Prágai Magyar Hirlap, 1931. január (10. évfolyam, 1-25 / 2518-2542. szám)
1931-01-22 / 17. (2534.) szám
4 1931 január 22, csütörtök. „Beszélgetés egy terraszon“ Irta: Márai Sándor » Pér is, január 20. I. Heiene Vacareácu, a román költönő s politikus, fenti cixnmei mereng az Intrausigeant oi- mü lapban. Brröl a merengésről érdemes megemlékezni. A hölgy Joffre marsall halála alkalmából emlékeket elevenit fel — egy beszélgetés emlékeit, mely négy esztendővel ezelőtt történt meg, a Versailles! Trianon-Paiace szálloda torlaszán. A beszélgetők egyike az elhunyt román király volt, Ferdinánd, a másik a marnei győző, Joffre. Ott voltak még a vatikáni francia követ s Mme de Fontenay. S persze a költő nő: Vacarescu. a román himnuszt", — feleli régi, parancsoló hangján Joffre. A zene rákezdi. A saxophonos, a dobos, a zongorás játszani kezdik a román himnuszt és „Joffre, ösztömszerilleg, homlokához emeli ujjait, tisztelgő mozdulattal" Aztán karonfogják egymást, a kiráfly s a marsall, s amíg kifelé mennek, a zene a Mareeiliaise-t ját- sza. A tömeg bámul, amit el is lehet hinni. Joffre a királyra mutat s azt mondja a tömegnek: „Vichyből jön, a kúra kifárasztotta, kíméljék ...“ „Marsall" — mondja köszönő hangon a király —, „ön másodszor is megment bennünket." Először t. i. a Marne-nál mentette meg. IV. Búcsúra azt mondja a király, egy pillantással a bár-ra: „Szeretem ezt a Trianon Palace-t." —, „Kecses korszak emlékét eleveníti föl a neve", — jegyzi meg Joffre. — „S egy béké-ét...“ teszi hozzá mosolyogva a király. V. Hát ez igaz. Az az érzésem, hogy nem egészen fölösleges, ha a Vacarescu-cikket ilyen részletesen elmesélem magyarul. Hangjában, s a tényekben, minden benn© van, ami időnkint hősiességre animálhatja a kortársakat. A romániai magyarok is petícióval élnek a népszámlálás ügyében A litvániai népszámlálás precedense a Népszövetségben — Hegedős Nándor romániai magyar képviselő nyilatkozata a P. M. 11.-nak Az „Intrausigeant" kitünően szerkesztett, szélső jobboldali, túlzóan nacionalista francia lap s természetes, hogy bizonyos politikai kérdésekkel szemben beállítása merev. Az említett cikk szelleme tehát nem lep meg senkit, aki a príma jobboldali lapok hangját ismeri. Ami, első pillanatáéra, meglepő $ elképesztő, az a cikk hangja s tálalása. Nem hiszem, hogy a legtuizébb német, vagy angol soviniszta lap publikuma elbírná a hazafias Ízléstelenségnek ezt a maximumát, melyet a cikk áraszt — e szinte érthetetlen, hogy a legelterjedebb párisi délutáni lap ezt az olvasókörbe való egyiigyü- eéget ezt a filléres, soronként fizetett hazafiasságot, el tudja adni olvasóinak — éppen francia o.vasoknak, akik mindig készek a kritikára. Titok . . . Vaunak itt ilyen titkok. A cikk azzal kezdi, hogy a beteg király s a marsall, együtt ebédelnek — a király Vichyből jön, kúráról, a marsall a feleségével jön s a két győztes hadvezér nagyon örül egymásnak. Vasárnap van. Beszélgetnek. A hallbau megismerik a maisallt és diszkréten ünneplik. A királyt nem ismeri fel senki. A marsall, udvariasan, tiz perccel a király ©lőtt érkezik s kissé lefogyott, mióta Vacareecu nem látta. A két hadvezér hosszan szorongatja egymás kezét s mélyen egymás szemébe néznek. Ha ezt Kari Kraus írja le igy, az olvasó legyint, hogy túlzás. Aztán udvariasan beszélgetni kezdenek. II. Franciaországiról & Romániáról beszélnek, természetesen. „Néha nevetnek, néha — hirtelen— elhallgatnak." No igen. — ,„A sorsdöntő pillanatban, Romániában, nem értették még, mit jelentenek az események", — mondja a király. A marsall: — „Franciaországban sem". A király: — „De mikor kitűztem a kis zászlókat, óh, akkor . . A marsall: Ótátrafüred, január 21. Bethlen István gróf magyar miniszterelnök parlamenti nyilatkozata, amelyben a csehszlovákiai népszámlálással és ellenzéki pártjainknak a népszövetséghez benyújtott petíciójával foglalkozott, ama kérdés felé irányította a közvélemény figyelmét, vájjon a népszövetség foglalkozhat-e a népszámlálás kérdésével? Most, mint minden télen, az ótátrafüredi Tátra-szanatóriumban tartózkodik Hegedűs Nándor dr., a rámán iái magyarság ki váló parlamenti képviselője. Miután a romániai népszámlálás is számtalan magyar sérelemmel kapcsolatos és ez a kérdés a romániai magyar kisebbségnek is problémája, szepes- ségi munkatársunk kérdést intézett Hegedűs képviselőhöz, uij a véleménye a romániai magyarságnak a népszövetséghez intézett csehszlovákiai magyar petíció dolgában. Hegedűs képviselő a kérdésre a következő érdekes és értékes választ adta: — A magyar parlamentben elhangzott interpellációra Bethlen István gróf — a lapok jelentés.© szerint — kitért arra a kérdésre, hogy a népszámlálás ügyében tapasztalt sérelmek a Népszövetség elé tartoznak-e. Erre a kérdésre a magyar miniszterelnök igennel felelt, bár a magyar kormány maga nem óhajt ebben az ügyben petícióval élni. Nem i* lehet nézetem szerint vitás, hogy a népszámlálás körül felmerült visszaélések eminens kisebbségi sérelmek. Nem vagyok josrász, de ezt a laikus is megállapíthatja. Elég, ha elgondoljuk, hogy a kisebbség szerződések az anyanyelv oktatását az elemi iskolákban, valamint a kisebbségi intézményeknek adandó állami, városi vagy községi segélyt ahhoz a feltételhez fűzik, hogy valamely területen az illető kisebbség ,jelentékeny arányban" lakjék. Ha a népszámlálás adatai mesterséges eszközökkel jöttek létre és igy módot adnak arra, hogy ezt a „jelentékeny arányt" eltüntessék, akkor a kisebbségeket megfosztják a szerződésekben biztosított előnyöktől. Ezzel természetszerűen csorbát szenved azonnal a szerződésekben garantált egyenlőség elve is, mert hiszen afelelt ma már nem lehet vitatkozni, hogy az egyenlő elbánáshoz tartozik az is, hogy a kisebbségi gyermek is épp úgy tanulhasson az anyanyelvén, mint a többségi, és a kisebbséghez tartozó állampolgár éppen olyan könnyen és eredményesen vehesse igénybe a bíróság tevékenységét anyanyelvének szabad használatával, mint a többségi. El se képzelhető tehát, hogy a Népszövetség ezeket a szempontokat figyelmen kívül hagyná és a magyar konmányt kényszerítené arra, hogy a Népszövetségi Egyezményokmány 11. szakaszát vegye igénybe, amely szerint a Népszövetség bármely tagja felhívhatja a Közgyűlés vagy a Tanács figyelmét a nemzetközi relációkra vonatkozó olyan körülményekre, amelyek megzavarják a nemzetek között a szükséges jó egyetértést Különben az Állandó Nemzetközi Bíróság már 1923-ban leszögezte, hogy a Népszövetséghez milyen panaszok tartoznak és kimondta, hogy a kisebbségi szerződések célja elzárni az elnyomás, a rekriminációk és konfliktusok veszedelmes forrását, megakadályozni a fajok közti gyűlöletet és — ez talán a legfontosabb — védeni e szerződések megkötése idején fennálló állapotokat. Ki merné kélségbevonni, bogy a népszámlálás visszaélései az Állandó Bíróságnak felfogásai szerint beleütköznek a kisebbségi szerződésekbe. Egyébként már volt eset, amikor népszámlálási panasz a Népszövetség elé került. A „Litvániából száműzött lengyelek bizottsága" 1924-ben több pontból álló panaszt nyújtott be és ebben többek között felhozta, hogy az 1923. évi általános népszámlálás eredménye nem reális és hogy a litván kormány e népszámlálásra támaszkodva nyirbálja meg a kisebbségi jogokat. A Népszövetség Tanácsa napirendre tűzte a lengyelek panaszának ezt a részét is. A tárgyalás során Litvánia képviselője kijelentette, hogy a népszámlálást a legkifogástalanabb módon hajtották végre, nemzetiségét mindenki önmaga vallotta be Is az állítólagos presszió ciméu egyetlen panasz sem érkezett a kormányhoz. A Tanács akkor tudomásul vette erre vonatkozólag is a litván kormány felvilágosítását, de hozzátette, hogy bizik a litván kormány bölcsességében és reméli, hogy „a kormánynak sikerülni fog eloszlatni azt a nyugtalanságot, amely az ország kisebbségei körében esetleg még fennáll és meggyőzi őket arról, hogy szilárdan el vau határozva a kisebbségek védet* mér© vonatkozó deklaráció rendelkezéseit végrehajtani". Azóta hét év telt el és most már a Népszövetség nem fog ilyen platónikus kijelentéssel megelégedni. Mindenesetre szükségéé, hogy a kisebbségek panaszaikat megdönthetetlen, konkrét tények bizonyítékaival szereljék fel. — „Aha . . . Felséged nem mert még megszólalni, mert egy olyan ország ura volt, mely addig nem nyilatkozott érzelmei felől..." — „Az érzelmeket elárulta az uoca! — feleli élénken a király. — S különben is, odáig nem voltunk tisztában a csoda részletei felől. De mit számit ez! Ez a szeptember-délután eldöntötte Románia sorsát. A háború előtt, hiszen tudja, Románia ugyancsak kicsi volt. Most aztán már jól kikerekitettük" — mondja a király és „késhegyével kirajzolja az asztalon a két térképet, a régi, s a mai, végleges Románia térképét.“ Joffre hallgat. Mit lehet itt szólni? A király feléje fordul s hosszan ad elő neki a marnei csatáról. „Ha meggondoljuk, hogy ön az, aki ezt a csodát végbevitte . . ." „Az ember megteszi, amit lehet", — feleli szerényen Joffre. Még nincs vége. Ami következik, azt szatirikus nem tudja kitalálni, csak az élet. S egy költönő meghatott keble, mint Vaoaresou He- léné. A marsall és a király szívélyesen beszélgetnek, s Joffre sajnálkozva jegyzi meg, hogy nemsokára el kell hagynia a társaságot, mert hősi halottak szobrát kell lelepleznie Amiene- ben. „Milyen fárasztó lehet", — súgja részvéttel Vacarescu a marsall feleségének. De Joffre azt mondja, hogy az neki semmi. „Oh, dehogy" — mondja —, „az ilyesmi nem fáraszt engem. Sőt. Szeretem az ilyet." Ebéd után átmennek az éttermen, a bár fellé. Érdemes odafigyelni, mert a pillanat történelmi. Az étkező vendégeknek föltűnik az illusztris társaság, s a bár ajtajában a turisták útjukat állják. Az étterem zenekara fölhagy a zenével. A bárzenészek fölállanak, és, wixophonnal kezükben, kiabálják: „Éljen a marsai!" — „Éljen a román király!" — feleli Joffre. „A király elpirul" (szószérint) „» tiltakozó mozdulattal nyújtja kezét a bár zongorát felé." A turisták bámulnak, joggal. „A marsall fölemeli két kezét tapsol. ..Rajta" -- mondja, a bár zenészeknek ..„játozák a román himnuszt." —- „LnkáJbb a Ma ,r Bejiila—> tiltakozik % király. — „Előbb 1 TAUSEND—LUDENDORFF R. T. Ma: NEUBAVER PÁL A müncheni alkimista por nem lenne szenzáció, ha nem a politika adná meg neki a keretet és a keret nem Ludendorff tábornok nyakába lenne akasztva. Ludendorffról nemrég négyszáz- oldalas könyvet irt Tschuppik Károly, az ismert német hírlapíró. A szakember tragédiáját irta meg és szerinte a németek azért vesztették el a háborút^ mert túlzott bizalommal viseltettek Ludendorff szaktudásává.! szemben, aki a maga részéről viszont minden kis szakembert (mérnököt, kereskedőt, vasutast) ugyanazzal a túlzott bizalommal kezelt, mint őt az egész német nép. Ludendorff sokat cselekedett, szónokolt, ágált és irt. Ha igaz, hogy olyaD ‘ rendkívüli szakember, mint amilyennek Tsohuppik könyve mondja (de akkor hol marad a szaktudás első é3 legfontosabb ismérve, az eredmény?), hogy lehet az, hogy ez az ember legendává, fantasztikummá nőtte ki magát? Hindenburg csöndes, konzekvens államfő lett, Ludendorff próféta, azaz álpróféta. Még mielőtt a Tanrend-porbői megtudtuk, hogy a szakember szakmájának komolysága é& száraz volta ellenére alkímiára adta a fejét, egész sor olyan próféciái tétel han- goztatója lett, amelyek mindegyike azt mutatja, hogy nem szakember, hanem a politika, a pszihológia, a történelem — alkimistája. Nem beszélve feleségéről, akitől közbon elvált, arról az asszonyról, aki a hónapok számára a germán mitológia elnevezéseit akarta bevezetni és egyébként oetenrmceneeosan azt tanította, hogy minden bajnak a zsidók az okozói, — szóval Mathildo Ludendorff doktortól eltekintve, a tábornok szerint azért van szükség gormán értelemben mitológiai megújhodásra, mert Rónia összejátszik a szabadkőművesekkel és a zsidókkal és ezek hárman együtt el fogják nyelni a keresztény