogalmazni. Fogas kérdés. A találmányban nincsen sok komolyság, s ha humorosan „fogalmazzuk ki“ s nevét is odabiggyeeszük, megsértődik a derék föltaláld. Végre is sikerül elütni a dolgot. —=■ Nézze, ha be akarja mutatni a mérnököknek, azok megkövetelik, hogy kis mlnta-so ff őr is ül jön a kocsi-hajó-gépben, A modellnek teljesnek kell lenni FölcsilJan a szeme. —• Gondolja, kérem? S már pakol is. Hamar, csak hamar, hogy minél hamarább befejezhesse a munkát. A játék tetszett neki a találmányban, nem a lényeg. Különben nyugdíjazott mezőőr a réten. Tettének oka a világhír mellett fia szerelme. Ki akarja házasítani a fiút s ekkor jött rá arra a kitűnő ötletre, hogy föltalál valamit. Először föltalálni akart, aztán föltalált. Mindegy, hogy mit. Már el is felejtettem az esetét. Tegnap azonban megint kopog. Meg sem várja a feleletet, máris dugja be a fejét az én kitűnő mezőőröm* Hóna alatt a rettenetes csomag, alig bírja cipelni, Ezer méter spárga rajta. Bogozza, bogozza, szuszogva. —■ Engedőimet — pihegi —, kész már a találmány, ahogy parancsuni tetszett, rajta a sofér... Már ki is bontotta a kerekek és drótok bonyolult gépezetét. Megcsavarja a gumiszaiagot, berreg a gépecske s az én kedves magyarom, osak áll fölötte mosolyogva^ szelíden, mint- ahogy apa gyönyörködik, " megtért gyermekéi ben." Ott csatangol a kis gumámotor, 'benne Ifi a fabábu, nem száll az égbe s fölötte egy meglett generáció embere éli gyermekkora játszi idejét vissza. Játékos nép vagyunk. S olykor azt hisszük, hogy komolyan csináljuk a dolgokat. És sokszor, úgy látszik, nem a lényeg a fontos, hanem a fabábu. A KASSAI CIGÁNYSORON nagy a sfrás-rivás. Orgován Janinak kezéből kihullott a nyirettyű, árván maradt a tízenkét- tagu család, árván maradt a banda s az ősi lőcsei ház bolthajtásai alatt nem zokog már a nóta Jani hegedűjének húrjaiból. A régi Kassának egy darabja hullott az enyészetbe, gondtalanabb időszaknak és rákövetkező szomorúságoknak megszólaltatója, akinek hegedűjéből két összecsapó korszak melódiái zokogtak. A prímásoknak abból a fajtájából való volt, aki nem túlzó temperamentumával, nem rapszódi- kus lendületével fogta meg a sziveket, hanem borongó melanchóliájával, egyszerűségével és szívből fakadt, szívhez szóló hangjaival. Beteg ember volt sok-sok év óta, a keszeg alakba csak úgy hálni járt a lélek, de a nóta rajongó szeretete pótolta benne az elégett testi energiákat és ott hegedült kivilágos virradatig az őrhelyén. Hegedűjének a fanatikusa volt, aki hivatását nemcsak kenyérkeresésnek, hanem nohile officiunmak fogta föl és ha elvitték lakodalomra, névnapra, nem tette le kezéből a vonót, hanem játszott, játszott, mig a láz a fáradság le nem döntötte lábáról és ott nem roe- kadt össze a banda élén. A halál jegyese volt évek óta és ő érezte, művészetével pedig éreztette ezt mindnyájunkkal Az egyéniségét vetítette nótáiba, komor, szívfájdalmas hangjai állandó bucsuzás voltak az élettől, amely az ő számára csak állomást jelentett és sohasem megnyugvást Szerény és kedves mosolyával egyszeriben megfogta az embert és 6 is rögtön megérezte, ahogy a szeretet felé hajlik, ilyenkor melegen búgták a hangjai s az érzelmek légiója vibrált bennük. Nem borravalóra vadászott, de szere- tetre és elismerésre s ez sok mindenért kárpótolta. Régmúlt szép idők emlékei csalnak könnyei sokunk szemébe, ha Orgován Janira gondolunk s ha a szomorúságnak és jóságnak hegedűjéből kicsendülő vox humanájára emlékezünk. Megemlékezik róla a kedves és letesz néhány szál virágot a cigány sirhalmára, aki száz és száz ember között kötötte össze a lelkünket nótá jának varázsosferejével? redőstől: mit szói mindezekhez ön, doktor Domokos Ödön? Az öreg ezredes pádig, aJa valaha töitéoduu alak volt, de mint ilyen is régen nyugalmazott állományba tetté magát és nem kíván egyebet, mint nyugodtan élni, kénytelen mindezt tűrni. Nincs törvény, nincs hatalom, amely megakadályozná, hogy kiállítsák a színpad és a mozi pelengérjére. Nem tehet semmit, a modem spekulánsok vásárra viszik az ő bőrét, kimérik gramonkint az ő'szerencsétlenségét, pénzt sajtolnak a könnyekből, melyeket ő ée hozzátartozói hullattak — és még tetejébe kellemetlen, an ti patikus alaknak is mutatják be őt. Szegény ezredes, szegény nyugalmazott, történeti alak
