Prágai Magyar Hirlap, 1931. január (10. évfolyam, 1-25 / 2518-2542. szám)

1931-01-29 / 23. (2540.) szám

^l^<ait/V\AGtARH!RLAI» 1931 járni ár 29. csütörtök. 3 A POLITIKA VALSAGA Irta: Márai Sándor Páris. január 27. Az éjszakát/ követő napon, mikor Steeg francia kormányelnök' röviöéleiü kabinetje megbukott, együtt ebédeltem egy francia ki­adóval, aki egyik világhírű itteni vállalat vezetője, s inkább udvarias, mint izgalmas kouverzáció közben megkérdeztem, mit szól a kormány bukásához, s hogyan képzeli el a kibontakozást? Letette a villát s csodálkozva bámult reám: — Miféle kibontakozást? — kérdezte ta­nácstalanul. — A politikait? De uram, hat kit érdekel ez? Öi-hat jóhiszemű, tehetséges, vagy nem is olyan jóhiszemű s nem is olyan tehetséges ember c seréi jünk-fácskát játszik itt tiz esztendeje, az egyik jön, a másik megy, vagy marad, amig ki nem sül róla valami s hosszabb időre, vagy végleg el nem kell tűnnie... Mit képzel, kit izgat fel ina Franciaországban, hogy Tardieu tegnap ment s holnap jön, vagy Briand marad, mert nin­csen helyette más, s tűrni kell őt, inig végre be lehet rakni majd Doumergue távozása után az Elysée-palota üvegvitrinjébe, kezé­ben egy locarnoi dialóggal; vagy Herriot szeretne megint tárcát kapni, de nem tud; vagy Pa in lévé marad, mert végre kitalált macának egy szakminisztériumot, a légügyit, ahol kicsomagolhatja kofferéit s kirakhatja a szekrénybe fehérneműit, s nem kell félnie, hogv két hét múlva felmondják neki az ál­lami apoartem-°-nt-t? Ugyanaz a féltucat. van’ ha u,gv tetszik, egy tucat név váltja fel egymást esztendők óla a lapok első oldalán. — mióta Doumer<me az. elnök, ez a tizen­ötödik kormánykrizis Franciaországban. A francia publikum igazán tekintéiytisztelő. ha nemzeti institúciókról van sző. de az ember végül is elfásul... Steeg megy? Jó utat. Lá­vái jön? Hozta Isten. A fontos, hogy a rend­szert s az intézményt ne érjék megrázkód­tatások. — a rendszer a mrtnmeníáris rend­szer. s az intézR’énv a köztársaság, mely e rendszeren felépül. Kit érdekelnek itt a sze­mélvek ? _1 De — mondta később — emlékezzen csak vissza Caillaux-ra, a kipróbált republi­kánusra, aki egyszer, egyetlenegyszer, mint cézári redivivus. olyan hangokat mert hallat­ni, a nagy pénzügyi krízis órájában, amilyet pár! a mentnek-felelős kormányférfi soha. leg­feljebb diktátor engedhet meg magának!... Abban a pillanatban ejtett ember volt; — s ha Caillaux csodadoktor lett volna, aki nem volt, s diktatúra árán meg tudta volna men­teni a frankot, melyhez mi franciák olyan hírhedten ragaszkodunk, higyie el. akkor se akadt volna egyetlen politikai pártja Fran­ciaországnak, — (ahogy nem is akadt) — mely, akár c-sak átmeneti időre is, kezébe mert volna adni valamilyen mi5*!éle hatal­mat. mint a parlamentnek felelős, republi­kánus államférfi korlátozott pouvoirját... A rendszer él és erős, — kft érdekelnek a sze­mélyek? / — Ez egy nagyburzsoá volt, aki bizonyos távolságból és fennsőbbséggel látta a problé­mát; mégis megkérdeztem, nem fél-e attól, hogy ez a sűrű személycsere végül is árt az ügyvitel koncepciójának, s azok malmára hajtja a vizet, akik ma — szerte Európában — a ,.parlamentarizmus válságáról” beszél­nek? Amit felelt, oly tipikusan francia volt. hogy szinte nehéz idegen nyelvre s másféle politikai beidegzettságre lefordítani. Azt mondta: — Franciaországban mi nem a parlamen­tarizmus válságát éljük, hanem a politika válságát. Az emberek nem a rendszerbe fá­radtak bele, melynél tökéletesebbet ma nem ismerünk, bármily gyarló is a gyakorlatban; hanem belefáradtak az ideába .. Nemcsak a francia értelmiségre gondolok: az elit be­folyása csökkent, mert minden probléma át­tolódott intellektuális légkörből szociális te-1 rüleire. De a nagy tömeg, az elkispoigáriaiso- dott proletártömeg nem hajlandó többé a politikái ..eszmé“-nek elismerni; s ez az iga­zi válság. A szélső jobbtól a kommunistákig húszféle árnyalatú politikai ügynököt küld be ma a francia nép a parlamentbe: s ha a politikai pártok tagozódása után ítéljük meg ezt a válságot, azt lehetne hinni, hogy csak­ugyan vaunak még hivatásos republikánu­sok. szocialisták, radikálisok, centrumpártiak, royalisták, szélsőnacionalisták, s mögöttük tömegek, melyek ilyen finom árnyalatokat , ' életbevágóan fontosnak tartanak. A valóság- 1 bán ez a pártok üzlete: a francia psyché so­ha nem volt olyan politika-ellenes, mint ma. Figyelje meí: napilapjaink közül csak azok dicsekedhetnek komoly példányszámmal, melyek politikailag teljesen színtelenek. A „Journal” s a ,.Maiin” s a „Petit Párisién” ■ igazán csak jóakarattal nevezhetők politikai napilapoknak, — s ha holnap a royalista Daudet. vagy a kommunista Marty kapnak megbízást kormányalakításra. mindhárom • lan ugyanolyan loyalitássa 1 közli majd az uj 1 kormány mézesheteinek intimebb pletvkáit. 1 mintha öröktől a hala'omra került politikai 1 párt szolgálatában állolt volna. Ez nem egy- 1 szerű szervilizmus, van komolyabb oka is: egyrészt persze a francia sajtó nagy politikai fegyelme, de sokkal inkább az az ösztönös ‘psychológia. mellyel ezek a nagylapok felis­merték a francia közönség politikai csaló- - dotlságát és fáradtságát. A pillanat történél- 1 mi volt: ha egy pár excellence politikai gon­dolkozása nép felad egy eszmét, éppen a po­litika eszméjét, s nem tart meg belőle az élet számára mást, mint gyakorlati tapaszta­latokat és merev használati utasításokat az államgépezet vezetéséhez, ugyanolyan jelen­ség, mint mikor egy vallási ideái csak ritu­áléjában és papjai ügyességében él már to­vább. Az eszmében nem hisz senki. Számo­kat mondhatok Önnek: a ..Petit Párisién” ina 2000000 példányban jelenik meg, a „Jour­nal” 1.200.000 el kullog utána, s legvégül jön a „Matin” a maga 6—700.000-vei. Ez a há­rom lap vezet ma a francia piacon: utánuk jön a napilapok tucatja, valahol egészen messze, mélyen a 100 000 alatt, vagy leg­jobb esetben is csak ezen a határon. Ha el­tekintünk bizonyos gépies és szóvirágos na­cionalizmustól, e három nagy lapnak sem­miféle politikai iránya nincsen. A kommu­nista Hunmaniíé, vagy a royalista Acíion Franchise alig jelennek meg 30—40.000 pél­dányban, — de a középuton ballagó Oeuvre, mely a kartell-nek, Franciaország leghatal­masabb középpártjának hivatalos lapja, csak nagy kinnal tudja tartani az egyszázezres példány számot... Ezek a lapok mind ki­mondott, úgynevezett „harcos” politikai la­pok: a kétmilliópéldányos Petit Pár isién ben, a legelterjedtebb francia napilapban a poli­tika másfél színtelen hasáb az első, s egy hasáb szürke politikai kommüniké a máso­dik oldalon. Valami oka mégiscsak lesz en­nek. A legjobban szerkesztett francia napi­lap ma kétségtelenül a délutáni „íntransi- geaní”; s az ő elsőrangú direktora és spirí­tus recíora, Léon Bailby, aki kétségtelenül a legjobban informált újságírók egyike ma az egész világsajtóban, nem tudja lapját 300.000 fölé vinni, mert a lapnak politikai levegője van. S közben behozták az rIntransigeant”-t, mert már négy felé járt az idő. A nagy kiadó kezébe vette Bailby lapját és diadalmasan mutatta: — Nézze meg ezt az első oldalt. Steeg teg­nap éjjel megbukott. Doumergue fogadja a pártok elnökeit. Az egész harminc sor, — s iiozzá Bailby kis cikke, összesen száz sor az első oldalon. U^vanakkor Pavlova meghalt, — milyen kár! s mennyivel feltűnőbb sze­dés! S kiraboltak egy öreg újságárus asz- szonyt: ezzel már tele is van az első oldal... összehajtotta a lapot s az asztalra dobta: — Ne felejtse el, hogy ma ez Franciaor­szág legelterjedtebb politikai lápja... Igen, ugylátszik, Laval jön... De nem, mondja csak. hát kit érdekel ez, hogy ebből a ható­ságilag tolerált társaságból ki jön, vagy ki marad?... Sóhajtva mondta: — Beszéljünk az üzletről. Ezzel talán azt akarta dokumentálni, hogy a probléma számára is áttolódott intellektu­ális légkörből szociális területre. Kártyák ruszin képviselő interpellációt nyújtott be a keletsziovenszkói népszámlálás ügyében Pasiasz a Ruszkij Vteztnik elkobzása miatt Prága, január 28. Kártyák Iván, a ruszin autonóm foldmüvesszövetség nemzetgyűlési képviselője, az összkormánykoz interpellációt nyújtott be a népszámlálással kapcsolatban. Az interpelláció azt állítja, hogy az 1921. évi nép­számlálás alkalmával Keletszlovenszkcn nem hajtották végre lelkiismeretesen és igazságoian a számlálást, mert a népszámláló biztosok tömegesen Írtak be ruszinokat csehszlovákok­ként. Majdnem kizárólag szlovák és cseh nép­számlálási biztosokat neveztek ki olyan közsé­gekben, ahol tisztán ruszinok laknak. Ugyanez történt a mostani népszámláláskor is. Az inter­pelláló előadja, hogy a szlovák sajtó a nín- szánplálás előtt soviniszta hangon irt s agitá- ciójának tudható be az, hogy míg 1921-ben 84.000 ruszin élt Keletszlovenszkón, kevesebb, mint az 1910. évi magyar népszámlálási sta­tisztika szerint, a legutolsó népszámlálásnál már ennél Is kevesebb ruszint regisztráltak Ke- leíszlovenszkón. A népszámlálás előtt a ruszin biok és a központi ruszin nemzeti tanács is föl­hívást intézett a ruszin néphez, hogy ruszin nemzetiségűnek vallja magát. Ez a fölhívás megjelent a Ruskij Vestnik november 20-Ikí számában. Átment a cenzúrán anélkül, hogy a lapot elkobozták volna. Ennek dacára — mond­ja az interpelláció — a mezőlaborci, szobránci, íőketerebesi és szinai járási hivatalok elkoboz­ták a lapot és szigorúan megbüntették annak terjesztőit. így Popovics Mihály alsóradványi lakost ltO korona pénzbírsággal és ötnapi el­zárással, Salap Iván alsóolkai lakosi 100 o- nával és ugyancsak öínapi elzárással, Lukacska Istvánt ugyanilyen összegű pénzbüntetésre ítélték. A szobránci járásban Zadeora járási főnök olyan instrukciókat adott ki, hogy a nép­számlálási biztosok a ruszinokat csehszlovákok­nak irják be. Ugyancsak ez a járási főnök föl­jelentést tett Kontratovics Irén holkoveci plé­bános ellen, mert a népszámlálás előtt a temp­lomban felhivta hiveit, hogy ruszinoknak vall­ják magukat. A íőketerebesi, gálszécsi, nagy- mihályi járásokban a csehszlovák népszámlá­lási biztosok — mondja az interpelláció — ön­kényesen írták be csehszlovákoknak a ruszino­kat. Minden tiltakozás hiábavaló volt. lyen népszámlálás — mondja az interpelláló — nem adhat hü képet a nemzetiségi tagozódásról. A szobránci járásban, ahol a prevrat előtt a ruszi­nok voltak többségben, most szlovák többség van. Vannak ruszin községek, ahol a tanítón kivül egyetlen lakost sem írtak be ruszinnak. A szinai járásban például Dubrava ruszin falu­ban a lakosság nem tűrte a népszámlálás oiz- tosok terrorját és kikergette őket a faluból. A Bethlen minisztereinek kétnapos bécsi tartózkodása után megérkezett Budapestre Magyarország az eddig Csehszlovákiából beszerzett árucikkeket íUisztnábá! pótolja Bocs, január 28. Sebekor meghívására Beth­len István gróf kedden este megjelent az Opera díszelőadásán, ahol Mozart születésé­nek 175. évfordulója alkalmából a Don Jüant adták elő. Az igen magas nivóju előadás után az Opera termeiben szükebbkörii vacsora volt Bethlen tiszteletére. Becs, január 28. A Neue Freie Presse mai száma Bethlen nyilatkozatát közli. Bethlen többek között kijelenti, hogy bécsi impresz- sziói a lehető legjobbak. A látogatásával meg­szilárdult kontaktus lényegesen hozzá fog já­rulni a magyar—osztrák barátság kimélyité- séhez. Becs, január 28. A Rcichspost vezércikkben foglalkozik Bethlen sajtónyilatkozatával, vala­mint Magyarország és Ausztria jó viszonyával. Azok, akik azt hitték, — írja a lap — hogy a monarchia tönkretételével lefektethették a biztos, uj Európa alapjait, súlyosan té­vedtek. Bethlen látogatása bizonyíték arra, hogy ami a két országból megmaradt, ez a kevés is mindenkorra összefűzi a két álla­mot közös érdekeivel, fájdalmaival és re­ményeivel. Az osztrákok mindig szerették, tisztelték a magyarok temperamentumos jellemét. A múltban is igyekeztek éket verni közéjük, ami, ha akkor nem egészen, most egyáltalá­ban nem sikerülhet. Bethlen beszédéből megállapítható, hogy ismét jóvá lehet tenni cgyet-mást. amit Ausztriában, Magyarországon és egész Kö- zépeurópában végeztek. A gyengék és kicsik közt is sokat tehet a szi­lárd akarat és a tehetség. Paris, január 28. A francia sajtó részletesen beszámol Bethlen sajtónyilatkozatáról. A Pe­tit Párisién külön tudósítója tollából közli Bethlen revíziós utalásait, de kommentálás nélkül. London, január 28. A Reuter-iroda jelenté­se nyomán az angol sajtó is foglalkozik Beth­len sajtónyilatkozatával. Budapest, január 28. (Budapesti szer­kesztőségünk telefon jelen lése.) Az Uj Nem­zedék jó helyről szerzett értesülés alapján azt írja, hogy az Ausztriával való megálla-l podások egy vonatkozásban szenzációs j meglepetéseket tartalmaznak. Arról van szó ugyanis, hogy az eddig Csehszlovákiá­ból beszerzett árukat ezentúl Ausztriából szerzik be. A csehszlovák importot túlnyo­mó nagy mértékben ki fogja szorítani az Ausztria számára biztosított behozatali le­hetőség, ami a kölcsönös érdekeknek job­ban felel meg. Ilyen hangok hallatszottak a parlament i folyosóján is, ahol megelégedés­sel vették tudomásul a Becsben elért ered­ményeket. Becs, január 28. Bethlen magyar minisz­terelnök szerda reggel 9 órakor utazott vissza Becsből Budapestre. Búcsúztatására megjelent a pályaudvaron Schober alkancellár, Löwentbal az elnöki kabinetiroda főnöke, valamint szá­mos előkelő osztrák politikai személyiség, továbbá Ambrózy gróf bécsi magyar követ. Budapest, január 28. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefon jelentése.) Bethlen kíséreté­vel déli egv óraikor a bécsi gyorsvonattal Bu­dapestre érkezett. népszámlálás antidemokratikus végrehajtásá­nak adataiból is kitűnik, hogy Keletszloven­szkón arra törekedtek, hogy a ruszin nép szá­mát csökkentsék. Az alkotmány törvény 34. paragrafusa büntetés terhe mellett tiltja az el- nemzetlenitést, ennek dacára a szobránci járási főnök mindenkit, aki tiltakozott a népszámláló biztos előtt a nemzetiségi minősítés ellen, hiva­talába beidézte és hivatalos utón szlovák nem­zetiségűnek nyilvánította. (10.319—30. és 10.320—30. aktaszám.) Kurtyák képviselő interpellációja végén kér­dést intéz az összkormányhoz, hogy hajlandó é a keletszlovenszkói járásokban fölülvizsgáltat­ni, hogy milyen törvényes alapon kobozták el a Ruskij Vestniket, továbbá, hogy a nevezett járásokban a népszámlálási biztosok miért nem írták be ruszin nemzetiségűnek a panasszal élt ruszin lakosokat. Hajlandó-e a kormány az al­kotmánytörvény 134. paragrafusának é.vényt szerezni és az ez ellen vétő népszámlálási bizto­sokat és járási tisztviselőket felelősségre vonni. Hajlandó-e a kormány a saintgermaini béke- szerződés és az alkotmánytörvény 3. paragra­fusa alapján Keletszlovenszkó ruszlnlakta terü­letét az elszlovákositás lehetőségétől úgy meg­védeni, hogy ezt a területet Podkarpatska Rus- hoz csatolja. Budapest, január 28. (Budapesti szerkesz­tőségünk tele főnjeién lése.) Bethlen miniszter­elnök Budapestre érkezése után nyilatkozott a 8 Órai Újság munkatársának bécsi útjáról. Kijelentette, hogy utjának célja a barátsági és döntőbírósági szerződés aláírása volt, de hangsúlyozni kívánja, hogy a két nép közti viszonyt nem csupán Írott szerződések, hanem érzelmi momentumok is megszabják, amelyekkel a közeledést kereső népek egy­mással szemben viseltetnek. Reméljük, — mondotta a miniszterelnök, hogy a Közép- európában kialakuló uj légkörben a két ál­lam közeledése, amely egy harmadikkal sem áll ellentétben, hasznos mozzanat lesz nem­csak gazdasági, hanem politikai téren is. Az elv az, hogy a közös érdekeke' az előítéletek fölé kell helyezni és ez olyan eredményekkel fog járni, amely hasznos utánzásra talál má­soknál is. Bethlen ezután megcáfolta a közös vámterületről szóló híreket. Ezzel szemben olyan megoldási módok merültek fel, melyek mindenkit kielégítenek. Az osztrák—magyar kereskedelmi szerződésről szólva a miniszter- elnök kijelentette, hogy február második felében újból megindulnak a tanácskozások a részletkérdések kidolgo­zása végett. Az elvi megállaeedás megvan és leszögeztük azt az elgondolást hogy egy­más termelési feleslegeit egymás piacán kölcsönösen kicseréljük. Az interjúvoló újságíró ezután felvetette azt a kérdést, felmerült-e az az elgondolás, hogy az osztrák kereskedelmi tárgyalásokkal kap­csolatban rövidesen megindulnak Csehszlová­kiában is a kereskedelmi szerződési tárgya­lások. Bethlen kijelentette, hegy a magyar kormány tárgyalásokra mindig készen áll. Az elmúlt év szeptemberében a magyar kormány precíz tárgyalási alapot hozott a csehszlovák kormány tudomására, azonban eddig kielégítő válasz nem érke­zett. Mihelyt ez megjön, a tárgyalásoknak semmi különösebb akadálya nem lesz. A miniszterelnök a bécsi tárgyalásairól külön­ben a képviselőház külügyi bizottságának részletesen be fog számolni. 1HÉÍ IÉR$ jtti§t| Présa előkelő Tabaánia a fP np Hetei Espíarsade­S $8| bán. Elsőrendű attrakciók — Táncestély Mí'M naponta 70 órától — T5/ok kávézza ón 17 órától. ««§§ Telefon 288-41. Telefon 288 - 41 Minden vasárnap és ünnepnap tánc én.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom