Prágai Magyar Hirlap, 1931. január (10. évfolyam, 1-25 / 2518-2542. szám)

1931-01-11 / 8. (2525.) szám

14 18S1 január 11, Tfjraxy. {JS& POR'T­WMinw^ni mmmsrn^ Egy sztovenszkói magyar sportegylet Séhzázados jubileum Közcíazda^ácP ­„A nemzetközi trösztök és kartellek ellenérzése" A pozsonyi PTE, mint ismerő les, most ■ünnepelte fennállásának félszázad/os jubi­leumát, A csehszlovákiai magyar sport­ban g PTE mindig Legelső helyen foglalt helyet s a mai nehéz viszonyok mellett is intranzigene magyar egyesület, ötven év egy egyesület életében nagy idő. Ezen elmúlt ötven esztendőre nyújtanak vissza­pillantást Moravek elnök és Major liitlkíVr beszámolói. Azt hisszük, hogy a beszé­dek teljes leküzfeéveil buzdító és pékla- adó képet nyújtóink a fiatalabb testvér- egyee öleteknek. Első közleményünkben tehát Moravek Gyula elnök ünnepi be­szédét hozzuk teljes terjedelmében: Ide kértük önöket a mai napra, hogy ve­lünk együtt megünnepeljék a P. T. E. 50 éves ionná Hasát. — Ide kértük pedig önöket ebbe a terembe azért, mert innen indult ki 50 évvel ezelőtt egyletünk működése; itt kezdte, itt folytatta és egész rövid, megszakí­tással ma is itt működik, hála a r. kát. hit­község megértésének. — Erről a helyről mon­dok tehát ma köszönetét elsősorban a hit­községnek a lefolyt 50 esztendőért, mert a hitközség nyújtotta az első lehetőséget ahhoz, hogy sportolhattunk és nyújtja ezt a lehetősé­gei mind a mai napig. — Kérem a hitközsé­get, gyakorolja ezt a jóindulatát egyletünk­kel szemben a jövőre nézve is, mert ezzel is kulturális célt szolgái. Köszönetét mondok azonban egyidejűleg a városnak is, mert a második, nem kevésbé fontos lehetőséget a város teremtette meg egyletünknek azza, hogy területet engedett át a ligetben, amelyet azután saját erőnkből sportteleppé alakítottunk át. Ez a tény viszont felejthetetlen elnökünk néhai Dohrovits Má­tyás dr. és hűséges fegyvertársa néhai Po­gány Gyula volt titkárunk nevéhez fűződik. Áldott legyen emlékük. Bízva reméljük, hogy a város a jövőben is támogatni fogja törek­véseinket és ennek illetékes helyen való tol­mácsolására e helyről is kérem a városnak jelenlévő mélyen tisztelt képviselőjét. Egyle­tünk működésének materiális lehetőségét te­hát chronologikus sorrendben a r. kát. hitköz­ség és város adta meg. Ezen a két pilléren nyugszik a P. T. E. működésének anyagi le­hetősége.- De — mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim — tudjuk az, hogy a működés anyagi alapjának a megteremtése ez csak egyik ol­dala a dolognak, a másik ennek a működés­nek erkölcsi tartalommal való megtöltése: az éthcs. — A kettő kiegészíti egymást és mind­kettőre egyformán szükség van. Anyagi lehe­tőségek megteremtése nélkül nem sportolha­tunk. Viszont azonban az is igaz, hogy min­den működés erkölcsi tartalom nélkül med­dő. Hogy pedig a P. T. E.-ben az erkölcsi íactor is hatékony, azonnal szemünkbe ötlájk, ha összehasonlítjuk az alapítási évet a most lefolyt 1930-a3 esztendővel. Akkor 12 ember állott össze és tornászott, ma pedig hatalmas férfi női — és gyermektornászgárdánk van, amely az idén három Ízben is kimutatta a híres budai tornászokkal való együttmű­ködése során, hogy azokkal egy színvonalon mozog, uszógárdánk az első helyet vivta ki magának az országban, a nemzetek közötti uszó- és vizipoló mérkőzéseknél a csehszlo­vák válogatott csapatban elsősorban a mieink részvétele hozza meg a sikert, amit a leg­utóbbi Csehszlovákia—Ausztria mérkőzés megnyerése alkalmából a csehszlovák sajtó is elismer, — tenniszezőink megnyerték a csehszlovákiai magyarok férfi- és női-egyes bajnokságát Ó3 a Révay serleggel a csapat- bajnokságot is. Újjászerveztük könnyű atlé­tikánkat, úgyhogy