Prágai Magyar Hirlap, 1931. január (10. évfolyam, 1-25 / 2518-2542. szám)

1931-01-14 / 10. (2527.) szám

^rkgai-Mag-Vatí hirmp 1931 január 14, szórta. Néhány komoly egy la» étáeké&üii A lap, melyre ez alkalommal a közfigyelmet néhány pillanatra le akarom foglalni, nem is­meretlen a csehszlovákiai magyar publikum előtt. Az 1922-ben Lúgoson először megjelent Magyar Kisebb ség-ről van szó. melyet három lelkes magyar ember: Jakabffy Elemér dr., Wiiier József dr. és Sulyok István dr. indítóiak meg azzal a céllal, hogy az összesen hárommil­lió kisebbségi magyar részére egy tudományos értékkel biró nemzetpolitikai szemlét teremtse­nek és ennek révén egy fórumot építsenek, melyen a sors ránkmórte kisebbségi munkában találkozhasson a kipantantbéli magyarság. Az azóta pontosan megjelenő nemzetpolitikai szemle ezt a föladatot az általános támogatás­hoz mérten igyekezett megvaiésitani 6 hogy tartalmában túlnyomó részben romániai anya­got hozott, az nem a szerkesztők int éneié jában. hanem a külföldi ^csehszlovákiái és jugoszlá­viai) támogatás erősen hullámzó intenzitásán múlt. Nálunk a szemle adminisztrálását, vala­mint szedtemi anyaggal való ellátását kezdettől fogva a volt központi iroda vállalta; a központi iroda föl oszlásával a Magyar Kisebbség cseh­szlovákiai vonatkozásban árvaságra, vagy leg­alább is mostoha sorsra jutott. Nem vöd. aki a lap adminisztrálását, még kevésbé, aki a szel­lemi érintkezést és anyaggal való ellátást vál­lalta volna; ily körülmények között jutott hoz­zám Jakabffy Elemér dr. főik érése — akivel Géniben a kisebbségi konferencián volt szeren­csém együttműködhetni —. hogy vállaljam, leg­alább egy időre a szemle dezorganizált admi­nisztrációjának rendezését, valamint szervez­zem meg a lap részére a csehszlovákiai magyar­ság szellemi együttműködését. A megtisztelő, bár nem hálás föladatot vágat­tam. s azóta néhány, az előfizetéssel ka-ocsola­to* adminisztratív jellegű elintézés az én ne­vem alatt lett postára téve; a szellemi támo­gatás érdekében sikerült néhány publicistánk­ká!, valamint az ifjúság néhány, mindig mun­kára kész tagjával a munkafront körvonalait megteremteni. A munka megfelelő megszerve­zése és állandó kiépithetése érdekében most szükségesnek látom, hogy vezető, na^y napi­lapunk utján forduljak először az itteni ma­gyarság közéleti vezető rétegéhez, melynek tagjai alkotják az előfizetők legnagyobb részét, másodszor a magyarság egész intelligenciájá­hoz, akiket kell, hogy a tizenkét évvel ezelőtt i’oekövetkezett sorsfordulat utáni magyar élet- vajudás és életépités minden mozzanata érde­keljen s akik belátják, hogy a kisebbségi ma­gyar kulturnivó föltételez olyan horizontot, mely keresi a másik kisebbségi magyar sors­testvér kezét 6 azt meg is akarja szorítani. Nincs, aki ne ismerné ma azt a nehéz anyagi helyzetet, melyben az élet kereke forogni kény­telen s igy még nehezebb áldozatot, ha kicsit is, megkívánni a magyar sorsteet.vértől, de ezt az időt. keresztül kell vergődni mégis úgy, hogy nemzeti értékeink veszendőbe ne menjenek. Az erdélyi Magyar Kisebbség is nemzeti értékünk és csehszlovákiai vonatkozású fönntartásához ragaszkodnunk kell; kell, hogy biztosítsa ezt egyrészt a vezető intelligencia anyagi támoga­tása., másrészt politikusaink, publicistáink szel­lemi munkakészsége. Ez a lap — mint a kisebbségi magyarság szá­mos életmegnyi 1 vánuláea — nem üzleti vállalat és szerkesztő-tulajdonosa, Jakabffy Elemér ál­dozatok árán, mintegy erkölcsi okokból tartja fönn; emellett a kisebbségi magyarság egyetlen nemz cipói: ti kai orgánuma, mely számolva a ma­gyar kisebbség politikai adottságával, a