Prágai Magyar Hirlap, 1930. december (9. évfolyam, 275-296 / 2496-2517. szám)

1930-12-04 / 277. (2498.) szám

^rxgai-A^ag^arhi rlap 1930 december 4, csütörtök. 300 millió körömit tesz ki a közalkalmazot­tak karácsonyi reniunerációja. 114 millió koronát igényel a békeszerződésekből ere­dő fizetési kötelezettség. 50 millió koronát a ge.nti rendszer módosí­tása, 13 millió koronát a rokkantak törvé­nyének reformja és 33 millió koronát a re- szisztemizálás Írér dósé- Ezenkívül felemelték még a közmunkáüigyi, az rskölaügvi miniszté­rium és más minisztériumok költségvetését 150 millió koronával. Ezek a kiadások együttvéve több mint egy milliárd koronát tesznek ki. Hogy ním kellett ennyivel felemelni a költ­ségvetés összegét, ez annak köszönhető, hogy tartalékok voltak, amelyekkel fedezni lehe- ; ••tett a többletkiadásokat. így sikerült a pénz­ügyminisztériumnak kifizetni az ez évi ka­rácsonyi remunerációkat, anélkül, hogy erre bármilyen kölcsönt igénybe vett volna. A költségvetés emelése a mai gazdasági j depresszió mellett általános ellenszenvet I keltett, de hogyha felülvizsgáljuk a költségvetés j egyes tételeit, ugv alig található egy olyan j tétel is, amelyet törölni lehetett volna. Két­ségen kivül áll, hogy a mezőgazdákon segí­teni kellett, de kérdéses, vájjon behozatali jegyek kel segibet tek-e. "Á miniszter továbbá foglalkozik a prágai kereskedelmi és iparkamara elnökének leg­utóbbi kritikájával, aki rámutatott arra, hogy a költségvetés emelése a nagyipar újabb megterhelését jelenti. A miniszter szerint, nem igaz, liogv ugyanolyan mértékben nö­vekedtek az adófizető’: terhei, mint arheny- nyivei magasabb a költségvetés, mert a söradó emelése ezzel egyáltalában nincs összeíüesésben, miután ez az önkor­mányzati testületek javára történik, a külö­nös kereseti adónak 8—9 százalékkal való emelése pedig egészen jelentéktelen bevé­telt jelent. Az álkbnháztartásnak J20Ö millió korona tartalékja volt, amely most természetesen csökkeni fog, mert nem lehet tudni, hogy az állami bévé- í lelek mennyivel stabilizálódtak, illőivé i mennyivel fognak csökkeni a jövőben .. Minden attól függ, hogy milyen lesz az ! árucsökkenés és !roffvan alakul tovább a -k gazdasági krizis. A költségvetés aktívuma csekély. A költségve- kfcésbo nincsenek fölvéye a költségvetósonkivüli •.•fizetések, különösen a tanitók fizetései. Annak­idején hoztak ugyanis törvényt a tanítói fize­tések rendezéséről 800 millió koronás fedeztet- nélküli megterheléssel. Ebből sikerült már 500 millió koronát összehozni és még elő kell terem­teni 300 millió koronát. A miniszter biztosra veszi, hogy: ezt az összeget is elő tudja terem­tem a költségvetésen kivül. Hátrainarad még a társládák kérdése, amit ugyancsak nem lehet a folyó bevételekből fedezni. Engli’S ezután részletesen foglalkozott az ál­lami tisztviselők kérdésével. A tisztviselői állá­sok csökkentését ée a tisztviselők egy részének elbocsátását óriási hibának tartaná Racionális munkát kel! követelni rendes fizetéssel. I beruházások A beruházásokra összesen 2 milliárd koro­na van előirányozva, amihez jön még a víz­gazdálkodási alap, a melioráció, valamint az | útépítési alap reformja következtében előál­lott kiadások, amelyek közel egymílliárd ko­ronára rúgnak. Ezekkel a kiadásokkal nem lehet az állami pénztárt megterhelni. Újabb emissziós kölcsö­nök ugyanis óriáei nehézségeket okoznának az állampapírok piacán. A pénzpiacra nem lehet uj emissziós