ifjúsági atlétáink legjobb­jai országos viszonylatban is megtalálták már a csatlakozást a vezető egyletekhez, asztal- tenniszezőink az országos bajnoki döntőig küzdötték fel magukat, újonnan megszervez­tük birkozószakosztályunkat, mely legköze­lebb klubbajnokságunk keretében fog bemu­tatkozni, labdarugóink pedig ép a lefolyt év­ben oly örvendetes haladásról tettek tanú­ságot, mely előreláthatólag a jövő évben fogja meghozni gyümölcsét. A közbeeső 50 esztendőben pedig a kiváló sportolók százait, köztük országos rekordere­ket és olympiai kiküldötteket, az átlagaporto- lóknak pedig ezreit termelte ki az egylet da­cára annak, hogy néha bizony felette mos­toha körülmények akadályozták meg egyle­tünket a működésben. Hogyan volt tehát le­hetséges mégis, hogy dacára az időleges visz- szaes-ésnek egészben véve a P. T. É. műkö­dése felfelé ivei? Azt mondják, hogy ez a P, T. E. tradíciójá­ban rejlik. És mi ez a tradíció? Miből áll, miből tevődik össze, mi az eredete, mi táp­lálja? Megmondom: Amidőn 1880. szeptember havában váro­sunknak 12 polgára megalakította egyle­tünket, ezen akkor még félig-meddig játék- szerűnek tartott működésűkbe is belevitlék természetszerűleg azokat a polgári eredmé­nyekéi, amelyeket rendes polgári foglalkozá­suk során gyakoroltak, amelyek akkor még általánosak voltak és amelyeket őszefoglaló elnevezéssel úgy jellemezhetünk, hogy „céltu­datos, kitartó és feltétlenül becsülete® pol­gári munka“. Ez az az ethos, amit elődeink itt e teremben belövi ttok az egylet működé­sébe, amelyet minden egyes újabb tagja az egyletnek magába szilt s amely ilyenformán mind a mai napig hatékony az egyletben. Er­kölcsi tekintetben tehát akkor is és ma is a P. T. E. a polgári eredmények letéteménye­se a sportban. — Ez az erkölcsi alapja és egyúttal tradíciója is az egyletnek. — És amig ez az erkölcsi alap és tradí­ció megvan, addig az egyletet nem kell fél­teni, mert ez az ethos mindenkor meg fogja mutatni azt az utat, amelyet az egyletnek járnia kell, hogy minden hétköznapiságon túl önként vállalt feladatának a jövőben is min­den irányban megfeleljen. Ez a feladat pe­dig a testnevelés kultuszának szolgálata. Fogadják ezt a mi törekvésünket mindany- nyian — akik ma itt a teremben megjelen­tek — megértéssel és legfőképen szeretettel, támogassák azt tőlük telhetőleg jóakarattal és akkor egyletünk bizakodva tekinthet a jö­vőbe. Ezzel a kérelemmel üdvözlöm ma mind­azokat, akik megjelenésükkel megtiszteltek bennünket, üdvözlöm nevezetesen az állami képviseletek, a város, a r. kát. hitközség, a szövetségek, társegyesületek valamint a sajtó igen tisztelt kiküldötteit, nemkülönben a P. T. E. öreg gárdájának képviselőit és mind­azokat, akik mint kedves vendégeink jelentek meg. De szól üdvözletem azoknak is, akik ma távol tőlünk bármely oknál fogva meg nem jelenthettek, de lélekben velünk vannak. — Isten áldása legyen mindannyiukon és a P. T, E. jövendő működésén. Schaler világbajn az óíátralüreditéli sporihéten Ótátrafüred, január 10. Az ótátraftíredi nemzetközi téli versenyek ötödik napján a bobverseny került lebonyolításra. A pálya a sok friss hó miatt puha volt, ami rendkívül megnehezített® a versenyzők dolgát. Ma nem havazott és ugylátaaik, mintha a Tátrában ebben as időszakban megszokott napos, ragyogó időjárás venné át birodalmát. A bobverseny eredménye) a következők: 1. Bob Morgás, Feilner Pál (KMAC, Budapest) és Ferenczy (KV) 4.38, 2. Bob Anno, Thern (KV) és Böckl (Berlin) 5.06, 8. Bob Árpáid, Klem és Molitorisz (KSC) 5.15, 4. Bob Mária, Kovács és ülés (KMAC, Budapest) 5.36, 5. Bob Zerge Bukoviney (KMAC, Budapest) és Okolicsányi-Zsedényi Zenó (KV) 5.86. Szombaton szünnap, vasárnap, január 