Prágai Magyar Hirlap, 1931. január (10. évfolyam, 1-25 / 2518-2542. szám)
1931-01-09 / 6. (2523.) szám
0 0?I^<iAÍ^V\Afiá£AR*HIRliAP _____________________________lOBl jamrár 9, péntek. Ka lózvilág Kinábmn : A Jangcsehlang, Kína lőviziutja teljesen a rablóbandák hatalmában van Sanghaí, december bő. ( A Prágai Magyar Hírlap alkalmi levelezőjétől.) A világháború -befejezése óla a kínai birodalom a töri én elemben példa nélkül álló zűrzavarok színhelye. A különböző hadvezéreik seregei, amelyek hosszai esztendők óta valóságos hadjáratokat Intéznek egymás ellen, már régen északi és déli féltekére osztották a beláthatatlan ,-Mennyei Birodalmat". A határvidékeken vad martaidé szabadcsapatok garázdálkodnak, a szomszédos Szovjet Oroszországból egy í v-másra szivárognak át az alig őrzött kínai határokon a vörös szovjet ügynökei. Kommunista sejtszervezetek ageot provokat-eűrjei árasztják el az ország déli partvidékeinek még ma is virágzó kikötő városait és ipari központjait, mindezekhez a békés polgári életkörülményeket alapjában megrendítő bajokhoz és veszedelmekhez legutóbb egy olyan nemzeti csapás járult, amelyről több mint egy emberöltő óta már szinte megfeledkeztek Kínában. Egy-két esztendő óta a kiírni köztársaság óriási kiterjedésű folyóit a szó szoros értelmében újra hatalmukba kerítettek a kalózok! Kalózok garázdá'kodnak a Jangcsekiang mentén és valósággal elözönlik a birodalomnak ezt a legnagyobb folyóját. A veszedelmes rablók eleinte szinte észrevétlenül férkelőztek be a kisebb folyóparii központokba, de miután a kínai hatóságok leírhatatlan közönye egyetlen rendszabályt sem foganatosított a mozgatom leszerelésére, úgyszólván a kínai rendőrök szemeldttára szaporodtak e! i beláthatatlan tömegekben a folyami és tengeri * közlekedésnek ezek a veszedelmes cs szörnyű vámszedői, akik most már hihetetlen vakmerőséggel a nemzetközi hajózási vonalakon közlekedő idegen kereskedelmi hajókart is megtámadják. Köztudomású, hogy a kínai kalóz a legveszedelmesebb rablók egyike. Ezek az elvetemedett és vakmerő gazfickók mindenki háborúját hirdetik mindenki ellen és a középkori portyázó szabadcsapatok mintájára népes bandákba tömörülve veszélyeztetik a Jangcsekirang partvidékének völgyeit. vérárjaikat tűzve kii ellenfeleik fejére, megsarcolva a közeli falvakat, elrabolva a földművesek termését és gyakran megtámadva az egyes nagyobb ipari központokat is. Magától értetődik, hogy ilyen szörnyű körülmények között a kalózok által elképzelhetetlen módon sanyargatott lakosság, amelyet földönfutóvá tettek a sorozatosan megismétlődő rablótámadások, kétségbeesésében messze vidékekre vándorolt a 1 kalózok elől való menekülésében. A legveszedelmesebb tény az, hegy a nap ró'-napra növekvő ka'ózceapatck fékevesztett garázdálkodásainak senki sem áll ellent, mert a déjkinaii haderők legnagyobb részét és a nankiogi kor- | mány csapatait teljesen lekötik az Észaik-Kinában j . állandóan megnyilvánuló zavargások s igy hatósági és katonai védelem hiányában a lakosság a szó szoros értelmében ki van szolgáltatva a kalóz- banditák le r r orj árnak. Néha ugyan előfordul, hogy a kalózok csapatait alaposan megtizedeli egy-egy francia, amerikai és japán hadihajó, omely ellen hihetetlen vakmerőséggel támadást intéznek. Természetes, hogy ilyen esetben a nagyhatalmak flottái, egységeinek legénysége, a francia, angol, amerikai és japán hndiíengc- v részek nem ismernek kegyelmet. Ilyenkor eztán sikerül megtorolni azokat a gya- j lázat cs merényleteket, amelyeket a nemzetközi o jog lábbaliiprásúval a kalózok úgyszólván naponta j követnek el nemcsak saját fajtájukkal, hanem z külföldi állampolgárokkal szemben, de mindez, s sajnos, még nem elegendő a martaiócok megíéke- s zésére, akik p Szovjetoroszország különböző fegyverraktárai- z ból szerzik be katonai felszereléseiket. Sanghaii környékén és végig a Janesekiang u egész végtelenül hosszú medrének irányában u Nanking, Hangau és Sechunm természeti kán- n csekben mérhetetlenül gazdag tartományain át ^ bárki számára egyaránt életveszélyes a közieke- s dés. Dél-Kínának ezt a nagyszerű és méreteiben szőnie monumentális viziutját valósággal kisajáti- v tófűk a kalózok, alaik egészen Közép Kinn vidé- r! kéig kalandóznak el és teljesen léhetet’enné te- szik a birodalom szivében elterülő országrészek gazdasági kihasználását. ^ A nankingi köztársaság elnöke, Csnmg Kai Sek tábornok gigantikus irányú politikai programját csak részben sikerült megválóéi!aula. ^ A nagy hadvezér, aki mint valami kinai Napóleon „Mennyei Birodalom" egységesítéséről ^ álmodozott, ma már bizonyára maga is belátja, v hogy tekintélye nem vetekedhotik a régi n Mandzsu dinasztia uralkodóinak hatalmával. A birodalom fennállása óta egyedül a császári n uralom volt képes rendet teremteni a sárká- ^ nyok országában j( ás az egyetlen tökinté’y lerombolása leírhatatlan n állapcickat idézeti o’ö a földkerekség legnépe- j,. &ebb birodalmában. A belpolitikai zűr-zavar, 6 Mnely nagy mértékben fokozza a lakosság e'ke- (\ Befedését. ‘a birodalom déli részében a öncéu r versengés számára nyújt korlátán lehetőségeket. ]< A méltóságuktól rriegiosztott mandarinok csak ]j szítják az elégedetlenséget a nép körében, a S; had ;creg tábornokai és vezérei a legnagyobb hidegvérrel fogadják a megvesztegefök arán- r jalait és seregeikkel együtt gondolkodás nélkül párío’nak át a legtöbbet Ígérők zászlóihoz. |< Hozaáru’ás, személyes bosszú, gyiilölOcödés, csalás S ám!lás napirenden vannak itt, a katomszöke- h vények podig már jómorrnán egy uj hadseregbe s; tömörülhetnének, ha ugyan nem vetemedne kö- . zülük a legtöbb a jövedelmező kalózkodásra. Az észak kinai kormány természetesem minden . rendelkezésre álló eszközzel igyekszik kihász- , nálmi a dé’Jklnai köztársaságot gyengítő belső : zavarokat. Csang Cső Lln marsall mindent elkö- t vet, hogy a világhatalmi ak állal elismer északi , köztársaságot a lehetőség szerint Anglia, F randa - [ ország, Amerika és Japán politikai védelme alá . helyezze. Mialatt Csatig Kai Sek fegyverrel a kezében védelmezi meg nankingi birodalmát az „idegenek káros befolyása ellen". Dél-Kínában napról- napra fenyegetőbben lángol fc! az anarchia. Az északkinai uralom, amely bar szilárdabban ■tartja magát és amelynek kormányzása alatt bel- j I politikailag is rendezettebb viszonyok ura'kod-1 Inaik, viszont ezzd szemben saját alattvalóinak j gazdasági érdekeit áldozza, fel a nagyhal almiak gyakran ellentétes kereskedelmi politikájának. Ezidő