Prágai Magyar Hirlap, 1931. január (10. évfolyam, 1-25 / 2518-2542. szám)

1931-01-22 / 17. (2534.) szám

6 ___________T>RXGMA\\<Ü^AR-fn RIiAP Mialatt a mozi vásznán bűnügyi Hím képei peregtek, az igazgatói szobában rablógyilkosság történt A tettes közvetlen közeibe! orva! meggyilkolta és kirabolta a berlini Mercedes mozgó igazgatóját — A gydkos a színpadon át menekült Bsrlin, január 21. Belliin egyik legna­gyobb mozípalolájában, a Mercedes rnozgó- szinház épületében tegnap este, amikor a móri vásznán egy bűnügyi ka­landregény izgalmas jelenetei peregtek, az igazgatói irodában titokzatos gyilkoisság történt. Isme re Ilon tettes még felderítetlen körül­mények között revolver lövéssel meggyilkol­ta Sohmolter igazgatót, aki a mozgósziuiház irodahelyiségében éppen az aznapi pénztári bevétel kiszámolásával volt elfoglalva, A pénz eltűnt, a gyilkos után nem maradt nyom, az irodában íróasztalára borulva, holtan találták meg az igazgatót ’A Berlinben óriási szenzációt keltő bűntény mozgásba hozta a bűnügyi rendőrség appa­rátusát s bár mutatkoznak eredménnyel ke­csegtető nyomok, e pillanatban még titkok fátyla burkolja a bűncselekményt. A részle­tekről az alábbiakban számolunk be: Halott ül az íróasztal inellett A neuköllni Mercedes mozhpalota a Stelle- ko őszem tulajdonát képezi s a társaság megbízásából Sohmolter igazgató vezette Berlin egyik legnagyobb mozgójának ügyeit. A konszern igazgatója, Warczawisky, rendes ^szokása szerint tegnap este bejár!a üzleteit, ellenőrző szemlét tartott és esti 7 óra tájban jutott el a Mercedes mozgóba, amelynek igazgatói irodájában Schmolter fogadta. Pár szót váltottak egymással « azután Warczawisky igazgató eltávozott és magá­ra hagyta SohmolleT igazgatót. Röviddel tizenegy óra előtt a mozgó pénztárosnöje bekopogtatott az igazgatói szoba ajtaján, magával hozta a pénztári könyveket, hogy összeegyeztesse az aznapi bevétel elszá­molásával. Kopogtatására nem kapott vá­laszt. Azt hitte, hogy az igazgató nem tar­tózkodik az irodahelyiségben, érdeklődött a szomszédos szobákban s amikor ott sem találta, visszatért az irodaajtóhoz és be­nyitott. Megdöbbenésére Schmolier igaz­gatót az íróasztalára borulva találta- Feje és felsőteste mozdulatlanul hevert az író­asztalon, karjai lecsüngtek. A pénztárosnő hozzárohant, majd mikor lát­ta, hogy az igazgató nem ad életjelt, fellármázta a mozgó személyzetét és or­vosért küldött. Pár perc múlva már ott volt az onvos, meg­vizsgál ta az igazgatót és megállapította, hogy halála több mint egy órával ezelőtt bekö­vetkezett, valószínűleg szivszélhüdés kö­vetkeztében, A haláleset körülményei azonban olyanok voltak, hogy a mozgó szeméiyzete szüksé­gesnek látta a rendőrség értesítését. Rövi­desen egy rendőrtisztviselő vezetésével több detektív jelent meg az irodában, alaposan ezemüeyre vették a halottat és ez a szemle szenzációs felfedezéssel járt. A bűnügyi rendőrtisztviselő a lapocka alatt revolvergolyó ütötte parányi lyukat talált ami nyilvánvalóvá tette, hogy a mozi igazgatója erőszakos halállal halt meg. A rendörorvos azután megállapította, hogy a gyilkos revolvergolyója a szív fölött át­ütötte áldozatának íőütőerét * azonnali ha­lált okozott. Ezek után munkába léptek a detektívek, tü­zelésén átvizsgálták a helyiséget és nemso­kára egv másik lövedéket is találtak a bejárat­tal szemközti ajtó fájában. Ki a gyilkos? * A tényállás tisztázása után a nyomozók elé meredt a probléma: ki lehetett a gyilkos és hogyan tudott bejutni az. igazgatói szobá­ba? Tájékozódtak az igazgató személyi vi­szonyairól és hamarosan arra a meggyőző­désre jutottak, hogy a bűncselekményt csakis a viszonyokkal ismerős egyén