Prágai Magyar Hirlap, 1930. december (9. évfolyam, 275-296 / 2496-2517. szám)

1930-12-07 / 280. (2501.) szám

8

<PMCA1-7V\ag^AR-H!RME>

1W0 á acmifrw f, vasárnap.

CSÓRl

BARÁTOT KERÍT

Mostanában, hogy az idő egyre hidegobb less g az udvarban való mulatgatás mimlrit- &ább, Csőri is nagyokat unatkozik. Nem lehet már a meleg homokon végigteriilni és lihegni önfeledten, mint csak néhány héttel ezelőtt is és különösképen nem lehet odamenni a kerti vízcsaphoz s addig nézni merően a csapot, inig valaki meg nem szánta a kiskutyát és nyakon nem öntötte göndör bundáját egy kupa állott vízzel, ami éppen ai ő számára melegedett akár naponta hatszor is, ha kánikula volt Hideg van már a kutya-kneippe- séshes. Egyideig még megpróbálta, hogy a meleg párnáját kivitte as udvar közepére, ahol egyformán láthatta az udvart s vehette szemiigyre az uccát, de ezekben a szeles esőkben niegázott a párna, megázott a kiskutya is ég vajmi csökkent örömmel feküdte meg párnájával a szárazabb helyeket.

így hát beljebb húzódott a konyha ée a szoba felé. ügy el tudott helyezkedni az asztal alatt, olyan észrevétlenül bírt megbújni iragos, árnyékos, meleg helyeken, hogy igazán csak csonttal és égottszélü süteménnyel lehetett eiöesalogatni a búvóhelyekről. Lévén, hogy a csent meg a sütemény életében a legfőbb szerepet játssza.

A csavargás sem hozta meg a kívánt eredményt. A szomszédos Gyermekmenhely konyhája körül érezte még legjobban magát, mert sok ott a könyörületes szív, azonkívül őszinte barátságot kötött az ottani farkaskutyával, Hektorral is, aki szemethunyt Osonnak a osontok megszerzése körül kifejtett igyekezete fölött a igy bizonyos napjai az esős heteknek nagyon kellemesen teltek volna el, ha Csőri újításokra szomjasé lelkének e* elég lett volna. Ezekben az esős időkben azonban Hektor is szívesebben nyújtózkodott a házában s a Csőri gazdái sem voltak hajlandók a kiskutyával óraszámra eljátszani, mint nyáron a verandán. így hát aggodalom vert U- avát Csőri zűrében: mi lesz, ha ez igy folytatódik?

Napokig törte a fejét 8 mint ügyes teremtménye Istennek, mindeméi* megoldáson gondolkodott, hogyan verhetné el a közeledő időik unalmát. Mert, noha csak másfél esztendős, esze van annyi, mint Kistelekinek, aki minálunk favágásban jeleskedik, ök kelten jó barátok is különben és alighanem Kisteleki tanácsolta nekj as eszmét.

Mert eltűnt a puli Reggel elment még, délben nem jelentkezeti, ussonára sem hallatta türelmetlen nyikorgását

Már-már aggódni ke ültünk érte, noha ez nem veset eredményre • eiőbb-utóbb mindig megkerül- Lám, a múltkor is week-endezett szombat délutántól, hétfő reggelig az irodában, mert a takarj tó**oIga rácsukta az ajtót s ö ott maradt a fotelben, kitudja, milyen roppant fontost dolgokat sütött ki a kutyatársadalom helyzetének javítására? Akkor angol szombatot tartott, elegánsan. Hátba most is elmélkedni vonult vissza?

Alkony szállott már a közeli bolgár telepedek veteményes földjeire s néhány autó az országúton felgyújtani próbálta lámpáját. — Nagy kaparászással nyílik ekkor az ajtó. Nyitjuk is. Ott áll Csóri és izgatottan néz. Szemében különös kérés, várakozás ül,

s— Gyere be, hol voltál?

De nem felel, holott szokott. Csak csonka kis farkát csóválja és izgatottan néz m&ga- mögé.

— Mi az, Csóri?

Hiszen, ha beszélni tndna! Egyre néz hátra nagy tisztelettel és izgalommal. Mi van a hátad mögött?

Erre a biztatásra hátrafordul é« orrával előtol egy icike-pirinyó mocskog kis kutyát. Dunnyog csak a kis idegen, áll szomorúan és láthatóan meg van hatva a villanyfényes előszobától. Ugyancsak hunyorog.