kölcsö­nökkel jönni, mert hiszen öt év alatt ötmii- liárd korona adósság lefizetése következté­ben az állampapírok értéke is megszilárdult és ha most újabb kibocsátási kölcsönről lenne szó, az a veszély fenyegetne, hogy az állam­papírok árfolyama esne. Igen fontos probléma a kamatláb kérdése. A maximális kamatlábat nem lehet diktálni. De tény az. hogy a csehszlovákiai pénzintézetek helyzete dezurganizáit. Egyes pénzintézetek maguk igyekeznek a kamatláb kérdését rendez­ni. de vannak viszont mások, amelyek erős kőnkurremeiét fejtenek ki egymással szemben éspedig a termelők^) rovására. A pénzügymi­nisztérium ezt a kérdést a pénzügyi tanácsban akarja rendezni. Bank törvényjavaslatot készít elő, amely lehetetlenné teszi majd, hogy kisebb köz­ségekben több pénzintézet állíthasson fel fiókot. Ebben a törvényben óvintézkedé­seket tesznek oly irányban is, hogy a banküzlet ne legyen szabad ipari üzem. A pénzügyminisztérium még arra is tö­rekszik, hogy fúzió jöjjön létre az orszá­gos pénzintézetek közt és hogy megala­kuljon az ipari jelzáloghitelintézet. Amikor 1925-ben leszállították a kamat­lábat, azt láttuk, hogy az állampapírok hu- sioHöt százalékkal emelkedlek és akkor si­került valamennyi takarékpénztárt szanálni. Amerika, nemrégiben, az állampapirók ér­tékének í e n.lem Ii tett emelkedésé előtti,. Csehszlovákiának 9 és fél százalékos köl­csönt adott, amit. a kamatláb csökkenése következtében a köztársaság rövid időn be­lül vissza tudott fizetni. „Az áresés nagy csapást mérhet a termelőkre” A pénzügyminisztériumtól azt követelik, hogy a gazdasági válságra való tekintettel* ne szedjen adót és szüneteltesse az adó- i végrehajtásokat. A miniszter fölveti azt a kérdést, va|jon szüneteltetni lehet-e a vég­rehajtásokat? Abban a pillanatban, mihelyt azt monda­nék, hogy szü nőt el te tjük a végrehajtást, beszüntethetné működését az állampénz­tár is, mert senki sem fizetne adót. A végrehajtást nem lehet beszüntetni, azon­ban követelni lehet azt, hogy az adóhiva­talok a végrehajtásokat illetőleg okosan é* individuálisan járjanak el, Ez ugyan nagyobb munkát jelent,, azonban a mai fendkivüli időben erre szükség van. Gondoskodni kell arról, hogy olyan esetek­ben, amikor tényleg indokolt, helyt adjanak az adók késedelmes befizetésére, esetleg a végrehajtás szüneteltetésére irányuló kérel­meknek. Végül hangsúlyozta a miniszter, hogy véleménye szerint a helyzet nem katasztrofális. Az állampénztár minden akadály nélkül min­den kiutalást folyósít, anélkül, hogy kölcsönt kellene fölvenni. Hogy mi történik később, ez a további fejleményektől és a gazdasági krizis állásától függ, ez azonban már nem a Idegbajoknál Kérje ■ csili 'ód-brorn ivó- és fürdők urak használati utasítását. Csizfürdö. pénzügyminiszter problémája, hanem az egész kormányé és nemzetgazdaságé. Mihelyt ismét bekövetkezik az árstabilizáciő, újabb fordulat fog beállni. Amig az árak csökkennek, senki sem gon­dol arra, hogy többet termeljen, avagy többet vásároljon, mert attól tart, hogy rá­fizet. Az áresés igen nagy csapást mérhet a termelőkre, de mihelyt elérik az árak a stabilizációt, annak üdvös hatása is mutat­kozni fog. Eo-gU?. pénzügyminiszter nem pesszimista, de tudatában van annak, hogy különösen a mai nehéz időkben milyen felelősséggel tartozik. A pénzügyminiszter beszéde után . megin­dult a vita, amelyben resztvettek Plánunkévá cseh nemzeti szocialista, Hilgeureiner német keresztény szocialista és Panek cseh nemzeti szocialista szenátorok. Ez . utóbbi megállapí­totta, hogy a csehszlovák parlaiiiehtar izmus válságba jutott és hogy a költségvetésé vita teljesen értéktelen mindaddig, amíg a nemzetgyűlés maga bele nem szólhat a költségvetés összeállításába. Kéri, hogy minden évben á képrisélőhát és, a szenátu-r legalább két plenáris ülést tart­son, amelyeknek napirendjén kizárólag inter­pellációk lennének s kívánatos lepne, hogy a f meghűléseknél és fájdalmaknál. Qri'osilíi? aiáclva. ■ miniszterek a feltett kérdésekre azonnal vá­laszoljanak. A vita lapzártakor lant. A bizottság ölese Prága, december 3. A képvisélőházbaü ma több bizottság tartott ülést. A szociálpolitikai bizottság tárgyalta a cseh nemzeti szocialisták és' a estek szociáldemokraták' által benyújtott törvényjavaslatot, amelynek, értelmében karácsony előestjén, december 24-én délután öt órakor bezárandók az üzletek. | A javaslat fölött vita indult és valamennyi kép­viselő a javaslat mellett foglalt 'állást: csupán egyes kisebb városok nevében voltak • kifogá­sok. Ezután a minisztérium képviselői megállaz pitották, hogy a minisztérium még nem tudott dönteni e •kérdőében., Az ülést félbeszakították és a jövő hét- keddjén fognak véglegesen hatá­rozni. A bizottságban éles kontroverzia támadt a cseh agrárpárt ée a többi koalíciós párt között a házmesterek jogi viszonyainak rendezéséről szóló kezdeményezési javaslat körül. Az agrá­riusok tudniillik állást foglaltak az ellen, hogy a házmesterek jogi helyzetét szabályozzák. Miután megegyezés nem jött létre, a koalíciós pártok megállapodtak abban, hogy szükebb bi­zottságot választanak a javaslat megvitatásá­ra. Az agráriusok bejelentették, hogy ebbe a bizottságba nem delegálnak tagot. Az alkotmányjogi bizottság Miosura el­nökletével és Meissner igazságügy miniszter jelenlétében le tárgyalta a fiatalkornak' bün­tethetőségéről szóló törvényjavaslatot. To­vábbá letárgyalta és elfogadta a szenátus által már megszavazott ama javaslatot, amely háború esetén a Szlovén szkon és Ru- 1 Szíriáikéban való kivételes' intézkedésekről szóló '1920. évi törvény- érvényét méghosz- szabbitjá. • • • - . -• <'• Végül a késő -délutáni órákban összeült a | költségvetési bizottság, hogy a forgalmi és fényüizési adó törvényének meghosszabbítá­sára vonatkozó javaslatot letárgyalja. Mi­után számos küldöttség jelent meg a kü­lönböző pártok előtt, így többek között a textilipar képviselői követelték a forgalmi adó átalányositását, délután a gazdasági mi­niszterek összeültek, hogy az eredeti javas­lat esetleges 'módosításait megvitassák. A bizottság lapzártakor még nem fejezte be a javaslat feletti vitát. IDEGEM EMBEEEK R t ő J: N E IRTA: MARÁI SANDOR Ccpyri$f:t by Pantűecn (73) — Volt egy pillanat, amikor gyerekem le­hetett volna tőled. Abban a pillanatban olyan ijedtség fogott el, azt hittem, meg kell halnom. Ali, li, a ti piszkos vidékeiteken... Te eljöttél megnézni engem? Olyan undor fogott el, tudd meg. olyan irtózat, csak a gondolatra is, hogy gyerekem Lehet nekem, nekem gyerekem egy idegentől... Ezért hagytalak ott. Elképzeltem, hogy egy idegen­től leiretne a gyerek... Az asztalhoz megy, felölti a halványzöld jainbósapkát, remegő kezekkel, karja alá ve­szi a csomagot a púderrel, a ehainpoonna] és a lenni szülővel s az ajtó felé megy. Olt megáll, végignéz. — Sale etrangéi mondja lassan, reked­ten­ü gyorsan behúzza maga után az ajtót. Hal­lom lépéseit, amint tapogatózva lefele igyek­szik a csigalépcsőn. A csukott ajtót bámulom, s csak percek múlva jut eszembe, hogy a cso­magban a chanipoonnal együtt elvitte az in- . geimet is. Megvárta, mig a tinta megszárad az olda­lon, elolvasta az utolsó sorokat, behajtotta á füzetet, nézte a parőkakészitőt az átellenes ablakban, sodort egy cigarettát, rágyújtott. Kopogtak. Az ajtó energikusan nyílt, a szob­rász lépett be a szobába és sértődötten mondta: — A négertől kell meghallanom, hogy ön megjött Párisba. Szép dolgokat csinál, mond­hatom. ön kispolgár, menthetetlenül kispol­gár. De most vegye a kalapját és siessünk, meri Vasziliefí ur rneg fog halul. — Mi baja V a szilien urnák? — kérdezte és a mosdóhoz meri*, s megmosta a kezét. A szobráez az asztalon babrált, megtalálta ja dohányt, egy cigarettát sodort, s közben találomra és mellékesen felnyitotta a beverő J füzetet: — Ah, irodalom — mondta udvariasan, \ temperált megvetéssel. Aztán az ajtó felé , ment és tuszkolta kifelé. — Hogy mi baja j Vaszilieff urnák? A hivatalos jelentés szerint íalája feküdt egy autóbusznak. De lehet az is; hogy ezt csak az autobusztársaság állítja, így, mert nem akarnak neki kártérítést fi­zetni. A valóság az, hogy haldoklik, valószí­nűleg. mert nem adhat elős Kazánban a gö­rög nyelvről és a szép művészetekről. Hal­doklik, b ebben igaza van, ha meggondoljuk: mert minek éljen? 11. Felkapaszkodtak egy autóbuszra és elmen­tek Vaszilieff úrhoz. A kocsi perronján áll­tak és cigarettáztak. A rue St. Honorén haj­tottak keresztül, a kocsi tele volt ebben az ebéduláni órában franciákkal, akik az üzlet­be s a hivatalba igyekeztek, s erős fokhagy­ma-szagot leheltek maguk elé. Az Elysée- palota előtt, fegyverben állt az őr, s a vastag függönyökkel borított ablakok .mögött ebéd­utáni álmát aludta a mosolygós, kövérkés ur. akit a Respublika, melynek intézményeiről s szabadságjogairól az orosz olyan rossz véle­ményt táplált, tartott magának, hogy időről- időre levett cilinderrel köszönjön, vagy fel­tett cilinderrel meghallgasson egy beszédet. Áthajolt a robogó kocsi korlátján ée meg­nézte még egyszer az Elyséet. Minden úgy tűnt fel, mintha most látná először, s egy kissé úgy, mintha most látná utoljára. A Marigni-szinház mögött, a sárga fák alatt iz­gatott bélyegkereskedők álltak é3 spekulál­tak. A St. Philippe du Roule-nál leszálltak, megvárták, mig elhalad egy temetési menet S az ezüst botos svájci a templom lépcső al­jában útnak ereszti az utolsó kocsit is a gyászolókkal. Még sok idejük volt, mert a kórházban csak két órától engedték a bete­gekbe? a látogatókat. Az orosz a Hopjtal Bea újon bán feküdi, az uwai balesetek közös termében, mint a kapu alatt egy karbólszagu szobáiban megtudták. Leültek a *órhá* véranta gadm ée vár­tak. A szennyesfalu, nagy, szürke épület ab­lakaiban pélyásfejii betegek könyököllek és sóváran csorgatták szájukba a gyér, Őszi nap­fényt. Karból- és jodoform-szag lengett min­denfelé. Néha kondult egyet fejük felett az óra, mint egy lélekharang. Máskülönben csend volt. Elnyújtotta lábait és hátradüll a pádon, egy kissé betegnek érezte magát, s egy kissé lábbadozónak, egy hete csak éjfél felé hagyta el a szobát, lement a Pigallera, ahol találkozott a négerrel és evett valamit. Különben otthon ült. s felírta, ami eszébe jutott, mert azt hitte, hogy igy könnyebben találja meg a hibát. „Valahol hibát csinál­tam", gondolta most is és egy bepólyólt fejű nőt nézett, aki kacér mosollyal bámult le reájuk az ablakrácson át. De nem jutott eszé­be, hogy hol és mikor követte el a hibát; s fáradtan fordult a szobrász felé: — Mi újság a Doine-ban? — kérdezte-. — Egy és más újság mindig akad a Donié­ban — felelte szinte tiszteletteljes hangon a szobrász. — Kolumbus Kristófnak például meghalt az ura. Most lefogyott, kevesebbet iszik, világosszinü és fiatalos szabású ruhák­ban járkál, egy fiatal, süketnéma argentí­naival, aki imádja, s akit ő etet és itat Ilyen az élet. Tzara irt egy verset, mely nyomta­tásban is megjelent, s többek között arról van •szó benne, hogy a hó alulról felfelé esik, a földről az égre és nem megfordítva, ami na­gyon poétikus gondolat. Ilyen az irodalom. Kiki, miután tizenöt évig állt módéit külön­böző nemzetiségű festőknek, kijelentette, hogy festeni ő is tud, • a lengyel idealista üzlethelyiségében kiállította gyűjteményes müveit, több tucat rajzot és festményt, me­lyek közül különösen egy, „A mennyei és a földi szerelem" című, osztatlan sikert aratott. Ilyen á művészét. Vaszilieffet már régebben elhagyta a aöldturbános nő, aki most egy japánnal él s a japán éjjelenként a hajánál fogva hurcolja a nőt a Montparnasse csende­sebb mcllékucoáiban s tűket Is szúr belé. 11 Ilyenek a nők. De Vaszilieff balesetével nem szabad ezt a hűtlenséget összefüggésbe hoz- i ni, mert az orosz már régebben feladta a i fekete nőt, s utolsó időben előadásokat tar- ! tolt arról, hogy a sárga race váltja majd meg' ■ az emberiséget. Ha él még, talán meghallja ; maga is tőle, mert szívesen beszél róla és ■ sokat. De a legnagyobb karriert mégis a oa- • cakouettes ember csinálta, aki most már nem , egyedül kiabálja, hogy cacahouette, hanem albérlőket és segédeket tart. kik kiabálnak helyette, s- ő maga kibérelte a Döme alsó he- , lyiségeit,. a ruhatárt s ami még ahhoz tarto­zik, s néha ötszáz frankot is megkeres na­ponta, s az összes magyarok lejárnak hozzá és támogatják. — És ön? kérdezte, mikor a szobrász el­hallgatott. — Én — mondta az izgatott kis ember, s nyugtalan szemeivel idegesen nézett körül és alsó ajkát rágta. De nem bírta sokáig a hallgatást és csendesen tette hozzá: — Nem szabad gondolni se arra, mi lesz velem. Ha erős ember lennék, felülnék a vonatra és el­mennék Oroszországba. De nem vagyok erős ember, s örülök, ha annyira ös^ze tudom szedni magam, hogy kitalálom a másnapra való húsz frankot. Egyre nehezebb. Az ör­dög tudja, hogy megy ez. Kár beszólni róla­Ezt olyan komolyan mondta, szinte tragi­kusan, hogy megijedt s oldalról óvatos pil­lantással megbámulta a szobrászt, aki még sohasem hallatott ilyen komor hangokat. Eszébe jutott a bár a Bastille mögött, a né­ger, a szobrász különös modora, s ő is elko- morodott és lehajtotta fejét. Ki mer ítélni, gondolta, ebben a zűrzavarban? S tájéhozat- lanul nézett maga elé. — És ön? — kérdezte most a szobrász, óvatosan. — Én egy nagy hibát csináltam — mondta nehezen és megakadt. — Azt elhiszem, hogy hibát csinált — fe­lelte élénken és izgatott szemrehányással a szobráé?. — Ilyet még nem Is bal lót tahi. Tudja, hogy még most is Leroy-nál ülhetne? Egy ember, akinek állása volt, egy idegén, aki' pénzt tudott keresni munka nélkül egy franciától! Tudja, milyen óriási dolog ez?... Hallgasson csak, Vaszilieff elmondott min­den!. S találkoztam azzal a kolbásznevüvel is, akinek fogalma sincsen a művészetről... Mi is-a neve?.... * (Folytatjuk.) 2

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom