Prágai Magyar Hirlap, 1931. január (10. évfolyam, 1-25 / 2518-2542. szám)

1931-01-04 / 3. (2520.) szám

-V^v. MAI SMHMIHt a KÉPES KÉTTEl 21 OlDM PHB»k miw _ t’íy^' TwwnwwwiMwwwnnmw—ir—l—■ m—u—nw—— i n mim — « 111 mi i n uram mnim-r 4R PVxjfV# ár«a fe©r@ms® **** —— ——nibi —»mmmammmmmmmmmammm ^ 3 ^252°^S*6m"^as^rna9! 1931 január 4 Előfizetést éri évente 300, félévre ISO, negyed­évre 76, havonta 26 Ki; külföldre > évente 450, félévre 226, negyedévre 1114, havonta 38 Ki n képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több Egyes szám ám 1,20 KŐ, vasárnap 2, - Ki. A szlovenszkói és niszinszkói ellenzéki pártok főszerkesztő: politikai napilapja felelős szerkesztő: DZURANYi LÁSZLÓ fORGÁCh 6ÉZA feerkesstöséfjt Prága üm Panská nlíc« 0, ®neelet — Telefonj 30311. — Kiadóhivatalt a? Aga ML Panaké «iic« 12. 01 emelet Telefon t 34104 SORGÖHYCIM' HÍRLAP,. PRAHA i fejezet vagy uj Irta: DZUKÁNYI LÁSZLÓ Ott tehát már tartunk, hogy nincs ma szlo­vák politikus, aki tagadásba venné Szlovén­iáké fojtogató válságát s elhanyagolhatónak vagy hala szíható nak mondaná a szlovenszkói probléma megoldását. A szlovák politika rö­vidlátása és smikkeblüsége melleit már ez &z — egyelőre csupán negatívumban jelent­kező —. eredmény is haladást jelent. A szlovenszkói krízis megdöbbentő mére- teiröl réezletea és plasztikus képet rajzolt az elmúlt hetekben a Prágai Magyar Hírlap. Szlovén*zkón ma mindenki elégedetlen, elé­gedetlen még az is, aM elégedett, hiszen csak azért ölti föd a* elégedettség álarcát, mert ebben & szomorú szerepben találja meg boldogulását, fizetik érte. Szkwensakó általános nagy válságéval or­ganikus összefüggésben áll a szlovák politika két sókon jelentkező válsága. Válságba került a* autonómísja politika, mert a szlovák néppárt — a nagy célok kiví­vásából eknaradhatatlanul szüksége aszkézk éc kitartó akarat híján — élalkudta s kicsiny hatalmi, de inkább egyéni profitokra forgá- mcíi* el Meálk nemzeti programját és ta- pftratsűetlan naivitáséban áldozatul esett, a poétika,i nwesjfeiaveílizmusnak és kerítésnek, amikor vivmányképen könyvelte el a tarto­mányi rendszert és as általa szürke jelöli- lelnék megszerzett üres pozíciókat A. közel háromeesiendös kaland után Klinika pártja díjból visszakerült az ellenzékiség sáncaiba, de immár sérült gerinccel, törött elánnal és megfogyatkozott hittel as autonómigta prog­ramban s ennek a hitnek a megfogyatkozá­sával egyenes arányban áll az autonómista politika hajdan nagy tömegei bizalmának a megfogyatkozása. A másik autonómista párt, a szlovák nemzet! párt pedig, amely már programjában is kompromisszumra lépett, amikor a „postupná autonómia" alapjára he­lyezkedett, nem tudott közeljutni a szlovák­ság szélesebb tömegeihez s megmaradt a ha­ladó szlovák intelligencia amolyan luxus-ke­retének, amely olykor értékes szellemi meg­nyilatkozásokkal mozdítja löl a szlovák poli­tikai életet, de elhatározd cselekvésekre nin­csen ereje. Nyilvánvaló tehát a szlovák auto- nőmisrta politika akut válsága. A szlovák centralista politikával kapcsolat­ban a szlovák közvélemény már nem csupán a válságot, hanem ennek a politikának a tel­jes bukását állapítja meg. A szlovák centra­lista politikusok föladva a külön nemzeti egyéniséget és aspirációkat, szervilis kiszol­gálóivá és mamelukjaivá lettek Prágának. Ép­pen e napokban hangzott el az okos megálla­pítás, és ebben mutatkozik meg legfrappán­sabb au a szlovák centralista politika mér­lege, hogy Kramáf sokkal többet ért el nem­zete javára a német Bécsben mint amennyit a centralizmus szlovák politikusai a szláv Prágában. Elegendő rámutatni arra a tényre, hogy tizenkét esztendő alatt összesen tizenhat szlovákot helyeztek el az államigazgatás köz­ponti hivatalaiban. A centralista szlovák po­litikusoknak sohasem volt harcuk Prágával Szlovenszkó érdekeinek védelmében, sőt ké­retlenül is vállalva az inferióris szerepet, egyedül saját nemzettestvéreik ellen folytat­tak parittyaháborut, amikor azok az ellenzé­kiség frontján küzdöttek Szlovenszkó érde­keiért. És ha az autonómista mozgalom meg­gyöngülésében mint alapokot föllelhetjük egy kis nemzet gyöngeségét, úgy ezt a gyönge- séget fokozottan és szinte megsemmisítő for­mában kell fölösmernünk abban a teljes alá­rendelődéiben és asszimHalódásban, amellyel a csehszlovák pártok szlovákjai már csaknem önmagukhoz és nemzetükhöz hűtlenül kiszol­gáltatták magukat Prágának. S'zent-I'vány Józsgf helyesen mutatott rá újévi cikkéiben, hogy ezért a szlovákság ve- Í zetőinek, akik emelkedni akartak még azon az áron is, hogy millió koldus támasztja alá a magasba vezető lépcsőt, a történelem itélő- s®éke előtt kell felelniük. A felelősséget valóban, kezdik is érezni a centralizmus szlovák oszlopai s a karácsony és újév alkalmából sorra elhangzanak a nyi­latkozatok, amelyek a Szlovenszkói fojtoga­tó hínárból kivezető utat keresnek. Termé­szetéé dolog, hogy az önálló gondolkodás­hoz és cselekvéshez nem szokott s csupán politikai) függvény-életet élő centraliBtáin.k első lépései többnyire csak vak tapogatózá­sok, amolyan bátortalan reflex mozdulatok * akad olyan is közöttük, aki, mint Stefánek Antall, mihelyt a realizálás útjait keresi, kó- ! miikusan visszafeji! a tehetetlenségbe,' a .szlovák centralista, politika egyhelyibenforgá- aáSbsa. ©rditó Paradoxonképpen úgy fcépeeli \ I a á^véonzkéí frontoí, hogy az egykére a j ! kownáaypAr&i tÖrtvéöyhofflókből álljon össze, ssóvai annak a centralizmuenak az exipo®«®- seiból, amely Szlovensskót mai kétségbeejtő helyzetébe kergette. Stefániek Antalnak ter­mészetesen Hlimkáék nem eléggé „gutge- 9inntÍS-ek, hogy minekünk, kisebbségeiknek pedig milyen, szerepet és sorsot szánhatott, aat hallgatásával hangosan elárulja a volt iskol&ügyi referens és miniszter ur, ha ed­digi nuüikjödésével talán nem eléggé bizonyí­totta volna meg. Stelánek a szlovenszkói problémát, legye®, bármennyire is lét-nem­lét kérdése, továbbra is csak amúgy ^ma­gunk közt" kívánná kezelni & ehhez a metó­dusához ezúttal filozófiai és szociális hát­teret rajzol Steíánék pesszimizmusának és szjüikkeblittségének lólábát helyes megállapi­Essen, január 3, A ruhr-vidékl bányák sztrájkhelyzetében a. ma reggeli órákig alig történt változás. A vad sztrájkok nem szűntek meg, ámbár a bányaíulajdotmsok és a szak- szervezetek úgy vélték, hogy a bányamunká­sok elkeseredése ma reggelig lecsillapodik. A sztrájkmozgalom a leghevesebben Moers és Hamborn bányáit érintette, ahol a sztrájko- lók száma ma reggel is nőtt. A Diegardt Ili. bányában ma reggel ugyancsak megszüntet­ték a munkát. Számos helyen összeütközésre került a sor a megerősített rendőrosztagok és a munkanélküliek között. Az összeütközések mindeddig vér nélkül folytak le. A kommunis­ta sztrájkközpont ma reggel fokozott agitációt fejtett ki, népgytiléseket hivott össze és röp- iratokat osztogatott a munkások között. Kü­lönösen a Rajna alsó folyásánál nagy a kom­munisták agitációja.. Ezen a vidéken a „Rhein-Preussen^ tárná­nál óriási tüntető felvonulásra került a sor, amelyen sok ezer sztrájkoló munkás vett részt sok gyermek és asszony kíséretében. Amjkor pénteken este 9 óra 30 perckor a bá­| fásakkal fedi© föl SivAk József a Sfevák-foőn. I Az ujasztendő nagy politikai vajúdásába férfias erővel dobban bele Hodza Milán hangja. Hodza rámutat arra a platformra, amelyen Szlovenszkó uj politikáját föl le­hetne építeni. Koncepciója szerint a szlovem- ezkói gazdasági intézményeknek eddig, már elvégzett részleges munkáját, amelynek ösz- szesitése révén Szlovenszkó mai helyzetéi föl lehetne deríteni és regionalieztikus de­terminációját megállapítani, regionális in­tézményben. kell egyesíteni. Nézete szerint ezt az intézményt egy hónapon belül életre lehet hívni. A regionális követeléseik meg­valósítását Szlovenszkó törvényhozóinak fel­adatául jelöli meg. Együttes, Melősségteljee és elháríthatatlan munkára van szükség. A szlovák együttműködésnek nincs szüksége kishitű embereikre, d« neon viselheti el a meHékszándékoktól vezetett taktikai manő­vereket sem. A szlovák együttműködésben résztveuszmek Szlovén SBikó öasaeö politikai pártijai, amelyek komolyan törekednek arra, hogy Szlovenszkó ne maradjon el a törté­nelmi országok mögött, hogy Szlovenszkó® ne pusztuljon a termelés és a munkalehető­ség, hogy Védekezzünk a gazdasági válság legrosszabb köve tkezményeá ©JLen és hogy ilytmódon megvédjek Sajovensakót a fenye­gető katasztrófátM. A cdoví-k ^vvü'íim&kö- nem lehet és nem fesz a^ré^Écnális poli- \ tilkia lázongása, termés-zefteoen almos szűikeé- ge meggörbüii hátgerincek kiállítására seraa. A szlovák nyomorúságok elhallgatása aka­ratlanul is önmagunk, Prága és Szlovenszkó áltatását jelentené. Nyilatkozata végén han­goztatja, hogy Szlovénekéért valamennyien felelősek és Szlovenszkó joggal elvárhatja képviselőitől úgy az önkormányzatban, mint a törvényhozásban, hogy egyesítik erőiket, hogy Szflovenszkót kihúzzák a kátyúiból; az újév küszöbén tegyünk Szlovenszkónaík erős hitet, hogy nem fog csalódni felelős embe­reibe® sem. iHodza Milán eme megnyilatkozása tizen­két esztendő óta az első önérzetes és határo­zott szlovák és szlovetnszikói hang Prága felé, amely ennek az eddig erősen centralista be-, nya éjjeli sichtje a tárnába akart utazni, aj tömeg fenyegető magatartást öltött és szida!-1 mazni kezdte a rendőrséget. A rendőrség meg- j kísérelte, hogy a tömeget szétoszlassa, mely i alkalommal több lövés dördült el. A rendőrök j viszonozták a tüzet. A tüzelés folyamán egy j békés járókelő, egy vasúti őr haslövést ka- J pott és azonnal meghalt. Hat személy köay- nyebben megsebesült. Éjjel egy óráig sikerült a rendet helyreállítani. A gottrepai bányavidéken a szombatra vir­radó éjjel rendkívül nyugtalanul telt el. A Prosper II. és Hl. tárnáknál a rendőrség kény­telen volt több Ízben közbelépni és több sztráj- kolót letartóztatni. A Rheinbaben tárnánál a tömeg megtámadta a rendőröket, úgyhogy az utóbbiak kénytelenek voltak tüzelni. Két pol­gári személy megsebesült. A kommunisták minden eszközt megragadnak, hogy a sztrájk-j mozgalmat kiterjesszék. A szakszervezetek nagy konferenciájának ellensúlyozására a kommunista sztrájkvezetőség összehívta a hányadelegátusok tanácsát Bochumba és el­állitot'fcsá.gu poflitibusmiak ajkát elhagyta. Ar­ról tanúskodik, hogy Hodza Milán államfér­fiul pályáján végre közel jutott ahhoz, hogy megtalálja azt az' egyedüli, természetes ala­pot, azt a nemzeti és patrióta hivatást, mely­nek szolgálata őt elsősorban kötelezi és amely számára, ha kitart mellette, elhanya- goJhatatlan és mellőzhetetlen súlyt, jelentő­séget adhat. Nem vagyunk naivak, sem op­timisták s ez a nyilatkozat egymagában, nem elegendő, hogy meggyőzzön bennünket Hodza Milán gyökeres metamorfózisáról, azt sem tudjuk, hogy szavai valójában mit rejte­nek s koncepciója tényleg egy téljesértékiü szlovenszkói politikát föd-e, olyan, politikát, amely nem látszat-jóvátételre, sem részleges jóvátételre, hanem minden szlovenszkói sé­relem jóvátételére é3 minden jogosult, de elhanyagolt szlovenszkói követelés teljesíté­sére törekszik. De roeszhjí®ö®iüék sem vagyaink és ezérf a jóakaratu várakozás álláspontján nézünk a fejlemények elébe, amelyek el fogják döntő­nk hogy Hodza Milán tényleg uj fejezetet nvitott-e Szlovenszkó egyre sö’tétebb histó­riájában. valóban mózesi' missziót vállalt vagy pedig csak egy uj módszerrel próbál­kozik régi hatalmi politikája szolgálatában. Ha as a kellemes csalódás érne, hogy a nyjilaíkoaaMbiain vázolt, platformot százszáza­lékos benső meggyőződés és as összes köre sekvenciijk eltökélt vállaMsa hozta életre, mi nem tartanánk elképzelhetetlennek egy — Szlovenszkó létkérdéseiben minden kom- promisszumtöl ment — széles összeífogást autonómásták és centralisták között. Most menteni kell és amíg az elemi mentés első etapja lezárul, a két tábor becsületesen egyirtthaladhatna, az élelfontartáshoz szük­séges eredmények kivívása után pedig újból elválhatna. Akik Szlovenszkó igazi boldogu­lását csak az autonómiában látják, azok ter­mészetesen tovább kűzdenének piogramjuk teljes beváltásáig. Mert ennek a programnak sem csábító szirénhangokra, sem pedig bizo­nyos, de nem teljesértékü eredmények birto­kában sem szabad elsikkadnia. határozta, hogy vasárnap óriási arányú tünte­tő felvonulásokat rendes. Az angliai tárgyalások London, január B. Manchesterbe® teg­nap eredménytelenül befejeződtek a lan- eashirei textilipar munkaadóinak és mun­kásainak tárgyalásai, amelyeken dönteni kellett rolna a bérredukció és a kizárások ügyében. Az eredménytelen tárgyalások következtében a textilgyárak munkássága hétfőn sztrájkba lép. IJj tárgyalások nem kezdődtek. London, január 3. Cardiffhan a bánya­munkások és a támatnlajdoiíosok ma meg­kezdték az egyezkedési tárgyalásokat, .amelyeknek kilátásait a szakértők általá­ban kedvezően ítélik meg. Valószínűleg kompromisszumra kerül a sor, mert a bá­nyatulajdonosok hajlandók bizonyos en­gedményeket tenni. Véres összeütközések a sztrájkoló Ruhrvidéhen Ne fogadja ©I a lapot a mélynyomása 8 oldalas képes melléklet nélkül "3B©

Next

/
Oldalképek
Tartalom