Prágai Magyar Hirlap, 1931. január (10. évfolyam, 1-25 / 2518-2542. szám)
1931-01-01 / 1. (2518.) szám
\ Mai iiáamk 12 ©t«Sa X. évf. 1. (2518) szám • CsNWrtM ■ 1931 január 1 £lőfizetösi ár.- évente 300, félévre 150, negyed* évre 76. havonta 26 Kő; külföldre évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 K& A képes melléklettel havonként 2.50 K£-val több Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2*—Kő. A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: DZURANY/ LÁSZLÓ FORGACh GÉZA Szerkesztőség; Prága IL. PanskA nlice 12. 1L emelet. — Telefoni 30311. — Kiadóhivatal; Prága 0. Panská nlice 12. ÜL emelet. Telefon: 34184. SŰROÖHYCIMi HÍRLAP. PRAHA A SZLOVENSZKÓI POLITIKA AZ (IJESZTENDŐ KÜSZÖBÉN Irta: SzenMvány József A beteg .szlovenszkói politikai közélet problémája nem nj a mi nyilvánosságunk előtt. „Sokat beszéltek és beszéltünk a pártfenség- ről, sokat vitáztunk a nemzeti kérdésekről, gyakran esett szó vallási különbözőségekről, egyre-másra küzdünk a szociális harcok csatáiban. Ütöttük, vagy védtük a bürokráciát, a különféle hivatalos intézményeket, a politikai élet korrumpálódását és minden egyébbel foglalkoztunk már, ami bennünket, Szlovenszkó lakóit érdekelne. És ha végignézünk tizenkét esztendő eredményein, megállapíthatjuk, hogy most már nemcsak nekünk, szlovenszkói magyaroknak van a testünkön a felszabadulás és demokrácia és konszolidáció ostorának 3 nyoma, de végig egész Szlovenszkó hangos a jajgatástól. Mert a felszabadulás és demokrácia és konszolidáció nevében létesült és uralkodott a centrális hatalom és ugyanezek alatt a zászlók alatt , nőtt a különbség a Morván túl és innen elterülő országrészek között. Szlovenszkó gazdasága a tizenkét év alatt annyit veszített, hogy ahhoz fogható példa alig van és ma, miikor a krízisek legnagyobbikát éljük, amikor a kihűli kémények düledező romjainak országában járunk, nincs erő és hatalom és bátorság, amelyik a szlovenszkói politikai közélet betegségét egyetlen felkiáltással meggyógyítja. Pártok, vallás, osztály, nyelv' és mindenféle különbségek állanak közénk, mint sárkányfejek és nincsenek erős karú és elszánt lovagok, hogy levágják őket. Ezer szemrehányás ér bennünket, persze a kormány szolgálatában álló sajtó vezeti a kampányt, a magyar vezetők ellen, — hogy nem teszünk semmit, hogy nem hagyjuk el a meddő ellenzékiség talaját, hogy amit cselekszünk, az a puszta destrukció, hogy munkánk nyomán csak haj és szegénység és gond jár. J.tt az ideje, hogy leszámoljunk egyszer s mindenkorra ezekkel a korteseszközökkel. Mi soha nem titkoltuk érzelmeinket, mi mindég nyíltan és világosan megmondottuk, hogy gondolkozunk Versaillesről, St. Géműimről, Trianonról. Világosan kifejeztük, hogy a nemzeti mentalitás és kultúra tekintetében, húzhatnak bár száz határt közénk, egyek maradunk. Világosan mondottuk meg azt is, hogy meg akarunk maradni magyaroknak és minden törvényes eszközt felhasználunk magyarságunk védelmére. És ugyanilyen nyíltan és őszintén teljesítettük ás teljesítjük minden állampolgári ikötelleségünket, hogy loyális törvénytisz- teletünket bizonyítsuk. Egyetlen alkalmat sem mulasztottunk el, hogy reá ne mutassunk, a bajokra, hogy készültségünk egész erejével ne foglalkozzunk akár a törvényhozás, akár a közigazgatás problémáival mindenütt, ahol erre alkalom nyílott. Ha végig nézem éles- hangú kritikáinkat, rájövök, hogy ugyanazokat a hajolvat találják meg hóua.pok, vagy évek múlva az „államalkotó nemzetek** politikusai. Ami munkánk konstruktív jellegét, az államérdeknek megfelelő voltát, tagadni botorság és a kormányzó politika irányítóinak gyengesége. Ha nem tennénk semmi egyebet, minthogy a parlamenti szónoki emelvényről a magyar nemzeti kisebbség lépteu-nyomon való megrövidítéséről számolnánk be, akkor is szolgálatot telj esi tenémk. Mert a magyar probléma megoldása az állam elsőrangú érdeke. Tizenkét év óta döngetjük a csehszlovák deA magyar-nemzeti párt vezérének * rinrasaoiii- bah pá.rtkeiület üdvözlésére adott válaszából. mokrácia exkluzivitásának kapuit. A nyílt és tiszta tekintetű, jogokat követelő magyarok számára meg nem nyílnak. De tizenkét év óta folyik a magyar probléma „megoldása** a telekvásárlás eszközeivel. Ma, ennek az evnek a küszöbén, eljutott Szlovenszkó népe a lejtőn az örvény szélére. Tanácstalanul és kétségbeesetten kapaszkodik az utolsó darabjába az elkopott vándorbotnak. A szegénység, a nyomor ott kísért a cifra paloták kapujában és a kis falusi meszelt porták küszöbén. Ki tudja, merre, hová visz az ut?! Fel kellene kiáltani mindnek együtt és egyszerre: Mentsük meg Szlovenszkót! De nem lehet! Mert, akiknek ezt a mentést vezetni kellene, azok a párttusákban és apró egyéni érdekben merülnek el, vagy hatalmi célok \yezetik őket. Emelkedni, akikor is, ha millió koldus támasztja a magasba vezető lépcsőt. Ezért felelni kell! A történelem itélőszéke előtt felelni kell a szovákság vezetőinek, mert ők vannak hivatva, nékik a feladatuk, az ö kötelességünk kivezetni Szlovenszkó népeit a könnyek völgyéből! Az ut világos és egyenes. Nem az agrárizmus, a szocializmus, a keresztény nemzeti irány, vagy a liberalizmus dódéi getése a feladat. Mindez csak újabb vér- veszteséget jelent. Bűn Szlovenszkó népei ellen! Nagyvonalú, elhatározó cselekedetek kellenek. Összefogni a nagymunkára, a jóvátétel, a béke és igazságosság jegyében Szlovenszkó minden nemzetét! Ha így lesz, akkor az ősi föld minden lakója beáll hizlalni a rögök közül feltörő 'kis fűszálakat! A szabadság, a testvériség és törvény előtti egyenlőség gyenge hajtásait. A világgazdasági krízis újabb következménye: szénáira jk veszedelem Angliában és Németországban A délwalesi helyzet — Bérredukciók — A Ruhrvidéken 330.000 munkásnak fölmondták Lúnuoi, aéconfoor 31. Miután a délwnleA bányavidéken a munkaadók és a bányamunkások között nem sikerült megteremteni a megegyezést, a bányatulajdonosok ma délelőtt kiszögezik a tárnák bejárata elé az uj munkafeltételeket, amelyek a jövőben mindenkire nézve kötelezők. A bányatulajdonosok tegnap közölték, hogy a nemzeti ipari hivatal javaslatait nem fogadhatják el és abban az esetben, ha a kilencven munkaórás kettős hét javaslatát a munkások nem akceptálják, holnaptól kezdve a következő bér- és munkaadó- viszonyok lépnek életbe: földalatti munkások napi hét és fél órát dolgoznak, földfeletti munkások heti negyvennyolc órát. A föld feletti munkások béréből a mai bérek egy tizenhatodat levonják. Az akkordmunkások helyzete nem változik meg, de az akkordmunkábau a redukció régóta megkezdődött. Az általános vélemény szerint a délwalesi helyzet rendkívül komoly cs a sztrájk bármely pillanatban kitörhet, ha az utolsó perces. ■>. ■ K létre mégis megegyezés. A munkások utolsó reménye a kormány intervenciója. A bányaügyi miniszter tegnap Skótországból a legnagyobb sietséggel visszaérkezett Londonba, ahol nyomban tájékoztatták a helyzetről. A miniszter megígérte, hogy a kérdést behatóan tanulmányozni fogja. A német helyzet Berlin, december 31. A munkaadók tegnap elhatározták, hogy január 15-re háromszázezer bányamunkásnak fölmondanak. Az újabb kizárások következtéiben a helyzet rendkívül komoly és könnyen általános sztrájkra kerülhet sor. Mindazonáltal kormánykörökben remélik, hogy a Ruhr-vidék bányáiban kiütött konfliktust sikerülni fog kedvezően elintézni.; A munkaadók és a munkások közötti tárgya- j lások eddig ugyan nem vezettek eredményre, de január 7-én uj tárgyalások kezdődnek. Ai tegnapi felmondás etmérge^tette a helyzetei s a szakszervezetek hallani sem akarnak a további engedékenységről. Január 7-én mindenesetre olyan alapét kell találni, amely a, semleges fórumok döntő jelentőségű határozatának elfogadását megkönnyítik. Mint ismeretes, Németországban ez a semleges fórum nem dolgozhat ki önálló ajánlatot, hanem kénytelen vagy a munkások, vagy a munkaadók ajánlatát elfogadni. A tárgyalók takth kaja szemmelláíhatóan arra irányul, hogy nyolc százalékkal csökkentsék a bért, azaz a kormány ugyanazt az eredményt akarja elérni, amit a berlini vasimmkáskonfiiktusnál, ahol végül sikerült a munkásságot rábírni arra, hogy beleegyezzen bérének 6—8 százalékkal való csökkentésébe. A Ruhr-vidéken a helyzet azonban veszedelmesebb, mert a bányamunkások a birodalmi munkaügyi minisztérium kedvezőtlen döntését nem fogadnák el és sztrájkba lépnének. Caillaux a békeszerződések hibáiról A sok kisállam okozza a krízist — Csak az összefogás segíthet Pár is, december 31. A Club öu Fau- burg-ban Caillaux volt miniszterelnök tegnap nagy beszédet mondott az európai gazdasági krízisről és megállapította, hogy a legtöbb bajnak a háborúban keletkezett zavarok az okozói. A háboruutáni időben Európa rengeteg hibát követett el és sn~ JyosbitoUa a háború hatását. Észszerűben dolog volt például Európát a gazdasági realitásokra való tekintet nélkül számos kisállamra osztani anélkül, hogy a keletkezett uj államokat határozott gazdasági elvek betartására kötelezték volna. E könnyelműség következtében a gazdasági nacionalizmus és protekcionizmus valóságos orgiáit iifi a kontinensen. A második súlyos hiba az volt, hogy a háború után nem szabályozták azonnal a jóvátételek és a szövoíségközi adósságok kérdését. Kezdetben a legyőzött Németországtól az antanthatalmak túlsókat követeltek. Észak- íranciaofszág szétdult területeit a franciák túlzott mértékben meggazdagitoHák, az uj gazdagok valóságos légióját teremtették meg ezen a területen és a párisi kormány a legveszedelmesebb ipari inflációt követte. Ezek után egyetlen módszer van a hibák kiküszöbölésére: Európa gazdasági és politikai összefogása. Az elmúlt évszázadokban a krízisek aránylag könnyűek és rövidek voltak és átmeneti rendszabályokkal sikerült őket kiküszöbölni. Európa jelenlegi gazdasági káoszán csak alapvető szolidaritási akció segíthet. Természetesen a gazdasági összefogás esetén számos mesterségesen nagyranevelt iparnak el kell tűnnie a kontinensről. A piac egészségessé válása szempontjából erre föltétlenül szükség van. Ha Európát nem sikerül újból gazdaságilag megszervezni, akkor a középkor gazdasági barbarizmusa újból életre kel. Caillaux beszéde végén lelkes szavakkal buzdította a hallgatóságot a németfrancia megértés előmozdítására. S dunai medence piacainak helyreállításáért Paris, december 31. A sajtó lakozol! figyelműt kezd szentelni a gazdasági problémáknak. A Petit Párisién az általános válság egyik íöokáui. azt a körülményt jelöli meg, hogy a háború után megszűnt Becsnek az a szerepe, amelyet a dunai államok igazgatási és pénzügyi egységének biztosítása körül .századokon keresztül betöltött ós hogy ennek következtében megbilkzt az egyensúly. Annakidején csupán a monarchia berendezésének hátrányait látták, ma, amikor a bajok jelentkeznek, kezdik felismerni, hogy a monarchiának milyen előnyei voltak. A helyzet megjavítását Franciaországban attól várják, hogy Franciaország, Olaszország, Németország és Anglia egyesült erővel iparkodjék a dunai medence piacait helyreállítani. A dunai államok gazdasági helyzetének orvoslása lehetővé tenné egyrészt Németország élelmezését, másrészt a német iparcikkek elhelyezését is. Gyakorlati megvalósítás kínálkozik itt az európai együttműködés számára, még pedig oly feladatképen, amely kevesebb nehézséggel járna, mint a politikai próbálkozások.