szerint, tehát szó sem lehet arról, hogy Kínában helyreál’ott volna a rend, a gigantikus arányú birodalom egységesítésére pedig gondolni sem lehet. Kínában semmi és senki sincsen, aki összefoghatná ezt a mérhetetlen földrésznek beillő birodalmat, amelyet még ma is egykedvű jóhiszeműséggel egyellen közös sárga folttal ábrázolnak a térképeken. Itt a Mandzsu dinasztia összeomlott trónjának árnyékában öt különböző népfaj csatázik egymással. A kinai, a mandzsu, a tibeti, a török és a tatár. Maga a kínai nyelv, amelyet pedig a viliágon a legtöbb ember beszél, olyan sokféle tájszóásna oszlik, hogy a Hongkong vidéki, eargbai, vagy nankingi benszülött lak ás kénytelen — angolul beszólni, hogy magát megértesse egy Kant orrból származó honfitáreával. Kina nemzeti szerencsétlensége a párturalom. népet nem egyesülik sem a szellemi, sem a tői térié'mi emlékek, sem a világnézet és Ázsia egykor leghatalmasabb birodalma, amelynek minden állampolgárát valamikor a sárkányos címer rejtelmes tekintélye és hal alma védelmezett, most az emberiség söpredék erek, az utonállók- nak, kalózoknak és rablógytikosoknak rabszo gá- jává leit. (C. H.) mou lévő marxista párt belső életében. Ax uj gazdasági tervvel együtt nyilvánosságra került az la, hogy Sztalinék végképp letörik a még meglévő pártelleuzéket is. Rlkovot, Tomszkit, a szakszer- vezeti tanács elnökét és Buohariul kizárták tu úgynevezett „poliitibüró‘‘-ból, azaz e politikai bizottságból mivel több alkalommal rájuk bizonyult, hogy eltértek a „főirányvonal"-tél, amelyet az ötéves terv kieszelői, mint marxista hitelvot megszabtak minden igazhivő elvtárs számára, k _________________, « Edisontól a bárlumkatodig a y A Tungsram kutatóintézetének közlése .-i , >! Edison nevéhez fűződik az a nevezetes felfedezés, hogy f.z izzókalódok sajátságos anyagot bo- i. csálanak ki magukból, amely a teljesen légiire* a teret is vezetővé teszi. Ez a tünemény az elektron- a áramlás. Lee és Foresl és Fleuánge jelenséget k gyakorlati tag is ér Lék esi! ették ée megalkották a I- mai elektroncsöveknek első típusát. A kérdés I, ezen időtői kezdve teljéén gyakorlati jellegű .- volt: olyan anyagokat kellett ugyanis találni, - amelyok bőséges eIektrookibocsátusra képesek. Újabban ehhez még a gazdaságosság követelése is hozzájárult, vagyis azt kívánjuk, hogy az elektron-emissziót miinél kevesebb energia felhasználásé vail idézzük elő. A probléma ugyanaz, akár óriási méretű adócsövekről, akár pedig a közismert rádiólámpák- ról van özó. Fizikusoknak, kémikusoknak és elektromérnököknek egész sora foglalkozott ® kérdéssel. Atnig az elektronemisszióra csők a wolframhuzalt tudták fetluisané'ni, a kérdés megoldása uem jutott előre. Később azonban ismertté váltak az oxidkalódok, ainelyeknek felületét különböző atka-lék us földfémek vegyüieteivel vonták be, újabban pedig a báriumoxidban a fegkitiittöbb kalódanyagra bukkantak. Mindezek az izzókató- í dók technikáját hatalmas lépéssel vitték előre. ’ Az elektronemisszió jelenségét a legszemléletesebben a folyadékok elpárolgásával lettel összeI hasonlítani. Am,,u‘5r,aen a folyadékok minden hőmérsékletnél párolognak, úgy tulajdonképpen minden hőfoknál van elektronéinieszió is. Ez azonban atacsony temperaturánál