Prágai Magyar Hirlap, 1931. január (10. évfolyam, 1-25 / 2518-2542. szám)

1931-01-17 / 13. (2530.) szám

Mai szamunk ia oMal

A szlovenszkói és ruszinszkóiellenzéki pártok

»Zl‘ZéZZttZV'L 2.Vo°K".a“a1t «ta«ton politikai napilapja feiaSs wentoA5; Pr‘“* ,l ■“ “

Egyes szám áru 1.20 Ki, vasárnap 2,-K& DZURANY! LÁSZLÓ FORGÁCh GÉZA 8ÚRQÖNYCIM HÍRLAP, PRAHA

A kulturális sérelmeink mközös fronttá

(d. ].) A tanügyi költségvetés tárgyalásával ■egyidejűleg rámutattunk erről a helyről azokra az anomáliákra, melyek a kisebbségi 1 magyar tanügyet a magyar középiskolák és a tanfelügyelőségek igazgatása terén érili azáltal, hagy egyetlenegy magyar pedagógust sem biz meg a kormány — pedig tucatjával vannak köztük országin rü szaktudósok, kiváló elméleti és gyakorlati pedagógusok! ;

— magyar középiskolák, illetve magyar tan- i felügyelőségek igazgatásával. Hangsúlyoztuk, hogy ennek a tarthatatlan helyzetnek j energikus és gyors megszüntetése nemcsak j a magyar kisebbségnek érdeke, hanem ugyanolyan mértékben az uralkodó többségi is, mert mig számunkra ez a helyzet sérelem, addig a többségi pártok szempontjából tanügyi botrány. A tanügyi demokrácia

— ha nemcsak papiroson van — megköveteli, hogy valamennyi magyar reálgimnázium és valamennyi magyar polgári iskola élére magyar pedagógus kerüljön, sőt a 762 magyar elemi iskolára — még a mai tan- felügyelőségi beoltás mellett is — legalább hét olyan tanfelügyelői állás jut, amelyet föltétlenül magyar emberrel kellene betölteni. Hiszen a kisebbségvédelmi szerződés és az alkotmány törvény is kimondja, hogy a kisebbségi polgárok a közhivatalok viselése terén egyenlő jogokkal bírnak minden más- ajku állampolgárral, vagyis más szóval a kisebbségi nemzethez való tartozás nem lehet akadály a közihivatal viselése tekintetében, nem lehet impedimentum publicae ho- nestatis. Ezzel szemben a mai helyzet az, hogy egyetlenegy magyar pedagógus sem találtatott középiskola vagy tan felügyelőség igazgatására méltónak. A polgári iskolák élén még itt-ott láthatunk néhány magyar nemzetiségű vezetőt, igy például Kassán, Komáromban, de ez a kivétel annál rikítóbbá teszi a magyar tanifér fiáknak a reálgimnáziumok élén és a tanfelügyelőségek élén való mellőzését. Ez az egyszerű tény igen-igen jellemző a csehszlovák tanügyi demokráciára.

És íme nemcsak a magyarok panaszkodnak, hanem a szlovák tanárok is. A szlovák tanárok országos egyesületének tegnap közölt nyilatkozata, melyben ez a tekintélyes szervezet a nagy nyilvánossághoz kiált segítségért a szlovák tanárok tizéves mellőz- tetése, másodrendű állásokba való leszorítása miatt, rikító színekkel egészíti ki azt a képet, mely a magyar kisebbségi tanügy alapján rajzolható meg a centralista tanügyi politikáról Leplezetlenül vallja be a kiáltványszámiba menő bátorhangu nyilatkozat, hogy tíz esztendő őta fordulnak a szlovák tanárok reparációért az illetékes tényezőkhöz, memorandumokat, határozatokat, panaszokat, követeléseket terjesztenek be s az intervenciók eredménye a mai napig nulla. Az egész szlovák tanári kart magába foglaló testület súlyos Ítéletet mond az eddigi rendszer fölött. Nyilatkozatának az a passzusa, amely Hódit a tanügyi éráját szlovák szempontból elismerésével tünteti ki, egyúttal súlyos bizalmatlansági nyilatkozat a mai centralista rezsim és annak megtestesítőije: Dérer iskolaügyi miniszter irányzata ellen. Nagyfokú elégedő’tenségnek kell rejtőznie e nyilatkozat mögött, ha egy egész országrész tanárainak testületé a közvéleményhez apellál a saját szakminisztere ellen!

E nagyjelentőségű demonstrációból a tanBBIAMP ÚJRA AKCIÓBA LÉPETT

Hz európai aagyfeatabsak külügyminiszterei ma délben ünnepélyes beszédeikkel megnyitották

9második genfi Enrópa-kenferendát

iriand teiéde — Curfius a iM-tsi-Éllasrt meghívásáról — Grandi a németek pártján

Mips szenzációs tásnaóásai 11 evópai államok gazdaságpolitikája ellen

Genfi, január 16. A népszövetség házának' nagy üvegveíandájában ma délelőtt nyitotta meg Briand francia külügyminiszter a második európai konferenciát, amelyen huszonhét európai miniszter vesz részt. Mint ismeretes, az első európai konferencia ideiglenes ügyvezető elnökévé Briand-t választotta s igy érthető, hogy az elnökséget választás nélkül azonnal a francia külügyminiszter vette át. Az ülésen rengeteg külföldi hírlapíró jelent meg.

Az ülés előtt a népszövetség házának folyosóin élénk mozgalmasság uralkodott. A delegátusok sorra szívélyesen üdvözölték egymást. Az újságírók látták, ahogy Briand külügyminiszter spontánul és ragyogó arccal Curtius dr. német külügyminiszterhez lépett, barátságosan kezet fogott vele és néhány tréfás szót mondott. Később Curiius dr. hosszasan elbeszélgetett Grandi olasz külügyminiszterrel A sok üdvözlés miatt a konferencia későn kezdődött Az ülésteremben Briand mellett Avenol helyettes főtitkár ült, aki Sir Drummond helyett végzi a titkári teendőiket. Az ülésen résztvett Albert Thomas, a nemzetközi munkahivatal igazgatója is, aki a konferenciának memorandumot nyújt be.

Briand elnök 11 óra 80 perckor megnyitotta az ülést, majd elmondotta üdvözlő beszédét.

Briand felolvassa beszédét

Ez volt az első eset, hogy a francia külügyminiszter nem szabadon beszélt, hanem nyilatkozatát felolvasta. Mindenekelőtt üdvözölte a delegátusokat és kifejezte reményét, hogy az uj év talán mégis kevesebb gondot fog hozni a népeknek és az államférfiaknak, mint az előző év. Em- - lékeztetett arra, hogy alig négy hónappal azután, hogy a szeptemberi népszövetségi ülésszakon bizottságot küldöttek ki az európai együttműködés kérdésének tanulmányozására, máris nagyszámú kiváló államférfim gyűlt össze Genfiben, hogy hozzálásson a feladat megoldásához.

— Egybefogni, hogy megélhessünk, ez volt a francia kormány jelmondata, ami- koT az európai memorandumot szétküldöt- te — mondotta Briand. — Szükséges, hogy ezt a jelmondatot valamennyi európai állam magáévá tegye. A bőkét nagyon szeretni kell, ha a célt el akarjuk érni. A jóakaratot és a lojális együttműködést egyetlen pillanatra sem kapcsolhatjuk ki.

A nem-tag államoknak maximális jóaka- J ratíal kell nézniök az európai népek ösz- szelogási törekvéseit.

Beszédének további részében Briand Oroszországra célozva megjegyezte, hogy Európának óvakodnia kell minden olyan szétbomlasztásra irányuló kísérlettől, amely káoszhoz vezetne. Sok millió ember ma pozitív eredményt vár az államférfiak munkájától és követeli, hogy megnyilatkozzék az építésnek szolgáló komoly akarat Az ut hosszú lesz, amelyen a* európai népek haladni fognak. Éppen ezért a célt egyetlen pillanatig sem szabad szem elől téveszteni, s ez a cél az, hogy a feszültség enyhüljön Európában. Briand végül formális kérdésekkel foglalkozott, megemlékezett az európai bizottság feladatairól és szükségesnek mondotta, hogy a különböző javaslatokból egységes munkaprogramot formáljanak. Beszédének utolsó mondataiban kijelentette, hogy Colijns volt holland miniszter délután előadást tart a népszövetség gazdasági konferenciájának eredményeiről és a mezőgazdasági hitelek kérdéséről. Ez az ntóbbi probléma Briand szerint több európai nép számára életbevágó fontosságú.

Curtfus nyilatkozata

Briand után azonnal Curfius dr. német külügyminiszter emelkedett szólásra, hogy megindokolja a német kormány válaszát, amelyet Briand Európa-memorandumára adott.

— Ettől a konferenciától és a népszövetségtől mi a teljes egyenjogúság alapján álló kiegyezést várjuk. Briand helyzetképének előterébe a gazdasági kérdéseket állította, A németek teljes mértékben helyeslik ezt a szempontot. Németországban 4.8 millió munkanélküli van, óriási tőkehiány, rettenetes tőkekivándorlás (valamennyi jelenlevő értette, hogy Curtius a jóvátétele terhekre céloz) s igy természetes, hogy a birodalom szenved leginkább a gazdasági válságban. Ezek után nem csodálatos, ha éppen Németország keresi a legtürelmetlcnebbiil a kivezető utat. Egy véleményen vagyok Briaml-nal, hogy legelőször a gazdasági válságot leküzdő rendszabályokkal kell foglalkoznunk. Briand beleegyezett abba, hogy Colijns beszámoljon és az agrárhitelek kérdésének megbeszélését is fontosnak tartotta. Viszont arra is emlékeztetett, hogy az európai bizottságnak mindenekelőtt egységes munkaprogramot kell fölállítania és szabályozni kell az európai tagállamok bevonásának kérdését, amit Németország rendkívül fontosnak tart.

Briand Curtius beszédére előzékenyen válaszolt, amennyiben igazat adott német kollégájának abban, hogy a bizottságnak minde- i,ekelőtt a napirendet kell kidolgoznia, ámbár ez nem azt jelenti, hogy a napirend fölállításáig a többi kérdést mellőzni kell. Curtius dr. megállapította, hogy az európai konferencia januári ülésszakán nemcsak a napirend kérdését kell tisztázni, hanem a többi kérdést is.

Grandi tovább tüzel

Curtius után Grandi olasz külügyminiszter beszélt valószínűleg tüntetésképpen olaszul, mert Curtius' németül beszélt. Grandi ugyanazt az álláspontot képviselte, amit a német külügyminiszter, sőt kiélezte és megerösitette azt, amennyiben a legégetőbb problémaként a következő kérdést állította fel:

Mi történjék azokkal az európai államokkal, amelyek a népszövetségnek nem tagjai.

Grandi óva intette a gyülekezetét Európa két csoportra való osztásától, ámbár elismerte, hogy egyelőre nem tudni, mit válaszolna Szovjetoroszország és Törökország a meghívásra. Az olasz külügyminiszter ezután a napirendi vitára tért át és előadta a fasiszták programját. Az olasz kormány nagy súlyt helyez arra a megállapításra, hogy az európai unió csak úgy végezhet eredményes munkát, ha valamennyi állam a teljes egyenrangúság alapján áll és ha valamennyi állam a népszövetségi paktumnak megfelelően megszüntette és korlátozta fegyverkezését.

Végül Henderson angol kütgüyminiszter beszélt, aki elsősorban a napirend kérdésével foglalkozott. Beszéde után napirendi bizottságot küldtek kd, amelynek tagjai Anglia, Németország, Olaszország, Belgium, Hollandia, Spanyolország és Görögország külügyminiszterei. Briand végül válaszolt Grandinak és ismételte, hogy elvben elfogadta Curtius javaslatát, amely arra vonatkozott, hogy az európai unió valamennyi európai állam számára nyitva van, tehát a nem tag államok számára ie.

A délután folyamán Colijn volt hollaud pénzügyminiszter megteszi jelentését. A népszövetségi tanács a lengyel—német ellentéttel természetesen csak a második európai konferencia után fog foglalkozni. A ma délügyi kormányzatnak le kell vonnia a konzekvenciákat, de nagy tanulságot vonhat le belőle a szlovák és a magyar közvélemény is. Azt a nagy tanulságot, hogy nemcsak a gazdasági fronton véreznek egyformán sebeink, hanem a kulturális fronton is. A közös sérelmek uj frontján találkozik most a szlovák és a magyar bánat, ismét egy uj harci fronttal több, melyen vállvetve és egymást, segítve küzdhet a két őslakos nemzet. Vajha a szlovákság szellemi vezetői ráeszmélnének erre az egyszerű belátásra ée a

kulturális testvérvillongás destrukciója helyett a kölcsönös segítés taktikáját alkalmaznák a jövőben a magyar tanügyi törekvésekkel szemben. Mert a közös sérelmek orvoslását csak a kölcsönös segítséggel harcolhatjuk ki