Prágai Magyar Hirlap, 1931. január (10. évfolyam, 1-25 / 2518-2542. szám)

1931-01-21 / 16. (2533.) szám

1981 január 21, szerda. 5 Kémkedés gyanú Ja alatt letartóztattak Olmützben egy volt repülőtisztet, aki ujságtudósitóhént vett részt a repüiőhadgyahorlatokon Négy házkutatás Kulmburg papirnagyhereshedőnét és Waldmann főszer­kesztőnél — A volt repülőtiszt hét napon át tudósította Waldmann Bethlen bécsi látogatásának programja Bócs, január 20. Bethlen bécsi tartózko­dásának programját már megállapították. Eszerint Bethlen január 25-én éjszaka ér­kezik Becsbe. Január 26-án délelőtt meg­tekinti a magyar intézményeket. Három­negyed tizenkettőkor lelkereei Ender dr. Szövetségi kancellárt, majd Schobcrt, a kancellár helyettesét. Egy óra 15 perckor Niklas szövetségi elnök látja ebéden a magyar miniszterölhioköt. Délután további udvariassági látogatások lesznek. — Este Bethlen vacsorán jelenik meg az osztrák kancellárnál. Január 27-én délben sajtófo- gadtatás lesz a bécsi magyar követség épü­letében, este pedig az operaházban dísz­ei l'Jadás Bethlen tiszteletére. A miniszter­einek még aznap éjszaka, esetleg másnap reggel utazik vissza Budapestre. A megbomlott világ A bravó cirnü párisi folyóirat hasábjain érdekes kis statisztilcwi tanulmány jelent meg arról, hogy mennyit keres nyolc ismeri francia egy óra alatt. Ha a statisztikus adatai helye­sek, ami — sajnos — nagyon valószínű, úgy ilyen statisztikái a világ minden országában fel kellene állítani. Ha ezek a statisztikák j azonos eredményre jutnának, úgy bízvást el­mondhatjuk, hogy a világ teljességgel megbo­londult s a népszövetségnek sürgősen fel kell állítani a pszichiátereknek és nevelődnek egy nemzetközi bizottságát, amelynek az volna a feladata, hogy a világ megbomlott értelmét kissé helyrebillentsék. Aki ezt a véleményt túlzottnak tartja, te­kintse csak át a francia statisztikát. A legtöb­bel kereső francia Máurice Chevalier, a sze­retetreméltó énekes, aki bájosam recsegő hangjával 13 333 frankot keres meg egy óra alatt. A sorban második Morcéi Faquall, a ki­váló drámairó, akinek egy órára eső jöve­delmét 10.000 frankra lehel becsülni. Az éne­kes és a színpadi szerző hatalmas bevételé­nél kiegyenlít ésül tekintetbe kell venni, hogy nem énekelhet, illetve nem irhát állandóan. Kereseti lehetőségük függvénye a divatnak s a népszerűségnek, tehát ha sokat keresnek, gondolniok kell a hét szűk esztendőre. Mégis túlságos magas oz egy órai munkára számítolt jövedelmük, ha egybevetjük a sorban követ­kezővel, akit a cikk csupán mind *egy nagy autóiparosr aposztrofál « akin valószínűleg CUroyent keü értenünk. őneki erős napi munkája ellenére 7333 frank óránkénti jö­vedelemmel kell beérnie. Negyedik Madame Hanau elvált férje, Lázáré Bloch pénzügyi vállalatainak propagondabfönöke, akinek óránkénti jövedelme 1500 frank. Az ötös szám jelentékenyebb egyéniség: Campinchi, a nagy védőügyvéd, aki tizenkét órai napi munkával három milliót keres meg egy évben s igy egy órára eső jövedelme 833 frank. Hatodik hely­re a francia köztársaság elnöke, Gaston Donr nurgue kerül. Ennek a szegény, meggyötöri embernek egész nap nincs nyugalma és ezért tiszta jövedelme egy órára csupán 333 frank és 40 cenlimes. És aranyos kedélyére vall, hogy a mostoha körülmények dacára még nem dermedt meg ajkán a mosoly. Hogy az állam feje negyvenszer keveseb­bet keres egy órai munkával, mini a népsze­rű kvpléénekcA, ez mér egymagában nagysze­rű teljesítménye a francia kuhurának. De mit mondjunk, ha a sorrend két autszájder&re gondolunk, akiknek jövedelmét a statisztikus az összehasonlUás érdekessége szempontjá­ból mulatja ki. A nyolc híresség csoportjá­ban a legkevesebbet a két utolsó keres, egyik Gos$et, a hires sebész, aki tizenöt órát tölt el a betegek talpraállítAsára s mégis 44 frankos órás jövedelemmel kell beérnie. Az utolsó Edouard Brarity, a világhírű tudós, akinek munkájáért tiz frankos órabér az anya­gi kárpótlás. A mérleg egyik serpenyőjén Maurice ChetaHer tömött pénaeSzsdkkaj nyomja a magasra Edouard Branlyt, valóban a szociális igzságosság mérlege pompásan ki- egyensúlyozott. Aki azonban ezzel a statisztikával szemben azt hozza fel, hogy a különböző hivatalos hí­rességek ilyen összehasonlítása nagyon labi­lis, mert az egybevetésből az individuális imponderabiliák hiányoznak, az figyelje meg azt a kis statisztikát: egy párisi parkett-tán­cos óránként 100 frankot, egy írnok 15 fran­kot s egy kórhAzi ápolónő egy frank 50 cen­timé st, keres. A tinplt-tanglit s a cOcktailst ma nőkkel, jobban fizetik, mint a munkát és tu­dást és ez nemcsak Franciaországban, van, igy, hanem a megbomlott világ általános •mmpiomdja. 2 Olmütz, január 20. Az olmützi hatóságok teg­nap föttünéstkeltő letartóztatást eszközöltek, kémkedés gyanúja alatt letartóztatták Kulmiburg Rudolf olmützi papirnagykereske- dőt, volt osztrák-magyar hadseregbeli repülő­kapitányt, egy morva grófi család sarját, aki csak az uj idők bekövetkeztével lépett a kereskedelmi pályára. Az ügy előzményei még a csehszlovák hadse­reg első repü 1 ölia-dgyakorlataira nyúlnak vissza, amelyeket az elmúlt nyáron tartottak meg Morva- és Csehország területén, a Königgratz- től Olmützig elterülő vidéken, A hadgyakorlatokra meghívták a teljes cseh- és morvaországi sajtót. Olmützhe a morva sajtót koncentrálták s min­den egyes lap elküldte oda munkatársát, aki a hetedik gyaloghadosztály sajtóreferensénél, illavin kapitánynál jelentkezett. Csak az olmützi Mahrisches Tagblatt szer- kesztó'ségét képviselte az első két napon egy nagykereskedő 8 volt repülőtiszt, Kulmburg Rudolf. A hadgyakorlatok másodnapján az újságírók a sajtóügyi előadó kíséretében elmentek a repü- lŐgépeTháritó battériák és a fényszórók állásai­ba, ahol a parancsnok röviden magyarázatot nyújtott az egyes fegyvereknek a rendeltetésé­ről. Semmilyen egyéb szakmagyarázatot sem a parancsnok, sem a sajtóreferens nem adott. Másnap azonban a máhrischostraui Morgenzeitung reggeli ki­adásában és néhány bécsi német lanban cik­kek jelentek meg, amelyek a csehszlovák re­pülőhadgyakorlatokat tárgyalták és eléggé nagy szakértelemmel foglalkoztak a csehszlo­vák repülőelháritó védelem fölszereléséről. München, január 20. Az alchimista por tárgyalása fantasztikus arányú érdeklődés mellett folyik. Az első tárgyalási nap java­részét a vádirat ismertetése és a vádlott ki­hallgatása foglalta le. Az államügyés® rend­kívül alapos és lelkiismeretes munkát vég­zett, pontosan és részletesen összeállította Tausend Ferenc lakatosmester btinlajstro­mát, áttekintést adott a vádlott múltjáról, egészen a gyermekkoráig. Az inkriminált bűncselekményekre vonatkozó részben a vádirat elmondja, hogyan kezdte meg Tau­send a nagystílű csalási manővert. Újság­hirdetést tett kézzé, társat keresett. Az első érdeklődő egy 23 éves egyetemi hallgató volt, Rienhardt müncheni lakos, aki özvegy Schildbachnétől százezer már­kás kölcsönt szerzett, amellyel megalakí­tottak egy korlátolt felelősségű társaságot. A kölcsönt igen előnyös feltételekkel folyó­sították: 24 százalékos kamatra ée 50 száza­lékos haszonrészesedésre. Ebből a® összeg­ből vásárolta meg Tauaend a pasohbachi villát a a fennmaradt pár márkából kezdte meg kísérletezését. A társaságban későbben érdekeltséget vállaltak szélső jobboldali kö­rök, igy Mannesmann Alfréd százezer már­kát, Osthoflf etet ti ni bankár harmincezer márkát, Schönberg-Waldenburg Ulrich és Henmann hercegek hetvenezer márkát bo­csátottak a szélhámos rendelkezésére. A bölcsek köve A vádirat felolvasása után a bíróság meg­kezdte Tausend Ferencnek a kihallgatását. A vádlott elmondja, hogy már kora ifjúságá­ban előszeretettel foglalkozott mineralógiá- val, eredeti véleményt formált az ásványok „életéről". Tizennyolc éves koráiban vándor­életet kezdett, mint gyári munkás és mint lakatos dolgozott. Később megnősült, egy pincér leányt vett féleségül, házassága révén rendezettebb viszonyok közé került. Zenei tehetséggel is rendelkezett és értett valamit a hegedükéSzi bőshez. Zürichben, Strasisburg- b-an, lAidwigskafeuben és Müncheniben pró- bálkoaott toyedükéazitógyár alapításával, de, A cikkek, különösen a bécsi lapokban megje­lentek, fölkeltették a katonai hatóságok figyel­mét e ezért a máhrischostraui kerületi bíróság utasítást kapott, állapítsa meg, vájjon nincsen-e szó katonai árulásról és kémkedésről. A vizsgálat egészen a múlt hét végéig tartott el, amikor is szenzációs fordulat állott be. A máhrischostraui kerületi bíróság átadta a ki­vizsgált anyagot az olmützi államügyészségnek. Megállapítást nyert ugyanis, hogy a Morgenzeitung olmützi tudósítója Wald- mann Hugó, a Mahrisches Tagblatt főszer­kesztője, akit a repülőhadgyakorlatokon két napig Kulmburg helyettesitett. Ez a katonai árulás bűntettének gyanúját ve­tette Kulmburgra és Waldmann a bűnrészeséig gyanújába keveredett. Az olmützi kerületi bí­róság egy külön bizottsága tegnap négy házkutatást eszközölt és pedig Kulm- burg lakásán és Irodájában, továbbá Wald­mann lakásán és szerkesztőségi szobájában. A házkutatás után Kulmburgot letartóztatták és átadták az államügyészségnek, mig Wahi- mannt szabadlábon hagyták. A letartóztatott Kulmburg a Jurervka papirnagykereskedő cég tulajdonosa és a Groák-nyomda részvényese, amelyben a Mahrisches Tagblattot ie nyomják. Két nagyarányú kémkedési GÍiérnak főttek a nyomára Pozsonyban ? Hasonlóan szenzációs letartóztatást eszközöl­tek vasárnap Prerauiban. A prenaui hatóságok­a háború közbejött és keresztülhúzta számi- Lásait. Ebben az időiben Tausend még ko­rántsem volt olyan rajongója a nemzeti esz­mének, mint későbben. Szerény, igénytelen ember volt, akiiben csak felesége fűtötte a nagyratörés ambícióit. Az asszony vette rá, hogy mezőgazdasággal foglalkozzék. Köl­csönvett pénzen kisebb földbirtokot vásárolt, gazdálkodni kezdett, de nem annyira a föld­birtok hozadékiból, mint inkább egyéb üz­leteiből szerzett annyi pénzt, hogy egy villát vásárolhatott. Életének ebben az időszakában, amelyet a polgári konszolidáció korának nevezhe­tünk, hozzákezdett kémiai búvárkodásá­hoz. Auibinglban vetette meg első laboratóriumá­nak alapjait s az inflációs idő konjunktúrája segítette ahhoz, hogy — a saját szavaival szólva — megtalálja a bölcsek kövét. Újsághirdetés utján keresett társat s ami­kor jelentkezett a müncheni Rienhardt, kö­zölte vele, hogy 3—400.000 márkára lenne szüksége tudományos kísérleteihez. Ez a be­fektetés szerinte kamatostul vissza térülne. Az anyagok harmonizálása Vallomása következő részében Tausend kifejtette elmélletét, amelyet ő a harmonizálás rendszerének nevez. Eszerint épp úgy, mint a zenében minden egyes hangnak, a® anyagok világában min­den egyes anyagnak meghatározott rezgési száma van, ami lehetségessé teszi az anya­gok harmonizálását, ő sohasem foglalkozott atom rombolással, hanem kizárólag az anya­gok rezgésszámának összehangolásával. Hasonlatosan a zenei akkordhoz, amelyet keresztekkel és „b“-vel lehet modulálni, az anyag rezgésszámának akkordjaiból is uj és uj variációkat lehet kihozni. Tausend állandóan 1-től 200-ig terjedő rend­számokkal dolgozott, csoportosította, harmo­nizálta azokat és matematikai utón talált bizonyságot arra, hogy a jelenleg érvényesnek elfogadott Asszonyom ne remegjen attól, hogy elhízik H Aki hetenként kétszer úszni jár, az biztosan I karcsú marad. A mi uszodánk állandóan az ön rendelkezésére áll. 8 Pozsonyi gőzfürdő uszodája, jusíi sor.g hoz Pozsonyból az a hir érkezett, hogy ott letartóztattak egy férfit, aki kétségenkivül kémkedést fejtett ki Szovjetoroszország szá­mára s akinél 150 ember névsorát is megta­lálták, akik a letartóztatottal együttdolgoz­tak. A névsor a preraui főpályaudvar vasúti pénztá­rosának, Heynik János kommunista funkcioná­riusnak a nevét ie tartalmazta. Heynlkot letartóztatták és kihallgatták, de aztán az államügyészség rendelkezésére újból szabadlábrabelyezték. A bűnvádi eljárás megindult ellene. A prágai lapok egy másik, Pozsonyban fölfe­dezett kémkedési afférról is beszámolnak. Esze­rint szerte Szdoven6zkón, főleg azonban Pozsonyban és Kassán nagy­mérvű kémkedés folyt, amelynek középpont­ja a Svoradeum, a katolikus szlovák főiskolai hallgatók pozsonyi internátusa lett volna. Az afférból kifolyólag tegnap Pozsonyban letartóztatták az intézet öt lakóját és a kato­nai parancsnokság egy alkalmazottját, Kas­sán pedig további két személyt. A lapjelentések ezerint a vizsgálat során meg­áll api tá&t nyert, hogy az akciót külföldről irá- I nyitották. periódikus rendszer nem egyéb, mint & tévedések konglom őrá túrna. Tausend most is konokul állítja, hogy özek­kel az akkordfogásokkal valódi aranyat tud elővarázsolni rotor Iáiból. A bajor pénzügy­minisztérium érdeklődött is kísérletei iránt, de „a minisztérium tisztviselői teljesen ért­hetetlen magatartást tanúsítottak". Szelíd mosollyal fiizi hozzá Tausend, hogy a kabinetirodában nem értették meg az ö harmonikus kémiájának lényegét, mégis lépéseket tettek bizalmi emberük utján Münchenben, hogy eljárását Németország javára értékesítsék. Szerződés Ludendorffal Elnök; Ki volt ez a bizalmiférfi? Tausend: Ludendorff őexcellenciája. Elnök: De hiszen Ludendorff tábornok és nem vegyész. Tausend: Ludendorff 1925 tavaszán Kum- mor kémikust bízta meg a további vizsgá­lattal. Gilchingben nagyobb laboratóriumot állítottak fel, ott kellett folytatni kísérletei­met a® érdeklődők megbizottainak ellenőr­zése mellett. Ezek a megbízottak bizonyos Meier, Schulze, MüUer voltak.. Az első kísér­letek után \ megalakították a kémiai kutató társaságot s minthogy az aranynak Tausend által meg­állapított rezgési száma 164 volt, a társaság elme: „kutató társaság 164“ lett. Ez a® alapítás magát a feltalálót is meglepte, amikor Schrank igazságügyi ta­nácsos aláírás oéljából elébe terjesztette a szerződést. Már a társaság megalapítása elolt, is szükség volt bizonyos pénzekre, melyek­nek nagyrésze állítólagosán politikai célok­ra használódott fel, újságok szubvencionálá­sára, erről azonban a vádlott semmi köze­lebbit nem hajlandó mondani. A társasággal kötött szerződés alapján a finanszírozóknak a tisrzta haszonból 12 percent, Tausend munkatársainak 8 percent járt volna. Ugyanaz év október 14-én Tausend egy másik, privát sieruődést Is kötött Luden­Egymilíióháromszázerer márkát áldoztak az ábrándhergetők vegyiaranycsinálásra A mündteni alchimista per vádlottja azzal védekezik, hogy az összeg nagyrészét potitikai célokra for­dította — Ludendorll tábornok az első aranycsináió társaság felosztása után visszalépett a szerep­léstől — Eleinte a bajor kormány9 sőt a birodalmi körök is komolyan vették Tausend mesterkedését

Next

/
Oldalképek
Tartalom