nép­szövetség patronusi jogával és a kisebbség vé­delmi szerződésekkel, a kisantantbeli magyar­ság politikai élettükre. Ebben az élettükörben nekünk csehszlovákiai magyaroknak is megvan a helyünk és számbeli súlyúnk, valamint erköl­csi erőnk mellett nem szabad leszorulnunk. Ezek a gondolatok vezettek, amikor vállal­tam ezt a munkát és ezek a gondolatok szol­gáljanak emlékeztetőül azoknak, akiknek köte­lességük egy kicsit és szívügyük ebben a mun­kában résztvenni. Jaross Andor tartorránygvü lééi kén-viselő. A lap széliem! részére vonatkozó megkereséseik Jarrve Andor, Csehi, posta Semerovo címre kül­dendők. Az esetleges uj előfizetések és annak módozatai meg:'adhatók Pdcc-ovszky Kázmór dr. Brrtfeéava- Pozsony. Köztársaság-tér 14., IV. emelet cirnrnő!. január 17.-én Pozsonyban a Tátra-tzáüö (Szénadér) nagytermében v. Miifia AKADÉMIKUS BÁl Még egyszer Krishnamurti! írtai: SZENES ERZSI Budapest, január 13. A „próféta", mint. tudják, hetekig itt volt Budapesten. Ez a város sokkal kiábrándultabb, semhogy cokiig tisztelettel adózna ogy „pró­fétádnak, különösen akkor, ha az igénytelen­séget, földi javakról való lemondást hirdet és ugyanakkor'a svábhegyi szanatórium luxu- rieuse betegszobájában kuráltatja a, gyomorba- ját Talán, ha a Vérmezőn ülne a fagytól meg­keményedett földön, a szabad ég alatt, ahol most csak a szól járkál és sávit, ha esténként a csillagok alatt mondaná el, hogy megtalálta szivében a boldogságot, a nyugalmat, az élet teljességét, akkor talán. De igy? Hollandiai, kincseket érő. többezer holddal övezett kasté­lyával a háttérben, amelyet, hívei váltig igyek­szenek magyarázni, egyre kevesebb hítelo van a fiatal hindu gondolkodó megváltó erőjének Budapesten, Krishnamurti elten összefogott a sajtó. Az a legkevesebb, hogy megírták róla, hogy nem is próféta, de elmondták szélhámosnak, világcsa­lónak, jampecnok, befeketítették, amennyire osak lehetett. Egy fiatal újságírónő, egyik leg­tekintélyesebb napilap munkatársa, elnevezte Krisna-Lajcsinak s azóta Krishnamurti keleti, melódikus hangzású nevét má.r csak erre a pesti argot.ra ferdítve hallani mindenfelé. Hogy egy „prófétádnak manapság nincs sok hitele egy szenvedéseket és megpróbál tatásokat látott városban, azt nagyon értelmes dolognak tartom. De miért keli mindjárt ráfogná, hogy világosaid, szélhámos, jampec, holott Indiából jött, ahol ez a pesti fogalom valószínűleg sen­kire sem applikálható? Krishnamurti megbukott Budapesten még mi­előtt előadását, 'megtarthatta volna. Egyre kí­váncsibb voltam erro a bukott ..prófétára", aki­ről már oly sokat hallottam, olvastam és még­sem tudok róla semmit. Annyi köd és homály nincs ezen a téli, januári estén egész Budapes­ten, amennyi köd és homály veszi körűi Krisfonamurtit. Elolvastam Krishnamurti beszé­deit és verseit. Tagadhatatlanul szépek és fenn- köítok ezek a beszédek, az Igazságról szólnak, amelyet Krishnamurti megtalált és amelyet megtalálhat minden ember, ha kívánja az igaz­ságot. Olyanok ezek a beszédek, mint a tenger szintje, egy végtelen fénye® acéltükör, csillám- ük, világit, visszaverődik benne az égbolt, az egész természet, el lehet merülni ebben a ten­gerben, úszni lehet benne, csak éppen megka­paszkodni nem lehet, szilárd talajra jutni, sem­mire. semmire, az ember tanácstalanabb, mint azelőtt. Szemtől-szembe akartam látni Krishnamurtít, akiről itt kósza és nem éppen jóindulatú hírek keringenek, de aki szerte a viliágban ezer cs ezer hívőt gyűjtött maga köré, g akinek tanítá­saira ezren és ezren esküsznek öt világrészben. Csillagformáju, apró hópelyhok szállingóztak a levegőben és pár pillanat múlva már hóval befutott utón száguldott az autónk fölfelé a Svábhegyen, odalent gyönyörködtető nanorá­maként maradt el Budapest, fényárban úszva, a Duna széles, csillogó (szalagjával diszitetten. Krishnamurti aznap este fogadta a pesti saj­tót, de mi megkéstünk, hétre járt az idő és öt órára szólt a meghívó. A fogadtatásnak vége volt, Krishnamurti nagyon kimerült, nem fed­tek be hozzá senkit, jelentette a szanatórium portása. Azután elkezdődtek a tárgyalások a titkárral és Iliid Károlynévai, a Krisdmamurti- könyvek magyar kiadójával. Nem jöttem egye­dül, Harry Silan angol tanár van velem, aki a legjobban tud angolul Budapesten. Rabindra- nath Tagoreval való kapcsolata (ő volt tolmá­csa, mikor itt járt) és pompás angolsága meg­nyerik és megfőzik a titkárt. Pár perc múlva benn voltunk Krishnamurti betegszobájában. A „próféta" már levette a szürke zakót, amelyet az újságírók fogadásánál viselt, bennünket, tég­laszínű h állókon tűsben fogad, szandálban. Ebben a bő, selymes anyagból készült, puha öltözet­ben ugyancsak betegnek látszik. Az első pilla­natban szinte csúnya, azután a szemek élni kez­denek, ragyogni a gyönyörűen iveit szemöldök alatt, megszépítik a lesoványodott, arcot, olyan melegség, amely a szívből jön és mosolyban szokott föloldódni. Csupa ideg az egész ember, vékony, finom kezei ide-odaröpdősnek, mikor beszél, egészen közel hajol az emberhez, mintha szemeivel bele akarna merülni hallgatójába, aki figyeli őt és néha, önkéntelenül, a beszéd hevé­ben rajtafelejti kezét hallgatója kezén. Az ideg- vibráció ellenére van Krishnamurti bán valami végtelen megnyugtató, nyugalom és derű árad belőle, olyan nyugalom, amelynek valóban köze van a megtalált boldogsághoz. Számomra majd­nem lényegtelen az, amit mond, az talán tényleg nem más, mint szólam, de ahogyan mondja, az meggyőző, érzem, hogy törhetetlen akarat él ebben a gyönge testben és hallatlan szuggesz- tiv erő. — Nem akarok semmit — mondja nekem franciául —, csak az az állandó, oithatatlan vágy él bennem, hogy elmondjam az emberek­nek. hogy én megtaláltam az igazságot és hogy m i nd euk i m egt al állhat ja. Ahogy itt áll előttem, olyan, mint a régi fes­tők képein az átszellemültek, mosollyal az ajka körül és fahatikus lángolással a szemében. Csakhogy igy, ebben a puha köntösben, igy mez­telen lábbal, szandál osan, sehogyan sem illik ebbe a miljőbe; ebbe a fehér betegszobába, a svábhegyi szanatóriumba. Pestre. Á forró indiai mezőkön, erdőkben kellett volna maradnia, a forró ég alatt fák és virágok erős, mézédes le­heletétől körülvettem járnia és hirdetnie, hogy szivében él a boldogság, az élet igenlése, mind­az, amiről Írásai és beszédei hirt adnak. Ki kel­lene tárnia a karjait és aki a szemébe néz. az hinne neki. De itt, ebben az elveszett világban sem erőm, sem kedvem az ilyesmihez. Odalent a szalonban Krishnamurti-szóTamok­ban beszélnek a hívők. Unalmasak. Az ő szá­jukból végképp hamis, ami Krishnamurti szá­jából meggyőző. — Olyan öt vén vek vannak alattunk, hogy nem esőd a. ha az emberek ezrei mennek valaki után, aki azt mondja magáról, hogy megtalálta az utat. Ami Krishnamurti körül van, az valószínűleg mind hazugság, de Krishnamurti nem csaló és nem szélhámos, hivő és igaz ember, egy cso­dálatos gyermek, aki el mert világgá indulni azzal, hogy ő megtalálta az igazságot. Lemondta pesti előadását, a bécsit, prágait és zágrábit is. Fáradt, beteg és összetört, eluta­zik hollandiai legendás kastélyába, pihenni. Nem adnak nekem nyugalmat tanításai, nem is •hiszek bennük, de örülök, hogy találkoztam va­lakivel ebben a boldogtalan világban, aki azt mondja magáról, hogy boldog. Elektromos házban lóg lakni & 9 9 rr r « a \ovo szazad embere — mondja Henry Ford, aki megjósolja, hogy a jövő háziasszonya már nem iog iözni és házimunkát végezni Dctroit, január eleje. Egy neves amerikai újságíró igen érdekes beszélgetést folytatóit Henry Forddal. A be­szélgetés tárgya a modern ház és háztartás problémája volt. — A házépítés divatja éppen olyan gyor­san és sűrűn fog változni, mint a ruhadivat — mondotta Ford. — É? a háztarlásvezebés művészetében is hamarosan lényeges válto­zások fognak történni. — Azt hiszem, most már végérvényesen be kell következnie a nagy átalakulásnak a ház­építés terén. Házaink még most sem külön­böznek túlságosan azoktól a házaktól, ame­lyeket bibliai őseink építettek. Mindössze annyi történt, hogy a házak higiéniai állapo­tai javultak egy kissé. — Eddig ezen a téren azért nem volt le­hetséges a fejlődés, mert az épületek olyan szilárdan voltak felépítve, hogy átépítésük már csak anyagi szempontból is lehetetlen volt. Különben is a lakosság szaporodása olyan lassú tempó­ban folyt, hogy csak nagyon ke vég házra volt szükség. — Most már azonban házépítési módsze­reink könnyedék, hajlékonyak, úgy hogy a ház lebontása, vagy átépítése nem jelent túl­ságosan nagy problémát. Emellett óriási a kereslet uj házak iránt, úgy hogy itt a kedvező alkalom az uj építészet üteg teremtésére. Az Egyesült Államok építkezési üzemeinek , évi forgalma körülijeiül 70 millió dollár, Ennek az összegnek túlnyomó részét a lakó­házak építése emésztik fel. Tíz évvel ezelőtt az ipari építkezések és a lakásépítések szá­ma körülbelül egyforma volt. Ma már kót- szerannyi pénzt költ a nemzet lakásépítésre, mint gyáraik, műhelyek és üzemek építésére. A lakóházépítés kezd Amerika legvirág­zóbb üzletágává fejlődni és éppen ezért egy­re többen kezdenek a házépítés tökéletesíté­sének lehetőségén gondolkozni. Az uj ház nemcsak külsejével, stílusával, hanem belső berendezésével is legalább is olyan mérték­ben fog különbözni a régi háztól, mini a mai automobil a régi lovaskocsitól. — Már eddig is komoly haladás tapasztal­ható. Rengeteget köszönhetünk az elektro­mosságnak. Ez az egyetlen elem lehetővé te­szi számunkra, hogy Lakásunkban világosság, meleg, zene, telelőn cs tökéle­tes főzőkészülék álljon rendelkezésünkre. De mindez semmi a jövő lehetőségeihez képest. Az építkezés fejlődésének bemutatására egyébként nem­régiben múzeumot rendeztem be Dearborn- ban. Különböző hézimode!ekkel mutatja be a muzeum az építkezés fejlődését a legrégibb kortól egészen a —jövő századig. — A jövendő házának egyik legfontosabb tulajdonsága az lesz, — folytatta Ford —, hogy csaknem teljesen közi) in hősi te ni fogja az Időjárást. Télen meleg lesz, nyáron pedig hűvös. Ter­mészetesen az elektvomojiság fogja a melegei adni. Általában minden házimunkái, takarí­tást, mosási, főzést stb. elektromos utón fog elvégezni a jövő háziasszonya. — Egyébként ezeket a házimunkákat szer­vezett társadalmi utón fogják majd elvégez­ni. Mi értelme van annak, hogy mindenki maga főzzön és maga mosogasson? Hiszen ez rettenetesen lélekölő, idegrabló, impro­duktív munkával jár. Éppen úgy, ahogy a fe­hérneműket már nem magunk mossuk, ha­nem egy vállalkozóra bízzuk, miért ne lehet­ne a többi háztartási munkát, a főzést és az edények mosogatását i*s valamilyen vállalat­ra bízni? A jövendő háztartásában nem lógnak főzni. Eltűnnek majd az egyéni konyhák. Lesznek nagyobb konyhaközpontok, ahol rendelésre a legkitűnőbb ételeket készítik el laborató­rium: pontossággal és tisztasággal, azután házhoz szállítják őket. Az igy készített étel egész biztosain sokkal olcsóbb és jobb lesz, mint a házilag készült. — Meg kell szüntetni a rengeteg, kínos, fö­lösleges és céltalan háztartási munkát és meg kell szüntetni az oktalan berendezésű, leve­gőtlen, nap fénytelen lakásokat. — Lehetővé kell tenni, hogy a városokhoz kötött emberek gyermekei is élvezhessék a természetet, a napot, a fü és virág illatát. Ezért a lakóházakat kint a szabad természetben fogjak felépíteni, túl a nagy gócpontokon. Tökéletesen kiépí­tett, hatalmas autóutak fogják összekötni ezeket a Írtra sokat a várossal. Mert mindent lehet tökéletesítem, mindent lehet racionali­zálni, csak éppen a napot, a levegőt és a virágillatét nem le­het laboratóriumi utón pótolni. Erre mindig szüksége volt és szüksége lesz az embernek és lehetővé kell tenni, hogv eb­ben a szükségletében se szenvedjen hiányt. Garamvötgyi Magyar Búcsú Léva, január 12. A G aram völgye magyar­sága az áilamfordulat óta egységes, zárt tö­meget alkot s ezt az egységet iparkodik min­denkor kifelé is megmutatni. Megnyilvánul ez nemcsak a poLitikai megmozdulások alkal­mával, hanem társadalmi jelenségekben is s ez az oka annak, hogy Léván az előző évek­ben már két Magyar Búcsú a legnagyobb si­kerrel zajlott le. A műit sikerei késztették a régi rendezőséget arra, hegy a folyó évben megrendezze a harmadik Garamvögyi Ma­gyar Búcsút, melynek rendezésében ennek a vidéknek minden osztálya, feiekezete, foglal­kozási ága egyforma lelkesedéssel veszi iki a maga részét. Ezek a magyar egység érzéséből eredő okok már maguk is biztosítják a lévai Magyar Búcsú kétségtelen nagy sikerét, de még inkább biztosítja a sikert az a körül­mény, hogy a nyomasztó gazdasági helyzet miatt ez idén a lévai farsang egész sor bála elmarad, úgy, hogy ez a talán egyetlen táno alikalom nagyon kis áldozatot, de annál na­gyobb erkölcsi sikert jelent. Ezért t.ózi meg ezt az országos jelentőségű mulatságot o’yan. széleskörű érdeklődés, hogy távoli magyar vi­dékek képviselői is bejelentették már részvé­telüket. A rendezőség élén Szeni-Ivúny Jöasef, Sziíilő Géza, Jankóm eh Marcell, Alapy Gyula dr. véndnökök állanak, a bálanyák, valamint a diszelnökök a Garamvölgye magyar társa­dalmának legjobbjaiból kerültek ki. A reudo- zőbizottság hetek óta folyó permanens mimiká­ját Perger Aladár dr. irányítja s rendezők a meghívó szavai szerint is „Léva és vidékének összes magyar ifjai.“ Tekintettel a bizonyosra vehető nagy’ töme­gekre, a rendező bizottság a Magyar Búcsú al­kalmával eltekint a szokásos műkedvelői pro- ramtól, hanem ehelyett az alkalomhoz illő, na­gyobbrészt a teremben lejátszódó gyönyörű, műsort állított össze. B. S~vjrmay Mariska, a nagyhírű pozsonyi ének művésznő magyar da­lokat fog énekelni cigányzene kísérettel, a rövid idő alatt országos hírnévre szert tett alószecsei fö'dmives Da'árda kitünően beta­nult számokká' fog minden bizonnyal nagy és mé’y hatást elérni. Léva és vidékének min­den rendű ifjúságából összeválogatott 24 leg­jobb táncospár magyar népviseletben fogja bemutatni a régi magyar táncokat, műsorukon a magyar kettős, a palotás, a sormagyar, a magyar szóló és a körmagyar szerepe'nők. Kása József tánctanár hetek ót tankja be a régi magyar életnek ezeket a gyönyörű tán­cait s hogy milyen sikerrel, azt legjobban mutatja, hogy már a próbákon is á landóan nagy közönség gyönyörködik a párok délceg, magyaros nizodillataiban. A Mgyar Búcsú szombaton január 17.-én es­te félkilences kezdettel zaj lük le a lévai Vá­róéi Vigadó minden termében s amint az elő- je’ek mutatják, felejthet eb énül szép em’ékü meg.nvllvánu’ása lesz a G a ram völgye silo- . venszkói magyar életének, t 1 Rév József dr. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom