Prágai Magyar Hirlap, 1931. február (10. évfolyam, 26-49 / 2543-2566. szám)

1931-02-12 / 35. (2552.) szám

2 ________•W^<M/V>ag^^H!KLSP 19 31 február 12, csütörtök. w^Kzmi&ttx-ysTsriríri**!« vgaaw—^ (ognac u> f Martéi! nyeinek felderítésére a bűnügyi rendőrség a csehszlovák 'követséggel egyetértésben kezd­te meg a kutatást, de eddig, e pillanatig még nem sikerült teljes bizonyossággal megálla­pítani a merénylet motívumait. A merénylőt, akit nyomban véres tettének elkövetése után a csehszlovák követség kapujában elfogott a rendőrőrssem, bevitték a Dorottya-uccai őr- szobába és kihallgatták. Megnevezte magát: Zetka Öottlieb 67 éves, jelenleg határozott foglalkozásnóIküli kereskedő, Bécsien a Hartmann Gasse 15. számú ház­ban lakik. Kihallgatása alkalmával zavartan viselkedett, konfuzus dolgokat mesélt, de azt elismerte, hogy szánt szándékkal készült elő a követsági titkár elleni merényletre, nem akart egyebet, minthogy a revolverrel emlékestetőt adjon a követség titkárnak. Üldözési mánia? Később, folytatólagos vallatása folyamán rátért a részletekre is és ekkor kiderült, hogy a kereskedő évek óta húzódó bonyolult polgári pereskedést folytat a csehszlovák állammal. De nemcsak a perben tanúsított magatartá­sából, hanem egész curriculum viiaejéböl ki­tűnik, hegy zavart elméjű ember, aki üldözési má­niában szenved és harcban áll az egész vi­lággal. A rendőrség hamarosan összeállította a me­rénylő előéletének fontosabb mozzanatait, me­lyek egytől-egyig arra mutatnak:, hogy a ke­reskedő pszihótikue ember, aki minden valószínű ség szerint elhatalmasodó rögeszméjének hatása alatt szánta el magát a gyilkos merényletre. ö maga is hosszú mesében ismerteti az előzmé­nyül szolgáló pörösködés történetét. Mint min­den őrületben, a kereskedő szellemének zava­rában is van bizonyos rendszer, a fogaskerekek logikusan kapcsolódnak egymásba, csupán a kiindulópont körül van hiba. Zetka évtizedekre visszanyúlóan mondja el élettörténetét, a kü­lönböző hatóságokkal vívott harcait vélt, vagy tényleges jogainak érvényesítéséért. 3 és fél milliós örökség! por A csehszlovák állammal folytatott pöröskö- i dése évekkel ezelőttre nyúlik vissza, amikor a 1 kezeskedő saját állítása szerint Becsben 48.000 ! holland forint értékű butoTt vásárolt, amit ki­viteli engedély segítségével kiszállított Hollan­diába. Az ügynökök ott nemcsak á-bútort tüntették el, hanem az értékesítésből befolyt összeget is, sőt még ők támasztottak egy 1300 holland forintra rugó követelést. Zetka a hollandiai csehszlovák követség védelmét és interven­cióját kérte, majd hazatért Prágába és a csehszlovák kormányköröknél, valamint a ] külügyminisztériumnál jelentkezett panaszé-! ! [ val. •, A/is. állítja. hogy ■ ... az itteni illetékes közegek megnyugtatták, mondván, hogy ne féljen semmit, kárát meg­térítik és segítségére lesznek jogainak érvé- j nyesitésében. j Ezt az ígéretet —- beszéli el a merénylő — nem í váltották be és ő a várakozás meddő éved után a bécsi bíróságnál kártérítési keresetet adott be a csehszlovák kincstár ellen. Emiatt odahaza, olyan kellemetlenségeket csi­náltak neki, annyi moleeztálásban volt része, hogy tanácsosnak látta elhagyni hazája területét. Bécsibe költözött, ott adta be kártérítési kere­setét, amelyben a csehszlovák kormányt tette felelőssé az őt ■ ért három és félmillió koronás károsodásért, j A bécsi bíróság polgári tanácsa előtt tárgya­lásra került a pör, de a bíró- csakhamar fölis­merte az igazi helyzetet és látta, hogy a felperes képzelt jogokért har­col s a kártérítésnek semmiféle alaki, vagy érdemi jogalapja nincsen. Megpróbálta rábeszélni a panaszost, hogy áll­jon el a keresettől, Zetka azonban bízott igazá­ban. A tárgyalást elnapolták, de a kereskedő változatlan hevességgel folytatta tovább a kampányt. Köziben vagyona elfogyott, kereset után kel­lett néznie és 1929-ben Becsben ügynöke lett egy biztositó társaságnak. Áz el mezavar bizonyítéka 1 Egy napon autóbaleset érte. Orrcsontja és. az egyik ujja eltört. Ekkor f 15.0GÓ schiiíing kártérítés erejéig pörölte a gázoló autó tulajdonosait, egy taxiautóválla- iatot és keresetének indokolásában fölhozta, hogy az ő szerencsétlensége tulajdonképpen uem is tekinthető balesetnek, hanem egy komplett következményének, amelyet cseh­szlovák részről szőttek elléne. A keresetben hossz ad almasan ismertette a csehszlovák állam ellen indított pőrét és oda- konkludált, hogy a gázoló autó soffőrje is bizonyára részese az ő személye elleni összeesküvésnek. Zetka rögeszméi, melyekkel különben évekkel ezelőtt az egyik csehszlovák elme; gyógyintézet orvosai is foglalkoztak, amikor a merénylő ápolásuk alatt állott, több Ízben adtak dolgot áz osztrák hatóságoknak. így például 1929 tavaszán is, amikor a kereskedő egy találmányával jelentkezett az osztrák szabadalmi hivatalnál. A patent­jogot nem kapta meg, mert a hivatal megál­lapította, hogy az általa benyújtott találmány nélkülözi az originalitást, az efajta „kerti bútorokat védő huzat** már sokféle variáció­ban forgalomban van. A vji^MHásitÓtlt íöftalálópkkóT följelentést tett a szabadalmi hivatal tisztvi­selője ellen, akit azzal vádolt meg, hogy ha­mis szakértői véleményt mondott azzal a tit­kos gondolattal, hogy a prioritási határidő lejárta után ő maga fogja szabadalmaztatni Zetka találmányát. A gazdasági gilnissterék addig nem Indiáit fdtoszian! a HM millió §tt$p@nÉti Prága, február 11. A gazdasági miniszte­rek tegnap több órás tanácskozást folytattak auélkiil, hogy egyetlen kérdésben is meg­egyezésre juthattak volna. Elsősorban is a 150 millió koronás hited elosztása forgott szőnyegen. Az ellentétek azonban az egyes reszortok, jobban mondva az egyes pártminiszterek között olyan nagyok, hogy az elosztásra vonatkozólag ne*n tudtak megállapodni. A meliorációs és útépítési alapról tárcaközi tárgyalások folynak s az utolsó simításokat végzik a beruházási kölcsönre vonatkozó törvényjavaslaton. Ezek a javaslatok csütör­tökön beír ülnek a minisztertanács elé. Ami a vasutak, invesztálasát illeti, tervbe van vé­ve egy külön törvényjavaslat benyújtása, amellyel külön vasúti hitelkölcsönt venné­A tisztviselő, végül is arra kényszerült, hogy becsületsértési port indítson Zetka ellen, aki a bírósági tárgyaláson kijelentette, hogy nem ismeri el sem a bíróság, sem az állam- ügyész illetékességét és nem fogadja el az ítéletet. Ti Hahozása ellenére három havi fogházra ítélték. Az áldozat egyénisége Az elmebeteg ember áldozata, Zajioek- Horsky Jaroslav követségi