Ott áll egymás mellett a két bűnös. Csóri lesütött szemekkel, várva az Ítéletet, izgatottan, várakozásteíjesen. S a másik, kis, koszos, *ccai kutya, esőverte, éhes, bozontos. Úgy állanak egymásmelleit, mint ur és a szogája.

Barátot hozott. Pajtást. Vagy talán szociális érzése vett erőt rajta? Nem tudni. Csak áll az ajtóban a két vándor, a házigazda és a vendége s várják a nagyhatalom döntő szavát. Állanak hosszú másodpercekig. Csóri még vakkantani sem mer. Drukkol. Csak néz reánk s néz vissza a pajtásra. Hogy mit szólunk a dologhoz, amit mulatságul hozott magának?

— Mit hoztál, Csőri?

Izgatottan néz és egy rövidet vakkant most. amilyet még nem hallottunk tőle. Nyilatkozatot vár.

S a nyilatkozat megtörténik.

— Gyertek be, no!

Már jönnek is. Elől Csőri, hogy az utat muA Szentivám Kurta

irodalmi pályadijáért

loíyó versenyben minden magyar iró részt vesz, akinek az itteni téti könyvpiacon eredeti könyve jelenik meg

Prága, december 6. A® év befejezéshez közeledik. A karácsonyi könyvpiac megnyílt. A szlovenszkói magyar irodalom iránt érdeklődők kiváncsi figyelemmel fordulnak a meglehetős szerényen jelentkező uj könyvek felé.

A múló esztendő kétségkívül legkimagaslóbb eseménye

a májusban tartott Szentiváni Kúria, melyen mintegy húsz iró és publicista vett részt, mint emlékezhetünk, többek közt egy irodalmi dijat is kitűzött A liptósaentmiklósi Subalpina részvénytársaság igazgatósága a Kúria ülésezésekor értesítette a tanácskozókat, hogy háromezer koronát bocsát a Kúria rendelkezésére, hogy abból irodalmi pályadijat tűzzön ki.

A fürdőigazgatóság e határozatát közlő Szent- Ivány József nemzetgyűlési képviselőnek, a Kúria házigazdájának bejelentését nagy tetszéssel é9 hálás köszönettel fogadta az irók aeropágja.

Az adományozó intencióihoz képest úgy

határozott, hogy

a háromezer koronás irodalmi dijat a Kúria 1931-ben fogja kiadni s azzal azt a csehszlovákiai magyar írót fogja jutalmazni, aki a Kúria 1930-ban, illetve 1931-ben tartott első két összejövetele közti időben kiadott könyvével a legnagyobb irodalmi sikert

.....Il—I.......Ilii ............ fVSaMMSMMBSBMSWWSMOWW.............

ér

te el, illetve a Kúria két ülése között a legértékesebb irodalmi munkával gazdagította a magyar irodalmat.

A Kúria határozatának értelmében tehát a pályázaton részt vesz minden szloven- szkói magyar iró, akinek a Kúria két ülése közti időben eredeti müve jelent meg nyomtatásban a csehszlovákiai magyar könyvpiacon.

A pályadijat ax 1981 évben összeülő Kúria által delegált lektorbizottság által ajánlott javaslat alapján a Kúria iogja kiosztani, amely valószínűleg ez évben is május hóban fogja Liptószeotiván fürdőn második összejövetelét megtartani.

A Kúria által kiosztásra kerülő irodalmi díjnak az értékét és jelentőségét nagyban emeli, hogy azt a szlovenszkói magyar irók értekezlete fogja kiadni s

ez a tény a Liptószentiván fürdő r. t. igazgatóságának irodalmi pályadiját az első helyre állítja.

Nemcsak az irók, de a közönség ie élénk

érdeklődéssel tekint a téli könyvpiac szlovenszkói magyar újdonságai elé, melynek termékei eo ipso részt vesznek a pályázaton.

Remélhető, hogy az adományozók nemes intenciója eléri oélját abban a jó hatásban, melyet az ösztöndíj anyagi és erkölcsi súlya az irók ösztönzésében ki fog fejteni.

