Prágai Magyar Hirlap, 1931. január (10. évfolyam, 1-25 / 2518-2542. szám)

1931-01-04 / 3. (2520.) szám

6 ^RKCM-MAGkAR-HIIU^ 1921 január 4, rnaárnap. PEST! N ltja Métái Sándor nehéz a távolodás minden pillanatával Job­ban szeretői. Holl van még számodra az életnek tisz­tább, emberségesebb, becsületesebb, meghit­tebb kerete, mint ezek a budai uocák? Ez a Vérmező, ez a Krisztinaváros, ez a Lovas-ut? Télen és tavasszal és nyáron és ősiszel? Hol van nagyobb alttnakció, mint ez®k a regge­lek a Lógodi-Aiocán és ezek a hossziu délutá­nok, mikor ablakodból látod elszürkülni a Jánosihegyet? Hol van nagyobb beleegyezés benned, mint az, hogy „itt élni" — a miért hogy hősnek, emlberfelelttien erősnek kelle­ne lenni mégis ahhoz, iitt teljes beleegyezés­sel élni tudni? Számolj le, hogy nincs Otthon, csak hon­vágy van, — mindig;, mindenütt és Őrökké. Egy fiókot húztam ki, hogy megkeressek egy noteszt s csomagolni kezdjek, mert reg­gel megint elhagyom ezt a várost, hosszú időre, talán csak hónapokra, talán évekre — mennyire nincs ma program, útiterv, élet­forma, csak nevetni lehet mindezen, ha ne­vetés közben a hideg nem futna végig az ember hátán! — s a fiók tele volt levelekkel és számlákkal, és kéziratszeméttel, melyeket mások írták, vagy én Írtam, s kefe levon átok­kal és ígéretekkel és sürgetésekkel és irigy­séggel és naivitással és váddal, s iít-ott egy foszlány gyűrött, papirosra firkált szeretet­tel, — s megijedtem, mintha az élet egy titkos, elfeledett rekeszét nyitottam volna fel. Három óv Budapesten! — e három év alatt gyűlt fel e sóik kacat ebben a fiókban, idegesen és rossz lelki ismerettel ide gyűr­tem be kérést és ígéretet, tervet és abortált eredményeket, s most itt a pillanat, mikor Tiíulhátatilaiifuil szembe kell nézni a papir- kazallal, szétszedni és megvizsgálni. Ez itt az élet egy szakasza volt, — s mint aki álmá­ból felriad, s még nem tudja, melyik parton áll, ijedt mozdulattal visszatoltam helyiére a fiókot. Ezt a mérleget én már nem merem megcsinálni. Legfel ül egy levél fekszik, egy hetilap szerkesztője; jk levele, aki fel szélit, hogy irijam meg, milyen az, „mikor egy fia­tal irtó arrivál Pesten?" Igen, ezt talán meg lehetne irni. Erről tudnék egyetmást monda­ni, milyen az, mikor „egy fiatal iró arrivál Pesten?" ha nem is egészen személyes ta­pasztalatból, de amit már úgy láttam és hal­lottam. A jő szerkesztő téved, mert tudtom­mal „nem arriváltam Pesten" — legalább is soha nem volt szándékomban, s nagyon le volnék sújtva, ha meghallanám, hogy az, amit általában arriválásnak tartanak, vélet­lenül megesett velem. De a téma izgalmas. Csakugyan, meginni ezít: kiadókat és nőket és álhirlapirókat és telefonokat és félreérté­seiket é3 a nagy színházigazgató kérdését: „tulajdonképpen miért nem ir színdarabot?" s a nagy kiadó kérdését: „Miikor ir már ne­künk valami jó, derűs regényt?" s féltékeny­ségekét és eltávolodást emberektől és körök­től. s az egész 1 övészárek-politikát, melynek sáncai mögé szűkülve ed kell vonulni, ha nem akarod, hogy felfaljon párt, klikk, pénz- csoport, politika — szó a© róla, meg lehetne imi, hogy milyen az, mikor „a fiatal iró ar- ■rivál Pesten?" De ezt a cikket én már nem akarom többé megírni és ennek az élmény­nek nem akarok részese lenni. £n nem aka­rok ..arriválni Pestem" — semmiesetre sem abban az értelemben, ahogy a hetilap szelle­mes szerkesztője elképzeli. * December 31, délután. Gyáva motozás a fiókban: — talán ezer levél, vagy még több, három esztendő alatt, melyekre illett volna felelni, ha lehetett volna. Jegyzetek arról, hogy „mit is szeretnék?" A felelet steril no­sztalgia: ujság-ot szeretnék imi, a szónak egy bonyolultabb értelmében, ujság-oí az emberekről, a földről, mely mindenütt egy­formán érdekes és titokzatos, Miszlókán csakúgy, mint Delhiben, újdonságot jelente­ni az embereknek egymásról, szokásaikról, életük kompozíciójáról —■ de jó lenne a szó­nak ebben az értelmében riporteriek lehet­ni! A franciák ezt a fajta újságírást úgy hív­ják: a tanúskodás irodalma. Tanúskodni a Föld mellett. Tanúságot tenni az emberek mellett. Nem ismerek nagyobb célt. Újságíró szeretnék lenni. <B mindezt nem lapba írni meg, csak egy noteszbe, vázlatosan, melyet szívesen ott­felejt az ember egy idegen város hotelszobá­jának éjjel ií>zekrériyifi bkjában. Ez a föl­tétele.) ♦ (Mono lóg:) De most, holnaptól, ha a vonat megint át­megy veled a határon, kezdd el ezt a várost szeretni. Szeresd, mert megérdemli., mert szerencsétlen, mert szép, szomorú és tehet­séges. S odafkünn dicsérd, a szokásos banális lelkesedéssel, mint egy plakát, « amit itthon szid iái rajta, azt hallgasd el jól, mert ee a ti — a város meg a te — magánügyetek. Neve­lés kérdése, nem beszélni rosszat azokról, akiknek házába jártál és asztalánál vendég­ségbe voltál — s valld be, most már, hogy el mégy innen: sehol nem érezted még eny- nyire otthonosan magadat. Néha vályúnak tűnt fel, de néha királyi lakomának. Ha szidtad, jogod volt, mert otthon voltál, a Csa­ládban, s a panasz is odahaza maradt, a csa­lidban — idegenek eílőtt nem lehet elég mé­lyem. hallgatni a család titkairól. S neon lesz A púpos Don Carlos Példa egv nagy külömbségröl Irta: Darkó István Az élet sarkalatos tétele, hogy az embereket mindig újabb és újabb csalódások érjék. Ha ez nem igy volna, sokkal egyszerűbbek és talán sokkal jobbak lennének. A csalódások lényege pedig az, hogy az egyszerűség és jóság utáni vá­gyakozás az emberben költői hajlamokkal kép­zel eg a világ dolgai felől, azonban a világ dolgai nem igazodnak ezekhez az elképzelésekhez. A valóság csúnyább, mint a költészet, bármennyire próbálják is megingatni ezt a. tételt a költészet ujabbkori teoretikusai. A csalódás érzései automatikusan bekövet­keznek annyiszor, valahányszor az ember ezt a különbséget a saját tapasztalatában maga előtt látja. Sajnálkozva ragadom meg az alkalmat, hogy ennek az igazságát általánosabb érdekű, mind­nyájunk számára hozzáférhető példán bemutas­sam. * Don Carlosról van szó, a spanyol királyfiról, II. Fülöp fiáról, akit Schiller nagyszabású köl­tői ereje tett eddigi ismerősünkké. A költő Don Carlosa, mint tudjuk, nagyszerű ifjú. Szép, jósá­gos, dicsőséges, igazságos. Szivében a ezabad- ságszeretet oltárja emelkedik s amikor egykori jegyese s most. mostohaanyja iránti ragyogó szerelmét titkolni már alig tudja, elmegy a né­metalföldi hadjáratba, ahol atyja ellenségeit, az eretnekeket védelmezheti'. Minden jót elmond­hatunk erre a Don Carlosra. Az embert valóban a tökéletesség, szépség, eszmeiség példájával is­mertetik meg Schiller ragyogó 'sorai. Annál nagyobb csalódás ér bennünket, ha a történelem Don Carlosával is megismerkedünk. Hozzám Károlyi Árpád tanulmánya utján csak most jutott el ez a Don Carloe, a seb tehát egé­szen friss még. A tanulmányiból előlépő történel­mi alak leültetett a földre. A földön ülve a következőkben.számolok be róla, kedvetlenül, mert alig bocsáthat meg az ember az Óiknak, akik kisebbeknek ée keveseb­beknek, gyöngébbeknek és kevésbé szépeknek bizonyultak, mint ahogy róluk irva és mondva, képzelve ée elhitetve vagyon. * A délceg ifjú a. valóságban púpos volt. Csak szánalommal lehetett ránézni. E^y bizonyos Díetrichstein, Miksa császár madridi követe H. Fülöp udvarában, azt írja róla, hogy a homloka alacsony volt, a száját mindig tátva tartotta, egyik válla magasabban, mint a másik, jobblába. rövidebb, mint a bal, a 'hátán púp, a melle be­horpadva. Rachiti kus volt. Azt Írja tovább róla ez a kellemetlen híradó, hogy a beszédje akado­zott, a hangja cérnavékony volt, az egész em­ber egy eajnál ábrám éltó torz nyomorult. Velence követe hozzáteszi, hogy törpetermetü, rut és igen kellemetlen jelenség volt, mélancholikas hajlamokkal. ítanke, Koch, Gachard és különösen Büdin- ger történettudósok sorban földerítették ennek a szegény életnek minden körülményeit. Azt hi­szem, nagyobb meglepetés az eddigieknél, bár­mit hallunk is tőlük róla, már nem ér ben­nünket. Dpn Carlos egészségi állapota állandóan meg­felelt gyatra testi fölépítésének. Nem tudott lo­vagolni, mert mindjárt szörnyen izzadott. Pu­bertása válságos idejében, tizeimégyéves korá­ban negyednapos váltólázba esett. Három évig gyötörte ez a- szörnyű betegség olyan módon, iiogy lázai alatt őrülési rohamok lepték el. Alig­hogy kilábolt ebből, egy kastély portásának csi­nos leánya légyottra csalta, e odaigyekeztében elesett egy lépcsőn, a fejét öt centiméter széles­ségben betörte és sokáig feküdt ott vérében. A komolyan sérült fejet Vesalius, híres francia or­vos trepanisálta, de a szerencsétlenség követ­kezményeit a királyfi egész életében viselte. Ez­óta egész féloldala félmerev maradt. Nevelői mindig panaszkodtak rá, hogy gonosz hajlamok­kal rendelkezik, tanulni nem akar és nem is tud semmit. Nagynénje a tizenhároméves Don Car- losról annak nagybátyjához, V. Károly császár­hoz panaszkodó levelet irt s ebben olyan rossz hajlamokról beszélt, melyeknek a nevét nem le­het papirosra bízni. Tizenkilenoéves korában az udvar enfant terrib’le-je. Fékezhetetlen, komoly­talan dolgokat beszól, rosszvérü. Egész nap semmit sem eszik, de este nekilát az ételnek és annyit fal, amennyi három gyo­mornak Is sok lene. A bortól irtózik, de tizen­négy font gyümölcsöt is megeszik és rá rengeteg mennyiségű jeges vizet iszik. Egyszer négy font szőlőre tizenegy liter vizet ivott meg. Mégis mindig szomjas, ég a belseje. Büdinger ezeket az adatokat közölte Meynerrel, a bécsi egyetem nagyhírű psychiaterével, akinek a véleménye szerint a nagyon sok evés szorongás érzetével, sok vizivással és az alkoholtól való irtózattal párosulva az elmegyönge&égben szenvedőknél ingerlékeny gyöngeség symptomája. A szerencsétlen ember cselekedetei is megfe­lelnek testi és egészségi állapotának. Dühroha- mai vannak. Egyszer az államtanács elnökét megpofozza. Huszonegyéves korában fiatal lá­nyokat fogat ile és szolgáival megvesszőzteti őket. A simáncasi levéltárban megvannak azok a jegyzékek, amelyekben föl vannak sorolva az apja által a sértettek szüleinek kárpótlásul fize­tett összegek. Don Carlos még nincs húszéves és csökönyösen foglalkozik a nősülés gondola­tával. Eleinte az özvegy Stuart Máriát akarja elvenni. Egyszer meglátja unokahuga, Anna hercegnő arcképét, ebbe szerelmes lesz és ezen­túl ez a szerelem egyik rögeszméjévé válik. Mege&küszik, hegy a szép kis Annát veszi el, vagy senkit. Apja azonban ellenzi, éppen be­tegségére való tekintettel, minden erre vonat­kozó tervét. így rögeszméjévé válik, hogy atyja rosszakarója s üldözi őt. Be akarja, bizonyítani, hogy érett a házasságra, szeretőt fogad, bará­tai társaságában éjjelenkint 'botrányos jelenetek kíséretében inzu]tálja Madrid ttocáin a polgár­nőket. De szerető tartása is, ai udvari orvosok véleménye szerint, üres dicsekvés, csakhogy házasságra képes voltáról kedvező véleményt teremtsen maga körül. A szerencsétlen ember apja belátja, hogy trónja átvételére Don Carlos alkalmatlan lesz. Rudolf és Ernő osztrák hercegeket kezdi eoélra magánál neveltetni. Don Carlost ez végképp apja ellenségévé teszi. Külön udvartartást kap, hogy lecsillapítsák, és ebben is apja ármányko­dását látja. Nem magában keresi apja elhide- güiétvének az okát, hanem apjában, aki őt ül­dözi éa, 'ki tudja, talán eltétetni készül láb alól! Aztán úgy találja, hogy őt az egész Spanyol- országban üldözik. Menekülnie keű inneni. Ide­kapcsolódik Németalföldre való utazásának a terve. Itt akar apjának helytartója lenni. Nem valószínű, hogy a németalföldiek szabadság- harca vonzotta volna s ha eljut oda, legföljebb azért találkozott volna velük, mert azok apjá­nak legádázabb ellenségei. Németalföldre való igyekezé&ének a magyarázata inkább az, hogy apjától akar szabadulni és az arcképről meg­szeretett Anna közelében akar lenni. Egyálta­lán nem valószínű, hogy a hugenották barátja lett volna, erre semmi adat nincs a költészet- beállításán kívüli. A terhelten született, Mvül-beM beteg Don Carlos lelki leromlása ezután már rohamos. II. Fülöp háborút indít a németalföldi protestánsok lecsillapitására és a vezetést a nevezetes Aliba 'hercegre bizza. Maga a király is a had után fog menni és azt tervezi, hogy távollétében Madrid­ban hagyja fiát helytartóul. Don Carlost ez a terv, az övével szögesen ellenkező, végképp fölbősziti. Megjelenik a centes ülésén és durván megfenyegeti az akkori világ legnagyobb tekin­télyű testületét, hogy ki ne próbálja őt nevezni atyja itthoni helytartójául. O nem akar otthon maradni, mert menni akar. Még az ivadékaik is megbánják, ha az ő akarnia ellen tesznek. Apját ezzel megrémíti, II. Fülöp Németalföldre küldi Álba herceget, óm aga otthon marad. Ezért Don Carlos ellen­szenve Álba, a bitorló ellen is kitör és tőrrel támad neki. Apja szánalma még egyszer fel­ébred a szerencsétlen iránt s hogy reményei meghiúsulásáért kárpótolja, óriási módon fel­emeli az apanázsát és elrendeli, hogy az ál­lamtanácsot fia lakásán tartsák. Minden hiá­bavaló, Don Carlos beteg lelke megállitbatat- lanul sodródik a katasztrófa felé. Titokban pénzt gyűjt és Németalföldre való szökése tervét érleli. Közben őrjöng, amikor rájön. Előkelő kamarását megpofozza, ruha­tárnokát alig menthetik meg, mert az ablakon akarja kilökni. Megsebzi istállója 23 lovát, hogy a nemes állatok sorra beledöglenek. Atyja főlovászától esküvel csalja ki apjának kedves hátaslovát és azt is összeszurkálja. Az éjszakákat Madrid lebujaiban, a legszennye­sek b helyeken tölti. Egyik botrányt a másik után követi el. Atyját nyíltan ellenségének tartja. Üldözési mániája egészen kifejlődött, a vég közeleg. Nagyon vigyázatlanul előkészíti atyja megölő­Ttr'T Tiumrífl a -mar wrrrr~~- w *** **>***^™*rtt2»***m*nm3BUK2tí <*»sameaws!* íswiwsw Érelmeszesedés.! Kérje a esir. jód^ bróm yyógy- vix otthoni használati utasitáeat. CstztfiráS. |- 'rnpirin n——mwmmu m *'m\ m « mwi iw-rrmi iiiiii.'I" au sére vonatkozó tervét s bele avatja a neki ia, mint annyi embernek és nőnek nagyon szim­patikus Don Jüant, rokonát Don Juan szin- leg beleegyezik a király megölésébe. A »ze% rencsétlen királyfi a kivitelre kiszemelt estéin misét hallgat apjával, kezet csókol neki és be­vonul a lakosztályába, ahol rosözuliétetk ve­szik elő. Az utolsó fejezethez ért a regény. A király már kezdettől tud fia tervéről, most pár em­bere kíséretében fegyvertelenül bemegy hoz­zá és elfogatja. Don Carlos őrjöngve ár, & padlón vonaglik s azt hajtogatja, hogy ő nem őrült, csak „kétségbeesett". A fogságban pedig gyorsan haladt a telje® lelki felbomlás felé. Napokig mezítelenül járt a toronyszobában, ahol egykor I. Ferenc ia fogva volt. Rohamaiban szörnyűségesen szit­kozódott. Lenyelte brilliáns gyűrűit, majd el­kezdett koplalná és olyan tisztátalan Ságokat követett el, amelyeket nem lehet leírni Kínzó szomja egyre fokozódott Hihetetlen mennyi­ségben itta a havon szűrt, jeges vizet. Ez lett halálának a közvetlen oka is. 1568 juli-us 17-én hideg fogolypástétomra 300 uncia hi­deg vizet ivott meg, elméje pillanatokra ki­tisztult és csonttá soványodott, torz testében hideggé vált tisztátalan vére is. * Szép vágyatok * ennek tökre, a költészet, valamint a élet valóságai között majd mindig óriási űr tátong. Legtöbbször alckora űr, mint Schiller Don Carlosa és a valóság Don Carlo­sa között. Valahányszor rájövünk erre, csaló­dásaink következetes száma eggyel fájdalma*- san meggyarapodlk. * Tátrában Klára Penzió Sz.bák 50 Kő naponta 4-szeri ítkczésael. Hideg-meleg víz. Központi fűtés, riléjjítéí ínclusive. Posta: Otátrafüred Sambnla Jőxsef Feilsiwás i SsoütaiaROkhoz A trianoni és st. germatoi békeszerződések tökéletlenül oldották meg azt a problémát, miként osztassanak fel az ötvenmilliót kitevő volt magyar és osztrák állampolgárok a hét utódállam között. Ennek következtében sokezren váltak hon­talanokká. Az illetők sorsa valóban megren­dítő. Nagyszámú derék embert ásunk élet® a legkeservesebb kálváriává vált. A Csehszlovák Köztársasági Magyar Nép­szövetségi Liga és a ligák uniója már évek óta foglalkozik ezzel ai égető kérdéssel. A ligák legutóbb Danzigban megtartott értekez­letükön a megoldásra több javaslatot is dol­goztak ki, amelyek közül egyelőre a legfon­tosabb az volna, hogy a hontalanok részére a népszövetség utján népszövetségi útlevelet eszközöljenek ki, a következő lépés pedig nemzetközi mozgalom lenne a szerencsétlen hontalanok segélyezésére. Ezeknek a lépé­seknek megtétele azonban szükségessé teszi, hogy megfelelő és megbízható adatanyag áll­jon rendelkezésünkre. Azzal a felhívással fordulok tehát mind­azokhoz, akik a trianoni vagy st. germainí békeszerződés következtében hontalanokká váltak és jelenleg akár állandóan, akár ide­iglenesen Csehszlovákiában tartózkodnak, tartozzanak bármely nemzetiséghez, társa­dalmi réteghez, éljenek akár jómódban, vagy csak tengessék életüket súlyos viszonyok kö­zött, hogy Írásban jelentkezzenek. A jelentkezés történhetik bármely nyelven, ha azonban az illető tud németül, úgy közö'üje az alább kívánt adatokat német nyelven legkésőbb IS31 január 25-éig alul­írott Szüllö Géza dr. a Csehszlovák Köztár­sasági Magyar Népszövetségi Liga elnöké­nek címére (Bratislava—Pozsony Jirásek sor 12.) A ki vaut adatok adatok a következők: Elő- ós utónév, a születés helye és ideje, családi állapot, legutolsó illetőség, hol és mióta la­kik, foglalkozás vagy állás, miért vált hon­talanná, milyen lépéseket és hol tett állam- polgárság elnyeréséért, miijenek életkörül­ményei (nyomorral küzd-e, kap-e nyugdijat, munkátlan-e). Mindezeket az adatokat pon­tosan lehetőleg röviden kérem közölni január 25-éig, hogy azokat azonnal feldolgoztatva továbbíthassam. Rendkívül fontos lesz ez az anyag, hogy a békeszerződések leginkább sújtott áldoza­tainak sorsán enyhíthessünk! Bratislava—Pozsony, 1930. december 81, Sziillő Géza dr. a Csehszlovák Köztársasági Magyar Népszövetségi Liga elnöke. (Laptársainkat kérjük, hogy e felhívást át­vegyék. — Szerk.) Étterem Ménes kávéház Igazgatóság: 426-83 Pácai és Pauthonier láíK 44335-6i Francia konyha — Cukrászda — Bridge Roon — Danzing — Szombaton és vasárnap ötórai tea. _________E, PACAL, a nemzetközi háló- h* étkezökocm társaság sok éven át volt föpincére. Kö högés, hurut, j|||$ a 3 feny£í Mell-karamelá Kapható flyófljíziriárakban és drsflérJékbaa. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom