Prágai Magyar Hirlap, 1930. december (9. évfolyam, 275-296 / 2496-2517. szám)

1930-12-07 / 280. (2501.) szám

UN december 7, vasárnap. 11 <RO^-MAfi$gR-HnaigR HKa«gy v- ■?, —————— A magyar belügyminiszter vizsgálatot inditj a magyar és csehszlovák szociáldemokrata pártok állítólagos anyagi összeköttetéseinek; tisztázására | Garami hamisítványnak mondja a magyar szocialisták elten Kihozott írásbeli bizonyítékokat Budapest, december 6. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) Néhány hét­tel ezelőtt a jobboldali sajtó, élén a Magyar­sággal, éles támadást intézett a szociál­demokraták, illetve a Népszava elten és az­zal vádolta meg a pártot, hogy a csehszlo­vák szociáldemokrata párttól anyagi támo­gatásban részesül. A polémia akkor á Nép- , .szava fölényeahungu visszautasításával be­fejeződött és elcsitult minden. A Magyarság mai száma első oldalon fak­szimilében hozza Garami Ernőnek ez év május 23-án Soukup csehszlovák szociál­demokrata vezérhez, a prágai szenátus el­nökéhez intézett levőiét, amelyben tízezer koronát kér azzal az indokolással, hogy a magyar szociáldemokrata párt helyzete annyira katasztrofális, hogy kénytelen a legszükségesebb kiadásokat is korlátozni. A pártvezetőség arra gondol — írja e le­vél szerint Garami —■ hogy nem volna-e lehetséges a félévi elszámolást már most megejteni, vagy esetleg a conto egy na- j gyohb előleget adni. A levél további ré- i széhen Garami utal a mellékelt adatokra az Otté-üggyel kapcsolatban, amelyeket a propagandában ajan! felhasználni. Soukup május 25-én kelt válaszában azt írja. hogy Lakatos Géza a kurírnak kifizette a tíz­ezer koronát. Az összegről nem kaptak uvugtát és 107-1930 szám alatt diszkréten könyvelték. Az Otté-üggvel kapcsolatban Soukup bécsi megbeszélésre hívja Gara­mit. A Magyarság Csapó szociáldemokra­ta párttitkárnak Soukuphoz intézett leve­lét is közli fakszimilében, amelyben Csapó panaszkodik az itteni viszonyokról és azt kéri, hogy a Népszava érdekében Szloven- szkón nagyobb propagandát csináljanak. A Magyarság kommentárjában a követke­zőket írja: „Minden kétséget kizárólag si­került megállanitani. hogy a magyarországi szociáldemokrata pártot bűnös és egy ma­gyar politikai párt számára erkölcstelen : ; szálak fűzik a csehszlovák kormányban le­vő csehszlovák szociáldemokrata párthoz. \ Garaminak Soukuphoz intézett leveléből kitűnik, hogy a magyarországi és a cseh­szlovákiai szociáldemokrata pártok között 1930 január 14-én megállapodás történt, i amely szerint félévi elszámolásban ♦ kap j j pénzt a magyarországi párt. E levelek ugyancsak bizonyítják, hogy a magyarorszá- f gi szociáldemokrata párt volt egyik forrása a külföldről időnkiut Magyarország ellen | megrendezett rágalomhadjáratnak." Budapest, december 6. (Budapesti szer- í! koszt őség iink telefo u,jelentése.) A Mai Nap \ cimü kora délelőtti lap foglalkozik a Ma-f gyarságban Garami Ernő és Soukup volt j csehszlovák szociáldemokrata miniszter, a j csehszlovák szenátus jelenlegi elnöke közt ? lefolyt és fakszimilében leközölt levéüvál-1 fással. A lap közli Garami Ernő nyilatkozatát, j aki a leghatározottabban kijelenti, hogy a! Magyarságban lehozott fakszimilék közön-j séges hamisítványok. Ruehinger Manó, a ! Népszava főszerkesztője, sziutén energiku­san cáfolja azt, hogy a Népszava bármiféle támogatást kapott volna a csehszlovák szociáldemokrata párttól. ■, Budapest, decmber 6. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjeleníése.) Az Uj Nem­zedék hosszú cikkben számol he a Magyar­ság ma reggeli számában történt leleplező- ; sebről, amelyek szerint a magyar szociálde­mokraták a csehszlovák szociáldemokraták- 1 tói nagyobb összegeket kaptak- Az Uj Nemzedék munkatársa ez ügyben meginterjúvolta Scitovsaky belügyminisz­tert, aki kijelentette, hogy hivatali állásá­nál fogva nem nyilatkozhat, de a legszd- j gorubb vizsgálatot indítja meg ez ügyben. ; Több jobboldali politikus e lap hasábjain á. I legnagyobb megdöbbenés hangján- nyilatko-. \ zik az afférról és várja a dolgok fejtemé- ? nyelt. í Egy uj rádió mely többet ér, mint amennyibe kerüli Vég?* ergy ajéndéI: mely a csáiád min­den tagjának tartót örömet szerez. TELEFONKÉN 12 hangszóró és vévé egyben — tisztán csengő hangjáváSé# szép formájával! minden lakás dísze lesz. TE LE FŰNKÉN KreSI és Tsa, Bratislava, Krfstinová t. Kérem dijmenlesen a* uj jl„4 számú képes árjegyzéket a részletárakkal együtt Név és pontos cirm ■ Columbia őserdejében rátaláltak a legendás El Dorádó romjaira? Aranyat, platinát és petróleumot re\t a mesebirodalom földje Szétloszlik a legenda és helyébe lép a történelem Madrid, december 6. Gyermekek mesevilá­gában kedvelt motívum a tündérkert a szóló szőlővel, a csengő barackkal és más hasonló csodálatos vágy szülte dologgal benépesítve. A felnőttek mesevilágának is van egy ilyen tündérkertje: El Dorado a neve, aranyra só­vár emberek képzelete alakította és festet­te ki különös álom-birodalommá, amelyben aranyat hömpölyget a folyó vize, aranyat rejt a föld méhe, sőt a legenda szerint né­hol magának a földnek felső rétege is fakó­sárgaarany. 5vszázadok óta foglalkoztatta a kalandvágyó 'is kincskereső emberiség képzeletét El Dórá­ié, ez a csodálatos ország, amely a monda sze­lni Délamerikában található meg Délameri- lát az európai ember szemében ma 1? egy cülönös romantika csillámló fátyla borítja. sTem sokat tudunk Délamebika történetéről, különösen azokról az évszázadokról nem, me- yek a XVI- évszázad előtt peregtek le e föld­ész rézbőrü lakóinak életében. Erről az idő- zakról csak mondák maradtak ránk, olyan non dák, amelyeknek történelmi hátterét a nég az ismeretlenség ködében rejtőző régi : ült urak kifürkészett maradványai adják neg. A XVI. században konqaistadorok jelentek meg Délainerika partján, nnek a földrésznek a szóbeszéd szerint csá- itó gazdagsága vonzotta őket oda és eljöttek, hogy felkutassák Dórádét, az aranybirodalmat. >e sohasem találták meg, amit kerestek, fil­mben találtak államokat, amelyeknek élete az Eu répán kívüli kultúra legmagasabb fokát re­prezentálta s amelyek a kiéhezett, leron­gyolt hódítók szemében mesebeli gazdag-1 ság varázsával hatottak. Az Inkák bíródul-j unit gyalázatos árulás buktatta meg s az a1 háború, amelyet mindenki mindenki ellen vívott, megsemmisítette az akkor még vi­rágjában levő kultúra majd minden értéket. Pisarro, a nagy konqistador az Inkák utolsó királyától óriási értékű aranyat zsarolt ki s ez az arany későbben spanyol karavánok ke­zén át angol hajók gyomrában Európába ke­rült. A spanyolok amerikai gyarmatosításának első évszázada joggal tekinthető az ujabbkori történelemi- legvadabb és legvéresebb részé­nek. Mindkét részről hallatlan egyéni hősies­séggel folyt a küzdelem s a természeti aka­dályok és nehézségek legyőzésében olyan energiát fejtettek ki a gyarmatosítók, ami­lyennel ma már nem is találkozunk. A hódítók becsületes szándéka azonban sokszor a, legördögibb gonoszságba csapott át, különösen ha aranyat kerestek, ami pe­dig majdnem kizárólagos célja volt gyarma­tosításuknak. Az ártatlanul kiöntött vér for­ró gőze elvegyült ama puskapor füstjében, amelyet az európaiak elsőül hoztak át Amerikába. A szenvedélyek és bűnök förtelmes orgiájá­ban süppedt a sírba az újonnan felfedezett kontinens egész régi históriája. De a győzelem nem egyszerre jutott az európaiaknak, évtize­deken át hullámzott a hadiszerencse az óvilág rézbőrü és az újvilág fehérbőrű harcosai kö­zött. A már meghődi tóttá t elveszítették, majd ismét visszaszerezték. A délamerikai őserdők sötétjében ma is megtalálhatni spanyol gyarmatok romjait, egykor viruló településekét, amelyeken át­sepert valamelyik lázadásnak a forgószele. időnként jelentések érkeznek Délarnerikából, dyan kincsek felleléséről, amelyek a gvarma- tedtás első korszakában vagy későbben a független ségi háborúban kallódtak el. .Sokféle szóbeszéd jár az efajta kincsekről. Sok ember állítja, hogy tudomása van egynémelyek kincsrejtő helyről. Újból és újból expedíciók hatolnak be a délamerikai őserdőkbe, kutat­ják a régi harcok, az Inkák kultúrájának nyomait s nem utolsó sorban a mesebeli kin­cset. Éppen a napokban keltett nagy feltűnést egy híradás arról, hogy Equadorban; az Inkák egykori birodalmá­nak területen rátaláltak Atacualpa király aranykészletének maradványára. Ezt az aranyat az egykorú krónika szerint Pisarro követelte váltságul az elfogott király szabadságáért. Pisarro azt a feltételt szabta, hogy a király színűdig töltse meg arannyal bör­tönének két celláját, akkor visszanyerheti szabadságát. Népe el is hozta az aranyat, Pisarro mégsem kegyelmezett meg a ki­rálynak, akit azon a címen végeztetett ki, hogy testvérgyilkosságot követett el. Jól tudták a konqistádorok, hogy a birtokukba jutott arany csak csekély része annak a mér­hetetlen kincsnek, amely az Inkák királyi csa­ládjának tulajdonában van. A többi kincs to­vább izgatta a romantikus kedélyekej, száz ó? száz vállalkozó szellemű ember vágott neki az aequator vadonjainak, de hiába volt min­den erőfeszítés, hiába volt az arany moloch- nak áldozatul odadobott számtalan emberélet pusztulása, az Inkák legendás kincsét nem találták meg. Végre is azt hitték, hogy az Inkák a betolako­dott fehér hódítók elől megmentendő, a Titikaka-tóba süllyesztették minden ék­szerüket és aranyukat. Fenntartással kell tehát fogadnunk az Inkák kincsének felleléséről jövő híreket és be kell várnunk, inig a fantasztikusan hangzó jelenté­nek beigazolódást nyernek. Ha tényleg megtalálták az Inkák kincsét. [ úgy a tudomány felbecsülhetetlen értékű í anyagot kapott, amelyből kiolvashatja Ame­rikának eddig úgyszólván teljesen ismeret­len ókorát. De jelenleg is útban van egy nagy expedíció, amely céljául tűzte, hogy Columbia őserdejé­ben megkeresi a spanyol hódítók mesebiro­dalmát, Dorádőt. Ezúttal is egy zörgő perga­ment hozta mozgásba a kedélyeket, a XVI. 1 század második feléből származó feljegyzést találtak, egy geográfus Írását, amely említést tesz az 1587-ben elpusztult Toro Viero gyar­matról. Ez a pergament évszázadokon át szunnyadt Cali archívumában, véletlen hozta napfényre. Hamarosan összeverődött az expe­díció, amely útnak eredt és heteken át fárad­ságos menetelésben szeldeste át az őserdőt s Columbia hegyvidékét. Olyan helyeken jártak, ahol évszázadok óta nem tapodotí fehér ember lába. Végül célhoz értek, elégett, enyésző falmaradványokat találtak. Ásni kezdtek s fáradozásuk nem is hiábavaló, mert a földből! spanyol háztartási tárgyak, ólom­golyók, kezdetleges tűzfegyverek, majd as Inka-kultusz rekvizitumai kerültek elő. Ezt a gyarmatot az indiánok elpusztították, de a múló évszázadok közös szemlédét borítot­tak a győztesek és legyőzőitek csontjai fölé. A calii levéltárban talált pergament tehát nem vezette félre az expedíciót, amit keres­lek, megtalálták s föltárhatták Toro Viero maradványait. Ezt a várost a régmúltban az indiánok aranybányáinak területén alap pitották. Talán éppen ezért volt tüske a bennszülöttek szemében. A rézbőrüek nagy túlerővel támad­ták meg a spanyol varost, amelyet elfoglaltak és elpusztítottak. Az expedíció most tovább keresett, az indián aranybányák után túrva a földet és geológusok közreműködésével sikerült is föllelniök két régi aranybányát, amelyeknek a közelében platinatartalmu kőzeteket, de ami még ennél is fontosabb, a petróleum jelenlétének csalhatatlan jeleit fedezték fel. Az expedíció egyik része visszafordult, a töb­biek Toro Viero romjainál maradtak és foly­tatják az ásatást — arany után. Valamennyien mear vannak győződve arról, hogy végre megtalálták E5 Dorádőt, az arany birodalmat, amelynek elérését évszá­zadokon át annyi szenvedést és nélkülözést,

Next

/
Oldalképek
Tartalom