Prágai Magyar Hirlap, 1931. január (10. évfolyam, 1-25 / 2518-2542. szám)

1931-01-21 / 16. (2533.) szám

6 1931 január 21, szerda. 1 ■ >' 1 ■BIIWBaMB—— A Napóleon által elkobzott öivenmUUós hagyatékra több mint háromszáz év múltán igényt támaszt egy lunevülei textilmunkás A nancyi bíróság lógja tárgyalni a texíilmunkás hagyatéki kéréseiét a Írandó áüamhincsiár el:en Paris, január 20. Kuriózus hagyatéki port tárgyai közeljövőiben Nancy biiéságánaik pol­gári tanácsa. A h agya lék ügyén ck el őz mé­njei visszanyúlnak az 1667-ik évre. Ekkor halit meg Becsben Thicry Iránéin származású cipész, aki az akkori viszonyok­hoz képest horribilis vagyont, mintegy öt­venmillió frankot hagyott hátra. A hagyaték Velencében, az egyik ottani bank­ban volt deponálva és ott várt az örökösökre. Minthogy azonban az örökség Ilire akkoriban még csak ólomlábakon járhatott, az érdekel­tek nem szereztek tudomást „Szerencséjük­ről" és senki sem jelentkezett igényével a krőzusi vagyonért. Az örökség egy ideig par­lagon hevert, majd araikor Bonaparte Napóleon bevonult Olaszországba, lényeges változás állott be a gazdátlanul maradt hagyaték sorsában. Napóleon lefoglalta az egykori bécsi cipész vagyonát s az egész összeget hadianyagok vásárlására fordította. Az örökösök csak jóval későbben szereztek tudomást a napóleoni önkényről. Elekor pert indítottak a francia államkincstár ellen, de 1880-ban, amikor a per már megérett a lő- tárgyalásra és az örökösöknek minden re­ményük nicg lehetett a végső győzelemre, elhunyt a hagyaték utolsó igénylője és az iratokat a bíróság irattárában helyeztek el. Ismét elmúlt ölven esztendő. Nemrégen jelentkezett egy lunvillei textil- munkás és azt állította, hogy egyenes le­származottja a bécsi egésznek s igy a ha­gyaték őt illeti. Az igénylő egyik jómódú barátjától kétszáz­ezer frankot kölcsön vett és ebből az összeg­ből finanszírozza most az újonnan megindított hagyatéki peri, amely a nancyi bíróság előtt kerül tárgyalásra. dórii tábornokkal és ennek rendelkezései szerint az általa feltalált eljárást Luden- dorff tábornoknak adja át, hogy az majd a német nép javára hasznosítsa. Tausend nem kért egyebet, mint hogy az arany előállításából származó haszon 5 per- oenljét neki juttassák, a többi vegyi eljárá­sának gyümölcsét viszont 50 percentben ma­gának követelte. Ludendorff tábornok a szerződés megkö- í lése után azon volt, hogy nyomban kezd­jék meg az aranygyártást. Tausend kívánságára beszereztek egy elek­tromos kályhát és rengeteg műszert. Lu­dendorff szilárdan meg volt győződve az aranycsináló receptjének helyes voltáról és bízott abban, hogy a szerződés szerint a néki járó 75 százalékot az utolsó pfennigig megkapja és Németország javára fordít­hatja.. A birodalom elnöke is érdeklődik Az elnök kérdésére Tausend elmondja, hogy Ludendorff egv napon meglátogatta Őt gilohingí laboratóriumában és közölte vele, hogy Hindenburg e napokban Münchenbe érkezik és ez alkalommal felkeresi őt, Lu- dendorffot is. A tábornok teát fog adni a vendég tiszteletére és i szeretné, ha ezen a teán Tausend is jelen lenne. Az ügyet akkor közelebbről is megbeszél­hetnék a birodalmi elnökkel és esetleg el­érhetik, hogy hivatalos tényezők vegyék ke­zükbe az aranycsinálást. Ez a találkozó azonban elmaradt, Hindenburg elnök az utolsó peroben saját­kezű lég irt levélben mondta le a Ludendorff j tábornok és Ruppr-echt főherceg között tá­madt differenciák miatt. Csupán egy előre nem látott körülmény akadályozta meg — beszéli a vádlott — hogy az én aranycsinálási eljárásomat a birodalmi kormány vegye pártfogásába. Tausend kihallgatása ezzel a végére ért. Az elnök befejezésül megkérdezi a vádlottat, tudomása szerint milyen újságnak a finan­szírozására használták fel az aranycsinálás céljaira kapott pénzeket. — Ugv tudom, a Völkisdher Kurier ka­pott a pénzekből — válaszolja Tausend, aki érdekes módon azzal védekezik, hogy a vád­iratban szereplő pénzösszegeknek legna­gyobb részéről csak utólag szerzett tudo­mást. Ebből azt következteti, hogy az alchi- mista laboratórium rendelkezésére bocsá­tott összegeket a társaság politikai célokra fordította. Tausend kihallgatásával a tár- i gyalog első napja befejeződött­Romantikus aranycs'nálóbál reális üzletember München, január 20. Az alchfmista per mai tárgyalásán a biróság szükségéi látta a vádlott újbóli kihallgatásának, minthogy még a bűncselekmények halmazának egy pár mozzanatát eddigi vallomásában csak felületesen érintette. Folytatták tehát Tau­send kihallgatását, főiképpen az első arany­csináló társaság feloszlatására és a második társaság megalapítására vonatkozóan. Tau­send elmondta, hogy az idők folyamán gaz­dagabb lett egy és más tapasztalattal és amikor látta, hogy a „GeseUsehafí 164“ pénztárába folyó összegekkel szabad gaz­dálkodás folyik, ö is igyekezett kihasítani a maga részét. A romantikus aranycsináló- ból igy leit reálisan számító, a maga hasz­nát kereső pénzcsináló. 1926 decemberében — beszéli Tausend — amikor évi mérleget készítettem munkálko­dásom anyagi eredményéről, megállapítot­tam, hogy a nagy forgalom ellenére sem kaptam többet tlz;havi munkám jutalmául, mint tízezer márkát. Ez igy neífn mehetett tovább, mert mit ér az] olyan találmány, amely nem hajt pénzt a fel­találó malmára. Egy másik körülmény is siettette az aranycsináló társaság feloszlatá­sát: Sohramm igazságügyi tanácsos, aki mindaddig Ludendorff tábornok meghatal­mazására teljhatalommal vezelle az ügyeket, a tábornok egyenes kívánságára visszalé­pett a társaság éléről. Az érdekeltek köré­ben sem mutatkozott hajlandóság a kisérkv tezó-v'k további pénzelésére és igy a társaság egy félmillió márka elhasználá­sa után fel oszlott. Hogy a Finanszírozók a befektetett összeg- neV legalább egy lőrédé hét visszakapják, ar­ról már azért sem lehetett ezó, mert annak idején minden feltétel nélkül bo­csátották a pénzt Ludendorff tábornok rendelkezésére azzal, hogy a felhasználás módja az ő szuverén joga marad. 1926 december 12-én a Gesellsohaít 164 ki­mondta feloszlását és Ludendorff tábornok kedveszegetton és remenyevesztetten vonuH vissza. 1927 január 29-én a semmiből uj társaságot gründoltak, amelynek hangzatos címe: „Tausend, Chomisoh© Studiengesellschalt E. V.“ volt. A tárgyalást vezető elnök felolvassa az uj társaság alapszabályait, melyekben moso­lyogni való naivitások vannak. Ez az alapi- tás Tausendnak újabb alkalmat adott üzleti tevékenység kifejtésére s ő nem is habozott kiaknázni a bizalomnak azt az aranybányá­ját, amelyet előkelő német személyiségek közreműködése nyitott meg előtte. Az uj társasáig 1927 tavaszán Freibergbe tette át székhelyét. Erre az adott impulzust, hogy az egyik alapi lónak, Küchenmeisternek Frei- bergben nagyobb birtoka és házai voltak. A társaság kereteit mindjobban kibővítették, \ bovonták a Schocllor testvéreket, Riehtcr dr. kémikust, Gcgenbauer karintiai föld­birtokost, a Waldcnburg hercegeiket és másokat. Az uj tagok előtt megismételték az arnny- osináló kísérleteket, amelyek zárt körben m'ndig fényes eredményt hoztak. Ennek a társaságnak a pénztárába nyolc­százezer márkát, fizettek be, mig az első társaság, mint fentebb említettük, 500.000 márka körüli összeget ólt fel. összesen tehát 1,300.000 márkát, körülbelül 10.400.000 csehszlovák koronát fordított a kél társaság Tausend aranygyártó kísérletei­nek céljára és mellékesen — politikai ak­ciók ra. jm n» Telefonok: Étterem MchfSCS kávéház Igazvalóság- 426-83 E-teremi 435-6/ Pácai és Pauthonicr Kávéházi 435-61 Francia konvh* — CuKrnszdn — Bridge Roo n Danzing — Szombaton ^ óa vasárnap ^ölórai tea., E. PÁCAL * nemzetközi báló- óa étkexokocai társaaág aok éven át volt toptncérc. __________ Ős eim számadó juhászok voltak — mondja a Baumgarten-dijas Illyés Gyula Beszélgetés a hét uj díjazottal Mint tegnapi számunkban jelentettük, a Baumgarten dijak ezidei kiosztása megtör­tént. A díjazottak közt két uj ember van: Illyés Gyula és bartucz Lajos, íilyée Gyű lát, a markáns egyénségü, ujhangu kitűnő fiatal költőt már néhány év óta jól ismerik és becsülik a modern irodaiéin barátai, Bur- tucz Lajost, a kiváló antropológust pedig a I tudományos szakkörök. A Baumgarten-dij most mind a kettőt a legszélesebb nyilvános­ság reflektorfényébe állította. Ujságirók be­szélgettek velük a díjkiosztás után. A költő — Talán nem is érdemeltem meg ezt a kitüntetést — mondja szerényen mosolyogva Illyés Gyula. — Soha sem törekedtem semmi­féle díjra vagy kitüntetésre. Írtam mindig magáért az írásért, lelkiismeretem szeriut. Huszouhatéves vagyok. őseim hosszú sora számodé juhász volt. Az apám is az volt Ráoegreepuaztán, Tolna­megyében, ahol születtem. Azt hiszem minden parasztosa Iád bán van egy úrhatnám asszony. Az én nagyanyám ilyen volt. Mindenáron urat akart belőlem uevelni. Erre a családom elhatározta, hogy papnak ad. Nem éreztem sok hivatottságot erre a pályá­ra. Érettségi után kiinenem Párisba. öl évig jártam a Sorbonne-ra, hallgattam filozófiát, esztétikát, szociológiát, irodalmat. Három év vei ezelőtt jöttem haza. Két verseskönyvem jelent meg, a „Nehéz föld1* és most a „Sarju- rendek“, Nem szándékozom egyelőre mást irai, mint verset. Régóta szeretnék egy nagy Níronesco cáfolja a román kormányválságról elterjedt híreket Bukarest, január 20. Mironescu miniszterel­nök tegnap érkezett haza. Geufböl. Megér­kezése után fogadta a sajtó képviselőit, akik előtt kijelentette, hogy a kormáuyvá.ságról elterjedt hírek teljesen alaptalnok. Ugyancsak alaptalanok azok a híresztelések is, amelyek közte és Tilulescu közt felmerült nézeteltéré­sekről számoltak be. Kormányválságra annál kevésbbó van ok, mert genfi tartózkodása alatt sikerült külföldi kölcsönt biztosítani Ro­mánia számára. A külföldi kölcsön jóval na­gyobb húsz millió dollárnál. Mironeocu végül örömét fejezte ki, hogy a lengyel-román tár­gyalások sikeresen fejeződtek be. A minisz­terelnök a király előtt holnap számol be gen­fi tárgyalásairól. Elszámolás a briinm és pozsonyi menzákra belőlyt újabb önkéntes adományokról A brünná ée pozsonyi magyar menzáikra és a prágai leány otthonokra az utolsó kimutataft, vagyis 1930 augusztus 1-e óta 1930 december 31-ig, Ibiéivé a mai napig a Kassai Bánik rt.-ná] vezetett folyó­számlára befolyt önkéntes adományok a kővet­kezők : Járási hivatal Szépén 2770 K, Járási hivatal Nagy- rőce 3-tG, Gombos József Kassa 200, Deák Gyula Kassa 200, Cserny Antal 50, Hudnyúnszky Olga Léva 500, Járási hivatal Kiráíyhelmec 1980. Készül 50, P. Gy. 50, Fiedler Pál Kassa 100, Horváth La­jos Kassa 50, Gerw’.er Gizella Kassa 200, II. A. Kassa 1000. Nyomda -asztal társaság 272, Gro6sohmid Géza dr. Kassa (koszorúmegvállás) 50, Hamimers- berg Láez’ó Kassa 50 Ujházy Lászlómé 210, Frint László BocloMó 100, Fóbián Antal dr. Rozsnyó 100. Pilát József dr. Kassa 300, Pausz Béla Kassa 500. Iiok'ky Károly NagyezöHős gyűjtése 1105, László Kálmán dr. Somorja 100, özv. Baueniebl Szilárd né Kassa 200, Tornaijai járás közönsége 1000. Puczob’.ó István Oorovn-Lieekova 50 Szíbbeth Mária Nagy szőMŐ6 109. Csutora asztaltársaság Kassa 250, Já­rási hivatali Érsekújvár 1000. Járási hivatal Király helmec 1000, II. Endre Kassa 10 Galántni járás 1G00, Dunaszerdahelyi járás 2000. Gn.mbo9 József Kassa 209, Bárt fai Kaszinó 250. H. A. Kassa 500, Sziklay Ferenc dr. Kassa 20 K. Közvetlenül! a men­zákhoz befo'yl: Tiszaháti járás Beregszász 10.000 és Pozsonyi Polgári Kaszinó 500 K. Mindezen segedelemért a nagy bizottság és az if­júság kép visel elében leghálásatob köszönetemel nyilvánítóim és a magyar nemzetiségű szegény egye­temi hallgatók támogatását n nagyközönség további jóindulatába és tAmogivtásába ajánlom. Kassa, 1931 január 15. GrosfchmM Géza dr. szenátor, min* a felaSbbisiko'ásokat támogató tárMsWmi Mgytoiotofttaág elnöke. eposzt ind, talán most majd erre is rákerül a sor. Tudora, hogy nehéz kenyér ma verest írni, anyagilag a leghálátlanabb dolog. Neus tehetek ró,a, én mégis csak verset írok. Nem hiszek abban, hogy a Ura ideje elmúlt„ nem hiszek abban az időszerű babonában^ hogy a vers nem érdekli már az embereket. A tudós Bartucz Lajos, a Nemzeti Muzeum néprajzi osztálya őrének munkásságát nemcsak ideha- za becsülik meg nagyon, hanem a küdöldi tu­dományos körökben is. — A Baumgarten díjnak mindenesetre örü­lök, mert lehetővé tudja tenni a nyugodlabb munkát — mondja Bartucz. — Két könyvön dolgozom most. Az egyik összefoglaló munka Magyarország antropológia járói. A másik a moson6zentjánosi ásatások eredményét dol­gozza fel. Ezek az ásatások rendkívül értékes és nagyjelentőségű népvándorlás korabeli cson­tokat, koponyákat hoztak napvilágra. Ezekkel a mosonszentjáuosi, főleg avar koponyákkal foglalkozik második könyvem. Azt hiszem, hogy mindkét könyvem még az idén elké­szül, úgyhogy az év vége előtt meg is jelen­hetnek. A külföldet is érdeklik ezek a témák: mind a lcét könyvem meg fog jelenni német, vagy francia fordításban. A díjkiosztó ünnepély után a kitüntettek a kurátorok kimentek a temetőbe és megko­szorúzták Baumgarten Ferenc sírját. Este ba­ráti vacsora volt az egyik szálloda különter­mében. Ezen a vacsorán nem hangzottak el beszédek. Nem Igazak a jugoszláviai forradalomról külföldön elterjedt hírek Budapest, január 20. (Budapesti szerkesztő­ségünk telefonjelentése.) Egyes országokban, különösen Ausztriában és Németországban hí­rek terjedlek el egy Beigrádban kitört forra­dalomról és arról, hogy a jugoszláv királyi család tagjai a fenyegető helyzet elöl Romá­niába menekültek. A Magyaország munkatár­sa ma fennjárt a jugoszláv követségen, ahol a legihaíározoHabban cáfolják ezeket a híre­ket. A követség telefonon beszélt a belgrádi miniszterelnökséggel, ahol a iegerélyssebben megcáfolták az álhireket. Amikor ezek a hí­rek elterjedlek, a királyi család éppen zászió- szentelésen vett részt. Revolverei harc egy rablóbanda és egy román vasúti állomás szemészete között Bukarest, január 20. Tegnap éjszaka a Buzcau és Nchoiasu közti vasútvonalon lé­vő Gambcsli vasúti állomást nagyobb rab­lóbanda támadta meg. Tudósi György álfío- másfőnök vezetésével a vasutasok fegyver­rel védekeztek, mire a rablók szintén lö­völdözni kezdtek. A vasutasok a túlerő elöl menekülni voltak kénytelenek. A ban­diták egv golyója Tudósi állomásfőnököt, életveszélyesen megsebesítette. A rablók teljesen kifosztották az álDomás épületét, a pénztárban lévő készpénzt elvitték, az állomás berendezését pedig összetörték. — Nagyobb cscndörosztag indult üldözésükre, egyelőre azonban nem taJáiüjják nyomukat. — Csehszlovákia legnagyobb városai. A legutolsó népszámlálás szeriut Csehszlovákiá­nak öl városa van, mely százezernél több la­kossal bir és pedig: Prágán és Brünnön kívül Mahrisch-Oslrau 125.347, Pozsony 123.881 és Pihen 114.141 lakossal, öivenezernél több la­koma van Kassának, 70.232 és 01 müÍznek 66089. Ezután következik Aussig 43.745, Budweis 43.884, Reicbenberg 38.525, Troppan 36.083, Prossnitz 33.362, Gablonz 33.855, Ko- motau 33.266, Warusdorf 33.568, Eger 31.550, Iglau 31.031 és Teplilz-Schönnu 30.911 lakos­sal. 'Több mint húszezer lakosa van tizennyolc városnak, ezek: Pardubitz, Briix, Karlsbad, Bodenbnch, Kiad no és A seb Csh ©országban, Znaim, Prerau, Jaeerndorf, Schlesiseb-Ostrau, Knrwin és Zlin Morvaországban, Komárom, Nagyszombat, Nyílra. Érsekújvár, Eperjes Szlovenszkón, Ungvár és Munkács Podkár­pát ská Húsban. — Kecskemét vezet a magyarországi sza­porodásban. Kecskemétről jelentik: Vasárnap Kecskeméten is befejeződött a népszámlálás. A népszámlálás szerint Kecskemét lakossága 1920 óta 8944 fővel szaporodott. Magyarorszá­gon sehol nincs oly magas születési kvóta, mint Kecskeméten.

Next

/
Oldalképek
Tartalom