11-én Csehszlovákiában első ízben jégtenniszverseny fog lefolyni, amelyen több iámért és neves ten- niszjátékos vesz részt. Január 14-én és 15-én lesz a nemzetközi mükorcsolyázó-verseny, amelyre Scháier világ- és európabajnok is bene­vezett. Pajta kívül réeztvesznek Budapestről Le- viczky Piroska, Imrédy Magda, Vadas Marcell, Szendrö István, Lápócay József, Pataky Dénes, Ter- ták Elemér és a csodagyerek Szilassy Nadine, to­vábbá a Rotter-Szólás és a Pihilippovics-Dillinger- pár, Bécsből Frl. Ilse Hornung, Frl. Hartmann, Frl. Dietz, Frl. Lilly Woiller, Wrede, Bernhauser, vala­mint a Papetz-Zwack és a Scholtz-Petter párok, Troppauból a Hoppe-bázaspár és Praznovszky Ru­dolf, Berlinből Frl. Tietze, Frl.. Ritecher, Frau Schmied, Noak és Bayer, ezenkívül Prága is a leg­jobb műkorcsolyázóit küldi el. A Tátra internacio- nálie közönsége különösen nagy érdeklődéssel várja Soháfer világbajnok második tátrai szereplését, de ezenkívül is az ótátrafüredi nemzetközi mükorceo- lyázóversenyek a jelentkezők nagy kvalitásánál és európaszerte ismert neveméi fogva a ezezón egyik legjelentősebb és legérdekesebb sporteseményei kö­zé tartoznak. Január 16-án, 17-én és 18-án a nemzetköz) jéghockey-versenyek fognak lefolyni, amelyen a Budapesti Korcsolyázó- egylet (BKE), a Wiener Athletischer Klub (WAC), a Bcrlin-Brandenburger, a Troppauer Eislaufverein és — az eddigi diszpozíciók szerint — a prágai Lawn- Tennis-Klub (LTC) teamjai fognak résztvenni, úgy, hogy jéghokkiban is rendkívül érdekes és izgalmas küzdelemre van kilátás. )( Patek reamatőrlzáltatn) akarja magát. Patek, a Sparta. csatára nem újította meg egyesületével a szerződést, a CsAF-nál reamatőrizáltatását kéri. )( Jéghockey mérkőzések az egész világon. A svájci Árosában most fejezik be az aranyéért égért kiirt körmékőzést. Eredmények: Brandenburg— Lausanne 5:0 (1:0, 2:0, 2:0). EHC Davoa—Branden­burg 8:1 (3:1, 1:0, 4:0). Münehener F/iBlaufverein— WAC, Bécs 7:0 (2:0 ,1:0, 4:0). Münehener Universi- tat—Cottage 2:1 (0:1, 0:0, 2:0). Berliner SC—Wiener Elsla/ufvorein 2:1 (1:0, 0:0, 1:1). )( Három uj proflegyesület. A cseh amatörngye- ísilletek közül három és pedig az Olimpia Pilzen. SK Pihen és SK Hradce Kralove bejelentette, hogy proficsapatot állít, fel. Ezzel tehát a profiegyesülc- tek száma hárommal növekedett. Prága, január 10. A Ceské Slovo egyik leg­utóbbi száma Szterényi József kiváló magyar közgazdásznak, az in toripariaméntária unió kartel ügyi referensének a cimJbecn közölt tárgy­ról szóló cikkét hozta. A figyelemreméltó irás nagyszerű áttekintést ad a karteleflc és trösz- tök fejlődéséről, azok lényegéről e mai állapo­tukról. A cikk teljes terjedelmében így hang­zik. A mai iparosi tett korszak legjelentősebb je­lensége a kantelek és trösztök alakulása. Bet a jelenséget részben gyáripari és műszaki okokkal is magyarázhatjuk; a modem techni­ka nagyméretű vállakózást követel, ez viszont a monopóliumszerű kombinációk alakulását támogatja. Azonbau más okok is vannak, ame­lyek ha nem is indították meg ezt a fejlődést, úgy legalább siettették azt, amelynek eredete Európa háborút (követő éveinek gazdasági vi­szonyaiban van. A háború az összes részvevő államokban az ipar rossz megosztását és dísz- lokációját idézte elő; a békeszerződések en­nek a diszlökációuafc hatásait nem csökkentet­ték, hanem azokat még nyomatékosabbakká tették. Az uj államok egész sora keletkezett; a legrosszabb fajta gazdasági nacionalizmus jelentkezett; az ipari vidékek mezőgazdasá­giakká alakultak át, a mezőgazdasági államok kiépítették az ipart, nagyon kevéssé, vagy egy­általán nem véve figyelembe a produktivitást, vagy az ipari teljesítőképességet. 15.000 mér­földet meghaladó uj vámhatárok létesültek, melyek magassága legtöbbször elérte a pro- hilbitiv vámok jellegét. Az általános szegénye­dés, a mezőgazdasági államokban & nyers­anyagok túlságos felhalmozódása, az ipari ál­lamokban as iparcikkek felgyülemlése, a kró­nikus munkanélküliség, a szilárd tókének nagy mértékben való pusztulása — ezek vol­tak a mindenhol jelentkező következmények. Egészen természetes, hogy ilyen föltételek mellett az európai ipar a kombinációk alakí­tásának útját választatta egyedül ható orvos­szerként. ^ A kartelek és trösztök ugyanis a gazdasági fejlődés természetes folyamatának az eredmé­nyei. Ezt megakadályozni nem lehetett s az nem is lett volna helyes. Az ipari kombinációk alakulási folyamatának megállítását akarni éppen olyan balgaság volna, mint hogyha a fo­lyót akarnánk megállítani folyásában. Még az ilyen kísérlet sem kívánatos. Az ipari társu­lás a legtöbb esetben tényleges megtakarításo­kat hoz s lehetetlen volna az oly esetek ki­válogatása, amelyekben a cél a fogyasztó ki­zsákmányolása volna. Ezen kívül a társulási mozgalom nem szorítkozik tisztán a iparra, ha­nem az a bankügynél, a közlekedésben, a nagy és kiskereskedelemben is észleik tő; a valóságban tehát a gazdasági élet minden ágazatában, összefügg ez )raz uij ipari forra­dalommal"; a társulás a racionalizáció alap­ja. Azonbau távol állok attól, hogy azt hirdet­ném, hogy ezzel a jelenséggel szemben me­rőben elutasító álláspontra helyezkedjünk. A társulás károssá válhat! k s azzá is lesz gyak­ran, amennyiben az állam érdekeiről van szó. A szövetkezés monopól iumárakat diktálhat oly körülmények között, amikor ez a diktá­tum teljesen indokolaitlan; megsemmisítheti az ipart egyes vidékeken s azt más vidékeken koncentrálja, oly esetekben, amelyekben az il­lető ipari termelés létének nagy jelentősége van a közönség érdekei szempontjából. Egy­szerűen szólva: a hatalommal való ilyen visz- szaélést meg kell akadályozni. Az most már a probléma, miiképpen kellene fölállítani oly intézményt, amely a társulásból származó elő­nyök veszélyeztetése nélkül a másik oldalon annak esetleges hátrányai ellen megvédene. És hogyan volna biztosítható az, hogy az ily- képpen egyszer kialakított helyzet funkciójá­ban tényleg hatásos legyen? Az egyes államokban már számos kísérlet történt eme probléma megoldására. Ezeket a kísérleteket — bár jellegük Szerint egymás­tól nagyon különbözők — két csoportba osz- hatjuk: prohibició és ellenőrzés. Ami az elsőt illeti, gondolkodás nélkül kimondhatjuk, hogy az ily kísérletek eredménytelenek maradtak. Az Egyesült Államok trösztellenes törvényho­zásának története kevés kétséget hagy ebben a tekintetben. A tilalom csupán az egyesülés jogi formájának a megváltoztatását hozta meg. Mialatt „ a/, ipar és kereskedelem kon­centrációjának" társaságát betiltották, az­alatt a tröszt már más alakban jelentkezett. Ami a másik csoportot illeti, rá kell hogy mu­tánsunk Norvég- én Németország kfllOnleg»i karteltörvényeire; ezek azonban mindmáig nem mondhatók túlságosan hatásosak. Ennek ellenére, előbb vagy utóbb, kell, hogy a tár­sulás problémáját valamennyi európai állam törvényhozása megoldja; nézetem szerint a megoldás meg is található oly törvényhozás­sal, amely egyidejűleg a fogyasztók érdekeit is védené, maga a tájrsadalom által megszabott keretekben. Mielőtt azonban konstruktív javaslataimra térnék át, előbb a kartól és a tröszt között le­vő különbségre kívánok rámutatni. A trösz­tök több vállalatnak a szaros egyesülései a ter­melési teljesitmóny emelése céljából a ter­melés a leggazdaságosabb egységekben való koncentrálása által, a® elavult termelési esz­közök és berendezések kiíküszÖböléséveL, a munka