Oustric alkonya

Irta: Vozári Dezső

A Tardleu-kormAnynak csütörtökön bizalmatlanságot szavazott a francia szenátus. A Tardieu-kormány tehát távozik. Aki az egész kavarodást okozta — Oustric — néhány nap óta börtönben ül

Albert Oustric nevét jól keU megjegyeznünk, mert viaeiője sokkal több egyszerű szélhámosnál, aki arcátlansága és szerencséje szárnyain oly magasságokig jutott fel, ahonnan a zuhanás egy nyaktörésbe kerül.

Alapjában véve nehéz megmondani, tragikus hős volt-e Oustric, vagy aminek most kikiáltják: kómikus figura- Egy bizonyos, kor jelenség volt s parvenü a javából. Ha a párisi pénzvilág koronázatlan fejedelme sivár cellájában visszagondol barátaira és barátnőire, akik pár héttel ezelőtt kegyeit keresték még s jó hangulatait lesték, bizonyára furosa konklúzióhoz jut az emberi memóriát illetően, mert ezek az urak és hölgyek, miniszterek, bankárok, ünnepelt művésznők egyszeribe megfeledkeztek róla; Oustricot ma senki sem akarja ismerni; mindenki mossa kezelt

Oustric bukása stílusos volt s mindenképp méltó a karriérhez, melyet annyi zsenialitással, szívóssággal és kegyetlenséggel megfutott. Átmenet nélkül csúszott le máról holnapra pályájának zenitjéről a mélypontnál ie mélyebbre. Orstric sok baji okozott, kisemberek összekuporgatott pénzecskéit úsztatta el merész börze manő véréi vei, szélhámos volt, de bukására egy egész világ fölfigyelt s a* érdeklődés fényosóvái mindenkit megperzseltek, aki közelében volt. A vizbefuló magával rántotta azt is, aki menteni akarta, Tardieut.

Az Oustrio-botrány kipattanásával a® infláció utolsó lovagja is letűnt a közszereplés színpadáról. Emlékét kezflkel tördelő tönkretett özvegyek és póruljárt kispolgárok siratják.

Ez a szédítő karriér Toulouseból, egy francia kisvárosból indult ki, ahol Albert Oustric még a világháború kezdetén is pin cér volt. Igaz, hogy szakmáját kitünően értette, de mégis csak pincér volt s ki sem sejthette benne a finánezsenit. Kezeivel, melyekbe pár év múlva Franciaország gazdasági életének szálai futottak össze, ügyef sen hordta szét a csészékkel és poharakkal megrakott tálcákat, tiz-t izén kettőt is .egyszerre, kiváló pincér volt. Csakhogy nem maradt meg a saját kaptafájánál...

Eredeti életformájából különben, mint

tassa. Utána a vendég. Lassan sétálnak a konyha felé, van már idő. S akkor Csóri odaáll virágos tányérja mellé. A másik ránéz Csórira s bátortalanul nyelni kezdi a fejecskét, ami Csórit várta. Az meg áll fölötte, mint egy házigazda. Vendéget fogadott.

Szombathy Viktor.

annyi más kiegyensúlyozott éxlsxtenciit, őt

is a háború lendítette ki. 1915-ben még frontkatona, egy évvel rá már manipuláns őrmester, tizenhétben fölmentést kap s had- ^eregszállitó lesz, szövetet szállít a francia ármádiának, tizennyolcban már minden katona ax ő szövetét viseli. Hogy a francia hadsereg Oustric-féte szövetbe öltöztetve miképp tudta a háborút megnyerni, még ma is rejtély. Mire a központi hatalmak fegyverletételének híre Párisba érkezett, Oustric dúsgazdag ember bőrében állott méT a városban s éppen egy bankház alapításával volt elfoglalva.

Az ut, amely most következett, nyílegyenes volt és a magasba mutatott. Oustric vett ée eladott. Értékpapírokat és részvényeket. Hosszra spekulált a tőzsdén e bámulatos szerencséje volt. Oustric céltudatos volt és nem ismert pihenést. Mert és nyert, nyert, nyert. Jelentéktelen papírok árát értékük tízszeresére tudta feikergetni. Minden üzlete sikerült Vagyonát egy esztendővel ezelőtt

tiz milliárd frankra

becsülték. Oustric Albert, a kis vidéki pincér, a párisi értéktőzsde diktátora lett Korlátlan ur, aki kedve szerint sújt vagy fölemel. Százéves vállalatokat kergetett ősödbe egyetlen tollvonással s újakat teremtett. Trösztöket hozott össze s nagyszabású manővereit odaadó helyesléssel kísértek a politikai szalonok, melyeknek mindennapos vendége és disze volt. Nagy nevek hordozói nyüzsöglek az egykori pikolófiu körül s a párisi színházaknak csak legragyogóbb sztárjai dicsekedhettek el barátságával.