világot. Ismeretes, hogy a tábornok, aki a föntvázolt tétellel bebizonyította, hogy milyen elsőrangú szakember mi mién téren (mint hadvezér [szociológus éa fordítva), kőnket irt arról, hogy 1932-ben megindul az uj világháború. Megraj- aerij* u »j háborúban rétotyetvő népek, orőcsoS ortositásait és arra az eredményre jut, hogy émetország tönkre fog menni. Erről a szakvéleményről lesújtó kritikát mondtak a szakemberek, de ez Ludendorffot már csak azért sem izgatja, mert ő már túl van a szakemberek apró- oseprő meggondolásain. Térben és időben viszi az elgondolásokat, nem törődve azzal, hogy Ju- les Vernenek rossz kópiáját nyújtja. Ez a hadvezér, aki az emberiség legnagyobb háborúját azért vesztette el, mert szakember létére vakon bízott a szakemberekben és az anyag szervezésének döntő jelentőségében, most az ellenkező fronton harcol és „Túl az anyagon" címmel donkihótés filmet produkál a legyőzött nemzet mulattatására. ő komolyan gondolja és itt van a baj: viccnek is- rossz lenne, de ha komolyan gondolja, amit 10 év óta tesz és mond, minden épkézlábgondolkodásu német rájöhet arra, hogy-íme, ilyen ember kezében volt négy éven át a legnagyobb hatalom. Egy legfőbb hadvezér, aki Tausend úrral állt össze, hogy nem nemes fémekből aranyat nyerjen —: szimbóluma annak, amit eddig tett és tanított. Ha Tschuppik jobban átgondolta volna mindezt, a szakember tragédiája helyett azt irta, volna: Németország tragédiája. A Ludendorff— Tausend részvénytársaság üzleti megállapodásai értelmében Ludendorff 75 százalékot kapott, volna az aranycsinálás üzletéből, ha sikerült volna aranyat csinálni. Nőm sikerült Tausend- nek, mint ahogyan nem sikerült Cagliostrónak, No&tradanuisnak és a többieknek. De éppen ezen a ponton érdekes kilátás nyílik meg Ludondorff felé, mórt a szerződés ízt mondja, hogy a tábornok az aranyat hazafias célokra fordította volna. Ez adja meg egyrészt a pör fajéul y át, másrészt itt váratlanul az aranycsinálás fantasztikumába vesző megvert hadvezér kameleonszertlon újra Műbőrré transzformálódik, emberré, aki figyelemreméltó, rert a szakemberség groteszkségén tulugorva, egyszerűen él jut — az egyszerűségig, a természetességig- Micsoda pszihológiai tanulmány Lu- dendorrf két véglete egybefogva: a fantaszta és za, emberi Mint fantaszta yégigbukdácaol minIdegbajoknál Kérje a csizi iód brőm ívó- és fürdőkurák használati utasítását. Csízfürdő. deiien, ami örvény, Szciilia és Karibdisz és csak azért, mert. szakember, aki minden szakot magának vindikál. Hisz a tengeralattjárók föltét- len sikerében és megfeledkezik Amerikáról, egy kontinens erejéről. Rathenaut, a nyersanyag organizátorát lemosolyogja, pedig Rathenau — szakember. Hisz abban, hogy egyetlen támadással legőzhengeroli a világot, hisz mindenben, ami fantasztikus, mert nem szakember. A szakember végzete volt, hogy annak nézték, akiikor pedig hivő volt és alkimista. Alkimiásan gondolja el a világháborút is, amikor félk'zzel Oroszország felé nyúl, másik kezével pedig a Nyugatot ragadja torkon. Nem vágyott nyereségre, amikor megalapította Tausenddei az alkrmiás részvénytársaságot. Ezerszer áldozata lett a Tausendeknek, akik a hivő naivitásával azt is elhitették, hogy —• szakember. Pesterzsébet lakossága tüntet a halálraítélt P.ntér százados elvált felesége ellen Budapest, január 21. (Budapesti szerkesztőségünk telel’onjelentése.) Pintér százados ha- lálraitélése óta Pesterzsébeten Radulescu Delén, Pintér elvált feleségének villája állandó tüntetések színhelye. A város népe kisobb-pa- gyobb tömegekben naphosszat tüntet a villa előtt, amit valósággal ostrom alatt tartanak. Pintér kegyelmi kérvényét eddig 3300 an Írták alá. Arról is beszélnek, hogy a kegyelmi kérvény átadásakor a város lakossága bejön Budapestre és egy monstreküldöltség fog kérni igazságot Pintér számára. Lázár Mikiéi ellenzéki képviselő a képviselőháziban interpellációt jegyzett be Pintér András százados kötél általi halálra Ítélése ügyében.