titkár ismert tagja a bécsi diplomáciai és újságírói társaságnak. Újságírói tevékenységét még a háború előtt kezdte meg, az ostraui Pozor című cseh lap bécsi levelezője volt, aki a cseh politikában a pánszláv eszmét szolgálta tollával. Később munkatársa lett a Národni Lisíynek és bécsi levelezője a pétervári Svatovisky-féle kirügy­nökségnek. A háború alatt a Národni Listy prágai szerkesztőségének' kötelékéiben dolgo­zott, miután a háború kitörésekor ő is átesett a cseh politikusok és újságírók sorsán, ház­kutatást tartottak bécsi lakásán -és rövid ideig őrizetben volt A forradalom után a csehszlovák állam diplomáciai szolgálatába lepett s a bécsi csehszlovák követséghez osztottak be, ahol politikai ée adminisztratív íigvéken kiviii a hírszolgálat is az ó reszortjába tartozott. Szeretetreméltó egyéniségével a bécsi politi­kai és ujságirói körökben nagy népszerűsé­get szerzett s a bécsi itársaságoknak is kedvelt tagja volt. nek föl és igy kiülöm lenne a több' beruházá­sok számára szóló hitel köles ön. A képviselőiház csütörtökön befejezi a kormányaiyilaitkozat feletti vitát és azonnal megkezdi az 1929. évi zárszámadás tárgyaié-, sát. Ezzel valószínűleg pénteken fog végezni. A kommunisták e héten még obstrukcióra készülnek, miután a mentelmi bizottság a plénumnak javasolni fogja Ha ipáik kommu­nista képviseilő mentelmi jogának felfüg- gesztését, akiit tudvalévőén a február 4-ikí tüntetések alkalmával letartóztattak és a házelnökség az ügyészség megkeresésére to­vábbi fogva tartásához hozzájárult. A jövő héten kedden ismét összeül a pié- nuim, hogy a bizottságoknak kiosszák a hl-* teljavaslatokat. Ezután nincs kizárva, hogy kisebb munka szünet áll be a nemzetközi agrárkórtéréncia miatt. VISSZA A HÁBORÚBÓL Erich Mária Remarque regény© (Copyright by U. Fcature Syndicate and by Prágai Magyar Hírlap. — Utánnyomás kivonatosan is tilos.) (45) Hirtelen felnéz: — Kár, együtt indulhattunk volna. Mi volt a dij? — Hat sirálytojás meg egy érem — vála­szolok és a forreság a fejembe száll. A hegedűk oly halkan zümmögnek, hogy hallani a lépések súrlódását. — Most itt táncolunk, együtt, — folyta­tom. — Emlékszel még rá, hogyan nyargal­tunk egymás mögött, este, torna után? Int, hogy emlékszik: — Igen, akkor még meglehetősen gyere­kesek voltunk. Nézd csak azt a lányt odaát, azt a pirosruhást... ezek a hosszú blúzok ma a legmodernebbek. Sikkes, mi? A. hegedűk átadják a dallamot a cselló­nak és csak remegve, mint visszatartott si­rás, borzonganak az aranybarma hangok fö­lött. — Mikor legelőször megszólítottalak, mind a kettőn elszaladtunk ijedtünkben, — be­szélek a múltról. — Júniusban volt, a vá­rosfalnál, úgy emlékszem inég rá, mintha ma történt volna ... Adélé int valakinek, aztán megint felém fordul: — Igen, micsoda szamársági Tudsz tan­gózni? Ott, az a fekete fiú mesésen vezet. Nem felelek. A zene hallgat. — Nem jönnél egy kicsit az asztalunkhoz? — kérdezem. Adélé odanéz. — Ki az a karcsú, lakkcsdzmáe? ■— Kari Bröger — válaszolom. Adélé hozzánk til. Willy pohárral kínálja és egy viccet mond. Adélé nevet és az asz­ta) fölött átnéz Karira. Időnkint Kari szán­kó lovacska j/H is érinti a tekintete — ez az a modern ruhás lány. Csodál kozva, wzemlé­Fcrdifoffa: Szabó Lőrinc lem, mennyire megváltozott. Hát itt is meg­csalt az emlék? Addig bujánzott és burján­zóit, amig benőtte a valóságot? Hisz egy ide­gen, kissé hangos lány ül az asztalnál, aki túlsókat fecseg! Nincs benne elrejtve, mé­lyebben, valaki, akit jobban ismerek? Tör­ténhet ilyen eltolódás, csak azért, mert az ember idősebb lesz? Talán az évek miatt gondolom, hiszen több mint három eszten­deje nem láttam, akkor tizenhatéves volt és gyermek, most tizenkilenc és ké3Z felnőtt... Ée egyszerre rámzuhan az idő kimondha­tatlan szomorúsága... hogy múlik és múlik és változik minden és mire visszatérünk, nem találunk semmit a régiből. Ah, búcsúz­ni nehéz... de visszajönni néha még rosz- szabb. — Milyen furcsa képet vágsz, Ern-st, — szól Willy, — fáj a hasad? — Unalmas ember, — nevet Adélé — ré­gen is mindig az volt. Légy már könnyed egy kicsit! Az jobban tetszik a lányoknak, mintha olyan savanyúan gubbasztasz itt, mint egy eoetgyár. — Végre, gondolom, ennek is vége. Nem azért, mórt a fekete alakkal, meg Kari Brö- gerre] flörtöl, nem azért, mert engem unal­masnak talál, nem azért, mert megváltozott... nem: én magam látom most, hogy semminek semmi értelme. Futkostam és futkostam és kopogtattam ifjúságom minden ajtaján és be akartam menni megint, azt hittem, hogy me­gint be kell fogadnia, mert még fiatal va­gyok és olyan nagyon vágyódtam a felelés­re... de az ifjúság tovasuhant előlem, mint egy délibáb, hangtalanul széttört, összeom­lott, mint a pöfeteg, amikor hozzányúlunk, nem bírtam megérteni, legalább itt mégis kellett volna maradnia valaminek, újra meg újra megpróbáltam és nevetséges és szo­morú lettem miatta... most azonban már lá­tom, hogy csendes, néma háború pusztított az Emléknek ezen a táján is ée hogy értel­metlen volna tovább keresgélnem. Az idő köztünk áll, mint széles szakadék, nem tu­dok visszajutni, nincs más, előre kell mén- uünk, masírozni, valahová, mert még nincs célom. Görcsösen markolom a snapszos pohara­mat és fölnézek. Itt ül Adélé és egyre fag­gatja Kari Brögert, hogy hol lehet csempé­szett selyemharisnyát venni; itt táncolnak a párok, mint előbb, és a zene még mindig ugyanazt a valcert játssza a Három a kis- lány-ból... és itt ülök még mindig én is a széken, éppúgy, mint előbb és lélegzőm és élek... hát nem csapott le valami villám és nem sodort el innen, nem süllyedt el köröt­tem egy egész táj, nem maradtam élve a pusztulás után és igazán csak most veszi let­tem el mindent? Adélé feláll és elköszön . Karitól — Szóval, Meyer és Nlekéinél, — mondja jókedvűen, — stimmt, azok mindenfélével kereskednek. Holnap majd odanézek. Vi­szontlátásra, Ernst. — Elkísérlek egy darabig — mondom neki. Odakint kezet nyújt: — Tovább nem jöhetsz, várnak rám. ügy érzem, buta és szentimentális, vagyok, de nem tudok segíteni magamon: leveszem a sapkámat és mélyen meghajtok, mintha nagy búcsút vennék — nem tőle — minden Eddigitől. Adélé egy pillanatig fürkészve néz rám: — Néha igazán furcsa vagy. Dalolva fut az utón lefelé. A felhők elvonultak és az éjszaka tisztán áll a város felett. Elnézek, messze. Aztán visszamegyek a terembe. Sok más vendéggel együtt későit indulunk hazaié’é. A távolban mint sötét, sziluettek rajzolódnak a templomtornyok a holdfényes égre. Hosszú sorban megyünk, amely lassan­ként mind hosszabbra nyúlik. Elől tarka lampionokat visz valaki. Ott énekelnek is: — Hamburgban éltem hajdanában... Egy darabig erdőben megyünk, aztán tisztásra érünk ki. A holdfényben fehéren villog egy kettéfürészelt fatörzs kerek alja, mögötte görbe ág fekszik, keresztben egy földihányáson... Ebben a pillanatban kék fény villan át az agyamon: egy másik leborotvált fatörzs, egy másik különösen görbült ág, földhányás és fölötte természetellenes testtartásban Him- melstoss altiszt, a keze tele földdel, a feje hátrafelé csüng ée alvadt vércsik sötétlik az egyenruháján. A szája csupa föld volt, sőt a bajusza is, nem állt már kackiásan fölfelé kefélve, mint máskor, hanem az ajkaiba ló­gott ... az egész ember egy játék közben ki­merült gyermekhez hasonlított, aki elaludt a homokdombján... a szeme félig nyitva, fehér -kék, a szája legörbedt és ferde . . . nem kemény altiszt-arc volt ez már... csak egy: szegény levélhord ó-arc, reménytelen ember- arc, amelyet belepett a harmat, mire ráta­láltunk. Átfut rajtam az irtőzat. Hideg ütés sújt nyakon,' az ijedtség megint felágaskodik .. „ mintha mingyárt üvöltésnek kéne jönnie a levegőben, közelgő zugásnak, rettentő csatta­násnak és becsapódásnak. — De hiszen csak egy ág — dadogom ma­gamban; még minden reszket bennem és csaknem rosszul leszek attól, hogy biztonság­ban vagyok. Ijedten nézek körül. Jó messze.* hátul, ott jön Albert a szőke lánnyal, — hoz­zájuk nem csatlakozhatom, — de egyedül se bírom ki, mert szürkén, kísértetiesen, ámy- szerüen lengeti mögöttem denevérszárnyait a szorongás, érzem, hogy nyul ki értem, érzem, hogyan nyúlnak ide, messziről, a láthatár mö­gül ezek a sápadt kezek... és egyezerré rájö­vök: a lövés iátokból jönnek, háború van, az kerget, megint feltámadt, hangtalanul ős or­gyilkos módra, vissza akár ciháini. megragad... éS .felkiáltok és előrerohanok, oda, ahol sók ember van, a tHbb>ek közé vegyülök és han­gosan dalolom én is: — Hamburgban é‘ltom hajdanában, az élet hívott. cSdb'.tott, a nevemet nem mondhatom meg, hiszen csak uccaldnp vogych,.. Negnyitották a zsidó parlamentet London, február ll.> Jeruzsálemben hétfőn megnyitották a zsidó nemzetgyűlést, amely ti­zenegy év óta most ülésezik először. Az angol kormány még o hét folyamán uj fehér könyvet a,l. ki a palesztinai kérdésről, amelyben fölvá­zolja a MacDonald és a Weizmann dr. közötti tárgyalások eredményét. Illetékes körök sze­rint azokat a félreértéseket, amelyek Lord Passfiekls fehér könyve okozott, sikerült telje­sen kiküszöbölni. • inierpeüádő az isierpsliésiófcról Prága, február 11. A német ellenzéki képvi­selők tegnap egy interpellációt nyújtottak be, amelyben szemrehányást tesznek a kormány­nak, hogy az tizenhét, általuk benyújtott in- térpe’Iációra eddig még nem válaszolt, jólle­het a házszabályok értelmében erre a kor­mány és az egyes miniszterek kél hónapon belül kötelesek választ adni. Az interpelláció­ban azt követelik, hogy a kormány törvényes kötelezettségének tegyen elegek Az interpel­lál ók kifejezik aggodalmukat, hogy a kor­mány a törvények c tekintetben való be nem tartásával rossz példát szolgáltat s attól le­het tai tani, bogy az a tófokú hatóságoks a la-

Next

/
Oldalképek
Tartalom