De a fák mégsem nőnek az égig. Egy nap megfordult minden. Minden. Oustric legendás szerencséjét indokolás nélkül kérlelhetetlen balszerencse váltotta fel. Amihez nyúlt, rossz lett: vállalatok, részvények,

tranzakciók. A defláció besszt hozott a tőzsdére, az árak zuhantak, hiába próbálta esésüket Oustric a lég rafináltabb eszközökkel feltartóztatni. Oustric hazardőr volt s most nemcsak a vagyonát, de a fej-él is elvesztette. Amit tizenöt esztendőn keresztül csodálatraméltó energiával és szerencsével összeharácsolt, az most két három hónap alatt semmivé lett. A zsákuocába került börziá- nert hitelezői szorongatni kezdték, felmond Iák minden hitelét. Oustric reggeltől estig kölcsönök után szaladgált, hogy kielé- gilhesse a pénzüket sürgető bankokat. Nehéz feladat volt ez s a kamat, amit követel lek tőle, egyre magasabb lett. Utolsó kölcsönét már harminc százalékos kamatra vette fed. A tőzsdén pánik tört ki, hiába próbálta Tardieu kormánya megmenteni Ous- Iricot, a krach bekövetkezett.

Albert Oustricot, aki ma jóval szegényebb ember, mint amikor a toulousei kávéházat

otthagyta, november 28-ikAn letartóztatták. Letartóztatását a páriái államügyészség rendelte el, mely 114 rendbeli csalás és sikkasztás bűntettével vádolja.

Oustric pályafutása giccsee filmtörténetnek is beillik, kár hogy hiányzik a végéről a happy end-et jeliképező „forró osók“. Ha ceak ezután nem következik még,..

Gyöngyös, estélyi ruhák

Az utóbbi esztendőben nagy teodötettél tört dóré a nőies stílus a divatban s a csipkék, gtefc- niiik, uszályok, fodrok máris erősen háttérbe szorították a garyoooe és fcremohooait ezreseket. A néhány év előtti emnokingos, etonfrizurás nő- tipust a sablonos „ing ruhával" együtt egyszerűen elsöpörte a szereplés színpadáról aa uj irányzat.

A köriemért Patou mester e®e,rínl: „fejlődés as étet". A női díváit is Állandóan fejlődik, mégpedig napjainkban két irányban. A nappal praktikus egyszerűségével szemben ádü «s este ragyogó eleganciája, pompája. Aa uj irányzat alikakmat ed arra, hogy a szabók fantáziája alaposon (kitombolja magát S ők éknek is a® alkalommal: az anyagok, a vonaíak vá Irtózatosabbak, mint valaha, a dús gtekniik, a testhez simuló derekak, a sok drapi.rozás és disz, visszaadják a régen nélkülözött nőis bájt és a békeidők gazdag, káprázatos divatját idézik emlékünkbe. A rövid ruhás, fLuealakn ? lapper okiból komoly, ünnepélyes megjelenésű dámákat varázsolt az uj díváit.

Az estélyi divatban a tervezőt nem kötik praktikus szeuiipoinlok, fantáziája szabadon csaponghat és csak egyetlen vezető gondolatot tart szeme előtt: a női termet szépségét miinél előnyösebben hangsúlyozni, minél szebben dekorálni. E változatosságra törekvő fantázia feltámasztotta a kiásásul kus görög-római divatot. Né ,ely estélyi ruha csupa antik redő. Valamennyi ilyen stílusú ruha köröekörüi egyformán kerek és földig érő, * pép tenisze rileo hullámzó szoknyát néha hosszú rojtokkal is díszítik. Ari tatán mondanunk sem kelt, hogy a klasszikus redők magas, karcsú termetet és elsőrangú szabót igényelnek, aki as anyagot művészileg tudja drapirosai a csípő körük Aki ezt nem reszkírozhat ja meg, jobb, ha más- vomlu ruhát válását, semhogy a hóéi varrónő kísérletezése esetleg tönlkreíegye az anyagot.