tudományos irányításénak vezetésével s minden más, a jpecionalizáció" neve alatt összefoglalt móddal. A tröszt végső célja tehát a termelési teljesítmény növelése. A kantelek viszont szabad egyesülések, amelyek az egyes egészek szervezetét nem érintik s tevékeny­ségűket tisztán csak az eladásra korlátozzák akár az ár, akár a termelési kontingens, akár pedig mindkettő megállapításával. Céljuk te­hát nem is annyira a termelési (költségek csök­kentése, hanem sokkal inkább a monopólium- ' szerű nyereség biztosítása; a kartelek a fo­gyasztók ellen irányulhatnak s alakulásukból i a fogyasztónak tényleg semmi haszna sincs. En- ' nek ellenére bizonyos sajátszerü feltételek esetén a kartelek is lehetnek gazdaságilag jogosultak; ha az ipar túltermelésiben ' szenved, úgy gyilkos verseny fejlődik ki a * piaci árak a termelési költségeket sem fede- ; zik. így volt ez például a német szénipemral ' 1873 után s bizonyos mértékben az angol • szénipajiral is a világháború után. Az ilyen • esetekben a kartelek éppen olyan szüksége­■ sekké váltak, mint a körzeti szénszándiikátusok ■ Németországban, a kénszdndiJkátus Szicíliában, vagy, hogy közelebb időikből való példát ve­l gyüník, az angol széntörvény javaslatában fog­■ iáit indítványok. , -y A kertelek és trösztök mindennemű nyllvá-^ : nos rendezésének szükséges kelléke az a ko- 1 vetelmény, hogy a körtei egyezmények iközás- mertek legyenek. Ama határozati javaslatom­• bán, amelyet eme kérdés előadójaként az in- ' terpariamentáris unió legutóbb tartott konle­■ rondáján előterjesztettem, azt javasoltam,hogy ■ a törvényhozó testületek külön bizottságokat ■ alakítsanak, amelyekhez valamennyi kartel ­■ szerződés beterjesztendő volna. Csak az olyan ■ karteleknek volna jogigényük törvényes véde­lemre, amelyeknek szerződései ennél a bi­zottságnál be volnának jegyezve. Másrészt a mai törvényes álláspont módosítandó volna, a törvény követelményeivel egyező egyezmé­nyeket a törvény védené s a bíróság oltalmába venné azokat. Minden államban külön, a kor­mánytól független bizottság létesülne a tröszt és karteiügyek számára, amelyben a fogyasz­tók és a munkások is kapnának képviseletet. Ezek a bizottságok hivatalból volnának meg­bízva mindannak megvizsgálásával, ami a kar­telek alakulásával és tevékenységével kapcso­latban áll; a bizottságok megvizsgálnák és el-' döntenék azt, hogy a bejegyzett kartelegyez- inónyek nem tartalmaznak-e államot, vagy közérdeket veszélyeztető intézkedéseket, meg­vizsgálná, hogy a kartelek nem élnek-e vissza hatalmukkal és állásukkal. Viszont a kantelek a másik oldalon mentesülnének a sok zakla­tástól; a különleges eseteket ugyanis csak a legfelső illetékes hivatal, vagyis a kormány kívánságára kellene megvizsgálni. A bizottság által szerzett meggyőződés alapján az illetékes központi hivatal megindítaná az eljárást s a szükséghez képest m ^büntethetné a hatalom­mal való visszaélést. Ha szükséges volna, úgy a kormány indítványozhatná azt is, hogy az il­lető kartelszerződést a bíróság hatálytalannak nyilvánítsa. Ami a kart eleik nemzetközi ellenőrzését il­leti, a megoldás sokkal nehezebb, mert nincs oly illetékes nemzetközi fórum, amely a prob­lémával hathatósan foglalkozhatnék. A fó se­gítőeszköz a publicitás fejlődése lehet, aimi a trösztök és kartelek létezéséről szóló jelenté­sek nyilvánosságra való hozásának kötelezett­ségét jelenti s erről, a Nemzetek Szövetsége föl jegy zéseket készítene. Hogy a kérdés ilyen fajta nemzetközi rendezése lehetővé tétessék, az egyes államok között olyan megegyezésnek kellene létrejönnie, amellyel ezek köloeömö­■ sem köteleznék magukat arra, hogy csak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom