Prágai Magyar Hirlap, 1930. december (9. évfolyam, 275-296 / 2496-2517. szám)
1930-12-06 / 279. (2500.) szám
1930 december 6, szombat. EGY BIZTOS FELJEGYZÉSEIBŐL Ki3 szoba, betegágy, sok gyerek és nagy- nagy szegénység. Két nagy ágyban hatan alszanak. Az apának külön, nagy széles ágya van, amelyben már évek óta fekszik. Szépen néző, szinte gyermekesen ártatlan szemeiből sok elmúlt becsületes munka sugárzik. Az asszony kicsi és összetört, mint a munkásasszonyok. — Mi legyek, no? — rám néz, vár, szeretne megszabadulni, mert hiszen beteg a férj, hat a gyerek, egyetlenegy keres, az is napszámosmunkát vállal hetenként három napon. Aztán, ki tudja, ki vagyok, meglehetősen jó kabát van rajtam és hiába, jó félni ma minden kabátos embertől. A beteg megszólal az ágyban. — Ne tessen haragudni . . . magyaroknak Születtünk, hát hogy legyünk még azok . . . Kegyetlen köhögés szakítja félbe, nem tudom, a betegség ébreszti fel-e benne, vagy az emlékezések. Míg perceg a toll, az asszony magától beszéli: — Adnak egy kis segélyt is, jaj, nem fogják e megvonni szegény uramtól? Mert, tetszik iudni, hogy nem bir a lábára állni? Ezeknek a gyerekeknek sincs ruhájuk, aztán, lássa, még senki se gondoskodik rólunk. A kisebbik három kettest hozott, a többi mind csupa egyes. De hát, nem tudom meddig jár még iskolába? Nincs kereset, nncs miből venni. A beteg apa állati fájdalommal felsóhajt. Az egész kis szoba megtelik nagy bánattal és megint csak végtelen nagy bánattal, mely föl- száll a menyeseten túlra és egy másik világot és nagy mindenségszobát keres. — Én ... én .. . nem tudom, ele, ha akarod, hát váltjátok magatokat, aminek akarjátok . . . Hogy miattam ne legyenek rongyosak a gyermekek . . . A kisfiúk ijedt szemekkel állnak a nagy tanácstalanság előtt. A tanitónéni minden jósága visszRcsurran emlékezésükbe és el nem felejteti r:-tcdűk szép órái megdobbannak kis szivükben. — Ne, édesapám, ne .. . — mondja a nagyobbik., — akkor át kellene vinni a szlovák iskolába, aztán ott nem tanulnánk magának olyan jól, meri mi magyar gyerekek vagyunk. A toll. perceg, egy pillanatra mintha megremegne, aztán szabályok és előírások mosolyognak rá a puha papírra nyomott ad hoc törvénykönyvből és a kisfiú győzőit. Az egész kis szobára ráboml a jóságos csend és a papír zizegésén át tiz esztendőre beköltözik a lélek önmagával elégedett, tiszta nyugalma . . . * A zsidók plakátokat és röpiratokat kaptak, melyeken csúnya szavak voltak kiollózva, most ígért sz-ép ígéretekkel . . . „A zsidó nem lehet vitéz“ ... „A zsidó nem ember“ . . . A zsidó néz rám és szemeiben nyugalmas mo soly derül. Paragrafusok kerülnek szememből a fiatalosan mosolygó szemekre. De azokon tül tiszta igazságosság, elfogulatlan lelkiismeret. — A tizenötödik pont . . . — Én csak magyar vagyok. S feleségem is, meg a gyerekeim is. Mindegyikünk az. Hiába adták a plakátokat. Én nem engedek. . . . „Zsidó nem lehet .vitéz". „Zsidó nem ember" ... x Mintha benne sercegne a toliban, mintha benne élne az ütemes, egyszerű vallomás a magassága s étherben, mintha nem csodálatos átváltozást váró hivatalos nyugalom mögött rejlő, félő, aggodalom diktálná a sorokat. — A többi pontba már írjon be, amit akar. Én ezen a kultúrán nőttem fel, azt meg nem tagadhatom. Aki megtagadja, az szerintem konjunktúra ember. Isten Önnel! Az asszonyka szelíden mosolyog és még hallom, amint a hátam mögött megkérdezi halk, asszonyos szemrehányással: — És, ha a főjegyző ur. meg a járási főnök ur meg fogják nézni, hogy te magyarnak vallottad magad? A zsidó, aki a plakát szerint „nem lehet vitéz", legyint a kezével. — Hadd tudja. A főnök ur honvédfőhadnagy volt velem együtt a háromszázötösöknél. Én nagyezüstöt kaptam, ő