A* Ókori istennők eriluettjé emlékeztető töltettek mellett vannak estélyi ruhák, amelyek empAre-haitás alatt készülnek. Ezeken a derék- vonal valamivel magasabbra is csúszott, mint ahová a természet rendelte. A ruhák bájos csíp- kedisze, rövid, puffoe uijija is emlékeztet a száz év előtti dámák divatjára.

Természetesen a etdlrubák meítetí óriási változatosságot találunk a® estélyi ruhadivatban. Általában megmaradt a magas elüss®, a csípőben szűk ée elül egészen bő, güoknis szoknya, a mély hát- kivágás, amely néha merészen derékig ér. A vállpántok néha egészen keskenyek (persze, ezt csak telt, eaépváliu nők engedhetik meg maguknak). A dekoltázs szélén gyakran széles pántok futnak végig, vagy a mély háitkávágásbód sál- szer ii-en jönnek előre.

Az ©gyen lőtten hosszúságú, oipfos ruháknak egyelőre tealkonyult. Nagy szerep jut idén a fodroknak. Ezek sokszor nem harantcsikcean, hanoin függőlegesein helyezkedne1' el, mert a karcsúság továbbra is a legfontosabb szempont és az erősebb termetű hölgyek nem ie viselhetnék az^uj divatot ilyen segítségek nélkül. Sajnos, egyébként csaknem minden, amit az uj divat hoz, elsősorban a vékony alakoknak előnyös s igy a mo tettebb nők nem járnak túlságosan jól az idei változásokkal.

Jellemző újítás az idei esti ruhákon a tunika, amely egyéni Ízlés szerint lehet hosszabb rövi- débb. Újdonság még a himzésdis®. Chanel egyik fekete tüHiruhAján egész finom, lapoehiimzéeü virágok vannak elszórva, úgy. hogy messziről impríraé- auyag hatását kelti. A selyem hímzés mellett kezd feltűnni a gyöngyhímzés és flítterezés. Hogy e két utóbbi — amelyek 3—4 éve olyan divatosak voltaik, hogy a báltermeikben csaknem minden második asszony úgy tűnd ök lőtt, mint az égő karácsonyfa — ismét nagy népszerűségre jutna, alig hinném. Egyrészt, mert hölgyeink már kitapasztalták, mennyire nem kellemes « többkfló aulyu gyöngyruhában táncolná, másrészt, mert naigyon megdrágítja a ruhát A legelegánsabb selyem- vagy bársony ruha sem kerül annyiba, mint. a legegyszerűbb gyöngyruha.

Az estélyi ruháknál minden anyagot felhasznál - nak, ami dekoratív, szép külsőt biz!ősét. A nehéz, fényes kreppek époly kedveitek, mint a geo rget - tok, musszlnnok, tárnék, twftok, csipkék, tű Hők. Elegáns ruhák készülnek az ujsatovéerü marquiset- teből, — ez az vékony, laza, könnyű anyag puhán esik és igen alkalmas a dirapiirozásra Roppant divatosaik a bá rsonyfélék: a velőnr-ohiffon mueszl in- bársony, volvet ée pan-bé rsony. Szívesen használják fel a bársonyt, mint, ruhodiszt 1*. övöt, applikációkat, virágokat készítenek belőle és hatásos ellentétként alkalmazzék eeíyemmhákxm. Estélyi kabátok is legtöbbször bársonyból készülnék. A rövid, prémes estélyi kabátnak újabbon erős versenytársa a hosszai köpeny, — majd eldől, medyílr- nék juttatja a pálmát a hölgyvilág.

S miközben a szoknya hossza nő, a* estélyi cipők sarka is egyre magasabb less. Nem ritka • 7—9 centi Imiéit eres sarok. Hogy es a kínai láb- forma «séip lenne, azt nem mondhatnám. S miután a járást bizonytalanná teszi és az egészségnek is Art, nem vnlóörimit, hogy a mai praktikusan gondolkozó hölgyek állta Iá kap elfogadnák. Legfeljebb « minden újdonságért lelkesülő divaíbábok. A legújabb estélyi cipő egyébként orépe-deehiineből készül és st rosszból vagy színes dxágakőutAinsn- tok'ból való hímzés díszíti.

& L ,