Prágai Magyar Hirlap, 1931. január (10. évfolyam, 1-25 / 2518-2542. szám)

1931-01-08 / 5. (2522.) szám

2 ^MGAI-A\^GÍdAR-HlRL.2ü? __________________!íHJííí!ÍrA.£Ü?lí3íi ■ ■ .............................' En glis lemond a koalíció nagy költekezései miatt? A pénzügyminisztert elkedvetlenítették a költségvetésen felüli ui rendkívüli hitelek A szocialisták Sziovenszkén támogatják, Prágában akadályozzák Országit kinevezését Prága, január 7. A miniszterek nagyrészt már visszatérlek karácsonyi szabadságukról s a legközelebbi napokban ismét megkezdik a pártközi tanácskozásokat. Magát a minisz­tertanácsot egyelőre nem hívják egybe, ha- aem a miniszterek nemcsak hivatalos megbe- rzélésre fognak összeülni, hogy megállapod­janak a további munkaprogram soraira vo­natkozóan. Elsősorban a hitelügyek vannak előtérben. A kiviteli és ipari hitelre vonatko­zó törvényjavaslatok már elkészültek, a me­zőgazdasági és úgynevezett népi hitelről csak most folynak az egyezkedési tárgyalások. Egyes lapok értesülése szerint a nagy hitel- javaslatot 50—50 millió koronával fogják dotálni, vagyis összesen 200 millió koronával, A kiviteli hitel egyes kérdéseiben nem sike­rült még a teljes megegyezést létrehozni. Egyes agráriusok és nemzeti demokraták ugyanig még nem adták meg a javaslathoz hozzájárulásukat, mert a javaslat a Szovjet- ©roszországba való kivitel számára is álla­mi hitelgaranciát kíván nyújtani. A megegyezésnek legnagyobb akadálya azon­ban abban rejlik, hogy a négy hitel javaslat ijunktimban van egymással. Ili bomba: Englis lemondásának híre A koalíciós tárgyalások elé újabb váratlan akadály gördült és pedig az a hir, hogy Englis pénzügyminiszter ismét le akar mon­dani. Egyes lapok rámutatnak arra, hogy Englis pénzügyminiszter elégedetlen egy­részt az ezévi költségvetés emeléssel, más­részt a most szőnyegre vetett rendkívüli hi­telek is kedvét szegték. A Bohemia azon cáfolatával szemben, hogy Englis nem nyújtotta be lemondását és a {mértékadó körök nem is hiszik, hogy erre el­határozná magát, a Národrti Politika a követ­kezőket írja: — Informált helyről úgy értesülünk, hogy Englis pénzügyminiszter lemondási szándéka Bem nélkülöz minden alapot. Azt álütjájk, hogy a pénzügyminiszter, aki jelenleg Prágán kí­vül tartózkodik, már formálisan is benyúj­totta lemondó levelét. A lemondás okát eddi? még nem hozták nyil­vánosságra, azonban Englis miniszternek az !ütöbbi időben tett esryes nviláthozatalból kö­vetkeztetni lehet, mert azokban nem titkolta ©1 elégedetlenségét a fölemelt költségvetéssel és egye? uj adókkal szemben. A kormánynak legközelebbi feladatai közé tartoznak az esedékes kinevezések is. így Szlovenszkó tartományi elnökének és Cseh­ország harmadik alelnökének a kinevezése. Az optimisták remélik, hogy a helyzet eny­hülni fog és? sikerülni fog a koalíciót komo­lyabb belharcoktól ímentesiteni. A parlament­nek eredetileg január közepén kellett volna összeülnie, miután azonban a miniszteri ta­nácskozásokat elhalasztották, valószínű, hogy a nemzetgyűlés csak január 20-ika körül fog egy begy ülni. Országi? kinevezése körül A sajtót még mindig élénken foglalkoztat­ja Szlovenszkó tartományi elnökének a ki­nevezése. A Národai Politika megállapítja, hogy a szlovenszkó! tartományi hivatal nem tizenkilenc, hanem csupán kilenc millióval lépte íul a kulturális költségvetést és pedig még abban az időben, amikor a fel­emelt kongnia összege még nem volt ponto­san megállapítva. A túlfizetésekben vala­mennyi felekezet lelkészei egyformán része­sültek. E határozott megállapításból arra következtet a lap, hogy Országb a lel nőknek a kongruáva! kapcsolatos esete simán elin tézödik. A Slovensky Dennik azt írja, hogy a kinevezésnek csakis technikai akadályai voltak. Rámutat arra, hogy a január elsejére terve­zett egyéb személyi kinevezéseke1 sem esz­közölték s Szlovenszkó országos elnökének a kinevezése már csak azérí sem volt aktuális január elsején, mert Drobny elnök nyugdí­jaztatása csak január elseji érvénnyel tör­tént. (Ez az indokolás elég naiv, mert hi­szen az uj elnököt február vagy március el­sejei érvénnyel is ka lehetett volna nevezni.) A Slovák legújabb cikkében a szocialisták kétikulacsosságát leplezi le. A szocialisták — írja a lap — kétszínű játékot folytatnak Or­szági) József kinevezése körül. Szlovcnszkón kinevezés* mellefi foglalnak állást, míg Prágában ellene lépnek fel. A Slovák idézi a Robotnické Novinyt, amely Országbot védelmébe veszi, ezzel szemben a Ceské Slovo már hangsúlyozza, hogy a szocialisták minden lehetőt el fognak követ­ni Országb alelnők pozíciójának meggvöngi- téisére. Ami bennünket illet — fejezi be a lap — nekünk teljesen közömbös, ki lesz az uj tartományi elnök és ha mégis írunk erről az ügyről, tesszük ezt azért, hogy rámutas­sunk a szocialisták hamisságára, akik Drobny elnök ellen azért harcoltak, hogy ál­lítólag agyonpolitizálta a közigazgatást » most eklatáns példánk van arra, hogy alig kerültek a szocialisták a kormányba, máris azt követelik, hogy az uj elnök tisztán politi­kai okokból távolitson el egyes tisztviselő­ket és pedig éppen a legalkalmasabbakat és lég lelik i i smer e tesebbeke L. Újabb másfélmilltárdos „alag“-ot terveinek? Stribrny esti lapja, az Expres jelenti: Újabb törvényjavaslat készül a kiviteli hi­telről. A készülő törvény szerint a kereske­delemügyi min;szlérium mellett egy uj in­tézmény létesülne, valami információs hiva-! tál külkereskedelmünk számára. Itt akarják koncentrálni mindazt, ami a külkereskedel­met előmozd'itihatná. Az intézményben kép­viselve volna a kereskedelemügyi, pénz­ügyi, földművelésügyi és külügyminiszté­rium, a kereskedelmi kamarai központ, vé­gül helyet kapnának az Ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi szak érdé kéltségek is. Az intézményt három évre tervezik, a hivatal bevételei egyrészt a statisztikai illetékek­ből, másrészt a behozatali és kiviteli enge­délyek dijaiból állanának. A javaslat második rc^ze a kiviteli hitel biztosítására létesítendő alapról intézke­dik. Az alap célja az exportőrök esetleges veszteségeinek a megtérítése. Ebből a cél­ból külön bizottságot akarnak létesíteni, amely az állami garancián kívül a magán- biztosítókkal hozna létre kapcsolatot, A kereskedelemügyi minisztérium azt indít­ványozza, hogy az alap Összege 100 millió Icgvon; az állam ezenkívül 1500 millióig terjedhető garanciát vállalna az esefloges veszteségekért, mig ezek 80 százalékát az exportőr viselné, Englis után Novák ? A kommunista Ttudy Vecernik értesülé­se szerint Englis utódául Novák Ágostont, a Nemzeti Ránk igazgatóját. Preiss dr. ísivnolwnki igazgatónak a jobbkozét sze­melték ki. A pénzügyminiszteri tárca ilyen betöltés© a Zsivnobank érdokcinek erősödését jelentené. A német pénzügyminiszter uj rendszabályokat tervez a munkanélküliség csökkentésére Berlin, január 7. A kancellár keletporosz­országi utjának befejezése után a kablnett foglalkozni foga munkakrizls leküzdésére irá­nyuló rendszabályokkal. Dietrioh birodalmi pénzügy miniszter a demokrata párt stuttgarti gyűlésén részletesen beszámolt uj tervéről, amelynek alapján a munkanélküliek segélye­zése helyébe úgynevezett bérsegélyezés ke­rül, azaz az egyes iparvállalatok segélyt kap­nak arra a célra, hogy uj munkásokat vegye­nek föl és foglalkoztassanak. Egyelőre nem tudni, hogy müven nagy lesz ez az uj segély. Dielrioh kifejtette, hogy Németorszáig jelenleg évente körülbelül három milliárd márkát fór- dit a munkanélküliek segélyezésére anélkül, hogy ellenértéket kapna ezért az óriási ösz- szegért. Olyan kísérletet kell tenni, amely a segélyezést egybeköti a produkció növelésé­vel s ezt csak az iparvállalatok támogatásával történhet meg. Az iparvállalatok az állami se­gélyei visszavehetik elbocsátott munkásaikat és többel termelhetnek, amivel leszorítják az, árakat és általános olcsóbbodást idéznek elő. A munkanélküliek Hollandiéban Is Hintenek Hága, január 7. Amszterdamban tegnap munkanélküli-tüntetések voltak, amelyek ma Harlemben megismétlődtek. A rendőrség kénytelen volt a tömeg közé nyomulni és a veszedelmes magatartást öltő tüntetőket visszaszorítani. A gyalogos rendőröket lovas és motoros rendőrök támogatták. A munka­nélküliek fölbujtóit letartóztatták. Amszter­damban tegnap estig sem átlőtt vissza a rend. Éjjel tizenegy órakor a tüntetők egyik csoportját, amelyhez egyenruhában lévő vö­rös frontharcosok is csatlakoztak, a rend­őrök a külvárosokba szorították. A munka- nélküliek számát Amszterdamban 20 800-ra becsülik, mig 1930 október elsején Hollan­diában összesen 72.500 munkanélküli volt Szovletmilllérdok Moszkva, január 7. Grínk© pőnzögyi biztos a Szovjetunió központi végroliajtó bizottsága elé terjesztette a Szovjetunió uj egységes pénzügyi tervét. A tervezet 32 milliárd rubel (537.G milliárd Kés) bevételt Irányoz elő. A kiadások 21 milliárd rubelre (352.8 milliárd Kos) rúgnak. Ebbon az utóbbi összegben ben­ne foglaltatnak a gazdasági invesztíciók és a hitelintézetek segélyezései i©, VISSZA A HÁBORÚBÓL Erich Mária Remarque regénye (Copyright by U. Feature Syndicate and by Prágai Magyar Hirlap. — Utánnyomás kivonatosan is tilos.) (17) — Énnekem nem kell semmi spendirozás. — Ember, — szömyüködik Tjaden — ak­kor nekem adhattad volna! És ujjával menteni próbálja, ami menthető. Nem sok. A lokál lassan kiürül. — Ünnepeste — mondja Seelig és leereszti a rolókat, Éelállunk. «— Na, Ferdinand? — kérdezem. A fejét rázza. Nem bír határozni. Ez már nem az igazi Seelig, ez a — pincér! A kocsmáros ajtót nyit előttünk: — Viszontlátársa, urak, kellemes éjszakai nyugodalmat. —■ Urak, vihog Tjaden, urak... ezelőtt azt mondta, hogy disznók. Kosole már csaknem kint van, amikor vé­letlenül a padlóra néz és meglátja Seelig láb­szárait és rajtuk a jólismert régi kamáslit. A nadrág is bő, kincstári szabás. Seelig felül kocsmáros, lent azonban még őrmester. Ez dönt. Ferdinand, mintha dróton rántanák, meg­fordul. Seelig hátraugrik. Kosole utána megy. — Figyelj csak ide, — morogja — Schrö- der! Schröder! Schröder! Emlékszel még rá, te kutya, te átkozott? Most kapsz valamit Schröderért! Szívélyes üdvözletét a tömeg­sírból. És odavág. A kocsmáros felfordul, aztán a söntésbe ugrik és egy kalapács után kap. De elvéti Kosolét. Ferdinand megragadja, a fejét az asztalra nyomja, hogy a bádog csak úgy zörömböl, és megnyitja az összes csapot. Fordította: Szabó Lőrinc A sör ömlik Seelig nyakába. Az őrmester kétségbeesve Ferdinand hasába rúg. Kosole leszorítja a lábát, és a drága sört tovább csurgatja a nadrágba, hogy az végül már úgy íelpuffad, mint egy léggömb. Seelig üvölt dühében, mert manapság nagyon nehéz ilyen jó sörhöz jutni. Valahogy sikerül megragad­nia egy poharat és alulról Kosole állába vágja. — Fals, — mondja Willy, aki érdeklődve áll az ajtóban — a fejével kellett volna. Mi közülünk senki sem avatkozik be. Ami történik, Kosole ügye; és ha Ferdinand ma­radna alul, akkor sem volna szabad segile­nünk neki- Csakhogy fene’ marad alul! Az orra vérzik; erre megvadul és egy-kellőre végez Seeliggel. Leüti, megragadja két fülét és a koponyáját néhányszor úgy a padlóba veri, hogy belepuhul. Aztán megyünk. Lína mint egy sajt, olyan sápadtan áll gurgulyázó főnöke előtL — Legjobb, ha kórházba viszitek, — kiált vissza Willy — körülbelül két-bárom hétig fog tartani. Kosole megkönnyebbülten mosolyog, mert bosszút állt Schröderért. Kezel fog velünk: — Most aztán rohanok vissza a feleségem­hez. 4. A piactéren elválunk. Jupp és Valentin ^ kaszárnyába mennek. Csizmájuk kopog a holdfényes kövezeten. — Legszívesebben én is velük mennék —- mondja Albert hirtelen.-— Én is — jelenti ki Willy. — Otthon... a kakas... a mindenségit! Komikus világ I mi? I Ilábólintok; — Nemsokára az iskolába is vissza kell mennünk. Megállunk és vigyorgunk. Tjaden nem tud hová lenni, olyan boldogsággal tölti el ez a gondolat. Willy a fejét vakarja. — Azt hiszitek, hogy azok ott örülni fognak nekünk? Ma már bizony mégsem csavarhat­nak olyan könnyen az ujjuk köré. — Mint hősök, lehetőleg jó messze, bizo­nyára kevesebbek voltunk nekik — mondja Kari, — Nagyon kiváncsi vagyok, micsoda szín­ház lesz — szól Willy. — Amilyen legények mi leltünk, — acélfürdőben megedzvo... Mogemelinti a íéllábát és hatalmasat dur­rant. — TIarminc-komma-öt — konstatálja elé­gedetlen. — Ezentúl ez is tilos lesz véli Kari. Válaszul Willy egy másodikat mennydö­rög és eltűnik. Egyedül megyek az uccákon és olyan kü­lönös — most, amikor már nincsenek velem a bajtársaim, minden csöndesen imboiyogni kezd és egyre valószerü[lenebbé válik köröt­tem. Az imént még magától érlelődő és szi­lárd volt, most azonban egyszerre széthull és megzavaróau uj és szokatlan lesz. Igazán itt vagyok? Igazán itt vagyok, kikerültem on­nan és megmenekültem? Lélekzolemet visz- szafojtva szorítom össze a két kezemet és ér­zem, hogy a hazatérés láza dagadozik ben­nem és átjár és végigfuj az uccákon. Itt vannak, kőbő! és keményen, sima, ra­gyogó tetőkkel, — sehol sem tátonganak raj­tuk lyukak és gránátok szörnyű nyomai, — lt merednek sértetlenül, a házak a kék éj­szakába, sötéten hasit beléjük az erkélyek és ormok sziluettje, semmit sem kezdtek ki a háború fogai, az ablakok mind épek és függö­nyeiknek világos felhői mögött egv tompított másik világ él, nem a lialái üvöltő világa t amely eddig az otthonom volt. Elhessegetem az emléket és megállók, és telkembe markol, hogy még ilyen sok csönd van- Tarka-ernyős lámpák világítanak a szobákban, díványok és támlás és párnás székek békés életet élnek a falaik közölt, néha zene zendül ki. és uők járnak bennük ide-oda puha léjiésekkeJ. A világitórakéták vad fényében és a fronti falvak szétlőtt romjai alatt csaknem elfelej­tettem, hogy mindez megvan még: ez az ucca- hosszat lakásokba falazott békéje a szőnye­geknek, a melegnek és a nőknek! Szerelnék bemenni és a székbe kuporodni, szeretném a kezemet a melegbe tartani, hogy átfütsön, szerelnék minden rideget, hirtelent és el­múltat fölolvasztani benne, elhagyni, levetni, mint piszkos ruhát... Messze elkószálok, egészen a Klastromhegy tetejéig. Ezüstösen fekszik lent a város. A hold a folyóban tükröződik. S tornyok le­begnek. Olyan megfoghatatlan a csend, hogy csaknem lebuvok, — hiszen a következő má- sodj>ercl>en nagy messziről ide kell döngenie a tompa ágyutüznek és a magasból sivitva mingyárt lezugnak a nehéz becsapódások ször­nyű ütései. Nem puszta álom mindez? Nem kell tüstént felébredni zavaros álmomból, hogy egy alacsony fedezék vigasztalan éjsza­kájára riadjak? Megrázom magamat és gyorsan visszame­gyek, az uccák és lakások felé. Halkan to­pogok felfelé a lépcsőn. A szüleim már alsza­nak. Hallom, ahogy lélekzenek, — az anyára halkabban, az apám erősebb hangon, — és szégyelem, hogy ilyen későn érkezem vissza. A szobában felgyújtom a villanyt. A sarok­ban ott az ágy, felér és tiszta a huzata, fel­hajtva a takaró. És egyszerre teljesen hatal­mába ejt az érzés, végigtapogatom a taka­rókat és belovájom magamat a párnákba, magamhoz szőri tóm őket és beléjük temetke­zem, a párnákba, az alvásba és megint a* éleibe és esnk azt az egyet érzem és semmi mást, hogy: itt vagyok... itt vagyok.., ^Folytatjck,}

Next

/
Oldalképek
Tartalom