meg signum lau- dist. Hát ő ismer engem . . . (Biz-Tos.) — FolyóiratjcPegü nemzetközi „havi film“ kiadását. tervezik. Brüsszelből jelentik: Mostanában íejez'e be munká Iáiéit a má-odik nemzetközi film- értekezlet. Az értekezleten elhatározták, hogy havonként megije'enő nemzetközi filmet állat amik elő. amelynek havi folyóirat jellege lesz. Ennek a filmnek a felvételeinél minden ország rendezője közreműködik. A „Fiílimujeág" ot minden országban vetíteni fogják. Elhatározták továbbá, hogy Amszterdamban fllmközponíot létesítenek és ttlm- szcenáriurm pályázatot hirdetnek. Ezenkívül megbízzák a svájci szervezetet, hogy gyűjtsön össze mnim/len adatot a tilímcenzura visszaéléseiről TRAIGAI-A>AGkAR-mRLAI> 7 Ender felolvasta az osztrák nemzetgyűlésen az uj kormány programját Mindenekelőtt a választójog revíziója — Jóviszony a szomszédokkal tudat Érnél Tengertánc Ara M 31.26 vászonkötésben KI 44.26 Asszonyom! ÉTOILE NŐIRE SSS /'V krém, púder, kölnivíz, parföm, cégünk 1930-as kreációja. paris ssemáciőia ... fe£&Sön2@ges Kapható minden jobb szaküzletben. GÉLLÉ FKÉRES PAféSS, 6, AvQnue de l’Opéra Becs, december 5. Ender dr. szövetségi kancellár a nemzetgyűlés mai ülésén fölolvas ta. a kormánynyilatkozatot, amelyben a szükséges reformok felsorolásánál első helyen a választási törvény megváltoztatását említette, mert a most érvényben levő törvény nem felel meg minden tekintetben egy demokratikus köztársaság elveinek. Második helyen a védkötelezettsóg módosítását említette meg, mert a véderőt úgy kell kiépíteni, hogy az állam a jövőben teljes mértékben megbízhasson a rendőrségben, a csendőrségben és a hadseregben. Ender ezzel a nyilatkozatával a belső lefegyverzésre célzott és a nyolc Heimwehr-képviselő a legnagyobb csendben vette tudomásul a bejelentést. A kancellár szerint sürgős intézkedéseket kell életbeléptetni a gazdasági nyomor és a munkanélküliség enyhítésére. A kancellár ezután áttért a külpolitikára. Az osztrák szempontból számításba jövő agrárállamokkal a közeljövőben megkezdik a kereskedelmi tárgyalásokat. Ezek az országok is érzik a szörnyű árzuhanást és uj formákat keresnek kereskedelmi viszonyaikban. Németausztria valamennyi szomszédjával baráti viszonyban akar élni, különösen Németországai, mert az osztrák népet a tradíció, a faj, a nyelv és a kultúra azonossága köti a tcstvérnemzethez. (Általános helyeslés.) A kancellár a következő szavakkal fejezte be nyilatkozatát: — Az Ur áldása munkánkra. Ender után Renner dr. volt kancellár, a szociáldemokrata párt egyik vezére nyilatkozott. A nyolc Heimwehr-képviselő állandó közbekiáltásokká) zavarta beszédét, Renner mindazonáltal föltartóztatlanul os-. tromolta a Vaugo in-Sterhemb erg-Seipel- kormány állítólagos bűneit. Véleménye szerint az End er-Sc.hober-kor- J mány talán haladást jelent, de a szociáldemokraták teljes bizalmát egyelőre nem élvezheti. Máris inog a kormányblokk Bécs, december 5. A Reichspost roeszalja, liogy Sohober dr. és a Sohober-Jx’okk egy része tegnap Eldersch szociáldemokrata jelöltre szavazott a nemzetgyűlés elnökválasztásán. A lap Schubert „Péternek" nevezi, aki háromszor elárulta a keresztényszocialistákat, még mielőtt a kakas háromszor kulkorékolt volna. Schoiber antimiarxizmusa nem tartósés a külügyminiszter máris megmutatta igazi arcát. Mivel Selpel hosszabb betegszabadságra ment, a kormány többsége mindössze egy szavazat s tekintve a kecesztényszocialsták és a Sobober-blokk állandó vitatkozását, aligha válhat tartóssá. Becs nagynémet pártjának tegnapi ülésén Schoiber beszédet mondott, amelyben az ifjúság radikalizálódása- ellen foglalt állást. Időközben a Heimwehr-mozgalomban nagy belső szakadások történtek. A vezetők nagy része tiltakozik Starhemberg diktátort hajlamai ellen és Raad, Felsöausztria Heimwehr-vezére, lemondott, mert nincs megelégedve Starhemberg diktatúrájával. A liberális lapok szerint Schober tegnap azért szavazott a szociáldemokrata elnökjelöltre, mert mindenáron jó viszonyban akar élni a baloldallal. A gyenge kormánytöbbség ugyanis bármely pillanatban kisebbséggé válhat és a Sohober-b'okk esetleg a szociáldemokratákkal karöltge alakíthat uj kormányt. De ha hatalmon is marad az Ender-Sohober- kormány sokszor kerül abba a helyzetbe, hogy a szociáldemokraták támogatására lesz utalva. A susztermüheíyiőí — Sta ih, „íjz acé os“ életrajza m Ha meg nem ismer hedih Dar- « wín könyvévé*, pap tett volna a diktátorból — Húszszor szökött meg Szibériából a remeit vetetlen lázitó Ha az ember belenéz a lapokba, az elfő benyomása az, mintha az egész világot Stálin kormányozná. Európában, Amerikában, Ázsiában és Ausztráliában egyébről se,m beszélnek, mint az orosz dumpingről, a III. Inter- nacionálé aknamunkájáról e a polgári társadalom aláásásának lehetőségéről. Mindezt pedig egyetlenegy ember irányítja, — Stalin. Ez az ember mindenkit legázol, aki romboló kezét lefogni akarná. Az orosz börtönök tömve vannak, a szibériai hómezők ismét jajoktól hangosak s a Fehér tenger felé vezető utakat haldoklók nyögése tölti be. Stalin munkája. A suszter fiáé. Gyermekkor a suszteréiban Stalin 1881-ben születet egy georg,iái kis városkában, Goriban. Az apja suszter volt, Dsugasvili Józsefnek hívták. Józsefnek keresztelte!le a fiát is. Nemsokára a keresztelés után otthagyta a piciny gyermeket az anyjával együtt. A mágárahagyott asszony elmondhatatlan nyomorúság között nevelte gyermekét. Bizonyosan el is pusztultak volna mind a kelten, ha a papok meg nem könyörülnek rajtuk. Amikor a kié Dsugasvili József hét esztendős lett, a papok azt ajánlották az anyjának, hogy adja be a gyereket a kispapi szemináriumba. Ez meg is történt. A f atal papnövendék Mialatt az anya varrásból tengette az életét, a fia a papi szemináriumba nevelkedett. Tizenhatéves korában belépett a nagy szemináriumba, Tifüfz városában. Itt főképpen homiletikát, dogmatikát, liturgiát s más egyházi tantárgyakat tanult. Humanisztikus tantárgyak is szerepeltek a tanrendben, de ezekre nem vetettek súlyt. Ebben a szemináriumban hat esztendeig tanult Dsugasvili József. A tanárai mind azt jósolták, hogy jó pap lesz belőle. Ez a jóslat valószínűen be is vált volna, ha az orosz nacionalizmus ellenállásra nem lob- bantja a fiatalember lelkét. Az oroszok tudvalévőén a meghódított tartományokban nemcsak politikai, katonai, rendőri, közigazgatási és igazságügyi állásokat rakták meg a maguk embereivel, hanem meg a nemzeti egyházat is alávetették az orosz egyháznak. így történt a georgiai egyházzal is. Titkos nemzeti egyesületekben Abban a szemináriumban, ahol Dsugasvili Józsefet nevelték, az orosz egyház tüzzel-vassal üldözte a georgiai nemzeti gondolatot. Ez az üldözés mély sebet ejtett a hazájukat forrón szerető fiatal papok lelkén, összebújtak s különböző egyesületeket alkottak. Ezekben a titkos egyesületekben felolvasásokat tartottak s olyan knöyveket olvastak, amelyeket csak titokban lehetett megszerezni. Ilyen titokban megszerzett könyv volt Darwin munkája is ... Dsugasvili József mohón vetette rá magát erre a könyvre. Darwin hatalmas változást idézeti elő benne. Nem tudott többé úgy hinni, mint azelőtt. Darw'n, Marx, Bebel... Darwin után más tudományos könyvek következtek, majd egy kispap becsempészte Marx, Kautsky és Bebel népszerű füzetekben megirt iratait. DsugasviLi úgyszólván nem aludt azóta. Az éjszakákat azzal töltötte, hogy ezeket a pam- fletteket bújta. Amikor felszentelésre került volna a sor, Dsugasvili nem térdelt le a püspök előtt. Megszökött a szemináriumból, egy levelet hagyva hátra a legjobb barátjának, ebben megirta, hogy most már tisztában van hivatásával, neki az a feladata, hogy az orosz népet megmentse. Az első lázifások Dsugasvili elindult Nagy-Oroszországba. A legkülönbözőbb foglalkozásokat vállalta. Volt napszámos, lakatos, gyárimunkás, téglavető, de leginkább mégis izgató voit. Ahova megérkezett, azonnal lázitotta a munkásságot. Magábazárkózott embernek ismerték mindig. Az elméleteket határtalanul megvetette. Az volt a meggyőződése, hogy csak a „gyakorlati munkával" lehet a polgári rendet felforgatni. Lenézte a teoretikusokat, kivéve Lenint és Kautskyt. Szünet nélkül azt hirdette, hogy tulajdonképpen a szociáldemokraták a nép legnagyobb árulói, mert ők a proletáriá tus jólétének emelésével törődnek. Ez ellenkezett az ő felfogásával. Ha a nép helyzete javul, akkor nem kapható többé forradalomra. , Minél nagyobb a nyomorúság, annál jobb. Húsz letartóztatás, húsz szökés Minthogy ezeket az elveket elmondhatatlan szívóssággal hirdette a legnagyobb tekintélyekkel szemben, elnevezték Stalin-nak, azaz acélosnak. Ezt a nevet büszkén viselte. A cári kormány legalább húszszor letartóztatta és Szibériába száműzte. Mindannyiszor megszökött s tovább folytatta romboló munkáját. Fanatikusan vallotta, hogy a cél szentesíti az eszközt. Éppen ezért, hogy az eljövendő forradalom céljait szolgálja, még bűntettektől sem rettent vissza. Egy csomó rablást követett el — amely között a leghíresebb volt a ti.fliszi, amikor egy bankpénztárt rabolt ki — s az igy nyert pénzt, az elvtársak állítása szerint hiánytalanul beszolgáltatta Leninnek. Ez röviden a pályafutása annak az embernek, akiről most az egész világ beszél. A gori-i szemináriumtól a Kremlig igen nagy volt az ut. De hová vezet az ut a Kremlből? Vagy van-e onnan egyáltalában kivezető ut Dsugasvili József számára?! 3VÍ.V1 TJ237SB3HB8H3 Aj dl lengyel tontény Varsó, december 5. Mint ismeretes, Pilsudski lemondott, és a miniszterelnöki tárcát átadta Slavek ezredesnek, egyik legmeghittebb hívének. Az uj miniszteri lista alig különbözik Pilsudski eddigi kormányának listájától. Helyettes miniszterelnök Pieracki ezredes, eddigi abni- niszter leit, igazságügyminiszter Micbalowski államügyész, aki az ellenzéki képviselők elleni vádat emelte és közmunkaügyi miniszter Nord- wit-Neugebauer tábornok. Pilsudski hadügyminiszter maradt, Zaleski külügyminiszter, Sklad- kowski tábornok belügyminiszter. Beck ezredest, a miniszterelnök eddigi helyettesét, a külügyminisztérium alminiszterévé nevezték ki. Walery Slavek, Pilsudski egyik legmeghittebb hive, 51 éves. Az úgynevezett ezredesi politikai csoport vezetője és radikális belpolitikai változtatásokra törekszik. Állítólag Lengyelország egyik legelőkelőbb hercegi családjából származik, de politikai pályafutását a szocialistáknál kezdte. Annakidején praktikusan is a terrorista csoport tagiai közé tartozott. Egyszer, amikor bombát állított elő, a- bomba kezében felrobbant és Slavek sulyoian megsebesült. Az orosz fegyházi orvosok állapotát reménytelennek tartották s igy sikerült az ellenőrzés nélkül hagyott Slaveket az orosz—osztrák határon átszállítani. Krakóban gondos kezelés mellett egészsége teljesen helyreállott. A Galíciában működő illegális lengyel katonai szervezet vezetője lett, majd a háború alatt a lengyel légionisták politikai szakosztályának elnöke. Amikor a lengyel leglonaristák és a német hadvezetőség között konfliktus támadt, I Slaveket letartóztatták és a birodalomban internálták. Az uj Lengyelországban azonnal vezérezredessé nevezték ki és állandóan Pilsudski legintimebb munkatársa volt.
