Prágai Magyar Hirlap, 1931. január (10. évfolyam, 1-25 / 2518-2542. szám)

1931-01-20 / 15. (2532.) szám

2

T>I«awMAíAABLHII«iAP

1931 Január 20, kedd.

Ruszlnszkóban nagy mértékben csökkeni á magyarság száma

a Lldové Noviny- Jelentése szerint? ■

Hí,ifár elvesztette a kvalifikált magyar kisebbséget? — (ingvar is Munkács nemzetiségi megoszlása — A szegessé®! németek sérelmei miseit képviseld interpellációjában

%

Prága, január 19. A Lidővé Noviny jelen- lése szerint

a ruszinszkói népszámlálás eredményei a zsidó vallásu lakosság erős átorientáUklása következtében a magyarságra igen kedvezőtlenül végződtek. Az eddig tuinyoutólag magyar nemzetiségű területeken a cseh ésj a szlovák elem előre törése is jelentős. j Rusziusakó zsidó nemzéilságiü lakosságát azj 192Í. évi népszámlálás 79.715-ben mutatta ki s ez a szám most 101.000-re emelkedett. Amíg ■tehát a zsidó felek.ezet.Uek köziül 1921-ben 87 százalék volt zsidó nemzetiségű, addig most' már 93 százalékot vetlek fel zsidó nemzeti-, sémiinek.

Munkács lakosságának száma az 1921. évi 20 145-íel szentben 28123-ra emelkedett, a lakosság növekedésének aránya tehát 24 száz.'lék, ami azt bizonyítja, hogy Munkácson az elmúlt tiz esztendeien igen nagymértékű volt a bevándorlás, mert a természetes szaporulat aránya égte tebb 15 száz." ik-ra becsül helő. Munkácson 11.241 zsKó v . hím lakos van. míg a zsidóság létszáma 1921-ben 10.012-t tett ki.

A 11.241 zsidóból 9778 -ai (192! ben 8791-i veitek fel zsidónak) jegyeztek be zsidó ■ nemzetiségűnek, ami a város őslakosságának 37 százalékát jelenti A zsidóságnak relatív arányszánaa tehát az 192!-iki nép-' számláláshoz viszonyítva Munkácson csökkeni.

Munkács az egyetlen város Csehszlovák iában, ahol a zsidó nemzetiségnek relatív többsége van. viszont az abszolút többséget a zsidók sehol sem érik el.

A magyar nemzetiségnek aráyszáma Munkácson 24.15 százalékról 22 5 százalékra süllyedt, de még mindig a kvalifikált kisebbséghez megkívánt határon felül.

Ungvár lakossága az 1921. évi népszámlálás 19 828 lakosával szemben 2G.21G-ra

emelkedett, ■ • -o-,.. ................... ./• -.,

te

hát a növekedés itt is 24 százalék körül van, ami szintén csak a nagymértékű bevándorló sból magya rá ah a tó.

Feltűnő jelenség RuszinSakó fővárosában a cseh és a szlovák elem előretörése.

Amíg 1921-ben Ungvár városának csehszlovák lakossága 25.54 százalékot tett ki. addig most ez a szám 33.5 százalékra emelkedett. Ezek köziül 18 százaléka cseh és 15.5 százaléka szlovák.

A rutén elem relatív száma 14.18 százalékról 25-re emelkedett Ezzel szemben a magyarság 38.89 százak kyól 17 százalékra süly- lyedt alá, ttúg a zsidó nemzetiségűek pef- eentuális arány-száma 18.88 százalékról 22 százalékra emelkedett,

a zsidó kisebbség tehát itt is elérte a kvalifikált kisebbségi minősítést s a városházán ugyan a magyar nyelvet nem használhatja, d-e megkísérelheti nyelvi jogait héberül vagy j iddisül érvén yesiteni.

A Lidové Noviny híradását autentikusnak tekinthetjük, mert ennek a lapnak kitűnő összeköttetései révén jó információk állnak rendelkezésére. Hogy hogyan vált Ungvárott az 1910-ben még 80 százalékos magyar többség húsz esztendő alatt nyelvi jogéit elvesztett minoritássá, ahhoz most nem füzünk kommentárt, mert a népszámlálás b irata tatának munkáját törvényhozóink . elvégzik majd a parlament fórumán.

1 si@p@si németség panaszai

Késmárk, január 19. A népszámlálás lezajlása után meg lehet ál lepi tani, hogy Szlovcmszkó németek lak la területein teljes mértekben érvényesült az a törekvés, hogy a sz-’ovenstkói németek számát a papiroson leszorítsák.

Különöséi azokban a járásokban érvényesülök az is • er népszámlálási módszerek amelyekben a nőmet kisebbség szoroson a húsz százalékos határ körül mozgott Ilyen a göl- nici járás, amelyben a német kisebbség !921-ben 34 százalékot tett ki, ilyen a garam- s/entbereóeki járás, ahol a németség arány- száma 21.21 százalék volt, a poprádi járás, amelyben 24 51. százalékos és a privigyei járás, amelyben 23.18 százalékos német kisebbség volt.

A népszámláláson elkövetett visszaélések és túlkapások arra indították Ni is eh Andor képviselőt, hogy a belügyminiszterhez in- terpellcáiót terjesszen be, amelyből a következő sérelmeket vesszük át: A körmöd német nyelvterületen már a népszámlálás előtt lehetetlenné akarták tenni a hatóságok a lakosság kellő felvilágosítását, mert üldözőbe vették azokat a német bizalmi embereket, akik a prágai központi hatóságok által cenzúráit és engedélyezett felvilágosító Iratokat terjesztették, a röpiratokat elkobozták, ezek után a röp iratok után házkutatásoka rendeztek és a lakosságot minden módon msg'félemüleni igyekeztek.

A bizalmi embereknek éjszakánként, álöltözékben kellett a felvilágosító munkát elvégezniük,

hegy ne jussanak a csendőrség kezére. Különösen súlyos volt a nyomás Brestennau községre, amelynek lakosait 1921-ben szlovákoknak tüntették fel és most meg akarták akadályozni., hogy iaz akkor elkövetett visszaélés napvilágra jusson. Amikor az ottani németek nemzetiségüket mégsem akarták megtagadni, megikisér ették, hogy fenyegetések árán tartsák viasza őket a német nemzetiségi vallomástól.

A Szepességen ismételten követtek el visz- sznéléseket a népszámlálási rendelet világos batározniányai ellen. így a vegyes házasságból származó 14 éven aluli gyermekeket, amely családokban az atya német, az anya szlovák vagy lengyel, a szik lök akarata ellenére szlovákoknak írták be,

bár a kormányrendelet értelmében a gyermekek ilyen esetekben az atya nemzetiségét követik. A hatóságok oly messzire mentek, hogy

azokból a községekből, amelyekben a számláló biztosok helyesen jártak el. a szülőket becitálták és a bejegyzett adatok megmási- tására akarták rábírni őket.

Ámbár a kormányrendelet kizárja a cealád- f ajkú tatást és a névanalizist, ilyeneket sűrűn hajtottak végre és olyan embereket, akiknek nagyszülőik szlovákok vagy lengyelek voltak, akik azonban most csak németül tudnak beszélni, akaratuk ellenére szlovákoknak Írták be. Az a törekvés, hogy a szepesi németség számát csökkentsék, aornyira fajult, hogy a népszámlálás felügyeleti hatóságai sem riadtak vissza annak az álláspontnak a képviséfé sé tői, amely szerint az olyan egyének, akik szlovák községiben születtek, ha máeutt nőttek is feL, nem lehetnek németek még akkor sem, ha szüleik kétséget kizáró módon németek voltak.

Ezekhez járult az a törekvés, hogy azon zsidó felekezetiteket, akik német nemzetiségieknek vallották magukat, rá akarták bírni arra, hogy zsidó nemzetiségű vallomást te’ gyenek. A Szepesség néhány kerületében ez a nyomás már a népszámlálás alatt megnyilvánult,

a késmárki járási hivatal azonban a revízió folyamán beidézte mindazokat a zsidó vallásunkat, akik németeknek vallották magukat.

Ezekben az esetekben abszolút intelligenciájú egyének voltak az érdekeltek, kereskedők, ügyvédek, gyár igazgat ók, vállalkozók, akik teljes tudatában voltak eljárásuk törvényszerűségének és akikről a hatóság személyes ismeret alapján tudhatta, hogy állandóan németül beszélnek. Ez a beidéz,és közvetlenül a karácsonyi ünnepek előtt történt, aminek következtében a kereskedők nem jelentéktelen üzleti károkat szenvedtek.

Kuriózumképpen megemlíti az interpelláció, hogy a bennszülött cigányokat, akik erélyesen követelték, hogy német nemzetiségűek nek vegyék fel őket, nem Írták be németeknek, arra való hivatkozással, hogy a cigány külön nemzetiség, de szlováknak írták be őket nyomban, ha szlovák nemzetiségieknek vallották magukat.

Nit-soh képviselő interpellációjához hozzáfűzhetjük a szepesi németek orgánumának, a Kárpathen Rostnak azt a megái lapufását, hogy a népszámlálás eredményeit a szlovonszkói németség szempontjából helyesnek és irányadónak nem lehet elfogadni.

Német körökben az elkövetett visszaélések értelmi szerzőjének a késmárki járási hivatal egyik tisztviselőjét tartják, aki nem tud németül, a német nyelvet nem is akarja megtanulni és akinek elhelyezését éppen ezért, a késmárki járás vatamennyi német községü elöljárósága és képviselőtestülete kívánja. Hisonló inditóokok vezethették mindazokat a tisztviselőket is, akik a német kisebbség 20 százalék alá való szorítása alól mentesülni akarnak azon kötelezettség alól, hogy németül hivataloskodjanaik. Ez a szándék már a népszómlálő biztosok kinevezésében is érvényesült, mert a belügyminiszter ígéretei ellenére többnyire szlovákokat és1 cseheket neveztek ki német vidékeken is népszámláló biztosoknak.

a kormány elismeri a cigány nemzetiségei

Pozsony, január 19. Teljesen megbízható forrásból éretsülünk arról, hogy a népszámlálás előtt az országos tartományi hivatal a népszámlálásra vonatkozólag külön instrukciókat küldött a járási hatóságokhoz. Ezekben az instrukciókban van egy igen érdekes pont, amely szóról-szóra azt mondja, hogy a kormány elismeri a cigány nemzetiséget. Elvnek a pontnak alapján iriák be azokat a cigányokat, akik magyar vagy német nemzetiségű eknek vallották magukat, cigányoknak Mindenesekre nagyon érdeke* jelenség, hogy a kormány a népszámlálás alkalmával etnológiai tanú Imán y okát végzett és az etnológia tudományának, meg a tudományos statisztikának megátlaipitájával szemben a maga részéről hivatalosam külön nemzetiségnek ismeri el a cigányt.

VISSZA A HÁBORÚBÓL

Érleli Már’a Remarque regénye

(Copyright by U Fealure Syndicate and by Prágai Magyar Hírlap, — Utánnyomás kivonatosan, is tilos.)

(26)

Hideg és nyirkos a levegő. Az árok mellett hosszú sorban álldogálnak a nyárfák. Minden águk kopasz, de könnyű kék árnyalat leng köztük. Egy nap megmt kizöldülnek és zúgni fognak és a nap megint melegen és boldogan fekszik majd e darab föld fölött, amely ifjúságomnak oly sok emlékét őrzi. Akkorára már biztosan elfelejtem a háborút és minden olyan lesz, mint valaha volt.

Felkapaszkodom a parti töltésre. Alant néhány hal rebben tova. Nem birom tovább türtőztetni magamat. Ott, ahol az árok úgy összeszűkül, hogy szét vetett lábbal megállhatok fölötte, addig leskelek, míg két tüskehalat nem sikerül a tenyerembe fognom. Bementem az üvegembe és nézegetem őket.

Ide-oda villognak, kecsesek és tökéletesek, három tüske a hátukon, testük karcsú, barna és a has-uszonyuk libeg-lobog. A víz kristálytiszta és az üveg reflexei tükröződnek benne. És hirtelen kihagy a lélokzetem, olyan erősen érzem, mennyire szép ez, ez a víz az üvegben, a fényekkel és reflexekkel.

óvatosan megfogom az üveget és tovább megyek, nagy vigyázattal viszem a zsákmányomat és néha* belenézek és a szivem úgy dobog, mintha az ifjúságomat fogtam volna bele az üvegbe és most vinném haza. Leguggolok a víz szélére, amelyen vastag rétegekben l>ékalencse úszkál, és nézem, hogyan szökkennek magasra a kélfon-rnárványló gólé!:. hogy egye te-gyet szippantsanak a levegőből. Lárvák mászkálnak lassan az iszapban, egy sárga-szegélyes bogár lomhán evez

Fordiíoffa: Szabó Lőrinc

a fenék fölött és egy rothadó gyökér alól mozdulatlan tavi-béka csodálkozó szemei néznek rám. Látok mindent, és több van benne, mint amennyit látni lehet: — emlék, vágy és a múlt boldogsága is benne van.

Óvatosan felveszem az üveget és tovább megyek, keresve, reménykedve, — a szél híj és a láthatáron kéken pihennek a hegyek.

Hirtelen azonban őrjöngő ijedtség fut végig rajtam, — lebukni, lebukni, fedezék! Hiszen egész szabadon állsz, a nagy, szabad térben! — összerándulok az irtózatos rémületben, előrenyujtom a karomat, hogy egy fa mögé bukjam, reszketek és lihegek, aztán fellélekzem, elmúlt — félve körülnézek, nem látott meg senki. Eltart egy darabig, amig megnyugszom. Aztán az üvegért nyúlok, amelyet elejtettem. A víz kifolyt, de a halak még benne ficánkolnak. Lehajtok az árokba és friss vizet meritek.

