Prágai Magyar Hirlap, 1931. január (10. évfolyam, 1-25 / 2518-2542. szám)
1931-01-25 / 20. (2537.) szám
10 'PRXGAl/^AG^ARHlRLA? 1931 január 25, vasárnap. A IV. finnugor kulturhongresszus A három legnagyobb finnugor kulturnép: a finn, az észt és a magyar a világháború előtt külön-ktilön fejlesztette a maga nemzeti kultúráját é« csak a nyelvtudósok, néhány költő és műfordító ismerkedtek meg behatóan a rokon népek nyelvével, irodalmával és történelmével. A háború után azonban a társadalom szélesebb rétegeiben is tudatossá vált a rokonság érzése és a szorosabb kulturális kapcsolatok ápolásának szükségessége. így született meg a közművelődési összejövetelek (kulturális kongresszusok) gondolata. Az első finnugor kulturális kongresszus a kis Észtország fővárosában, Ta!!in-ban volt 1921-ben. Eredetileg csak tanügyi kongresszusnak volt tervezve, de a nem várt érdeklődés következtében mintegy magától jeléntősödöfct a három testvérnemzet első közművelődési kongresszusává. A váratlan sikertől felbuzdulva a kongresszus tagjai nagy lelkesedéssel elhatározták, hogy ezentúl három éven- kint tartanak ilyen kulturális összejövetelt, még pedig más-más testvérország fővárosában. A II. finnugor kongresszuson, amely 1924-ben folyt le Helsinkiben, a finn nemzet látta vendégül a rokon népeket. A ül. finnugor kongresszus 1928. nyarán Budapesten volt, ahová ezen alkalomból körülbelül ezer finn és észt utazott. A negyedik finnugor kulíurkongresszus az idén lesz, még pedig Finnország gyönyörű fővárosában. Helsinkiben janius 16-án, 17-én és 18-án. Junius 19-én kezdődnek az országos dalünnepek és 20-án a tanulmányi kirándulások Finnország legszebb és legtanulságosabb vidékeire. Kívánatos volna, ha ezen a kongresszuson az utódállamok, tehát Csehszlovákia magyarsága is minél nagyobb számban venne részt Az utazás és a finnországi tartózkodás költségeit a kongresszus bizottsága oly csekély összegben állapította, meg, amely a legszerényebb viszonyok közt élő magyaroknak is lehetővé teszi a távoli Finnországba való utazást és a mesés Ezer Tó országának megtekintését. Már most hangsúlyozzuk, hogy a kongresszus minden politikát mellőzve C6ak kulturális célt szolgál. A kongresszusi utazásban való részvételre vonatkozólag a IV. finnugor kulfcurkongresszus magyar bizottsága (Budapest, Országháza KI. kapu, Turáni Társaság) részletes tájékoztatást küldött be szerkesztőségünknek, amelyet — a csak magyarországi résztvevőket érdeklő részek kihagyásával — az alábbiakban közlünk. E célból a kongresszus magyar bizottsága — amelynek ügyvivő elnöke Vikár Béla, a Magyar Tudományos Akadémia tagja — elhatározta, hogy ez alkalomból társas utazást rendez. A. jelentkezés határidejét 1931. március 1-ére tűzte ki a bizottság, hogy jókor megtehesse a kedvezmények megszerzésére szükséges intézkedéseket: ekkor beküldendő a pontosan kitöltött jelentkezési lap és 30 korona kongresszusi tagsági díj, amelynek visszafizetésére a jelentkező nem támaszthat igényt. Ha azonban a bizottság a jelentkezést valami okból nem fogadhatja el, a tagsági dijat legkésőbb április 1-ig visszaszármaztatja a jelentkezőnek. A részvételi dij első részlete az egész ösz- szegnek lö százalékát teszi ki s legkésőbb 1931. március 1-ére küldendő be. A hátralevő 90 százalék pedig legkésőbb 1931. május 1-éig fizetendő be. A részvételi dij tetszésszerinti részletekben is fizethető, úgy azonban, hogy a fentebb említett időpontokra a megszabott összeg kiegyenlit-óst nyerjen. A befizetések a Hazai Bank (Budapest IV., Harmincadé. 6.) utján eszközölhetők Bán Aladár dr., a IV. finnugor kongresszus főtitkára folyószámlájára. Az utazástól való visszalépés esetén a március 1-ei részlet befizetése után a bizottság nem vállalhat feltétlen kötelezettséget a beküldött ösz- ezeg visszafizetésére. Az utazás a következő négy viszonylat szerint történik: L Budapest, MI ina (Zsolna), Bohumin (Oderberg), War&zawa (Varsó), Riga, Tartu, Tallin, Helsinki. Finnországban kirándulások. Visszafelé: Tallinr», Tartun át Riga, Warszawa, Krakó (vielicskai sóbányák), ftlina, Szob, Budapest. A vastagon szedett városikban hosznJbb-rövklebb tartózkodás. Részvételi dij: 338 pengő. (Tehát március l-óo esedékes 33.80 pengő, május 1-éu 304.20 pengő.) Az utazás tartama: 22 nap. n. Budapest, Zilna, Bohumin, Warszawa, Riga, Tartu, Tallinn, Helsinki. Finnországba kirándulások- Visszafelé hajón Stettinhe, fa hajóút tartama 48 óra), Berlin, Drezda, Prága, Budapest. Részvételi díj: 420 pengő. (Tehát március 1-én esedékes 42 pengő, május 1-én 378 pengő.) Az utazás tartama: 22 nap, III. Budapewt, Ziilim, Bohuiniai. Warszawa, Riga. Tartu, Tallinn, Helsinki. Finnországba kirándulások. Visszafelé hajón Stockholmba, Malmö, Kopenhnga, Warnemünde, Berlin, Drezda, Budapest. Részvételi dij: 482 pengő. (Tehát március 1-én esedékes 48.20 pengő, május 1-ód 483.80 pengő). Az utazás tartama: 23 nap. IV. Az odautazás, mint a fentebbi viszonylatoknál. Finnországban a kongresszusi időn kivit] még há- I rom hetet lehet tölteni valamelyik szép nyaraló ' helyen, ahonnan kirándulások tehetők az omá/..; legérdekesebb tájaira. — A finnországi tartózkodik igen jutányos kellemes és üdülésre alkalmas. A háromheti tartózkodás költségei alig haladják túl j a 100 pengőt. — A visszautazás a H. viszonylat szerint történik, tehát a költségek is aszerint alakulnak. | Részvételi dij, a háromheti üdülés költségein kiviil: 420 pengő. (Tehát március 1-én esedékes 42 pengő, május 1-én 378 pengő.) Az utazás tartama: 3 heti nyaralással együtt 43 nap. Indulás Budapestről: 1931. junius 9-én este. A fenti dijakért a bizottság a következőket nyújtja a résztvevőknek: Vasúti költségek IH. oszt. gyorsvonatra, hajón II. osztályon (podgyászszállitá- son kívül), szállás és ellátás kifogástalan szálló- dákban (1—2—3 ágyas szobákban), naponta háromszori étkezés (italon kívül), szakszerű vezetés. — A vonaton töltött idő alatt a bizottság nem gondoskodik élelmezésről. — Kellő számú jelentkezés esetén II. osztályon is történhetik az utazás. Ebben az esetben a költségek kb. 40 százalékkal növekednek; erről pontos felvilágosítást a jelentkezés megtörténte után nyújtunk. A vezetőség ezt a tanulmányt altruisztikos alapon rendezi s ezért, ha nem számított olcsóbbodás áll be, a részvételi dijat csökkentheti, esetleg az utazást megfelelőleg meghosszabbifchatja vagy a fennmaradt összeget visszafizeti. Viszont fenntartja a lehetőséget annak, hogy előre nem látott kiadások vagy áremelkedések esetén a költségtöbbletet a legminimálisabb számítás szerint a résztvevőkre kiveti. Ezen utóbbi eset azonban minden valószínűség szerint nem áll be. Megjegyzendő, hogy csupán a jelentkezettek tekintetnek a kongresszusi utazás hivatalos résztvevőinek; oly utasok, akik külöu szervezkednek é6 utaznak ez időben Finnországba, nem számíthatnak a kongresszusi kedvezményekre s ügyeiket maguk intézik. Az utazást igyekszünk mennél kellemesebbé és tanulságosabbá tenni. Azon városokban, amelyekben megállapodunk, megtekintjük a művészeti és I Rádió! Lipa főbizományosnafe BratlsSava, E Ezennel előfizetek a budapesti Rádió Életre: | 1931 .....................................hó____tói 4' «kOPOna egy hóra Ke 14*— A egy negyed évre „ 40’—■ mindenütt Az előfizetési összeget feladtam. kapható! A................................. _.............................. 1 B) i Lakhely, pontos cím Pontos név. természeti szépségeket. A rokon finn és észt nemzet körében különösen kedves és meleg fogadtatásra számíthatunk s az feledhetetlen benyomást fog tenni mindenkire. — A finnországi főbizottság közlése szerint az első kongresszusi nap (junius 16.) programja reggel ünnepélyes istentisztelettel kezdődik a Miklós-templomban, ezután lesz a megnyitó ünnep a finn nemzeti színházban. Előadások, filmek bemutatása, hangversenyek, sportünnepségek, szini- előadások ég testvéri összejövetelek a három kongresszusi nap mindegyikén. Junius 19-én kezdődnek az országos dalünnepek, 20-án a kirándulások az ország legszebb és legtanulságosabb vidékeire. Emeli az utazás kellemét, hogy az egész utazási csoport mintegy egy családot képez; a vasúti fülkébe idegenek nem szállhatnak bő, mert külön kocsikban, esetleg teljesen külön vonaton utazunk. Megjegyezzük, hogy a finn nyelv tudása nem szükséges. Az utazás megkezdése előtt még végleges útbaigazítást küldünk, amely hasznos tudnivalókat és részletes útitervet fog tartalmazni A IV. finnugor kongresszus magyar bizottságának utazási osztálya. * A csehszlovákiai jelentkezést továbbítja ée annak idején bővebb felvilágosítást ad: Feigler Otmár, Bratislava (Pozsony), Stefanoviö-u. 6., H. 17. REGÉLŐ ROMOK DIENES ADORJÁN Vili. SZEPESVÁR Valahányszor a Szepességre vezet utam, úgy Korompa körül neon annyira a Tátrát lesem, mint inkább várva-várom, hogy a szepesi vár impozáns romjai bukkanjanak elő a hegyek közül. Mert a Tátra csúcsait az ő elszigetelt s néma komorságukban csak csodálni lehet, és viszont a hús és vérből való parányi ember ttite- kedéeeit a múlt és jelen cselekvéseiben csak lemosolyogják azok. De a szepesi váír kövei neon némák, azok mindegyike emberileg beszél az emberhez: hiszen emberek, magyarok, nagy szellemek éltek, küzködtek, terveztek, győztek és szenvedtek itt — emberileg. Ezért kapja meg s tartja fogva a szepesi váT főn séges panorámája az emberben azt, amiről nem csak a jelen élvezete duruzsol, de amit a múlt is lelkesen regél. Szepes vára pedig sokat regél. Csak éppen keletkezésére nézve nem tud föMlágopiiá&t adni. No ez a homály azonban csak a XII. századtól visszamenőleg borong a vár fölött. Azóta akár minden évtized eseményéről tisztán be tud számolni a vár. A tatárjárás után'már helyreállításáról intézkedik IV. Béla király, a későbbi idők forgatagában pedig ott gomolyognak falai között a Kun László ellen való lázongások, a Csák Máté garázdálkodásai, a királyi ispánok túlkapásai és a Giskra népeinek uralma. Míg végre Mátyás király erős marka rendet csinált e káoszban és a várat összes tartozékaival s ezek jövedelmeivel együtt Szapolyai Imrének adta oda. Az ország többi urainak ajkán az irigység morgása kélt e hírre, de Mátyás leintette őket: —• Csitt legyen, ti urak. Imre bán és most már szepesi comes atyámnak jobbkez-e volt a törökverésben, megtisztította országom egyhar- mad részét a garázda hadaktól, Jajca várában sikerrel állta meg n. Mohamed ostromát. Siiker- kedjelek ti is ily tettekben: vannak még doná- ciós váraira. Mátyásnak ugyan később csalódnia kellett Szapolyai Imrében, midőn ez parázs lázadást szított ellene: de kiköszörülte a csorbát öccse, István, aki a gyermektelenül elhalt Imre örökébe lépett, mint comes perpetuus Seepusiensis és mint Szepesvár ura... Az 1487-ik óv egyik borongás őszi napján nagy sürgés-forgás volt a várban: ott a be méné Kői balra, az épületcsoport egyik emeleti szobájában, szemben az égnek terpeszkedő ke- rcktoronnyal vajúdott István comes neje, Hedvig teco’heuj hercegnő. A javasasszonyok és tudós nőnék fejvesztetten szaladták ide-oda. De im elcsitul a jajongás, hogy öröruhangolaiak adjon helyet: — Fin született, fin! Magyaroknak későbbi királya, Szapolyai János volt az újszülött. Az őszi napsugár is ej-o- bujt a felhők közül és simogatva csókolta homlokon a kisdedet ott a tágas szobában, mely szobát a vár későbbi leltárai mindig is mint János király palotáját tüntették föl, egyes krónikások szerint pedig még a XVIII. század elején Átható volt a várban az ágy, ahol János király született. Apja alig ölelhette magához kisfiát-, '•'őri- mennie kellett; hívta királyának szava és •f. kötelesség. Néni el újvár ostroma, majd pedig Déri: városának kapitányi méltósága, a nádori^ ■pánság távoltartották őt otthonától. De midőn három év múltán Mátyás király halálának hírével tért haza, magasra emelte a kis Jánost: — Te fin, ha most ilyen nagy lennél, az ország királyává tennélek meg! Hiszen beteljesedett a szülök ez óhajtása, be. De Szent István koronáját erős kézzel fogta, babsburgi Ferdinánd is, huzalkpdták hát rajta ketten. Ez a huzalkodás pedig nem csak a korona fényének ártott, hanem a várbirtokokat is Össze-vissza rángatta. Aminthogy ez Szepeevárral is történt. Mert Ferdinánd e várat Hhurzó Elek. tárnokmesternek s országbírónak adta, János ellenben az egész Szepesföldat az összes várakkal, jószágokkal, bányákkal é« a szepesi örökös főispán sággal, illetve grófsággal együtt a neki nemcsak fontos, de veszéllyel járó szolgálatokat tett lengyel származású hívére, L-aez- ky Jeromosra ruhá-zta át. Hogyan szolgáljon most már egy vár két urnák, illetve hogyan férjen meg két ur egy várban? A bécsi parókáé fejelt ravaszsága idők folytán kifundálta ezt is. Azt Írták bele a nagyváradi béke pergament- jébe: — Ha Szapolyai Jánosnak az ország teljes átadása és Habsburg-jogar alá engedése után fia születik, e lemondás és visszalépés érvény- bentartása esetén fia visszakapja, a Szapoilyaiak összes szepesi birtokait. Ismerték ők a magyart és a Szapolyaikat: a nemzeti királyság párthiveinek első dolguk volt a fiatal János Zsigmond királysága mellett tömi lándzsát. — Igen? — mondta Béee —, nem tartottátok meg a béke föltételét, én sem vagyok köteles a trónbitorlót vagyonnal ellátni, hogy aztán ennek segélyével engem kergessen meg. Szapolyai János Zsigmond tehát, hogy mégis valamit kapjon, megkapta Ratibort és Qppelnt (csak mennél messzebbre a fiatal trónkövetelővel az országból), Szepesvár pedig a. Thurzókó maradt. Legrosszabbul járt Laszky Jeromos, aki ugyan egyideig tartotta még magát Nedecen és Késmárkon, mert Ferdinándhoz állott: de lassan e birtokok is kicsúsztak kezei közül és két szék között a földre — török fogságba. — esett. Rövid , száz és négy év múlt el Szepesvár ily röpke pár esztendőre oda sem tekintő őefadai fölött, midőn a Thurzók ideje is betelni kezdett: a család utolsó tagja, Mihály, uralgott a várban. De hát nem nagyon tartózkodott Szepesvár ódon falai között, mert agglegény létére afféle mulatós cimbora volt, akinek mindenütt jó voit — csak nem otthon. Leginkább Borsodmegye felé forditgatta szekere rudját, ahol is Szendrő várában mindig atyafiságos fogadtatásra talált, hiszen Csáky István várkapitánynak felesége, Forgách Éva, mostoha-húga volt neki. Forgóch Éva meg miért ne járt volna kedvében a mókás Mihály bátyának, mikor hát az a Szepesvár oly szép és dusjövodeimü, Mihály ur meg öregedő már... Hát egyszer úgy kedélyes szó- és serleg váltogatás közben egyszerre valahogy borongás-hangulat. fogta le Thurzó Mihályt és reá- Könyökölvén az asztalra, sokáig elnézte Évát. Végre megszólalt: — Hallocl-e, húgom. Mi egészen közel atya- fiságbau volnánk, vagy mi. Hiszen a te anyád, Thurzó Zsuzsanna, meg az ón atyám, Thurzó Sza/nj'&z'Ió,. testvérek voltak. Életem mécsese már csak pislákol. No ne vagdoss a szavamba, Felhívás A csehsalováikiai főiskolákon tanuló magyar egyetemi hallgatók támogatására alakult társadalmi iMgybizottság nevében ezennel felhivoan azon prágai főiskolákon tanuló magyar nemzetiségű hali! - gatőkat, akik a magyar menzán való étkezés kedvezményét igénybe óhajtják vének, hogy eziránt! kérvényüket folyó évi február ‘20-ig Mágócsy-Dietz Sándor dr. Praha II, Váolaveké nám. 62/11. címére küldjék be. A bélyegimentes folyamodványokhoz csatolandó a folyamodó és szülei szegénységét igazoló hatósági bizonyítvány, továbbá az 1930—31. tanév téli szemeszterében tanúsított előmeneteléről szóló vizsga-, illetve koUoquüumi bizonyítványok. Csatolandó továbbá megfelelőképp felbélyegzett, és megcímzett válaszboríték. A bizottság fenntartja magának, hogy a kérelmeket, meglevő anyagi erejéhez mérten, részben vagy egészben teljesítse, vagy elutasítsa. Elkésett folyamodványok nem lesznek figyelembe véve. Prága, 1931 január 21. Törköly József dr., a prágai magyar menza ügyv. igazgatója. tudom én az-t. Én hát reád és uradra testálom Szepesvárát minden falujával együtt, már csak azért is, mert atyám intézkedése szerint azon esetre, ha a család Hágának magva szakadna, a leányág örökölhet. És Thurzó Mihály jól eejtett: életmécsese rövid egy év múltán tényleg kialudt... E halál- hir vétele után Csáky István sietve sietett- Szo- pésvárra, annak kulcsait Dora-sovszky János porkolábtól átvette, a Thurzó-őrség pedig minden ellenkezés nélkül a-z ő ée felesége hűségére esküdött föl. Hiszen eddig rendben lett volna minden, de közbeszóltak a Tripartitum paragrafusai, mert ilyen nagy — kétmillióforintos. —- örökséghez szükséges, volt a consemsus regina, a kincstár beleegyezése. Hát megindult magyar szokás szerint a por, a bir-tokmarakodás. Eltartott az két és félévig, de végre is 1639 elején Csákv István javára dőlt eh és igy végre hábo- ritás nélkül faraghatták reá a vár kapujára a> Csák vak tatárfejes címerét. Ott van az most is. Nem ugyan a vár falán, hanem a vár ősidőktől fogva szoros tartozékát s gazdasági majorját képező Szepesujváron. A vár és a Csáky-kor további történetében, különösképpen egy fürge kis szabómester alakja- is ott ugrabugrál. ügy történt a dolog, hogy Szepesvár kitartott Lipó-t császár hűségén, II. Rákóczi Ferenc elküldte hát Görgey Jánost, szerezze meg a várat. Zsoldoskatonák élén valamelyes'német tiszt volt a vár parancsnoka, a várur pedig Csáky Mihály. A német tiszte-cske nem jól érezte magát- a kurucok láttára és kiküldte Csáky Mihályt harmad magával, tárgyaljon az ostromlókkal. De bizony azok tárgyalás helyett egyenesen Görgey elé vágtattak és ott. fejükbe csapták a kuruc süveget. Megbicsaholta hát magát a német: most már csak azért sem adja a. várat, Ki tudja, hová fordultak volna a dolgok, ha Tren- csényi Mátyásnak, a Csáky-család böesületes szabómesterének eszébe nem jut, hogy hosszú habitusában egy szép reggelen bemenjen a még a-lvó várparancsnokhoz. — Jó reggelt kívánok! — mondta hangos szóval, de illő tisztességadással. — Sebőn gut. Mi az, no? — volt az álmos felelet. 1 —- Hát ez ni! Egy pillanat alatt előkerült a- tóga alól a só, mellyel a német szemét tel ehint ette és a meztelen kard, mellyel őt kaszabolni kezdte. Erősen osztogatta, már neki a másvilágra szóló útlevelet, de ott termett harcias felesége és mialatt a.z őrségért kiáltozott, kicsavarta a kardot Tren- cséiiyi kezéből. Az őrség meg is jelent-, de — az asszonyt fogta le. A szabó ezt már nem láthatta, mert az őrség berohanásá-ra kötélen leereszkedett a várból. Igaz, hogy a kötél elszakadt és» a. kurucok félből tan szedték őt össze ott lenn: de mégis e tette adta kuruekézre a várat, mert. a parancsnok sebeivel hazájába kívánkozott, a. várőrség pedig örült, hogy ez eset folytán parancsnok nélkül maradt és e)szól-cdihctett a szélrózsa minden irányában. Az Ur 1703-ik évében történt ez. És azóta? Azóta Szepesvár kezdte elveszteni jelentőségét úgy is, mint erősség, úgy is, mint lakás. Bécs- vagy le romboltatta az esetleg ellene dacolható büszke mentsvárakat, vagy enyhébb esetben nem törődött velük, ha pusztulni kezdtek, lli?t- \'j karbantartásukat nem engedélyezte. Ez utóbbi sors érte Szepesvárát is. Minden lehulló fala, egy darab történelmet, sodort makrával a mélybe, nvig végre 17S0-ban tűzvész dűhön<rött benne és ettől kezdve minden élet- kiköltözött, még megmaradt falai közül. Minden élet? Nem. Szepesvár csak a.luszlk. Abba régi és változatos, szép és dicsőséges, igaz és kívánatos: álmodjunk hát mi is vele együtt... (A következő* közlemény február 8-iki számunkban jelenük meg.)