követhette el, olyasvalaki, aki Schmolier igazgatóval személyes is- mf "cfségben volt, sőt egy pár adat arra mutat, hogy ez az ismeretség bizalmi ala­pon nyugodott. Erre vall elsősorban az a körülmény, hogy a gyilkos belépett az iroda ajtaján, való*7.inű- )ev köszönt « bár az igazgató tudta, hogy va­laki bejött a szobába, mégrtoon fordult feléje. Ez az ember tehát bizalmas ismerőse le­hetett a Mercedes mozgó igazgatójának. A lövések egyike közvetlen közelről esett és valószínűleg az első lövés okozta a halált, mig a második valamivel nagyobb távolság­ról eltévesztette célját s, az ajtóba fúródott. A rablógyilkos kivette áldozata kezei alól az 1685 márka készpénzt, az aznap esti pénztári bevételt, amelynek leszámolása közben orvul ölte meg áldozatát. Tettét gondosan megfontolta és precízen elő­készítette. A lövéseket senki sem hallhatta, mert a gyilkosság időpontjában még tartott a mozielőadás és a dinamók, a mozigép zö­reje, valamint a kisérőzene, hangfogó szere­pét töltötte be a bűncselekményben. A prágai származású Van Dyk Sestmény eltűnéséért és számos más csalásért vonta ma felelősségre a bécsi bíró­ság Kiingert, Középeurópa szélhámoshiráiyát Becs, január 21. Ma vonta felelősségire a bécsi bíróság Kiinger Rudolf ügynököt, aki a csalások és sikkasztások egész halmaza lát követte el, köztük több „mesteri csínyt", amelyekkel méltán kiérdemelte a szélhámoe- király nevet. Az utóbbi delilktumai közé tarto­zik egy állítólagos Van Dyk festménynek az eltüntetése. A szélhámos ebben az afférban Prágát választotta működési terepül, ahol mint az amerikai követség attaséjának uno­kaöccse szerepelt és Mazonec dr. szenátortól megbízást kapott egy értékes festménynek Parisba való kiszállítására. A kép Weil dr. vezértörzsorvos hagyatékából való s Harry Jelinek tulajdonában volt. Ter­mészetesen szó sem férhetett hozzá, hogy a festmény van Dyk mesteri keze kö­zül került ki, hanem a legjobb esetben is csak Van Dyk iskolájából származott. Értéke azért így is számottevő volt, a bécsi művészettörténeti múzeum igazga­tója többezer schillinQre becsülte. Mázán ec dr. 10 százalék províziót ígért Kiin­gernek, ha a festményt Parisban értékesíteni tudja. A provízióban benne foglaltatott KI in­ger „titkárának", Róbert Facconak jutaléka is. Az értékes festményt egy akadémiai festő gardirozása mellett indították útnak. Klinger nem sokat törődött a formalitásokkal, nem törte a fejét a kiviteli engedély megszerzésén, hanem egyszerűen kicsempészte a képei Parisba. Az ottani vámhatóságoknak azt mondta, hogy ajánlatot kapott Angliából és oda viszi a festményt. A vámközegek elhitték a mesét és mint tranzitó árut tovább engedték. Elkerülte azonban a figyelmüket, hogy Klinger kilopja a festményt a ládából és romlott osztrigákat csempész a helyébe. Hegy a romlott áru megérkezett-e Londonba, arról nem szól a krónika, tény ellenben az, hogy a festmény Kiinger és Facco társaságában eltűnt. Pár nappal későbben Bécsben Wagner Jaureg klinikáján jelent­kezett egy ember, aki elmebetegséget szi­mulált. Az orvosok rövidesen megállapitolták, hogy Kliuger, mert ő volt az elmegyógyintézet ven­dége, csak szimulálja az elmebajt és nem sok­kai utóbb az Ls kiderült, hogy miért van szüksége az elmezavarra. Klinger alibit akart szerezni, de rajtavesz­tett és letartóztatták. Megkérdezték, hogy mit csinált az állítólagos Van Dyk képpel, mire ő bevallotta, hogy a képet Párisból Bécsbe dirigálta, itt titkára Facco várt a szállítmányra, kiváltotta és el­tűnt vele. Hogy ml lett a kép további sorsa, azt nem tudja De a titkár sem kerülhette el sorsát, betöré­ses lopás miatt a rendőrség kezei közé ke­rült, vizsgálati fogságba