Lassan megyek tovább és elmerülök a gondolataimban. Az erdő közelebb jön. Kóbor macska megy át az utón. A vasút töltése keresztül metszi a szántóföldeket, egész az erdőig. Jó fedezékeket lehetne itt építeni, állapítom meg, kellő mélyre és beton-tetővel — aztán az árok vonalát balra megrakni sánckasokkal és megfigyelőkkel — szemközt pedig néhány géppuskát — nem, csak kettőt, a többit az erdőbe, így a.% egész terep szinte kereszttűz alá kerül — a nyárfákat ki. kell dönteni, hogy ne mutassanak célt az ellenséges tüzérségnek — és hátul a dombra néhány aknavetőt — akkor aztán jöhetnek...

Vonal fütyül. Felnézek. Mi az, mit csinálok? Kijöttem, hogy megkeressem ifjúságom tágjait. És íme, lővészárkok közt járok. A megszokás, gondolom, mi már sohasem fogunk tájakat látni, csak terepeket — támadási és védelmi terepeket — a régi malom ott a tetőn már nem malom — támpont lett belőle

— az erdő nem erdő —- hanem tüzérségi fedezék — a kísértet minduntalan visszajár...

Lerázom magamról és a régi időkre próbálok gondolni. De nem sikerül igazán. Már nem vagyok olyan vidám, mint az imént, és nincs kedvem továbbmenni. Visszafordulok.

Messziről egy magányos alakot látok. Felém tart. Georg Rabé.

— Mit művelsz itt? — kérdi csodálkozva.

— Hát te?

— Semmit, — feleli.

— Szintén, — mondom én.

— Hát ez a befőttes üveg? — kérdezi és kissé gúnyosan néz rám.

Elpirulok.

— Csak semmi restelkedés, — mondja. — Halászni akartál megint, mi?

Bólintok.

— És? — kérdezi.

A fejemet rázom.

—■ Persze. Egyenruhában nem megy, — mondja elgondolkozva.

Egy farakásra ülünk és cigarettázunk. Ra- he leveszi a sapkáját.

— Emlékszel még rá, hogyan cseréltünk itt bélyeget?

—• Igen, emlékszem. A nap melege a halomba rakott fából kihajtotta a gyanta és kátrány szagát, a nyárfák csillogtak és a víz, felől bűvösen jött a szél ■— még mindenre emlékszem — hogy kerestünk levelibékát, hogy olvastunk könyveket, hogy beszéltünk- a jövőről és az életről, amely a kék horizont mögött várt és hivott csábítóan, mint valami tompított zene.

— Aztán valami más történi, Ernát, ugy-e?

— mondja Ralié és mosolyog. A mosolya olyan, mint valamennyiünké: egy kicsit keserű ós egy kic,slt fáradt. — A fronton másképp halásztunk. Kézigránát a vízbe és már

a felszínén úszkáltak, megrepedt uszóhó- lyaggal és a hasuk fehérjét mutogatva. Így praktikusabb volt.

— De hogy lehet az, Georg, — mondom — hogy csak úgy ténfergőnk és nem tudunk mihez fogni?

— Valami hiányzik, Ernst. Te is érzed?

Én is. Rabé a mellemhez nyúl.

— Mondok neked valamit; — ez itt — az előttünk elterülő rétekre mutat — élet volt, virágzott és nőtt és mi vele nőttünk. És az ott mögöttünk, — fejével hátra int a messzi- ségbe — az a halál-volt, meghalt és rombolt és vele együtt egy kicsit összerombolódtunk mi is. — Megint mosolyog. — Egy kicsit mindannyian reparálásra szorulunk, fiam.

— Talán jobb volna, ha nyár volna, —■ mondom — nyáron minden könnyebb.

, — Meghalni mindig egyformán nehéz, felel ő és kifújja a füstöt — és mi egyébre valók voltunk mi eddig? — Feláll. — Menjünk haza, Ernst. Megmondjam, mihez kezdek legközelebb? — Lehajol hozzám. — Beállók megint katonának.

— örült vagyl — mondom megdöbbenve.

— Dehogy, — válaszol Rahe és egy pillanatig nagyon komoly. — Csak konzekvens.

Aztán másról kezd beszélni. Mikor feltűnnek az első házak, fogom a befőttes üvegemet és a tüskehalakat visszaöntöm az árokba. Villámgyorsan tovasiklanak a vízben. Az üveget otthagyom a parton.

. 2.

Ludwiggal és Alberttal az elmegyógyintézetbe megyek. Bödecker diákpajtásunkat pár nappal ezelőtt odaszállították. Most meglátogatjuk.

Szép, tiszta nap van. A dombról, amelyen az intézet áll, messze át. lehet tekinteni a földeket. Kék-fehér-csikos kabátjukban és egyenruhás őrök felügyelete alatt csoportokban mindenfelé ott dolgoznak az. őrültek. Az épület iobbszárnyánakegyik ablakából énekel Lhallunk; *