Prágai Magyar Hirlap, 1931. január (10. évfolyam, 1-25 / 2518-2542. szám)
1931-01-06 / 4. (2521.) szám
retk között. Az éMuiiszercsomagok kiosztását nyomban megkezdték. A farmerek a ké- «ő éjszakáig várakoztak, amíg az utolsó is megkapta a csomagot, amellyel családjaikat legalább néhány napra megóvják az éhen- h alá siói. Mindezek a farmerek két-íhárom év ©Lőtt még gazdag emberek voltak. Időközben azonban a szárazság, a rossz termés é« a mezőgazdasági; dekonjunktúra teljesen tönkretette őket. A kerület kis bankja, mely eddig hitellel látta el a farmereket, néhány nap előtt bezárta pénztárait s így a nyomor akuttá vált A lapok jelentései szerint Ar~ kanzasz államiban több mint százezer nyo morgó ember van, akit egyedül a vöröskereszt tart ki. Mindenfelé kilátástalanség London, január 5. Sir Josias Stamp, Anglia egyik vezető gazdaságpolitikusa, az Obeerverben rendkívül pesszimista banga cikket iir Anglia gazdasági helyzetéről és azokról a gazdasági eseményekről, amelyek 1931-ben várhatók. Stamp szerint, ha tavasz- ázal jobb konjunktúra is jön, legalább íizénkét hónapig fog tartani, amíg a depresszió elmúlik. Egyúttal hozzáfűzte, hogy egye’len pozitív indító ok sincs, amely a tavaszra bejósolt jobb konjunktúrát tényleg előidézhetné. Stamp véleménye szerint a Franciaországban és Amerikában fölhalmozott aranytömegek mozgósításával ideiglenesen segíteni lehetne a bajokon, de ez sem jelentene állandó megoldást. A véd vámok pszichológiailag hathatnának, de nem biztos orvosságok. Véleménye szerint Angliában Francia- ország mintájára a termelést és a fogyasztást jobban egymáshoz kell idomítani s nem szabad arra számítani, hogy a termelés fölöslegét idegen piacok veszik át A ruhrvidéki forradalmi ellenzék konferenciája Essen, január 5. A forradalmi szakszervezeti ellenzék, mint ismeretes, összehívta a ruhrvidéki bányák tárnadeSegátusninak konferenciáját s ezen a konferencián az előadó kijelentette, hogy a ruhrvidéki sttrájkmozgal»m elsősorban a szakszervezeti mozgalom megsemmisítésére és a bányamunkások uj vörös egységes szövetségének kialakítására irányult, mert a kommunista párt és a vörös internacionále politikai céljai csak igy érhetők el A tár- nadelegátosok-vtagy lelkesedése mellett a moszkvai agitátor nyíltan kijelentette, hogy a végső eél Szovjetnémetország megteremtése. A gyülekezet üdvözlő táviratot intézett a kommunista párt központi bizottságához és Sztálinhoz, ,,a világ proletárjainak vezéréhez". J& csehszlovák-magyar szerződés-nélküli állapot hozza meg a kisantantnak Csorbán beígért gazdasági tartalmát" — reméli Benes lapja, a Ceské Slovo „A hurkának is két vége van“ — Az államférfíu vizsgája — a hurka másik végén — A küiügytn nlszter és a kereskedelmi d plomata államvizsgája idején —- s ezek hálózatán épül az államok' mai kereskedelmi rendje — a preferencia- rendszer bomlasztólag hatna. Csehszlovákia ebben az irányban semmi- esetre sem lehet úttörő. De a legnagyobb kedvezmények ebre lehetetlenné tette számunkra a Romániához és Jugoszláviához való gazdasági közeledésünket. Az a Jugoszlávia, melynek érdeke volt a termény- és állatkiivitel, forgatnailag hátrányosabb helyzetben volt Magyarországgal szemben.w A továbbiakban Hpyda kimutatja (?), hogy a magyar búza nem is magyar, hanem jugoszláv bánáti, román és csehszlovák csallóközi búza és liszt volt. Ennek elbírálását a cseh háziasszonyokra bízzuk s nem kívánunk Heyda úrral vitázni a tiszavidékiről, felsőti- szairől stb.-ről. A továbbiakban a következő bölcsességek csöpögnek a Benes-lap hurkájának másik végéből: „Ma a helyzet annyival előnyösebb, hogy Jugoszláviának kedveimé nyéket adván, nem adjuk meg azokat Magyarországnak, hanem — a mezőgazdasági államok közűi? csak Romániának és Lengyelországnak. Most tehát megtalálható volna ahhoz a közeledéshez vezető ut, amely után a politikusok és közgazdászok olyan régen áhítoznak. Emellett nem szabad elfelejtenünk, hogy ipari kivitelünk számára az agrár Balkán nagyon fontos és legalább részben helyettesítheti azt, amit Magyarországon elveszítünk. A magyarok bojkottálják áruinkat s balgaság volna azt hinni, hogy a napilapokban állandóan ellenünk hangolt mentalitás megváltozik. A ml Arunkat tehát mindig csak másodsorban fogják keresni • azok csak akkor érvényesülhetnek, ha minőségileg és árban képesek felvenni a versenyt a más államokból eredő árukkal Olyan időben, amikor a kereskedelembe is belopózik a politika, éspedig a legdurvább VISSZA A HÁBORÚBÓL Erích Mária Remarque regénye (Copyright by U. Feature Syndicate and by Prágai Magyar Hírlap, — Utánnyomás kivonatosan is tilos.) (16) Az eső hevesebben kezdett esni és mi türelmetlenek lettünk. Végül is kihúztuk Breyert a köpenyei alól. Halkan elmondott egy Miatyánkot. Leeresztettük a halottakat. Weil segédkezett az adogatásnál. Észrevettem, hogy reszketett. Alig hallhatóan suttogta: — Megbosszullak benneteket. Mindegyiknél ezt mondta. Csodálkozva néztem rá. —■ Mi bajod? — kérdeztem. — Hisz nem ezek az első balottaink. Nagyon sok lesz igy a megbosszulnivalód. Ezután már nem mondott semmit. Mikor az első sort lefektettük, Walentin és Jupp még egy sátorlapot vonszolt elő. — Ez még él — mondta Jupp és szétnyitotta a vásznat. Kosole odanézett. —- De nem sokáig ~ felelte. -- Majd várunk vele, A sátorlapban fekvő emberből ütemes kérgesek törtek elő. Beesett arca körül egy hosz- szu, fekete lábzsák tekergőzött borzasán és elfutotta a vér, valahányszor a haldokló Lélegzett. — Eivigyük? — kérdezte Jupp. — Akkor rögtön meghal — mondta Albert és a vérre mutatott. Oldalt ágyaztuk be. Max Weil vette gondjaiba. Aztán dolgoztunk tovább. Most Valentin segített nekem, benyújtottuk Glaserl — Te ember, a felesége, a felesége — mormogta Valentin. — Vigyázat, most Schröder megy! — kiáltott, le Jupp éa lecsó szia Ha a sátoriadat, Fordította; Szabó Lőrinc — Fogd be a szád — sziszegte Bröger. Kosole még a karjaiban tartotta a hullát. — Kicsoda? — kérdezte értelmetlenül — Schröder — ismételte meg Jupp, abban a hiszemben, hogy Ferdinand már tudja. — Ne beszélj, te vadbarom, hisz Schrödert elfogták! —- ordította bőszülten Kosole. — Elfogták, persze — mondta Albert Tross- ke, aki mellette állt. Lélegzeni se mertünk. Kosole sző nélkül megint kiemelte a hullát és kimászott utána. Aztán a zseblámpájával végigvilágitotta. Egészen közel hajolt az arc maradványaihoz és fürkészve nézte. — Hálistennek, az őrmester nincs itt suttogta Kari Mozdulatlanul vártuk a következő másodpercet. Kosole felegyenesedett. — Ásót — mondta kurtán. Odaadom az enyémet. Azt hittük, dühön- géni és gyilkolni fog. De Kosole csak ásni kezdett. Külön gödröt készített Schrödernek és nem hagyta, hogy mást is tegyünk bele. ö maga fektette a sírba. Seeligre nem is gondolt, annyira odavolt. Hajnaltájban mindkét sírral elkészültünk. Közben a sebesült meghalt, hát raingyárt oda- tehettük őt is a többiekhez. Mikor a földet keményre tapostuk, leszúrtuk a kereszteket. Kosole tintaceruzával felírta Schröder nevét az egyikre, amely még üres volt és egy acélsisakot akasztott rá. Ludwig megint visszajött. Levettük a sisakot a fejünkről és ő még egy Miatyánkot mondott Albert sápadtan állt mellette, Schröder szomszédja volt az iskolapadban. A legszomorubb látványt azonban Kosole nyújtotta: egészen szürke volt, össze- roppant és már egyáltalán nem beszélt. Ott álltunk még egy darabig. Az eső egyre szakadta Aztán hozták a kávét. Leültünk, enni. A kövér disznó csak reggel mászott ki a fedezékből Kilométernyire büzlött belőle a rum, és rögtön hátra akart menni. Kosole fel- üvöllott, amikor meglátta. Szerencsére Willy a közelben volt. Rögtön Ferdinándra rohant és lefogta. De négyünk teljes ereje kellett hozzá, hogy Kosole ki ne tépje magát és meg ne fojtsa az őrmeslert. Beletelt egy órába, mig eszére tért és belátta, hogy csak növelné a szerencsétlenségét, ha Seelig után szaladna. Seelig most a pultnál áll és Kosole itt ül, öt méternyire tőle. A zenegép harmadszor mennydőrgi a Vig özvegy indulóját. — Hé, még egy kör snapszot! — kurjantja Tjaden és disznó-szeme szikrázik. — Rögtön — felel Seelig és hozza a poharakat. — Proszt, bajtársak! Kosole fölnéz összehúzott szemöldöke alól. — Te nem vagy bajtársunk — röfögi. Seelig a hóna alá veszi az üveget: — Na jó, hát nem — válaszol és visszamegy a söntésbe. Valentin leönti a snapszot. — Igyál, Ferdinand, egyéb jó úgy sincs az életben — mondja. Willy a kővetkező randát rendeli Tjaden már félig elázott. — Na, Seelig, vén pók, — bőgi — vége a hősi világnak, mi? Na, koccints egyet velem — és úgy a vállára üt volt felebbvalójának, hogy az felszisszen. Egy évvel ezelőtt ezért még a haditörvényszék elé, vagy a bolondokházába került volna. Kosole a söntésasztalról a poharába és a poharáról megint a söntésasztalra néz, meg árra a kövér, szolgálat? ész emberre a sörös- csapnál Aztán megrázza a fejét — Kicserélték ezt az embert, Ernst — fordul hozzám. Én is úgy látom. Nem ismerek rá Seeligre, Úgy összenőtt az egyenruhával, mog a szemű politika, nem számilfoaiunk Magyar- országgal való kereskedeihuiink nagy terjedelmére meg a legkedvezőbb időkben sem s ezért az óvatosság azt parancsolja, hogy pótlék után nézzünk. És, mint már mondottuk, éppen a mai idő s legkedvezőbb az ilyen tervezések számára, mert a viszonyok kényszerítenek bennünket a körültekintésre.88 A cikk azzal a világfájdalmas sóhajtással fejeződik be, hogy a kereskedelmi tárgyalásokat vezető diplomaták helyzete nagyon súlyos, a feladatuk azonban hálás, az utókor hálával jutalmazza munkájukat. Az ut nehéz, az államférfiunak azonban le kell tennie a vizsgál ♦ A helyzetet sokkal súlyosabbnak látjuk, minthogy rosszmájuan megállapítanánk, hogy Benes újságírójának hurkája nagyon rossz májból készült, de kénytelenek vagyunk még- is megállapítani, hogy nemcsak & hurkának, hanem a botnak te két vége van s ez a bot egyaránt sújtja Csehszlovákia iparát és Magyarország mezőgazdaságát. Egyébként nem hisszük, hogy Benes külügyminiszter ur nagy hálára volna kötelezve Heyda urnák eme cikkéért, mert hiszen abban leplezetlenül meg van Írva, hogy remekbe készült alkotása, a kisantánt — eszmeileg üres fogalom, mert csak most kell azt megtölteni hamarjában — némi kis vagdalt májjal. Vagyis Benes külügyminiszter urnák kisántán tót dicsőitő himnuszai tizenkét év óta üres szavak, illetve, hogy stílszerűek maradjunk, felfújt hurkabelek, voltak. Benesnek tehát most kell letennie majd a* államtudományi vizsgát Heyda urnák a szerződésnélküli állapot fölött örömének mesterkéltségét egyébként nagyon meztelenül árulja el egy kis szócska, amely a cikkben felejtődőtt: „legalább réezben*4 helyettesítheti a Balkán a csehszlovák ipar számára az elveszített magyar piacot Hozzátehetjük, hogy ez a helyettesítés nagyon csekély részben fog történni. Még hurkavesszőnek is kevés lesz. T. J. jegyzőkönyvével, hogy nem bírom ingujjban elképzelni, kocsmárosnak meg pláne nem. És most, ime, poharat hoz magának és tűri, hogy Tjaden, akit nemrég még tetüszámba se vett, letegezze és vállon verdesse. A keserves minden it, de nagyot fordult a világ! Willy biztatóan oldalba böki Koeolét — Na? — Nem tudom, Willy, — mondja Ferdinánd belemásszak-e a pofájába, vagy ne- Valahogy nem igy képzeltem. Nézd csak, hogy hajlong jobbra-balra a nyavalyás. Az embernek nincs sok kedve hozzá. Tjaden szakadatlanul rendel Pogány gyönyörűségét leli abban, hogy a volt feljebbvalója hogyan ugrál a kedvéért. Már Seelignek is sok jó lecsúszott a torkán. Buldog-feje izzik, részint az alkoholtól, részint a kitűnő üzletmenet örömétől. — Jobb lesz, ha megint összeférünk, — rukkol elő az ajánlattal — spendirozok egy randa békerumot. — Mit? — szól Kosole és feláll—Rumot. Egy bütykösöm van még a szekrényben — mondja Seelig jámboran és már indul is érte. Kosole úgy bámul utána, mint akit fejbevágtak. — Te, Ferdinand, ez már nem is emlékszik rá — vélekedik Willy. — Különben nem merte volna megreszkirozní. Seelig visszajön és tölt. Kosole az arcába fuj: — Tudod még, hogy ittad veszett rémületedben a rumot? Kitűnő bakter lennél a hullaházban, te-e-e! Seelig keze békítő mozdulatot tesz. — Régen volt., — mondja — talán igaz se volt. Ferdinand megint hallgat. Ha Seelig csak egyetlenegyszer élesen válaszolna, rögtön kitörne a krach. De ez az engedékenység elképeszti és határozatlanná teszi Kosolét. Tjaden szimatol és mi is felütjük az orrunkat. A rum jó. Koccintunk és iszunk Kosole félrelöki a poharát (Folytatjuk.) 2 Prága, január 5. Benes Miiügy miniszter pártijának lapja, a Ceské Slovo, vasárnapi száméban Jifí Heydának „Az állam férfiú vizsgája44 cimü cikkét közli, amely ezekkel a szavakkal kezdődik: „Ha egészen népiese® akarjuk magiunkat kifejezni, úgy azt mondjuk; a hurkának is két vége van." Eme népiesen „szellemes48 bevezetés után a cikkíró — a hurka egyik végét vizsgáivá — megállapítja, hogy a csehszlovák-magyar szerződésnéiküii állapotnak számos árnyék- oldala mellett több előny© is van; ezek között a legjelentősebb az, hogy most már maguk a magyarok is másképpen szemlélik a helyzetet, miután „beleestek az önmaguk által ásott verembe88. Magyarország kezd észretérni — írja a lap — s az első napok savanyodott, éleshaugu nyilatkozatai után most már Bethlen, Búd és Károlyi is ama reményének ad kifejezést, hogy a osehszlo- mk-ma gyár kereskedelmi szerződésre vonatkozó tárgyalások rövidesen megkezdődlek. „De itt a hurka másik vége — igy mondja szósz&rmt Heyda ur — s ebbő! a másik húr- iavégiböl kifolyólag kellene megfogniok a problémát a kereskedelmi politikánkat vetető felelős államférfiáinknak. Eddig Magyarország volt az akadálya a kisantantállamokkal való szorosabb gazdasági egyezmények megkötésének. Az utolsó politikai konferenciákon, különösen a csorbatói és bukaresti konferencián nyomatékosan hangsúlyozták, hogy a kis antantnak szükségszerűen gazdasági töltést kell kapnia, ha oly alakulatot akar reprezentálná, melynek történett hivatása van ^Európának nemcsak politikai, hanem gazdasági konstrukciójában te. íujgoszláv és román részről a prefereociáflis klauzulát ajánlották. Kételkedni lehet ab- >an, hogy éppen a mai időkben ez az ut a egijánhatóbb-e, azért, mert a legnagyobb redvezmények rendszerének hatályossága Igen, igen, a minőségi Itt a legfőbb ideje, hogy Gottdiener pezsgőt igyunk! {SS8JBE9BBB 1931 január 6, kedd.
