Prágai Magyar Hirlap, 1931. január (10. évfolyam, 1-25 / 2518-2542. szám)
1931-01-25 / 20. (2537.) szám
4 %^<íh-Ma<Aar-hirlsi> 1W1 fannát 85, r—ánuup. mattom »s» Unta » | . \J S* j Y* ^ A «*®g* pororflfci j K 0 S I C E| P ff «ti t c & 19* 1 BENICZKY Ez a szegény Bendczky Ödön igazán, oem volt tragédiákra termett ember. Egy jómódom, zárkózott, sem nagyon tehetséges, sem nagyon tehetségtelen. se nagyon tanult, se nagyon tanulatlan ember veit. Abból & típusból, amelyből derék és használható szolgabirák, minisztériumi hivatalnokok, katonatisztek válnak, akik középkoron egészen jól megállják & helyüket, nagy komért nem csinálnak, de nem ie siklónak le karrierjükről. Nem is való nekik a karrier .nem tudnak vele mit kezdeni. Minden valószínűség amellett szók hogy ha Beniczky Ödön nem csinál karriert, ha nem lett volna belőle képviseld, főispán, miniszter, hanem maradt volna szépen a juste milieu színvonalán, a középosztály derék tömegeniberei között, soha nem került volna a sor arra, hogy valaha is kimenjen a budai Dunapartra, leüljön egv pádra szemben az országházzal és beledugja a revolver csövét & szájába. Valamikor, vagy huszonöt év óta sokszor találkoztam vele egy nagykörúti kávéházban. Nagyobb, nagyon vegyes társaság gyűlt . ott össze esténk int, egyetemi és középiskolai tanárok. orvosok, újságírók, mérnökök, másféle, intelligens emberek. Jó társaság volt, mindenféle tudásu emberek mindenféle témát megvitattunk mindenféle szempontokból, politika, tudomány, irodalom, múzeumi kérdések borsos adomákkal vegyesen forogtak a márványasztalon s a viták. és megbeszélések nem egyszer nyúltak késő éjfélutánig. Az akkori aránylag könnyű életben mindig volt bennünk annyi fölösleges energia, hogy hosszú megbeszéléseket folytassunk olyan dolgokról, melyekhez semmi közünk nem volt, csak plátóiiag érdeklődtünk irántuk. Ebbe a társaságba jött el néha Beniczky j Ödön, akkor fiatal újságíró, a néppárti Alkotmány politikai munkatársa. Szelidkülsejü szőke fiú volt, nagyon csöndesen viselkedett, a vitáinkba nem elegyedett bele, — érdekes, a formájára még most is jól emlékszem, de a hangjára egyáltalán nem. Az volt róla a. vélemény, hogy nem valami tüneményes újságíró, de jó összeköttetései vannak a néppárt vezérembereivel, különösen Rakovszky Istvánnal, akinek házánál fiiozopter korában nevelő volt. Mert filozopter volt, klasszika-filológiát tanult az egyetemen, de később nem nagyon szerette ezt emlegetni. Régi felvidéki családból származott, amely valószínűleg sohasem volt valami nagyon gazdag. Aki gazdag Beniczky volt, az mind azzá lett, leginkább azon az alapon, ahogy Mikszáth irta tréfásan: a felvidéki ember az alföldi ablakokból él; a szegény ember lemegy az Alföldre, ha lát egy törött ablakot, megcsinálja, a gentry is lemegy az Alföldre, ha szép nagy házon muskátlit lát az ablakban, tudja, hogy itt eladó 'leány van, tehát bemegy és elveszi a -.leányt feleségül. Beniczky Ödönt már Pestre vetette a sors, az apja valami kishivatalnok volt, szegény ember g a fiú már beleszületett a szerény hivatalnoki sorba. így magyarázható, hogy gentry-szárrnazás létére a tanári pályára akart lépni. Gentry-voltának nyilván Rakov- ftzkyék házánál jutott öntudatára, ahol szimpátiákat tudott magának szerezni s ahol a felvidéki gentry szokott szolidaritásával találkozott. Ettől fogva, már nem érezte magát a tanári pályára valónak. Politikával kezdett foglalkozni. Az újságírást sem tekintette végleges pályájának, csak előkészületnek a politikai pályára. Már akkor mondotta róla a szerkesztője: ebből a fiúból Rakovszky István képviselőt akar csinálni. Aránylag hamar, könnyen képviselő is lett egy néppárti kerületben. Ez volt pályájának az a fordulója, amikor elindult a budai Du- n apait padja felé. Nem volt politikai tehetség, készültsége nem volt olyan alapos, hogy a politika bármely terén kitűnhetett volna vele. De a hallgatag szőke fiatalembernek a parlamentben uj arca mutatkozott meg. Nagyon tudott gyűlölni. Gyűlölettel tudott támadni. Még egyé- nis égte len stílusa is áttüzesedett a gyűlölettől. Rakovszky István, a nagy bajkeverő, akkor már kezdett öregedni. Helyette, vagy mellette csakhamar Beniczky lett a néppárt kardja. Néhány személynek szeglett éles támadó beszéddel tette magát ismertté, nem mint politikus, •hanem mint parlamenti pamfletista. Párbajokba bonyolódott, amelyekből baj nélkül került ki. Az akkori politikai levegőben nevezetes embernek tarthatta magát. Á néppártban-, amelynek kevés volt -a tehetséges embere, pozíciója volt, bár még mindig távol a vezérlettől. Ezen nem sokat változtatott az sem, hogy a háború alatt, ■ Eszterházy Móric kományába/n főispán lett. Ennél nagyobb pozíció legföljebb ábránd lehetett volna rá nézve, ha nem jön a háború utáni1 . felfordulás. A kommunizmus utáni zűrzavarban .és tájékozatlanságban, mikor a régi, tapasztalt politikusok háttérbe szorultak, vagy vonultak, uj tehetségek, még lappangtak valahol, olyan jelentéktelen emberek kerülték nagy pozíciókba, hogy Beniczky is kivált közülük. A folytonos mini szter csór élő dések során bel ü-gy miniszter lőtt, de pozícióját csak egy félévig tudta tartani. EkkoT támadhatott benne a gyűlölet mindazok iránt, alki'k mellette és utána hatalomra kerültek s azt meg is tudták tartani. Ezt a gyűlöletet a fehér izzásig fokozta benne, a megrögzött legitimistában, a, magyar politika Ir-gitiin.izmus eflíeni fordulata. Beniczky a gyűlölőitől égve olyan erők ellen támadott, már az ízlést is túlhaladó tűzzel, amelyek nemcsak ha* Irta: Schöpflin Aladár tabunknál, hanem képességűknél ét érdemeiknél fogva ie különbek voltak, mint ő. Vakmerő támadásaival álul maradt, a parlamentben egyedül állott. Mikor aztán bősz haragjában úgy egyenesen a kormányzó eben intézett szörnyű pamflettel fejjel nekiment a falnak, —- végleg kicsúszott alóla a talaj. A parlamentből kimaradt, régi politikai barátainak nagyobb része félrehuzódott tőle, nem maradt egyebe, mint egv kis söröző társaság a Mátyás-pincében. Ilyen előzmények után az 50 éves kor táján bdehullni a semmibe, le vitézlett embernek lenni a fölvergődés minden reménye nélkül, politikailag megsemmisülni, társadalmilag degradálódni s emellett még szegénynek is lenni — mindez nem alkalmas arra, hogy az emberben életben tartsa az élet értékének tudatát. Hogy Béni ez- ky öngyilkosságának mi volt a közvetlen oka, azt nem tudni, talán nem is fogja senki megtudni. De hogy ez az ok nem lett volna elegendő neki az öngyilkosságra, ha nem előzi meg politikai pályájának keserves letörése, azt bizonyosnak érzem. Olyan embernek, aJki légüres térbe kerül, aki körül kiszivattyúzták az érvényesülés, a cselekvési lehetőség levegőjét, aki Budapest, január. No miről prédikáljak nektek, kedvelt hívei Kíváncsiság-Egyház hivatott papjának és hívatlan prókátorának, Főtisztelendő Újságíró urnák? A jó pap nem szokott készülni, szégyennek is tartaná, hiszen ő mindig készen áll, egy állandósult ihlet állapotában — téma pedig van elég a Szeátírásban, egyszerűen felmegy a szószékre, kinyitja, találomra könyveknek ő könyvét s az első mondat, ami szemébe ötlik, gazdag forrását nyitja meg a képze t tá rsulásoknak, lévén ez a mái úgy szerkesztve, mint a lánc: akárhol emeled fel, mindig az Egész mozdul meg, hogy8 füledbe csörögje bűneidet s hitednek gyengeségét Üsd fel hát a magad Bibliáját, zizegő uj- ságlepedődet, mely egyetlen nap világtörténetébe sűríti Mózes riportját a teremtésről, rendőri jelentést Káin rémtettéről, Jób keserves állapotát a gazdasági dekonjunktúrában, Jeremiásnak a sóhivataiho® intézett nyílttéri felszólamlását, Juditot és Holofer- neezt, a napihirek után Salaimon Énekét e ama négy egybehangzó Vallomást is, mely hírül adja az ember fiának különös kalandját e világon. Időiben hatezer év eseménye, a földgolyó egyik pontján, körülbelül megfelel tartalomban az egész földgolyón, egy hét alatt történt esemény tartalmának — üsd fel hát bátran a rámába kötött ujságlapokat, egy hétről (betűben is kitesz annyit) és olvasd el találomra a szemedügyébe került első jelentést. ♦ Ez a hét is jól kezdődik- A gazdag angol özvegy megtiszteli fővárosunkat, négy hetet tölt itt, el van ragadtatva a Dunától, bejár a művészek klubijába, megismerkedik színházi világunkká1, » magyar vendégszeretettel, a kedves, könnyelmű, de jóindulatú és tehetséges pesti bohémet Lkával, minden nagyon tetszik neki, kijelenti, hogy egészen magyarnak ée pestinek érzi már magát — aztán gondol egyet, elmegy a svájci hegyekbe s ott szó nélküli agyonlövi a pesti előkelő társaság egyik tagiját, boldog családapát, komoly és hasznos férfiút, aki azonkívül még szellemi arisztokrata is, kitűnő író, állítólag. Azt mondják, szerelmes volt belé, nagyon tetszett neki a® iró. Azért ölte meg, Kétségkívül megtisztelő egy férfiúra, ha egy nőnek tetszik. Még hozzá ennyire. Hogy ölni képes érte egy ilyen szép, gazdag, érdekes angol nő. Ha nem is érette, legalább is miatta. Ha nem is mást, legalább ie őt sajátmagát. Ismerek férfiakat, eseWeg írókat, akik lelkűk mélyén egy kicsit duzzognak ie. Nem értem, mondják magukban, vállukat vono- gatva, én. ts megismerkedtem vele, ezzel az érdekes asszonnyal, ezzel a pompán nőstény- példán nyal, ezzel, a wedekíndi Lukival, hát nem vette észre, hogy vagyok olyan legény, férfinak Is, Írónak ie, ha nem különb, mint az a derék amatőr — mégse ábrándult ki alól végleg kicsúszik a pálya, amelyen egykor magasra emelkedett, — az olyan embernek kis ok is elég, hogy véget vessem az életnek, melyet céltalannak, reménytelennek, tehát értéktelennek kellett tartania. belőle, javamra? Tovább is őt szerette? Furcsa ízlés. Ha egy kicsit fejlettebb és differenciáltabb igényei lettek volna, most iáé... most velem kapcsolatban derülhetett volna ki, hogy mire képes egy nő, ha olyan férfi akad az útjába, aki ekkora szerelmet tud kelteni egy nőben... De nem, neki az a másik kellett — buta Iáiba! A tárgyilagos szemlélő, Közvélemény Kisasszony azonban nem ilyen ostobán hiú, ő elismerően himbálja fejecskéjét és irigyen sóhajt Micsoda szerelem! Csoda nagy dolog az a szerelem! S a bírák (a® utóbbi évek tapasztalatai alapján meg lehet jósolni) majd megállapítják a be számitbata Hanságig minősülő felindulást, ami egy ideges özvegy leikében támad, ha önzetlen szerelmét visszautasítják. Megússza a dolgot néhány évi szanatóriummal, ha fel nem mentik, mint Grozavescu- nét. Végre is, a női hisztéria éppen olyan betegség, mint a gyomo rtágulás vagy reuma (így tanítja a modern pszichológia) s ennek a betegségnek speciális ismérve: hogy rendszerint más hal bele, nem a páciens. Komoly, modora gondolkodású orvost nem fog arra a kételyre csábítani, vájjon nem kellene-e mégis, más szempontot is keresni a® eset elbírálásánál, mint a szigorúan tudományosat? * Olyant például, mint aminek alapján Kardosáé néném asszonyt kötötte fel kedden reggel Kozarek mester, Kardomét, aki nem volt hisztériás, aki egészséges, beszámítható paraszt volt, neon számíthatott hát holmi betegeknek kijáró kíméletre, enyhébb megítélésre Nem számíthatott, de nem is számított. Nyugodtan ment a® akasztóin alá, miután jóízűen megreggelizett, teljesen tisztában volt a helyzettel, büntetését nem találta bünéniéi súlyosabbnak, legfeljebb azon panaszkodott, hogy mások miért nem bűnhődtek ilyen keményen. S ebben a józanságban van valami egyszerű tanulság, használható és alkalmazható mérték, amit finom iélek- elemzőík, sőt jogbölosek okoskodásában sokszor hiába keresünk. Kardosné megnyugvásából nyilvánvalóan kiénzik, milyen természetesnek tatálja, hogy a gyilkos Iránti ellenszenvünk arányban áll az áldozat iránt érzett részvétünkkel. Nem az ülést, az élet kioltását; kárhoztatjuk általában, mint ahogy az idealisták hirdetik, — Kardosáé jó) tudta, hogy esirkeölésért (uéihány fantasztától eltek intve) még senkit vád alá nem helyezlek -— a poloskairtókat pláne elismerjük, a •bak téri Úttípus® Lit ókat pedig egyenesen ünnepelni szoktuk. Azt lehetne mondani, hogy Kardosáé gonosz lélek volt ugyan, de ép lélek volt, ha nein állana a gyanú, hogy a gonoszság .maga is beteges etfajzá*. I^éhet, hogy a®. De akár arz, akár nem, elfajzáe és betegség nagyon sokféle lehet: az úgynevezett erkölcsi ítélet ellenben csak kétféle érzésben nyilvánul: vagy ellenszenvet, érzek, vagy ro- konszettvet. S ezért az érzésért nem tartozunk felelősséggel. Merőben felelőtlenül vallom hát bei, hogy bár egy cseppet se imádom levesben a külön, számomra készített arzén rántást, amit „előre megfontolt" kezek kavartak belé —• képtelen vagyok túlságosan méltányolni a „nagy, ősi érzelmek" spontán kitöréséből származó „felindulást" (még akkor is, ha ea a® érzelem a szerelem önzetlen ösztönéből, sőt még akkor is, ha általam keltett szerelemből fakad) mint enyhítő, eőt vonzó indítékát a® erőszaknak. A® „úgy szeret lem, majd megettem" elvet inkább a jóétvágyra, mint a szeretetre tartom jellemzőnek a előbbit, ha magam vagyok a tárgya, korántsem érzem hízelgőnek. Nem, nem — a krisztusi tanítást egészen rosszul értelmezik ezek a nagy megértők, hasonló esetekben. Nem minden gyilkos ártatlan, aki „nem tudja, mit cselekszik". Á ragadozó állat se azért kelt borzalmat és gyűlöletet, mert tudatosan ross®, hanem azért, mert lényéből hiányzik a 9zelidség. AM önző indulatból ölni képes, annak bűnössége negatív előjellel ugyanolyan gyűlöletes számomra, mint a megfontolt gonoszságé — a® adott cselekedetet talán nem akarta elkövetni, de elmulasztott valamit, olyan mulasztási követett el, ami, emberi lélek mérlegén, főtér a rossz cselekedettel — elmulasztott egy döntően fontos, az emberből embert csináló másfajta gyilkosságot: elmulasztotta megölni magában a® ülésre való állati hajlandóságot. * Mindez persze nem azt jelenti, hogy a megfontoltság még a gyilkolásban is emberibb a céltalan, őrjöngő mészárlásnál Bár egész tág értelemben kevésbé ártalmasnak látszik, a társadalom számára. Aki „megfontol" valamit, a® még nem határozott, annak ■van ideje, az mérlegel ée összehasonlít — majd azt mondtam: azzal még lehet beszélni. A szándék nem cselekedet s ha jóindulattal nézem, felismerhetem benne a jóakarat csiráját: bűnt akarok ugyan elkövetni, de nem mindenáron — nem a bűn a fontos, ha célomat anélkül i.s elérem, szívesen lemondok róla, Hogy egész általános példát mondjak: lám, ma egész Európában fegyvereket . és gázakat gyártanak derék, békés emberek, kardokat köszörűinek és lövegeket töltenek dina/m ittál — csupa olyan tárgyat, amiknek egyedüli és kizárólagos célja és feladata az emberölés. Mégis, el kell hinni, nem megy máéképpen, hogy e gyártók között egész jóhiszemű pacifisták is akadnak, akik meg vannak győződve róla, hogy éppen ez a készülődés ‘alkalmas a bűn és gyalázat ♦megfé- lemlitésére, makacsul ragaszkodván a lényektől százszor megcáfolt „para belliim" elmélet helyességéihez. Igazuk van? Nincs igazuk? Majd meglátjuk. ♦ Egyelőre mintha annak a tízéves iskolás- fiunak ösztöne mutatná a jövőt, akiről itt olvasom, hogy elfogta a rendőr. Csákánnyal és kapával és Davydámpással szökött meg hazulról, hogy valami barlangban rejtőzzék el a fizikatanár 'és magyartanár és történelemtanár elől. Talán nem is tőlük félt, személyesen — sőt talán nem is attól drukkolt, amit nem tanult meg — talán attól hökkent meg, amit megtanult. Fizikáiból a Iöveg rőp- pályáját, történelemből a befejezetlen háborúk sorát, költészetből pedig a práfétaeoro- kat: * „Bujt a® üldözött s felé Kard nyúlt barlangjában ...“ Prásfa I., Na Műstku 3. Magyarok találkozóhelye. Magyar kiszolgálás. Eredeti magyar é$ , külföldi borok. Gyilkolás, akasztás Vasárnapi ájíaíosság barlanglaké kisfia Irta: KARINTHY FRIGYES Étterem IMÍülttCS kávéház IgaztfatÖBátf 426-83 Pácát és Pauthomcr kívS. 43IÍ1 Francia konyha — Cukrászda — Bridj?e Roo n Dsnzbj, Szombaton és vasárnap ötórai te«, E. PaCAL, a nemzetközi háló- és étke zÖkocai tábaagág sok éven át volt főpiacéra. ____