helyezték és már úgy látszott, hogy az igazságszolgáltatás ke­zébe jutott jómadarak Jel fogják fedni a kép eltűnésének rejtélyét, amikor Faccónak si­került megszöknie. áppen a festmény-ügyben vezették a vizsgáló­bíróhoz s amint őreivel az uccán haladt, meglepetés­szerűen kiugrott közülük, a csatornába ve­tette magát és nyoma veszett. Nem hagyott mást hátra, csak a terjedelmes bünlistájüt, szökésével azonban 'megkönnyí­tette bűntársának, Kiingernek a helyzetét, aki most az egész affér ódiumát eltűnt titkárára hárítja. A két cimbora egy sereg gazságot kö­vetett el együtt s alapos a gyanú, hogy vezetői voltak egy bó- dilószerl csempésző bandának is. A Becsben most megkezdett főtárgyalás aligha fog fényt deríteni a szélhámoskirály viselt dol­gaira, mert Klinger mindvégig tagadott, tagad most is és a bizonyítékok nem elég meggyő­zőek. AranyMmérés kicsinyben és nagyban Tausend mester boszorkánykonyháján A kicsinyben! aranygyártás receptje ma már nyílt titok — vallja a müncheni alchimista per vád oltja — A gyártott arany rejtek­helyéről minden Seivilágosilást megtagad München, január 21. A tegnapi tárgyalás utolsó részének szenzációja kétségtelenül ni voLt, hogy Tausend Ferenc iakatosmoster vallo­mása b a n ltom épé 1 y esc n k i n y i 1 a t k o zt at t a: az ő eljárása tényleg megoldotta az arany- csinálus titkát s minthogy az arany kicsiny­ben! előállításának receptjéről sokan tudnak, az aranygyártás ma már nyílt titoknak te­kinthető. Egyebekben a vádlott folytatta vallomását és főképpen arra nézve adott fölvilágosit ást, mi­lyen kapcsolat állott fönn közötte és a Ktiehen- meister szász nagyiparos-család között. A Kü- chenineister név nem most szerepel elsöizben szélesebb körű nyilvánosság előtt, annakidején a Ratlienau gyilkossággal kapcsolatban gyak­ran emlegették. Tausend elmondja, hogy KUdienmeistcr Fri­gyes és János vagyonuk nagy-részét az ő „Ge- á-elilsdiaft 164“ finanszírozására fordították, mert bizonyosak voltak Tausend ale-himista re­ceptjének helytálló voltában és mesezemonő torvozgotésokot fűztök az aranygyűrűi* politi­kai célokra való kihasználásához. Mind a kettőn elszánt nacionalisták voltak és minden áldoza­tot meghoztak nemzeti ideáljuk érdekében. Próbálkozik a konhurrencia Az első aranycsinátó társaság csődbe ment és a két Küchcnmeister olyannyira angazsál- va volt, hogy anyagi nehézségekbe került. Azt kívánták, hogy vegvék őket be a régi társaság után alakult uj egyesülésbe. Tau- send méltányolta az emberi szempontokat és igyekezett segítségükre lenni. Az ö ideáját valósították meg, amikor 150.000 márkáért megvásárolták a K(idiennieister test­vérek freiburgi gyárát és ott rendezték be az aranycsináló üzemet. Alighogy a munkához hozzákezdtek, kitűnt, hogy a gyárépület nőm alkalmáé a műhely céljaira. Ezenkívül viszály- kodá# támadt a munkatársak között, n.mi szin­tén hozzájárult ahhoz, hogy az aranyosinál ás estik akadozva induljon meg. Akadtak • munkatársak között olyanok, kik 1931 január 22, esti törtöt. Ugyancsak fejtörést adott a dotek ti vöknek annak kieszelése, hogyan menekült el a gyil­kos az igazgatói szobából. Egypár feltevést elejtettek, majd a tanúvallomások és újabb helyszíni szemle után arra a következtetésre jutottak, hogy a gyilkos a színpadon át a mozivászon táb- flája mögött surrant ki. Akadt olyan szemtanú, aki látott egy szürke, hosszú kabátot viselő fér­fit a színpadon átszaladni, követte szemé­vel az idegent és látta, amint eléri a kijá­ratot és eltűnik az uceai járókelők között. Ez a tanú hozzávetőleges személy leírást tu­dott adni az általa gyanúsított egyénről, ki­emelve, hogy az idegen rcndkivül hasonlít egy volt szí­nészre, aki gyakran járt Schmolier igazga­tóhoz potyajegyekért. A nyomozás nagy érdeklődés mellett folyik tovább az egyetlen pozitiv adat által meg­adott irányban. kiváltak a társaságból és konkurrens vállal­kozást próbáltak alakítani. Ez azonban nem síik érült nekik, nem is sikerük- heteit, mert Tausend volt olyan okos, hogy ne árulja el az egész eljárást, hanem csak részletekkel ismertesse meg dolgozótársait. A kis eljárás és a nagy eljárás Az úgynevezett „kis eljárás", amely maxi­málisan tiz gram arany előállítására alkal­mas, ma már kémiai és technikai szempontból egyaránt ki van dolgozva és szükebb körben meglehetősen közismert. Ez az eljárás most már nem tekinthető titoknak. A másik „nagy eljárás", amelynek segítségével kilogramon- kint lehet aranyat előállítani, szintén tökéle­tesítés alatt állott, de mint Tausend állitja, letartóztatása megzavarta munkájában. Kísérleteit bemutatta a bécsi csoportnak, Schöller Iliohardnak és Fülöpnek, akiket az ex­perimentumok eredményes volta teljesen meg­győzött és megfőzött, úgyhogy nagyobb össze- geket invesztáltak a Tauöcnd-félo ananygyár- tásba. Az idő — aranypénz! A vádlott azután pörbo száfll a szakértőkkel s azt hangoztatja, hogy a szakértők előtt végrehajtott kísérletezései nem az ő hibájából végződtek eredménytele­nül. Felhozza példának, hogy Förster tanár drezdai vegyész már egy fél­óra után megelégelte a kísérletezést cs el­távozott, holott az arany esi uáJás ndn lehet egy félóra munkája, órákat, sőt napokat vesz igénybe. Hoffrnann chnrlottenburgi tanár kijelentette, hogy még akkor sem hinne Tausend „eljárá­sában", ha látszatra teljesen korrekt kísérle­tekben bizonyulna be és ha ő a saját szemé­vel látná az ólomból kiolvaszlott aranyat. Ez­zel szemben Tausend hivatkozik azokra az experimentumokra, melyeket a müncheni pénzverdében végzett. Az első kísérletet ön­ként abbahagyta, mert a szakértőként jelenlevő Röntgen aacheni tanár nem volt hajlandó titoktartási foga­dalmat tenni. A második kísérlete előtt megígérték neki, hogy pozitiv eredmény elérése esetén vissza­adják szabadságát. Három napon át szakadat­lanul dolgozott lombikjaival, míg végre sike­rült aranyat előállítania. Figyelembe kell vennie a bíróságnak — mondja a vádlott —, hogy a vizsgálati fogságban szemei megrom­lottak. Kísérletezés közbe’1 nem tudott a lán­gokba nézni, mégis sikerült nyolc gram aranyat nyernie. Persze, azt az Ígéretei, hogy7 majd szabadláb­ra helyezik, nem tartották be. Titokzatos bankbetétek A bíróság elnöke emlékezteti Tan somiét arra a régebben főtt kijelentésére, hogy kiib és belföldi bankok­ban több kilogramm saját készítésű aranyat deponált. Erről azonban nem szívesen ad felvilágosí­tást az alchimista, vonakodva válaszolgat az elnök kérdésére s végül is minden felvilágo- silást megtagad. Az elnök ezután rátereli a szót Tausend ingatlan-vásárlásaira. A vádlott tudvalevőleg Déltirolban kastélyt vásárolt, majd Drezda mellett hatvanezer márkáért egy másik villát vett s ezenkívül még mint­egy hatvanezer márkát adott ki ingatlanok vásárlására. Most azt állítja, hogy ezeket ai ingatlanokat kivétel nélkül mun­kahely céljaira vette, mert ,.ő csak saját földjén és saját házában tud eredményes munkálkodást kifejteni". Mindenesetre ellene mond ennek a védeke­zésnek, hogy ingatlanait egészen a napi érté­kig kölcsönökkel terhelte meg. De más mó­don is igyekezett pénzhez jutni. Aranybonoknt adott ki, utalásokat tiz ki- logrnm aranyra, minden fedezet'nélkül, helyesebben az egyeben fedezet az az állítása volt, hogy az általa feltalált eljárások mini­málisan ötvenmillió márka értéket reprezen­tálnak, •

Next

/
Oldalképek
Tartalom