rendkívül csekély és gyakorlataikig nem hasznosítható. Ha aaonbaa a folyadékot melegítjük, úgy a gázoktku halmazállapotba való átmenőd sokkal gyorsabban történik, mert magasabb 1 őfokon a folyadék molekulái könnyebben győzik le e szomszédos molekulák kohéziós erejét. Az emiltáló anyagból kilé-'pő elektronnak ugyancsak munkát keli végeznie, hogy az anyagból szabaduljon, 8 e munka atillái csekélyebb, minél magasabb hőfokra hevítjük az emiltáló anyagot. Az elektroncsövek katódját ezért magas hőfokra kelti lsevilenünk, hogy hasznosítható elektronáram'Ast nyerjünk. Minél kevesebb energiával! sikerül e jelenséget előidéznünk, annál gazdaságosabban dolgozik a rádiólámpa. Az elektronok kilépő energiája azonban nemcsak a hőfoktól, hanem az euiiiítáló anyagtól ié függ. Legkisebb kilépő energiára az etika ükus földfémek vegyületeinél van szükség, ami gyakorlatilag annyit jelent, hogy eze'knél az elektron- ! á ram .ás már alacsonyabb hőfokon is megindul. A probléma lényege felnit az volt, hogy a rádió- lámpák izzókatódját ezen anyagokból készítsék, vagy legalább is felületüket ezen vegyiiletekkel bevonják. Ez azonban gyakorlatilag nehézségeikbe ütközött, mert e vegyületek egyrészt nem tapadnak elég szorosan a kaiódmaghoz, másrészt annak felületén nem oszlanak ei cg véné! esen. Ennek következtében megtörténhetik, hogy az aktív emittálő réteg üzem közben leválik a kálódról- az egyenlőtlen - felöleli eloszlás következtében pedig még az ugyanazon gyártási szériából kike rü’ő rádiócsövek emissziója se egyenlő. A rádióíámpagyárak igen sok eljárást szabadalmaz tattök, amelyek mind arra irányulnak, hogy fi kfitódmagot az emiltáló anyaggal tarlósán és egyenletesen vonják be. E kutatások során sok nehézséget okozott az a körülmény is, hogy a különböző alkálik us földfémek közös emittáló anyaga ismeretén volt. A Tungsram-Müvek laboratóriumaiban végzett alapvető fontosságú kisérlelek azonban e bizonytalen- 6ágnak véget vetettek, mert kétségtelen bizonyítást nyert, hegy e vcgyiilctekbcu az emittáló anyag maga a földfém. Ugyanezen kísérletek folyamán az is kiderült, liogy az elektronoknak a legkisebb kilépő energiára a fémbáriumnál van szükségük, ez tehát «z az anyag, amely a legalacsonyabb hőfokon mar jelentős e lek trón emisz- szióra képes. Más szóval az izzókalódok leggazdaságosabb anyagául a fémbárium bizonyult. A Tungsraim-Müvek azonban nem elégedlek meg ezen elméleti megá 1 lapitá'okkal, hanem a gyakorlati eljárást is kidolgozták, amely az izzó- kalódnak fémbáriumból való gyártását lehetővé telte. Nehéz feladat volt. A báriumnak ugyanis majdnem minden elemmel nagy a kémiai rokou- sága, aminek következtében nemcsak az előállítása nehéz, hanem vegytiszta állapotban való meg tartása is. A Tungsram-Müvek állal kidolgozott gyakorlati eljárás lényegében abban áli, hogy a férnbáriumot a cső belsejében elpárologtatják s a báriumgőzöket azután egy fémmagra lecsapatják. A kalódmagot egészen rövid ideig keld bárium- gőzökbe mártani s ez már eleg* '5 arra, hogy a kálódon egyenletes és vegytiszta fémbáriumréteg rakódjék le, ami az aktív e'ek trón ki beváló anyagól alkotja. Az ilyen módon készüli báriumcsövek rendkívül egyenletes és tarlós emissziójukkal tűnnek ki.’ A bár kunkat ód gyártási eljárását c Tungsram- Müvek minden kuüurá'lamban szabadam áztatták s ezt az elektroncsőtechmika mai fejlettsége in ellett a legtökéletesebbnek tekintheljüik. Berlin, január 8. A Frankfurter Zeitung jelenti, hogy a lengyel és román vezérkarok a lengyel-román katonai szerződés megújításáról tárgyalnak. Ez a szerződés ugyanis ez év ‘ márciusában jár le. A tárgyalások már több hónapja tartanak, eddig azonban nem vezettek pozitív eredményre. A 1 egkörii 1 vitatoltabb kérdés az, hogy az Oroszországgal való háború eseten ki legyen a szövetséges hadak főparancsnoka. I Lengyelország azt kívánja, hogy a fő-1 parancsnokságot Pílsudskira ruházzák, míg , Románia amellett kardoskodik, hogy a legfőbb had-vezető egy francia tábornok legyen. A'l árén dőltebb jelentőségű vita folyik még a román hadsereg fölszerelése és a román j határok védelme kérdésében. A katonai konvenciót célzó tárgyalások- j kai egyidejűleg politikai megbeszélések is kezdődlek. Lengyelország azt kívánja, hogy Románia akkor is nyújtson neki katonai segíts eget, ha Németország részéről éri támadás Lengyelország területét. Románia ezzel szemben szaibódik kiszélesíteni a katonai konvenciót, melyei eredetileg csak az Oroszország elleni védekező háború eshetőségére kötöttek. Amennyiben Románia magáévá teszi a lengyel kívánságot, akkor ellenszolgáltatásul azt fogja kérni Varsótól, hogy egy román-magyar háború esetén Lengyelország fegyveresen támogassa Romániát. Érd a kívánságot a lengyelek állítólag elutasították. Si§ilfil§f§if®fsiii gaiiislfli teres 1931-re A marxista gazdasági fenr többel kitt batonai célobra, mint népjálátre - A parasitbiriekok megsemmisítése Szovjetorcezország legfőbb gazdasági tanácsának válasz'.iinánya több napon át tartó ülésezésben foglalkozóit karácsony előtt az „ötéves tervgazdaság" harmadik esztendejének, 1931-nek gazdasági programjával, amelyne ke kő negyedéve január elsejével kezdődik. Sztálin lapjai, természetesen, rózsás képet festenek a közeli jövő várható gazdasági eredményeiről s mélyen hallgatnak az eddigi sikertelenségről. A meglévő bajokat, a csődbe jutott gazdasági terveket egyelőre a nemrégiben le- zaj'oii ipari per vádlottjainak. Liléivé elítélt bűnbakjainak számlájára írják, akiknek eltüntetése után most a megkinzott, nyomorgó orosz tömegek újra reménykedhetnek, mert Ígéretet a jobb jövőre nézve a marxizmus társadalmi csodadoktoraitól a következő esztendőre kapnak eleget, 6Őt túlontúl sokat. A nyilvánosságra hozott „gazdasági hadjárat" tervének egyik fő jellemző sajátsága „a meglévő gazdasági erőknek az egyesítése", azaz: egyes területeken a takarékosság bejelentése, a kiadások megszorítása, hogy más téren, — főképpen az indsztrializálás terén — .,a fejlődés menetét gyorsíthassák." Az 1928-ban elfogadott tervtől, amely „harmonikus gazdasági eljárás"-ról beszélt, természetesen. így nem sok maradt meg. A megfejelt marxista gazdasági terv a fősülyt 1931-ben a széntermelésre, a fém bányászat ra és a vasérc feldolgozására, továbbá a szarvasmarhate- nyósztésre és a szállítási eszközök fejlesztésére kívánja helyezni. Minden eszközt fel akarnak használni arra, hogy ebben az esztendőben a szibériai Kusneok szénbányászatát kiépítsék és az Uralt a fómbányászat alapjává tegyék. A nemzeti jövedelmet 33 százalékkal, azaz 40 milliárd rubellel akarja megnövelni, amelynek kétharmadát «z állam szociális céljainak kerész’.üi'ivi telére ki vámja fordítani. Az uj befektetések eszköz lésére 17 mi'liárd rubelt irányoztak eiő, amelyből 5 és íélimilMárdoi kapna az ipar. 2 miliárdot az eleklrifikálás. 3 mIlii árdot a vasút és 4 miitiárdót a földművelés. E szeriint az 1930. évi beruházást m. uj terv 70 százalékkal haladná meg. Az álilaimiiáztarlűs költségeire 21 miTiárdot irányoztak eő. Ha Szovje'.oroszerszág indusztriális terveit közelebbről megnézzük. ug'r nyomban kitűnik, hogy Szia linókat nem annyira a népjó’ét emelése, mint inkább katonai céljaik elérése vezeti. Az ,.indu- sztrkliizáláfit" elsősorban óa m indenelkíelett a hadfeV-zerelési iparágakban fejlesztik tovább. A munkabéreket., — amelyek egész Európában ná'uk a legalacsonyabbak, — csak 6 százalékkal akarják 1931 ben emelni, mig ezzel szemben a munkásoknak munkateljesítményüket 28 százalékkal kell fokozni iok s a termelési költségeket 10 százalékkal leszállítani. A munkanélküliség problémáját az uj igéretterv úgy kívánja megoldani, hogy a foglalkoztatott mnucások számát 14 millióról 16 millióra „fogja" eme’ni. Az elmúlt tizenhárom esztendő alatt ugyanis a marxista társadalmi csodadoktorok Szovjet Oroszországban csak növelték a munkanélküliek számát s a munkabérek egyetlen iparágban sem érték el a cári Oroszországban fizetett munkabérek színvonalát. Eddig csődöt mondott a parasztbirtokok szocializálása is. Az uj terv szerint 1931-ben a paraszttá irtok oknak több mint a fölét akarják szocializálni; sőt a főbb gabonatermő vidékeken a 89 százalékát. Ezen a ponton a legfeltűnőbb ez eltérés az eredeti ötéves gazdasági tervtől, amely 1932-ig csak 20 százalékát kívánta szocializálni a parasztbirtokok- nak. Úgy látszik, hogy Salait nők gyorsan le akarják törni az állandóan lázongó parasztságot a szocialista mezőgazdasági fegyenctelepek — amint ők szövetkezeti, vagy kol ekliv gazdaságoknak neveznek. — erőszakos létesítésével. Az állami ga- bouaraiktáraliba 1931-ben 19 millió tonna gabonát kivannak felhalmozni, ami mintegy 4 millió tonnával volna több, mint amit az elmúlt esztendőben gyűjtöttek össze a legkegyetlenebb erőszakhatalmi eszközök alkalmazásával. A húsellátás problémáját — mint az üIóstőí kiadott jelentés mondja — az állami birtokok teljesen maguk fogják megoldani 1031.-ben; jószágállományukat sikerülni fog oly nagyra növelni, hogy ebből a szempontból a parasztok jószágaira szükségük nem lesz. Ezt egyébké- t eddig is mondták, minden uj gazdasági terv elkészítésénél. Sztálin radikális marxista programja tehát röviden igy hangzik: a nehézipar kifejlesztése és a mezőgazdaság kollektivizálása — tekintet nélkül a parasztság és a munkásság jelenlegi életszükségleteire — aki túléli az átmenet nyomorúságát és éh Ínségét, majd boldog lesz a megépülő marxista paradicsomban! ... A szocialista tanácsköztán-aságok szövetségében, mint köztudomású, nem jut valami nagy szerep a demokráciának sem az állűm'életbea, sem űz urul-J El less a főparancsnok a jövő háborúban? Lengyel-román fcaionásdi —■ Lengyel-román szerzfidés Németország elleni —á varsói és bukaresti vezérkarok tárgyalásai
